A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-03-25 / 12. szám
SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY A további kérdezősködést kikerülendő, a jelzett pályaudvarra sietett, mely csakugyan nem volt meszszire. Ott izgatott lótás-futás volt észlelhető. Az állomásfőnök a távirókészüléknéi ült és a legnagyobb izgatottságban sürgönyözött. Bizonyára a szerencsétlenséget jelentette a vasúti igazgatóságnak és segítséget kért. Etelka, vagyis most már Kummer Eliz volt a2 első, aki a szerencsétlenül járt vonatról ide érkezett. Úgy fogadták őt, mint valami élő csodát. Az állomásfőnök kezdetben románul beszélt hozzá, aztán tört német nyelven szerencsét kívánt neki szerencsés megmeneküléséhez. — És csakugyan semmi baja sincsen? — kérdezte. — Még belső zuzódásokat sem szenvedett? — Csak a karom fáj és a baldoldalam. — válaszolt Etelka. — Ez is csak attól, hogy az összeütközés okozta lökés folytán legurultam az ülésről, amelyen feküdtem, elaludni igyekezvén. — Valóban nagy szerencse, — szólt az állomásfőnök és bekísérte hivatali szobájába s ott a pamlagra ültette. Aztán kisietett a vonalra, hogy addig is, mig a segítség megérkezik, vezesse a mentési munkálatokat. A koromsötét éjben csak igen nehezen boldogulhattak és csak éppen oda mentek, ahonnét nyögések vagy segélykiáltások hallatszottak. A szegény utasokat csak nagy nehezen bírták kihúzni a-vonat romjai alól. Az állomásnak két-három betegszállító kosara volt — ezekben szállították be a sebesülteket az állomásra, a várótermekben s egyéb helyeken úgy ahogy elhelyezvén őket. Csakhamar eljött a községi orvos is, akiért stafétát küldtek. Ezen az utón természetesen a községbeliek is megtudták a szerencsétlenséget és megkezdődött a vándorlás a pályaudvar felé, mely vagy negyed órányira volt a községtől. A román asszonyok — különösen a jobbmóduak — egyébre is gondoltak, nemcsak kíváncsiságuk kielégítésére. Egy gazdag birtokosné azonnal összevásárolta a helybeli gyógyszertár egész kötszer készletét és magával vitte. Többen gyolcskendőket s kötésre alkalmas más kellékeket hoztak magukkal, ecetről s az élesztési kísérletekhez szükséges más tárgyakról sem feledkeztek meg. Többen fájdalomcsillapítót, mások cognacot vagy óbort hoztak magukkal, miután sok esetben erősítőnek ez igen jó. A pályaudvar csakhamar megtelt emberekkel. A sebesülteket egymásután hozták. Többen irtózatosan össze voltak roncsolva. Ezeket az orvos nem is bántotta.‘Minek is töltse velük a drága időt, mikor már haldokoltak! Többnek keze-lába volt eltörve és csak néhányan voltak oly szerencsések, hogy kisebb-nagyobb zuzóclásokkal menekültek ki a szörnyű katasztrófából. Ezeket aztán körülfogták és részvéttel hallgatták a hajmeresztő szerencsétlenség részleteit. Átkozódni nem átkozódott senki. Nagy szerencsétlenség pillanatában ez ritkán szokott történni. A halottak nem beszélhettek, az életben maradtak örülnek, hogy nem számíttatnak a halottak közé s nem jut eszükbe átkozódni — de meg egy nagy szerencsétlenség fensége elnémít az emberben minden kicsinyes érzést. Etelka is előjött. Bögtön kitudódott, hogy ő is egyike a szerencsétlenül járt vonat utasainak. Ellehet képzelni, mily élénk érdeklődés tárgya volt és legalább is tízszer kellett elbeszélnie tulajdon tapasztalatait, mig mindenki ki volt elégítve. A gazdag birtokosné annyira megkedvelte a szép barna szemű nőt, hogy felajánlotta vendégszerető házát. A többi hölgyek is szinte versenyeztek vendégszeretetük felajánlásában. Etelka azonban nem fogadhatta el a szives meghívásokat s kijelentette, hogy ő minél előbb tovább szeretne utazni, mert várják. — Tán a vőlegénye? — kérdezte valaki. — Oh nem, — rázta fejét Kummer Eliz. — Egy szegény nevelőnőnek nem akad vőlegénye. — Kegyed tehát nevelőnő? — kérdezte a birtokosné. — Kinél, ha szabad tudni? — Krecsun urnái, Jassy környékén. Most akarom elfoglalni állásomat. — Kegyed tehát még nem volt Romániában? — Még soha! — Valóban igen sajnos, hogy első belépése ro mán földre ily szerencsétlen körülmények között történt, — szélt a jólelkü birtokosné. — Kegyed bizonyára rossz előjelnek fogja venni egész jövőjére néz\e s nem jó indulattal lesz a románok iránt. — Oh nem, — válaszolt Etelka élénken. — Románok nem tehetnek erről. Vasúti szerencsétlenségek mindenütt történnek, nemcsak itt s nagy méltánytalanság lenne ezt valamely nemzetnek betudni. Részemről sok jót hallottam a románokról, azért mertem ide jönni. r — Hová való kegyed? 1 — Berlinből jövök asszonyom. t — Ah Berlin, gyönyörű város! — Volt már kegyed ott asszonyom? s — Oh igen, bejártam Európa összes nagyobb £ városait, valamennyi között csaknem Berlin tetszett j; legjobban... r Etelka sietett más térre átvinni a beszédet, mert £ ha ez az asszonyság kérdezősködni talál Berlin fe- £ lől, akkor ő bizony könnyen felsülhet. 1 Epillanatban jött a segélyvonat, melyen három vagy négy orvos is jött a megfelelő mentőeszközök- i kel ellátva. = Az érdeklődés természetesen másfelé terelődött, ; miután előre látható volt, hogy a mentés most szak- i szerűen fog történni. A birtokosné elővette névjegyét s ily szókkal ] nyújtotta át Etelkának: — Ha bármikor erre vezetne útja, térjen be hoz- ] zám s igen szívesen fogom látni. j Ezután elsietett. Etelka egy pillantást vetett a névjegyre, melyen ez állott: “Tárcsu Slevoné, Ma- i rechia Vilma.” Etelka összerezzent. A férje talán rokona Tárcsu Demeternek, ki Kolozsvár környékén lakik s kit ő lelőtt? Most bizonyos félelem fogta el őt. Nemcsak , soha ez életben nem fogja meglátogatni a földbirtokosnét, de most is minél előbb szabadulni szeretne innét. Kérdezte, hogy mikor lehet tovább menni? Erre egy vasúti tiszt azt a felvilágosítást adta, hogy ez a vonat most a sebesülteket fogja Bukarestre szállítani, egy óra múlva azonban valószínűleg itt ’esz a másik kisegítő vonat, mely az utasokat tovább fogja szállítani. Etelka alig győzte magát türelemmel. Hogy a földbirtokosnéval többé találkozni ne kellejen, bevonult az állomásfőnök szobájába, amit neki elnéztek. így telt el nagy kínnal egy óra. Végre jött a kisegítő vonat, mely arra volt rendeltetve, hogy az ■ utasokat tovább szállítsa. Az összetört vonat utasai közül csak ketten utaztak tovább, az egyik csekély elentőségü zuzódást szenvedett a fején, a másik pelig Etelka, vagyis most már Kummer Eliz nevelőnő, ;eljesen sértetlen maradt. El lehet képzelni, hogy induláskor a jelen volt íagyszámu közönség részéről nagy Ünneplésben részesültek. Etelka csak akkor érezte magát nyugodt- nak, midőn a vonat elindult. Mindig attól remegett,- hogy hátha a jelenlevők közül valaki felismeri és le- leplezi őt. Jassyban minden további baj nélkül érkezett meg a következő nap reggelén. A vonatösszeütközés hire már megelőzte őt az- egyes állomásokon. Mindenütt voltak emberek, akik ; ismerőst vártak, de biz az nem szállott ki, ebből meg• tudták, hogy akit vártak, az a katasztrófa halottjai, vagy legalább is sebesültjei között van! Ennek következtében egy-egy állomáson, ahol a családapát várták, szivszaggató jelentek játszódtak le. Egy fiatal asszony, kinek férje üzleti ügyben volt, nem érkezett mge. Hogy Kummer Eliz megmenekedett a katasztrófától, azt úgyszólván már mindenki tudta. Körül is fogták őt sokan és kérdéseikkel ostromolták. Hogy ez reá nézve mily kellemetlen volt, köny" nyen el lehet képzelni. A fiatalasszony is hozzá rohant. — Az égre kérem, mondja meg, vájjon életben 1 maradt-e a férjem? — kérdezte kezeit kétségbeesetten tördelve. ? — Jó asszony, nem ismerem a férjét! — Szép barna magas férfi volt, szénfekete kör- I szakállal — talán látta útközben . . . i Etelka nem mondhatta, hogy már éjnek idején román földön szállott fel a vonatra. 3 — Nem láttam őt asszonyom! A női szakaszbar- utaztam s útközben egyetlen egyszer sem szálltam- ki, — válaszolt bátor elszántsággal. — Sajnálom kegyedet, de ha azzal a szerencsétlen vonattal jött, ak- kor bizonyára baja lett, mert csak ketten utazhat- 3 tünk tovább én és egy férfi, aki egy állomással előbb szállott ki, tehát nem lehetett az ön férje. A szegény fiatal nő elájult e felvilágosítás hal- Y ’atára. Etelka pedig sietve távozott a perronról. Nem messzire az indóháztól állott egy úri fo- gat. A kocsis a bakon állott s látva kijönni az utasokat, hangosan elkiáltotta magát: a — Kummer Eliz kisasszony! Etelka most már tudta, hogy ez Krecsun ur fogata s oda sietett: — Itt vagyok, — szólt egész bátran. ' A kocsis leugrott a bakról s megemelte bárány'• 3Őr süvegét. Nagyon meg volt lepetve! Bizonyára ily i- előkelőnek és csinosnak nem képzelte a nevelőnőt. ;- — Podgyász nincs? — kérdezte. — Jaj, a podgyász, — legyintett kezével Kummer i- Eliz. — örülök, hogy magamnak nem lett semmi bak om! r- A kocsis illetlennek tartotta sokat kérdezni s i- felnyitotta a fogat ajtaját. Etelka könnyen beszállott, igazán elmondhatván magáról: mindenemet magammal hordom. Kézi táskáját maga mellé tette az ülésre. De aztán eszébe jutott, hogy tartalmát voltakép még nem ismeri. Felnyitotta tehát és átnézte a benne levő írásokat. Kereszlevél, különféle bizonyiványok korábbi alkalmaztatásból, magánlevelek és egy fénykép képezték a táska tartalmát. A fényképre Etelka ráismert. Ez volt az igazi Kummer Eliz arcképe. Ebből azonban baj nem lesz. A halott leány feje és arca annyira össze volt roncsolva, hogy teljességgel nem lehetett őt felismerni. Hivatalos agnoszkálásról tehát szó sem lehetett, mert a kocsik úgy egymásra voltak torlódva, hogy senki sem tudhatta, ki melyik kocsiból került elő, azonfelül a vonatot kisérő személyzet is részint oda veszett, részint súlyosan megsérült. Etelka apró darabokra tépte a fényképet s útközben apródonkint elszórta. Egyelőre tehát nem volt mitől félni. Hogy mit hoz a jövő, azt most nem lehetett tudni, de biztatta magát, hogy majd azzal is sikeresen fog szembe szállani. Egy órai kocsizás után feltűnt egy falusi kastély román stilü oromzata. — Kié az a kastély ott? — mutatott rá Etelka. — Az a Krecsun herceg kastélya. — Tehát herceg? — kérdezte Etelka meglepetve. — Az! — bólintott fejével különös módon a kocsis. Egyébiránt tudva van a régi román bojárról, hogy önmagukat emelték hercegi rangra, amenynyiben mindegyik valamely régi vajda vagy törzsfő leszármazottjának tartja magát s bizonyos tekintetben igényt tart a román trónra. Ilyen herceg na-1 gyón sok van Romániában. Etelka ezt akkor még nem tudta s keble erősen | emelkenett, midőn a hintó egy hosszú fasoron végig robogva, a rácsos kapun át az előkertbe kanyarodott. Egy inas azonnal jött s felnyitotta a hintó ajtaját. Etelka kiszállott s kissé megálletődve nézett szét. Előtte állott egy csinos kastély, melynek oszlopcsarnokába széles lépcsőfokok vezettek fel. A bejárattól jobbra volt a kapus páholya. Földig érő, gazdagon sujtásozott kabát volt rajta, francia szabású sapka széles aranypaszománnyal. Ezüst gombos botja a szegletbe volt támasztva. Nyilván tudta már, hogy a nevelőnő érkezni fog s kétszer csengetett. Erre a jelre nagy méltóságteljesen lejött egy elegáns szobalány, aki igen finomnak és előkelőnek akart látszani. Etelka láttára ő is meg volt lepetve. Ilyennek ') sem képzelte az uj nevelőnőt, akinek előkelő megjelenése szemötlőleg imponált neki. Lejjebb is szállította mindjárt a saját méltóságát s kérdezte: — Az uj nevelőhöz van szerencsém? — Az vagyok . . . Kummer Eliz! — Méltóztassék felfáradni, — szólt a szobalány 3 felfelé indult. Beléptek a fogadó terembe, mely igazán hercegi tompával volt berendezve. A menyezeten gyönyörű Teskok, melyek allegorikus, vagy mythologiai álatokat ábrázoltak. A falak mind csupa ragyogó márvány, gazdag aranydiszitéssel. A menyezet közepéről óriási csillár csüngött alá még azonkívül a falakba karos gyertyatartók voltak illesztve. A berendezés a legtisztább francia stilt nutatta XIV. Iltjós korából. Etelka teljes életében pompához volt szokva, dé íz amit látott, mégis ámulatba ejtette őt, A ház ura /alóban óriási vagyonnal bírhat és hercegi módon élhet, habár európai fogalmak szerint nem igazi herceg. A szobalány igy szólt: — Méltóztassék várni egy percig, megérkeztét jelenteni fogom a kegyelmes urnák. Mindjárt rá két kislányát vezetve megjelent a íastély ura. Körülbelül 40—50 éves férfi lehetett; megjelenése minden volt, csak elegáns nem. Egyébí'ánt meglehet, hogy éppen most érkezett meg valászatról, mert térdig érő csizma volt rajta és barna laróc ruha, A két kislány azonban ennivaló teremtés volt. Úgy hasonlítottak egymáshoz, mintha ikrek lenné( oek. De nem voltak azok, mert egy évi korkülönb- 5ég volt közöttük. Szép, fényes gesztenyeszin hajuk göndör fürtökben omlott vállukra, arcuk mint a vél és tej, gyönyörű szemüknek ártatlan nézésével még egy fenevadat is meg tudtak volna igézni. És ennek a gyönyörű gyermekpárnak nem volt anyjuk! A bojár, mint Etelka már útközben megtudta, özvegy volt. Az igazi Kummer Eliz bizonyos •észben reményeket is táplált, de bizonyára ő sem tudta, hogy Krecsun ur itthon hercegnek tituláltatja magát és valóban hercegi vagyonnal fcir. Egy olyan nő, mint amilyen Kummer Eliz volt. " az ő unalmas arcával és köznapias modorával, való' ban nem tudott volna érdeklődést kelteni egy olyan férfiben, mint ez a gazdag bojár, ki kétségkívül a nők megváltogatásában is jó Ízléssel bírhat. Maga a bojár is meg volt lepetve a nevelőnő láttára, ki mélyen meghajtotta magát. A kisíánykák kíváncsian nyugtatták rajtuk okos szemüket. (Folytatjuk) 7. ÖLDAL | SZEMÉLYI HÍREK j SZEMj!^^ NIXON Eisenhower elnök végrevalahára kimondta a nagy szót: Nixont támogatja az elnökválasztási kampányban. Tudtuk ezt eddig is, hanem is mondta. RHEE Sygman Rhee koreai elnököt 12-edszer megválasztod ták. Ellenjelölt nem volt, meri az ellenpárt jelöltje néhány hét előtt meghalt és uj jelölt állítását az alkotmány nem engedi meg. ADENAUER ÉS BEN-GURION Adenauer német kancellár és Ben-Gurion izráeli miniszterelnök a new yorki Waldorf- Astoria hotelben szálltak meg. Minthogy Adenauer idősebb, Ben-Gurion ment el német kollégája szobájába — bemutatkozni. Bár évek óta leveleztek egymással, ez volt első találkozásuk. VIGASZ WASHINGTON. — Az Országos Biztonsági Tanács atomtudósai úgy vélekednek, hogy túlzott az az aggodalom, hogy atomháború elpusztítaná a civilizációt. Biztosra vehető, hogy az Egyenlítőtől délre élő népek elkerülnék a rádióaktiv kisugárzás veszélyeit. Az északi féltekén milliókat pusztítana el az “atomhamu.” prcTi KIS KRÓNIKA A fővárosi tanács rendkívüli ülésen vitatta meg az idei városfejlesztési és vállalatfejlesztési alap felosztását. A tanács különböző szervei ebben az évben mintegy 132 millió forinttal gazdálkodhatnak. Ebből a pénzből 1,8 millió forintot szánnak a budapesti második központi házasságkötő terem építésére, berendezésére. 7 millió forintot irányoznak elő szobrok felállítására és 6,6 millió forintot költenek a Vígszínház építésének befejezésére. Sportegyesületek öltözőiben elkövetett sorozatos lopásokból tartotta fenn magát a fővárosban Rácz Ferenc volt ózdi lakos. Sportolásra jelentkezett a Pesterzsébeti, a Csepeli Vasas, az Előre, a Budapesti Spartacus és a Budapesti Petőfi egyesület különféle szakosztályaiban, ahol ellátták felszereléssel. Az első vagy a második edzés alkalmával hamarabb befejezte a gyakorlatokat, mint társai, s az öltözőből ellopta értéktárgyaikat, ruháikat. Rácz Ferencet a rendőrség letartóztatta. A Népszava villámriportjai: * Szerdán délután minden különösebb ceremónia nélkül iktattuk hivatalba mi utasok azt a kis sárga fémdobozt, amelyet a Fővárosi Villamos Vasút az egyik 6-os villamos perronjára erősített fel. Először meghökkenve néztük aztán a fémdobozra irt szöveg elolvasása után felderültek a hidegtől morcos pesti arcok. A doboz tapintatosan figyelmeztet: ha leszállunk a villamosról és közben nem jött kalauz, a kedves utasok ebbe a perselybe szíveskedjenek bedobni a viteldij összegét. És itt, a persely előtt nomban vitát rendeztünk, mi legyen a neve a pesti újdonságnak. A becsületpersely mellett maradtunk, és már hullottak is a csillogó 10 meg 20 filléresek. Aztán leszálltunk és mentünk tovább, azzal a jóleső tudattal, hogy bár jegyet nem váltottunk, mégsem utaztunk potyán. a AvSTiTOR
