A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-05-13 / 19. szám

2. OLD AIj \ ln MASS7TH« A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztc'oég és kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 22nd STREET CLFVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI C«ry évre_________ •'él évre _________ DIJAK: .$6.00 .$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year--------------------------$6.00 Half Year _____ - $3.M Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio NEM SZABADSÁGHARC Nem kis meglepetéssel, inkább megdöbbenéssel olvastuk egy nagy amerikai napilap vezércikkében, hogy a koreai és a törökországi események egyik hát­rányos következése lehet az, hogy a szovjet, ujjal mutatva Seoulra és Isztambulra, a magyarországi forradalom leverésének jogosultságát állíthatja. A lap szerint a koreai forradalomba beavatkoztunk és lemondásra kényszerítettük Rheet, és ha a törökor­szági eseményekbe nem is avatkozhatunk be, min­denesetre a tőlünk kapott katonai fegyverekkel tart­ja sakkban a lázadó népet a diktatórikus Menderes kormányzat. Nem úgy van az. Ami Magyarországon történt, az szabadságharc volt. Egy nép, amely ezer év folya­mán már sokszor harcolt szabadságáért és függet­lenségéért, újra kénytelen volt fegyverrel, sőt fegy­vertelenül is szembeszállni egy idegen hatalommal, mely az országot, a nemzetet rabságba taszította. A koreai és a törökországi lázadások nem szabadság­­harc-jellegüek, hanem tisztára belső ügyek, a nép kor­mánya közti ellentét kirobbanása. És a koreai láza­dást nem külső hatalom (Amerika) fojtotta vérbe, hanem, éppen ellenkezőleg, ez a külső hatalom csak nyomást gyakorolt a kormányra, hogy vessen véget — a hatalom átadásával — a vérontásnak. Ami pe­dig a törökországi eseményeket illeti, az a tény, hogy a kormány rendelkezésére álló fegyverek nagyrész­ben amerikai eredetűek, egyáltalán nem jelent ame­rikai beavatkozást, fegyveres beavatkozást egy belső lázadásba. Amerika itt is csak jóakaratu tanáccsal avatkozik be. Tehát az események amerikai figyelői és birálói jól teszik, ha éles külömbséget .tesznek egy idegen hatalom brutális katonai beavatkozása és egy hatal­mas baráti ország jóindulatú tanácsa és komoly in­telme közt. És nagy külömbség van a magyarországi szovjet vérengzés és a koreai és törökországi családi háborúság kimenetele közt. Magyarországon fokozott terror és még sötétebb rabság volt az eredmény, Ko­reában több szabadság, és Törökországban is remél­hetőleg több szabadság lesz az eredmény. JÁMBOR ÓHAJ A középeurópai rabnemzetek szelleme kisért a washingtoni Capitolban. Egy évvel ezelőtt a kong­resszus mindkét háza határozatot hozott, hogy egy hetet a Rabnemzetek Hetének kiáltsanak ki s Eisen­hower elnök ki is bocsátott ily szellemű proklamá­­ciót. Akkor Kruscsevék megharagudtak, tiltakoztak a bélügyeibe való beavatkozás ellen. (Mert tudni kell, hogy a magyar nemzet és a többi rabnemzet, mine], mind, a szovjet saját tulajdona > . .) Most a képviselőházban uj életre kelt a rabnem­zetek szelleme és megint elhatározták, hogy határoza­­tilag kimondják a követelést: szabadságot a rabné­peknek! De most — a csúcskonferencia előtt — a kormány nem akarja újra megharagitani a rabnem­zetek tulajdonosait s ezért azt ajánlotta a kongresz­­szusnak, hogy enyhébb szavakkal követelje a szabad­ságot. A képviselőház megfogadta a jó tanácsot és a határozatot úgy fogalmazta meg, hogy a kongresz­­szus reméli, hogy az elnök a csúcskonferencián min­dent meg fog tenni a szovjetcsatlós nemzetek alapve­tő szabadságjogainak visszaállítására. Ezért a jámbor óhajért remélhetőleg nem fog­nak megharagudni a szovjet rabtartók. ÉLJEN A SZABADSÁG! Pckingben, a Legfelsőbb összhang Dísztermé­ben — amely egykor a kínai császárok trónterme volt — több mint 50,000 főnyi tömeg hatalmas szá­­badságtüntetést rendezett. Harci dalokat énekeltek, ökölbeszorított kezeiket magasba emelve halállal fe­nyegették meg a zsarnokot. LIasonló lelkes, harcias tüntetések voltak Kína többi nagyobb városaiban is. Mindenütt a szabadsá­gért, a polgári jogokért tüntettek és tiltakoztak a zsarnokok önkénye ellen, akik megvonják a néptől a szabad véleménynyilvánítás jogát. Ezek a dühös tüntetések nem Mao Ce-tung és a többi kínai zsarnokok ellen irányultak, hanem — Menderes török köztársasági elnök ellen, aki nem ad teljes sajtószabadságot a török népnek . . . A magyar nemzetei ilyennek látták kiváló külföldiek Magyarországot, a nemze­tek mártírját, csodálatramél­tó politikai érettsége emeli ki a habsburgi monarchia né­pei közül. René Taillendier, francia iró Németország az erényt, Franciaország a szabadságot, Olaszország a dicsőséget kép­viseli a nemzetek, sorában. Magyarország a hősiesség megtestesülése. Victor Hugó * Magyarország nem , halhat meg, mert a nemzetek halha­­atlanok. Ez a kiváló nemzet ki fog törni sírjából, ahová a zsarnokság fektette. Addig, amíg a függetlenségi szellem az erény, a hősiesség, a dicső­ség és a szabadságvágy élni fognak, Magyarország is élni fog. Victor Hugó. 1885-ben, a budapesti or­szágos kiállítás alkalmából, ündsri utat tettem Magyar­­országban. Minket, vagy íegyven franciát, vendégül látott a magyar nép és ben­nünk egész Franciaországot éltette és ünnepelte. Számom­­’a ez felejthetetlen emlék. Csak le kell hunynom a sze­memet, hogy újra lássam a kivilágított városokat, a ha­­• talmas termeket, ahol a toka­­fi. borral telt poharakat a mi tiszteletünkre emelték fel és a Marseillaise', és a Rákóczi-EGY KOEXISZTENCiMtÁÍIOZ — Tompa Mihály után (nagyon) szabadon — Megenyhüli a lég, vidul a halár, S ie isméi izegsz, ismeri jómadár. Sztálini fészked megigazgaiod. De most Kruscsev maszlagját papolod. Csak vigyázz, vigyázz! Meg ne csaljanak. Kik szirénszavadra eddig hallgattak! Csak vissza, vissza ... itt már nincs mese: Tudjuk, hogy mi a dolgok lényege. A mi mezőnkön ruszki rabló járt. És amit talált, abból pénzt csinált. S tornyok alján, hol gyalázoít hitet: Tüzes üszőkbe léphetsz, úgy lehet. Tájunkról jobb, ha elhurcolkodol. Van még a Kreml, elvtársakkal, hol Kétségbeesési nem hallasz alól S nem kell félned az ég villáimtól. Csak vissza, vissza! Kruscsev öle vár. Te ügyesebb vagy, mint mi, jómadár. Neked két hazát adott a végzeted. Nekünk csak egy — volt! az is elveszett. Hazudj tovább! ... És ha valahol Más árulókkal is találkozol. Mondd meg nekik, hogy mi figyelünk. Tudjuk, mit kiván tőlünk nemzetünk. Kikre sir, kikre vak börtön borul: Azok szenvednek némán, szótlanul. De nekünk megadatott a kegyelem Szabad földön, vagy túl a tengeren. Hogy büntetlenül megmondjuk neked: Mii lehet, megteszünk ellened! És lelkünk nagy örömmel megtelik. Mert nem fertőztök már sok ideig! Tudjad meg hát, hogy gyalázat reád. Mint a fiúra, ki szülőt elád. Aknamunkád is már akadozik. Elvtárs elvtársra vádaskodik. Nálatok minden mindenkit elad, t Erről szóljon hát beszédes ajakad. Hogy ki nem tudná: hát hová tegyen. Megutálni is kénytelen legyen! Fábián Bélának ajánlja a Dunai Futár indulót a mi tiszteletünkre húzták a cigányok zugó hege­dűiken. Magyarország ekkor rendkívül nagylelkűen és ne­mesen viselkedett: kezét nyújtotta a legyőzötteknek. Bizonyos, , hogy vereségünk után is akadtak derék bará­taink. De az 1870-es gyászos háború után - Franciaország ekkor először érezte, hogy egy nemzet, egy egész nagy nemzet rokonszenvvel fordul feléje . . . Francois Coppéé, francia iró * A magyar vérét ontotta az emberiségért. Európát Hu­nyadi János mentette meg a tör,dk betöréstől. Ez és önvé­delmi , hared a legnemesebb nemzetek közé emeli a ma­gyart. II. Doümergue, franica iró * ' Petőfiben olyan embert lá­tok, akit minden népnek leg­nagyobb költői közé kell so­­olfti. Hermann Grimm, német iró =i= Szeretnék olyan egészséges lenni, mint egy magyar. . Nietzsche * íme egy ázsiai eredetű nép, hévvel és szenvedéllyel tele és mégis oly renddel tudja él­vezni a szabadságot, mint az angolok. Miért? Mert soha­sem, engedvén megfosztani magát tőle, régóta gyakorla­tában van. Emile Lave!eye, belga közgazdász Bárcsak egy percig itt le­hetnél és láthatnád a tompé ezüstszínű Dunát, a sötét he­gyeket halványvörös alapon i Pest felől felcsillámlö fénye­ket : Bécs nagyon sülyedne értékben előtted — Budapest bez képest. Bismarck Ó, magyar dal, mámoror vágy, szilaj és szomorú, minJ az esős nap. Aki téged hall nem tudja .ittasultságábar-ózsát tép-e vagy tövist. Uj iongáni szeretne, mint szabad madár és sírni, mint gyér mek. Karl Bock, német iró Magyarország szép és gaz­­iag ország, változatos és egyszersmind egyöntetű, bér­cek, halmok és főleg sikol­­hazája, melyek magva az al földi róna. Az utas, ha átha­jol a Tátra bércvidékein, me­­’yeket gyakran hasonlítanak össze a legszebb alpesi tájak­kal, vagy ha a Dunán lefelé, jövet, megpillantja Dévény költői romjait, a kopár hal­mokra, felkapaszkodó falakat és tornyokat, nem zárkózhat el a természet nagy dolgainak Ä MEGTRÉFÁLT ISPÁN A csengői uraság ispánjának, Beody Istvánnak nagy volt a fájdalma. Jajgatva hempergett a divánon, harapdálta kínjában a kis cica-párnát, — hasztalan volt minden. Megégette száját szesszel, elhasznált fél liter szegfücseppet és félmázsa gyapotot, megrágta a gyökeret, melyet Sári néni adott neki biztos gyógy­szerként, hiába! Az a fog nem akart észhez térni, to­vább is fájt. Hiszen könnyű lett volna kihúzatni, de félt Beody uram mindennemű orvosi mütő eszköztől. Kopogtattak és belépett a sánta levélhordó, az uraság hirvivője. — Azt izeni a nagyságos ur, hogy tessen elmenni a szérűre, meg tessen ott felvigyázni, mert nincs ott senki, igenis! — Ördög bújjék az urad . . . azaz a beste telkedbe! Eredj a pokolba. De csak hiába volt minden káromkodás, fel kel­lett cihelődni és kimenni a munkások közé. Kellemes szellő enyhítette a forróságot. Beody ur szájához szorította kendőjét és káromkodva sietett a szérűhöz. Járt, kelt a gépek között és miatta a cséplő akár kettévághatta a szalmát. A munkások csakhamar észrevették, hogy nem nagyon vigyáznak rájuk és Csá­ki szalmának nézték az uraság gabonáját. Végre odaszól az öregbéres Beodyhoz: — Mi baj, ispán uram? Az ispán szótlan folytatta kergefutását. — Tán a foga fáj? Ne búsuljon, elhajtom a fájdal­mát. — Igazán? Jaj, ha ezt megteszi Görge bácsi, oda adom félvagyonomat. — No, palack jó borért is megteszem! De megígér­je ám, hogy megcselekedi, amit én mondok. — Megígérem. Bizony félbeszakadt a munka. Tudták, hogy Gör­ge bácsi valami tréfát fog most elkövetni, sokat enged­hetett meg magának a jó öreg. — Hamar széket ide! Jó lesz az a zsúp is! Tessék leülni, ispán ur, aztán, ha kérdem, mi baja van, egy­szer úgy feleljen, hogy fáj a fogam, másszor meg, hogy fáj a fogam, fáj, fáj. Ötvenszer fogom kérdezni. — Megteszek mindent, mindent, — nyöszörgő Beody. — No hát, mi baja van, ispán uram? először. — Fáj a fogam, fáj; — Mi baja van, ispán uram? másodszor. — Fáj a fogam, fáj, fáj! — Mi baja van, ispán uram? harmadszor. — Éáj a fogam, fáj! így ment az negyvenkilencszer. Az ispán majd or­­ditott fájdalmában, majd- meg siránkozott, Görge pe­dig nyugodtan számlálgatott. — Mi baja van, ispán uram? ötvenedszer. — Fáj a fogam, fáj, fáj, fáj! — kiáltotta az ispán, mire Görge szaladásnak indította lábát és visszakiál­totta: — No, ha annyiszor mondja, hát akkor elhiszem! Röhögtek a legények, vihogtak a lányok. Az is­pán piros lett, mint a pulyka. látá n és az emberiség na<r alkotásai által felkeltett ér- 7;és elől. Edouard Saysus, francia politikus Életemnek a fénypontja az, hogy én voltam az első, ki a magyarok segélyére küzdel­­nük kezdetén pénzt adomá­nyozott. A másik az, hogy ki­tűnő vezérük jóváhagyását hirom most. Én, ki egykor Kosciusko kezét tartottam a magamébap, most kegyelete­den csókolom Kossuth keze­­/onását. Nincs más élő ember, ütői kitüntetést elfogadnák ((Levél Kossuth Lajoshoz.) Walter Savage Landor, angol. iró. A GAZDAGSÁG ÁTKA Egy fiatalember, aki még járatlan volt a világ dolgai­ban, azzal a kérdéssel álit a hires feltaláló: Franklin Ben­jámin elé, hogy magyarázná meg neki azok oktalanságát, ikik szerint a gazdaság nagy terhet jelent. Franklin Benjámin magya­rázat nélkül is bebizonyítot­ta az igazságot. Az asztalon levő kosárkából kivett | egy almát és odaadta a földön ját­szó kisgyermeknek. Az repes­ve nyúlt az ajándékért. Még aagyobb volt az öröme, ami­kor egy másik almát is ka­pott. Erre Franklin egy har­madikat is adott neki. A kis­gyermek a két almát a mel­léhez nyomta és a harmadikat rátette, de az csakhamar le­esett és elgurult, mire a fiú keservesén sirni kezdett. —- Látja — mondta Frank­lin —, a gyermek nagyon gazdag. Két alma még meg­örvendeztette, de a harmadik már teher volt neki! A LÁNYKA ÉS A HALACSKA (Bolgár népmese) Egy lányka járkált a ten­gerparton és azt kérdezgette­­magában: Van-e a nagyvilá­gon valami, ami szélesebb a tengernél, hosszabb a mező­nél, gyorsabb a lónál, édesebb a méznél? . i Hirtelen egy aranyhal ug­rott ki a vízből, és igy szólt a lánykához:-— De van ám, lánykám. Kicsi vagy még és butácska, legszélesebb, a mező a leg­­egszélesebb, a mező a leg­hosszabb, a ló a leggyorsabb, a méz a legédesebb.. Nem igy van ez, kicsi lány. Az ég szé­lesebb a kék tengernél, a ten­ger hosszabb a mezőnél, a te­kintet gyorsabb a lónál, az álom édesebb a méznél. FELESLEG LOS ANGELES, — Dr. Li­­nus Pauling, Nobel-dijas ké­mikus, egy előadásában azt mondta, hogy Amerikának 100,000 atom- és hidrogén­­bombája van, a szovjetnek pe­dig 50,000. De ahhoz, hogy egyik ország a másikat el­pusztítsa, elég 300 bomba. Főpróba a máius 6-án Londonban megtartott királyi esküvőre. Lovas kíséret mellett.- a hires hintó­bán indul el Margaret angol királyi hercegnő a Westminster Abbey-hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents