A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-02-26 / 8. szám
8. OLDAL \ Irt PÁSZTOR ötvenedvasárnapra EVANGÉLIUM Szent Lukács 18, 31—43. rész Az időben magához vévé Jézus a tizenkettőt és mondá nekik: íme felmegyünk Jeruzsálembe és beteljesednek mind, amiket megírtak a próféták az Emberfiáról. Mert a pogányok kezébe adatik és megesufolják, bántalmazzák, megköpdösik és miután megostorozták, megölik őt, ele harmadnap feltámad. Azonban ők mitsem értenek ezekből és ez az ige el volt rejtve előlük és nem értették a mondottakat. Lön pedig, midőn Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az ut szélén, kéregetvén. S amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódék, micsoda az? Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. És kiáfltá, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az előlmenők pedig inték őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Megállván tehát Jézus, parancsold, hogy vezessék hozzá. Mikor azután közel jött, kérdé ő, mondván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz periig mondá: Uram, hogy lássak! És Jézus mondá neki: Láss, a te hited megszabadított téged. És azonnal látott s követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, amely ezt látta, dicséretet mondott Istennek. SZENTBESZÉD A vak egyike a legszerencsétlenebb lényeknek, sőt mondhatjuk, hogy Istennek legszánandóbb teremtménye. Nem látja a nap világát, sem a csillagot, az eget, nem gyönyörködhet a természet bájos szinpompájában, nem szemlélheti Isten számtalan te remtményeit, még azokat sem, akik őt szeretik. Neki soha sincs nappal, neki csak folytonos, szakadatlar éjszaka van! És mégis van ennél még sokkal kegyetlenebi sors is. A testi vakságnál sokkal borzasztóbb a leik:' vakság. Az olyan ember, aki nyitott testi szemekké' A te hited megszabadított téged! jár ugyan ebben a nagy világban, de nem látja lelki szemeivel a világ aloktóját, nem jut el eszével az ég és föld Urához. És akit a teremtmények nem vezetnek el a Teremtőhöz, a lelki vak sokkalta szerencsétlenebb és sajnálatra méltóbb, mint a testi vak. Aki küzd, fárad, él, de nem ismeri a küzdelem, fáradság ,az élet célját, akinek nincsen hite, nincsen reménye, nincsen Krisztusa, az az igazi vak, az jár a folytonos sötétségben, az örökös éjszakában, ha még olyan jól és messzire látnak is a testi szemei. Lelkes, hivő embereket, aminő az evangéliumi vak volt, most is látunk, ők Krisztust követik az életnek minden utján; nemcsak a sima, hanem a göröngyös, nemcsak a rózsás, hanem a tövises utakon is, mert jól tudják a Szentirásból, hogy nincsen másban üdvösség, csak egyedül Krisztusban. De sajnos, a lelkes tömeg mellett látunk az utszélen ma is vakokat, szegény, szerencsétlen koldusokat, kik nem látják Krisztust, vagy akiknek szivük távol áll Jézus Krisztustól. Vigyázzunk! Krisztus nem egyszer, de többször is^ elvonul mellettünk, az Istennek intő szózatát, hivó szavát többször is hallhatjuk . . . Tőlünk függ, hogy észrevesszünk-e és felkiáltunk-e a vakkal: “Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam!” Ne rösteljünk kiáltani, ne szégyeljük magunkat az emberek előtt; addig kiáltsunk, amig Krisztus bennünket is észrevesz és tőlünk is megkérdezi: “Mit akarsz, hogy cselekedjem neked?” Akkor pedig siessünk a felelettel: “Uram, hogy lássak! Igen én látni akarok, én nem akarok sötétségben botorkálni, én látni akarom az élet útját, én látni akarom életem célját és végét, és Hozzád kívánok eljutni, Krisztusom! . . .” És Jézus majd nekem is azt feleli: “Láss!” Egész Calif ormában, majdnem egy időben hatalmas esőzések voltak. A fenti képen a 101-es számú országút mentén fekvő Weott községet majdnem teljesen viz öntötte el. A KERESZTNEVEK EREDETE A keresztelés ma szükségszerűen, azt lehetne mondani: természetesen együtt jár a névadással. De nem volt mindig igy: a keresztséget kiszolgáltatták, de kezdetben nem toltak keresztenevk. A kérész ténység első három századában a híveket az akkor szokásos személynevekkel nevezték, ímelyek között szép számmal akadtak kifejezetten pogány nevek is, amelyek pogány istenek neveiből tevődtek öszsze, mint például Martinus, Marsnak, a hadistennek fia, /ágy Dionysius, a bor és az letvidámság istene után, Isilorus, Isis istennő ajándéka, stb. Ezeket a neveket máig használja modern korunk is szerte a világon, és nem is egy szentnek, hanem többnek ez volt a személyneve és igy m% 's hívják az embereket Mártonnak, Dánesnek, Izidornak. A görög-római mitológiából, a hitregéből vett nevek is soká gyakoriak voltak a keresztények között: 325-ben az ílső egyetemes zsinatban a 118 aláiró püspök között akadt Telemachos, Nestor, Aeneas, Orion is. Újabb pogány nevek kerültek a keresztények között forgalomba, mikor a középkor hajnalán barbár népek keresztelkedtek meg. Galliában még századokon át szokás volt ősi pogány frank nevek használata. Elég, ha a püspökök lajstromát tanulmányozzuk: Agerich, Baudeald, Berulf, Chrodi, Willebald, Wilfrid és hasonló nevek garmadával fordulnak elő közöttük. Éppen igy volt a dolog a hatalmas germány térségeken és a szláv törzseknél, ahol a Venceszlav, Vacláv, Ladiszlav, Boleszlav nevek máig használatban maradtak. Közülük egyet magyar ember avatott szentté: Szent László király. A megtért magyaroknál is maradtak meg ősi nevek: Ákos, Gyula, Árpád, Géza vagy Gyécse. Csakhamar azonban szokásos lett a keresztény nevek hasznáata. Már a Kr. u. 3-ik században elvétve előfordult, hogy keresztények bibliai neveket kezdtek felvenni. Annál inkább meg lehetett ezt tenni, mert a Római Birodalomban élő zsidóság ilyen nevekkel; már szerepelt és igy azokj nem voltak annyira feltűnők, j Az üldözések korának vége felé megjelennek az első bibliai nevű keresztények: Mózes, Ábrahám, Dániel, Mátyás, János, Péter, Pál: nagyon hamar szokásos lett a Mária név is. Ez azonban csakhamar nem elégítette ki őseinket. Uj, egészen szokatlan keresztény neveket találtak fel. Az újjászületés hitét sugározza vissza a görög Kyrillos (Cirill) név, latinra fordítva Dominius (Domonkos),' az “Ur” neve. Magát az újjászületés tényét is kifejezték a Renatus, Renata (René, Renée,) azaz “újjászületett” névvel. A nagy ünnep nevét őrzi a Paschalis (Paszkál) név, amely “husvétot” jelent. Más ilyen keresztény név még Adeodatus, görögül Theodorus, “Isten ajándéka”, innen a Tivadar név, másként még Donatusnak (Donát) is hiv- i ják. Az uj nevek azután rohamosan szaporodtak a vértanuk, majd a hitvalló szentek | nevének fölvételével. Ezzel azt akarták kifejezni, hogy a vértanukat és a szenteket példaképül és mennyei pártfogóul kell választani, és az újonnan a világon megjelent emberpalántát annak oltalmába helyezni. A középkor óta azután már egyházi törvénnyé lett, hogy minden újszülöttnek keresztény nevet kell adni. Manap is az egyház törvénye ez: “Gondoskodjanak a plébánosok arról, hogy a megkeresztelendőnek keresztény nevet adjanak. Ha ezt nem tudják elérni, a szülőktől adott név mellé adjanak egy szent nevet jegyezzék be” (761 káanyakönyvébe mind a két nevet jegeyzzék be” (761 kánon). Keresztény ember ne vegye rossznéven, hogy amikor nem-keresztény nevet akar gyermekének adni, a pap ezt szóvá teszi. Ha ezen a téren viták támadnak, ezeket át kell hidalni. Először is bármely nevet adnak, azt be kell írni az anyakönyvbe, valamely szent nevét hozzáadva. Azután van még más mód is a segítésre és ez a névazonositás. Már a régi időkben is megvolt ez a szokás. Semmi más, mint egy eredetileg pogány név használata, amelyhez hasonló hangzású szentnek nevét tesszük. Illetve jobban mondva, a pogány eredetű név viselőjét a hasonló hangzású szentnek oltalmába ajánljuk és azt tesszük meg vádőszentjévé, amint már sok évszázad óta például a pogány eredetű Gyula név viselőinek megtették Szent Julius pápát; Ákos védőszentje pogány eredete ellenére Achatius vértanú. PÁZMÁNY PÉTER — A TAKARÉKOS FŐPAP Pázmány Péter (1570- 1637) esztergomi biborosérsekhez egyszer két kolduló ferences barát állított be. Minthogy a főpap éppen tanácskozást tartott, sokáig megvárakoztatta a barátokat, akik két szál gyertya fénye mellett várakoztak rá az előszobában. Végül is megjelent a bíboros és mielőtt meghallgatta volna a barátok kérelmét, elkoppantotta az egyik gyertyát. A bíboros takarékosságának láttára a két barát tovább akart menni. Pázmány Péter visszaintette őket e szavakkal: — fin takarékos vagyok, de csak azért, hogy legyen miből adnom. HALLOTTA MÁR . . . ? ... hogy Amerika áramfejlesztő telepei óránkint 245 millió kilowatt áramot produkálnak, szemben a szovjet 112 milliójával. . . . hogy Amerikában több mint 60 millió személynek van autó hajtási engedélye. Meghalt Hitler politikai bábája Bad Harzburg nyugatnémetországi városban meghalt 77 éves korában Oskar v. Hindenburg vezérőrnagy, az első világháború győzelmes hadvezérének, a későbbi német köztársasági elnöknek fia. Németország sorsának alakulására döntő befolyást gyakorolt ez az ember, akinek közéleti poziciója mindössze annyiban állt, hogy az apja fia volt. Apja fia — ez sokat jelentett a sorsdöntő időkben, amikor Hindenburg elnök aggkori elmegyengeségben szenvedett. Oskar vézetésével egész összeesküvő banda vette körül, csupa arisztokrata, akik mind Hitlernek akarták megkaparintani a főhatalmat, abban a reményben, hogy ő majd elbánik a munkássággal, s akkor a földbirtokosok és nagytőkések újra urai lesznek Németországnak. Amikor Hindenburg elnök meghalt, köztudomású volt, hogy politikai végrendeletet hagyott hátra, de ez a végrendelet sohasem látott napvilágot. Ehelyett Oskar odaállt a mikrofon elé és szózatot intézett a német néphez: “Az apám Adolf Hitlert tekintette közvetlen utódjának az elnöki székben, és én felhívom a nemzetet, hogy apám akaratának értelmében szavazzanak a már kiirt népszavazás alkalmával Adolf Hitlerre.” A német nép teljesítette Hindeburg elnök állítólagos utolsó kívánságát, Hitler államfő lett és elindi-A mennyei kincsről. EVANGÉLIUM Szent Máté 6, 14—21 Mondá az Ur: Ha megbocsátjátok az embereknek az ő bűneiket, mennyei Atyátok nektek is megbocsát. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek vétkeiket, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűntetteiket. Mikor pedig bő 'töltök, ne "legyetek szomorúak, mint a képmutatók; mert meghervasztják orcáikat, hogy böjtölni láttassanak az emberektől. Bizony mondom nektek, hogy elvették jutalmokat. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg fejedet és orcádat mosd meg, hogy ne láttassál bőjtöíni az emberektől, hanem a te Atyádtól, ki rejtekben vagyon ; és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked. Ne gyüjtsetek magatoknak kincseket a földön, Hol a rozsda és moly megemészti, és hol a tolvajok kiássák és ellopják; hanem gyüjtsetek magatoknak kincseket az égben, hol sem a rozsda és moly meg nem emészti, és hol a tolvajok ki nem ássák s el nem lopják. Mert ahol kincsetek vagyon, ott vagyon szivetek is. SZENTBESZÉD Ez az evangéliumi szakasz ama hegyi beszédből van véve, amelyet Krisztus Urunk nylivános hivatalának második és harmadik husvétja közötti időben Gertezáret közelében a nyolc boldogság hegyén tartott. Elején vagyunk a szent és nagyböjtnek, amely különösen az ételt vonja meg a testtől és eképpen a testet a lélek uralma alá hajtja és megtanít minket a test indulatait szelídíteni és Isten törvényeinek engedelmeskedni. Alkalma ez a töredelmességnek az Isten kiengesztelésének és igy a magábaszállásnak és jóságos cselekedetek gyakorlásának. Ideje ez a tökéletesebb erkölcs művelésének, az elkövetett bürökért való elégtételnek és jobbulásnak; ideje lelkünk üdve különös munkálásának. Szent Pál apostol szerint: “íme, most van a kellemes idő, ime most az üdvösség napja!” Az őskeresztények is bőjtöltek, mert tapasztalják a böjtnek hatalmát a kisértések ellen. A szentatyák nem győzik eléggé dicsérni a böjtöt s az önmegtartóztatást. Szent Ambrus mondja: “A mi böjtünk tábor nekünk, amely az ördög támadásai ellen véd . . . Mert az ördög megretten a böjtölésnek halaványságától, éhezéssel erőtlenittetik, erőtlenséggel leterittetik.” Szent Ágoston pedig ezeket mondja: “Éhséggel szelidittetik meg a szilaj ló, éhséggel hódittatik meg a vad test.” Nincs veszedelmesebb ellensége az embernek, mint az ő tulajdon teste, ha ez szabadon van bocsátva, hamar bűnre viszi a lelket. Ne engedje tehát az ember az ő testét szabadon, hanem tartsa féken s hajtsa hatalma alá, törje meg kicsapongó erejét. Ne keressük az anyagiakban a boldogságot, mert fel nem leljük. Az embert valóban boldoggá egyedül csak a mennyei javak teszik, amelyeknek elérése végett szükséges, hogy a lélek a test fölött uralkodjék és ez akkor következik be, ha a testet böjtöléssel meghódítjuk. Krisztus Urunk is bőjtölt s igy példát adott nekünk, hogy mi is bőjtöljünk és az ő nyomdokait kövessük. Tartsuk meg szigorúan a nagyböjtöt. Hogy pedig a nagyböjt üdvös is legyen reánk nézve és hogy meghozza nekünk azt, amit a nagyböjt által elérni törekszünk, szükséges, hogy a testi böjtöt kapcsoljuk össze a lelki böjttel, vagyis szükséges, hogy a vétektől, a bűntől tartózkodjunk. tóttá Németországot az útra, amely kezdeti győzelmek után, a romlásba vezetett. Miért hamisította meg apjának utolsó akaratát Oskar v. Hindenburg? Hitler megvesztegette és megzsarolta. Kelet-Poroszországban nagy financiális botrányba volt belekeveredve a fiatal Hindenburg, adócsalást is elkövetett, amennyiben saját nevére Íratta át azt a nagy kelet-poroszországi birtokot, melyet ottani nagybirtokosok az apjának ajándékoztak s amely, mint nemzeti ajándék adómentes volt. Ezeknek a vétkeknek ismerete Hitlert és híveit abba a helyzetbe hozták, hogy nyomást gyakorolhattak a fiatal Hindenburgra, megzsarolhatták. De ezen tulmenve, meg is vesztegették. Nem sokkal a sikeres népszavazás után Hitler, már mint államfő, 5000 akerrel megtoldotta a kelet-poroszországi ajándékbirtokot, ugyancsak adómentesen. A háború idején Oskar v. Hindenburg a keletporoszországi hadifogolytáborok főparancsnoka volt s ebben a beosztásban súlyos embertelenségeket követett el. Az oroszok háborús bűntettesnek nyilvánították, de Hindenburgnak sikerült elszökni Nyugat-Németországba, az angol megszállási zónába. Később német bíróság ítéletben kimondta, hogy náci volt. Azóta visszavonultan élt és mostanáig, haláláig, semmitsem hallottak róla.
