A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-05-27 / 21. szám

MEGSZÓLALNAK A CSATLÓSOK

Az európai orosz gyarmatok helytartói már megkapták az uj utasításokat: Azt kell propagandázniok, hogy 1. a béke nincsen veszélyben, bármennyire vakmerő is Amerika politikája, és 2. a párisi csúcskonferencia kudarcáért egyedül Eisenhower elnök felelős.

Az igazságot a Szabad Európa Rádió igyekszik a csatlós népekhez eljuttatni, de ennek uj akadálya támadt: orosz zavaró állomások fülsiketítő macskazenéje.

Kruscsev bocsánatkérési receptjét már alkalmazásba vette a cseh kommunista kormány. Tiltakozott Herter külügyminiszter állítása ellen, hogy 1948 május 9-én a cseh kommunisták erőszakkal ragadták magukhoz a hatalmat. Az igazság, a cseh kommunisták hazug állítása szerint, az, hogy a Benes kormány tervezett puccsot és a “csehszlovák nép” azt megakadályozta. A cseh kommunista kormány követeli, hogy Herter kérjen bocsánatot igazmondásáért.

Jelei mutatkoznak már annak, hogy a középeurópai csatlós országokban hidegebbre fordul a politikai időjárás. A propaganda hangoztatja Amerika támadó politikáját és ez megneheziti az Amerika iránti barátság demonstrálását. Gyanússá teszi magát mindenki, aki nyugati könyveket vesz, amerikai muzsikát játszik vagy hallgat. A sztálinisták mindenütt biztosabbnak fogják érezni lábaik alatt a talajt és az emberek félősebbek lesznek, mint voltak a genfi csúcskonferencia és a párisi hegyomlás közti időszakban. Akik nem tanulják meg a leckét, úgy járhatnak, mint 1956 novemberében a magyar szabadságharcosok: Kruscsev lekaszaboltatja őket.

AZ AJÁNDÉKOZÁS MŰVÉSZETE

Amerikának mezőgazdasági termékekből nagy feleslegei vannak és ezeken igyekszik túladni már csak azért is, mert a rengeteg búza és egyéb termékek tárolása egymagában naponta milliós kiadást, veszteséget okoz. Kézenfekvő, hogy feleslegen úgy lehet legkönnyebben túladni, hogy elajándékozzuk. De ez nem könnyű feladat. Gazdasági és politikai nehézségek jelentkeznek az ajándékozás nyomában. Az ingyen vagy olcsó amerikai termék szándék nélkül is “tisztességtelen versenyt” hoz magával, vagy megzavarja baráti országok termelési és kereskedési rendjét. Mint az indiai és sziámi eset mutatja.

Amerika eladott olcsón, ajándéknak tekinthető áron, Indiának 17 millió tonna búzát és 1 millió tonna rizsét. Amikor ennek az ajándékozásnak hire a világsajtóban megjelent, Sziám külügyminisztere lemondott állásáról. Azért, mert nem tudta megvédeni hazája gazdasági érdekét. Ugyanis a sziámi rizs busheljének ára 67 centről leesett 29 centre, és a sziámiak az árzuhanás okát a nagy amerikai rizs-ajándékozásban látták.

Oly nagy vihart keltett Bangkokban, Sziám fővárosában, az ajándékozási affér és az árzuhanás, hogy a sziám miniszterelnök kijelentette: Nem látja értelmét és célját annak, hogy Sziám megmaradjon a szabad világ védelmi szövetségében, ha azt látja, hogy Amerika bőségesen megajándékoz olyan országokat is (például Indiát), amelyek a szövetségen kívül állnak. SŐt mi több, azok a kívülálló országok (köztük India) az amerikai segítségen kívül még szovjet segítséget is kapnak.

Egyszóval: “Nagy vihar egy csésze rizsben!”

Ez persze csak családi civakodás, a haragos családtagokat könnyű kibékíteni. Az amerikaiak és az indiaiak hivatkoztak arra, hogy a rizs olcsóbbodásának oka nem az amerikai millió tonnás ajándék, hanem más: a A rizstermelés nagy mértékben fellendült Burmában, Dél-Vietnamban és Japánban; utóbbi ország ennélfogva már nem szorul behozatalra, nem vásárol többé rizsét Sziámtól. E megnyugtató szavaknál megnyugtatóbbak a tények: India hajlandó Sziámtól vásárolni 200,000 tonna rizsét.

Messzi országokban játszódott le ez a konfliktus, amely azonban közelről érint bennünket is. Mert nagy amerikai érdek, hogy Indiát ne szolgáltassuk ki a szovjet gonosz hátsógondolatokkal terhes jóindulatának és nagylelkűségének, és egyben megszabaduljunk a sokmilliós tárolási költségektől is. Ez az eset azt is mutatja, hogy az ajándékozás a mai fejetetejére állított világban nem könnyű feladat, valóságos művészet. , , ' ;

Gubái antikommunisia pászioilevél

Enrique Perez santiagói érsek pásztorlevélben intette a hívőket, hogy tartózkodjanak a kommunizmus mételyétől. “Az ellenség bent van országunkban és csatasorokban állnak egymással szemben az egyház és a kommunizmus,” irta az érsek. A pásztorlevelet csak két lap közölte le, amelyek nem támadják ugyan, de nem is támogatják Castro forradalmát és kormányzatát. (Castrot támadó lap nem jelenhet meg Cubában.)

A JO PÁSZTOR

OlDÁI

A halál folyója

FELBECSÜLHETETLEN KAROKAT OKOZNAK A MISSISSIPPI ARADASAI

Ez év tavaszán az Egyesült Államok történelmének egyik legsúlyosabb árvízkatasztrófáját szenvedte el. Az ország legnagyobb folyója a Mississippi kilépett medréből és Középnyugatot, főleg Louisiana államot valóságos tengerré változtatta. Harmincezer ember vesztette el a pusztító áradásban otthonát és minden ingóságát. A mentési munkálatokhoz mozgósították a Nemzeti Gárdát, mert az önkéntes segitócsapatok képtelenek voltak megbirkózni a feladattal. Tízezer kéz dolgozót szünet nélkül a gátakon, de a víztömeget áradásában nem lehetett feltartani.

“A halál leselkedik partjaidon” — mormolta egy idős férfi, akinek szüleit egykor régen az árvíz ragadta el.

Igen, a Mississippi a halál folyója. Négyszáz év óta “leselkedik a halál a partjain”...

A spanyol Hernando de Soto, 30-40 kiéhezett katonája élén 1540 május 1.-én érkezett el a Mississippi partjához. A sátorlakó indiánok “a vizek atyjának” nevezték a titokzatos óriásfolyamot.

De Soto, aki vasakaratu férfi volt, azokat az aranyakat kereste Északamerika széles síkságain, amelyekről hazájában annyit hallott. Rettenthetetlenül tört előre, — hegység, folyó, mocsár nem állhatta útját. így jutott el a prérikre. A beláthatatlan térségeken óriási biványsordák legeltek, a síkságokat sűrű erdők szegélyezték. Csak a kincses városokat ném találta meg de Soto. Végül halálos betegen menedéket keresett az indiánoknál.

“Először bizonyítsd be fehér ember, hogy te, mint a Nap fia, ki tudod szárítani a Mississippit” — üzente neki az indián törzsfőnök. Azután mindent megteszünk, amit csak kérsz.

A folyó kalandorai

Ez a gúny szivén találta a haldokló férfit. A Mississippi pártján halt meg, a folyó mellett, amelyről semmitsem tudott.

A következő 130 évben az iszapos-sárga partok között méltóságteljesen hömpölygő folyó ismét csak indiánokat, bivalycsordákat és szállongó darvakat látott.

Időközben a kontinens keleti partját lassan benépesitették a fehér telepesek. A rejtélyes, óriás folyó egyre jobban izgatta az emberek képzeletét? Hol ered? És hol végződik? Végül is két francia: a jezsuita páter Jacques Marquette és Louis Joliet egy fából vájt kanun beutazták a Mississippi nagy részét. Anélkül hogy torkolatát felfedezték volna, Chicagón keresztül visszaérkeztek a nagy tavakhoz.

Az ő leírásaik nyomán szereztek tudomást a telepesek a déli csodaországról, ahol sohasincs tél és ahol paradicsomi állapotok uralkodnak. Álom volt, ez, olyan álom, amelyért Robert Cavalier de la Sáliénak, egy normandiai francia nemesembernek életével kellett fizetnie. A kanalai kormányzó által rendelkezésre bocsátott katonákkal éveken keresztül törte át magát a Mississippi partjain húzódó végtelennek látszó erdőségeken. A vállalkozás végülis sikerrel járt. A franciák felfedezték a folyó iszapos deltáját, amelyben ezernyi kis sziget bujt meg. A szigetek partjain krokodilok, pelikánok ezrei tanyáztak. A partokon meztelen indiánok menekültek ... És végre — a tenger. A nagy folyamot felsőfolyásától a mocsaras torkolatig bejárták és titka megoldás előtt állott.

1685 május 15.-én la Salle végre megpillantotta az amerikai partot. A felfedező most a vízfolyással szemben, felfelé akart Kanada felé előrenyomulni.

Egy ország eladó

De — a torkolatot többé nem találta meg. A hajó tisztjei a mexicoi Gulf áramlatot kifelejtették számitásaikból. A torkolat deltája akkor már a felfedezők mögött feküdt. Hosszú ide-odahajózás után la Salle megengedte embereinek, hogy partra szánjanak. Ezúttal a szárazföldön át akart célhoz érni. Két éven át masíroztak a franciák prériken és őserdőkön keresztül. E'gyikük a másik után esett az éhség, a betegségek és az indiánok áldozatául. La Sáliét egyik embere ölte meg, mikor egy falat élelemért verekedtek. És a sors iróniája az volt, hogy tragédiájának utolsó felvonása már az Arkansas folyó — a Mississippi egyik mellékfolyójának közelében játszódott le.

Amerika szivében egy kis francia birodalom keletkezett. Itt tették le New Orleans alapkövét. Az anyaország az uj alapításról alig vett tudomást. És az sem érdekelte az embereket, hogy a Mississippi birodalma 1763-ban a spanyolok kezére jutott. Negyven évvel később kapta vissza ezt a területet Napoleon a spanyoloktól. A fiatal amerikai köztársaságot ekkor már nyugtalanította Franciaország területgyarapodása. Jefferson elnök, legkiválóbb követét, Monroet küldte el Párisba, hogy ott New Orleans megvételéről tárgyaljon. “Miért nem vásárolják meg egész Louisianat?” — kérdezte

Barbe Marbois francia pénzügyminiszter. Monroe azt hitte, rosszul hall. Szemei előtt hirtelen megjelent az Egyesült Államok víziója, a hatalmas Unió, amelyet két óceán vesz körül, amelynek a Mississippi nem határa, hanem csupán észak-déli tengelye lenne. És az üzlet létrejött. Az eladási ár 15 millió dollár volt. 1803 december 20.án Louisiana megszűnt francia terület lenni.

Háromezer mérföldnyi gát

Háromezer mérföldnyi hosszúságban szorították gátak közé a “vizek atyját”. A gátak a legtöbb helyen 500 láb szélesek. És e gátak magassága évről-évre nő. Szükség is van erre, mert a hatalmas folyam rengeteg iszapot hord magával, ami állandóan emeli a viz szintjét.

Éveken át úgy látszott, hogy a vad folyót sikerült megszeliditeni. Aztán egyszerre újra megmutatta, hogy nem hagyja magát béklyókba verni.

Franciaország a rakétacsaládban

PÁRIS — Miután a Szahara sivatagban kilőtték az első francia atombombákat és ezzel Franciaország belépett az atomhatalmak családjába, most kilőttek egy négyszakaszos tábrakétát és ezzel beléptek a rakéta családba. A Toulon melletti bázisról a Földközi-tenger felett kilőtt rakéta óránkint 5000 mérföld magasságot ért el, a szerkezet és felszerelés tökéletesen működött.

nem Értik

THUE, Grönland — Az itteni óriási amerikai radar állomás parancsnoksága figyelmeztette az eszkimó ]aiFolytatás a 2-ik oldalról)

Á BÉGÁ-VÖLGYI vámpír

A vámpir-iörvények szerint kell kivégezni!

felen volt jelenteni Herebies község vámpírját és egyúttal megírta azt is, hogy a lakosok egy évekkel ezelőtt falujukba költözött idegenre gyanakszanak. A szomszédos Hunyad-megyéből ideköltözött, élete delén levő bizonyos Mathias Hanca, egyedülálló ember volt és állandóan könyvekkel bibelődött. Éjszakánként meglesték a falubeliek, amint nyitott ablak mellett égő tűzhelye fölött különböző lombikokban titokzatos folyadékokat főzött és ezért varázslónak nevezték el. Halála után másodnap történt az első megbetegedés, melyet azután követett a többi.

A temesvári adminisztráció azonban már komolyabban vette a zelső jelentést. Azonnal utasította Rácz tiszttartót, hogy haladéktalanul utazzék a hely színre, vagy küldje megbízottját akadályoztatása esetén a községbe, mely tartozik arról jelentést tenni és azt határozathozatal céljából nekik megküldeni.

A vámpir-legenda Oroszországból származott és annak lényege szerint a halott éjnek idején nem tud nyugodni és ezért elhagyja sírját, élőket keres fel, akiknek kiszívja a vérét. Sokszor azonban nem tesz kivételt ember és állat között, mert teheneket vagy lovakat is megtámad.

A vámpírról szóló hit Oroszországból került a két román fejedelemségbe, onnan tovább terjedt Erdélybe. A legenda szerint, akit a vámpír egyszer felkeresett, az maga is azzá lesz és halála után most már ő keres további áldozatokat.

Rácz János 1725 április 3-án kelt jelentésére a temesvári adminisztráció a következő utasítást küldte: “Miután alapos vizsgálat úgy mutatta, hogy a gyanú alatt volt varázsló a leirt mód alapján a legalaposabban gyanúsítható, hogy azonos a vérszivóval, Rácz János tiszttartó ur ezzel a holttesttel minden további nélkül ugyanazt végeztetheti, ami máskülönben hasonló esetben szokásos.”

A legvirágzóbb tavaszi napon, május elsején kapta kézhez Rácz tiszttartó a felsőbb helyről nyert utasítást és ennek alapján most már ő maga utazott le Herenbies községbe, ahol a vámpirtörvényeknek megfelelően a község vezetőségével, elöljáróival, a plébánossal egy előre megszentelt és kihegyesitett fakaróval ünnepélyes aktus kíséretében átszűrték néhai Mathias Hanca szivét. A karóval jó erősen odaszegezték a sírjához, hogy többé ne tudjon nyugvóhelyéről elszabadulni és utána ismét elföldelték. Két napig még őrizték a sirt. A halott azonban már ártalmatlanná volt téve és a vámpír többé nem zavarta Herebies község lakosainak nyugalmát.

Ezek az okmányok az országos levéltárban a temesvári adminisztráció iratai között a 129 számú aktakötegben találhatók.

kosságot, hogy 15' négyzi',mérföld körzetben a vadászat tilos, kisugárzás veszélye miatt. Ezt az eszkimók nem értik, mégis engedelmeskednek. A radar állomás körül

három mérföldes övezeten belül a kisugárzás halálos erősségű és ebben a körzetben csak védőfelszereléssel ellátott személyek tartózkodhatnak.

Kevés a telefon e házban

Ezek a jellegzetes problémák a házban, ahol kevés a telefon—egy otthon melléktelefonok nélkül. Az egyetlen megoldás, melléktelefonok felszerelése az egész otthonban . . . teljes telefon kényelem . . . amely fedezi a család szükségleteit. A költség is alacsony. Hívja Ohio Bell Service képviselőjét.

OHIO BELL MA 2-9900