A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-04-08 / 14. szám
A tó PÁSZTOR 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE ^ ~|| III I »IMmri J. JL1 ijwjmimiwbm —WII w mi ■ mn—r nr-nm in i r Irta: TÖLCYESY MIHÁLY — Megbocsásson kisasszony, de én félig meddig lekötelezettjének tartom magam, hogy ily óriási útra vállalkozott. Mert Berlin és Jassy, kicsit több egy macska ugrásnál. S miután kegyed tulajdonképen ezen utazása közben károsodott, misem természetesebb, mint az, hogy kárát megtérítsem. — Oh kérem, erre igazán nem tarthatok igényt. Most a gyermekek is rámentek Etelkára s addig-addig kérték, mig végre engedett. — A ti kedvetekért megteszem, szeretteim, — mondotta a kicsikék arcát megsimogatva. — Egyet azonban kikötök magamnak, hogy ti válasszatok. Erre a leánykák örvendve tapsoltak s vidám nevetés között láttak hozzá a választáshoz, amiben atyjuk is segített nekik. Ily segítség mellett hamar készen lettek a választással. Etelka csak két öltözéket fogadott el, Krecsun azonban gyöngéd figyelmetességből igen szép két estélyi ruhát is visszatartott, úgy gondolkodván, hogy Eliznek estélyek alkalmával szintén legyen mit felvennie. Eddig ilyesmire nem gondolt, most azonban Etelka személyével brillírozni akart. Gyakorlott szemeivel mindjárt látta, hogy az uj kisasszony a háziasszonyt tisztet is igen sikeresen el tudná látni. — Szeretem, ha gyermekeim sokat vannak a levegőn, — mondotta. — Abroncsot hajtani, labdát fogni, pillangót kergetni, meg van nekik engedve. Általában nem óhajtom, hogy holmi szürke német elméletekkel tömje tele a fejüket. Ne vegye rossz néven kedves kisasszony, hogy a német elméleteket szürkének nevezem . . . — Oh kérem, — válaszolt Etelka igen élénken, — magam is ellensége vagyok minden elméletnek. Engem sem aszerint neveltek . . . Hirtelen elharapta a szót, mert észrevette, hogy elszólta magát. Krecsun észrevette ezt, de nem talált benne semmi feltűnőt, sőt megerősödött ama feltevésében, hogy az uj nevelőnő jó családból való, mely talán különféle csapások következtében elszegényedett s ő most, hogy fentarthassa magát, nevelőnői állást vállalt. — Meg fogom őt becsülni és nem fogom vele éreztetni, hogy idegen háznál van, gondolta magában a derék férfi. A gyermekek a nevelőnővel lementek a kertbe, a herceg pedig egyéb dolgai után látott. De tudja Isten mi volt az, hogy ma sehogy sem ment kezéből a munka. A számlák átnézésénél öszszezavarodott, a leveleket kétszer-háromszor is át kellett néznie, mig megértette, s akkor is csak tökéletlenül ! Többször rajta kapta magát azon, hogy az uj nevelőnőre gondol. Milyen szerencsétlen szegény! Nem elég, hogy családja tönkre ment, hanem még egy rémitő vasúti szerencsétlenségnek is csaknem áldozatul esett. — Még szerencse, hogy az én házamhoz került. — mormogta magában. — Itt nem gyötri őt senki! Nincs asszony a háznál. Ezen szavaknál sóhaj röppent ki ajakán. Majd egy fényképre esett a tekintete, mely fátyollal volt bevonva, bizonyára legmélyebb gyász kifejezéséül. Krecsun félrevonta a fátyolt s egy pillantást vetett a képre, mely szép fiatal nőt ábrázolt, román nemzeti öltözetben. Igen gazdag és előkelő nő lehetett, mert nyakán háromszoros gyöngyfüzér ékeskedett, borsónyi nagyságú igaz gyöngyökből; dús hajába is ilyen gyöngyfüzér volt fonva. Fülbevalója hatalmas gyémánt, melyhez hasonlót ritkán lehet látni. Ezenkívül elől egy egész füzér csüngött le lazán a legszebb smaragdokból összeválogatva. Kezeinek gyűrűs ujján két remekművű brillantgyürü csillogott. Krecsun egy percig némán szemlélte, aztán hamar visszahúzta helyére a fátyolt s szinte indulatosan tette le az arcképet. Gyorsan felemelkedett ültéből s beszólitotta titkárját. — Legyen szives a mai postát átnézni, — mondotta. — Amit lehet, intézze el maga, ami pedig fontosabb, vagy amire nézve tételye ivannak, tegye félre s majd később, mire visszatérek, terjessze elém. Ami eddig sohasem történt, eszébe jutott, hogy voltakép a gyermekek után is kellene néznie! Hátha túlságosan sokat futkosnak és felhevült állapotban vizet isznak! Mily nagy baj keletkezhetik ebből. Az uj nevelőnő talán még nem elég praktikus vagy erélyes az ilyenekben. Le is akart menni a kertbe. — De nem! — tette hozzá hirtelen. — Valaki azt mondhatná, hogy a nevelőnő kedvéért keresem fel a gyermekeket! A szobában azonban ki nem bírván, magára kanyaritotta vadásztarisznyáját, vállára akasztotta duplacsveü lőfegyverét, fejébe nyomta pörge vadász-JÉZUST ELTEMETIK kalapját s úgy távozott a kastélyból. Úgy volt, hogy a parkon át a vadaskertbe megy. Csakhamar vidám kacaj ütötte meg fülét. A leánykák csintalanul játszottak és majd hogy ki nem ugrottak bőrükből, olyan jókedvüek voltak. Krecsun csak nem tehette, hogy elkerülje őket. Feléjük ment tehát. 'Ahogy őt meglátták a leánykák, örvendező “Papa! papa!” kiáltásokkal futottak elébe. Megcsókolta mindakettőt. Bellegarde rögtön a tarisznyát kutatta át, nincsen-e benne tapsifüles, vagy szép tollú fácán. — Még csak most fogok lőni, kedvesem, — szólt hozzá Krecsun jóságosán. Tekintete Etelkára irányult, aki szerényen követte a leánykákat. — Ugye rosszak ezek a kis süvölvények? — mondotta a herceg. — Csak bánjon velük erélyesen, kisasszony! Nem kell nekik mindent megengedni. Ti pedig szépen engedelmeskedni fogtok a kisasszonynak! Úgy kell tenni mindent, amint ő mondja és ha valamit eltilt, azt világért sem szabad elkövetni. Valesca — ki mint öregebb, mindenben előljárt, hangosan felkacagott. A másik is utána kacagott. Ez az ezüst hangeső többet ért a világ legszebb koncertjénél. A leánykák kétségkívül kinevették papájukat ezért a komoly intelemért, melyet most hallottak először — de oly kedves volt nevetésük, hogy még a komoly papa sem haragudott rájuk. Nehogy azonban szégyenben maradjon a nevelőnő előtt, úgy tett, mintla mitsem hallott volna s a nevelőnőt köszöntve, folytatta útját a vadaskert felé. Mit is tudták a gyermekek, hogy ők mit csinállak? Már bölcsőjüktől kezdve jólét által körülvéve, gondtalanul, örömben nőttek fel egy szerető apa védszárnyai alatt, ki oly helyzetben volt, hogy kedvenceinek minden kívánságát kielégítette. De volt benne annyi józan felfogás, hogy gyermekeit még igy sem rontotta el s úgy intézett mindent, hogy őket túl ne halmozza minden jóval. így történt, hogy a gyermekek egészséges idegzetét és életvidorságát nem rontotta meg már a kis emberkéknél is sajnosán tapasztalható blazirtság. Valesca, a maga nyílt eszével és éles felfogásával, mégis mintegy sejteni látszott, hogy talán nem volt egészen illő, amit tett s a nevelőnőhöz futott: — Ugye kisasszony, mi nem tettünk még eddig semmi rosszat? *— Oh nem, kedveseim! Még eddig igen jól viseltétek magatokat. De most már elég legyen a játékból! Már el is vagytok fáradva. Valesca hogy ki van pirulva! Megcirogatta a bájos gyermeki arcot és megcsókolta, amire Valesca egész büszke volt. Bellegarde sem akart mögötte maradni, ő is oda tartotta arcát — mely azonban halavány volt. Etelka őt is megcsókolta, de szinte ijedten nézett rá. Hátha az a gyermek egy vészes betegségcsiráját hordja magában ? És a boldog apa mit sem tud erről. Talán nem is sejti a borzasztó veszedelmet, mely vészmadárként lebeg a kastély fölött. Felmentek a kastélyba. Bellegarde összerázkóiott és szomjúságról panaszkodott, ami arra látszott mutatni, hogy lappangó löz gyötri. Etelka meleg tejet adott neki, ami enyhítő hatással volt rá. Bágyadtsága már elmúlt és csakhamar vígan ugrándozott. — Gyermekek, — szólt a nevelőnő komolyan, — most tanulni is kell. Mindenekelőtt átmegyünk a francia leckén! A gyermekek szó nélkül engedelmeskedtek Etelkának k 'sőbb alkalma nyílt a herceggel beszélgetni i do’gozó szobájában. — Uram, — mondotta, — kötelességemnek tartom önnek, mint apának a figyelmét kisebbik leányára irányítani. — Talán valami helytelenséget követtek el? — Nem, uram! A gyermekek már alapjában véve sokkal jobbak, hogysem ilyesmire, képesek, lennének. Más az, ami nekem nem tetszik. A gyermek beteg .. . Krecsun ijedten nézett rá. —- Miből következteti ezt, kisasszony? Etelka erre elmondta, amit ma tapasztalt. A herceg elsápadt. — Ha igy áll a dolog, akkor a tüdővész csiráji lappang benne és ezt szerencsétlen anyjától örökölte Ezen szavaknál egy percig lehorgasztotta fejét Majd hirtelen a fátyollal bevont fényképet vette í kezébe s félre vonta a gyászlepelt. Etelka kiváncsi pillantást vetett rá. Krecsun átnyújtotta neki a fényképet, hogy nézze meg jól. — Ez az én szerencsétlen nőm! — Miért mondja őt szerencsétlennek, ha szabad kérdeznem ? — Mert tüdővészben halt el, melyet saját hibájából kapott. Már beteges volt, de azért ne adj Isten, hogy a katonatisztek báljáról le lehetett volna őt beszélni. Kijelentette, hogy elmegy, ha mindjárt bele hal is! Mit tehettem? Kívánságának megtagadásához nem volt elegendő erélyem. Csak később tudtam meg, hogy miért akart mindenáron elmenni. Egy csinos főhadnagy volt a mágnes, mely őt oda vonzotta. Végig táncolta vele az éjszakát és harmad napon kiterítettük. Csak halála után tudtam meg a valót. Kezembe kerültek bizonyos levelek, melyek szeget ütöttek a fejembe. Nem akartam ugyan botrányt, de alkalmat kerestem megsérteni a főhadnagyot, aminek párbaj lett a vége. Én keresztül lőttem őt — azóta elköltöztem Bukarestből és itt élek a falusi magányban. — Amely valóban hercegi, — jegyezte meg Etelka. Krecsun ajkán bágyadt mosoly jelent meg, de ez is csakhamar megdermedt. Gyorsan visszatette helyére neje fényképét s igy szólt: — Most már csak gyermekeimnek élek, bennük találom minden örömömet. De menjünk, nézzük meg Bellegardet. A gyermekek Írásbeli feladványukat csinálták, mert igy parancsolta azt a kisasszony. Krecsun előbb Valescát cirógatta meg, hogy a kellő sorrendet megtartsa, aztán pedig Bellagardet. A gyermek állapota most rendesnek látszott, de azért a herceg nem akarta annyiban hagyni a dolgot. Még aznap sürgönyt küldött dr. Macariu Grego■usnak Bukarestbe, ki nemcsak háziorvosa, hanem meghitt barátja és régi jó pajtása is volt. Macariu sietett felelni a meghívásnak s a gyorsvonattal harmadnapra megérkezett. Megvizsgálta a gyermeket s ez alkalommal meglátta Etelkát. Neki is feltűnt az elegáns, előkelő modorú ncvelőnő s érdeklődni kezdett iránta. Midőn később a házigazdával négyszem közt beszélgetett az utóbbinak dolgozó szobájában, mindenekelőtt előadta véleményét a gyermekről, mely megnyugtatóan hangzott. — Gregor, — szólt a herceg kétkedve, — nem:sak áltatsz engem? — Nem, barátom! Etekintetben teljesen nyugodt 'ehetsz. A gyermek tüdeje nem bírja ki a sok ugrándozás okozta erős vérhullámzást. Aznap sokat ugrált s ez idézte elő ama veszélyes tüneteket. Ebben x pontban tehát nagyon vigyázni kell. Megbízható stekintetben a nevelőnő? — Oh igen! — Ugyan honnét szerezted? Valóban igen csinos. — És előkelő, — tette hozzá Krecsun. — Berlinből kaptam, Kummer Eliznek hívják. — Micsoda? — kérdezte Macariu csodálkozva. — Kummer Eliz? Nem tévedsz barátom? — Legkevésbé sem. — Erősítette a házigazda. — Egész határozottan állíthatom, hogy ez a neve! Hiszen csak néhány nap előtt jött s még egész jól emlékszem nevére, a bizonyítványok is arról szólnak. — Bizonyára nálad vannak? — Hogyne! Itt vannak az Íróasztalom fiókjában, mindjárt meg is mutatom. Elővett egy csomó Írást s átadta a doktornak. — Csodálatos, — szólt az utóbbi a bizonyítványok átnézése után. Eszerint két Kummer Eliz lenne? — Miért kettő? — Azért, mert Berlinben megismerkedtem cgygyel egy családnál s az egészen más volt. — Szebb? — Oh dehogy! Össze sem lehet hasonlítani ezzel! — Bizonyára merő véletlenség, hogy ezt is Kummer Eliznek hívják. — Nem, barátom, — erösködött a doktor. — A Kummer név nem oly gyakori, hogy másnál is előforduljon. De várj csak, mindjárt tisztába hozzuk a dolgot. Tüzetesebben átnézte a bizonyítványokat. Egyezerre felkiáltott: — Mégis igazam van! Itt van a bizonyítvány Richter udvari tanácsostól, kinek házában láttam Kummer Elizt, aki arról volt nevezetes, hogy minden férfinek a nyakába szerette volna magát varrni. Ez a te nevelőnőd nem az! (Folytatjuk) SZEMÉLYI HÍREK izeniclyi hírek ........ —. TRUMAN Harry S. Truman iróségőiét (ghostwritcrt) keres' uj könyvének megírásához. A ervbevett könyv: Amerika örténete gyermekek számáa. LEWIS John L. Lewis, a bányászok ■yugalcmba vonult 80 éves őrangyala, szép ajándékot kapott esküdt ellenségeitől, a -zénipar kollektív alkudozásait vezető bízott ságtól. Shakespeare 1793 évi kiadású összes müveit ajándékozták a kivénült harcosnak, aki oly sokszor shakespearei idézeteket vágott a fejükhöz. , Múltjában folt.. TEMPLETON, Mass. — Ennek a kis községnek 5450 lakosa van és mind, legalább is a felnőttek, tudták, hogy John L. Hhipple rendőrfőnök múltjában folt van. Tudták, hogy 38 évvel ezelőtt, amikor 17 éves volt, fegyveres holdup rablást kísérelt meg egy kis füszerüzletbtn, egy kis New Hampshire állambeli községben. Úgy történt akkor a dolog, hogy a 17 éves fiú kisöccsével együtt beállított a füszerüzletbe, revolvert rántott elő, pénzt követelt, de abban a pillanatban inába szállt a bátorsága, eldobta a fegyvert és mind a ketten elszaladtak. John 1922-ben kéthárom évi feltételes börtönbüntetést kapott, amelyet sohasem kellett leülnie, mert nem két vagy három éven át, hanem 38 éven át a becsület utján maradt. Templetonban mindenki tudta ezt és mindenki szemet hunyt. Mostanig mindenki szemet hunyt. De a napokban a községtanács egyik tagja rábukkant a törvény egyik paragrafusára, amely szerint nem lehet rendőrfőnöknek megválasztani olyan egyént, aki bűntény miatt büntetve \olt. A községtanács nem tehetett egyebet, felfüggesztette állásából a rendőrfőnököt. Most azok a barátai, akik a rendőrfőnöki állásra jelölték, kérvényt küldtek New Hampshire állam kormányzójához: adjon John L. Whipple-nek teljes kegyelmet, amelynek joghatása az ,hogy a régi bűn és büntetés kiradírozható a felfüggesztett rendőrfőnök ANTENNA A FALBAN New Yorkban, az Empire State Buildingben olcsó pénzért (3.98) lehetett kapni egy kis készüléket, amely a házi villanyvezetékbe belekapcsolva, pótolja a TV tetőantennát. A készüléknek csak egy hibája volt: az, hogy nem pótolta a. TV tetőantennát. New York állam főügyésze vizsgálatot rendelt el a csudakészüléket készítő és elárusító Moto-Matic Company ellen és a bíróság előtt Charles Torelli cégtulajdonos kötelezte magát, hogy összesen 117,000 dollárt visszatéríti a becsapott vevőknek. SZÁRNYASOK TÖMEGHALÁLA WASHINGTON. — Az országos kormány élelmiszer felügyelői a múlt év folyamán 93 millió font szárnyast nyilvánítottak emberi fogyasztásra alkalmatlannak és ezért elrendelték elpusztításukat. HAZUGSÁGMUZEUM BUDAPEST. — A Kádár- Münnich banda kerekeken guruló múzeumot küld városból városba, faluról falura. A repülő kiállítás cime: “Imperialista kémkedés Magyarországon.” Képek, valódi és hamis okmányok vegyesen, hamis és kierőszakolt bünvallomások, köztük Mindszenty bíboros hercegprimás kényszervallomása — ezek a kiállítási tárgyak.
