A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-02-26 / 8. szám
A In PAS7TOR 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE ír la: TŐLGYESY MIHÁLY ln i«miTTiiwiiigniHM» ni nunii»mimii ■niiMnr—mmnii t — Ej no. Csak annyi időt engedjen legalább, hogy kifújhassam magam. Jurisits elhallgatott egy percre. De aztán megint csak rákezdte. Etelka azonban most is kitért előle. — Jaj kedves barátom, nekem előbb valamit ennem és innom is kell, mert rettenetesen ki van száradva a torkom. Jurisits rögtön ajánlkozott, hogy mindent hoz, amit csak kíván. Etelka egy ötvenest adott neki, hogy hozzon egyet-mast. Jurisits szent félelemmel vette kezébe a nagy pénzt, melyhez hasonló rég volt kezében. — Hü! Ennek van ám pénze,. — gondolta magában. — Ez jó párti lenne ám számomra! El ne szalasszuk! Futott hamar vacsoráért és bort is hozott melléje. Etelka jóízűen költötte el a vacsorát, a felváltott pénzt eltette tárcájába s igy szólt: — No már most jó éjt kívánok kelmédnek! Én bizony álmos vagyok! — De kérem nagysádkám, még nem mondott d semmit. — Majd holnap kedves Jurisits uram. Mit gondol? Holnap is van ám nap. Holnap majd beszélünk a dologról. — Csak legalább annyit mondjon, kedves barátnőm, vájjon csakugyan meg lesz-e a válás? — Meg, meg, barátom. Most is annyira vagyok már, hogy szabadnak tekinthetem magam. Egyelőre érje be ezzel! — Csak azt mondja még meg, mit szólt urának a szeretője? — Meg volt rémülve a bestia! De meg is mondtam neki a magam véleményét. És most jó éjt kívánok kelmédnek, kedves barátom és házigazdám. Ezzel átment szobájába és belülről ráfordította a kulcsot. Jurisits azonban egész éjjel nem birt aludni. Mindig a szép menyecske lebegett előtte. Hej, hogy is fogja ő ezt hatalmába keríteni? — Már most addig keil ütni a vasat, mig meleg. — gondolta magában. — Igazán az Isten küldte házamba ezt a jó asszonyt. És úgy vettem ki szavaiból, hogy nem is idegenkedik tőlem. Elvégre nem is vagyok a legutolsó férfi a világon. Még nem vagyok negyven éves! És ha kicsipem magam, bizony megnéznek ám az utcán. És ha csak egy kis jó módba jövök, mindjárt jobb színben leszek. Akkor aztán mindjárt többet mutat az ember. Ily gondolatok között végre mégis hajnal felé elszenderedett egy órára. De aztán hirtelen felriadt, mert eszébe jutott, hogy neki ma korán keli elmennie hazulról, mert sürgős dolga van. Elmenetele előtt szeretett volna a szép menyecskével beszélni. Oda lépett tehát az ajtóhoz és hallgatódzott, ha vájjon ébren van-e már? Etelka jól hallotta, de nem adott életjelt magáról. Jurisits tehát kénytelen volt eltávozni hazulról, anélkül, hogy beszélhetett volna vele. Midőn visszatért, Etelka már várta őt. — Kedves házigazdám, — mondotta. Hozzon nekem egy hírlapot, de ne fővárosit, hanem helybelit. A helybeli hírek jobban érdekelnek. Jurisits eme kívánságát is teljesítette. — Maga nem szokott újságot olvasni? — kérdezte a lapot átfutva. — De igen nagysádkám. — Akkor hát olvasta Tárcsu Demeter esetét? — Oh igen! y -- És mit szól hozzá? — Nagyon különösnek találom. — Úgy látom, hogy két nőről van szó, — folytatta Etelka. — Melyiknek van ön szerint igaza? Melyiket pártolja ön? — Ént azt hiszem Lorántffynénak van igaza. Szegény igen sok nyomorúságon ment keresztül. Most úgy hallatszik, hogy ismét eltűnt. — Igazán? — kérdezte Etelka szokatlan élénkséggel. — Ugyan kérem, mondja el, mit hallott róla? — Csak annyit hallottam, hogy a fogadóból, ahol lakott, megmagyarázhatatlan módon eltűnt. — Csodálatos, —- szólt Etelka. — A dolog igazán érdekes. Ugyan kérem, nézzen utána, talán megtudhat egyet-mást. — Nagysádkáért szívesen megteszek mindent, de nem tudom felfogni, miért foglalkozik ezzel a dologgal, mikor a saját baja is elég dolgot ad. — Oh az nekem nem okoz valami nagy gondot! Úgy elbánok én a férjemmel, hogy jobban se kell! Most eldobta a hírlapot. — Lássa, mindössze egy negyed órát se tartott, mig átfutottam. A magam ügyeinek most már az egész napot szentelhetem. Hozzá is fogok mindjárt, csak előbb átöltözködöm. — Talán ismét férf iruhába? — Mindenesetre. — Most tehát már nem szégyenli magát? Etelka haragos pillanátst vetett rá. — Tudja meg, kedves házigazdám, hogy az ilyen beszédet egyáltalán nem szeretem. Én azt teszem, amit akarok! Abba senkinek semmi beleszólalása! Faképnél hagyta Jurisitsot, kinek sehogy sem volt ínyére, hogy a fiatal menyecske ma olyan kurtán bánt vele. Etelka ezalatt megfordult a városban s mindenfelé szemfüleskedett. Többek között olyasmit is megtudott, ami igen fontos volt reá nézve. A rendőrség ugyanis, hosszas keresés után végre arra a gondolatra jött, hogy hátha Etelka még Kolozsvárt lappang? Ez okból elhatároztatott, hogy szigorú ellenőrzést gyakorolnak különösen a hónapos szobák bérlői fölött. — Ez engem illet, — gondolta magában Etelka. — Én is hónapos szoba bérlője vagyok! Egész nap a városban járkált s igen mulatságosnak találta, hogy senki sem ismert rá. Egyszer, amint ismét a rendőrségi épület körül ólálkodott, egyszerre csak összerezzent. Tulajdon fivére, Elemér haladt el mellette s a kapitánysághoz ment. — Tudom már mi járatban vagy, — gondolta magában epésen. — Feleséged eltűnt s most a rendőrség segítségét akarod igénybe venni. Sok szerencsét hozzá ! Később meglátta Karika János is, amint nagy szomorúan ment az utcán. — Ugyancsak le vannak verve. — gondolta magában. — Ezt ón igazán őszinte szívből kívánom nektek! Estefelé ismét haza ment! Jurisits nehéz szívvel várta. Szerette volna tudni, mennyire haladt már a szép Csepregi Lujza ügye? — Isten hozta kedves nagysádkám, — mondotta. — Igazán alig győztem várni. Mennyirt van már? — Ugyan hagyjon már békében. — fakadt ki Etelka. — Az ön kíváncsisága igazán terhemre van. Jurisits megütközve nézett rá. — Igen ! — ismételte Etelka, — Egy általán nem értem mit érdeklik önt az én ügyeim? —Már megbocsásson, tisztelt nagysádkám, de mint szállásadója, csak érdeklődhetem ügyei iránt. — Oh erre'nincs szükség! Kiki foglalkozzék csak a maga dolgával! — Ugyan, ugyan nagysádkám, hiszen kegyed még tegnap mondotta, hogy egy bizonyos pontot tüzetesen meg akar velem beszélni. — Nem tudom, melyik pont lenne ez? — A válás, kedves nagysádkám, a válás! Avagjy talán már semmi sem lesz belőle? Talán ismét kibékült azzal a pimasz emberrel? — És ha úgy lenne, kinek miköze hozzá. — viszonzá Etelka csípősen. Jurusits szinte megkövülve nézett rá. Erre í fiatal nő elkacagta magát: — No, mit néz? És miért vág olyan buta képet? Azt hiszi, hogy egy öltözék, meg egy álbajusz meg szerzése által meghódította egy fiatal nő szivét? Oh öregem, egyéb is kell ám, — legelsősorban ifjúság! Erre még nagyobb zavarba jött Jurisits. — Persze, én már öreg vagyok önnek, — szólt keserűen. — Mindenesetre sokkal korosabb, hogysem bolondot cselekedjék, — viszonzá Etelka csípősen. Erre kifakadt Jurisits: — Hallja-e, fiatalasszony, ilyen sértéseket kikérek magamnak. — Csak kérje ki! Ha én magának terhére va gyök, csak szóljon egész nyíltan s rögtön elmegy eb innét. Jurisits lehorgasztotta fejét és hallgatott. Nem merte tovább felmérgesiteni a fiatal nőt, kinek bizonyára heves összetűzése volt férjével, azért olyar tosszkedvü ma. Másnap Etelka nem távozott egész nap. Féli találkozni fivérével, ki fényes nappal talán mégis rá találna ismerni. Estefelé azonban ismét elment hazulról. Tudni akarta, vájjon nem történt-e valam' különös? — Nágysádkám, — szólt a ^házigazda, — jobb lenne ám itthon maradni, mert nagyon be van borulva, mindjárt esni fog. — Mit bánom én, — vonta vállát Etelka. — Ér itthon nem maradhatok. Egyébiránt van-e esernyője? — Oh igen, van egy régi esernyőm, mely azonban nem illik kegyedhez. — Hozza el csak, hadd lássam. Csak éppen lyukas ne legyen. Jurisits elhozta az esernyőt. — Nem éppen valami fényes, — mondotta. — Adja csak ide, — szólt Etelka, miközben az esernyő után nyúlt. E pillanatban Jurisits meglátott egy rendőrbiztost jönni. — Nini, egy biztos jön ide, — mondotta. Etelkának se kellett több ennél. Hamar kikapta Jurisits kezéből az esernyőt, rögtön felnyitotta és eltűnt. Néhány perc múlva belépett Bordás rendőrbiztos. — Ön Jurisits Kálmán? — kérdezte. — Az vagyok, biztos ur. — Hány szobája van magának? — Kettő, instálom! A konyhát azonban ide nem számítva. — Az egyik szobát bizonyára albérletbe szokta adni ? — Úgy van, biztos ur. — Jelenleg is van albérlője? És ki az? — Egy fiatal nő. — Mi a neve? — Csepregi Lujza. — Hol van az a nő? — Éppen az imént ment el kérem. — Hová? — Nem tudom instálom. Minden este el szokott menni. —Talán holmi kétes értékű nő? — Oh világért se! Tisztességes nő s csak azért jár ki, hogy kilesse férjét, aki szeretőt tart itt magának. — Vannak-e neki igazolványai? — Nem tudom, biztos ur. Nem is jutott eszembe, hogy kérdeztem volna. — Mondja meg hát neki, Jurisits, hogy holnap reggel, mire ide jövök, itthon legyen. Magát teszem felelőssé, ha elmegy, érti? — Értem, biztos ur. A biztos eltávozott. — Jó, hogy a menyecske még el tudott osonni, — gondolta magában Jurisits. Ha a biztos férfiruhában kapja őt, bizonyára rögtön bekíséri, amiből nagy kellemetlenség keletkezehetett volna. De már most ennek a komédiának végét kell szakítani. Még én is bajba kerülök miatta. Etelkára nézve azonban ez a komédia fölötte hasznos volt, mert igy mindig megtudta, mi történik a városban és hogy nyilatkozik a közvélemény. Az utóbbi őreá nézve bizony nem volt kedvező. Kémutjának befejeztével hazafelé sietett. Jurisits legott ily szavakkal fogadta: — Jó, hogy elosont. Itt volt egv rendőrbiztos. — Mit akart? — Kegyedet kereste. — Engem? — ijedt meg Etelka. — Tehát tudja a nevemet? — Nem tudja, de most minden albérlőt szigorúan ellenőriznek s megnézik, kicsoda, micsoda. — Úgy! Ez már borzasztó kíváncsiság. — Valóban, nagyon kiváncsi lehet a biztos, mert ízt mondta, hogy holnap reggel kilenc órakor itt lesz. — Már pedig én akkor nem leszek itt, — jegyez;e meg Etelka. — De itt kell maradnia. Ezért én vagyok felelős. — Sajnálom, kedves barátom, de nekem holnap lolgom van s el kell mennem. — De az Istenért, nagysádkám, ne tegyen ilyet. Azáltal igazán gyanússá teszi magát. — Haha! — kacagott fel Etelka. — Ne legyen >lyan gyermekes. Szeretném tudni, hogy mi által tezem én magam gyanússá? Talán mert tréfából fériruhát öltök? — Hallgasson ide, kedves nagysádkám. A minapi iset óta az ideérkező idegeneket mint szigorú ellenórzés alá veszik. Akinek már most tiszta a lelkiisnerete, mint a kegyedé is, az nem igyekszik magát dvonni az ellenőrzés alól. Amint ezt teszi, a renclírség ebből rögtön gyanút merit. — Ezt én elhiszem, — felelt Etelka. — De csak ízért, hogy a rendőrség ellenem gyanút ne meriten, en nem hanyagolhatom tulajdon érdekemet. Mi főzöm nekem a Lorántffy-esethez? — Ez mind igaz, nagysádkám, de én mégsem mgedhetem, hogy kegyed holnap eltávozzék. — Micsoda? — kérdezte Etelka megbotránkoz;a. — Ki tiltja meg nekem ezt? — Tilalomról nincsen szó, kedves nagysádkám, le nekem meg van hagyva a rendőrség által, hogy tegyed holnap kilenc órakor legyen itthon. — Mit bánom én, akármit is csináltak ki májuk. Nekem éppen holnap okvetlen el kell mennem, nert még egy utolsó értekezletem lesz a férjemmel. Szuttal a pénzkérdésről lesz szó, mely valamennyi főzött a legfontosabb. Ezt tehát én semmiesetre sem nulaszthatom cl. Jó éjt! Szobájába vonulva becsapta az ajtót s mérgesen áforditotta a kulcsot. Jurisits előtt biztosságot mutatott, most azon;an szobája négy fala között nyugalma oda lett s zgatottan kapott a fejéhez. — No, most szépen vagyunk. Hogyan fogok én ibből a kelepcéből kigázolni. Bizonyosnak látszott, hogy Jurisits nem ereszti ú őt. Első gondolata az volt, hogy ezt az embert bizalmának részesévé teszi és áligéretekkel neki is épp így elcsavarja a fejét, mint azt egykor Nemeshegyi Ödönnek, utóbb pedig Tárcsu Demeterrel tette. Mindegyik felült neki és előmozdította neki céljait. De aztán mégis elgondolta, hogy ezzel az emberrel ezt nem teheti. Mint Lorántffy Etelka, nem egyenrangú egy szegény iparossal, tehát nem is ámíthatja őt azzal, hogy ő hozzá megy feleségül. (Folytatjuk) | SZEMÉLYI HÍREK j COSTELLO Évek óta harcol, védekezik a deportálás ellen Frank Costello, az amerikai bűnöző alvilág koronázatlan királya. Ügyvédek meggazdagodtak a sok fellebbezésen. Most a szövetségi fellebbezési bíróság elutasította a legújabb fellebbezést s és megerősítette a deportálás végzést azzal az indokolással, hogy Costello 30 évvel ezelőtt a honosításnál hamisan mondta be a foglalkozását : ingatlanforgalmi iroda tulajdonosnak mondta magát, holott a valóságban bootlegger volt akkor. ZSUKOV Georgi Zsuko tábornagy, az orosz vörös hadsereg volt főparancsnoka, akit Kruscsev likvidált, rákbetegségben szenved. PASTERNAK Boris Pasternak orosz iró, a Dr. Zsivágó regény szerzője, 70-ik születésnapját csendben ünnepelte meg Moszkva közelében levő brtokán. NEAL Wellman, Ia.-ban 103-ik születésnapját ünnepelte meg Edwin E. Nead. 103 évét annak köszönheti, mondta, hogy sohasem ivott, sohasem dohányzott. Jövő tervei? Még száz évet szeretne élni. HOFFMAN Clare E. Hoffman michigani republikánus képviselő elérte 81-ik évét és bejelentette, hogy újra jelölteti magát — 14-edszer. Ez a vén csataló; akinek keresztneve sokszor félreértésre adott okot, nem nő, hanem férfi. Egyszer másfélórás beszédben nemcsak állította, hanem hiteles okmányok felolvasásával igazolta is, hogy ő férfi. CHESSMAN Néhány órával a kivégzésére kitűzött idő előtt Caryl Chessman újabb, 60 napi haladékot kapott Brown californiai kormányzótól. A fő ok különös világpolitikai szemoont: A külügyminsztérium úgy vélekedett, hogy Eisenhower elnök délamerikai tartózkodása alatt ellenséges büntetésektől kellene tartani, ha Chessmant több mint 11 évi vergődése után gázkamrába küldenek. Az egész világon hangulatot csinált a sajtó Chessman megkegyelmezése érdekében és a legtöbb esetben a hangulatcsinálók nem. tudják, mily súlyos bűncselekményeket követett el ez az elfajult bűnöző. HANSEN Hans Christian Hansen dán miniszterelnök 58 éves korában rákbetegségben meghalt. A GAZDAGOK EGYRE GAZDAGABBAK LESZNEK AMSTERDAM — Hollandéban jelenleg 2213 mifiomos van. Nyolc év előtt még félennyi milliomos sem volt az országban. FÉRFIAK ÖRÖME — ASSZONYOK ÖRÖME FRANKFURT — A német vegyiipari szövetség közli, hogy nemsokára forgalomba hoznak szintetikus papírból készített ingeket, blúzokat, függönyöket és asztalterítőket, oly olcsó áron, hogy ha bepiszkolódnak, nem kell mosni, el lehet dobni. HALLOTTA MÁR . . . ? ... hogy 1959 végén Amerikában 534,000 millió dollárnyi életbiztosítások voltak érvényben. Tiz év előtt az öszszeg 320 billió dollár volt.
