A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-04-15 / 15. szám

8. OLDAL \ Irt PÁSZTOR Husvét vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 16, 1—7. Mikor elmúlt a szómat, Mária Magdolna és Má ria, Jakab anyja, és Salome illatszereket vásárolának, hogy elmenvén, megkenjék Jézust. És korán reggel a hét első napján a sirhoz mé­nének napfelkeltekor. S mondák egymás közt: Ki hen­­geriti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából? Odate­kintvén pedig, látták, hogy a kő már el van henge­­ritve. Mert igen nagy vala. És bemenvén a sírbolt­ba, egy ifjút látának ülni jobbkéz felől, hosszú fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik: Ne féljetek! A megfe­szített názárethi Jézust keresitek, feltámadott, nin­csen itt, imhol a hely, ahová tették Őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hog> előttetek megyen Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint mondotta nektek. SZENTBESZÉD “Feltámadott Krisztus e napon, Alleluja, hála légyen az Istennek!” Ezzel a gyönyörű hálaénekkel ezzel a magasztos “Te Deum”-mal üdvözli ma, Hus­­vét szent ünnepén az Anyaszentegyház hiveit. Ezzé' a lelkes öröménekkel, az uj, a szebb, az örök életet hirdető igékkel örvendezteti meg ma, a feltámadás Golgotha nagy napján az Egyház a Jézus Krisztus hivő, i Krisztust szerető lelkeket. Az éj sötétsége ime elmu­­.rott s a nappal világossága elközeledett, a halálnak félelmetes része eltűnt s helyébe az életnek bátorító biztató angyala lépett. A Nagypénteknek néma gyá­sza, amelynek éles fájdalmában Krisztus Urunk ke­servesen kiáltott fel: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” A Husvétnak hangos örömére változott, amelynek élénk ujjongásában Krisztus Urunk lelkendezve kiált fel: “Feltámadtam, béke ve­letek, én vagyok, ne féljetek!” Miként a tavasz évről-évre hirdeti a nagy termé­szetben a tél elmúltával az élet diadalát, akként a Husvét ünnepe is évről-évre hirdeti a Nagypéntek el­múltával Krisztus feltámadását. Ami a rügyfakadás, ami a virágnyilás a természetben, az a mi hitünk­ben, Krisztus feltámadása. Rügy nélkül, virág nél­kül nincs tavasz. Krisztus feltámadása nélkül nincs igazi vallás, nincsen igazi hit. . . Ami Krisztus feltámadása előtt történt, az csak előkészületi állapot volt, hasonló ahhoz az időkhöz, amelyet a mag a föld méhében tölt. Amint a magnak igazi élete a rügyfakadással, a virágnyilással kez­dődik, éppen ugv Krisztus dicsősége is a feltámadás­sal indul meg útjára. Ha a megfeszített és eltemetett Krisztus nem tá­madt volna fel, akkor ugyan ki követte volna Krisz­tust, akkor ugyan hol maradtak volna az apostolok, a vértanuk? Ha Krisztus nem támadt volna fel, ak­kor sírja egyben tanításának a sírja is lett volna, és akkor ma nem uralkodnék az életben, az emberek kö­zött, az emberek szivében. Krisztus feltámadása a keresztény vallásnak az alapja; az a bizoynos sziklára épített alap, amelyet hiába ostromolnak, hiába verdesnek a bősz hullámok és a vészes viharok. Ezen az alapon megtörik min­den ellenséges támadás, minden ördögi fondorkodás. Krisztus feltámadása az a bizonyos fenséges nyitány, melyet az apostolok, hitvallók, vértanuk beláthatat­lan sora követett. Mert Krisztus feltámadása az erő, a hatalom, amellvel az apostolok megindultak hóditó Útjukon, s amely erő és hatalom mind a mai napir fenntartotta Jézus Krisztus tanításait és fenn fogja tartani a jövőben is, az idők végeztéig. Krisztus feltá­madása minden, a kezdet és a vég, a vallásnak ereje, hatalma és tartalma. John Kennedy szenátor (bal) és Hubert Humphrey szenátor (jobbra a második) az április 5-iki Wis­consin állam előválasztására készülnek. Mindkettő a demokrata elnökjelöltségre pályázik. Bttn és megbocsátás Pár évvel ezelőtt Francia­­országban feltűnést keltett Marcel Jouhandeau “És még­is megelégedett” cirnü elbe­szélése. A katolikus kritika részéről is elhangzott ellene a frivolitás vádja, pedig az iró szándékát tekintve, a keresz­tény ember magatartásának egyik legbensőbb vonására kívánt rámutatni elbeszélésé­ben. A második világháborúban DuíCOiurtial parasztgazda né­met fogságba esik. Felesége otthon nem tudja egyedül el­látni a gazdaságot, felfogad hát egy 32 éves tengerészle­gényt, aki fiatalsága ellenére nár sok kikötőt bejárt, min­den hájjal megkent ember. Büszke fejtartása és paran­csolgató modora miatt Kádi­nak nevezi el a falu. Kádi csakhamar meghódítja az egyszerű parasztasszonyt. Uralma alatt megkezdődik a nodos parasztgazdaság csen-1 les kiárusítása. Az asszony j azonban mindenre szemet i huny, csakhogy a férfit meg- J '.arthassa. Hazajön azonban fogságá­ból a férj. Kádi megérzi, hogy vége a gondtalan világnak. Nem könnyen törődik bele, aanem gonosz tervet sző, ami­be beleavatja a -bolcnláulásig szerelmes asszonyt is. Egy es­se az istálló padlásáról hur­kot akar vetni a hazatért férj nyakába. A gazda azonban szerencsésen megmenekül, kifejti magát a hurok szorítá­sából. Az udvarra rohanva ott találja sápadtan reszkető fe­leségét. Egy pillanat alatt mindent megért: felesége bűntársa volt Kádinak, aki­vel együtt elakarták őt láb alól tenni. Ha most magára engedné a bosszuállás kisértetét, mind­kettőjüket megölhetné első haragjában. Amikor lecsilla­podik, igy szól feleségéhez: — Nehéz idők jártak fölöt­tünk. Te is megbotlottál, mint annyian. Ha lehetséges, hogy lemondj erről az ember­ről én megpróbálom 'helyreál­lítani a mi boldogságunkat. De ha nem tudsz tőle megvál­ni, ha gyermekeinknél is job­ban szereted, ha az én bocsá­natom sem rendit meg, akkor eredj el innen. Megadom rá az engedélyt és többé nem tö­rődöm veletek. De a gyerme­keim becsülete és a te becsü­letei nekem értékesebb, mint a bosszuállás. Az asszonyt megrendítik ezek az őszinte szavak, oda­borul férje elé és zokogva mondja el vallomását. — Te láttál engem az éj­szakában, láttad, hová süly­­lyedtem. Nem kell, hogy meg eskess, meglátod, hogy meg fogom érdemelni bocsánato­dat, amivel megajándékoztál. Meg is tartja szavát. Minta­szerű háziasszony lesz, gon­dos anya. Rövidesen helyre­áll férj és feleség között a házasélet. A tizedik esztendőben azon­ban rejtelmes betegség lepi meg az asszonyt. Teste felpuf­­fad, csontjai szinte eltűnnek. A férj mindent elkövet, hogy megmentse, de az menthetet­len. A temetés előtt a férfi tű­nődve nézi ezt az elformát­lanodott testet, melyen az I arc mégis oly szép maradt. | Úgy érzi, hogy Isten dicsősé­gére tette azt, amit tett. A koporsó mögött ott bal­lag a férj soványan, önma­ga árnyékaként. A falubeliek igy mutogat­nak feléje: íme, ott megy egy igaz keresztény! S mindezt sajnálkozva, részvéttel s ta­lán némi gúnnyal is mondják róla, mintha éppen keresz­tény “magatartásának, meg­bocsátó szeretetének volna áldozata. Valójában sohasem bocsátották meg néki, hogy annak idején nem verte el magától az asszonyt, s hogy életében és szenvedésében ta­núságot tett Krisztusról. Kétségtelen, hogy rendkí­vüli esetet mond el a rövi­den ismertetett elbeszélés. De ha jól körülnézünk, ennek ki­csinyített másával — leg­alábbis hasonlóval —, a ma­gunk környezetéiben is gya­korta találkozhatunk. Körülvesznek bennünket bűnre vezető alkalmaink, mint a folyóban úszkáló hala­kat a megvetett háló. Alig van bűnünk, melyet annyira személyesnek tarthatnánk, hogy csak ránk, meg még va­lakire tartoznék. A legtöbb bűnről elmondható, hogy olyan, mint a tóba dobott kő Tiszt Herbert^ L Vidor pappá szentelése Április 23-án, szombaton foeia Elkó Miklós Pittsburgh gör. kát. püspök pappá szen­telni tiszt. Herberth L. Vic­­tort, If. Herberth József és neje, 5077 Catherine streeti lakósok fiát, a Munhall, Pa-i Szent János g. k. székesegy­házban. Tiszt. Herberth Cleveland­­ban született és iskoláit itt kezdte meg, majd amikor szü­lei Maple Heightsba költöz­tek, az ottani high schoolban folytatta a tanulmányait. Fi­lozófiai és theológiai képzett­ségét a pittsburghi SS. Cyrill és Methodus szemináriumban kezdte, majd Bachelor of Arts oklevelét a pittsburghi Duquesne egyetemen szerez­te meg 1955-ben. Papi tanul­mányait 1959-ben fejezte be. Msgr. VERGANI MEGHALT JERUZSÁLEM. — Msgr. Antonio Vergane, a galileai latin szertartása pátriárchá­­tus vikáriusa, 56 éves korá­ban rákban meghalt. nyomán támadt vizgyürü: vé­­gigkarikázza a széles vizet, minden tenyérnyi helyet be­jár. S mikor a tó közepén — ahová a kő esett — már ré­gen nyugalom van, ott kinn, a partmenti nádszálak még mindig csóválják fejüket. A magyar beszéd közmon­dásainak nagy családjában legalább félszáz szól arról, hogy milyen könnyen feled­jük a magunk botlását, de a másokét szinte soha. Beszé­lünk róla, botránkozunk és megszólunk, vájkálunk má­sok sebeiben, turkálunk má­sok szennyesében s nemegy­szer éppen azt nem bocsátjuk meg másoknak, hogy ők igaz keresztényhez illően megbo­csátottak az ellenük vétőnek, ahelyett, hogy a bosszúhoz, a tettleges elégtételhez folya­modtak volna. Szigorúbbak vagyunk £ törvénynél, a feloldozó pap­nál és szigorúbbak Istennél aki maga a szeretet. Kát. Aggmenház | a a hírei Hálás köszönetét mondunk azoknak akik az építési alapot gyarakitó, évi Elite-Bált az idén is megrendezték. Fárad­hatatlan munkájuk és szor­galmuk eredményét, a 3,091.- 41 centet átadták az Aggmen­­b áznak.-Önzetlen munkájukért, hű­séges segítségükért a sok sü­teményért, virágért és minden egyéb hzozáj árulásért, hálás köszönetét mondunk. A visz­­sza fizetést az ég hatalmas Urától kérjük, mindennap szép kis kápolnánkban. Véletlenül kedves ajándék Kinyílik váratlanul a ház ajtója és egy jól öltözött férfi lép be azon, kezében csomag­gal. Csak annyit mond, hogy ez az Aggmenházé, és indul is kifelé. Kérdésünkre, hogy kicsoda azt felelte clevelandi vagyok és elment. A csomag­ban selyemruhába öltözött prágai kis Jézuska volt. Ön­kénytelenül arra gondoltunk, hogy a Jézuska nem a nagyon várt kapavágásra jött-e el ? . . Bizony jó is lenne az építés, hogy az úgyszólván naponkin­­ti jelentkezőket fölvehetnők. Csak még kevés a pénzünk. De azért nem csüggedünk, hanem továbbra is dolgozunk, bízva a jó Isten és ami kedves magyar testvéreink segítségé­ben. Kegyhelynyitás Mint minden évben úgy az idén is, május első vasárnap­ján, vagyis május elsején délutáni 3 órakor, lesz az ün­nepély, a St. Margit egyház­­község rendezésében Mgsr. Köller Endre plébános ur ve­zetésében. Ugyancsak akkor koronázzák meg a Szeplőtelen szent szűz Szobrát a St. Mar­git iskolás lánykái. A test fel­üdüléséről a jó szivü Bizott­ság asszonyai fognak gondos­kodni. A szűz Anya, szeretet­tel várja az ö hivő gyerme­keit. Az Aggmenházat vezető Nővérek. Szent János, I. rész, I. szakasz 1. Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. 2. Ez vala kezdetben az Istennél. Mindenek ő álta­la lettek, és nála nélkül semmi nem lett, ami lett. 3. Benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben világoso­dik, de a sötétség azt fel nem fogta. 4. Vala egy ember Istentől küldetve, kinek János vala neve. Ez bizonyságul jött, hogy bizonyságot te­gyen a világosságról, hogy mindnyájan higyjenek ő általa, 5. Nem vala ő a világosság, hanem hogy bizony­ságot tegyen a világosságról. Igaz világosság vala ez, mely megvilágosit minden e világra jövő embert. 6. E világon vala és a világ ő általa lett, és a világ őt meg nem ismeré. Tulajdonába jöved, de övéi be nem fogadták őt. 7. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada ne­kik, hogy Isten fiaivá legyenek, kik az ő nevében hisznek. __ 8._ Kik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfiú akaratából, hanem az Istentől születtek. 9. És az Ige testté lön, és miköztünk lakozék; és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyetlenegy szü­löttének dicsőségét, telve malaszttal és igazsággal. 10. János bizonyságot tőn felőle és kiálta, mond­ván: Ez az. kiről mondottam: aki utánam jövendő, előttem lett; mert előbb vala nálamnál. 11. És az ő teljességéből vettünk mi mindnyá­jan, malasztot malasztért. 12. Mert a törvény Mózes által adatott; a ma­­’.aszt és igazság pedig Jézus Krisztus által lett. SZENTBESZÉD Láttatok-e valaha a temetőben sirkövet, mely­­ve ez lett volna Írva? Legyen valaki bármilyen hires :udós, a világtól ünnepelt ember, sírjára ezt írják: itt nyugszik ez és ez. Lehet ő bármilyen gazdag em­ber, egész vagyona nem ér annyit, hogy ettől a föld­­darabkától, a sirgödőrtől meg tudta volna magát vál­tani ; ott fog elporladni a sírban. De ezzel szemben mi történt Jézus sírjával, aki életében szegény volt, halála is csúfos volt? Nem megy feledésbe. Az ő sírja nem az elmúlás emléke, hanem a győzelem, a hatalom, az örök élet bizonyíté­ka. Jézus sírja sohase lesz az emberiség emlékezet­ből kitörölve, sőt évről-évre szaporodik azok száma, kik Jézus sírjához hittel, hálával, szeretettel eltelve zarándokolnak. Testi szervezetünk ásványi, növényi és állati anyagokból áll, melyeket a lélek éltet. Testi szerve­zetünk tehát kicsinyített mása a nagy természetnek és ezért nem lehet csodálkozni, ha együtt érzünk a természettel. Ősszel, mikor látjuk hullani a fák leve­leit, szomorúság fog el. Nem szivesen fogadjuk a te­let sem, mint a természet halálát. De ha jön a tavasz, örömmel üdvözöljük és egész természetünk uj életre ébred. így vagyunk a husvét ünnepével is. Husvét nap­ján a templomba sietnek az emberek. A templomok, mint a megáradt folyók, öntik magukból az embe­rek ezreit és amerre csak nézünk, ünneplő, örvendő arcokat látunk. Kinek szól a húsvéti harangszó? A sírjából dicsőségesen feltámadt Krisztusnak, aki fel­támadásával meggyőz bennünket arról, hogy a halál után van egy más élet, hogy nemcsak az anyagi ter­mészetben van a tél után tavasz, ujjáébredés, hanem az emberi egyéni életben a halál nem a végleges meg­semmisülést jelenti, hanem van feltámadás, van örök élet. Azért énekeljük husvétkor: “Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halálával a halált és a sírban lé­vőknek életet ajándékozott.” De ez az ünnep csak azokra örvendetes, akik hisz­nek Jézusban mint Megváltójukban, akik megtart­ják törvényeit és igy életükkel kiérdemelték a bol­dogabb túl világi életre a jogot. Vájjon milyen érzéssel vannak eltelve husvét napján azok, akik az istentelenség utján járnak? Azokra csak elszomorító lehet éppen úgy, mint aho az első husvétkor félelem és rettegés fogta el azok szivét, akik Jézust keresztre feszítették, mert érez­ték azt. hogy az a Jézus, akit ők nem ismertek el Meg­váltójuknak, lesz az ő birájuk. Hasonló sors vár azok­ra is, akik a husvét ünnepében csak egy közönséges napot látnak. A husvét ünnepe hirdeti nekünk azt az igazságot is, hogy .Jézus azért is támadott fel, hogy hirdesse ne­künk, hogy ő lesz a gonoszoknak igazságos bírája. Az ember élete szakadatlan harc az emberi bűnös szenvedélyek ellen. Ha tehát megtagadtam magamat Krisztusért, akkor méltó vagyok a feltámadás gyü­mölcseire. Éljünk tehát úgy, hogy ne mint üres magot ves­senek a sírba, hanem erkölccsel, becsülettel teli életet, mert istentelen, bűnös élet után nem lehet örvendetes feltámadás. Husvét vasárnapja EVANGÉLIUM

Next

/
Thumbnails
Contents