A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-04-01 / 13. szám
A In |»\SZTI )R 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYEST MIHÁLY ‘ - mrnrrainn ■■■■—!■■! mtth—i--------' ---------------------------:— -------------— Üdvözlöm a kisasszonyt! — szólalt meg a herceg barátságosan. — A két kis kópé oly nehezen várta kegyedet! íme be is mutatom mindjárt őket. Ez Valesca, amaz meg Bellegarde! Megmondom előre, sok baja lesz velük, mert igen csintalanok. Etelka hamar leküzdötte első elfogultságát s 'gyorsan beletalálta magát szerepébe, melyet az előkelő finomságnak bizonyos zománcával tudott felruházni, a házi ur ezt legott észre is vette és ámulva tekintett a fiatal nőre, kinek előnyös külseje teljes összehangzásban állott finom modorával. A gyermekek is legott rokonszenvet éreztek iránta s hozzá futottak. Kummer Eliz lebilincselő nyájassággal fogadta őket, de sem megölelni, annál kevésbé megcsókolni őket reá nézve nem tartotta megengedettnek mindjárt az első belépéskor. Az idősebbik azonban rögtön átkarolta s magasra ágaskodva csókra nyújtotta eper ajakát. Példáját a másik is követte. — Csak csókolja őket bátran kisasszony, — szólt erre a herceg. — Általában nem kivánom, hogy velünk szemben bizonyos határok közé vonuljon. Kegyed a mai naptól fogva családom tagja s ilyennek fogom tekinteni addig, amig itt lesz. Én nem vagyok barátja a ceremóniázásnak! Egyebet nem kívánok, mint hogy jól nevelje gyermekeimet és szeresse őket. Én őket egészen a kegyed gondjaira bízom. Időm nem engedi, hogy sokat foglalkozzam velük! Kiterjedt birtokaim kezelése sok időmet rabolja el — meg aztán szenvedélyes vadász is vagyok. Most is vadászatról jövök, ezért vagyok ilyen kevésbé szalonképes öltözékben, amiért elnézését kérem. Mindezt őszinte joviális hangon mondotta, ami arra mutatott, hogy ő abból a fajta emberekből való, kikkel igen jól ki lehet jönni. Etelka előbb az egyik, majd a másik kislányt magához szorította és megcsókolta. A herceg már kezdettől fogva fürkészőleg nyugtatta rajta tekintetét. Végre igy szólt: — Csakugyan Kummer Eliz kegyed? Erre Etelka rettenetesen megijedt. De csakhamar összeszedte minden bátorságát s igy szólt: — Az vagyok, kegyelmes uram! Itt vannak igazolványaim ! — Megvallom, a dolog igen különösnek tetszik. Kegyed Berlinből jön, nemde? — Onnét! — felelt Etelka titkon remegve. — Nekem pedig egészen más arcképet küldtek, mint Kummer Elizét. — No édes eszem, most ne hagyj el! — gondolta magában Etelkán -z é — A dolgot meg fogom magyarázni! Az igazi Kummer Eliz én vagyok. Akinek az arcképét küldték, az nem volt az igazi; ugyanis nekem lett ez a hely legelőször felajánlva. Én azonban nem igen mertem belemenni, mert többen lebeszéltek s mondták, hogy én a nyugati államokban is mindenkor kaphatok műveltségemnek megfelelő állást. Lemondtam tehát s akkor történt, hogy egy másiknak az arcképét küldték az enyém helyett — úgy gondolkodván, hogy ön nem fogja őt elfogadni. Történt azonban, hogy mégis elfogadta; időközben én is rászántam magam s nekem lévén elsőbbségem, én indultam neki a nagy útnak s megérkeztem. A herceg nem kutatta tovább igaz lehet-e az elbeszélés és nem is gyanakodott, sőt ez a nő határozottan jobban tetszett neki, mint az a másik, kinek az arcképét előre elküldték. Ez a savó szemű nő nem is volt ínyére, de kénytelennek látta magát őt elfogadni, mert Romániába nem szívesen jön valamire való nevelőnő. A csere azonban határozottan nem volt rossz és Krecsun örült magában, hogy az az unalmas arcú, szegletes képii gemán szépség otthon maradt. — Apropós, — tette hozzá a háziúr, — hallom, hogy nagy vasúti szerencsétlenség történt. Éppen azzal a vonattal, melyen kegyed jött. — Oh uram, az borzalmas egy katasztrófa volt, — válaszolt Etelka. — Igazán Isten csodája volt, hogy megmenekedtem. — De hogyan történhetett ez? — Megfogadhatatlan előttem! Nyilván az volt a szerencsém, hogy fekvő helyzetben voltam s mindjárt az első lökésre a pad alá gurultam. Csak is ennek tulajdonítom, hogy sértetlen maradtam, mig ellenben a többiek, kik rémülten felugráltak, egy felforditott vaggon benyomuló vastengelye által irtózatos halált szenvedtek. — Borzasztó! — szörnyüködött Krecsun. — És kegyed csak egyedül maradt épségben? — Én és még egy férfiutas, kit azonban nem ismerek! A többi vagy mind oda veszett, vagy súlyosan megsebesült! Adjunk hálát az égnek, hogy legalább kegyed életben maradt, — mondá a herceg. — Meg vagyok győződve, hogy irtózatos ijedtségen ment keresztül. Ennélfogva a mai nap kizárólag az öné lesz. Pihenje ki magát jól. Csengetésére belépett a szobalány, kinek meghagyta, hogy a kisasszonyt vezesse szobájába s legyen rá gondja, hogy hiányt ne szenvedjen semmiben sem. A kislánykák nem akartak tőle megválni. Krecsun azonban igy szólt hozzájuk: — A kisasszony nagy utat tett és még hozzá egy nagy vasúti szerencsétlenség borzalmait is átélte. Neki tehát nyugalomra is van szüksége. Majd holnap eleget lehettek körülötte. Etelka mély meghajnással búcsúzott el a ház urától, ki elgondolta magában, hogy most legalább talált egy kedve szerinti nevelőnőt. — Minden mozdulata elárulja, hogy jó házból való, — mondotta magában. — És most ismét egyszer bebizonyult, hogy a jó házból valók akármi foglalkozásra, vagy állásra, többet érnek, mint azok, akik a társadalmi osztály selejtesebb rétegeiből kerülnek ki. Ezek tele vannak modortalansággal hencegéssel és a kötelességérzetről még halvány sejtelemmel is alig bírnak. Rajta leszek, hogy ezt a nőt megtartsam gyermekeim számára! Etelka pedig ezt gondolta magában: — Még eddig igen jól megy minden! De majd mit hoz a jövő? LXVII. FEJEZET Az uj otthon Etelka az első napon magára maradván, nemcsak a terhes ut fáradalmait pihenhette ki, hanem elég ideje volt helyzetét is jól átgondolhatni. A nevelőnői állás ilyen háznál valóban nem ígérkezett rossznak. Az igazi Kummer Eliz boldognak érezte volna magát ilyen helyen. Két gyönyörű kis leánygyermek, egy joviális ur, aki idejének legnagyobb részét vadászattal és gazdálkodással tölti — asszony nincs a háznál — mindez hozzájárult ahhoz, hogy egy nevelőnő megfészkelni igyekezzék magát a kastélyban. Etelka mosolygott magában, midőn Elizre gondolt, ki minden özvegy férfiben egy-egy vőlegényjelöltet látott. Szavaiból kivette, hogy kiváló előszeretettel csak is anyátlan árváknál szokott állást elfogadni. Minden ilyen állást azzal a reménnyel foglalt el, hátha idővel második anyjává lehet az anyátlan árváknak? Reményében még eddig mindig megcsalódott, ami azonban egyáltalán nem gátolta őt abban, hogy újból ne reménykedjék. Ide is ebben a reményben jött. Bizonyára sejtelme sem volt arról, hogy Krecsun itthon hercegnek szólittatja magát és óriási vagyonnal bir. — Szegény Iliz, — mosolyogta el magát Etelka — Azzal a te köznapias érdektelen arcoddal és kiállhatatlan tolakodó modoroddal, inkább magadtól taszítasz mindenkit, semhogy magadhoz vonzanád. Aztán a tükörbe nézett . . . hosszú idő óta most először! — Még mindig szép vagyok, — gondolta magában. — Szemeimnek bűvös fénye még mindig a régi. Ha Krecsun ur egyáltalán meghódítható, akkor én talán meghódíthatom őt, de Kummer Eliz erre nem lett volna képes. Haha! Egy ilyen német nevelőne sokszor mily gondolatokkal foglalkozik! Az éjjelt nyugodtan töltötte s másnap frisser kelt fel. Toilettejére gülönös gondot akart forditan — de most vette észre, hogy nincs több azon az egv ruháján kívül, ami éppen rajta van! De majd bizonyára lesz alkalma egy uj öltözet ruhát rendelni! Nemsokára belépett a szobalány. — A kegyelmes ur kérdezte ti, hogyan érzi magát a kisasszony. — Köszönöm, igen jól! De vájjon olyan korán szokott már fenn lenni a herceg? — Oh igen! Hét órakor, vagy sokszor már előbb is fel szokott kelni. — Mondja csak kedvesem, hogyan szólítják őt? — Romániában az a szokás, hogy minden nagy és gazdag urat exellenciának szólítanak. Neki is csak rendesen úgy mondják: exellenc! — Köszönöm! És hol találhatom most a kislánykákát? — Őexéllenciája úgy mondta, hogy ha lehetséges és egészségi állapota megengedi, az első reggelinél, mely nyolc órakor van, szívesen látja kegyedet. — Hol szolgálják fel az első reggelit? — A kis ebédlőben ma — máskor azonban rendszerint a gyermekek lakosztályában, mert a kegyelmes ur legtöbbnyire olyankor már vadászni megy, vagy a gazdaság után lát. — Tehát igen szorgalmas ur? — Oh, e tekintetben fáradhatatlan. — Talán takarékosságból teszi ezt? — Oh, legkevésbbé sem, sőt nagyon is bőkezű! Alkalmazottait jól fizeti s még eddig minden gazdatiszt, aki csak itt volt, meggazdagodott mellette. Nem is azért lát minden után, hogy valamit megtakarítson, hanem hogy hasznosan töltse az időt. — Csodálom, hogy politikával nem foglalkozik. Erre a szobalány nem válaszolt. Etelka az órára nézett s látta, hogy öt perc múlva nyolc. — Lesz szives nekem megmutatni a kis ebédlőt, — szólt a szobalányhoz. Ma még kénytelen vagyok a kegyed szolgálatát igénybe venni, mert még nem ismerem ki magam és újonc vagyok a háznál. A szobalány késznek nyilatkozott őt vezetni. A nevelőnő őrá sem tett rossz benyomást, amit azonban egyáltalán nem mondhatott azokról, akik korábban itt voltak. Mindnyájan roppant fölényesen léptek fel és úrnő hiányában úgy viselték magukat, mintha ők lennének a ház asszonya. Az uj kisasszony azonban úgy látszik ilyesmit nem arrogál magának. Minden előkelősége mellett is diszkrét és nem lépi túl azt a határt, melyet állása mintegy természetszerűleg megszab. Persze, azt nem tudhatta, hogy az uj nevelőnő azért viselkedik oly szerényen, mert egyszer már megjárta a hetyke magatartásával. — Nincs toalettem, — szólt mosolyogva Etelka. — A vasúti szerencsétlenség igazán koldussá tett. Nem maradt meg egyebem, mint a kézitáskám! Azt nem mondhatta, hogy a podgyászát egyelőre otthon hagyta, mert ebben az esetben intézkedni lehetett volna annak ide hozatala iránt. Azt kellett tehát hazudnia, hogy a vasúti katasztrófa alkalmával mindene elveszett. — Oh, az nem baj! — mondotta a szobalány. — A kegyelmes urnák Bukarestben van a szállítója. Bármit akar rendelni a kisasszony, huszonnégy óra múlva már itt van a legdusabb választék. Etelka csakhamar beléptt a kis ebédlőbe. Az asztal már terítve volt, de még nem volt jelen senki. Etelka szétnézett. Az ebédlő is igen díszesen volt berendezve. Egy hatalmas pohárszék tömör fából, díszes faragványokkal; ebédlőpamlag keleti szőnyeggel bevonva. Az asztal alatt pompás Smyrna szőnyeg, ab ablak mellett hatalmas bőr zsöllyeszék, előtte medvebőr takaróval. Úgy látszik, ez kedvenc helye a ház urának, ha éppen itthon van. A túlsó falnál hatalmas kandalló, melynek párkányán remek müvü antik óra ketyeg. E környezetben Etelka egyszerre otthoniasnak érezte magát s egyet-mást még elrendezett az asztalon, miután a terítés nem volt egészen kifogástalan. Csakhamar léptek hallatszottak. A következő oercben megnyílt az ajtó s egy kiváncsi gyermekfej fandikált be. Aztán örvendve kiáltott fel: — Itt van, itt van! — s mindjárt be is futott. 3t nyomban követte a másik. A két gyermek szeretettel futott a szép “nénihez”, ahogy őt papájuk előtt nevezték. Etelka meg /olt hatva vagy legalább annak mutatta magát s negcsókolta leendő növendékeit. Aztán tisztes meghajlással üdvözölte a ház urát, aki igen barátságosan jó reggelt kívánt neki — miközben őszinte csolálattal rajta feledte tekintetét. Plelyet foglaltak. — A gyermekek'rendszerint kávét reggeliznek lyenkor, — mondotta a herceg. — Én teázni szokjam, kegyed tetszése szerint kávét vagy teát választhat. Etelka rögtön beleélve magát a háziasszony szelepébe s előbb a hercegnek kecses elegánciával szer/irozta a teát, aztán bájos szeretetméltósággal töltötte ki a kicsinyeknek a kávét. Saját magát legvégére hagyta s a házi ur kegyes engedelmével az ő zléséhez csatlakozva, teát öntött magának. Eközben ünézést kért, hogy nem rendelkezik megfelelő toalettel. — Apropos! — kiáltott fel a herceg. Nem hozók még el a podgyászát? — Annak alighanem vége, — jegyezte meg Etelka. — Ami ama szerencsétlen vonaton volt, az minién valószínűség szerint pozdorjává tört. A podgyászok bizonyára szétszóródtak, összekeveredtek, szétszakadtak, talán nagyobb részét a csőcselék el is lop;a. — Az bizony nem lehetetlen, — válaszolt Kremlin. — A legrosszabb a dologban az, — folytatta Etelka, hogy a szállítólevél sincs meg. Útközben azt liftem, hogy már közel vagyok utazásom végcéljához s előkerestem a táskámból a vevényt, hogy mindárt kéznél legyen, amikor kell. E pillanatban következett be a szerencsétlenség s a vevény elveszett. A halálos veszedelem pillanatában természetesen többé nem gondoltam rá. — Nem baj, — szólt a herceg. — Azt hiszem, remsokára lesz alkalma valamit kiválaszthatni. A herceg még aznap sürgönyt küldött buka•esti szállítójának s harmadnap már megérkezett egy óriási láda, tele a legszebb kész női toalettokkal. — Kisasszony, — mondotta a herceg, — szabad választása van! Etelka meg volt lepetve és jól adott szerénységgel szólt: — Exellenc: jelenlegi szerény viszonyaim nem engedik meg nekem az ily fényűzést. (Folytatjuk) SZEMÉLYI HÍREK BEATON A múlt héten a sajtó utján bemutatták a nemzetnek Erzsébet királynő újszülött fiának arcképét. A fényképeket Cecil Beaton készítette. Miért nem Antony Armstrong-Jones Margaret vőlegénye, a mester fotográfus? . . . CSIANG Csiang Kai-sek tábornokot, a formosai kínai nacionalista kormány elnökét, harmadizben egyhangúlag megválasztották elnöknek. SYMINGTON Stuart Symington demokrata szenátor formálisan benevezett az elnök jelölési futamba. Egyben bejelentette, hogy elnök jelölési előválasztásokban nem vesz részt, mert azokat nem tartja fontosnak. MOUNTBATTEN Earl Mountbatten, Anglia katonai védelmi főparancsnokának felesége, aki néhány hét előtt Kelet- Ázsiában hirtelen meghalt, egy és egyharmad millió dollárnyi vagyont hagyott hátra. Bankár apjától 30 millió dollárt örökölt 1921-ben. DR. SABIN Dr. Albert Sabin cincinnatii orvostudós, aki feltalálta az élő vírusból készített polio elleni oltóanyagot, májusban három más amerikai tudóssal részvesz Moszkvában egy nemzetközi polio konferencián. GAZDAG ÖRÖKSÉG Jay Gould egykor hires vasutmágnás utolsó fia, Howard Gould, meghalt és 64 millió dollár örökség maradt utána. Ebből országos és New York állami hagyatéki adóba megy körülbelül 50 millió dollár. HAZUGSÁGMUZEUM BUDAPEST. — A Kádár- Münnich banda kerekeken guruló múzeumot küld városból városba, faluról falura. A repülő kiállítás cime: “Imperialista kémkedés Magyarországon.” Képek, valódi és hamis okmányok vegyesen, hamis és kierőszakolt bünvallomások, köztük Mindszenty bíboros hercegprimás kényszervállomása — ezek a kiállítási tárgyak. A 7 legjobb vicce Bukarestben megnyílt a Lido. Modern, elegáns hotel külföldi turisták részére. Román proletárokat is bebocsátanak, ha meg tudják fizetni a “külföldi” árakat . . . Jött egy vendég a keletnémet szovjetzónából. Kétágyas szobát utaltak ki neki. “De hiszen nekem egy ágy elég,” mondta a keletnémet elvtárs. “Sajnálom”, mondta a portás, “minálunk csak kétágyas szobák vannak.” Miért ? A portás népidemokratikus elővigyázatossággal körülnézett, nincsen-e a közelben valaki, akinek megbízhatósága százpercentes, aztán odasugta a keletnémet elvtársnak a magyarázatot: “Egyágyas szobában semmi hasznát nem lehetne venni a beépített titkos lehallgató mikrofonnak.”
