A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-03-25 / 12. szám

8. OLDAU Nagyböjt negyedik vasárnapja. EVANGÉLIUM Szent János 6, 1-15 Az időben Jézus a galileai vagy más néven tibe­­riási tengeren túlra méné. És nagy sokaság követé öt, mert látták a jeleket, melyeket a betegeken cselek­szik vala. Fölméne tehát Jézus a hegyre s leüle ott tanít­ványaival. Közel vala pedig a husvét, a zsidók ünne­pe. Fölemelvén tehát szemeit Jézus és látván, mondá Fülöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek? Ezt pedig azért mondá, hogy őt próbára tegye, mert hiszen ő maga tudta, mit akart cselekedni. Feleié neki Fülöp: Kétszáz dénár ára kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami ke­vés jusson. Mondá egyik tanítványai közül, András, Simon Péternek a testvére: Van itt egy fiú, akinek öt árpa­kenyere van és két hala, de mi ez ennyinek? Jézus mondá erre: Telepítsétek le az embereket. Ama helyen pedig sok fü vala. Letelepedőnek tehát a férfiak, számszerűit mintegy ötezren. KENYEREK ÉS HALAK. Jézus pedig vévé a kenyereket és hálát adván, dlosztá a letelepülteknek, hasonlóképen a halakból is üdott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, igy szólt tanítványainak: Szedjétek fel a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek. Összeszedték tehát s tizenkét kosarat töltőnek meg az öt árpakenyér hulladékaiból, amelyek meg­maradtak az étkezők után. Az emberek pedig, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett, mondák, hogy ez bizonnyal az a próféta, ki e világra jövendő. Azért észrevevén Jézus, hogy készülnek jönni és megragadni őt, hogy királlyá te­gyek, ismét a hegyre meneküle maga, egyedül. SZENTBESZÉD A mai vasárnapi szent evangélium azon nagy gsodát állítja lelki szemeink elé, amidőn Krisztus Urunk öt árpakenyérrel és két hallal mintegy ötezer férfit megvendégelt, az asszonyokat és a gyermeke­ket nem is számítva. A csoda nagy és szemmel látha­tó volt, azért érthető a csodát élvező emberek szán­déka, hogy Krisztust királlyá tegyék. Krisztus Urunk azonban, minthogy nem földi királyság volt a célja, észrevevén ezt, a hegyre futott, egyedül. A mai szent evangéliumban több kedves és szép jelenséget látunk, amelyekből sok üdvös tanulságot vonhatunk le. Az első kedves dolog, ami figyelmünket meg­kapja és lényünket meghódítja, az a szorgos gondos­ság, melyet az Ur Jézus hallgatóinak nemcsak lelki, hanem még a testi szükséglete iránt is tanusit. Az a Jézus, aki magára vonatkozólag azt mondotta: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igé­vel, amely az Isten szájából jő”, — ime most kenye­ret ad az embereknek az Isten igéje után. Valóra váltotta ezúttal, amit máshol szóval hir­detett: “Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát s a többiek majd megadatnak nektek.” Azok az emberek, akik Jézus után mentek, min­den bizonnyal nem azért mentek, hogy nekik kenye­ret adjon, hanem, hogy hallgassák tanítását és lássák csodáit, Jézus azonban, minthogy lelkűk üdvösségét keresték, megadta nekik azt is, amire testüknek szüksége volt. Meg lehetünk mi is mindenkor győződve, hogy­ha nem hanyagoljuk el az Isten szolgálatát, akkor a jó Isten sem fog rólunk az anyagiakat illetőleg meg­feledkezni. Hiszen Ő maga mondja olyan szépen a beszédében: “Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se tes­tetekről, mibe öltözzetek. Tekintsétek az égi mada­rakat, ezek nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátók táplálja azo­kat. Nem vagytok ti azoknál becsesebbek.” A második megkapóan kedves és tanulságos je­lenség az, hogy amidőn Krisztus Urunk kezeibe vet­te a kenyeret, először hálát adott mennyei Atyjának. Aki a jó Isten ajándékát kezeibe veszi, annak első dolga a hálaadás. S mégis hány és hány ember él a föld hátán, ki erről nemcsak megfeledkezik, hanem Isten ajándékát, a kenyeret talán haraggal, méreg­gel, sőt káromkodással emeli ajkaihoz. Ezekre is el lehet mondani, amit Krisztus Urunk a keresztfán mondott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tud­ják, hogy mit cselekszenek.” És talán jobb, ha nem tudják, mert ha tudnák, mindenesetre nagyobb bű­nük lenne. \ Iá PÁSZTOR Szent Imre és a pálosok Páter Jcdszcwski Alfonz czestochovai lengyel pálos •szerzetes egy Szent Imre em­lékünnepély alkalmával közé tetet az alábbi érdekes fel­jegyzéseket: Mi lengyelek, különösen pedig pálosrendüclk egész lé­lekkel tiszteljük a szent her­ceget, aki nem egyszer járt Lengyelországban, Chclbri Bo­­lesláv királynál, az ő nagy­bátyjánál. Szent Imre félesé­ge, Helena, II. Mieeyslaw len­gyel király leánya volt. Mikor a nemes magyar herceg Lengyelországban veit vendégségben, ereklyé­jét, melyben Ibenne volt a szent kereszt egy darabkája, odaajándékozta a Lysa Go­rán és ő kívánságára alapí­tandó bencésrendi kolostor­nak. Romjai ma is állnak. Imrének Szent Gellert volt a nevelője. Ez a nagy püspök Venbziában a bencések Szent György kolostorában kezdte meg pályafutását s amikor szentföldi zarándoklatáról visszatért, Magyarországba került. Ekkor bízta rá a szent, király egyetlen fia nevelését. Szent Imre halála után a püs­pök Bed pusztára vonult visz­­sza, ahol 7 évet töltött Szent Pál remete szellemében: le­mondással, önsanyiargatással és áj tatossággal. A Csanádi püspökséget is csak ' a pápa egyenes parancsára fogadba el. A czestochovai kolostor­ban is látható Gellert püspök képe. Szent Gellert pásztor voll, :uhait a 'boldogságos Szent Szűz oltalmába ajánlotta. Szűz Mária tiszteletére a Ma­ros mentén a Szent György templomhoz kápolnát is épít­tetett. Itt töltötte apostoli munkája mellett megmaradt szabadi;lejét s alighanem ő vezette be a Szűz Mária kul­tuszt Magyarországon. A püspök 1046-ban vérta­nú halált halt. A magyarok épugy, mint a lengyelek, házajiákat Szűz Mária oltalmába ajánlották. A pogányság kiirtása után a Szent Pál első remete pél­dája szerint való remeteséget Magyarországon 1009-ben Zo­­roard és Szent András (len­gyelek) vezettek be. Érjek Szent Föl (pálmája alatt a világtól elrejtett éle­tet éltek. Tisztelték őket és a 13. századtól fogva már kirá­lyok és püspökök által épít­tetett kolostorokban laktak. A magyar királyok különö­sen a pálosokat szerették s a királyfiakat is ezek nevelték jór észben. IV. Béláról, aki a lengyel Koncert-közönség Sit Thomas Beecham, a neves angol karmester, akit éles kiszólásai miatt “Rette­netes Tamásinak hivnak, elő­adást tartott a londoni zene­­akadémián, ahol a jövendő karmesternek ezt a tanácsot adta: — Jól vigyázzanak mindig arra, uraim, hogy a zenekar egyszerre kezdjen és egy­szerre hagyja is abba a já­tékot. Ami közben történik, az a legkisebb mértékben se érdekli a közönséget. DUPLA VAGY SEMMI Eisenhower elnök a kongresszusnak javasolta, hogy uj törvénnyel emeljék fel az évi 154,000-es be­vándorlási kvótát a duplájára. Javasolja a nemzetiségi kvóták megváltoztatását olyképpen, hogy déleurópai nemzeteknek, például az olaszoknak, az eddigi kvóta­szám többszöröse jutna; javasolja a japánok és kínaiak kvótájának felemelését, ez év végén igénybe nem vett angol, német és más kvóták elosztását stb. A kongreszusban vegyes érzelmekkel fogadták az elnöke javaslatát. Nagyon sokan vannak a kongresz­­szus mindkét házában olyanok, akiket a bevándorlás kérdései egyáltalán nem érdekelnek. De van egy kép­viselő, akit nagyonis érdekel minden, ami a kelet-, kö­zép- és dél-európai bevándorlást érinti.. Ez Francis Walter pennsylvaniai képviselő, a bevándorlási bizott­ság elnöke, a jelenlegi bevándorlási törvény társszer­zője, a kelet-, közép- és dél-európai bevándorlásnak es­küdt ellensége. Ez a nem-barátunk haragosan — és na­gyonis illetékesen, mert a Capitolban őt bevándorlási cárnak tekintik —, kijelentette, hogy “nem dupla lesz, hanem semmi!” És gúnyos hangon még hozzátette, hogy amint a legutóbbi elnökválasztási kampány évé- Den nem sikerült, úgy most sem fog sikerülni a kortes­fogás: nemzetiségi szavazatok toborzása jobb beván­dorlási törvény Ígéretével. szent Kingán atyja volt, meg­­•emliti a krónika, hogy szeret­te a pálosokat s meg is láto­gatta őket pilisi kolostőruk­­•ban. Róbert Károly magyar ki­rály a királyi asztalról kül­dött eledelt a Szent Lőrinc kolostornak, Nagy Lajos pe­dig a márianosztrai pálos ko­lostorba járt szent gyónásra. Zsigmond is nem egyszer meglátogatta őket. Mátyás király 1474-ben a pálosok kezére adta a székes­fehérvári Boldogságos Szent Szűz templomát. VISSZAFORDULT TAIPEI, Formosa. — A hadvezetőség most közli, hogy januárban egy Formosa szige­tén keleti irányba felröpitett amerikai atombombás rakéta útközben irányt változtatott és nem a Csendes tenger ke­leti részében, hanem. Formosa és Kina közt zuhant a tenger­be. A kinai kommunista kor­­| mány mindeddig nem tiltako­zott e “merénylet” ellen, ami­ből arra lehet következtetni, hogy nem is tudott a baleset­ről. gépesített CSIRKEKELTETÉS BÁBOLNA. — A bábolnai fáillami gazdaságban szovjet tapasztalatok alapján épül az ország legnagyobb baromfi­­kombinátja, ahol futószalagon nevelik majd a csikókét. A tiz ezres keltetőgépekből a esi bék a csibeházakba kerülnek ahol infravörös lámpák alatt hathetes korig tartják őket. A tojófarmokon ötemeletes ketrecekben évente 30,000 tyúkot tartanak. Gondozása kát mindössze tiz dolgozó lát­ja' el, a munka nagy részét gépesítik. A PLÉBÁNOS KUTYÁJA KÖLN, Németország. — A kölni egyházmegye Merten ten nevű falujában néhány év óta egy vak plébános műkö­dik. Lessenich Péternek hív­ják és vaksága ellenére pon­tosan ellátja kötelességét. Lessenich Péter még pappá­­szentelése előtt vakult meg. Különös eset ez, ismerve az egyház szigorú kikötéseit a papok testi épségét illetően a felszentelés előtt. Teológiai tanulmányainak utolsó esztendejét végezte, amikor kirobbant a második világháború. Behívták kato­nának és a háborúból súlyos i sebesüléssel tért vissza. Négy évig tartó kórházi kezeléssel sem tudták visszaadni látá­sát. A háború utáni súlyos pap­hiányra való tekintettel püs­pöke 1947-ben személyesen kért engedélyt a pápától a vak teológus felszentelésére. Kimondhatatlan boldogsággal kezdte meg ekkor Lessenich Péter tanulmányainak befe­jezését. Amikor a kölni ba­zilikában 1947 augusztusában pappá szentelték, még keve­sen hittek abban, hogy a vak pap részt vehet majd a pasz­­torációban. Ezért osztották be először kórházlelkészi fel­adatra. Néhány év múlva azonban plébániát kért és igy került Mertenbe. Minden reggel elmondja szentmiséjét, elvégzi mind­azokat a feladatokat, amelyek egy plébános napi munkáját jelentik. Hívei dicsérték jó­ságát és mindenkire kiterjedő gondosságát. Bárhová megy, utján hűsé­ges kutyája — Karin — veze­ti el. A kutya nélkül képtelen lenne elvégezni hivatásával járó kötelességeit. Nagyböjt negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 9, 14—31 szakasz. Azoji időben: Egy ember jőve Jézushoz, térdre esvén előtte és mondván: Mester, hozzád hoztam fia­mat, kiben néma lélek vagyon. Akárhol megragadja őt, lecsapja, és tajtékzik, fogait csikorgatja és elszá­rad. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették. Ő pedig felelvén, mondá: Óh hitetlen nemze­dék, meddig leszek nálatok? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt hozzám. És elhozák. És amint meglátta őt, a lélek azon­nal megháboritá; és a földre esvén, fetreng vala, laj­­tékozván. És kérdezé atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Amaz pedig mondá: Gyermekségétől. És gya­korta vetette őt tüzbe és vízbe, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, segíts minket, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig mondá neki: Ha hihetsz, minden le­hetséges a hívőnek. És azonnal felkiáltván a gyermek atyja, könny­­hullatásokkal, mondá: Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen. És midőn látta Jézus az egybefutó sereget, meg­­fenyegeté a tisztátalan lelket, mondván neki: Siket ás néma lélek! Én parancsolom neked, menj ki belőle ás többé beléje ne menj. És felkiáltván és igen gyötörvén őt, kiméne be­lőle, és lön, mint a holt, úgy, hogy sokan mondák, .rogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva, felemelő őt, és fölkele. Midőn aztán bement a házba, tanítványai kér­jék őt titkon: Miért nem űzhettük mi ki azt? És mon­dá nekik: Ez a baj semmi által ki nem mehet, hanem csak .imádság és böjtölés által. És onnan elindulván, átmenőnek Galileán; és nem akarta, hogy valaki tudja. Tanítja vala pedig ta­nítványait, és mondá nekik: Az ember fia az embe­rek kezeibe adatik, és megölik őt, de megöletvén, harmadnapra feltámad. SZENTBESZÉD Az ifjú, akiről itt szó van, nehéz-nyavalyás volt 3 ezáltal nagyon gyötörhetett. A nehéz-nyavalya, mely közönségesen az altest kóros idegzetében alap­szik, leginkább a holdváltozáskor jelentkezik s azért nevezték az ilyen beteget holdkórosnak. Amint a holdkóros fiú atyja előadta a kérését, Jézus eképen felelt: Oh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek én veletek, meddig tűrlek titeket? Krisztus Urunk ezen szemrehányását, melyet a holdkóros fiú atyjának és az Írástudóknak tett, nyom­ban követi az ö végtelen könyörületessége, amidőn igy szól: Hozzátok őt ide hozzám. És kemény fenye­getés között megparancsolta Jézus a sátánnak, hogy a fiút hagyja el és kiméne belőle az ördög s meggyó­gyult a gyermek abban az órában. Az ördögi faj nem űzetik ki, csak imádság és böjtölés által. Jézus imádságot követel a gonosz lélek kiűzé­sére, de ha ezek különös hatalommal bírnak, akkor az Istennel való' egyesülés különösen erős és a szív tisztaságára való törekvés, az érzéki ösztönök féke­zése s az étel, italban még a szükségesektől való meg­­tartózkodás által is, különösen buzgó és töredelmes legyen. Krisztus Urunk tehát mondani akarja, hogy azoknak, akik erősebb ördögöket akarnak kiűzni, kü­lönös szivtisztasággal kell birniok és Istennel legben­sőségesebb egyesülésben kell lenniük. Mások szerint ezen eszközök magukra a megszállottakra vonatkoz­nak, hogy ezek is, amennyiben lelki erejük nincs egé­szen a sátán hatalmában, saját megszabadulásukra szintén ezen hitet, úgyszintén azt ,ami ebben foglal­tatik, felébreszteni kötelesek, az magától értetődik. Amire Üdvözítőnk az ilyen gonosz lelkekről ta­nít, azt a szentatyák utasítása szerint megromlott hajlamaink és szokásos bűneink benső imádság és böjtölés által űzhető ki. Kevélység s érzékiség által jött a bűn a világra; böjtölés által kell az érzékisé­get, imádság által pedig a kevélységet legyőzni. BIBLIAI JELENETEK Pál apostoli aiándékokkal halmozzák el. Newark, N. J.-ben egy vadonatúj garázs épület omlott össze, mi előtt átadhatták volna rendeltetésének.

Next

/
Thumbnails
Contents