A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-02-05 / 5. szám

A JÓ PÁSZTOR

A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL

MILYEN LESZ AZ EMBER SOKMILLIÓ ÉV UTÁN?

Dr. Richard Goldschmidi berlini egyetemi élettani professzor fantasztikus elmélkedései.

Egy görög filozófus meglátogatott egy szomszédos államot és egyik ottani kollégájával, aki papi tennivalókat is végzett, az emberi múltról beszélgetett. Nagyon természetesen a görög mitológiai álláspontot képviselte. Hogy ugyanis a görög nép, minden egyes tagja öt-hat generációval előbb istentől, vagy félistentől származott. Más magyarázatot akkoriban népének gondolkodása és tudománya nem talált az ember származásának magyarázására. A kolléga erre bevitte a görögünket egy hatalmas márványterembe, amelyben kétszáz szobor állott és igy szólt:

— Országunkban a papi tisztség apáról fiúra száll. Ez a kétszáz szobor kétszáz ősömet ábrázolja. Én sem tudom, hogyan keletkezett az ember a földön. De azzai tisztában vagyok, hogy már kétszáz generáció előtt is megvolt, mint ezek a szobrok mutatják.

A mi görögünk hazament és elkezdett gondolkodni. Rájött arra, hogy az istentől, vagy félistentől való származás nagyon bizonytalan lábakon áll. Az anekdota szerint ettől a perctől kezdődött az élettani kutatás és a legenda elmélete megingott.

Ami az emberi jövőt illeti, itt is többet ér a legcsapongóbb fantáziánál a tudományos alapokon nyugvó következtetés. Nem szabad abba a hibába esni, mint a merészen képzelődő irók, akik a jövő emberét a legfurcsább tulajdonságokkal ruházzák fel. Hol puszta agyvelőből állanak késői utódaink, hol távcsőszerü szemekkel néznek a megváltozott világba, hol szárnyaik vannak.

Ezek a leirások a humor birodalmába tartoznak. Az ember ma már nem változik meg, ha újfajta viszonyok közé kerül, hanem inkább technikai eszközöket készít szükségleteinek kielégítésére. Teleszkópszerü szem helyett, amellyel a természet nem hajlandó megajándékozni, maga gyárt messzelátót és a hiányzó szárnyakat repülőgéppel pótolja. Az ásatások azt igazolják, hogy a népvándorlás kora óta állandó tipusu emberfajok élnek a földön. A népvándorlás idején az erősebb népek legyőzték a gyengébbeket, a szellemileg magasabbrendüek az alacsonyabbrendüeket. Akkor hatalmas fajkeveredés volt Európában, aminek következtében az emberi fajok arculata megváltozott. Persze nem lényegesen. A népvándorlás előtti fajok képviselői is olyanok voltak nagyjából, mint mi. Talán csak a bőrük színe volt más, vagy a koponyájuk alkata, de még mindig sokkal jobban hasonlítottak a mostani emberhez, semhogy feltűnést keltenének, ha mai öltözetben megjelennének az utcán.

A természet a szabadban élő állatfajokat időnként egészen kis mértékben megváltoztatja. Évmilliók alatt valamilyen állatfaj esetleg átalakulhat más állatfajtává. Az embernél ez nincs meg. A természet nem igen szól bele életformánkba, amióta civilizált és kulturált ember lett abból a lényből, amely ősünk volt. Az ember olyan marad, amilyen most.

De egyetlen állatfaj sem változik örökké, ha természetes viszonyok közt él is. A természet ugyan megteheti, hogy adott esetben egy állatfajt átalakít másfajta állattá, mert a megváltozott külső körülmények, ennek az újfajta állatnak kedveznek. Rendszerint azonban az a helyzet, hogy a természet valamely állatfaj egyszer megindult fejlődését megakadályozni nem tudja.

Tökéletesíteni szeretne a természet. De néha túllő a célon, mikor igen nagy testsúlyt ajándékoz valamely állatnak, úgy hogy az nehezen mozog és a mindennapi élet küzdelmeire nem alkalmas. Túlságosan jó páncélfelszerelés, a jobbnál is jobb agyarak vagy fogazat szintén ártalmára lehetnek az állatnak. Sőt, arra vezethet a természet gondoskodása, hogy az illető faj kihal. így például a hires kardfogu tigris faji életének végefelé olyan nagy fogakkal rendelkezett, hogy száját már nem tudta kellőképpen kinyitni, mikor a prédába kellett harapnia. El is pusztult a kardfogu tigris.

Az írországi óriásszarvassal is alaposan elbánt a természet. Több méteres agancsot adott neki, jóval nagyobbat, mint ő maga. Szegény állat lépten-nyomon beleütközött egy fába, vagy egy másik óriásszarvasba. Sőt, előfordult, hogy önmagával került konfliktusba, lábai beleakadtak az agancsba, nem tudott továbbmenni, a leggyávább vadkan is percek alatt felnyársalta. Szegény írországi óriásszarvas! Emlékét már csak az ásatások fanatikusai őrzik.

Azt akarom mindezzel mondani, hogy sok állatfaj elpusztul, mert a természet javító szenvedélyében megfelejtkezik arról, hogy ennek a szegény állatnak meg is kell élnie, küzdelmet kell folytatnia kevésbbé tökéletes, de annál mozgékonyabb állatokkal. Valószi-A CUKORBAJ

HASNYÁLMIRIGY. INZULIN ÉS TŐZSDEI

Árfolyamok

Bármilyen nagy Ínyenc is valaki és bármilyen találékonysággal : állíttatja össze magának a napi menüjét, végeredményben mégis mindig csak ugyanazt a három vegyi anyagot veszi táplálkozás közben magához, ha mégolyán változatos reggeliket, ebéde két és vacsorákat rendel is. Fehérje, zsir és szinhidrát— ebből áll az ember kosztja évszázezredek óta, amihez még néhány sófajta, izesitőanyag stb. járul.

Mind a három anyag rendkívül komplikált vegyi felépítéssel bir és a szervezet előbb elemeikre bontja őket, hogy az elemekből aztán felépíthesse a test állományát. A felbontás és felépítés folyamatát nevezzük emésztésnek. A cukorbaj — a jobbmódu osztályok korosabb tagjainak ez a nagyon elterjedt betegsége — nem egyébb, mint a szénhidrátok megemésztésének zavara.

Szénhidrátnak nevezzük a cukrokat és lisztnemüeket, amelyekből tésztáinkat készítjük és amelyekkel ételeinket édesitjük. Mig a cukor és a lisztes tészta úgyszólván kizárólag szénhidrátból áll, addig az édes gyümölcsök és a főzelékek már csak sokkal kisebb mennyiségben, az állati termékek pedig alig tartalmazzák.

Miben áll az az emésztési zavar, amelyet cukorbaj nak nevezünk ?

A szervezet nem tudja a cukrot — ezt a számára nagyon is bonyolult vegyi anyagot — egyszerűbbé bontani és a cukor megemésztetlen formában, változatlanul ott kering a vérben, ahelyett hogy a teát táplálására szolgálna. Ebből mindenekelőtt az következik, hogy a cukorbajos beteg elesik egyik fontos táplálékától és bármilyen sokat eszik is — éhes marad és lesoványodik. A második következmény, hogy mig a vér normális körülmények között meglehetősen hig foilyadék, a sok cukor jelenléte miatt jóval sűrűbbé válik. Ezt a szervezet nem bírja elviselni: az ember önkéntelenül is szükségét érzi annak, hogy a vérét hígítsa, amit úgy próbál eléírni, hogy sok folyadékot iszik.

Hogy mi a cukorbaj közvetlen oka, azt ma sem tudjuk pontosan. De hogy milyen uton-módon áll elő ez az állapot, azt sikerült az orvostudománynak felderítenie. Ehhez azonban tudnunk kell azt, hogy a szervezet nem használja fel az egész cukormennyiséget, amelyet az ételekben felvesz, hanem annak egy részét elraktározza szűkösebb időkre a májban, ebben a hatalmas szervben, amelyet nagyságánál és súlyánál fogva a zsigerek királyának kereszteltek el. A máj tehát olyan, mint valami éléskamra. De nemcsak éléskamra, hanem, úgy látszik, háziaszszony is egy személyben, mert, mintha csak tudná, hogy mennyi cukorra van szükség, mindig a szükségletnek pontosan megfelelő menynyiségü cukrot ad ki magából és juttat a vérbe.

Az élettan kiderítette, hogy a máj nagyon pazarló háziasszony. Nagyon sok cukrot adna a vérnek, ha nem vigyázna rá gondosan gyámja, a hasnyálmirigy, ez a hosszúra nyult szerv, amely a hasüreg mélyében fekszik,

a gyomor és a gerincoszlop között. Neki köszönhető tehát a cukor pontos adagolása és nem a májnak.

így vigyáznak a szervezet cukorforgalmára az egészséges ember szervei. Némi fantáziával most már magunk is kitalálhatjuk, hogy miféle bökkenő lehet a cukorbetegnél. A betegség lényege, hogy a vérben túlsók a cukor. Nyilván elesett tehát a hasnyálmirigy — orvosi nevén: pankreasz — fékező befolyása. Végeredményben tehát a cukorbaj a hasnyálmirigy megbetegédese. A pankreász kelleténél hanyagabbul működik — ez a baj.

Az éhségen, szomjúságon és a fogyáson kivül egyéb tünetei is vannak a betegségnek. Töbé-kevésbbé az összes szervek megsinylik azt az állapotot, hogy nem a szokásos összetételű hanem azt az ál lapotot, hogy nem tulcukrozott vér táplálja őket. A leggyakrabban a bőrben jelentkeznek furunkulusok, viszkető pontok és sárga foltok.

A haj erősen hullhat, a szem látási élessége lecsökkenhet és a fogak is erőseb ben romolhatnak, mint rendesen.

Kifejezetten veszélyes betegségnek inkább csak fiatal embereknél lehet tekinteni a cukorbajt. Az öregek sokkal jobban elviselik, ami igazán szerencsésnek mondható.

A betegség ellenőrzése a vizelet vizsgálata utján történik. Persze, nem a vizeletben jelenlévő cukor a fontos: az orvos csak azért méri azt, mert belőle következtethet arra, hogy mennyi cukor van a vérben.

Az igazi baj ott kezdődik, ha a cukor mellett sávszerű anyagokat is sikerül kimutatni. Ez ugyanis annak a jele, hogy az emésztési zavar immár nemcsak a szénhidrátokra szorítkozik t. i. csak akkor tudja a test tökéletesen megemészteni, ha előzőleg egy bizonyos mennyiségű cukrot is megemésztett már. Ha a cukorbaj előrehaladott még ez a legszükségesebb cukoremésztés sem megy végbe, akkor immár a megemásztetlen zsir bomlási termékei is megjelennek a vérben. Minthogy pedig utóbbiak bizonyos savak formájában jelentkeznek — a szervezet valósággal a súlyos savmérgezés állapotába kerül, v Ennek tünetei mély álom, kábulat, rendetlen légzés, öntudatvesztés és ha nem jön idejében orvosi segítség, a végveszély is bekövetkezhet.

A legnagyobb hálával kell gondolni azokra az orvosokra, akiknek zseniális munkája egy olyan gyógyszerrel ajándékozta meg az emberiséget, amely úgyszólván teljes biztonsággal megvéd bennünket attól, hogy a fenn vázolt tragikus eseményekre sor kerüljön. Elsősorban a kanadai Bantingnak köszönhető, hogy ma az inzulinban egy biztos hatású gyógyszerünk van a cukorbetegség ellen. A gondolat, amelyből már Banting elődei is kiindultak, nagyon egyszerű volt. Minthogy a cukorbajnál alapjában véve a hasnyálmirigy elégtelen működéséről van szó, egészséges hasnyálmirigyből kellene kivonatot készíteni és a beteg vérébe bemecskendezni. A nehézség abban rejlett, hogy a hasnyálmirigynek az a hatóanyaga, amelyre szükség van, nagyon bomlékony és előállítása után rövid idő! vei hatástalanná válik. 1920- I ban végre a próbálkozások

nünek tartom, hogy az ember is igy fog egykor elpusztulni. Egy késői korban nem képes majd megküzdeni a mindennapi problémákkal, mert szelleme, gondolkodása, agyberendezése egyre távolabb viszi őt a gyakorlati kérdésektől. A rengeteg okos ember és lángelme egyáltalában nem nagy előny, ha csak a faj érdekeit nézzük.

Az emberi agyvelő kezdődő élkorcsosulására mutatnak már ma is a gyakorlati élettel semmiféle kapcsolatot nem mutató, egyoldalúan túlzott képességek. Mire jó a faj boldogulása szempontjából, hogy egyes emberek egyszerre harminc ellenféllel játszanak sakkot? Vagy milyen gyakorlati célt szolgál a zseniális muzsikus élete, akinek a hangszerelés minden problémája a kisujjában van és millió melódia zsong a fejében? Értsük meg: a kultúra kitermel .és a többi ember fölé emel ilyen specialistákat. A kortársak számára tényleg rendkívüli emberek ők és a kulturális fejlődés hasznára vannak. De a faji fejlődéshez semmi közük, ennek végeredményben ártanak, mert kivételes képeségeiket egyre nagyobbodó számú utódaik öröklik A specialisták száma emelkedik, a gyakorlati élet követelményeinek egyre kevesebb ember felel meg. A mondottakból az is kiviláglik, hogy a kultúra kibontakozása és az emberi faj boldogulása két különböző dolog. Amit a kultúra az egyén számára, mint rendkívüli eredményt ád — mondjuk a fizikai munka szükségességének csökkentését az egész világon —, az a faj számára egyenesen káros lehet.

Az emberrel Ugyanúgy lehetne kísérletezni, mint az állati, vagy növényi fajtákkal. Amint a tenyésztők kihoznak fantasztikus szépségű dáhliákat, vagy gyorsan futó lovakat és kiválóan intelligens kutyákat, úgy módjában volna a biológusnak csodaszép asszonyokat, sport-világrekordereket és a tudományt uj eredményekkel gazdagító zseniket kitermelni. Csak az kellene hozzá, hogy a biológus az embereket tetszése és legjobb belátása szerint, alapos megválogatás után keresztezhetné. Erre, hála Istennek, nem fog sor kerülni, és értjük, hogy miért jó ez igy. Egyrészt nem lehet célja az emberiségnek, hogy specialistákat produkáljon, másrészt az emberi élet lényege a szabad elhatározás lehetősége, mindenben, tehát a háztartás megválasztásában is.

Az emberi faj életerői ugyanúgy korlátozottak, mint bármely állatfajé. Bizonyos idő múlva, egyszerűen nincs tovább, a fajba helyezett ősi energiák elhamvadnak az évmilliók során. A faj egyszer természetes utón elpusztul, akár az egyes ember.

3. OLDAL

UTAZÁS A FOLD KÖRÜL EGY PERC ALATT

DUBLIN, Írország. — Daniel Lynam gyárigazgató télikabátban leült egy étteremben és elsőnek forró levest rendelt. Nem szolgálták ki, mert az az étterem előkelő hely, ahol csak “tisztességesen öltözött” vendégeket szolgálnak ki. Lynam perelt és a biró öt font sterling kártérítést Ítélt meg neki, azzal az indokolással, hogy a kiszolgálás megtagadására nem volt olyan nyomós ok, amilyent a törvény megkövetel. Fejcsóválva nyilatkozott az étterem tulajdonosa: “Bolond dolog a divat és elegáncia. Nőket, akik kabátban, kalapban ülnek le az asztalhoz, szó nélkül kiszolgálnak, férfiakat nem. Magam sem tudom, miért”.

, > ,?‘X* '■

TOULON, Franciaország. — Julien Hauspiez, 75 éves nyugalomba vonult vasutas 77 éves felesége két év óta ágyhozkötött beteg volt, gyógyíthatatlan bénulással. A férj maga végzett el minden házi munkát, gondozta, ápolta feleségét, végül azonban nem bírta tovább nézni az asszony szenvedéseit és elhatározta, hogy megöli, aztán végez önmagával is. A múlt héten, pénteken éjjel késsel a kezében nesztelenül odalépett felesége ágyához, hogy végrehajtja a tervet. Reszkető kézzel az asszony szivetájára próbált szúrni, de megbicsaklott és a kés a felesége fejét érte, megkarcolta. Az asszony felriadt álmából és sikoltozni kezdett, kiugrott az ágyból és az ablaknál segítségért kiáltozott. Két év után először állt ekkor lábra. Sikoltozását meghallotta a szomszéd szabó, berohant a lakásba és a fürdőszoba ajtajáról lógva találta az öreg vasutast, aki időközben felakasztotta magát. A szabó átvágta a hurkot és megmentette a vasutas életét. És a béna asszony csodálatosképpen járni kezdett, a bénulása elmúlt.

PALERMO, Szicília. — Szerencsétlen betörő járt az automobil klubban, ellopott egy borítékban talált 200,000 lírát ($320) és érintetlenül hagyott egy doboZt, amelyben 40 millió lira (65,000) dollár) volt — az országút használatáért járó adók, amiket a klub hajtott be az állam részére.

BIRMINGHAM, Anglia. — Az automobil ventilátor gyárban a foreman csúnya szitkokkal illetett egy munkást, mert későn jött. Erre a gyár 2000 munkása sztrájkba lépett. Indokolás: Többször kirúgtak munkásokat azért, mert szitkozódtak az előmunkásra, igy hát az előmunkás sem szitkozódhat büntetlenül.

KOPENHÁGA. — Jütland tartomány Djursland nevű szigetén megalakult az Agglegények Klubja, amely alapszabályai szerint megvédi tagjainak érdekeit, főleg a nőkkel és az adóhivatallal szemben. Minden dán férfi beléphet a klubba, aki elérte a veszélyes 30 éves kort és bebizonyítja, hogy sohasem volt nos.

A klub kizárhatja a méltatlan magaviseletü tagokat. Méltatlan magaviselet alatt mindenekelőtt a nősülés értendő. A klub tagjai nem hajlandók az iskolák fenn-, tartására szolgáló adókat fizetni. “Gondoskodjanak az ., iskolákról azok, akik gyerekeket hoztak a világra” mondja a klub kiáltványa. r-A-'.k

TOKIO. — Eltávolították az összes tükröket a, tokiói központi gőzfürdő kabinjaiból, s azóta a nők nyolc,) a férfiak pedig három perccel előbb készülnek el az .. öltözéssel.

PARIS. — Egy francia gyár rádiókészüléket épit be a gyermekkocsikba. Gombnyomásra altatódal hangzik fel, amelytől a csecsemő vagy elalszik, vagy nem alszik el.

GRAC. — Rudolf Blaninschek 16 évi oroszországi és szibériai fogság után hazakerült. Elbocsátása előtt fogadalmat kellett tennie, hogy tapasztalatairól és élményeiről nem fog beszámolni hazájában.

mégis eredményre vezettek. Megvolt a kincset jelentő oz’vosság, amely azóta milliók életét hosszabbította és mentette meg. Minthogy e fontos hatóanyag nem az egész hasnyálmirigyben, hanem annak csupán egyes “szigetszerűen” elhelyezett részeiben található, sziget pedig latinul insulát jelent, Banting és munkatársa, Best inzulinnak nevezték el az éltető folyadékot. Persze, az inzulint csak orvosilag pontosan megállapitandó mennyiségben szabad felhasználni, —szerint, hogy mennyire előrehaladott a betegség.

Az insulin hatása múló, ezért az injekciókat állandóan meg kell ismételni, hogy az egészséges állapotot fentarthassuk. Ez a folytonos injekiózás nem éppen kellemes, mei’t túlságosan az orvos személyéhez láncolja a beteget, bár intelligens és ügyesebb páciens, ha kellően tud ügyelni a tisztaságra, esetleg maga is eltanulhatja az orvosától, hogy miképpen kezelje magát inzulinnal.

A könnyebb eseteknél nincs szükség inzulinra sem, ezeket elégséges megfelelő diétával gyógykezelni. A diétának az a lényege, hogy a beteg minél kevesebb Tisztás cukornemüt vegyen magához. Pontos előírást csak az orvos adhat, ő is csupán akkor, ha már jól kiismerte az esetet és megállapitotta, hogy páciense mennyi szénhidrátot bir el. A megfigyelés ideje alatt a napi szénhidrátadagot igen lassan, fokozatosan emelve meghatározzák azt a határt, amikor a vizeletben, ismét cukor lép fel.

A cukormennyiségre a koszton kivül még egyéb tényezők is bírnak bizonyos befolyással. Lázas betegségek fokozzák a cukor kiválasztást és hasonló hatást tehetnek lelki izgalmak is. Noorden professzor, a cukorbaj egyik legkiválóbb európai ismerője, egyszer tréfásan igy fejete ezt ki: “Ha a tőzsdén a papírok esnek, akkor a cukor emelkedik.”