A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-02-26 / 8. szám
j ISMERETEK KINCSESTÁRA [ BABONÁS EMBEREVŐK A forró földövön élő népek mintha elkényeztetett gyermekként kezelné a természet. A buján termő talaj, az örökké melegen sütő nap, a fagy ismeretlen volta dús növényzettel, közöttük számos igen tápláló fajtával borit ja el földjeiket. A trópusi vidéken valóban mélyebb értelme van annak a mondásnak, hogy, aki elültetett 20 banántövet, az megtette kötelességét, eleget dolgozott, meg is házasodhat, mert a termés bőven fedezi az egész család élelmi szükségletét. A trópusokon élő néptörzsek sok tekintetben hasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben vannak, mint a zordabb égöv alatt élők és csodálatos módon mégsem ők lettek az emberi nem magasabb kultúrájának megalapítói, hanem a mérsékelt égöv népei, akik bizony legtöbbnyire kemény harcban állanak a természettel, hogy mindennapi szükségleteiket télen-nyáron biztosítsák. A meleg éghajlattal együtt járó tunya életmód úgy látszik éppen olyan akadálya annak, hogy a szellemileg magasabb fokon álló kultúrák kifejlődjenek, mint a sarkvidék jégvilága, ahol az emberek minden energiáját a létért való küzdelem emészti fel. Babonás szertartások A forró égöv népeinek szellemi élete nem valami fejlett, ellenben fantáziájuk rendkivül csapongó és igy, mivel az élet és halál nagy kérdése őket különös módon erősen foglalkoztatja, furcsa szokások, babonák egész légiója alakult ki náluk és minden szertartásnak egy célja van: megengesztelni, vagy a jó szellemek segítségével elhárítani a gonosz szellemek rontásait. Ezek a szertartások legtöbb esetben igen furcsának, nevetségesnek vagy undorítónak tűnnek fel ,azonban ezek az egyszerű emberek jószándéktól vezéreltetve hajtják végre varázslóik tanácsára az ősi ceremóniák legérthetetlenebbjét is, mert ettől remélik, hogy az elköltözőitek szellemét megengesztelik és ezzel megszerzik a hátramaradottaknak és a községnek háboritatlan nyugalmát. Emberevő pápuák Az ujguineai emberevő pápuák között figyelhetünk meg különösen érdekes temetkezési és szelleműzési szokásokat, amelyeket azonban a legtöbb telepen csak a férfiak elhunyta alkalmával gyakorolnak, mig a nők vagy a gyermekek temetése minden különösebb ceremónia nélkül megy végbe. Ennek az oka valószinüleg abban keresendő, hogy a civilizáció alacsony fokán álló népeknél a nőket és a gyermekeket nem is igen vették emberszámba, azonkivül az, hogy régebben a legnagyobb ritkaságok közé tartozott az, hogy a férfi természetes halállal hunyt el és temetéséről a törzsbelieknek gondoskodni kellett. Az ujguineai vadak örökös harcban állottak egymással és a fegyvert viselő férfiak közül a legtöbb csatározás közben vesztette el az életét, amikor is ellenfelei felfalták. Ilyenkor természetesen nem volt temetésre és szellemüzésre szükség. Ellenben, ha a pápua férfi életét megkímélték az ellenség nyilai, bunkói, dárdái, és családja köréből ragadta el a halál, akkor az egész rokonság, az egész törzs lázasan készülődik a temetési szertartásokra. A halottat teljes harci diszbe öltöztetik és a hoszszan elhúzódó gyásztor lakmározásain a főhelyre ültetik, körülrakják a legizesebb falatokkal, mintha élne, nehogy szellemét magukra haragítsák. Mikor a gyászolók már telefalták magukat, nagy jajgatás közben fegyvereivel együtt eltemetik. Ne jöjjön vissza a halott Most kezdődik el a megpróbáltatások korszaka az elhunyt harcos özvegyére. Reá hárul ugyanis az a súlyos feladat, hogy az elhunyt szellemét kiengesztelje és rávegye arra, hogy ne járjon vissza kisérteni és gonosz varázslatokat űzni a faluba. Ezért egy héten át mindennap ki kell járni a sir hoz és ott az elhunyt kedvenc ételeit és csemegéit elhelyezni, valamint könyörögni a jóindulatáért. A kijárás nem megy egész simán. Hogy útközben az özvegyet meg ne támadják és ne árthassanak neki a leselkedő gonosz szellemek, a háza előtt az özvegy lehasal a földre, ahol asszonytársai letakarják őt a szentnek tartott “tapa”-szőnyeggel, amely elfedi őt a gonosz lelkek ártó pillantásai elől. Ez alá a “tapa” alá rejtőzve kell kimásznia a sirhoz. Jobbról-balról ugyancsak asszonytársai kisérik őt és hogy az utat megtalálja, elől egy ifjú leányzó halad a sir felé és maga után egy lándzsát húz, amely felkarcolja a földet. Ez a jel, amelyet az özvegy követ és igy jut el a sirhoz. Ha a gyászhét letelt, újra nagy lakomát rendeznek, amely most már énekkel és tánccal végződik. Pápua regatta Az ilyen temetési ünnepségeknél a nagy csónak-A PAoüTOR North Carolina nyugati részén a hatalmas esőzés egy 30 láb méretű szikladarabot mosott az úttestre, mely teljesen megbénította a forgalmat. A halott leleplezte gyilkosát A DETEKTÍV, AKI AZ UTOLSÓ PILLANATIG teljesítette kötelességét A párisi rendőrség egyik legügyesebb, legvakmerőbb detektivje volt Pierre Deacausse. R rendőrfőnök vezetője őt bízta meg azzal, hogy egy titokzatos gyilkosság rejtélyét megoldja. Hónapokkal lányával gyakran fordult meg mellékutcájában holtan találták lakásán a németszármazásu Claire Schwartzot. Mme. Schwartz gazdag özvegyaszszony volt, zárkózott, visszavonult életet élt. Egyetlen öröme kis unokája volt, aki édesanyjával, Mme. Schwartz előbb a francia főváros egyik az idős özvegy házában. Különben sohasem fogadott látogatókat és lakását is maga tartotta rendben. A. gyilkos éjszaka lópózott be a lakásba és az asszonyt ágyában fojtotta meg. Azután feltörte a szekrényeket és minden elmozdítható értéket elvitt magával. Decausse nagy energiával vetette magát a gyilkos után. Többször hangoztatta, hogy már nyomon van. Részleteket azonban nem közölt, mert — amint mondotta — addig nem akar beszélni, amíg döntő bizonyíték nincs a kezében. Néhány nappal ezelőtt újra fenn járt az özvegy időközj ben lepecsételt lakásában. Nyilván még valami nyomot keresett, az utolsó, a hiányzó láncszemet. Ekkor — amint utólag rekonstruálták az ügyet — kinyílt az ajtó és a küszöbön megjelent a gyilkos. És mialatt a detektív revolveréhez kaphatott volna, eldördült a gyilkos lövés, amely kioltotta a detektív életét. Váratlan fordulat Az ismeretlen gyilkos egv nyilvános állomásról felhívta a rendőrséget. “Ne várják haza M. Decausset — mondotta a hang —, mert képtelen a saját lábán bemenni hivatalába. Leghelyesebb, ha halottaskocsit küldenek érte az özvegy lakására’’ — és ezzel letette a kagylót. A rendőrség azonnal a szinhelyen termett. És ott valóban megtalálták vérbefagyva a szerencsétlen detektívet. A rendőrorvos megállapította, hogy a halál a lövés után néhány perccel következett be. Látszott, hogy a detektív még telefonálni akart, mert magával rántotta a készüléket. Erre azonban már nem volt ideje. Ott feküdt a padlón, egyik kezét ökölbe szorítva. Kollégái kifeszitették öklét, amelyben egy kis kép feküdt. Decausse egy képeskönyvből tépte ki a képet, amely VII. Károly francia királyt ábrázolta. A könyvet bizonyára még az özvegy vásárolta unokája részére, de már nem adta át. Lapjai széthullva hevertek a padlón, és azok egyikéből tépte ki élete utolsó pillanatában ezt a kis képet a haldokló detektív. k rejtély nyitja A kis képet a rendőrfőnök vette magához. Közben a nyomozás lázas, erővel indult meg az aljas, cinikus kettős gyilkos után. Ám hiába mozgósította a rendőrfőnök legjobb erőit, a nyomok zsákutcába vezettek. A titkot Decausse' tudta, egyedül, hiszen látta a| gyilkost, — de magával vitte j a sírba a titkát. Egy este, amikor a rendőrfőnök újra a rejtélyen tör\ a fejét, hirtelen úgy érezte: világosság gyullad agyában. Újra elővette a kis képet, lesimogatta és hosszasan nézegette. Erezte, bogy Decausse semmitsem csinált cél vagy értelem nélkül. Valami oka lehetett arra, hogy az utolsó pillanatokban azzal foglalkozzék, hogy ezt a képet gyengülő erejével leszakítsa és tenyerébe zárja. És ekkor mintegy villámcsapásként hasított belé a .felismerés: Károly király — franciául Charles le roi . . . Igen, az egyik alvilági alaknak ez a neve: Charles Leroi. Középkorú, jólmegtermett, vakmerő figurája a párisi alvilágnak, akinek jónéhányszor meggyűlt már baja a rendőrséggel. De eddig csak nagyszabású betörésekért ült. Azonnal átfutotta a gyilkosság aktáit. A törvényszéki orvos jelentése szerint az özvegyen külsérelmi nyomokat fedeztek fel, ami arra mutatott, hogy Mme. Schwartz felébredt és dulakodott áldozatával. A tettes — ezt most már vérében érezte a rendőrfőnök — senki más nem lehet, mint Charles Leroi. Ä vég Nem volt nehéz megtalálni a betörőt. Megláncolva szállították be a párisi rendőrségre. Ott egy ideig tagadni próbált, de végül is megtört. Bevallotta a kettős gyilkosságot. A halott detektív igy leplez■ te le a tettest.-•Utolsó pillanatig telj esitette kötelességét... versenyek fontosabb eseményei a pápuák társadalmi életének. A pápuák tapasztalatai szerint ugyanis az esztendő bizonyos szaka különösen alkalmas csónakkészitésre. A csónakokat hatalmas fatörzsekből vájják ki kőszerszámok segitségével. Amikor ezzel a fáradságos és hosszadalmas munkával elkészültek, akkor a csónak orrára faragott védőbálvány tiszteletére tarogumókat áldoznak, majd elkövetkezik a csónakok kipróbálása, a pápua-regatta. A regatta hirére távoli vidékekről egybesereglenek a pápua férfiak, nők és gyermekek. A szépnem rendkivül gazdag ékszerdiszben tündöklik. Egy-egy pápua Vénusz kagylóból, csontból, üvegdarabokból, cserépgyöngyökből és rézből készült ékszerei, nyakláncok, fülönfüggők és karkötők olykor 20-25 font súlyt képviselnek. Az ékszereket csak férjhczmenő lányok viselhetik és amint férjhez mennek, a lakodalom után szétosztják a család ifjabb leánytagjai között. Amikor az ünneplőközönség elhelyezkedett a parton, a nehéz csónakokat éktelen lárma és kiabálás mellett vizrebocsátják és a résztvevők kieveznek a tengerre. Minden csónakban 10—12 éktelenül kifestett pápua ül, akik a szív- vagy pálmalevélalaku evezőket nagy buzgalommal forgatják. A parttól egy-két mérföldnyi távolságban azután megállnak és felsorakoznak a csónakok és végül egy adott jelre megindul a verseny visszafelé. Mindez pokoli zajjal, ordításokkal jár. Gyakran megesik, hogy egyik vagy másik férfi hibájából az uj csónak fel is borul és győzelem helyett önkéntelen fürdőben van része a pápua regattistáknak. Verseny után nagy ünnepséget csapnak, amelyen a győztes csónak legénységét a főhelyre ültetik és ők kapják a legjobb falatokat. Lakoma végeztével megszólalnak a dübörgő hangú dobok, amelyeknek hangját a pápuák szörnyen élvezik. 3. OLDAL UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT TEHERÁN. — A perzsa sah fiatal harmadik felesége, Farah Diba, cikket irt felséges férjéről egy folyóiratban. Azt irta: A sah nem mindennapi egyéniség. Csak egészen röviden beszélt nekem az érzelmeiről, a szerelem szót még nem ejtette ki, annál többet beszél államfői feladatairól, gondjairól és problémáiról. TURIN, Olaszország. — Egy fiatalember kopaszra borotválta a szeretője fejét, mert egy hajszálat talált a minestrone levesben. Dutyiba dugták. LONDON. — Nemrég megalakult az álmatlanságban szenvedők egyesülete. Tagjai éjjelenként felhívják egymást telefonon, hogy csevegéssel űzzék el az unalmat. NÜRNBERG. — Vakot vezető készüléket dolgoztak ki nyugatnémet mérnökök. A vakok a készülék segitségével meg tudják különböztetni a mozgó tárgyakat az állóktól, s nagyobb biztonsággal közlekedhetnek a nagyvárosi forgalomban. BECS. —- “Engem senkisem szeret, ezért meg akarok halni.” Ezt a búcsúlevelet irta Peter Wenninger, átnyújtotta egyik barátjának s a következő pillanatban a Duna-csatornába vetette magát, belefult. Árva gyerek volt, senkisem siratja. RÍJAD. — Szaudi Arábia egyes vidékein bevezették a telefont. Ezt megelőzően azonban egyes sivatagi törzsek tiltakoztak az “ördög müvének” alkalmazása ellen. Ibn Szaud király magához hivatta az elégedetlen törzsek főnökeit és közölte velük: amennyiben a telefon valóban a sátán müve, nem fogják bevezetni, de tegyenek előbb próbát. Ha el lehet mondani a telefonba a Korán szavait, akkor aligha lehet az ördög keze a dologban. Ezekután két arab törzsfő telefonon Korán idézeteket olvasott be egymásnak. A kísérlet sikerült, s az egyértelmű bizonyítékot elfogadva, a sivatagi törzsek képviselői is belátták a telefon hasznosságát. JUGOSZLÁVIA. — 126 éves korában meghalt Rosza Bjelics parasztasszony, Jugoszlávia legidősebb polgára. Bjeiics asszony tizenegy gyermeket szült. Legfiatalabb fia most 86 éves. DORDOGNE. — Franciaországban, Dordogne megyében bizottságot alakítottak Hruscsov meghívására. A bizottságban részt vesz Josephine Baker, a világhírű néger énekesnő is, aki kifejezte azt a kívánságát: szeretné, ha a szovjet kormányfő meglátogatná birtokán és megismerkednék 11 fogadott gyermekével. SEREMBAN, Maláj ország, Ázsia. — A kormányzó két bébi elefántját a napi sétára vitték, a bébik betévedtek egy bírósági tárgyalóterembe és az egyik az ormányával felszippantotta és elvitte az éppen védőbeszédet mondó David Marshall ügyvéd öngyújtóját. Aztán odébbálltak a bébik. TOKIÓ. — Fukukicsi Ikeda lopás miatt három évi börtönt kapott, de nem vonult be a börtönbe, hanem veszni hagyta a letett biztosítékot és eltűnt. Csaknem kilenc évvel ezelőtt történt ez. Csak 12 óra hiányzott a kilenc évhez, amely idő alatt bűne és büntetése elévült volna. De éppen ez a 12 óra hiányzott, amikor a szökött tolvaj rendőrkézre került. így hát le kell ülnie a három évet — 12 óra hiány miatt. ZÜRICH. — 7780 kolompot loptak el emlékbe külföldi turisták a svájci hegyekben legelésző tehenek nyakáról. BECS. — Felesége feljelentésére letartóztattak egy férfit, mert ez minden este az ágyhoz láncolta. Azért tette ezt, mondta a biró előtt, mert az aszony minden este mindenáron egy tánclokálba akart vele menni. A tárgyaláson az asszony megbocsátott férjének és felmentését kérte, amit a biró mindjárt ki is mondott. UDINE. — Giuseppe Jussig farmert 104-ik születésnapján megkérdezték, mi a titka hosszú életének. Giuseppe felnézett az égre és igy szólt: “Az Ur megfeledkezett rólam, nem hivott magához.” "Megunta a magányt? Meg kell nősülni!" Ez a véleménye a SS éves William P. Holtnak, aki nőül vette a 85 éves Laura Bonnent a Seattle, Washingtonban levő Theodora otthonban.
