A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-06-24 / 25. szám

4. oldal Ä Irt PÁSZTOR »/•a* j ÓHAZA! HÍRADÓ BE A KARAIKBA! -(FEC.) — Káldy Zoltán evangélikus püspök a lelké­szeket arra kívánja kénysze­ríteni, hogy “vonalas” prédi­kációkat mondjanak. Ennek elérésére több lelkész prédiká­cióját bekérte, ellenőrizte es erről a cenzori tevékenykedé­séről a “Lelkipásztor” áprilisi számában cikket irt, amiből az alábbi részt szószerint kö­zöljük; Kevés olyan prédikációt lát­tam, amely egyházunknak a szocializmusban járt útjára adna tanítást a gyülekezet­nek. Merészen mondhatnám azt, hogy ezek egyházmentes prédikációk, amelyek az egyes hivőket elvont módon kezelik és nem úgy, mint akik tagjai Isten népe ma hazánkban me­netelő seregének. Szinte nyo­mát sem látom annak, hogy teológiailag már végiggon­dolt, s z a k f o lyóiratunkban több ízben közölt felismeré­seinket a lelkészek igehirde­téseikben gy ümölcsöztetnék és tovább adnák a gyülekezetek számára. Ezért van az, hogy amikor püspöki látogatások alkalmával egy egy presbité­riummal találkozom és egyhá­zunk mai kérdéseit előttük felvetem, nem egy esetben olyan megszólalásokat hall­hatok, amelyek még az 1940- es évek, vagy legjobb esetben MONDJA A PÜSPÖK az 1947-48-as évek gondolko­dásmódját tükrözik. A. beküldött 20 prédikáció közül 17-ben szembetűnő a politika-mentességre való tö­rekvés. A legtöbb lelkész kí­nosan vigyáz arra, hogy a szószéken ki ne ejtsen ilyen szavakat: béke, háború, le­szerelés, faji kérdés, atom­­veszély, népek békés együtt­élése, haladás, jólét, stb. Nyil­ván többen úgy gondolják, hogy napi politikába sülyed­­nének, ha az újságoknak és rádióban többször emelegetett szavakat ők is említenék a szószéken. Közben nem ve­szik észre; szavak mögött rejlő óriás méretű problémá­kat hallgatnak el és igy Isten templomát múzeummá teszik. A lelkészek egy része még ott sem veszi elő ezeket a kérdé­seket, ahol azoknak tárgyalá­sa a szövegből közvetlenül adódik. Néhány beküldött igehirde­tésben, a kivülyalókkal foly­tatott vetélkedés tükröződik. Nemcsak olyan értelemben, hogy az igehirdető a gyüle­kezet feje felett: átbeszél a templomba nem jövő kívülál­lókhoz, hanem olyan értelem­ben is, hogy hol finomabb, hol nyersebb formában állandóan polemizál a más állásponton lévőkkel és más világnéze­­tüekkel. M ESZTERGOMI MUZEUM TOLVAJA BUDAPEST. — Tavaly nyár végén a Palatinus-stran­­o’on tettenértek egy férfit, amint épp ellopta néhány strandoló holmiját. A rendőr­ségre való előállítása után házkutatást tartottak és elő­került az Esztergomi Keresz­tény Múzeumból több mint két éve -ellopott nagy értékű festmény. A férfiról, Soós Lajos 53 éves operaházi statisztáról kiderült, hogy az 1319-ből származó, Izsaiás prófétát áb­rázoló festményt ügy lopta el, hogy kihasználta a múze­um nagy látogatottságát és a nagy értékű képet aktatáská­jába rejtve távozott. A képet nem tudta értékesíteni, mert valamennyi lap közölte a lo­pást. Másik képlopás is terheli Soóst. Egyik kollégája lemá­solta Markó “Olasz táj” cimü képét és Soós ezt a másolatot ellopta az Operaháziból. Az Operaház kártérítést fizetett a festőnek, Soós pedig a festő családját megzsarolta, v rend­őrnyomozónak adva.ki magát. A művészetet, kedvelő tol­vajról az,, Ls, kiderült,; hogy a közönséges; lopásokat helyez­te előtérbe. Rendszeres látó. gatója volt a Palatínus-strand nak és éveken át lopkodta a strandolok holmiját. Huszon­hét tolvaj lást rábizonyítot­tak, de feltehetően legalább 60 esetben követett ét lopáso­kat. A Központi Kerületi Biró:., ság napokon át tárgyalta a bűnügyet. Soós tagadni igye­kezett, a képlopással kapcso­latban például arra hivatko­zott, hogy a képet egy azóta disszidált ismerősétől kapta. Arra azonban nem tudott vá­laszt adni, hogy a disszidens miért nem vitte magával a csak külföldön értékesíthető festményt. A biróság Soós Lajost hét­évi börtönre Ítélte. "AKINEK NEM TETSZIK. MEHET" BUDAPEST. — A Népsza­badság panaszrovatából: A Nagykőrösi Gépállomás vezetőire panasz érkezett a szerkesztőségünkhöz. írója igy fogalmazta: “Bántó han­gon beszélnek velünk. Néhány régi dolgozó már odébbállt, máshova ment munkát keres­ni. Egyikünk, másikunk úgy­szintén azt forgatja a fejében, hogy itthagyja a gépállomást, mert nem érzi eléggé megbe­csülve magát. Pedig nem akármilyen nálunk a törzs­gárda, már több Ízben elnyer­tük a zélüzem címet.” Kérdezzük azokat, akik tá­jékozottak. Egyöntetű a vé­lemény, hogy néha túl szigo­rúak a vezetők. “Brigádveze­­tői értekezleten azt kaptuk az igazgatótól, ha elmegy húsz ember a gépállomásról, jön helyette negyven.” Ilyen és ehhez hasonló tényekből derül ki, hogy a vezetőség né­ha valóban elvéti a mértéket. Ijyen eset volt az is, amikor közölte, hogy öt percnyi késés az egész napi munkabér el­vesztését jelenti, vagy az, mi­kor utasította a portást, hogy ezek és ezek a szerelők addig nem hagyhatják el a gépállo­mást, amig az egyik gépet ki nem javítják. A gépállomás dolgozói sem szeretik a gőgös, hatalmi szót, még ha hozzájuk hasonló, munkásokból lett vezetőktől hallják, akkor sem. Megszok­ták, hogy nem feltétlenül a szigorúság az, ami a munká­ban ösztönöz. A kötelességtu­dat, a becsület sokkal inkább. Hogy mennyire igy van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az előző igazgató gyenge és korántsem hibát­lan vezetése mellett is élüzem cimet nyertek. NEM SIKERÜLT KISZÖKNI BUDAPEST. — A Gyöngy­­gomb gyárban együtt dolgo­zott Pintér Imre és Weiser Ferenc. Februárban munka után együtt elmentek italoz­ni, és elhatározták, hogy Becsbe szöknek. A két fiatalember a garázs­ban beült egy pótkocsis teher­autóba és kihajtott a telepről. A kocsit Pintér vezette, de se neki, se társának nem volt hajtási jogosítványa. Mivel kulcs nélkül használták a ko­csit, az autó lámpája, irány­jelzője és stoplámpája nem működött. A teherautó cikk­­cakkban robogott az utón. ’ Az utón szembe jött égy Puerto Monti chilei városban az ultest a földrengés után olyan leit. mint zajló folyó jégtáblái Nyaljuk inkább salát talpunkat személygépkocsi, amelynek vezetője későn vette észre a kivilágitatlan fekete teher­autót, az összeütközést nem tudták elkerülni. A személy­­kocsi utasaival a mély árok­ba fordult. Pintér tovább haj­tott, majd kiugrottak a kocsi­ból, Pintér egy közeli vasút­állomáson elmondta, mi tör­tént és kérte, hogy értesítsék a rendőrséget. A ifianthauseni magyar mártírok emlékműve BUDAPEST. — A Maut­­hausenben elpusztult magyar mártírok százezreinek emlé­kére az Országos Magyar Par­tizán Szövetség emlékmű terv pályázatot hirdetett. A pályá­zaton szobrászművészek és építőművészek vettek részt, mert a feladat 'nemcsak ma­gának az emlékmű szobrá­szati részériek, hanpm archi­tektúrájának és ejhelyezésé­­nek megtervezése volt. A biráljóbizQttság Makirsz, Agamemnon—(íanáky István .építőművész közös tervét fo­­gádta el kivitelezésre. A pá­­lyazátnyertes mü, kilencfigu­­rás szoborcsoportozat. A ro­busztus alakok 'feleméit, ököl­beszorított kézzel fejezik ki a szenvedést, az ellenállás és a felszabadulás gondolatát. A kilenc figurát úgy helyezték el, hogy messziről a csoporto­­zat egyetlen szobornak hat. A kompozíció az olasz és a jugo­szláv emlékmű között elterü­lő parcellán kerül felállításra. Emberek! Csökkentsük az álszenteskedést, a szemforga­tást, a társadalmi konvenciók hazugságait. Alulírott ezen­nel megindítja a “Hazudj ma kevesebbet, mint tegnap” mozgalmat. E mozgalom számára ter­mészetesen hatalmas működé­si terület kínálkozik. Én most a legjellegzetesebbek egyikét dolgozom fel: a bankettek vi­lágát kivánom megreformálna A banketteken köztudomás szerint régi — magyar vonat kozásban egyenest ősi — a felköszöntés szokása. “Ürítem kupámat” — és más retorikai fordulatok. Sőt történészeink azt is tudni vélik, hogy egy­­egy ünnepelt személyiségre való ürítés már a kupa felta­lálása előtt is szokás volt. De nem kivánom a felköszöntő, a tószt történetét a századokon át követni: térjünk át a mára. A tósztria^ll .három szereplő­je van: a felköszöntött, a fel­­köszöntő1 éí^a1 koccintók. A fél­­köszöntés eszmei 'taftálnha: az ünnepelt-érdemeinek arc­pirulás nélküli felnagyítása. A nagyításról mindenki tud és mindenki tapsol hozzá. Köz­ben azonban! egymásra hunyo­rít a statisztéria, mintha mon­daná: “Mit szólsz, milyen sze­mérmetlenül hizeleg ez a Ta­­pétássy a Szőnyegessynek ?” Ezalatt Szőnyegessy elégedet­len, mert bókra éhezett begye csak félig telt meg. . . Ujitásom ezeket a visszás állapotokat fogja megszüntet­ni. A lényeg: az önfelköszön­­tés. Mindenki önmagáról mond beszédet és önmagára üríti kupáját. íme egy vázlat; '. Borostyán Lajos főosztály­­vezető ötvenedik születésnap­ját ünnepük beosztottjai. A diszebéden a pecsenye után feláll az ünnepelt, megkocog­tatja poharát és szói: —- Kedves barátaim és el­lenségeim! Végre elérkeztünk hát ahhoz a szép perchez, amelyben elmondhatom nek­tek őszinte véleményemet ma­gamról. Tehetem ezt annál is inkább, mert engem senki oly jól nem ismer, mint én ma­gam. Engedjétek meg, hogy ezen a nagy napon ismételten kifejezzem ragaszkodásomat önmagamhoz és azt a csodá­latot,- amelyet munkásságom iránt érzek. Tudom, hogy ez asztalt körülülők egy része utál, más része irigyel engem; De érdekes ez 7 Nem. Az az,ér­dekes, ha^y’yn ügyesebb, oko­sabb. ''tehetségesebb" Vagyok nála tok. Ötyén évek'Korom' el­lettére csak harmincötnek ér­zőm 'magámat, tehát hiába szurkol á mellettem ülő’ Kö­­nyökö'ásy' Káz'mér' báhátom: .nem fenyeget érelmeszesedés, •sok tinta" folyik' még', a máj kedves munkahelyünkön, míg ő ‘beülhet az én párnázott ka­rosszékembe. Adjátok ide mi­előbb születésnapi ajándékai­mat, aztán menjetek a fené­be. Isten éltessen engem az emberi kor legvégső határáig! (Canadian Scene). — Há­romszáz évvel ezelőtt nagy merészség kellett ahhoz, hogy valaki megközelítsen egy “Huroniában” fekvő indián falut. Magas kilátópontjaik­ról az indiánok szemmel tar­tották a Wye folyót és ha csónakot láttak közeledni, azonnal támadtak. Ma a Torontótól 90 mér­földre fekvő Huron falu meg­látogatása emlékezetes ta­pasztalat ( a Huron szó “ta­lálkozó helyet” jelent.) A lá­togatás egyetlen feltétele be­lépőjegy fizetése. A faluban ott láthatjuk az égnek me­redő karókból épített magas védőfalakat, amelyeket a harcos irokézek ellen emel­tek. Ott láthatjuk a fakéreg­gel fedett u. n. hosszú háza­kat, amelyekben a huronok laktak, és hallhatjuk annak történetét, hogy az asszonyok miként készítették a huronok íőeledelét 300 évvel ezelőtt, amely két malomkő között ö'sszeőrölt kukoricalisztből, husdarabokból és vízből ál­lott. Sokkal azelőtt, hogy a fe­hérek felfedezték a drótnél­küli távírót, a bennszülött réz­­’ bőrűek ismerték annak a tit­kát, hogyan lehet üzeneteket mérföldekre közvetíteni, akár járhatatlan erdőkön, vagy sík­ságokon át. Nedves fából vagy fűből tüzet raktak. Az­után a füstöt szarvasbőrből készült takarókkal elfojtot­ták, hol fölengedték, igy ad­ván tudtára távoli bajtársaik­nak a közelgő veszélyt, ők voltak Északamerika első ker­tészei is: Kukoricát, babot, tö­­;köt, paradicsomot és dohányt termesztettek. Azt a földet, amelyen az in­diánok évszázadokon át ural­kodtak, végül is kénytelenek Volták átengedni a sápadtar­­cÜáknak. Szerződésben tör­­téríit 'a megállapodás Victoria királynő idejében, amelynek tartalma addig érvényes, “amíg a nap süt és a folyók folynak/’ A -szerződés' pénz­fizetést biztosit az “Első Ka­nadaiaknak”, valamint több különleges kedvezményt. Tessék elképzelni azt a for­ró légkört, amely a banketten majd kialakul! Hiszen a to­vábbi szónokok is önmagukról fognak beszélni! Ludas Matyi (Budapest) Kanada indián lakosságá­nak száma ma 175,000 és ál­landóan emelkedik. Az idei év márciusában a 'kanadai vá­lasztótörvény és az indiánok helyzetét szabályozó Indian Act kiegészítések ép megad­ták a választójogot mintegy 60,000 felnőtt indiánnak. O. M. Martin tábornok, aki mohawk indián volt, kitünte­téssel szerepelt a két világ­háborúban és később biró lett Torontoban. Nem szerette, hogy az indiánokat kegyetlen­séggel vádolták és azt mon­dotta, hogy “az indián kevés­bé érdemli meg a kegyetlen jelzőt, mint az a bombázó pi­lóta, aki nyilt városokat bom­báz a háború alatt.” Hozzá­tette még, hogy “ugyanakkor elfelejtik őseink nagyszerű felfedezéseit, dallamos zené­jüket, s erős művészi hajla­mukat.” MEGÉRKEZETT GINA L0LL0RRIGIDA TORONTO, Ont. — Megér­kezett a legújabb kanadai ál­lampolgárnő, Gina Lollobrigi­­da, a szép és gazdag olasz filmszinésznő, aki azért vét* te fel a kanadai állampolgár­ságot, mert odahaza Itáliá­ban több adót követeltek tőle, mint amennyit ő szeretett vagy nem szeretett volna fi­zetni. A híres Lollo magával hozta uj hazájába a férjét, Dr. Milko Skofic jugoszláv orvost, és a két éves ifjabb Milkót. A repülőtéren a prominens jövevényt Nathan Phillips polgármester köszöntötte kéz­fogással (mert kihirdette el­ve az, hogy nem csókol kezét még olyan hires nőknek sem) és nem Lollonak szólította, hanem Mrs. Sköficnak, aztán kijavítva a hibát, újabb hibá­val Mrs. Szkopicsnak. Az ujkanadás család a re­pülőtérről egyenesen az uri­­lakba hajtott, amelyet már korábban kibéreltek havi 1600 dqllárért. Amikor haza érkez­tek, már várta őket a baby bonus, 5 dolláros csekk. Mert Kanadában minden beván­dorló gyermeknek jár baby bonus a család kanadai tar­tózkodásának első 11 hónap­jában. RÉZRŐRtJ KANADAIAK ; lián Scene). — Há- Kanada indián lakcsságá-Hajnalban a jó szomszédnál A Good Neighbor Inc. brooklyni üzlet reggel 4-kor még nem volt nyitva, igy hát Richard Lipshanic 22 éves if­jú, aki TV-ért ment oda két barátjával, kénytelen volt az üvegajtót betörni. Elég nagy lyukat törtek az ajtóba, úgy akadálytalanul bej uthattak az üzletbe. Az egyik felka­pott egy 21 incses televíziót és kivitte. Aztán Lipshanic is megmarkolt egy ugyancsak 21 incses televíziót és kifelé cipelte, de nem tudta kivinni, mert amikor az ajtóba ért, ráesett egy nagy darab üveg éppen a jobbkarjára, éppen az ütőerére és kifröccsent a vé­re. Megszeppent és a barátai is megszeppentek, otthagyták a televiziókat, autójukba ül­tek és elrobogtak a Coney Is­land kórházba. Ott mindjárt megállapították az orvosok, hogy Lipshanic karját nem le­het megmenteni, amputálni kellett. Anthony Carrello 20 éves és Louis Luciano 29 éves fia­talembereket letartóztatták, Lipshanicot a kórházból nem­sokára szintén dutyiba vi­szik. PIRANHA TILALOM WASHINGTON. — A kong­resszusi képviselőház igaz­ságügyi bizottsága jóváha­gyott egy törvénytervezetet, amely megtiltja piranhák be­hozatalát Amerikába, A pi­ranha délamerikai emberevő hal, kicsinyedé veszedelmes. Megoldás: Telefon a gyermekszobában Megoldás: Telefon a pincében Sok jó oka van annak, hogy mellék telefonokra van szükség. Ilyen és hasonló helyzetek adódnak időről-időre az ön otthonában ... és sok más házban, ahol kevés a telefon. Ön felszereltethet egy kényelmes, időt megtakarító melléktelefont, amely megoldja az idegesítő helyzeteket és mindössze havi $.95-be és adóba kerül. Hivja Ohio Bell Service képviselőjét. OHIO SELL * MA 2 = 9900 Kevés a telefon e házban

Next

/
Thumbnails
Contents