A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-06-10 / 23. szám

A JO PÁSZTOR-3« OLDAL Emlékezzünk a régiekről j SZÉCHÉNYI 1848-BAN Irta: SZEKFÜ GYULA 1848 márciusának nagy átalakulásakor érezte Széchenyi, hogy ez az ő évtizedes reformtörekvéseinek diadalát is jelenti; de az örömnek nem tudta magát teljesen átengedni. Ahhoz túlságos gyors és erőszakos módon történt a változás, egyenesen azon a módon, melytől Kossuth elleni polémiájában immár nyolc év óta folyton óvni törekedett a nemzetet. Széchenyi előtt nem volt titok, s nem is csinált magának illúziókat ab­ból, hogy a magyar nemzet e nagy átalakulása a bécsi kormány és uralkodóház, majd a hazai nem-magyar nemzetiség ellenzésével megy végbe. Már pedig poli­tikájának alapigazsága volt, hogy a magyarság a két front ellenében nem tudja magát fenntartani. Innen naplóiban az aggódás, félelem, szorongás érzései, me­lyek mindinkább elhatalmasodnak rajta, amint vilá­gossá lesz, hogy a fegyveres összeütközés kikerülhe­tetlen. S mivel az együttes osztrák és belső: szerb, hor­­vát, román támadást végveszélynek ismerte fel, innen folyton növekvő elkeseredése azon minisztertársai el­len, akik ebbe a küzdelembe optimista módon mentek bele, innen elsősorban Kossuth magatartásának rend­kívül éles kritikája, innen Batthyány Lajost támadó kifejezései, aki ekkor még Kossuthtal tartott, hogy Széchenyi megőrülése után egyesegyedül vegye át a harcot Kossuthtal és a radikálisokkal szemben. Innen egyúttal az a mély, lesújtó s lelkét pokol kínjaival el­töltő benyomás, melyet minden olyan megjegyzés tett rá, mely szerint ez az átalakulás az ő müve! -— lelki szorongásai növekedtével a reform megindítását nem büszke hazafias tettnek, hanem azon végzetes folya­mat bűnösen könnyelmű megindításának tekintette, mély a nemzetet 48 végveszedelmébe vitte. Német nyelven irt 48-i Naplója mutatja elméje elborulását s tanúskodik öngyilkossági kísérletéről. Itt csak a Napló legutolsó drámai hangú feljegyzését hoz­zuk magyar fordításban: “Szeptember 4. Négy órát aludtam. Aztán osto­roztak újra a Fúriák! — Agyon akarom lőni magamat. — Tasner visszatart! — Elmegyek a konferenciára, Kossuthoz. Felmentenek a további együttműködés alól! El vagyok határozva, hogy itt éljek, itt haljak! Elbúcsúzom Tierneytől, Adamtól. Jlyen értelemben irok István főhercegnek is! Soha nem hozott ember több zavart a világba, mint én! Istenem, könyörülj raj­tam!” * * * Kemény Zsigmond báró egy 1851-ben “Széchenyi István” címen közzétett tanulmányában feljegyzi Széchenyi elmebajának kitörése előtti utolsó napjait és a 48-as események következményeiről mondott jós­­latszerü szavait: ’’Batthyány és Deák Bécsbe mentek az érdekek kiegyenlítésének lehetőségére előkészítő utakat törni. Ezen percekben Pesten a minisztériumban jófor­mán anarchia volt. Az itt maradt tagok Bécsből vártak valami ered­ményt, mely kezökbe adhassa a tájékozási fonalat; de Kossuth ellenkezőleg gondolkodik, s augusztus vég­napjaiban elhatározd nagyobb arányokban támaszkod­ni a nép szenvedélyeire. Ily sorserejü percek alatt találkoztam egy bará­tomnál Széchenyivel. Ő lázas ingerültséggel beszélé, miként Kossuth Budavárát véletlen megrohanás által elfoglani, vagy amint kifejezte “a nemzet számára biztosítani” akar­ja. Ezért kravalt készít. Háromezer brüsszeli fegyver van elrejtve, melyet az állomány költségén hozatott, de kézbe nem szolgáltata. A nádor értesült az egész tervről; azonban fél minden eldöntő lépésektől. Mig Széchenyi a történteket elmonda, gerjedtsé­­ge percenkint növekedett. Kezének üterei kiemelked­tek, s majdnem bogot formáiénak. “Én a csillagokból olvasok, — kiáltott föl köny­­nyezve. Vér és vér mindenütt! A testvér a testvért, a népfaj a népfajt fogja mészárolni engesztelhetetlenül és őrülten. Keresztet rajzolnak vérből a házakra, me­lyeket le kell égetni. Pest oda van. Száguldó csapatok dúlnak szét mindent, mit épiténk. Ah! az én füstbe ment életem! Az ég boltozatán lángbetükkel vonul vé­gig a Kossuth neve, — Isten ostora!” Mi biztattuk, kicsinyítettük a veszélyt, de kértük, menjen rögtön a nádorhoz a körülmények szerinti in­tézkedések végett. Ő este 9 órakor kocsijába fogatott, Ígérvén, hogy visszajövet hozzánk betér az eredményekről tudósí­tani. Én tizenegy utánig vártam; akkor haza kellett mennem. Mit beszélt a nádorral Széchenyi, nem tudom. Haliám, hogy éjfélkor érkezve haza, a legmélyebb izgalmak közt virrasztóit, s a nádor nézetével elégü­­letlen volt. Másnap sem találkozhattam vele. Aztán rögtön Bécsbe indulék s negyvennyolc órá­val később hallám, hogy Széchenyi is odaérkezett, mint őrült.” A gyevi törvény (Folytatás a 2-ik oldalról) Hát elverték az éhüket ha­mar, rántottét ettek 'kakaste­jes kenyérrel, ittak rá piros bort is, meg is köszönték a vacsorát a csárdásnak illen­dően. — Ilyen jóizüt se ettek ma Budavárában, — ütött a vál­lára a király barátságosan. — Váljék egészségére, vi­téz uram, — dörzsölgette ösz­­sze a két a gazda, de neki is mindjárt eszébe jutott hoz­zátenni, hogy “kivéve a gye­vi birót”. — Én bizony nem veszem ki a gyevi birót se, — nevette el magát a király. — Hej, dehogy nem vitéz uram, dehogy nem! — kiál­totta ijedten a csárdás s kéz­­zel-lábbal, szemmel-orral egy­re integetett a sarok felé. A király azonban most már bosszúsan vont vállat: — Ejnye, de fura falu ez a Gyevi, vigye el a markolab! — Kivéve a gyevi ibirót, — kottyan bele a gazda, de oly sebesen ám, hogy a királynak megint csak nevetésre szaladt a szája. — De bizony azt vigye el legelőbb! — Már pedig azt nem viszi! — csikorgóit ki valaki a sa­rokból, mint a kenetlen ke­rék. S nyomban, ki is gurult a szoba közepére egy kis du­­daformáju ember, akinek szép nagy szélfogó füle volt, mint a szentesi korsónak s azt annál sebesebben mozgat­ta, minél jobban elfutotta a méreg. — Gyeviben az a tör­vény, hogy a birót mindenből ki kell venni. — Ejnye, kutya, meg a má­ja! — csodálkozott el a ki­rály. — Hát aztán ki hozta ezt a gyevi törvényt? — A gyevi biró! — lengette a füleit a du:’:aember. —■ No, szeretném azt a je­les birót látni kacagott a király. —• Hát csak nézzen meg kend — szuszogott a dudaem-1 bér, — én vagyok a gyevi bi­ró. Hát akkor kendet vigye el a markoláb mutatott rá a király, — ezt meg Mátyás deák mondja kendnek. Az lett ebből, hogy a gyevi biró mindjárt előrikkantotta a kisbirót és hűvösre tetette a két deákot. — Ki nem ereszted őket ad­dig, mig meg nem tanulják a gyevi törvényt! Ment is a két deák engedel­mesen, de kisvártatva lelken­dezve futott vissza a kisbi­­ró, fuvogatva az összeszori­­tott markát, mint az égett se­bet. Hát te tán parazsat szo­rongatsz a markodban, íhé? — meresztett nagy szemet a biró. — Jobban süt ez még an­nál is, — nyitotta ki a markát a kisbiró. — Ezt küldik a csár­dásgazdának a garabonciá­sok. Vadonat uj aranyforint volt, Szent László képe az egyik felén, gyűrűs hplló a másikon, addig csak hallo­másból tudtak ilyenről Gye­viben. Meg is szeppent a biró egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a deákok valami csiri­biri embereik. Hazamenet a faluháza felé került, beku­kucskált a kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak azok semmi különöset. Papi­rost szedtek elő a tarisznyá­ból, arra irkáltak-firkáltak, a nagyobb mondta, a kisebb ir­ta. — Mégis csak deákfélék lesznek, nyugodott meg a biró. — Majd számon veszem reggel, mire parazolták a mé­csest. Kürtriadásra, lódobogásra ébréül reggel. Cifraruhás urak sürögtek-forogtak a há­za előtt, középen a két deák. Fogja az ákom-bálkomos pa­pirt a kisebb, adja néki a pa­rancsot a nagyobb. — Olvasd, ispán, olvasd! — Gyevi derék népét szivé­­' be fogadja a király őfelsége! — olvassa a kisebb deák. — Kivéve a gyevi birót! — mondja a nagyobb. Nincs köztük tökkel ütött fejű ember. — Kivéve- a gyevi birót! Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többet senki porciót ne fizessen! — Kivéve a gyevi birót! Minden gyevi ember pünkösd napján az ő vendége legyen! Kivéve a gyevi birót! Ezüsttálból aranykanál­lal egyen. — Kivéve a gyevi birót! — Tíz arany utravalót kap­jon! — hajtogatta össze az is­pán az írást. — Kivéve a gyevi birót! — mondta rá a király s odafor­dult nevetve a duda-ember­hez. — No, gyevi biró, ugye, hogy jól megtanultam a gye­vi törvényt? Azzal megsark* ntyuzta lo­vát s egyszerre porba veszett a kíséretével. (A por nem is változott azóta se.) A gyevi biró pedig nyekkent egyet, mint a megszűrt duda, beta­karta magát a fülével s vi­lágéletében ki r.(Sim bujt töb­bet alóla. Ezt pedig annak a bizony­ságára írtam meg, hogy a te­kintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarorszá­gon. Virginiai Hitler Lincoln Rockwell, az Ame­rikai Náci Párt vezére, a new­­yorki rendőrségtől engedélyt kért, hogy Függetlenség Nap­ján a Union-Square-en gyű­lést tarthasson a zsidók és a négerek ellen. A New York Post riporte­rével meglepően őszintén be­szélt a virginiai náci vezér. El­mondta, hogy a newyorki gyű­lés rendezését megbeszélte James Madole fasiszta vezér­rel, akinek antiszemita Or­szágos Megújulás Pártja a német- és magyarlakta York­­ville városrészben működik. Elhatározták, hogy akár kap­­nap Union Square engedélyt, akár nem, a gyűlést Függet­lenség Napján mindenesetre megtartják. Mert — mondot­ta — a náciknak és fasiszták­nak éppen annyi szólásszabad­ságuk van, mint a kommu­nistáknak, sőt több, mert ők nem akarják erőszakkal meg­­dönteni az amerikai demokra­tikus kormányzatot. Hozzá­tette, hogy az egész ország­ban vannak náci párthivek és sokan fognak New Yorkba jönni Függetlenség Napján. Rockwell a haditengerészet tisztje volt a háború idején s a Navy tartalékból kizárták egy évvel ezelőtt, amikor egy atlantai zsidó templomban el­helyezett bomba dolgában gyanúba keveredett, mint fel­bujtó. Ez év februárjában megint meggyűlt a baja a ha­tóságokkal, náci propaganda terjesztése miatt. A bíróság felmentette azzal az indoko­lással, hogy Amerikában tel­jes szólásszabadsága van min­denkinek, annak is, aki meg­vetését érdemlő eszméket hir­det. A chilei földrengés Hawaiiban is éreztette hatását. A fenti kép Hilo városban készült. A földrengés óriási károkat okozott. UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT LONDON. — Egy társaság hetek óta készül az el­ső angliai bikaviadal rendezésére. De az állatvédelmi szövetségek minden követ megmozgatnak, hogy a ter­vet meghiúsítsák. Nem akarnak vért látni az állatok barátai. BUENOS AIRES. — Klaus Eichmann, a 15 évi haj­sza után elfogott náci vezér legidősebb fia, azt állítja, hogy ő az apját 1945 óta halottnak hitte. Az anyja sok­szor találkozott egy “Richard bácsival”, de ő — Klaus — nem tudta, hogy ez a bácsi az ő apja, Adolf Eich­­mann, az SS ezredes, aki legfelsőbb irányitója volt hat millió ember kiirtásának Auschwitzban és más irtótá­borokban. Klaus Eichmann az argentin fővárosban, mint mechanikus dolgozik, argentínai felesége van. SYDNEY, Ausztrália. — Az egyik ausztráliai re­pülőtársaság igazgatója azt jósolja, hogy húsz év múl­va világüri hajó 1 óra alatt elviszi majd utasait Auszt­ráliából Angliába. MOSZKVA. — A Bolshoj színházban tartott bal­let vizsgán kitűnő eredménnyel levizsgázott Anastasia Stevens, a Times magazin moszkvai tudósítójának és orosz feleségének 17 éves leánya — az első amerikai leány, aki a Bolshoj színpadán szóló táncot lejtett. Anastasia, orosz nevén Sztászia, még egy évig foly­tatja tanulmányait a Bolshoj balletiskolában, aztán New Yorkba jön szerencsét próbálni. NEW DELHI. — Újabb orosz ajándékokat kapott a semleges India. A delhii állatkert a következő orosz­földi állatokkal gazdagodott: barna medvék, szibériai antilopok, sarkvidéki rókák, baglyok, vadmacskák és egy óriási szakállas csokoládébarna-fekete-fehér tolla­zatú keselyű, melynek szárnyai kiterjesztve nyolc lá­bat mérnek. * < ANCONA, Olaszország. — Több mint száz sérült háborús veterán ellen csalás címén vádot emeltek, mert délolaszországi fürdőzésre felvették a pénzt, de — nem fürödtek s a pénzen a fürdőigazgatósággal megosztoz­tak. PARIS. — Miután megállapítást nyert, hogy a pá­risi asszonyok a nagy lakásínség ellenére nem szívesen költöznek Párisból a külvárosokba, St. Cloud külváros egyik realestatese közhirré tette ezt az ajánlatot: Há­romszobás házak kaphatók 11,000 dollárért, kis autó­val a ház asszonya részéfe, hogy behajthasson Párisba, amikor a férje a családi autóval munkahelyén van. St. Cloudban 300 lakás és kisautó vár vevőre. MÜHLHEIM, Németország. — Dusbaba Erzsi, a szép cigány lányt, elrabolta Christian Rose cigányle­­gény, akinek kosarat adott. Hagen városából tűnt el a lány és hetekig nem hallottak róla és elrablójáról. Most Erzsi Mühlheimban a rendőrségre ment és azt panaszolta, hogy a szeretője, kérője és elrablója — fa­képnél hagyta, meglógott. MOSZKVA. — Vízözön volt a Kaukázusban, ha hinni lehet a szovjet rádiónak. Egy orosz professzor­nak sikerült esőt csinálni, de az eső, — ha hinni lehet Moszkvának —, olyan bőséges volt, hogy a professzor majdnem belefult a várost elöntő áradatba. LAMERSDORF, Németország. Friedrich Wolff, 18 éves papírgyári tanuló bevallotta, hogy ő csinált a gyárban négyszer tüzet, ami milliós károkat okozott. Miért gyújtogatott? Azért, mert a pincében dolgoz­tatták ócskapapir présnél. OFFENBAU, Németország. — Friedrich Müssler az utóbbi hónapokban kétszer is kibővítette a vendég­lőjét, két nagy éttermet építtetett a régi épülethez. A jobb üzletmenet Frau Müller újfajta kiszolgálási mód­jának volt köszönhető. A vendéglősné meztelenül járt­kelt az asztalok körül, úgy szolgálta ki minden oldal­ról a söröző vendégeket. Ez az édenkerti állapot he­tekig tartott. Egy napon az egyik vendég este odahaza becsipett állapotban elárulta a titkot a feleségének. A feleség jóízűen nevetett a vendéglősné eredeti ötletén. De amikor aztán a férj elkezdte dicsérni, dicsőíteni Éva vendéglősné gyönyörű figuráját, kitört a botrány, előbb a házban, aztán a városban, aztán a bíróságon. A biró kerítés címén kilenc hónapi börtönre Ítélte . . . nem a meztelen vendéglősnét, hanem a férjét. ANKARA. — Menderes miniszterelnök diktátori kormányzatának bukását a már megszokott utójáték követi: Tömegsirokra bukkantak, és most már az al­kotmány és a szabadságjogok megsértésén kívül gyil­kosság vádját is emlegetik Menderes személyével kap­csolatban. A nagy politikai tisztogatás még nem ért véget. Menderes minisztertársain és pártjának több­száz képviselőjén kívül letartóztattak öt tábornokot, köztük a hadsereg és a légierő vezérkari főnökeit. A főtisztek ellen egyebek közt az a vád, hogy lövettek a tüntető diákokra. LONDON. — Egy katonai repülőgép lezuhant egy raktárház tetejére és — nagyobb baj nem történt. A gépből sértetlenül mászott ki a három pilóta és a rak­tárházban, ahol legalább egymillió tojást tároltak, egyetlen tojás sem tört össze. MADRID. — Elkészült a Madridi Torony, 37 eme­letes, Európa legmagasabb épülete. Vannak benne iro­dák, bútorozott lakások és három emeleten garázsok. Eisenhower elnök pihenőjéről visszatérve Washingtonba, üdvözli lelkes hiveit.

Next

/
Thumbnails
Contents