A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-06-10 / 23. szám

A ir\ Pa^7,TOY* 7. OLBÁL ' " 1 I ■■■— SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYEST MIHÁLY — Azért, kedvesem, mert neked is üdülésre van szükséged. Oh nagyon jól láttam én, mennyire felál­doztad magad betegségem ideje alatt. A te vállaidon volt az egész teher. Gondját viselted gyermekeim­nek, vezetted házamat és ápoltál engem. Tudom, hogy ily óriási feladatra csak egy nagy lélek képes és az is csak óriási erőfeszitéssel. Te ama három-négy hét alatt, mig az ágyat őriztem, az önfeláldozás csodáit vitted véghez. És már akkor feltettem magamban, hogy nőmmé teszlek. Később hozzájárult tulajdon ka­tasztrófád. Tudom, hogy sokat, nagyon sokat szen­vedtél tstileg, lelkileg egyaránt. Az üdülés tehát na­gyon rád fér. — Mily jó vagy Vazul, — simult Etelka férjéhez. — Egy nagy dolog azonban hátra van még, — folytatta a bojár. — Addig el nem utazom, mig a ti családi viszálytokat ki nem egyenlitem. Szilárdan el­tökéltem magamban, hogy téged kibékitelek fivéred­del. Ettől rettegett Etelka legjobban. Még nem val­lott be mindent s nem úgy adta elő a dolgot, amint az valójában történt. Ámde férjének kívánsága elől nem térhetett ki, mert ezáltal gyanút keltett volna benne. Mindamellett etekintetben aggodalmait nem hallgatta el egészen. — Nagy feladatba akarsz kapni. Fivérem elke­seredetten gyűlöl engem s nem hiszem, hogy kibékül­jön velem, — Most ki fog békülni, mióta feleségem vagy, — mondotta a nábob nem minden önérzett nélkül. — Én mint férjed, közbeveíem magam s lehetetlen, hogy ennek sikere ne legyen! — Ne vedd oly könnyen a dolgot, Vazul. A siker csak akkor lenne meg, ha Ilonkát neki vissza tudnád adni! — Nos és nem tehetnők mi ezt? — Nem hiszem, hogy erre képesek lennénk, — felelt Etelka kitérőleg. — ő ugyan sejtette, hol lehet Ilonka, de nem akarta férje előtt elárulni, hogy neki korábban még rablóvezérekkel is voltak összekötte­tései. — Mit gondolsz kedvesem, talán jó lenne fivére­det meglátogatni. — Nem, nem, — szabadkozott Etelka élénken. — Ezt még most nem tehetjük. De hiába is tennők, mert fivérem jelenleg nincs is itthon. — Hát holvan? ' — Még egyre feleségét keresi. Legutóbb Kolozs­váron tartózkodott, hogy jelenleg is ott van-e még, azt természetesen nem tudhatom. Krecsun megragadta neje kezét s a szemébe né­zett. — Mondd Etelkám, tudnál-e legalább neki utba­­igazitást adni? — Talán tudnék, ha eddigi lépéseiről beszámolna. — JóTvart, — válaszolt Krecsun. — Még ma Írunk neki egy hosszú levelet. A helyzetet igen szépen ki fogom előtte fejteni s felkérem, hogy látogasson meg bennünket. Itt majd kezembe veszem őt és légy meg­győződve, hogy ki fog békülni veled. — De hátha már nincs Kolozsváron? — Nein oda küldöm a levelet, hanem egyszerűen Csillagvárra, ott biztosa ntudni fogják, hol tartóz­kodik Ő jelenleg. Meg vagyok győződve, hogy a levél vétele után okvetlenül ide jön. Ebben aztán meg is állapodtak. Krecsun elküldte a levelet s mindketten kíváncsian várták az ered­ményt. LXXII. FEJEZET Otthoni események Elemér a hasztalan keresésbe belefáradva, végre haza ment, mert nem tartotta lehetetlennek, hogy hátha Ilonka ezalatt haza került. Ebben a feltevésében a kolozsvári rendőrség is megerősitetet, mert tudta volt, hogy Ilonka egy Íz­ben már haza ment szüleihez. Ami pedig a rablókat illeti, ezek a környéken le­vő búvóhelyükről nyomtalanul eltűntek. Elemérben ugyanis az a gyanú támadt, hogy ta­lán sikerült valami ravasz módon másodszor is hatal­mukba keríteni Ilonkát s a feltevésből kiindulva, rá­bírta a kapitányt, hogy katonai segítséget is igény­be véve, támadást intézzen a rablók fészke ellen. Ez a lépés is dugába dőlt, mert bebizonyult, hogy a haramiák erről a vidékről végkép eltűntek. Hogy hova mentek, azt még csak sejteni sem lehetett. Elemérben még csak az az egy remény tartotta a lelket, hogy hátha neje ezalatt haza ment. De akkor miért nem irt neki? Miért nem szabadítja meg őt a bozonytalanság okozta rettentő kínoktól? Egyéb­iránt lehetséges az is, hogy irt, de a levelet talán lehetetlen volt neki kézbesíteni. Itthon ezalatt nem jó dolgok történtek. Már ré­gebben említettük, hogy Szitás Lajost akkor este, mi­dőn javulást ígért, hiába várták haza. Nem tudták elképzelni, mi történhetett vele. Keresték mindenhol, ahol csak megfordulni szo­kott, de nem találták. Holttestét végre megtalálták a hegyi patakban, teljesen feloszlott állapotban, úgy hogy csak a ruhájáról ismertek rá. Nyakán zsineg volt, ami arra mutatott, hogy vagy megfojották, vagy ő maga akasztotta fel magát egy fára a patak mentén, a madzag azonban elszakadt s ő a patakba zuhant, ahonnét halva hozták ki. A csendőrhadnagy tüzetesen kihallgatta mind­azokat, kikkel Lajos eltűnésének napján beszélt, vagy találkozott, kihallgatta háznépét is és a nyert vallo­másokból és kijelentésekből azt a meggyőződést me­rítette, hogy Lajos nem követhetett el öngyilkossá­got, legalább nem. volt rá oka, mert egész határozot­tan a javulás útjára tért. Inni nem ivott, tehát nem is volt itas, ennélfogva még azt sem lehetett feltéte­lezni, hogy ilyen állapotban a patakba zuhant volna. A másik gonosztett az volt, hogy a tömösi kúria második tulajdonosát, a kötélgyárost, nemsokára meggyilkolva találták a kert alsó végén, maga ház pedig leégett. A tüzvizsgálat kiderítette, hogy ravasz akaratú gyújtogatás esete forog fenn. Ez a két eset csaknem megzavarta a csendőrhad­nagyot. Az első pillanatban, úgy látszott, hogy e két gaztett talán összefüggésben áll egymással s oly cél­ból lett elkövetve, hogy a vizsgálatot tévútra vezesse. Ámbár a csendőrhadnagy lázas tevékenységet fejtett ói( mindamellett nem birt zöld ágra vergődni. Mindennekelőtt Szitás Lajosnak régi haragosát, Lénárdot fogta vallatóra. A legény most is még olyan hetyke volt, mint máskor. Tudta, hogy rá nem bizo­nyíthatnak semmit, ennélfogva csakúgy félvállról be­szélt még a csendőrhadnaggyal is, ki a béketürésből kifogyva, rákiáltott: — Velem ne bolondozzál Csóti Lénárt, mert mind­járt hűvösre tétetlek. — Ám ha én vagyok a tettes, akkor csak rajta, — válaszolt Lénárd. — De ha nem tudnak rám bizo­nyítani semmit, akkor engem hagyjanak békében. — Jó, jó, — szólt a csendőrhadnagy, jön még a kutyára dér. Emlékezzél vissza a mai napra. Az ál­dozat nyakán zsineget találtunk . . , vigyázz, nehogy a te nyakadra is az kerüljön. Csóti Lénárdot most eleresztette, titkon azon­ban tovább folytatta a nyomozást. Volt egy eszméje, mely a nyomozásnál kiindulási pontul szolgált. Szitás Lajos koponyáján volt egy horpadás, mely körülbelül akkora volt, mint egy kisebbszerü baltának a foka. Lehetett az egy ütésnek is a nyoma, melyet valaki fokossal mért rá. A csendőrhadnagy annak idején kerestette is az ide illő fokost; de nem bírta megtalálni. Csupa elővi­­gyázatból viaszlenyomatot vett a horpadásról s csak azután temették el Szitás Lajost. Csóti Lénárd biztonságban érezte magát és is­mét felkereste — Isten tudja már hányadszor, Jucit. A szenvedélyes legény nem tudott lemondani a gon­­lodatról, hogy övé ne legyen Juci, aki még mint bá­natos özvegy is, kívánatos volt az ő szemében. Juci elhagyta apósa házát és ismét atyjához köl­tözött. Vasas éppen akkor nem volt otthon. Csóti Lé­nárd valóban mindig olyan szerencsés volt, hogy egye­dül találta a fiatal asszonyt. — Juci, — kezdte el, — már neked igazán kő­szived van, hogy meg nem könyörülsz rajtam. — Lénárd, — válaszolt erre a fiatal asszony igen komolyan, — hiába jársz utánam. Megmondtam már régen, hogy nem leszek . . . nem lehetek a tied. — És miért nem? — Hát azért ... és csak még azért se. — És ugyan mit jelent az az azért? Juci most felállott, merően a szeme közé nézve, igy felelt: — Azért, mert meg vagyok győződve, hogy te vagy a férjem gyilkosa. Gyilkosé pedig nem leszek soha. Csóti Lénárd szinte hátratántorodott. — Ám, ha nem lennék a tettes, enyém lennél akkor? Juci lehajtotta fejét és sirt. Csóti Lénárd köze­­léfcb lépett hozzá, egy percig összefont karokkal néz­te, majd megérintette vállát: — Juci, hát csakugyan enyém lettél volna, ha . . . Szava elakadt. Erre hirtelen felállott a fiatal asszony s igy szólt: — Talán megsajnáltalak volna kitartó szerelme­dért, talán meg is szerettelek volna, de most utálattal fordulok el tőled, mert gyilkosnak tartalak. Csóti Lénárd hátra hökkent. Majd a homloká­hoz kapott s igy szólt: — Oh, hát hiába lettem gyilkossá érted. Hiába pusztítottam el azt a pipogya embert . . . — Lénárd! — kiáltott Juci magából kikelve. — Feljelentelek, mint gyilkost. Erre Csóti Lénárdban hirtelen felébredt a vad­állat. Karján ragadta Jucit s szinte hörögve kiáltotta: — Ezt meg ne merd tenni, mert akkor neked is ütött utolsó órád. (Folytatjuk) A KANADAI UNIÓK (Canadian Scene) — A leg­több ujbevándorló azt hiszi, hogy a szakszervezetekben a hangsúly a politizáláson van. így van ez a legtöbb európai országban. Kanadában ezzel szemben még fontosabb a gazdasági szempont, bár ta­gadhatatlan, hogy az utóbbi időben a szakszervezetek po­litikai jellege mindinkább erő­södik. A kanadai szakszervezetek legnagyobb része széles ala­pokon van megszervezve, ami azt jelenti, hogy számos helyi szervezetből állanak, amelyek nagy országos, vagy nemzet­közi szervezetek tagjai. Ezen országos szervezetek a Cana­dian Labor Congress nevű cuscszervezethez tartoznak. E hatalmas szervezet által a szakszervezetek nagyobb erőt képviselnek. A szakszervezetek rendel­tetése elsősorban az, hogy a munkások nevében tárgyalja­nak a munkaadóval és kedve­zőbb munkabéreket, munka­időt, fizetett túlórát, külön­böző biztosításokat, egész­ségügyi és biztonsági intéz­kedéseket, fizetett szabad­ságot harcoljanak ki tagjaik részére. A szakszervezet és az al­kalmazó között kötött szer­ződések Írásba vannak lefek­tetve és rendesen egy, vagy két évig vannak érvényben. A szerződés aláírása után az egyes szeakszervezeti fiókok ügyelnek arra, hogy rendel­kezései be legyenek tartva. E főbb feladataik mellett a szakszervezetek gondoskod­nak arról, hogy ha egy mun­kást munka közben baleset ér, ug$ esete a Workmen’s Compensation Board elé ke­rüljön. Ha egy alkalmazott­nak valamilyen panasza van a munkaadó ellen, vagy ha jogos ok nélkül elbocsátották, a szakszervezet lép fel érde­kében. Az iparban a szakszerveze­tek azért harcolnak, hogy el­érjék az u. n. “closed shop” és > “union shop” vívmányát. A “closed shop” azt jelenti, hogy bárki csak akkor vehe­tő föl munkára, ha tagja a szakszervezetnek. A “union shop” rendszere értelmében valaki felvehető akkor is, ha nem tagja a szakszervezet­nek, viszont felvétele után köteles belépni. Ami a kanadai szakszerve­zeti tagot illeti, rá az vár, hogy betöltse szerepét a szak­­szervezetben. Mindenekelőtt belépési dijat és havonta tag­dijat kell fizetnie, amelynek összege átlagos havi 2.50-5.00 dollárt tesz ki, amely tagdi­jak levonhatók az adóból. A szakszervezeti tagság keretén belül alá kell vetnie magát a rangidősség szerinti osztályo­zásnak, amelynek értelmében elsőbbség illeti azokat, akik hosszabb ideje vannak alkal­mazásban ugyanazon cégnél, vagy dolgoznak ugyanabban a szakmában. Ez az elsőség határozza meg az elbocsát­­sok (lay-off) és előléptetések rendjét. Van még egy szabály, mely­nek a szakszervezeti tagnak magát alá kell vetnie, ez a többségi elv alkalmazása. Er­re különösen akkor kerül sor, amidőn a szakszervezeti tár­gyaló és az alkalmazó nem tudnák megegyezni egy mun­ka szerződésben. Amennyi­ben nem tudnak megegyezni, a kormány által előirt egyez­tetési eljárás alkalmazása után sem, úgy a szakszerve­zet fölteszi tagjainak a kér­dést, hogy elfogadják-e a régi szerződést, vagy inkább sztrájkba kezdenek. Ez eset­ben minden tagnak szavaz­nia kell a sztrájk mellett, vagy ellen. A sztrájk alatt a tagok a szakszervezettől kap­nak támogatást éspedig he­­tenkint rendszeresen, de csu­pán annyit, amennyi létfönn­tartásukra szükséges. Ezen­kívül a szakszervezetek igye­keznek biztosítani lakbérük kifizetését és a jelzálog köl­csönök és más életbevágóan fontos fizetési kötelezettségeK teljesítését is, de ez attól függ, hogy a sztrájk meddig tart. Végeredményében a szakszervezetek biztonsága és ereje e két elven fordul meg: az elsőség és a többség elvén, bármilyen megpróbál­tatásokat jelentsen is egye? esetekben azok alkalmazás^. A kanadai munkásságnak mintegy egyharmada van a szakszervezetekben, amelyek legtöbbje egyes szakmákban vágj7 gyárakban működik. Bár az úgynevezett fehér­­galléros alkalmazottak a mun­kaerő tekintélyes részét te­szik ki, legnagyobbrészük nincs a szakszervezetekben, legalábbis nem a szó igazi ér­telmében. A legtöbb esetben szövetségekbe tömörülnek va­lamely cégen belül, maguk választván meg képviselői­ket, akik azután nevükben tárgyalnak az alkalmazóval. Ezek a szövetségek hasonló­ak a szakszervezetekhez, de nélkülözik azok súlyát és erejét. ÜVEGNASZÁD PiRÁGA. — Csehszlovákiá­ban nemsokára elkészül egy telj esen hengerelt üvegből gyártott motoros naszád. A 12 méter hosszú hajó ötszörte könnyebb a hagyományos anyagokból előállított hason­ló méretű vizijármüveknél. 135 lóerős motorral látják el. Reverendás nők VATIKÁNVÁROS. — Az Osservatore della Domenica félhivatalos vatikáni hetilap azt irja, hogy a katolikus egy­házban sohasem lesznek női papok, püspökök. A nők a papi hivatás kérdé­sében a vatikáni lap abból az alkalomból foglalt állást, hogy Svédországban a nem­zeti egyház felszentelt három női papot. Az Ossefvatóre hi­vatkozik arra, hogy ezt úgy a többi svéd protestáns ágy­­házak, mint a katolikusok helytelenítették. A Piarista Szövetség vacsorája A Derby, N. Y.-ban tanuló magyar piarista diákok szü­lői elhatározták, hogy együt­tes támogatással segitség­­gükre lesznek a magyar pia­rista atyáknak abban, hogy konviktusuk mellé megépit­­ség tornatermüket, ahol a ma­gyar diákok a testedzést, sportot gyakorolhatják és kultuárlis előadásokat rendez­hetnek. A Magyar Piarista Diákszö­vetség örömmel és készséggel kiván a szülők segitségére len­ni ennek a szép elgondolás­nak megvalósításában. Tíz­ezer dollárra van szükség az építkezéshez ; a munka ingye­nes lesz, miután sokan díj­mentesen ajánlották fel segít­ségüket. A gyűjtési kampányt New Yorkban kezdik el, va­csora keretében, melynek jö­vedelme és a még várható adományok vetik meg alap­ját annak, hogy uj létesít­ménnyel bővüljön a piarista atyák derby-i települése. A Piarista Diákszövetség, a magyar piarista diákok szü­leinek közreműködésével jú­nius 4-én szombat este 8-kor az Árpád Teremben (323 East 82 St.) vacsorát rendez. Va­csora után P. Kővári Lajos piarista atya, a konviktus ve­zetője vetitettképes előadás­ban számol be a magyar diá­kok életéről Derbyben. Dr. Eckhardt Tibor, a Diákszövet­­sé gelnöke mond beszédet. Felülfizetésként adományokat hálásan vesznek a nemes cél­ra és ez az adóból levonható. A vacsora alkalmával értékes tárgyak kerülnek kisorsolás­ra. SZEMÉLYI HÍREK JOHNSON Lyndon Johnson texasi sze­nátor még nem hirdette ki, hogy pályázni szándékozik a demokrata elnökjelölésre. Még csak kampánybeszédeket , mond. És Rayburn texasi kép­viselő, a képviselőház elnöke, kihirdette, hogy Washington­ban megalakult a Johnson el­nökjelölését szorgalmazó bi­zottság. HITLER Hitler Paula, a náci diktá­tor testvére, 64 éves korában meghalt Berchtesgadenben, Bajorországban. V é n 1 e á n y maradt, visszavonultan élt. Szégyelte a Hitler nevet és Wolf néven szerepelt minde­nütt. DR. EISENHOWER A south-bendi Notre Damé egyetem Eisenhower elnököt a jogtudomány tiszteletbeli doktorává avatták. A Kakas meghalt SEVILLA. — Meghalt 77 éves korában El Gallo (a Ka­kas) és egész Spanyolország gyászolja. Rafael Gomez cigány volt s Spanyolország egyik leghí­resebb toreádora. A bikavia­dal a Gomez családban hagyo­mány volt; matador volt a Kakas apja és matador volt a fivére, akit sok sikeres via­dala után felnyársalt a dü­hödt bika. A Kakasnak is bőven kiju­tott felnyársalásból; tizen­négyszer akadt fenn a bika szarván, kétizben majdnem elvérzett, úgy hogy már fel­adták neki az utolsó kenetét. Ami megkülönböztette a töb­bi toreádoroktól, az az alá­merülés volt: kritikus pilla­natokban megfutamodott a rohamozó bika elől, átugrott ä korláton és lebukott, a bika dühösen nézelődött, nem tud­ta, höl nyelte el a föld az el­lenséget; v:' A Kakas az ország leggaz­dagabb cigánya volt. A század első három évtizedében több mint fél millió dollárt kere­sett és minden centet, illető- ' leg pezetát elköltött. Amikor kiöregedett az arénából, időn­­kint vissza-visszahivták még egy és még egy bucsuviádal­­ra, majd népünnepélyeket rendeztek megsegítésére. Koldusszegényen halt meg. TÚL A SZÁZON LAKEWOOD, 0. - Mrs. Annie C. Murphy a napokban 101-ik születésnapját érté el. Hat testvére volt, akik mind 85 és több évet éltek. Vannak hosszuéletü családok ... é* ANCHORAGE, Alaszka. — öreg eszkimót hozott a repü­lőgép Lime faluból. “Nevem Stony Pappy,” mondta, “113 éves vagyok és fogfájáson van.” Az orvosok alaposan meg­nézték — nemcsak a fájós fo­gát — és megegyeztek abban, hogy az öreg lehet 97 éves ... De ő ragaszkodott ahhoz, hogy túl van a százon. ❖ KONSTANZ, Németország. — George Friemel, Német­ország legöregebb generálisa, 101 éves korában meghalt. * JERUZSÁLEM. — 144 éves korában meghalt, a Jordániái rádió közlése szerint, Khalil Abuhava jeruzsálemi lakos, a Közép-Kelet legöregebb em­bere. * BIDDEFORD, Maine. — Sámuel Shepard, a Colby College utolsó öregdiákja, “Maine áliám legöregebb re­publikánusa” meghalt 102 éves korában.

Next

/
Thumbnails
Contents