A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)
1960-04-22 / 16. szám
A ró pásztor 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYEST MIHÁLY Dolgozószobájába vonulva, berendelte a titkárt. Nem akarta azt a látszatot adni a dolognak, mintha egyenesen azért hivatta volna be őt s előbb a folyó ügyeket beszélte meg vele. A végén igy szólt: — A nevelőnő tehát megtetszett önnek? — Nekem? — kérdezte Barriet csodálkozást színlelve. — Erre valóban még nem gondoltam. — De úgy hallom, utána jár, — szólt Krecsun s karosszékében hátradőlve, hanyagul behunyta szemét, de csak azért, hogy titkon annál jobban szemmel tartsa titkárját. — Eszem ágában sincs, — felelt ez hidegen. — Ma is kereste társaságát, ő azonban egyszerűen faképnél hagyta önt. Bizonyára olyasmit mondott neki, amit magára nézve sértőnek tartott. Erre igy szólt a titkár méltatlankodva: — Talán bizony panaszkodott önnek? Ha igy áh a dolog, akkor én sem leszek kímélettel iránta. — Ohó! — kiáltott fel a herceg meglepetve s kiegyenesítette magát a karoszszékben. — Talán tud ellene valami komprommittálót? — Elég kompromitáló az, hogy Kummer Eliznek adja ki magát, holott minden arra mutat, hogy nem az. Bizonyítványa van, hogy Richter udvari tanácsosnál volt alkalmazva, holott ezt az urat nem is ismeri. A herceg szigorúan nézett rá. — Mit tud ön erről a bizonyítványról? — kérdezte. — Látta ön azt? Barriet hallgatott. — Ah, ön bizonyára hallgatódzott a minap, midőn itt volt a doktor, — kiáltott a herceg mély felháborodással. — És ön ezt fel akarja használni ellene, pressziót akart rá gyakorolni. Szégyelje magát. Önérzetes férfi nem tesz ilyet. Barriet erre elsápadt, majd kivörösödött. — Uram, — mondotta, — a mai nappal megszűntem titkára lenni. Nem leszek egy percig sem egy fedél alatt olyanokkal, akik idegen név alatt, idegen igazolványokkal csempészik be magukat tolvaj módjára ... — Elég! — intett kezével a herceg. — Elmenetelét nem fogom gátolni. Pénztárnokom ki fogja önt elégíteni. Barriet rosszul számított. Azt hitte, hogy merész felléptével a botrány rémét idézi fel a herceg előtt s megfélemlíti őt. Ez alapon aztán lassankint felülkerekedik s végre ő lesz a helyzet ura. A fagyosság azonban, mellyel a herceg útnak eresztette őt, lehülőle'g hatott rá s meghökkenve függesztette szemét urára. — Igen, — ismételte Krecsun nyomatékosan — Pénztárnokom ki fogja önt elégíteni. Isten önnel! Kezével intett, hogy mehet. Erre szertelen dühbe jött a titkár. — Ezt annyiban nem hagyom, — kiáltotta. — A hatóság majd ki fogja deríteni, ki lappang a Kummer Eliz neve alatt. Ezt mondva, elsietett. Most maga a herceg is megdöbbent. A botrány réme csakugyan feltűnt előtte s már bánni kezdte tettét. — De nem! tette hozzá hirtelen. — Vissza nem hívom a frátert. Utoljára is mit fog elérni? Semmit! A legrosszabb esetben elfojtom a dolgot. Egy darabig izgatottan járt fel-alá a szobában. Igazán nem tudta, mitévő legyen. E percben belépett a komornyik s megállott az ajtóban. — Mit akarsz Juon? — kérdezte bosszúsan. — A titkár ur elégedetlenkedik a pénztárnál. Útiköltséget kíván egész Párisig és háromhavi felmondásra eső fizetést. — Meg kell neki adni! — intett kezével a herceg. — Ha még további botrányt akar, hát csak kezdje, — mormogta magában a herceg. — De nagylelkűségem által kétségkívül le lesz fegyverezve. Egyébiránt, ha épen olyan nagyon fog hencegni, majd találok én módot arra, hogy kitétessem az országból a szűrét egy ilyen fickónak. Ma azonban sehogy sem tudott lecsillapodni. Volt valami, ami önsúllyal nehezedett lelkére. Már a doktor is különösnek találta a nevelőnő dolgát. Akkor azonban túltette magát rajta. Most azonban nyugalma fel van zaklatva. Végre is, ha csakugyan nem Kummer Eliz, minek adja ki magát annak és miért jött ide másnak az írásaival? Ki lehet ő, hogy nem meri a saját neve alatt bemutatni magát? Most már nem bírnám ki tovább a bizonytalanságot, átment a kis szalonba s oda rendelte a nevelőnőt. A cselédség rögtön összedugta a fejét, hogy már most a nevelőnővel is lesz valami. Etelka maga is megdöbbent s mintegy ösztönszerüleg érezte, hogy most ki fog törni a vihar. El is volt készülve a legrosszabbra. Mit tegyen, ha innét is el kell menni? Hova forduljon ebben az idegen országban, melynek még a nyelvét sem érti ? Meglehet az is, hogy a herceg egyenesen a hatóság kezébe szolgáltatja ki őt. Ekkor minién ki fog derülni és mint körözött egyént, eltoloncol ják Magyarországba. Pedig mily jó helye volt itt. Becsülték, szerették, a gyermekek imádták. Felzaklatott kedélye lecsillapodott volna s talán boldog napokat is láthatott volna. Most azonban mindennek vége! Egy aljas ember bosszúvágya véget vetett mindennek. Szorongó szívvel, remegve lépte át a kis szalon küszöbét. A háziúrnak elborult arca még inkább megerősítette őt ezen sejtelmében. Krecsun egy percig küzdött magával, mintha zavakat keresne. — Kisasszony — kezdte végre ingatag hangon,— valóban kellemetlen helyzetben vagyok és megval'om, ebbe a helyzetbe kegyed juttatott engem azálal, hogy állítólag nem igazi neve alatt lépett be halamba. — Pillanatnyi szünetet tartott s lélegzetet vett Szinte nehezére esett egyszerre ily sokat mondani. — Legyen őszine, kisasszony és mondja meg /ajjón Kummer Eliz csakugyan az igazi neve? A vihar tehát csakugyan kitört. Etelka, ki ölj tok hányattatás után ugylátszik igazán a jobb útra szeretett volna térni, nem érezte magában a megátalkodott gonoszok lelki erejét és leleményes fur"angját. Az a néhány nap mit e háznak igazán tiszta és nemes légkörben, ártatlan növendékei társaságában öltött, nagy változást idézett elő benne. — Uram, — szólt remegve, —- önnek és az igaziágnak tartozom azzal, hogy bevalljam, hogy nem Kummer Eliz az igazi nevem. Az igazolványok sem képezik az én tulajdonomat, hanem az övét. — Mi hát az igazi neve? — Engedje meg uram, hogy elhallgathassam. Nem akarom eljárásodat szépíteni, de még menteh sem. Megtörtént a baj s ami büntetést a sors ezért rám mér, el fogom szenvedni. Ha ön innét kiűz, szó nélkül menni fogok a bizonytalan jövőbe, sőt nyomorba. Mert az én, osztályrészem ezentúl már csak a nyomor lehet. Krecsun meg volt hatva. — Jól van, — szólt szelídén — nem fogom bolygatni a dolgot. Nem kutatom, hogy miért tette azt. Csak annyit mondjon, de őszintén és lelküsmereteseny vájjon van-e kedve itt maradni és szereti-e gyermekeimet? — Oh, szeretem őket, — szólt Etelka bizonyos ’elkesedéssel. — Nem is hittem volna, hogy valaha igy szeretni tudjak idegen gyermekeket. — Akkor hát ejtsük el a dolgot, — szólt a házigazda. — Vegyük úgy, mintha misem történt volna. Legyen ismét a régi, szeresse tovább gyermekeimet, Etelka sietve távozott. A szobájába érve megkönnyebbülve lélegzett fel. A vihar elült, a zivatar’ simult, anélkül, hogy lecsapott volna a villám. Ah, mi jó érzés fogta el egyszerre szivét, menynyire megkönnyebbültnek érezte magát. Dé vájjon meddig fog ez tartani? LXIX. FEJEZET A nagy vadászat Feltűnt a környéken, hogy Krecsunt egy idő óta sehol sem lehet látni. Nem jött be Jassyba egy kis csendesre a kaszinóba, nem látogatja meg barátait, sőt rokonait is elhanyagolja és ami a legfőbb, a környék hajtóvadászatai nála nélkül történtek meg. Mi lehet ennek oka? — gondolták többen. — Beteg nem lehet, mert már nagyobb hire lenne, de el sem utazhatott, mert akkor bizonyára elbúcsúzott volna ha szóval nem is, de legalább levélben. Volt neki egy bolondos unakaöccse, Urechia Gligor, aki nem volt oly gazdag, mint ő, de a világon a leggondtalanabb életet élte és egyebet sem tett, mint mindig bolondságokon törte a fejét. Ez a Gligor egy napon igy szólt: — Nem tudom elképzelni, mi van Vazullal. Alighanem valami mágnes tartja őt lekötve. Le van láncolva őkelme, mint a bundás kutya. Meg kell tudni, vájjon csakugyan úgy van-e? Összeállunk többen s a vadászat ürügye alatt átmegyünk hozzá. Ezt máskor is megcselekedtíik, tehát nem lesz benne semmi feltűnő s legalább megtudjuk, — mi van vele? Barátai helyeselték az eszmét s egy szép reggeen nyolc-tiz főből álló társaság jelent meg a kastély előtt vadászöltözékben. A bolondos Gligor elővette kütrjét és kétszer hatalmasan belefujt, minek következtében a vadászebek eszeveszett csaholásban ugrándoztak ide-oda. A kastélyban mindenki tudta, hogy mit jelent rz s fel sem igen vették. Krecsun is meg hallotta s elgondolta magában, talán mégis jó lesz velük tartani inkább, mint visszavonulni s emiatt különös kériésekre és magyarázatokra adni alkalmat. Magára kapta tehát vadászöltönyét, vállára ka- i ayaritotta puskáját és tarisznyáját és lement, előbb meghagyván a szakácsnak, hogy mint rendesen jo vacsorával várja a vidám vadásztársaságot. Krecsunt hangos örömkiáltásokkal fogadták. — Kénytelenek vagyunk ide jönni, ha látni akarunk téged, — szólt Gligor, — mi oka annak, hogy így visszavonulsz? — Kinzott a reuma, kedves barátim! A legutolsó haj tó vadászat alkalmával meghűltem s annak következményeit sinylem most is. Egész beteg vagyok! Gligor ránézett s gondolta magában, hogy ritka beteg néz ki olyan jól, mint ő. Ezt a megjegyzést azonban csak magában tette s azzal biztatta magát, hogy talán még ki fog sülni i való, ha ma nem, hát holnao, vagy holnapután. A társaság kiment a vadászterületre s a halts megkezdődött. De csodálatosnak látszott, hogy Krecsunbcl most teljesen hiányzott a régi kedv és valászszenvedély. Alig lőtt valamit s nem is bánta, hogy ilyan helyre jutott, ahol éppen semmiféle vad sem ött a puskavégre. Máskor az ilyen balszerencse miatt határtalan ’elindulásba tudott jönni és irigye volt mindenkiíek, aki véletlenül több vadat ejtett - nálánál, most azonban fel sem vette ezt, Neki úgy látszott, most másfelé járt az esze. A vadászat eredménye máskülönben tökéletesen kielégítő volt s az urak a legjobb hangulatban tértek vissza Krecsun kastélyába, ahol gazdag estebédlel várták a derék nimródokat. Gligornak úgy járt köröskörül a szeme, mint a vasvilla, mintha keresne valakit vagy valamit. Az irak egészen egyedül voltak a cinteremben, melynek nehéz tölgyfaasztala szinte görnyedezett a sok jótól, amit a szakácsmüvészet az úri társaság örömére ki tudott találni. Sem a gyermekek, sem a nevelőnő nem vettek részt a lakomában, mely rendszerint azzal végződött, hogy ez urak hatalmasan berúgtak. Ezt bátran megtehették, mert nem volt úrnő a háznál, kinek kedvéért a józanság erényében kellett magukat gyakorolni. — A gyermekeid hogy vannak? — kérdezte alkalmilag Gligor. — Úgy hallom, a napokban itt járt az orvos. — A kisebbiknek csekély láza volt, — felelt Vasul. -- De ez hamar elmúlt s most nincs semmi baja. — Megnézem őket! — Nem most, — szólt erre a háziúr élénken. — Majd inkább máskor. Gligornak ez feltűnt. Miért nem akarja Vázuk hogy meglátogassa a gyermekeket? Hisz még nincs ‘s késő! Alig múlt el félnyolc. — Megállj kopó, — gondolta magában Gligor, — rájövök én mindjárt, mi van a dologban. Alighanem szép nevelőnőd van és nem akarói, hogy lássam. — Appropps, hol van a titkárod? — kérdezte fenhangon. — Elment! — válaszolt Krecsun kurtán. — Tán csak nem végkép? — De végkép! — Hogy lehet az, Vazul? — Tegnapelőtt adtam ki neki az utat, mert nem voltam vele megelégedve. — Nem értem, — szólt Gligor meglepetve. — Még .két hét előtt is egész boldog voltál és áradozol előttünk, hogy ilyen jó titkárod még soha sem /olt. Magam is kedveltem őt, mert világlátott ember ;s emellett elég kellemes fickó is volt. Ugyan mit vétett? — Nem voltam megelégedve vele, egyebet nem mondhatok. Kezdetben nem az igazi alakjában mutatta magát. Egyébiránt csak nem akarsz felelősségre vonni? — Eszem ágában sincs! — kacagott fel Gligor. — Csak sajnállak, hogy ismét titkár nélkül vagy. (Folytatjuk) POLITIKAI HIRDETÉS POLITIKAI HIRDETÉS SZAVAZZON MÁJUS 3-ÁN a Cleveland School Board fantasztikus Adó Levy-jel EZEN ÚJABB ADÓK MEGSZAVAZÁSA AZ ÖN ADÓJÁT LEGMAGASABBFtA EMELNÉ CLEVELAND VÁROS TÖRTÉNELMÉBEN! Szavazzon e leviek ILLEM! Izek az ön adóit 1981-ben 16%-aL 1982-ben 19%al emelnék! (A Federation of Realty Interests mindenkor támogatta az észszerű oktatási programokat és a jövőben is ezt fogja tenni, de úgy érzi, hogy az iskolaszék.által igényelt $38,800,000 most túl sok a túl rövid idő alatt.) Federation of Realty Interests Henry DuLaurence, elnök 788 Union Commerce Bldg. SZEMÉLYI HÍREK MCIND'JH Londonban meghalt ötvenkiiencáves korában Sir Archibald Melndoe sebész, akinek specialitása volt az arcsebészet, sérülés folytán eltorzult arcok javítása. A háború idején 600 angol repülő égési és egyéb arcsebeinek nyomait tüntette el. Sebészi műtéttel szépítette a királyi család tagjainak és filmsztároknak arcát. A múlt évben az angol ex-király feleségének, a windsori hercegnőnek arcát reparálta. STEVENSON Adlai Stevenson, akit kétszer legyőzött Eisenhower tábornok, idegenkedik attól a gondolattól, attól a veszélytől, hogy Eisenhower trónörökösével, Nixonnal szemben is alulmaradhatna novemberben. Ezért egyre hangoztatja, hogy ő nem pályázik a demokrata elnök jelölésre. S mi lesz, ha a demokraták behívják, úgy, ahogyan a sorozó bizottságok a fiatalokat behívják ? “Erre a kérdésre sem igennel, sem nemmel nem tudok felelni. Igen azt jelentené, hogy óhajtom a jelölést, Nem azt jelentené, hogy kivonom magamat a szolgálati kötelezettség alól ...” — mondta Stevenson.. KRUSCSEV Nikita S. Kruscsev, az ukrajnai és budapesti hóhér husvét vasárnapján ünnepelte meg 63-ik születésnapját. NIXON & CO. Novemberben nem választunk dohányos elnököt. Egyik pályázó sem dohányos-. Nixon és Kennedy heti cigi rációja egy darab, Johnson, Humphrey^ és Symington egyáltalán nem szívnak. A dohánygyárosoknak nincs választásuk . . . A CRANBERRY PÁNIK UTÁN Emlékeznek a cranberry pánikra ? Mikor hivatalos helyről az a rémhír jött, hogy egyes nyugati és keleti államokban termett cranberry permetezés következtében fogyasztásra alkalmatlan, mérgezett, a háziasszonyok megijedtek és Thanksgivingre mással pótolták a hagyományos cranberryt. Rengeteg “ tiszta” cranberry eladatlan maradt és cranberry termesztők kárt szenvedtek. Most a kormány kárpótlást 'fizet azoknak a termesztőiknek, akiknek cranberryje tiszta volt és mégis eladatlan maradt, összesen körülbelül tiz millió dollár kárpótlást kapnak elmaradt keresetükért. Galidn herceg — az elsS fecske LONDON. — Emanuel Galicin orosz herceg, Nagy Katalin cárnő egyenes leszármazottja, a bolsevik forradalom után egyéves korában Angliába került és most elsőizben látogatott el szülőhazájába. Most, visszatérve Londonba elmondta, hogy reszketve lépte át az orosz határt, de ! élelme alaptalannak bizonyult mindenkit tisztelettel vegyes kíváncsisággal bámulta meg. őt, az első orosz herceget,. aki Szovjet-Oroszországfoa merészkedett. A herceg, aki Londonban egy repülőtársaság igazgatója, Moszkvában megmutatta J I szovjet hatóságoknak a fa: 'at,, amelyben a nagynénje, j b-erbatov hercegnő, a menekülés előtt gyémántjait elejtette. Moszkvából szétküldött a világ minden részébe 100 kéoeslapot barátainak— ellenforradalmároknak — és mindegyiknek neve elé odaírta régi elmüket: hercegek, grófok, bárók . . .
