A Jó Pásztor, 1960. július-december (40. évfolyam, 27-51. szám)
1960-10-14 / 41. szám
\ Trt PAfiTITOíi 7. OLDAL Irta: TÖLGYEST MIHÁLY — íme mindketten életben vannak és életben is maradnak. Meg fogom kegyednek mutatni hogy nem vagyok oly kegyetlen, mint ők mondták. Majd a két lányhoz fordult: — Éppen most hallom, hogy engem őnagysága előtt szépen bemázoltatok . . . A lányok arca kékült, zöldült. — Ne féljenek, — tette hozzá Kömlőváry, — ezért egy hajszálatok sem fog meggörbülni. És amit most mondtam, azt szentül meg is tartom. Most távozzatok. A két lány kifutott. Úgy érezték magukat, mintha a halál torkából szabadultak volna ki. — Asszonyom, — fordult a gróf Ilonkához, — ime láthatja, mennyire megváltoztam egy rövid nap alatt. Nem tagadom, hogy sok sötét bűn nyomja lelkemet, de hisz az aranynak is van salakja. Ahogy ez a tűzben megtisztul, úgy megtisztul az én lelkem is a szerelem tisztitó tüzében. Forró vágyódással közeli tett Ilonkához, ki ijedten hátrált. — Ne közelítsen hozzám! — kiáltott az utálatnak oly igaz hangján, hogy Kömlőváry egész hátratántorodott. — Ön álnok ürügy alatt ide csalt. Ön alávaló eszközhöz folyamödott, hogy engem hálójába kerítsen. Ez utálatra méltó. Kömlőváry lehorgasztotta fejét. Ezen kemény szavak mélyen lesújtották őt. De aztán csakhamar összeszedte magát: — Belátom, hogy rosszat cselekedtem, sőt megengedem azt is, hogy alávaló voltam kegyeddel szemben. De büszkén vallom ezt, mert szerelemből tettem. Asszonyom, nem tehettem máskép, mert szeretem kegyedet. Oh hallgasson meg, — esdekelt Kömlőváry. — Könyörüljön az én sanyargatott szivemen. — Hát ön könyörületes volt mások iránt? — Igaza van, nem voltam. De most nem erről beszélek. Lehet, hogy azok rászolgáltak arra, amit tettem velük, Bizonyára én is rászolgáltam arra, hogy kegyed se legyen könyörületes irántam. De a szerelem szent nevében kérem, hallgasson meg és bocsásson meg. Hiszen az Írás is mondja, hogy sokat megbocsátanak azoknak, akik szeretnek. — Bocsásson el. — Nem tehetem — oh nem tehetem, mig bocsánatát meg nem nyerem. Ne legyen oly kőszívű. Nem látja, mily lángolón szeretem . . . — Megtiltom önnek, hogy ezt a szót csak ki is ejtse előttem. Én férjes nő vagyok. — Igaza van, törvény szerint nem lenne szabad kegyedet szeretni. De ki parancsolhat a szívnek? A szerelmes szív is olyan, mint a háborgó vulkán, melynek kitörését a világnak semmiféle hatalma sem képes visszafojtani. Oh hány falvat, várost pusztított el már a tüzokádó hegyek pusztító haragja, de ki rója ezt bünül a hegynek? Tehet a hegy arról, hogy a természet alkotója háborgó kebelt adott neki? Oh Ilonka, tekintse szerelmemet, melyet a kegyed szépsége, bájos lénye növesztett ly óriási naggyá. Az alvó oroszlánt kegyed ébresztette fel bennem. Bocsásson meg tehát, hogy szerelmi őrjöngésemben kegyedet elraboltam. E könyörgés oly megható volt, hogy Ilonka szinte szánakozva nézett rá. Kömlőváry látva szavainak kedvező hatását, Ilonkásoz közelitett s meg akarta fogni kezét. — Nemde megbocsát, nagyságos asszonyom. Ilonka hátrább lépett. — Ismételve kérnem kell önt, uram, ne közelítsen hozzám. Ugyan minek nézett engem s minek néz most is, hogy ily álnok módon csalt ide s itt tart akaratom ellenére? És ön még azt meri mondani, hogy szeret? Ha a szerelemnek csak egy szikrája lenne önben, akkor nem tett volna ilyet. És most harmadszor kérem önt, bocsásson el. Kömlőváry végtelen megbánást mutatva, térdre dobta magát Ilonka előtt. — Bocsásson meg, imádott nagysád. Elismerem, hogy kimondhatatlanul nagyot vétkeztem ön ellen. Oh, mennyire szánom-bánom e pillanatban bűnömet. Megérdemlem, hogy letiporjon. íme, ide hajtom a fejemet, tegyen vele, amit akar. Rabszolgája vagyok — üssön, sújtson, kedve szerint, mindennek alá vetem magam. A kegyed kezéből még a büntetés is oh mily édes. De legalább egy szelíd pillantást vessen rám. Egy melegítő sugár, egy igéző mosoly bűbájos ajkáról, boldoggá tenne egész életemre. Ezen szenvedélyes szavak valósággal megdöbbentették Ilonkát. Neki ilyesmit még hallania sem szabad más férfi ajkáról. Ő hűséget esküdött férjének ... a legcudarabb hitványság lenne, ha ő most más férfi szavára hallgatna és szerelmi ömlengéseire figyelne. — Nem, nem uram, — mondotta. — Szó sincs róla, hogy önt meghallgathassam. Nekem férjem van. — Hah, megölöm őt! — kiáltott a gróf vadul. Ilonka rémülten nézett rá. Kömlőváry nehogy őt még jobban visszariassza, igy szólt megbánólag. — Már megint mit nem mondtam. Oh, éhből is láthatja, hogy nincs helyén az eszem. A szerelem egészen megőrjített. Nem tudok már helyesen gondolkodni sem. A fiatal asszony véget akart vetni e kínos jelenetnek s igy szólt: — Uram, legalább ne kinozzon. Én most kénytelen kelletlen, az ön vendégszeretetét élvezem, legalább ne tegye ezt rám nézve elviselhetetlenné. A gróf feszesen felemelkedett: — Jól van. Nem élek vissza e kegyed helyzetével és eltávozom. Ha valamire szüksége lesz, a lányok rendelkezésére állanak. Én most keresni fogom, a férjét. Ezen szavak után elrohant. Ilonka megkönnyebbülve lélegzett fel. Valóban szívből örült, hogy a gróf végre eltávozott. Mily borzasztó volt reá nézve ezt mind végig hallgatni. A pamlagra dőlve, a nyugalom érzetének akarta magát átengedni, mert lelkileg igazán elcsigázottaak érezte magát. Ekkor bedugta fejét az ajtón Nedda. Ilonka meg'átta őt s intett neki, hogy jöjjön be. — Hol a gróf ur? — kérdezte körültekintve. — Megint oly félelmes volt ez az ember. — Hol voltak önök két napig? — kérdezte Ilonka — Oh nagysád, már azt hittük, hogy végünk. A gróf bezáratott bennünket. — Miért? — Nem tudjuk. Azon a napon a legnagyobb ingerültségben jött haza. Sejtelmünk sem volt róla, .íogy mi történhetett. Talán kegyed visszamondta ieki azt, amit mi róla beszéltünk? — Oh nem,csóválta fejét Ilonka. — Csak ma hoztam elő önöket és szemrehányásokat tettem neki kegyetlensége miatt. Nyíltan megmondtam neki, hogy hallomásom szerint sok bűn nyomja a lelkét. — Akkor bizonyosan ránk gyanakodott elsősorban, hogy az itt történteket elmondtuk kegyednek. — Eltalálta kedvesem. Rögtön ki is jelentette, íogy ezt mástól nem tudhatom, mint önöktől. De be akarta előttem bizonyítani, hogy ő nagylelkű is tud enni és rögtön szabadon bocsáttatá mindkettőjüket. Dh Istenem, — tette hozzá Ilonka fájdalmas sóhajjal, — én most a legrettentőb.b helyzetben vagyok, képzeljék, semmi áron sem akar engem szabadon bocsátani. És ami a legrosszabb — amit úgyszólván d sem merek mondani, ami rettenetes leMgyötrelneket okoz nekem, ez az, hogy. megakarja nyerni szerelmemet.' ... / . • ' r :: •— Vélünk is igy tett, — szólt erre Nedda. — Úgy látszik, nem mi vagyunk utolsó áldozatai. — Ön egészen elrémit, — kiáltott Ilonka. — Azt niszi tehát, hogy engem is áldozatul akar ejteni? — Nagyságos asszonyom, én nem szólok semmit. Ám kegyed elegét láthatott és hallhatott, mióta itt van. Ebből tudhatja, mihez tartsa magát és mit gon- 1 ölj on a gróf ur felől. A- / — Még eddig tisztességesen viselte magát, eltekintve attól, hogy szerelmével ostromolt. Én a magam részéről kifejtettem előtte álláspontomat s tudtára adtam, hogy a férjemnek tett hüségi esküt soha és semmi körülmények között nem fogom megszegni. Oh Istenem, hogy is tehetnék ilyet. Követeltem, hogy adjon vissza férjemnek. Erre ő azzal rohant el, hogy keresni fogja őt. Nedda erre aggódó arcot csinált. — Ön ezt aggályosnak találja? — kérdezte Ilonka megütközve. — Nem akarom éppen elrémiteni kegyedet, nagyságos asszonyom, de én attól tartok, hogy ez nem jót jelent. Ismerve a gróf urnák szenvedélyes természetét és kegyetlen bosszúvágyé hajlamait, ebből azt kell következtetnem, hogy férje ellen forral valamit. — Irgalmas ég! — csapta össze kezeit Ilonka. — Azonnal megyek hozzá. . . — Ne tegye ezt asszonyom. Nem jó őt ilyenkor ingerelni. — De nem engedhetem, nem tűrhetem, hogy férjemmel tegyen valamit. Inkább öljön meg engem. Mutassa meg nekem a gróf lakosztályát. — Bocsánat nagysád, de ezc nem tehetem. Saját érdekében kérem, ne menjen oda. — De beszélnem kell vele okvetlenül. Tudni akarom szándékát. Tisztába akarok jönni azzal, miért keresi a férjemet? — Legjobb lenne megtudakolni, vájjon itthon van-e a gróf, — vélekedett Nedda. — Talán csengetnénk. — Ilonka ezt helyeselte s azonnal meg is húzta a csengő zsinórját. Egy szolga belépett, nem ugyan ripacsos Bálint, hanem egy másik férfi, ki nem volt sokkal különb nálánál. — Mi tetszik? — kérdezte nem éppen valami nyájasan. ' — Itthon vame a gróf ur? — kérdezte Ilonka. — Nincs. — Hova ment? — Nem tudjuk. — Mit mondott a gróf ur, mikor fog visszatérni? — Arról sem szólt semmit. — Tehát elutazott? — Azt se mondta. — De legalább tett-e előkészületeket az elutazásra? — Nem. Csak egy puskát vett magához, meg egy revolvert s elment. Ilonka intett neki, hogy mehet. Magukra maradva egy percig néma rémületben nézett maga elé. Puskával és revolverrel felfegyverkezve ment el hazulról a gróf és nem mondta meg senkinek sem, hogy hova megy és mikor fog visszatérni. — Nagy Isten, rosszat sejtek! — csapta össze kezeit Ilonka. — Pérjem bizonyára keres engem, lehet, hogy a véletlen, vagy a helyes nyom erre a környékre vezeti őt. Ha most ez a két férfi találkozik . . . Kezével elfödte arcát és felzokogott. A következő percben hirtelen felszökött. — Itt tovább nem maradhatok. El fogok innét menni. Nincs az a hatalom, ami engem itt visszatart- Patna. Kisértsük meg a szökést. — Oh nagysád, ez kivihetetlen. — Én ráfogok parancsolni a szolgára, hogy bocsásson ki engem vagy bennünket. — Nem fog ám engedelmeskedni. — De kell! — kiáltott Ilonka. — A gróf rendelkezésemre bocsátotta az egész szolgaszemélyzetet. — Oh nagysád, kegyed nem ismeri ezeket az embereket itt. Ezek minden szökési kísérletet meghiúsítanának. A gróf meghagyta nekik, hogy kegyedet figyelmesebben szolgálják ki, mint bennünket és minden kívánságát teljesítsék, de hogy innét elmenekülhessen, ezt nem fogják megengedni, Jól tudják, hogy ezért életükkel lakolnának. — Én mégis megkísérlem! — kiáltott Ilonka. — Ha egyikük sem jön velem, megyek egyedül. Elszántan felállott és magára kapta sálját. — Kérem nagysádat, ne tegye ezt, — szólt Nedda. — Meglássa, ennek nem jó vége lesz. — Inkább meghalok, de itt nem maradok többé. Eltökélten kilépett a tornácra. E pillanatban a ,;agy szelindek egyet vakkantott. Bálint a ripacsos képével rögtön künn termett a folyosón. Ilonkát meglátva, útját állotta. — Bocsásson el, — szólt Ilonka parancsolólag. — Innét senkinek sem szabad elmennie, — jelentette ki a ripacsosképíi nyersen. — Ismételve mondom, bocsásson! Senkinek sem áll jogában engem akaratom ellenére itt visszatartani. — Már pedig innét nem fog elmenni, — felelt Bálint foghegyről s kezdte Ilonkát visszafelé tuszkolni. Ilonka ki akarta magát szakítani kezei közül. Erre Bálint még jobban megragata őt. A dulakodás láttára a hatalmas szelindek fogait vicsorgatva oda ugrott s kévésén múlt, hogy Ilonkára nem vetette magát. Bálint azonban egyet rúgott rajta, hatalmas karjaival átnyalábolta Ilonkát s visszavitte szobájába. Ilonka az utálattól, melyet ennek a hóhérnak az érintése okozott neki, elájult. Ily állapotban fektette .e őt a szörnyeteg a pamlagra s ott hagyta. A lányok mindketten segítségére siettek és csakhamar eszméletre téritették. — Ugye mondtam, nagysád, hogy innét el nem lehet menekülni. Ilonka görcsös zokogásban tört ki. A lányok tőlük telhetőleg vigasztaták őt. — Leikeim, — mondta Ilonka szelíden, — sok hálával tartozom nektek, mert ha nem lennétek, talán már megőrültem volna ebben a rettenetes pokolban. Irigylem tőletek, hogy igy bele tudtatok nyugodni. — Mit tehetnénk egyebet? — szólt Nedda. — Nincs rá mód, hogy innét kiszabaduljunk. A gróf önszántából el nem bocsát bennünket, mert attól fél, hogy elárulják őt s a hatóság esetleg karhatalommal is megostromolja ezt a bünfészket. Tehát saját biztonsága szempontjából se bocsát ki innét senkit. — Én hallgatásra kötelezném magam, — jegyezte meg Ilonka. — Borzasztó esküt tennék, hogy Kömlővár rejtelmeit soha senkinek el nem árulom. — Ennek ő nem hinne! Éppen azért leszámolhat az élettel az, aki egyszer ide kerül. Az el van temetve élve! Az itt éli le magányos életét, mig vagy a jótevő halál meg nem váltja, vagy pedig az itteni hóhér kezébe nem kerül! — És ti ezt oly nyugodtan veszitek? — kiáltott fel Ilonka szinte ingerülten. — Mit tegyünk? — felelt Ilma helyett is Nedda. (Folytatjuk) Hirdessen lapunkban! Egy pártértekezleten a párttitkár nagy hévvel olvassa fel az előirt politikai beszámolót. Miközben olvas, észreveszi, hogy a hallgatóság soraiból egy asszony lassan az ajtó felé sompolyog. Már rajta van a keze a kilincsen, amikor az előadó éles hangja megállítja: — Elvtársnő — mondja gúnyosan — talán unalmasnak tartja az előadást? — Oh dehogy! — mentegetőzik ijedten a tettenért asszony — de ... de haza kell sietnem, mert gyermekeim egyedül vannak otthon és vacsorát kell adnom nekik. — Rendben van — int kegyesen a párttitkár — elmehet. Félóra sem telik el, ismét halk léptek ütik meg a ti \ kár éles fülét. Ezúttal egy másik hallgatónő, egy lány oson az ajtó felé. De a kemény hang félúton megállítja : — Hová siet elvtársnő? önnek úgy tudom nincsenek gyermekei ? — Az igaz — válaszol határozottan a lány — de ha sokáig itt maradok — nem is lesz. INNEN-ONNAN NEW YORK — Letartóztattak négy kábitószercsempészt és annyi heroint foglaltak le, mint még soha azelőtt — több mint húsz millió dollár értékben. A csempészbanda egyik tagja volt Mauricío Rosal, Guatemala középamerikai köztársaság belgiumi nagykövete. Diplomáciai mentesség őt Amerikában nem illeti meg és igy megeshetett az a páratlan eset, hogy az amerikai hatóságok fogságba vetettek egy nagykövetet. WASHINGTON — Atlas rakéták “hasában ’ ennivalót, szendvicset találtak, azonkívül kézi szerszámokat is. Nincs kizárva, hogy ilyen idegen testek okozták egyik vagy másik Atlas kilövésénél a kudarcot, a hatalmas rakéta felrobbanását. A légierő parancsnoksága közli, hogy a lefolytatott vizsgálatok megállapítása szerint nem szabotázsról, hanem gondtalanságról van szó. * UNITED NATIONS, N. Y. — Amikor Nehru indiai miniszterelnök azt fejtegette, hogy nem helyes az Egyesült Nemzeték főtitkárságának ráncigálása ide és oda, Gromiko orosz külügyminiszter elkezdett tapsolni. De Kruscsev rögtön lefogta a kezét. Hogy Gromikónak mi tetszik, azt Kruscsev határozza meg. * WASHINGTON — Az American Foundation for the Blind közli, hogy amerikai egyetemeken 1100 vak ifjú és leány tanul jelenleg. * MIAMI, Fia. — Kubából sok hamisított amerikai money ordert csempésztek amerikai városokba: Miamiba, New Yorkba, Detroitba, New Orleansba. A postai vizsgálat során megállapitást nyert, hogy legtöbben, akik ilyen money ordereket bankokban beváltottak, nem tudták, hogy hamisítványt kaptak Kubában. Pártolja hirdetőinket! SZÉP ILONKA M