A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-03-18 / 11. szám
A irt HáS/jTÍ'ih 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE -----------MiTif Mrii ffiBBi ...................in ■ ■mii ÍT MiiM—winnii u rn ir inm Irta: TÖS.t.YLSY MIHÁLY — Hja, barátom, ahhoz pénz is kell. Mai napság a férfiak mind csak a hozományra néznek. A szegény leány nem kell neki, ha szép is, mig ellenben a csúnyát szívesen viszik, csak sok pénze legyen. Lássa, voltam én olyan helyen is, ahol a házikisasszony púpos volt. Nekem megcirógatták az arcomat és bókokat mondtak, de azért mégis a púpos házikisasszonynak került hamarább férje, mert százezer forint hozománya volt. — Terringettét. Az már nagy pénz. Egy púpos leány kevés pénzzel bizony senkinek sem kell. De egy szép vászoncselédet, mint magácska, pénz nélkül is vihetnék. Ugyan, jöjjön már közelebb. — Kö szőnöm, bácsi, nekem itt is jó. Korompás csakhamar letért a rendes útról s egy mlelákutra kanyarodott, melyen igen kevesen járhattak, mert a fü nőtt rajta. Etelka csak később vette ezt észre. — Hallja-e, bácsi, — szólt aggódva, — maga eltévesztette az utat. — Nem tévesztettem el, csak szándékosan tértem ki, mert messziről csendőröket látok jönni. Ijedt felkiáltás fakadt ki önkénytelenül is Etelka ajakán. — Így teszek én mindig, valahányszor látom őket. — mondta Korompás. — Megállítják az embert, szegről-végre kikérdezik, sőt a kocsiban is turkálnak. — És miért? — kérdezte Etelka hüledezve. — Tudja a jó Isten, talán dugárut keresnek. Tetszik tudni, a határ nincs messzire s itt mindenfélét csempésznek az emberek, dohányt, sót, szesz és sok mindenfélét. Nekem ugyan nincs mit félni, mert én becsületes adófizető polgár vagyok, de nem szeretem az oktalan zaklatásokat és kérdezősködéseket. at A csendőrök nyilván nem vették észre őket s tovább lovagoltak. Etelka megkönnyebbülve lélegzett fel s azt hitte, hogy most majd ismét visszatér a fuvaros a ren des útra. Ez azonban nem történt. Ez iránti kérdésére azt felelte Korompás, hög; ez nem szükséges. — Tehát ezen az utón is Brassóba jutunk? — kérdezte Etelka. — Hát hiszen magácska nem akar odamenni, — legalább úgy mondta, hogy Romániába akar . . . — Az igaz, de én azt hittem, hogy Predeálbt csak Brassón át juthatunk. — Úgy is lehet, de én tetemesen megrövidítem az utat, mert Brassón át nagy kerülő ám. Etelka ezt nem bánta, sőt jobban is szerette. Félreeső utakon talán kevesebb bajnak lesz kitéve, mint a főbb falvakon, ahol folytonosan csendőrök szaglásznak. Egy darabig szótlanul ültek. Később aztán ismét kérdezte Etelka, hogy mikor érnek Predeálba? — Estére, — válaszolt Korompás. — És át is mehetnék mindjárt a határon? — Át, ha rendben van az útlevele. A román hivatalnokok nem teketóriáznak sokat, magácskával azonban mégis szívesebben foglalkoznának a kelleténél tovább is . . . — Oh azt én meg fogom köszönni! — kiáltott fel Etelka. — Én velem bizony ne foglalkozzék senki. Ha igy áll a dolog, akkor inkább találkozni se szeretnék velük. — Az bajosan fog menni. — Lássa, bácsi, maga most megijesztett engem. Már azelőtt is sokat hallottam a vámhivatalnokok durvaságáról, különösen nőkkel szemben. Testmotozás ürügye alatt mindenféle illetlenséget követnek el. — Korompás felkacagott. — Oh, bácsi, segítsen rajtam! — könyörgött Etelka. — Egyedül állok a világon, nincs, aki megvédjen, ezek a vámhivatalnokok mindenféle rosszat engednek meg amguknak egy védtelen nővel szemben. Nem tud olyan utat, melyen észrevétlenül át lehetne jutni a határon? — Hehe! — mosolygott Korompás. — Vannak bizony akártányan, akik útlevél és minden nélkül átmennek. — Oh, én is szeretnék igy átjutni. — De miért? — kérdezte Korompás. — Miért fél úgy? Ha egy kicsit meg is tapogatják, abba bele nem hal. — Igen ám, csakhogy más ám itt a baj. — Mi lenne az, kisasszonykám? — Elvesztettem az Írásaimat. — Hii! Az már csakugyan nagy baj, — komolyodott el Korompás. — így már nagyon veszélye? az állapot. — Ép azért szerettem volna Brassónak menni. Ott talán szerezhettem volna magamnak útlevelet, vagy legalább is igazolványt. De most már nagy időeszteségünk lenne, ha Brassóba akarnánk menni. — Bizony nagy, — bólintott fejével Korompás. — Nem segíthetne rajtam, bácsi? — nézett rá esdő tekintettel Etelka. —Talán segíthetek magácskán, de előre mondom, ez pénzbe jön ám. — Hajlandó vagyok bármit áldozni, — viszonzá Etelka. — Mondja meg hát, mibe kerül? — Legalább ötven forintba. Etelka felhúzta szemöldökét. — Ötven forint? Ez egy kicsit sok! — Azon alul nem tehetem! Ám, ha megadja az ötven forintot, akkor úgy átcsempészem magácskát, hogy se vámőr, se csendőr, de senki meg nem láthatja. — És aztán mi lesz belőlem? — Elkísérem a legközelebbi román vasúti állomásig, ahol jegyet válthat, a többi aztán az ön dolga. Etelka elgondolkozott egy percig. Ötven forint nagy pénz. De mégis jobb ezt feláldozni és átjutni a határon, mint Predeálon a rendőrség kezébe esni. — Jól van! — mondotta. — Megadom az ötven forintot. De biztos lehetek-e arra nézve, hogy minden baj nélkül átjutok? — Annyira biztos lehet, kisasszony, hogy nem is kérem előbb a pénzt, hanem akkor, mikor már odaát leszünk. Etelka ebbe belenyugodott s rábízta magát Korompásra. LXVI. FEJEZET A nevelőnő Az éj leple alatt két utas közelitett a vasúti állomáshoz, mely Románia területén a harmadik volt. A vonat már jelezve volt, tehát gyorsan jegyet kellett váltania. Az utasok közül egyik egy szép fiatal nő volt, ki külseje után ítélve, a jobb osztálybeliekhez, a másik pedig a földmivesosztályhoz tartozott. — No, most már hamar ide az ötven forintomat. — szólt az utóbbi, ki nem volt más, mint Korompás, aki a a magára vállalt feladatnak csodálatos ügyességgel megfelelt. — Meg fogja kapni, de előbb váltson nekem jegyet, — válaszolt Etelka. — Miért éppen én? Most már bátran mehet a íénztárhoz, itt nem kédezősködik senki. •— De én mégis félek ... Nem hallja, hogy már fütyül a vonat? . . . siessen Korompás bácsi, siessen ! — No, hát legyen, — szólt Korompás mérgesen. — Adjon rá pénzt. Hova szóljon a jegy? — Mondjuk, hogy Bukarestbe. Korompás tehát elfutott s egy perc múlva már hozta is a jegyet. Etelka átadta neki az ötven forintját és kilépett a perronra. A vonat éppen berobogott. — Romániában a műveltebb osztályhoz tartozók s a hivatalnokok a hazai nyelven kívül legalább még egy európai nyelven beszélnek. Németül különösen majdnem minden kaputos ember tud. Etelka tehát németül kérte meg a kalauzt, hogy őt női szakaszba tegye. Ez meg is történt. Egyetlen női utas volt a kupéban, ki szinte örült, hogy Etelkában társat kapott. Maga Etelka is örült, hogy több utas nincs, legalább nem kellett félni a fölfedezéstől, másrészt elég hely volt a kényelmes elhelyezkedésre. Alvásról egyelőre szó sem lehetett, mert az idegen nő — egy német nevelőnő — kárpótolni akarta magát azért, hogy oly sokáig hallgatásra volt kárhoztatva s úgy kelepeit, hogy Etelka szinte rosszul lett. De legalább megtudta, hogy egy igen gazdagbojárhoz megy nevelőnőnek, akinek Jassy, környékén nagy birtoka és szép kastélya van. — Volt kegyed már Romániában? — kérdezte Etelka. — Még soha. — Mikép tudta tehát rászánni magát, hogy állást vállaljon ebben az idegen országban? — A feltételek igen kedvezőek voltak, — válaszolt a nevelőnő. — Krecsun ur, akihez megyek, éppen egy északnémet nevelőnőhöz kötötte magát. ígért teljes ellátáson kívül ezer lei fizetést. — Sok ez? — kérdezte Etelka, a naivot adva. — Oh ez fényes fizetés! — felelt a nevelőnó. Rendszerint egy-kétszáz márkánál nem igen számíthatunk többre. És lássa, még erre a fényes állásra ’em találkozott több pályázó kívülem. — Ismeri kegyedet Krecsun ur? — Oh dehogy! Egy berlini közvetítő utján jött ’étre a megállapodás. Krecsun ur, hallomás szerint, roppant gazdag, két gyermek atyja — és özvegy. Ez utóbbi szót nyomatékkai eitette ki, amiből ’zt lehetett következtetni, hogy neki bizonyos háts> gondolata is van s nem tartja kizártnak, hogy Kre-sunt esetleg meg is hódítja. Etelka egy pillantást vetett rá és mosolygott, ő előtte nem igen látszott valószínűnek, hogy ez az észak-német szépség az ő savószinü szemeivel, csontos arcával és fitos orrával megigézzen egy oláh bojárt, aki bizonyára ennél szebb nőt is látott valaha életében. A nevelőnő folytatta : — Magam sem vagyok egész biztos benne, vájjon kibirom-e? Azért nem is hoztam magammal a poggyászomat. Okmányaim és igazolványaim — melyek ebben a táskában vannak — képezik jelenleg egész vagyonomat. — Boldog vagy, hogy igazolványaid vannak, — gondolta magában Etelka s végig feküdvén az ülésen, aludni igyekezett. E pillanatban irtózatos recsegés, ropogás hallatszott. Etelka azon vette észre magát, hogy az ülésről egy hatalmas lökés következtében a szemközti ülés alá gurult. Mindjárt rá rémes robajjal összenyomódott a kupé, oldalfalai egymásra borultak. Egy vasrúd — Isten tudja mikép, keresztültört mindenen és a német nevelőnőt a szó szoros értelmében keresztülszurta, úgy hogy egy rémes sikollyal kiadta lelkét. Az éktelen nagy lárma, recsegés, ropogás, vaggonoknak egymáshoz ütődése és egymásra torlódása nfihány percig tartott, aztán egyszerre megállott minden, pár percig halotti csend uralkodott, aztán kezdetét vette a sebesültek irtózatos jajveszékelése és a vasúti alkalmazottak össze-vissza kiabálása. Etelka szinte eszét vesztette az ijedtségtől s egy percig mozdulatlan maradt; körülötte rémes csend ... a vasúti kocsik oldalfalai háromszögben támaszkodtak egymásnak, mi által teljes összemorzsolódásuk meg lett gátolva. Ha az a bizonyos vasrúd valahogy be nem nyomult volna, a kupéban levők talán mind a ketten sértetlenek maradtak volna. így azonban csak Etelka maradt sértetlen. Az első ijedtség elmúltával mozgatni kezdte tagjait s érezte, hogy semmije sincs eltörve. Amint kényszerű rejtekéből elő akart mászni, kezével nedves helyre ért. A nevelőnő vére szétfolyt a kupé padlóján. Kint ezalatt lámpásokkal össze-vissza szaladgáltak az emberek, ott igyekeztek segíteni, ahol a legkeservesebb jajgatás hallatszott. Etelka tisztában volt azzal, hogy itt vasúti szerencsétlenség történt. Talán ő volt egyedül az egész vonaton, aki mintegy csoda folytán, sértetlen maradt. A teljes sötétségben nem tudván magát tájékozni, négykézláb előmászott a pad alól, — ekkor egyik kezével a nevelőnő táskájára bukkant. | SZEMÉLYI HÍREK j NKUBERGER Fdchard Neuberger oregoni demokrata szenátor, aki néhány év - előtt rákoperáción esett át, szívattak folytán hirtelen meghalt. Egyike volt a szenátus legfiatalabb és legtehetségesebb tagjainak. Neubergernek az előválasztásra nem volt számottevő ellenfele, igy jelölése biztos volt és novemberi megválasztása is valószínű. Most özvegye pályázik a szenátori tisztségre. Az özvegy éveken át tagja volt az oregoni állami képviselőháznak, majd az állami szenátusnak. MARGARET Margaret angol hercegnő esküvője Anthony Armstrong Jones fotográfussal május 6- án lesz. A Westminster templomban Canterbury érseke fogja az esketési szertartást végezni. CHESSMAN California állam törvényhozó testületé elvetette a javaslatot, hogy szüntessék meg | a halálbüntetést. Ennélfogva j C. Chessman kilátása, hogy I elkerüli a kivégzést, gyen- I gült. Miután a kormányzó I hatvan napi haladékot adott, [ kivégzése május 2-án kerül I sorra — ha nem kap az utolsó órában kegyelmet. UJ ARISZTOKRATÁK LONDON. — Erzsébet királynő lovagi rangra emelte a három orvost, akik segitet- i tek neki világrahozni harmadik gyermekét. Piarista iskola jó tanulók számára Egy gondolat nyilallott át agyán, ebben vannak a szerencsétlen nő igazolványai. Hamar magához vette a táskát. E pillanatban lámpafény hatolt be a kupéba. Etelka látta, hogy utitársnője a vasrúd által keresztül van fúrva, a feje egész a felismerhetetlenségig szét van roncsolva. — Van-e itt élő lény? — kérdezte egy hang. — Segítség! — kiáltott most Etelka. — Mindjárt! — hallatszott biztatólag az előbbi hang. A következő percben ismét feltűnt a lámpafény. Rét vasúti alkalmazott jelent meg a vasúti kocsi ajtajánál, mely ketté volt törve. Szerencsésen kihúzták őt a keskeny nyíláson. — Volt még valaki a kocsiban? — kérdezte az egyik vasutas. — Ketten voltunk, — Ki volt a másik? Férfi vagy nő? — Nő volt, de szörnyet halt! Lámpájuk fénye mellett láttam, hogy egy vasrúd keresztül fúrta testét, azonfelül feje is szét van roncsolva. — Kegyed igazán szerencséről beszélhet, — szólt a vasúti tiszt csodálkozva. — Az egész vonaton alig bizony akárhányan, akik útlevél és minden nélkül — Csak az egyik karom fáj, — válaszolt Etelka. — Nyilván megütöttem, midőn az ülés alá lódított az összeütközés. — Ezer szerencse, kisasszony, hogy csak a karja fáj. A legtöbbnek bizony már semmije sem fáj, mert össze vannak zúzva, meg vannak halva. Mi a kegyed neve? — Kummer Eliz, — válaszolt Etelka, — miután már tudta, hogy a nevelönőt igy hívták. — És hová akart menni? — Jassyba. — Méltóztassék csak előre menni, egy negyed irányira van a pályaudvar. — Talán már Jassy? — Oh, az még messzire van. — De az Istenért, mi történt? A vasutas erre előadta, hogy a személyvonat hibás jelzés következtében olyan sínpárra tért, melyen agy tehervonat vesztegelt, amelybe oly erővel ütközött, hogy úgy a személyvonatnak, mint pedig a tehervonatnak minden kocsija megrongálódott, néme’yikük izzé-porrá tört. — És az utasok? — kérdezte Etelka. — Fájdalom, kettőnek kivételével részint súlyosan megsérültek, részint belehaltak. Kegyed valóban szerencséről beszélhet, hogy semmi baja sem lett. Etelka tovább sietett. A szerencse valóban két irániban kedvezett neki. Amellett, hogy életben maradt,, még igazolványokat és uj nevet is kapott. (Folytatjuk) BUFFALO, N. Y. — A Calasanctius Preparatory School különleges tantervű középiskola olyan rendkívülien tehetséges fiuk számára, akik az elvégzett negyedik vagy ötödik elemi után képesek komoly abb tanulmányokat,, folytatni. Az iskola program-, ja úgy van tervezve, hogy a növendékek hat év alatt készen legyenek College-ra. A fő tantárgyak: mathematika, természettudományok, nyelvek és történelem. Felvételt nyerhetnek — valláskülömbség nélkül — olyan fiuk, akik átesnek egy szigorú felvételi vizsgán. Növendékek a szülők akarata szerint saját vallá- . suliban nyernek hitoktatást saját hitük lelkipásztoraitól. Az iskola mellett Boarding Home (Fiu-otthon) működik. Az iskola tanítási nyelv angol a (növendékek nagyobb százaléka angol, nyelvű), magyar fiuk számára külön magyar oktatás van. Az iskola Buffalo egyik legszebb részében van, a Delaware Park mellett. További információt ad az iskola igazgatósága : Calasanctius Preparatory School, 120 Rumsey Rd., Buffalo 9, N. Y., telefon Lincoln 7882. A 7 legjobb vicce Slezák Leó, a hires bécsi operaénekes, vidáman fütyörészve ment az utcán. Egy ismerőse megkérdezte, hová megy és miért olyan jókedvű? — Haza megyek és előre örülök, mert malacpecsenye lesz vacsoára — felelte Slezák. —- És ki vesz részt azon a vacsorán ? — Én és a malac.
