A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-04-15 / 15. szám
7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY m ...... Krecsun meglepetve nézett rő. A bizonyiték, amit a doktor felhozott, oly erős volt, hogy előtte meg kellett hajolnia. — Mindjárt tisztába jövünk, ha Richter felől ki kérdezed őt, — szólt az orvos. — Hagyd el barátom, — legyintett kezével Krecsun. — Ha olyan az igazi Kummer Eliz, amilyennek mondod, akkor jobb is, hogy nem jött el. Egyébiránt annyit már a nevelőnő is mondott, hogy valami cserebere történt közöttük. Először ő lett ide ajánlva, de nem igen mert eljönni s helyette Kummer Eliz ajánlkozott. Később még is rászánta magát s magának igényelte az elsőséget, ekkor Kummer Eliz visszalépett s más helyet vállalt el, igen valószinü, hogy kiszemelt helyeiket kölcsönösen átengedték egymásnak s okmányaikat is kicserélték. Ez én reám nézve teljesen közönyös. A fődolog az, hogy jó nevelőnő legyen. — De hátha valami csalónő? — Ah, hova gondolsz! — De kérlek, sok mindenféle történik a világban. — Nem barátom, — rázta fejét Krecsun. — Ez itt ki van zárva. Szívesen elhiszem neked, hogy ez nem Kummer Eliz, de ebből még nem következik, hogy csalónő! Én egészen tisztességes nőnek tartom őt. És ha látnád, gyermekeim mennyire szeretik és ő is hogy tud bánni velük! Barátom, ilyesmire csak nemes lelkű nő képes. — De kérlek, akkor minek szerepel idegen név alatt? — Annak okát én már sejteni vélem, kedves doktorom. Én egy előkelő, de tönkrement család sarjadékát látom benne, ki kényszerűségből nevelőnővé lett; talán valami született bárónő vagy grófnő! No már a többit könnyen el lehet képzelni. Hiszen mint grófnő vagy bárónő nem is kapna nevelőnői állást . . . A grófnői cimet a név mellől könnyen el lehet hagyni, — jegyezte meg a doktor. — Igen, de a családját nem akarja kompromittálni — legalább most még nem, — vetette ellen Krecsun, ki már annyira rokonszenvezett vele, hogy világért el nem fogadott rá semmi rosszat. Macariu nem akart vele tovább vitatkozni erről a tárgyról. — Ám legyen, kedves hercegem, — mondotta. — Ha neked igy jó, akkor nekem többé semmi szavam ! — De csak nem haragszol? — kérdezte Krecsun. — Oh dehogy barátom! Erre nincs semmi okom. — De lásd, — kezdte neki magyarázni a dolgot Krecsun. — Ez a leány bizonyára mint hajótörött jött ide és nálam, illetőleg az én házamban menhelyre talált. Megjelenésével, jó modorával, szeretetreméltóságával mindenki rokonszenvét megnyerte, a gyermekek imádják. Csak egy jó és nemes lélek érhet el ilyet! No már most minek bolygassam a múltját? Minek kavarjak fel oly dolgokat, amikhez szorosan véve semmi közöm? Legfeljebb ezzel elűzném a házamból a kisasszonyt, végtelen szomorúságára gyermekeimnek! Sőt azon kezdem, hogy gyermekeim el se eresztenék őt! Minek csináljak én zavart a háznál, mikor itt békére van szükség. — Igazad van barátom, — mondotta Macaru. — Vedd hát úgy, mintha mitsem mondtam volna. Nemsokára elvált a két jóbarát. A háziúr egy darabig maga elé merengett. — Azt eset valóban különös, — mormogta maga elé. — De vájjon elküldhetem-e a leányt? Valóban, nem tehetem. Érzem hogy nem. Különösen, ha gyermekeimet tekintem. LXVIII. FEJEZET A titkár ur Krecsun urnák titkárja is volt, egy elszászi származású fiatalember személyében, aki Barriet Amádé névre hallgatott és fiatal évei dacára, a félvilágot már végig próbálta. Beszélt több európai nyelven s általában véve elegendő műveltséggel birt, de kiirthatatlan kalandortermészete volt, mely őt egyik helyről a másikra kergette s mint mondani szokás, sehol egy helyben megmelegedni nem tudott. Krecsun házánál, mint mindenkinek, úgy neki is pompás dolga volt, de előre látható volt, hogy itt sem marad meg sokáig. Nem kellett más, mint csakhogy egy három sorból álló hirdetést pillantson meg valamelyik lap hirdetési rovatában s ez neki elég volt arra, hogy rögtön kérdezősködjék, aminek az lett a vége, hogy az állást legtöbtnyire el is foglalta. Ha rossz volt, hamar ott hagyta, ha jó volt, akkor se bírta sokáig. Ehhez képest nem is fejlődött ki benne az a bi-A ló PAB7TOR zonyos érzék, mely az embert egy kedves barátságos otthon keresésére és ha megtalálja, annak megtartására ösztönzi. Barriet Amádé senki rokonszenvét nem bírta, nem is kereste; ő mindenütt, ahol csak megfordult, idegen maradt és idegennek is tekintette őt mindenki. Szivében nem nőtt senki és semmi. Előtte érzelmileg becses és drága dolgok nem léteztek. Rettenetesen hideg és józan volt csaknem a megfagyásig. Ez az ur eddig csendes bámuló ja volt a nevelőnőnek, nem mintha talán megkedvelte vagy megszerette volna, ilyesmire ő nem volt képes, de elég csinosnak találta őt arra, hogy szerelmi kalandba bocsátkozzék vele. Nevelőnöknél az ilyesmi könnyen megy! A folyt nos vándorlásba és hányattatásba, csekély kivétellel, csaknem mindegyikük beleun s a legelső férfinek a nyakába dobnák magukat. Barriet ur rendesen ezt a gyöngéjüket szokta kihasználni. A házasságigérés nála igen könnyén ment, épp olyan könnyen, mint meg nem tartása. Ő is szemet vetett Etelkára és közelíteni igyekezett hozzá. Mondanunk sem kell, hogy ebben az esetben nem könnyű feladat várt rá. Etelka a sok megpróbáltatáson okulva, nem volt már oly büszke és gőgös, mint eddig, de azért tartózkodó volt a titkár ur iránt, ki egyáltalán nem bírta rokonszenvét. De tartózkodó volt még azért is, mert senkinek sem akart alkalmat nyújtani arra, hogy őt, habár csak merő kíváncsiságból is, alkalmatlan kérdésekkel ostromolja. Ha beszédbe ereszkedik vele, bizonyára kérdezte volna, hova való, honnét jött, hol volt utoljára alkalmazásban és eme kérdések reá nézve fölöttébb kellemetlenek lettek volna. Ennélfogva mindenkép kerülni igyekezett a titkárt. E bánásmódot magára nézve sértőnek találta Barriet ur, nagyban duzzogott és várta az alkalmat, hogy esetleg megbosszulhassa magát. Etelka észrevette ezt és titkon remegett. Egyébiránt más tekintetben is rossz napok következtek. A vasúti szerencsétlenség hire a külföldi lapokoa is eljutott, olvasták Berlinben nemkülönben Németországnak más városaiban is és általános részvétet kelthetett bizonyára, különösen Kummer Eliz ismerőseinél, akik tudták, hogy Romániába utazott körülbelül abban az időben, midőn a nagy vasúti katasztrófa történt. Jött is egy sürgöny Krecsun úrhoz, melyben va’aki kérdezte Posztdamból, vájjon Kummer Eliz szerencsésen megérkezett-e ? Krecsun ur a közölt cim alatt vissza sürgönyöztetett, hogy igenis megérkezett minden baj nélkül. Jött egy másik sürgöny is, melynek küldője nem részvétből, hanem üzleti okokból kérdezősködött Kummer Eliz megérkezte felől. Ez a berlini elhelyező intézet tulajdonosa volt, aki úgy Krecsun úrtól, mint pedig Kummer Eliztől várta a maga jutalékát, esetleg valamicskével többet is a kialkudott összegnél, ha a kliensek meg vannak egymással elégedve. Ez ugyan ritka eset mai napság, mert vagy a nevelőnő nem jó és akkor a gazda nincs megelégedve, vagy pedig a hely nem jó s akkor a nevelőnő panaszkodik. Mindkét esetben szó sincs róla, hogy a helyszerző a kialkudott összegnél többet kapjon, de már arra, ami jár, feltétlenül számot tart. Krecsun ur a helyszerzőnek is rögtön válaszoltatok, hogy a nevelőnő minden baj nélkül megérkezett s mivel tudta a kérdezősködésnek voltaképeni -ólját, mindjárt utalványoztatta is a jutalékot. És mivelhogy ő a nevelőnővel igen meg volt elégedve, ennélfogva az esedékes száz márka helyett százötvenet küldetett neki. Ez azt a meggyőződést keltette a helyszerzőben, hogy Kummer Elizzel igen meg vannak elégedve. Bizonyára ez az eset forog fenn a nevelőnőnél is, ennélfogva azonnal neki is levelet irt, melyben igen hizelgő szavakban gratulált neki a jó helyhez, melyhez az ő fáradozásai következtében jutott. Etelka nem tudta, mitévő legyen. Levélben válaszolni nem mert, mert hátha a helyszerző ismeri Kummer Eliz Írását? Pénze még volt, azonkívül az igazi Eliz táskájában is volt még pénz. Fogta tehát magát s postautalványon ő is küldött neki százhúsz márkát. Az utalványt merő szeszélyből Balesca akarta kitölteni a végén hozzá is tette: “köszönjük a jó kisasszonyt!” A helyszerző pompás üzletet csinált, kétszázhetven márkát zsebelt te egy hely után. — Valóban, Kummer Eliz nagyon megjavulhatott, — gondolta magában. — Még eddig mindenfelől, ahol csak alkalmazva volt, panaszokat hallottam és szemrehányásokat kaptam. Egy ideig csendes volt minden s Etelka már azt hitte, hogy a százhúsz márka árán nyugalmat szerzett magának. A herceg titkárjával csak étkezés alkalmával találkozott. Beszédbe azonban ritkán elegyedhetett vele, mert a háziúr sokszor ilyenkor is üzleti dolgokról beszélt és akkor vonta bele őt is, mikor a gyermekek dolga jött kérdésbe. De feltűnő volt, hogy mig a titkárral száraz üzleti hangon beszélt, épen csak a legszükségesebbekre szorítkozva, addig hangja meglágyult, sőt csaknem gyöngéd lett, amint a nevelőnő felé fordult. A titkár figyelmét ez ki nem kerülte s mindenesetre gondolt magában valamit. Egy szép napon a gyermekek ismét a kertben 'átszőttük a nevelőnővel. A herceg másfelé volt elfoglalva, talán vadászaton volt, vagy kilovagolt. A dtkár élt a kedvező alkalommal és szintén lement a tért be. Etelka úgy tett, mintha nem látná őt s mig a gyermekek abroncsot hajtottak, addig ő egy padra ülve francia regényt olvasott, meghagyván a kicsinyeknek, hogy egy bizonyos távolságon túl nem szazad menniök. Ez a távolság úgy volt kiszámítva, hogy iket mindig láthassa. A titkár is oda jött s köszöntötte Etelkát. Köszöntését el nem fogadni illetlenség lett volna, mi által méltán megrovást vonhatott volna magára. Utoljára semmi rossz sincs abban, ha a titkár át köszönti és beszédbe elegyedik vele, mert hiszen 3gy háznak alkalmazottai, s a titkár legalább is va" üyan rangban, mint egy nevelőnő. Sőt a titkárok :öbbre is tartják magukat. Barriet ur igen szeretetreméltó igyekezett lenni 5 ami úgyszólván a legtermészetesebb, a gyermekeden kezdte el a beszélgetést. Etelka kívánta magácan, bár már elvégezte volna. — Szerencse, hogy ezek a kislánykák legalább "zófogadók, — mondotta. Etelka valami gyönge igen-félét rebegett. — Hol volt legutolszor alkalmazásban? — kérdé oirkésző tekintettel. Nyilván meghallotta a szomszéd szobából a minapi beszélgetést, amit az orvos 1 herceggel folytatott. Etelka összerezzent s hamarosan nem tudta, mit deleljen e kérdésre. — Nem Richter udvari tanácsos házánál volt egutoljára alkalmazásban? — kérdé a titkár búrcolt célzatossággal. Etelka összeszedte minden erejét s felháborodva szólt: — Uram, mit ostromol engem ilyen kérdésekkel? Én sem kérdezem, hol, vagy kinél volt ön alkalmazásban. Ne kérdezze tehát ön se én tőlem.. — Nos, mi rossz van ebben? — vetette ellen a titkár gúnyosan, — Talán bizony oka van elhallagatni, hogy ott volt? Etelka megvető pillantást vetett rá és felemelkedett. ■ v — Kikérek magamnak minden gyanúsítást, — mondotta élesen és eltávozott. Bániét bőszülten nézett utána. — No várj, — sziszegte fogai közt. —: Most meg'nditom ellened a harcot. Vagy karjaimba dobod magad, vagy megbuktatlak és csúfosan kell távoznod innét. Etelka magához intetett a gyermekeket s igy szólt: — Egyelőre elég legyen a játékból. Most valami komolyabbal is kell foglalkozni. Felmentek a kastélyba. Etelka igen szótlan és lehangolt volt. Valescának már volt egy kis felfogása az ilyen dologban s mindjárt sejtette a valót. — Oh, én már tudom, mi bántja a kisasszonyt, — szólt a leányka. — Az a csúnya titkárbácsi bizonyára rosszat mondott. — Gyermekem, — szólt Etelka komolyan, — neked még nem szabad véleményt nyilvánítanod. — De én már tudom, — erősítette Valesca. —• Én előttem is kiálhatatlan az az ember. Éppen ebben a pillanatban toppant be a herceg s meghallotta ezeket a szavakat. — Mit hallok? — kérdezte nevetve, — már te előtted is vannak kiállhatatlan emberek? És ki lenne az? — A titkár bácsi! — felelt a leányka egész bátran. — Ma is ő bosszantotta fel a kisasszonyt. — Hogy-hogy? — kérdezte a herceg Etelkához fordulva. — Ugyan Valesca! — szólt a nevelőnő rosszalólag. — A titkár ur mi rosszat sem mondott, — minek őt bevádolni? A herceg összeráncolta homlokát. A gyermekek előtt nem firtatta tovább a dolgot, később azonban alkalma volt Etelkával beszélgetni. Mindjárt gyanította, hogy a titkár talán szerelmi ajánlattal ostromolta a csinos nevelőnőt. Már ezen gondolat is szörnyű indulatba hozta a herceget. Hogy is vehet magának bátorságot egy urasági titkár szemet vetni egy ilyen nemes vadra, mint az uj nevelőnő, a szép Kummer Eliz! Avagy talán nem is Kummer Eliz? Üsse kő, hiszen Németországból nem is lehet várni semmi szépet. A német nők, kivált a nevelőnök, az ő csontos esetlen idomaikkal, óriás lábaikkal és savószinü szemeikkel, cseppet sem..rokonszenvesek! Ezt a titkái is jól tudja és kapva kap az uj szépségen, aki bizo nyára nem is német származású, ami a kiejtésén észrevehető. — De majd a körmére koppantok én, — gondolta magában. (Folytatjuk) | SZEMÉLYI HÍREK j MOLOTOV Molotov volt orosz külügyminiszter, akit Kruscsev a távolkeleti Mongolia szovjet "satlósországba száműz ott nagyköveti állásiba, súlyosan megbetejredett. Moszkvában megoperálták és most a Kreml' kórházában lábadozik. DE GAULLE Charles De Gaulle tábornokok a francia köztársaság elnökét, Londonban olyan megható szeretettel és lelkesedéssel fogadták, hogy ennek a kemény hadfinak megeredtek a könnvei. Tiszteletére együttes ülést tartott a lordok háza és a képviselcház. ami ritka eset és nagy kitüntetés. ELNÖKNEVEK . . . Amerikai szokás — politikai hagyománynak is lehetne nevezni —hogy a népszerű elnököt, vavv akár elnökjelöltet nem teljes nevén nevezzük. Az első Roosevelt Teddy volt. a második F.D.R. És aki Franklin Delano Roosevelt he- Ivéibe a Fehér Házba költözött, a kezdeti idegenkedés után mint Harry népszerű lett. Stevenson kimagasló egyéniségét az ország népe hamar felismerte és attól kezdve kissé szokatlan keresztnevén emlegették Adlait. Most a demokrata elnökjelölésért versengő szenátorok mindegyikét teljes nevükön emlegetik, viszont Adlai, aki még nem hivatalos pályázó, továbbra is Adlai — népszerű. A republikánusoknak jelenleg csak egy jelöltjük van: Richard M. Nixon, Eisenhower elnök trónörököse. De becézőnevén emlegetik Rockefeller newyorki kormányzót, aki formálisan bejelentette» hogy nem pályázik az elnökségre. És mégis, mégis, a Rocky nevet kezdik megint emlegetni a . népszerűségi versenyben. Cranberry politika WASHINGTON. — Sokan csodálkoznak, miért határozott Eisenhower elnök úgy, hogy a cranberry termesztőknek és kannázóknak, akik a tavalyi Hálaadásnap-előtti cranberry pánik miatt veszteséget szenvedtek, 10 millió dollárral kártalanítás jár. Azért, miért egy massachusettsi republikánus képviselő, .Hastings Keith, ráijésztett, hogy ha ezt nem teszi, az a veszedelem fenyeget, hogy a hagyományosan republikánus szavazópolgárok az ö kerületében — cranberry termesztő kerületükben — novemberben demokratára szavaznának. JUBILEUM KOHLER, Wis. — A Koh'er Co.. az ország második legnagyobb plumber áru gyártóte és a gyári kapu előtt autóikban újságot olvasó piketelö munkások jubilálnak: Most múlt el hat éve, hogy elkezdődött a nagy sztrájk, melyben az unió elismertetéséért, a vállalat pedig az open shop övéért harcol. Hidegháborús hangulatban lépnek a küzdő felek a hetedik Ívbe. A sztrájkolok és a dolgozók (sztrájktörők) közt hat 'v előtt lefolyt tűzharc, már al van felejtve. A gyárba mindenki szabadon mehet dolgozni, a piket élők csak jelenlétekkel emlékeztetnek arra, hogy — sztrájk van. GYEREK A KEREKEK ALATT NEWARK, N. J. — Farkas Sándor 5 éves fiút a szülői ház közeiéiben elgázolta egy "obogó autó. Kórházba vitték fej, arc és könyök sérülésekkel.
