A Jó Pásztor, 1960. január-június (38. évfolyam, 3-25. szám)

1960-02-05 / 5. szám

\. OLDATJ ÓHAZAI HIRADd MILLIOMOSOKAT GYÁRTANAK A NÉPI DEMOKRÁCIÁBAN MEGFIZET A KURUC BUDAPEST — Molnár Erik jégretett miniszteren kívül még sokan vannak Magyaror­szágon, akik úgy vélekednek, hogy a kapitalizmus még nem jutott a lassú halódás téli év­szakába. Vannak a kapitaliz­musnak maradványai—vagy, ahogyan a kommunista szóno­kok és cikkírók mondják: csö­­kevényei. Ezek közé sorolha­tók vállalkozó szellemű, sú­lyos kockázatot vállaló fér­fiak és nők, akik odáig me­részkednek, hogy pullovert horgolnak és eladnak, vagy sertést vágnak és a húsát el­adják. Sőt még oly megrög­zött gonosztevők is akadnak, akik sok gyapjufonálra tesz­nek szert, dolgos fiatalokkal készíttetik el a pullovereket és a haszonból, amit szerez­nek, tisztességes munkabért fizetnek. Ezek a “spekulánsok és ár­­drágitók” a társadalmi lép­cső legalsó fokára csúsznak le, ha “üzelmeikre” rájön a jó szomszéd vagy a rossz rend­őrség. Egy lépcsőfokkal feljebb so­rakoznak a “maszekok”, vagy­is a magánszektorban (önálló kisiparban) dolgozók. 1 És a felsőbb fokon és a te­tőfokon állnak a lottó sze­rencsés nyerői. A lottó sorsjá­ték, szerencsejáték. A szel­vények vevőinek ki kell talál­­niok, hogy a jövő vasárnap hazai és külföldi footbáll meceséken mely csapatok fog­nak győzni. Már két találattal nagy nyereményre lehet szert tenni, mert rengetegen vásá­rolnak szelvényeket, rengeteg a befizetés. Úgyszólván min­denki játszik, pénzt kockáz­tat meg, akárcsak szabad or­szágban a termelő és a keres­kedő, a vállalkozó és a spe­kuláns. A különbség a kapi­talista és a kommunista gaz­daság vállalkozói közt az, hogy a kommunista gazdaság­ban — a felsorolt kevésszá­mú kivételtől eltekintve — a kockázattal való pénzszerzés­nek fő utja-módja a szeren­cse hajszolása, a lottó. Azt lehet mondani, hogy a ma­gyarországi proletárdiktatú­rában úgyszólván mindenki lottó-kapitalista. Amint ez ki­derül a következő újsághír­ből: Kétszázmillió lottószelvényt vásároltak a múlt évben a fo­gadók. A nyerteseknek össze­sen 297 millió forintot fizet­tek ki. Tavaly hét szelvénnyel értek el ötös találatot; ezekre összesen 8,168,245 forint nye­remény jutott. A tiz millió lakosú ország­ban egy év lefolyása alatt te­hát egy-egy lakosra átlag 20 lottószelvény jut. Minthogy milliók vannak, gyermekek, szegények, akiknek lottószel­vényre nem jut, a játékban résztvevők mindegyikére 20- nál sokkal több lottószelvény, vagyis sorsjegy jut. A játékszenvedély megítélé­séhez közelebb hozza az olva­sót a következő kimutatás egy hétről: A lottó 51. játékhetére 3,819,872 darab szelvény ér­kezett. Öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 45 fogadó ért el, a nyeremény­­összeg egyenként 63,665 fo­rint. A háromtalálatos szelvé­nyek száma 4016, ezekre egyenként 356.25 forint fi­zetnek. Kéttalálatot 93,967 fogadó ért el, a nyeremény­­összeg egyenként 15.20 forint. Ezek a készpénz nyeremé­nyek. De van oly lottó is, me­lyen lakást vagy tárgyakat le­het nyerni. « Mit csinálnak, mihez kezde­nek a szerencsés nyerők, a proletárdiktatúra frissensült milliomosai és kisebb gazdag­jai? Ez érdekes újságcikk­­téma, sokszor jelennek meg a pesti lapokban riportok sze­rencsés nyerőkről, jövő ter­veikről. A legtöbb história azzal kezdődik, hogy először megvásárolják azokat az ad­dig elérhetetlen bútorokat és háztartási készülékeket, ame­lyekről a lottószelvények vá­sárlásakor álmodtak. Aztán pénzt osztogatnak, rokonok­nak, barátoknak. Aztán be­gombolkoznak és halomra rak­ják a rengeteg kölcsönt kérő levelet. Akadt már nem egy szerencsés nyerő, akitől sok­kal többet kunyoráltak, mint amennyit a nyeremény kitett. Különösképpen akadnak so­kan olyanok is, akik nem né­zik át az eredményről megje­lent újsághíreket és nem je­lentkeznek nyereményükért. Ilyesmiről szól a következő hir a pesti Népszavából: A legutóbbi lottó tárgy­­nyeremény-sorsolás óta több mint két hét telt el s számos nyeremény még mindig gaz­dátlan, köztük az Üllői úti öröklakás is. Nem vitték el 10 motorkerékpárt, konyhabú­tort, 12 televíziós készüléket •és még nem kellett a panofix bunda sem. A 46. játékhét szelvényeinek bemutatási ha­tárideje hétfő. Ha letelik a nyerő szelvé­nyek bemutatásának határ­ideje, elvész a nyeremény. Marad, mi volt: az álom, a reménység, hogy egy napon lesz mosógép és dívány, amit Pesten elegánsan, franciásan rekamiénalí neveznek . . . Csendélet Budán BUDAPEST (FEC). — A Kossuth rádió jelentette: Ellátogattunk a Budaörsi ut 4 18-as épülettömbbe. A lakók zöme dolgozik, de az­ért a gondnok lakásán mégis összegyűlt egy kis társaság egy kis panaszra. Mi a pa­naszuk a lakóknak? — A házainkat tatarozták H9i58-ben, az építő vállalatok a legnagyobb rendetlenséget hagyták itt. Felszedték a grá­nit-kockákat, úgy rakták visz-I sza, hetek után, megáll benne az erőviz, belefagy a jég, az udvar nincs rendesen kivilá­gítva, mert az épitővállalat a villanyt is letörte, nem állí­totta helyre. Sötétben jövünk be, elesünk és kitörhetjük a nyakunkat. — Az ajtókat, ablakokat olyan rosszul javították, hogy éppen csak hogy becsavarták. A szemét-takaritás sem oldó­dott meg. Gyűlik a szemét, a lakók ezt megoldják úgy, hogy az emeletről leöntik a földszintre. A gyermekek sem a legjobb csemeték. Lecsuz­­lizzák a villanyégőket. Itt a szülőknek is egy kicsit na­gyobb gondot kellene fordíta­ni a gyerekek nevelésére. — Futbaloznak az ablakok alatt, borzalmas ordítással, és ha rájuk merünk szólni, a legpéldátlanabb válaszokat kapjuk. A szülők nem törőd­nek a gyerekekkel. ÖSSZEVESZETTÉ) LONDON — Malik szovjet nagykövetet Kruscsev vissza­hívta Moszkvába. Londoni diplomáciai körökben úgy vé­lik, hogy Maliknak az össze­­veszejtő szerepét szánta Kruscsev. Az ő feladata lesz, mint Kruscsev tanácsadójá­nak, az, hogy igyekezzék a csúcskonferencia alkalmával kihasználni a nyugati szövet­ségesek közt fennálló ellenté­teket. (Folytatás a 2-ik oldalról) a dolog, kérem. Strahlemburg gróf ugyanis szakított a Pe­pivel. Illetőleg a Pepi szakí­tott a gróffal. A gróf egyedül írezte magát és — hajlandó volt megbocsátani a nőmnek, hogy — olyan rossz volt hoz­zám. És tetszik tudni, mi de­rült ki? — Hogy a grófnő még nindig szerelmes az első fér­jébe . . . — Hát ezt honnan tetszik tudni ? A hatalmas pipaszár meg­vetően legyintett: WASHINGTON. — A wash­ingtoni francia nagykövetség dísztermében január 27-én a francia köztársaság elnöké­nek, De Gaulle tábornoknak megbízásából, Hervé Alphand nagykövet Msgr. Varga Béla mellére tűzte a Becsületrend tisztikeresztjét és a nagyhírű szervezet szokásaihoz híven köszöntötte a magyar emi­gráció kitüntetett vezetőjét. A magas kitüntetést a há­ború alatti szolgálataiért kap­ta Msgr. Varga Béla pápai prelátus, aki Balatonbogláron a lengyel és francia hadifog­lyok tízezreit mentette meg Hitlerék bosszújától. Közvetlenül a háború kitö­rése után Balatonboglár plé­bánosa, Msgr. Varga Béla, or­szággyűlési képviselő, segély­akciót szervezett a lengyel menekültek érdekében. Bala­tonbogláron helyezték el a len­gyel menekültközpontot, ahol gimnáziumot és lyceumot is létesítettek a lengyel diákok továbbtanulása és a lengyel intelligencia utánpótlása ér­dekében. 1941-1944-ben a ba­­latonboglári gimnázium volt az egyetlen lengyel középis­kola az egész világon. Msgr. Varga Béla segély­akciója 55,000 lengyel kato­na számára tette lehetővé, HÁZASSÁGI HIR . . . BUDAPEST. — Özv. Sógor József né 53 éves nyugdíjas szövőnő, az öttalálatos lottó­­szelvény szerencsés nyertese, felvette több mint egymillió forintos nyereményét. Az il­leték levonás után 1,053,062 forintot kapott kézhez. Két­százezer forintot vett fel készpénzben, a többit taka­rékbetétként helyezte el. A pénzt rokonsága s újpesti la­kótársai között osztotta szét. és még aznap házasságot kö­tött az egyik újpesti cipész szövetkezet dolgozójával. Új­pesten szép családi házat vá­sárolnak. Életmódján nem változtat, csupán a betétben elhelyezett összeg kamatából egészíti ki férje fizetését. Húst vettek, ettek — bírságot fizettek KECSKEMÉT (FEC) — A Petőfi Népe jelenti: Meggyes Lajos szarkási lakos, akinek másfél hold sző­lője van és a havi keresete meghaladja az 1,300 forintot, öt hízott sertéséből egyet le­­vágot és annak húsát 25 fo­rintos kilónkénti áron árusí­totta. A szabálysértési előadó 700 forint birságra büntette. Megbírságolták azonban vá­sárlóit is. Bajáki Jánosnak, aki 15 kiló húst vett át Megy­­gyesitől 300, Dömötör József­nek 200, Kemenczei Mihály­nak 150, Lázár Mihálynak 200, és Czimmer Józsefnének 150 forint bírságot kell fizet­nie — vagy ha azt elmulaszt­ják, a legújabb rendelkezés szerint börtönben kell leül­niük. — Ez igy szokott lenni rendesen. — Hát most is igy volt, kérem. A grófné sirva kérte vissza a szabadságát. Én pe­dig — amint már többször említettem, nem bírom. . ; — Tudom, kérem. A női könnyeket! így aztán, kérem, hajlandó vagyok visszaadni a nőmnek a szabadságát. — Csak igy egyszerűen? Minden feltétel nélkül. — Természetesen. Aki menni akar — az menjen. Az ügyvéd kiverte a hamut öblös tenyerén, a hatamas csibukból. hogy Jugoszlávián és Olaszor­szágon keresztül elérjék Fran­ciaországot, ahol a legendás Andes-féle hadsereg magvát alkották. Ő maga a lengyel.el­lenállási mozgalom összekö­tője volt és a londoni szabad lengyel miniszterelnök Stanis­law Mikolajczky fiát is, kise­gítette atyjához, Londonba.. A magyar segélyakció hire eljutott a francia hadifog­lyokhoz is, akik a németorszá­gi táborokból megszökve, Ma­gyarországra vették útjukat és Balatonbogláron hagyomá­nyos vendégszeretettel fogad­ták őket. 2,200 francia tisztet és katonát, közöttük 300 zsidó vallásut helyezett el Msgr. Varga Béla a balatonboglári szállodákban és turistaházak­ban. A franciák Magyarorszá­gon szabad emberek voltak; minden vasárnap és a francia nemzeti ünnepen saját francia papjukkal Szentmisén vettek részt. Vasárnap reggel a ba­­latonboglári templomtorony­ra a magyar nemzeti zászló­val együtt a francia Tricolort is felhúzták. Szentmisére ka* tonai parádéval vonultak fel, francia nemzeti dalokat éne­kelve, ami egyedülálló ese­mény volt Európaszerte a hit­leri megszállás sötét idejében. A francia hadifoglyok egészségük helyreálltával az ország különböző helyein csa­ládoknál helyezkedtek el, mint francia nyelv tanárok', máso­kat az egyházi iskolák alkal­maztak ebben a minőségben és mindegyikük hivatásának megfelelő foglalkozást vá­laszthatott. A legtöbbjüket azonban a hazájuk iránti kö­telesség De Gaulle tábornok szabadfrancia mozgalmának zászlaja alá szólította, ahová Msgr. Varga Béla segítségé­vel el is jutottak. Amikor a németek 1944 március 19-én megszállták Magyarországot, a tábort fel­oszlatták és a balatonboglári plébános is üldözött lett. Mind­­szenty bíboros, akkori vesz­prémi püspök autóján az ak­kori csonka püspöki kar fel­kérésére és meghatalmazásá­val titokban Budapestre uta­zott, hogy a templomokban és egyházi épületekben, vala­mint intézményekben elhelye­zést biztosítson üldözöttek számára. Szálasi Ferenc rémuralma Msgr. Varga Bélát távollété­ben halálra ítélte, de ő bujdo­­sása közben sem volt tétlen: az üldözött katolikus pap min­dent elkövetett az üldözött zsidóság megmentésére. Az­után a vörös hadsereg politi­kai osztálya fogta el 1944 vé­gén, amiért a lengyel ellenál­lást segítette. A háború után Msgr. Varga Béla a Kisgazdapárt országos alelnöke és a budapesti szer­vezet elnöke, majd 1946-ban a Magyar Parlament elnöke lett. A volt balatonboglári ha­difoglyok mind lerótták há­lájukat azért a testvéri se­gítségért, amelyben Magyar­­országon részesültek* lisieuxi Szent Teréz szobrát ajándé­kozták a balatonboglári plé­— Gróf ur, én egyáltalán hem csodálkoznék, ha ezek után a grófné ön mellett ma­radna, A gróf csodálkozva nézett föl. • — Ezek után ? Mikor ilyen egyszerűen elengedem. — Éppen azért. — Dehát, mégis, kérem, miért teszik ezt gondolni... ? Az ügyvéd szerényen vála­szolt : — Mert igy szokott ez len­ni, kérem. A szép asszonyok csak egyet nem tudnak meg­­bocsájtani: ha valaki köny­­nyen le tud róluk mondani. bániának. Talpazatára a kö­vetkező francia és magyar­nyelvű feliratot vésték: Ezt a szobrot, egy francia szentnek szobrát, német fo­golytáborokból menekült fran­cia katonák állították a bala­tonboglári templomban, mint­egy emlékezetéül annak a szi­ves vendégszeretnek, amelyet a nemes magyar nemzet ré­széről ismertek meg Balaton­bogláron. .. A nemes erőfeszítés, hogy Magyarországon a parlamen­táris demokráciát megerősít­sék, a vörös hadsereg és a kommunisták aknam unká j a következtében m e g h i u s ült. Msgr. Varga Béla 1947 junius 1-én Ausztriába menekült, ahonnét még ugyanazon év­ben az Egyesült Államokba érkezett. Azóta Msgr. Varga Béla a magyar emigráció poli­tikai szervezetének elnöke. A balatonboglái í franciák háláját másfél évtizeddel ké­sőbb a francia köztársaság méltánylása követte. Amint a szabad francia mozgalom ve­zetőjét,, De Gaulle tábornokot megválasztották francia köz­­társasági elnöknek, egyik in­tézkedése volt, hogy annak a magyar katolikus papnak a mellére tűzzék a Becsületrend Tisztikeresztjét, aki a legne­hezebb időkben segítette a szabad franciákat Magyaror­szágon. A kitüntetés átvétele után Msgr. Varga Béla a következő nyilatkozatot tette a sajtó­nak : “Megragadom ezt az alkal­mat arra, hogy felhívást in­tézzek az egész világ magyar­ságához, kövessék azoknak a magyaroknak példáját, akik a háború alatt és a náci elnyo­más állandó fenyegetése ide­jén a lengyel és francia mene­kültek ezreinek életét mentet­ték meg, közöttük számos zsi­dóét is. Felhívással fordulok honfi­társaimhoz, Ítéljék el nyilvá­nosan azoknak a cselekede­teit, akik a zsidók millióinak kiirtása után az antiszemitiz­must segítik elő, ezáltal a nemzetközi kommunizmusnak azon céljait támogatják, hogy a szabad világban a lehető legtöbb zavart okozzák.” Köszönjük szépen! A budapesti Esti Hírlap je­lenti : Eddig több mint tízezer ajándéktárgyakat tartalmazó csomagot adtak fel külföldi ro­konoknak, ismerősöknek .Ma­gyarországon. A csomagto­vábbítás egyik központja, a Tempó Kisiperi Szövetkezet, naponta 200-220 külföldi cím­re szállít ajándékot. A leg­több csomagot Kanadába és Észak-Amerikába küldik, sok csomagot szállítanak ezenkí­vül Németországba, az észa­ki államokba és a szomszédos államokba Í3. Az ajándékozók többnyire népművészeti tár­gyakkal kedveskednek. A leg­népszerűbb ajándékok a köny­vek, kézimunkák, szőttesek, matyó babák és — a szegedi papucs. Turisták, figyelem! Budapesti újsághír: Gás- 1 pár József rendszeresen fel-Msgr. Varga Bélát, a Magyar Bizottság elnökét a becsületrend tisztikeresztjével tüntették ki Gőzerővel, tenorral folytatják a falvak kolhozositását (FEC) Az 1958-végi és 1959-eleji események 1960- ban megismétlődtek. Amint előrelátható volt, az Egyesült Nemzetek közgyűlése után durva erővel láttak a kolho­­zositáshoz. Olyan tömeggel és erővel léptek fel a párt em­berei, hogy a parasztság ma már a legtöbb helyen csak egy ! választása volt: belépni a kol­­! hozba és menteni, ami ment­hető. így szinte napok alatt termelőszövetkezeti község lett Llosszupereszteg (sárvári járás), Kiszombor (Csongrád megye) Alsórajkon (Zala me­­| gye) is egy nap alatt 160 pa­rasztcsalád belépett a tsz-be i 198 taggal, 1181 hold földdel, és egy paraszt sem maradt már önálló. Ugyancsak tesz községek lettek Kerecsend, Bükkszék, Vécs és Aldebrő Heves megye), ezenkívül He­ves megyében 2499 családot kényszeritettek belépésre 10314 holddal. Bács-Kiskun megyében két nap alatt “ön­kéntesen” 96 család válasz­totta a tesz-t. Baranyában is erős a nyo­más, ahol a falvak 46 százalé­ka, 165 falu termelőszövetke­zeti község. Somogybán: Mesztegnyő, Böhönye, Bala­­tonujlak lettek tsz községek­ké. A “Szabad Föld” cimü lap nem is csinál titkot a balaton­­ujlaki erőszakos kolhozositás­­ból; nyíltan leírja, hogy ele­inte a dolgok nehezen mentek, “de később mozgásba lendült ' minden, mert Szokola Károly ! párttitkár vezetésével har­­j mincnégyen jöttek át a szom­­í szédos gazdaságokból segite- I ni.” Vas megyében pár napi “meggyőzés” után tsz közsé­gek lettek: Tanakajd, Vas­­szécsény, Lipárt, Bárdos, Boz­­zai, Bőgőt, Kenéz, Pecöl, Vá­­sárosmiske, Szentlóránt, Sor­­kifalud, Izsákfa, Magyarsze­­csőd, Molnaszecsőd. Ezenkívül J Vas megyében még 1492 csa- I Iád lépett be a tsz-kbe, közel 12,000 holddal. Zalában még tsz községek lettek: Szentpéterur, Bak, Esztergály, Zalaszentmárton, í Pőtrét, Zalagric. Békés megyében Gyula szö­vetkezeti város lett, szintén pár nap leforgása alatt. A kommunista párt ugyan­ilyen eredményeket ért el az ország száz és száz más, itt fel nem sorolt községeiben. A párt azonban nemcsak a sa­ját embereit és eszközeit moz­gósította, hanem más ténye­zőkkel is puhította a paraszt­ság ellenállását. Egyidőben jelentek meg a katolikus, re­formátus és evangélikus “bé­kepapok” Írásai, akik bibliai idézetekkel igyekeztek bizo­nyítani, hogy a kolhozositás lényegében egyezik a nagy próféták tanításaival. így a katolikus békepapok lapjában a “Katolikus Szó”-ban Rozsá­­li Menyhért egri apostoli kor­mányzói helynök igy indokol­ja a kolhozositást: “A mezőgazdaságban is kö­zösségi élet, közösségi munka alakul. Ebben a fejlődő élet­ben újabb és újabb problémák támadnak, melyeknek meg­oldásához az Egyház tanitá­­| saiban is megtaláljuk a meg- i felelő mondanivalónkat. A kö- 1 zösségi életnek számos pél­dáját találjuk a Szenthárom­ság életében, az Egyházban, a családban, a népek életében. A közösségi élet ős formája megtalálható volt a pátriar­­chák korában, gyakorolták azt az első keresztények, akiknek tulajdona közös volt.” Ugyanígy ir a “Reformátu­sok Lapjában” Dr. Bartha Ti­bor püspök: “Hálaadással gondolunk ar­ra, hogy lelkipásztoraink — szinte egészen, jelentéktelen kivételtől eltekintve — őszin­te szivvel, benső meggyőző­déssel vesznek részt a falu uj társadalmi és gazdasági rend­jének kialakulásában.” Ugyanígy Ottlyk Ernő evangélikus teológiai akadé­miai dékán is a kolhozositá3 mellett tört lándzsát. A parasztság magára ma­radt, egyik oldalon a párt, a másik oldalon a titkos rend­őrök, tanácsadók, mind-mind arra biztatják, hogy lépjenek be a tsz-be. Be is lépnek. Eb­ben a belépésben azonban van valami, ami izgatja a kor­mányt : Amilyen arányban alakulnak a termelőszövetke­zetek, olyan arányban hagy­ja el a fiatalság a falut. MOLNÁR ERIK NEM HISZ A KAPITALIZMUS VÁLSÁGÁBAN BUDAPEST. (FEC) — A Társadalmi Szemle decemberi számában beszámol egy an­kétről, melynek témája Mol­nár Eriknek “A jelenkori ka­pitalizmus néhány gazdasági problémája” cimü, 1959 júliu­sában megjelent könyve volt. Az ankét résztvevői — mint a beszámolóból kitűnik — álta­lánosságban szembenfordul­­tak Molnár Erik tételeivel, aki azonban egy-két módosí­tással kitartott eredeti véle­ménye mellett. Molnár tehát nem volt hajlandó “önkriti­kát” gyakorolni és feltehető­en ez a magatartása késztet­te Kállai Gyulát arra, hogy a december eleji pártkong­resszuson tartott beszédében Molnárt “revizionistának” bé­lyegezze meg. Az ankétra egybegyült több mint száz résztvevő előtt Molnár Erik valóságos vád­lottként jelent meg. Csupán egy-két fogalmazási tévedé­kereste azokat a szállodákat, amelyekről tudta, hogy kül­földiek lakják és ott üzletelni kezdett a turistákkal. Ipar­cikkeket vásárolt tőlük, ame­lyeket aztán haszonnal tovább adott. A Fővárosi Bíróság de­vizagazdálkodás veszélyezte­tése, valamint Üzletszerű ár­drágítás büntette címén von­ta felelősségre. Ebből a kis hírből látszik, hogy a kommunisták megfi­gyelés alatt tartják a külföld­ről, érkezett turistákat. sét volt hajlandó elismerni, tételei mellett azonban válto­zatlanul kitartott. Különösen támadták Mol­nár Erik könyvének a követ­kező tételét: “A kapitaliz­musban nem működnek olyan törvényszerű tendenciák, me­lyek a kapitalizmusnak, mint gazdasági rendszernek — az időszakos válságoktól külön­böző — általános válságát elő­idézhetnék.” A felszólalásokra végül Mol­nár Erik válaszolt. Kijelentet­te, hogy továbbra is fenntart­ja nézeteit. “Az igazi vita — mondotta — amely a háttér­ben lappang, a könyv szelle­mének a kérdése. A könyv szelleme röviden az, hogy ne­künk, marxista forradalmá­roknak, fel kell ismernünk a tényeket anélkül, hogy látá­sunkat elhomályosítani en­gednénk a régi elméletek ál­tal, mert csak ebben az eset­ben vagyunk képesek gyakor­lati taktikánkat a tényékhez igazítani és igy eredményes­sé tenni.” Molnár Erik 66 éves, a két világháború között ügyvéd volt 1945-1947 között népjó­léti, majd többször — igy Nagy Imre első miniszterel­nöksége alatt is — igazság­ügyminiszter, kétizben kül­ügyminiszter. 1948-1956-ig a párt központi bizottságának tagja, a forradalom után nem választották vissza, igy fő­leg tudományos munkát fejt ki. A Tó PÁSZTOR

Next

/
Thumbnails
Contents