A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-06-10 / 23. szám

2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; _______Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22ad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 oöSHlfes iS ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: C«y évre________________$fi.00 One Year_______________$6.01) 'él évre______________$3.50 Half Year *»51 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio DEMOKRÁCIA — EGY VIZCSEPPBEN Azt mondják, hogy a tenger egy cseppjében az egész óceán visszatükröződik. Igen, ez igy van való­ban. A részben benne van az egész, aminthogy az arany forgácsa is arany. Miért bocsátjuk ezt előre? Mert a közelmúltban ismét olyan jelenséggel találkozhattunk, amelyből napnál világosabban kitűnik: mi az igazi demokrácia. Az elmúlt évek során minden oldalról megvilágítot­ták már ezt a kérdést s hogy ezt most ismét elővesszük, annak különös aktualitása van. A japán diákok — a kommunisták felbujtására — tüntettek Amerika ellen. Előkerültek a lomtárból a rég elkoptatott jelszavak: “Yankee go home!” — és a többiek. Az amerikai lapok erről bő tudósításokat hoz­tak. Egyáltalán nem akarták elködösiteni a tényeket, nem hallgattak el egyetlen olyan momentumot sem, amely keserűséggel tölthette volna el az Egyesült Ál­lamok polgárait. Az olvasók elolvasták a cikkeket és aztán ki igy, ki úgy napirendre tért felette. A Japánban állomásozó amerikai katonák — ezt nem kell különösebben hangsúlyozni — soha nem avat­koztak be az ország politikai életébe. Védték és védik az országot a kommunista veszély ellen. Az amerikai sajtó azonban nem vesztette el egy percre sem tárgyi­lagos hangját. Az eseményekről akkor is beszámolt, amikor azok kellemetlen szájizt hagytak maguk után. De képzeljük csak el: előfordulhatna-e ilyesmi egy kommunista elnyomás alatt élő országban? A szov­jet csapatok százezrek életét oltották ki s nem vitás, hogy minden rabláncra fűzött ember lelkében ott ég a felírás: “Ruszkik, menjetek haza!” Mi ' történnék azonban akkor, ha — tegyük fel —1 Budapested egy ilyen felirás jelenne Lieg valamelyik ház falán? El­gondolni is rossz. ‘-Äs vájjon, hik adna-e erről a kom­munista bérenc magyar sajtó? ’ ■ A demokrácia egyik ismérve az is, hogy még a legmegrögzöttebb ellenfeleknek is megadják a szabad szólás jogát. A sajtó pedig nem hallgat el semmit. Jó­­ban-rosszban egyaránt hűségesen közvetíti az igazsá­got. Ez teszi a demokráciát minden időkre legyőzhe­­tetienné! VILÁGPOLITIKAI SPEKULÁCIÓ A világpolitika színpada sokban hasonlít a rész­vénytőzsdéhez. Itt is, ott is nagy a lárma és spekulán­sok szerencsére vadásznak. Amelyik vállalatnak jók az üzleti kilátásai, annak részvényeit felvásárolják a spekulánsok, kiadós osztalék és további árfolyamemel­kedés reményében. Lengyelország részvényeit nagy­ban vásárolta Amerika, amióta Gomulka vezetése alatt a lengyel kommunisták meglehetős mértékben függet­lenítették magukat Moszkvától. Sokmillió dollár hi­telt, ingyenes termésfeleslegeket adott Amerika a len­­gyeleknekj hogy elősegítse az eltávolodásukat Moszk­vától. Gomulkát segítettük, mert lázadozott Kruscsev ellen, mint ahogyan Titót segítettük, mert fellázadt Sztálin ellen. A világpolitikai tőzsde benfenteseinek nézetei el­térőek voltak, mint általában tőzsdések nézetei elté­rőek szoktak lenni. Sokan kezdettől fogva úgy véle­kedtek, hogy tulmerész a spekuláció és a tét odavész. Most úgy látszik, hogy ezeknek a borúlátóknak volt igazuk. Gomulka bejelentette, hogy ezentúl igyekezni fognak meggyorsítani és felfokozni a nehézipari ter­melést és a földművelést. Ez a sztálinista program: több befektetés gyárüzemek létesítésére, kevesebb szükségleti cikk a nép számára — alacsonyabb élet­színvonal. A sztálinisták felülkerekedtek Lengyelor­szágban és Gomulka kénytelen követni az ő “vonalu­kat”. Az 1956 októberi ellenállási mozgalom vívmányai lemorzsolódnak és nincsen kizárva, hogy végül is 1956 október Lengyelországban csak emlék lesz, mint a bu­dapesti október 23. HA MAJD LEOMLIK A VASFÜGGÖNY . . . A párisi csucskonferenciás kudarc keserű kiáb­rándulást okozott a középeurópai rabnemzetek szabad­világi szövetségei körében. Nem sok reménységgel vártak ugyan esetleges vitát a csatlósországok rabsá­gának meglazitásáról, de a néma csend, ami beállt, még fokozta a bajseltemet, hogy -— semmit sem lehet ten­ni a börtönlakó népek érdekében. Ezt az ijesztő csendet most megtörte egy reményt­­keltő szó. Eisenhower elnök a Fehér Ház kertjében beszélgetett a nyugateurópai NATO szövetség konfe-A gyevi törvény Iria: MÓRA FERENC Gyevit ne tessék ikeresni a térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit akar, a gyevi magyar mégis csak jobban tudja a faluja nevét, mint a mappa. A gyevi magyar itt árulja a sülttököt a kultúrpalota tö­vében, a két küszent lábánál, akiknek nagy örömük telhet bibén a déligyümölcsben, lé­vén az egyik Homeros, a má­sik Aristoteles. Kérdezem tő­le, hova való, ezt feleli: Leginkább csak Gyévi­be. A régi világban szokásban volt a nagyeszű magyaroknál i Márton gyereket Mártának cereszfelni, hegy a császár ányr,ak gondolja és ne öltöz­tesse angyalbőrbe. Valami .lyen huncutság lehetett ab­ban is, hogy Algyő Gyevinek ievezte el magát. Gondolta, bogy igy majd nem találják meg a mindenféle dézsmasze­­lők. No, de ez a tudósak dolga, én csak annyit mondhatok, hogy Gyevi már akkor is Gyevi volt, mikor utoljára árt benne a király. Az pedig Igen régen volt, mert az utol só király, aki benne járt, Má­tyás király volt. (“Az pedig még Kossuth atyánknál is ré­­göbben volt hallja”, — igy mondja az én gyevi embe­rem, akinlek valahogy olyan, mintha a negyvennyolctól ezer esztendő választana már el bennünket. Különben va­gyunk ezzel igy többen is.) Elég az hozzá, Ihogy Má­tyásra egyszer ráestellett a szegedi határban, ahol nyu­­lászni járt, amihez akkor még nem kellett az Eselovics-Pa­­lacsivinyi őrgróf engedélye. (Mert igy könnyebb kimonda­ni a Pallavicini nevét, mint ahogy az urak mondják.) Va­lahogy eltévelyedett a kísére­tétől, nem volt vele senki az ispánján kivül, aki alatt a ná­dor értendő, azt ijesztgette tréfás szóval: — Na, cselédem, hová búj­junk, éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollu hagyó? — Itt van Gyevi egy mi­­atyár.knyira — emelte meg a süvegét az ispán, — ott meg­hálhatunk, reggel aztán majd megkereshetjük a többieket. — Okos embernek adsz ke­nyeret, ispán, — biccentett rá Mátyás a tanácsra. Csak adnék, királyom, ha volna, — mutatta moso­lyogva az ispán az üres ta­risznyát. No, annál szaporábban mehetünk, legalább nem vi­szünk terhet, — nevetett a király. Mentek is szaporán, gyer­­tyagyujtáskor be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás nyári este volt, bujkáló hold­világ úszkált az égen, ráérő emberek beszélgettek a leve­les kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt meg akadt az asszonyok szeme, mondták is fennhangon: — Ott is nagy eső járt, ahol ez termett. Hét határban nin­csen ilyen szép szál legeny. — Hallod-e, ispán? — húzta ki magát büszkén a király. Az ispán még meg se buk­kanhatott, mikor valaki ne gy­alázatosán megszólalt: —- Kivéve a gyevi bírót. Szép fehérhaju öregember volt, aki mondta még a sap­káját is megemelte hozzá. Összenézett a király, meg az ispán, de csak elnevették magukat. Ballagtak tovább, be a falu közepére, ahol nyi­tott ajtóju ház ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott egy­két ember, odafordult hozzá­juk a király: —- Csárda-e ez, atyafiak? — Az ez.-— Van-e benne fehér cipó? — A váci püspök se eszik olyant. Kivéve a gyevi birót, — mondták ketten is egyszerre. — Hát piros bor? — A török császár se iszik olyant. — Kivéve a gyevi birót, ■— kapkodták el a népek a fej­­revalójukat. Az ispán meg akarta kér­dezni, miért kell mindenből kivenni a gyevi bírót, de Má­tyás húzta befelé. Gyere, gyere, mert éhes vagyok, mint a farkas. (Folytatás a 3-ik oldalon) A MAGYAR ZSIDÓK DEPORTÁLÁSÁT VIZSGÁLJA A NYUGATNEMET ÜGYÉSZ FRANKFURT. — Nyugat- Németország főügyésze, Dr. Heinz Wolf, közölte a sajtó képviselőivel, hogy a német igazságügyi hatóságok nagy­szabású vizsgálatot folytatnak Gestapo és SS tisztek, náci külügyminisztériumi tisztvi­selők és mások ellen, ember­irtó akciókban való részvétel miatt. Az auschwitzi irtótá­borban szolgálatot teljesített nácik, nagyrészt SS tisztek és katonák közül 950 ellen fel­merült a gyanú, hogy tettle­gesen résztvettek több millió fogoly kiirtásában. 26 gyanú­sítottak vizsgálati fogságban tartanak. A gyanúsítottak másik cso­portja Litvániában 1941 és 1944 közt agyonlőtt többezer civil személyt, legnagyobb­­részben zsidókat. Ebből a csoportból is többen már fog­ságban vannak s valószínűleg gyilkosság vádját fogja emel­ni ellenük az ügyészség. Vizsgálat alatt vannak Hit­ler külügyminisztériumának azok a tisztviselői, akik el­rendelték több százezer ma­gyar zsidó deportálását irtó­táborokban, ahol legtöbbjü­ket meggyilkolták. A Magyar­­országból és más országokból elhurcolt és elpusztított ci­gányok ügyében is folyik vizs­gálat. Mindezeknek a vizsgálatok­nak menetét nagyban előmoz­dítja az, hogy a világ minden részéből a náci terror túlélői adatokat szolgáltatnak a né­met bűnügyi hatóságoknak. SOPHIA BALSZERENCSÉJE LONDON. — Sophia Loren, az olasz filmsztár, vagyont érő ékszerekkel jött London­ba, hétfőn be akarta biztosí­tani ékszereit, de betörők va­sárnap már ellopták azokat. Több mint fél millió dollár a művésznő kára. Sophia keser­vesen sir, tiz százalék jutal­mat igér annak, aki a betörők nyomára vezeti a rendőrséget. A 7 legjobb vicce AZ ELSŐ JÓ CSELEKEDET — Perzsa mese — A sah találkozott egy szegény dervissel, aki ala­mizsnáért könyörögve nyújtotta feléje sovány kezét. A sah, akinek annyi volt a kincse, hogy egész életében sem tudta volna megszámlálni, nagy fukarságában észre sem akarta venni a szegény embert. — Éhes vagyok,! — nyögte a dervis. A sah, mintha nem is hallotta volna a könyörgő hangot, tovább folytatta útját. Szivtelen ember volt és sohasem tett jót senkivel. A dervis ekkor utána szaladt, elállta az útját és mondani akart neki valamit. De még ki sem nyithatta a száját, mert a sah haragosan kiáltott rá az előtte ha­ladó szolgákra: — Vigyétek el innen ezt az embert. Vágjátok le a fejét azonnal, mert elébem merészkedett állani. Az egyik szolga megragadta a dervist, aki azon­ban térdre rogyott és igy szólt: — Nem bánom, ha meg is öletsz, hatalmas sah, de hallgass meg. Olyasmit mondok neked, amit még so­hasem hallottál életedben. A sah megállt és kíváncsian kérdezte a dervistől: — Mit akarsz mondani? — Egy mesét, hatalmas sah. Hallgasd meg ezt a mesét, s aztán nem bánom, ha fejemet véteted is. A sah kiváncsi volt a mesére és intett a szegény embernek, hogy beszéljen. — Hallgass rám, hatalmas sah — mondotta most a dervis —, ne is szólj addig egy szót sem, amig el nem mondottam a mesémet. Volt egyszer Indiában egy nagy fejedelem, aki elveszett napnak tartotta azt, amelyi­ken nem cselekedett jót valakivel. Történt egy napon, hogy ez a fejedelem észrevett palotája előtt egy kato­nát, aki ott őrt állott. Viharos idő volt és hideg szél si­­vitott a fák között s a szegény katona dideregve állott a helyén. A fejedelem megszánta és igy szólt hozzá: — Mindjárt segítek a bajodon, jó ember; oda­adom neked a magam palástját. Azonnal bemegyek a palotába és ki fogom neked küldeni a palástot, hogy megvédelmezzen a hideg szél ellen. A fejedelem besietett a palotába, de ott azzal a hírrel fogadták, hogy az ellenség betört a birodalmába és fővezére már meg is kezdte a háborút. Ez a hir any­­nyira megzavarta a fejedelmet, hogy egészen megfe­ledkezett az Ígéretéről és nem jutott eszébe a szegény katona, aki dideregve állt odakint a hideg szélben. Az egész éjszakát álmatlanul, nagy gondban töltötte; re­megve várta a hirt a fővezértől. Reggel megjött végre az örvendetes hir, hogy kiűzték országából az ellensé­get s most már nincs mitől tartania. Ez az örvendetes hir egyszerre visszaadta nyugalmát s akkor eszébe ju­tott, hogy nem teljesítette a szegény katonának tett ígéretét. — Hívjátok azonnal ide azt a szegény katonát! — kiáltotta. — Hadd tegyem jóvá a hibámat. Nemsokára ott állt előtte a katona, aki egész éjjel várakozott, hogy a fejedelem kiküldi neki a palástot. — Jó ember, — mondotta neki a fejedelem — megfeledkeztem Ígéretemről. Fáztál-e nagyon az éj­szaka? — Nem fáztam — felelt a katona. — Mikor meg­ígérted nekem, hogy ki fogod küldeni a meleg palásto­dat, attól kezdve mindig arra gondoltam, hogy milyen jó lesz, ha majd beburkolódzom a te meleg palástodba. Bezzeg fütyülhet majd akkor a hideg szél, ügyet sem vetek rá. Mialatt igy gondolkoztam, egészen megfeled­keztem arról, hogy fázom . . . A dervis elhallgatott és egy ideig némán nézett a sahra, majd igy szólt: — Eddig van a mese. Tudod-e, mit jelent? Azt je­lenti, hogy a jó cselekedetnek már a szándéka is áldá­sos, hát még a jó cselekedet! A sah bámulva nézett a szegény dervisre; megér­tette a mesét, mely nagyon megtetszett neki. — Igazad van, dervis, — mondotta — magam is hasonló akarok lenni az indiai fejedelemhez. Palotájába vitte a szegény embert s elláta bőven étellel és drágasággal. Ez volt az első jó cselekedete, mely után hamarosan következett a többi. renciájára a külügyminiszterekkel együtt eljött fia­talsággal, 140 fiatal, jövendőbeli politikussal. Ezt mondta nekik, a jövő embereinek: A nyugati védelmi szövetség nem zártkörű klub. Eljön az idő, amikor beléphetnek a szabad nemzetek szövetségébe oly nemzetek is, amelyek most a vasfüg­göny mögött rabságban élnek. Amikor ez elkövetkezik, béke lesz, igazi béke, boldog békeidő. Mikor lesz ez? Az éjszaka sötétsége még sohasem volt örök sötétség. János gazda a kutasi ta­nyákról felkereste a hódme­zővásárhelyi közkórház ideg­osztályának főorvosát, akinek elpanaszolta, hogy már má­sodik hete minden éjjel arról álmodik, hogy kilépett a kol­hozból és ismét a saját föld­jén gazdálkodik. — Sebaj, János gazda — nyugtatja meg a főorvos —, mi majd kigyógyitjuk. Pár­hetes kezelés, azután elmúlik ez a kényszerképzet. —' Isten őrizzen, doktor ur! Hiszen éppen azért jöttem, tessen elintézni, hogy ezentúl minden éjjel ezt álmodjam.­Szomorú költözködés. — A Hawaiiban levő Hilo várost ért hatal­mas földrengés következtében a lakosság nagy része hontalanná lett. A fenti képen a romokból igyekszik a lakosság megmenteni a megmenthe tökei. A légbebocsátás előtt a CaDe Canaveral kisérleti telepen készüli képek a Midas néven ismeretes mübolygóról. Ez a mübolygó, a legfontosabb védelmi eszközeink egyike, amely jóelöre értesíti megfigyelőinket esetleges ellensé­ges támadásról.

Next

/
Thumbnails
Contents