A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-25 / 39. szám

2. ÖLDÄlj A Jő PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1738 EAST 2Zad STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ÜUOflZLI ESI DIJAK: Cgy évre_____________$G.OO fii évre ______________S3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year______________$6.00 Half Year _____________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. AMERIKAI LECKE UJAMERIKÁSOKNAK Amerikában még mindig vannak Horatio Algerek. Tudják-e, ujamerikások, hogy ki volt Horatio Al­ger? Amerikai regényfigura. Földhözragadt szegény szülők gyermeke, aki sokra vitte itt, a korlátlan lehető­ségek honában. Lettországból ide jött egy földhözragadt szegény család, férj, feleség és öt gyerek. A szülők nehéz mun­kává'! tartották fenn magukat és gondoskodtak gyerme­keikről. Az egyik gyerek, a Charlie, sokra vitte itt. He made good, ahogyan amerikaiul mondjuk. Charlie lit­ván nevét, amelyet az itteniek sohasem is tudták helye­­lyesen kimondani, megváltoztatta, Crown lett az ame­rikai neve. Mr. Charles Crown. Charles Crown 1919-ben vállalkozásba fogott, 10,- 000 dollár tökével (amit a szájától elvonva összespó­rolt) homok és kavics üzletet nyitott. Aztán újabb és újabb vállalkozásokba fogott. Horatio Alger szeren­csecsillaga fénylett minden vállalkozása felett. Azt mondják, hogy Charlie Crown ma Amerika egyik leg­gazdagabb embere. Egy pár nagy ház részvénytöbbsé­ge az övé. Ő az ur ezekben a nagy házakban: Empire State Building New Yorkban, a világ legmagasabb épü­lete; Merchandise Mart, Chicago leghatalmasabb üz­leti és iroda épülete; második' legnagyobb részvényese a Hilton Hoteleknek; nagy részvényese a Rock Island vasútnak. Elég? A felsorolásból talán elég. De Charlienak mindez még nem elég, ő most alkudozik a General Dy­namics Corporation részvénytöbbségének megszerzé­sére. 1Ü7 millió dollárt kinál a részvényeseknek. Nincs tovább ----T^a. De holnap tovább megy a kol­­• dusszegény litván • utján, mert ez olyan ut, amelyen niűHhnegállás! 'Még csak 63 éves, még sokat fogpnk hallani Charles Crownról. , A connellsvillei bányaberendezési gyár elnöke John B. Shallenberger kávét visz a sztrájkoló munkásoknak, akik 35 centes órabéremelést követelnek. KINCSTALÁLÓK Vannak kincskeresők és vannak kincstalálók. Időnkint bejárja a világsajtót a hir, hogy búvárok itt vagy ott a tenger mélyében rég elsülyedt hajók után kutatnak, amelyek állítólag mesés kincsek rejtenek — királyi kincstárak vagy tengeri rablók arany és drága­kő kincseit. Ha sikerül, a keresőké a kincs. * A kincstalálók másfajta emberek. Ezek múzeu­mokból ellopnak műkincseket, de sokszor hiába tulaj­donították el azokat, nem tudják értékesíteni. Mert ugyan ki vásárolna meg egy Monna Lisá festményt vagy egy királyszobrot? Az ilyen kincseket éppoly ne­héz pénzre átváltani, mint aprópénzre, például holmi százasokra felváltani lopott ezerdolláros bankókat. Most Torontóban tolvajok kincseket loptak a szép­művészeti múzeumból, közte Rembrandt és Rubens festményeket. Ilyen tolvaj zsákmányt nehéz, csaknem lehetetlenség eladni, mert az eladó elárulná magát, rriint a nagy múzeumi tolvaj lás tettesét. Miért lopnak tehát-ilyen műkincseket ilyen kincstalálók? Ez minden múlt esetben lélektani rejtély volt, a torontoi esetben sem lesz másképp, ha világosság derül az esetre. Ré­gebbi esetekben többnyire elmebetegség rejlett efféle múzeumi lopások mögött. Kivétel a szabály alól: Régi, muzeális értékű ék­szerek lopása. Az ékszerekből ki lehet törni a drága­köveket és egyenkint értékesíteni. A múzeumi ékszer­lopás a legveszedelmesebb “műfaj”. A legújabb szen­zációs múzeumi ékszerlopás Egyiptomban történt. Tu­­tenkámen fáraó kincseiből lopkodtak máig ismeretlen tettesek. Egy és más ebből a zsákmányból gyanútlan vevőre találhat, ha az eladó, a tolvaj, nem emliti Tu­­tenkámen nevét. OPERATION BEER Veszedelmes hadműveletek folytak le nemrég Alaskában, Szibériától alig 40 mérföldnyire. Az izga­tott oroszok teleszkópokkal figyelték, amint amerikai utászok és robbantási szakértők százezer kanna sört re­pítettek a levegőbe.- Egy kis eszkimó falu határában történt a robban­tás, a községtanács kérésére. Két évvel ezelőtt, amikor amerikai katonák állomásoztak a falu mellett, hozták ide a temérdek itókát, hogy a honvágyas amerikai fiuk­nak legyen mivel oltaniok a szomjukat. Amikor a katonaság eltávozott, az eszkimókkal közölték, hogy a sörkészlet megromlott, ne igyanak be­lőle. A biztonság kedvéért már ekkor robbantással pró­bálták megsemmisíteni a sok sört, de sikertelenül. Az eszkimó ifjúság hamarosan rákapott a sörre és HOLLAND KOMMUNISTA VÖRÖS SZEMÜVEGEN AT NÉZTE, GYÖNYÖRŰNEK LÁTTA A MAGYARORSZÁGI SZ0VJETPARADICS0M0T BUDAPEST. — Theun de Vries holland kommunista író Magyarországban járt és a Népszabadságban meg irta, hogy mit látott. Olyan vigan hazudozik arról, amit állító­lag tapasztalt, hogy az olva­sónak az az érzése, hogy a ferdítésben perverz gyönyö­rűséget lelt. Olvassuk: THEUN DE VRIES: Jól tudom, hogy a nyugati kapi­talista országok külső lát­szatra talán a luxus nagyobb fényét mutatják, mint Ma­gyarország, s igy a felületes nézőnek úgy tűnik, mintha ott nagyobb lenne jólét. Ez,azon­ban egyáltalán nem igw>tvan. Ha valakinek módjábün áll betekinteni a nyugati orszá­gok munkásainak háztartási könyvébe, könnyen megálla­píthatja, hogy ,az élelmisze­rek és a lakbérek ijesztő gyor­sasággal enfelkednek. A dol­gozók sokszor napi 12-14 órai munkával érik el azt, hogy egy morzsányit élvezhesse­nek a jelenlegi termelési kon­junktúrából. I>e ha egyszer a konjunktúra megfordul s bekövetkezik a válság, egy­szerre vége a jólétnek — a tőkések megtartják a jó idők­ben szerzett vagyonukat, de a munkásoknak elúszik a mo­sógépük, a televíziójuk, még a bútorok is, amit a “jó évek” alatt szereztek, munkanélkü­liekké válnak, sokszor egyet­len lehetőségük a kivándor­lás .. . AZ IGAZSÁG: Nem igaz az, hogy csak a felületes néző találja úgy, hogy a nyugati országokban nagyobb a luxus, magasabb az életszinvonal, mint a szovjetizált országok­ban ; az igazság az, hogy ezt elismeri Nikita Kruscsev is és Ígéri, hogy majd, sok év múlva, az ő alattvalói is el fogják érni a nyugati élet­színvonalat. Nem igaz, az sem, hogy a nyugati országokban a mun­kások keresetét csaknem tel­jesen felemészti az élelmi­szerek és a lakás drágasága, állítólag ijesztő gyorsasággal való drágulása. Tény az, hogy mindenütt a nyugati orszá­gokban — nemcsak Ameriká­ján — a munkások valódi bére és ezzel életszínvonala egyre magasabb. Megdöbbentő a holland moszkovitának az a szemér­metlen hazugsága, hogy napi 12-14 órai munka folynék bármelyik nyugati országban. A legtöbb nyugati országban napi 8 órán túl senkisem kö­teles dolgozni, nyugaton egy­re jobban tért hódit a heti öt nap munkaidő. Az, hogy a szabad gazda­sági rendszerben elkerülhe­tetlen a munkanélküliség, ta­gadhatatlan és senkisem ta­gadja. Csají a kommunista propaganda tagadja le a mun­kanélküliséget, amely kom­munista uralom alatt álló or­szágokban is igenis van. Itt­­ott kibújik a hazugságter­jesztő újságok hasábjai közt a lóláb, ^mikor, például, Bul­gáriából jelentik, hogy mun­kanélküliéig ezreit “kölcsön­adták” a szovjetnek sziizföl­­dek feltörtére. De becsüle­tes, igazpróndó ember ha munkanéllíiliségről beszél, meg kell Jógy emlitse azt is, hogy a nfcigati országokban a munkajjküliek hosszú időn át '4hjMV!vNl^csü lnek ^ hogy a ri^nkiiyélküli segély némely országban, például Amerikában, jóval több, mint a dolgezó munkás keresete szov j eibr szagodban. “Soíleor esetlen lehető­ség a MvándoSás . . Ha­zudni Könnyű,i hazudni oly jó! Hím nem ltud a holland kommufista aíról, hogy a ki­vándorlás mim egyetlen le­hetőség csak* a vasfüggöny mögött létezik ? A vasfüg­göny mögötti országok kor­mányai éppen azért kényte­lenek magasfeszültségű vil­­iányárammal és aknákkal a kivándorlástól visszarettente­ni az embereket, mert sokan, milliók, úgy érzik, hogy a ki­vándorlás a számukra az egyetlen lehetőség, hogy em­berhez méltó életet éljenek. Nyugat-Berlin szabadsága ép­pen azért idegesíti oly nagyon a kommunistákat, mert ez az egyetlen rés, amelyen át még meglehetősen könnyen lehet kiszabadulni a kommunista pokolból. THEUN DE VRIES: A ma­gyar munkásoknál nem lát­tam azt a hajszoltságot, a mely nyugati társaiknál oly szembetűnő. Mindenki dolgo­zik, de mindenkinek van sza­bad ideje is. És mindenki jól fel is használja a szabad ide­jét. A kapitalista országok dolgozói, amennyiben egyál­talán jutnak szabad időhöz, azt lélektelen szórakozósokra fordítják. Bokszmeccsek, de­­tektivfilmek, szenzációt haj­­hászó újságcikkek terelik el őket attól, hogy komoly, lélek­emelő dolgokkal foglalkozza­ennek az lett a következménye, hogy a fiatalok folyton részegeskedtek. Az alkohol öl, butit és nyomorba dönt, egy régi magyar jelige szerint. Az eszkimók erre szin­tén rájöttek. Az italos eszkimók verekedtek, garázdál­kodtak, sőt — amire az eszkimók történetében száz éve nem volt példa —, betörtek egy házba. Ezért kérték az amerikai hadvezetőséget, hogy vi­gye a sört Isten hirével, vagy pusztítsa el. A hadveze­tőség eleget tett a méltányos kívánságnak. Annyi di­­namittal, amivel jéghegyeket repítettek volna a leve­gőbe, robbantották fel a sörraktárat, hogy az teljesen megsemmisült, az eszkimó ifjak nagy szomorúságára. nak. Sodródnak a kapitaliz­mus őrült arénájában, s nem tudják, hogy ki és mikor üti őket ki a nyeregből. Ezzel szemben Magyarországon a munkások és a parasztok ol­vasnak, jó könyveket olvas­nak. Az én hazámban alig for­dul elé, hogy egyszerű em­berek hazájuk klasszikusait olvasnák. Magyarországon ha talmas példányszámban fogy­nak el Petőfi Mikszáth, Mó­ricz Zsigmond és Vörösmarty müvei. AZ IGAZSÁG: Munkahaj­sza, munkaverseny, hóvégi hajrá, rohammunka, társa­dalmi munka, stb. — ezek mind kommunista fogalmak és tények. A nyugati orszá­gokban kollektiv szerződések szabályozzák az emberséges munkaviszonyokat. Heti 40 vagy még kevi.'ímbbjrnunkaóra meliert' mindéTMmfenMMiäk elég szabad ideje van, min­denki tetszése és Ízlése szerint keresheti., az élet apró örö­meit. Sportmérkőzések látogatá­sának elitélése nagyon fur­csán hat, ha meggondoljuk, hogy a szovjet, amely a spor­tot is propagandamétellyel fertőzi meg, a nyugati orszá­gokon tultenni igyekszik óri­ási arénák, stádiumok építé­sével, meccsek rendezésével és népszerűsítésével. A magyar munkások és pa­rasztok olvasnak. Jól teszik. De vájjon tudja-e a holland látogató, hogy miért olvas­nak burzsuj klasszikusokat? Mert a kommunista Írásokat, újságokat, könyveket, szín­darabokat és filmeket ki nem állhatják. A Népszabadság és a többi lapok többhasábos szürke elméleti cikkeit, a kommunista nagyságok ( Ma­rosán, stb.) beszédeit ugyan ki tudja végigolvasni? És ki lesz a magyarországi szovjet­paradicsomban oly hosszuéle­­tü, hogy el tudja olvasni Le­nin összegyűjtött müveinek 36 kötetét? THEUN DE VRIEiS: Ma­gyarország ma valóban a ma­gyaroké, s nem a külföldi tő­ke segítségével kizsákmányo­ló mágnásoké és nagybanká­roké. És Magyarország az if­júság országa. Veszprémben beszéltem több fiatal ember­rel. Egyikük könyvtáros volt, a másik vegyésznek készült, egy harmadik éppen most szerezte meg a mérnöki dip­lomáját. Ebben az országban mindenki számára nyitva áll a tudás és az érvényesülés útja. AZ IGAZSÁG: Téved, Theun. Magyarország ma az orosz birodalom gyarmata, egész gazdasági rendszere a szovjet gazdaságának kiegé­szítését szolgálja. Amikor a külföldi tőkét becsmérli s a külföldi tőke funkcióját a kizsákmányo­lással együtt emliti, a hol­land ujságiró a “deviáció” bű­nébe esik, vagyis elhajlik a (folytatás a 8-ik oldalon) A KÖLTŐ ÉS A KÖLTŐNŐ A múlt század lesütött szemű, halk szavú asszo­nyai izgatottan lesték minden héten a postát, hogy mi­kor hozza az újságokat, divatlapokat, csöndes, egyhan­gú életük leghűségesebb barátait. Az ötvenes években azután már nemcsak olvastak az asszonyok, hanem sok szép verset, érzelmes történetet Írtak is. Először csak félénken kopogtattak az irodalom kapuján, munkáik alá nem is merték odairni nevüket. Vidéki udvarházakban, még Pesten is már az öt­venes évek beköszöntésénél beszélték, hogy Majthényi Flórián kis leánya verseket ir. Bizony ez érdekes hir volt, hiszen a kis Flórika alig lehet több 12—13 éves­nél. De a mende-monda mégis igazat újságolt, mert alig telt el három év, szép csengő versek jelentek meg a Hölgyfutárban és bár Írójuk csak Flóra névvel jelez­te költeményeit, mégis mindenki tudta, hogy azokat a szép, nagylánnyá serdült Majthényi Flóra Írja. Sze­retettel fogadták, ünnepelték is a fiatal költőnőt. Any­ja kétségbeesett tiltakozása mit sem használt, haját rövidre vágta, férfias szabású kabátot, fehér mellényt, kis piros nyakkendőt viselt, és hogy megőrizze arcá­nak érdekes sápadtságát, titokban krétát is evett. De mert szive egy romantikus szerelemre is vágyott, a dúsgazdag és előkelő szülők egyetlen leánya beleszere­tett egy fiatal poétába. Majthényiné, a gőgös Kállay leány, hallani sem akart a Hölgyfutár fiatal segédszerkesztőjéről, hiába irt Tóth Kálmán annyi szép verset, a “Szerelem vad­rózsái” csak Flóra szivében visszhangoztak, de anyja világért sem akarta Írójukat vejének elfogadni. Azt nem bánta, hogy leánya verseket ir, annak talán örült is, mikor a hozzá irt verseket olvasta, hogy leánya: Virágok tündére, halandók virága, Bujdosó csillagzat, epedő költészet, Minek nevezhet még a nyelv gyarlósága Kit a lélek annyi fenséggel tetézett?! Eleinte kérlelte Flórát, ne törődjék Tóth Kálmán­nal, de hiába. Flóra nem engedett. De mielőtt anyja beleegyezését kierőszakolta volna, előbb megakart győződni lovagja szerelmének önfeláldozó nagyságá­ról. Fehér port töltött két pohár vizbe és felszólította Tóth Kálmánt, igyák meg a mérget, minek éljenek to­vább, hiszen anyja soha nem ío^-feeleegyezni boldog­ságukba. A fiatal költő habo^s tjeikül ürítette ki a fe­iéje (csak ekkor vallotta be nevem* *. a pohárban, mikor TOtn Kálmán már rosflülétről panaszkodott. Próbára akar­ta tenni szerelmét, ennyi von* az egész. Mikor a költő barátai ezt meghallották, könyörög­tek neki, hagyja ott ezt a leányt, aki az élette1: Gyen léha, szívtelen játékot üz. De a szerelmesek győztek, 1856-ban megvolt az esküvő. Az anya is, barátai is belenyugodtak abba, amim változtatni úgyse tudtak, csak Madách Imre jósolta meg komoran az esküvő hirét boldogan újságoló kis Veres Szilárdának, hogy a két költő házasságának nem lesz jó vége és nem is fog soká tartani. Eleinte úgy látszott, a szerelmeseknek volt iga­zuk. Pedig Tóth Kálmán is félt a jövőtől, mert hiszen A nagy világ leánya vagy te, Én egyszerű, félénk fiú, A te sorsod vidám, fényes, Az enyém meg oly szomorú! Flóra ábrándos, rajongó lelkének minden szenve­délyével szerette férjét és szerelmét megható szép da­lokban ujjongta be a világba: Mert mindennek földön, égen, Elmondottam régén, régen, Mennyire szeretlek téged. Csupán előtted hallgatok, Neked szólni nem tudok, Mennyire szeretlek téged! Férjének nem is kellett elmondani, hiszen évekig küzdött, sok-sok mindent feláldozott, hogy az övé le­hessen. Felszállhattam volna A csillagos égre, Angyalok körébe, Kéklő messzeségbe. De reád gondoltam, Édes boldogságom, És csak itt maradtam Inkább e világon. És Flórának érdemes volt ittmaradni, mindenről lemondani, olyan boldog, olyan megelégedett volt. És mikor a kis Béla is megérkezett, ez a boldogság még teljesebbé vált. Most már nem csak szerelméről, anyai boldogságáról is énekelt. De egyszerre vihar támadt és mikor elhúzódtak a felhők, nem ragyogott fel az égen a békét hirdető szi­várvány. A kisütő nap csak romokat talált, amiket so­(Folytatása a 3-ik oldalon) , HAZUDNI KÖNNYŰ - HAZUDNI JÓ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents