A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-25 / 39. szám

A JÓ PÁSZTOR 3. OLDAL j ISMERETEK KINCSESTÁRA j A NYELV HALLGATAG SZAVA Orvosi vizsgálatra ment egy szerelőmunkás. Amig vetkőzött, az orvos egészen jelentéktelen dol­gokat kérdezgetett tőle, például azt, hogy melyik fut­ballcsapatnak szurkol, stb. Az orvos egyszerre csak fordított a beszédtémán és megkérdezte: — Hány évvel ezelőtt volt szívrohama? — Nekem? — csodálkozott el a beteg. — Szív­roham?— Ja igen, igen. Tizen . . . tizenkét évvel ezelőtt, volt egy enyhe roham. Hogyan állapította meg? — Nagyon egyszerűen — válaszolta az orvos. — Amig beszélt, megfigyeltem, hogy nyelve nem egé­szen szabályosan mozog. Egyik fele nehezen moz­dul, mintha nem reagálna jól az ingerekre. Ez a je­lenség gyakran szívroham utóhatásaképpen jelentke­zik. A beteg elámult, hogy az orvos ilyen semmiség­ből is ennyit “ki tud találni.” Valóban csodálatos, hogy az orvos mennyi min­dent meg tud állapítani a nyelvről. A nyelv mozgá­sából meg tudja állapítani a hibát, a hiba helyéből pedig azt, hogy minek a következtében állott ez be. Az orvosok már régen tudják, hogy az ember nyelve, születése előtt, két részből áll. A részek majd­nem teljesen külön állnak és csak közvetlenül szü­letés előtt nőnek egybe. Az összenövés helyét később is meg lehet látni, a nyelvet hosszában egy sáv osztja ketté. Mivel a nyelv mindkét felének külön idegveze­tékei vannak, a nyelv csak akkor mozoghat szabályo­san, ha ezek az idegvezetékek mindkét oldalon egész­ségesek. Ha az egyik oldalon érzékenyebbek, a nyelv - nem működik rendesen. A betegidegü oldal nehezen mozog, olyan, mintha az egészséges fél vonszolná magával. Szívrohamok következtében gyakran meg­történik, hogy az idegek részben vagy teljesen meg­bénulnak. Ezért tudta az említett orvos “kitalálni”, hogy páciensének valamikor szívrohama volt. A nyelv színéről könnyen meg lehet állapítani, hogy nem vérszegény-e a páciens. A halvány nyelv rendszerint vérszegénység jele. Sokan panaszkodnak amiatt, hogy nyelvüket fehér nyálkás kéreg Vffltá'ft ezzel állí­tott be egy beteg az o^oshoz.^i((r — Mondja el, mit/szokott enni — mondta az or­vos. ^ — Minden reggel megiszom két pohár tejet. Uzsonnára szintét kettőt és lefekvés előtt is kettőt. — Elég — szakította félbe az orvos —, magának nincs semmi baja, csak kevesebb tejet kell innia. A beteg ezután két pohárra csökkentette a tej­adagot és 2—3 hét múlva teljesen eltűnt a fehér ké­­, heg a nyelvéről. Vannak emberek, akiknek a nyelve olyan, mint a térkép: tarka vonalak szelik át. Úgy is nevezik ezt a jelenséget, hogy térképnyelvüség. Két izraeli orvos nemrégen több mint ezer ilyen beteget meg­­' vizsgált és megállapította, hogy ezt a jelenséget bőr­­viszketegség és légzési zavarok követik. Vizsgála­tukat még nem fejezték be, de az a véleményük, hogy a térképnyelvüséget a helytelen táplálkozás okozza és hogy részben öröklődő tulajdonság is. Azok, akik penicillin tablettákat szedtek be hosz­­szabb időn át, észrevehették, hogy nyelvükön sötét foltok jelentek meg. Az orvosok szerint ez azért kö­vetkezik be, mert a penicillin sok baktériumot meg­öl a szájban. A nyelv színéről és állapotáról szinte biztosan meg lehet állapiltani a sarlachot, a világospiros érdes nyelv leginkább vérszegénység következménye, stb. A nyelv beszél az orvosnak. Többet elmond, mint gondolnánk és akkor is beszél, amikor nem akarjuk. Olyasmit is elmond, amiről mi nem is tudunk. SIMBACH, Németország. — A vasúti állomáson a vámvizsgálat alkalmával egy leplombált teherkocsi­ban találtak két jugoszlávot, akikben már alig volt élet. Nyolc nap előtt rejtőztek el a vagonban, hogy szabad földre juthassanak, de a harmadik napon a kocsiban súlyos baleset történt: felborult a vizeskannájuk és az­óta szomjúság gyötörte őket. Nürnbergbe vitték őket, a menekült-fogadóba. RÓMA. — Az olasz büntetőtörvényt módositani fogják és felvesznek abba oly rendelkezést, hogy bör­tönbüntetéssel kell sújtani oly egyéneket, akik máso­kat megakadályoznak vallásuk szabad gyakorlásában, akár nyilvános, akár privát ájtatosság esetében. Ha­sonlóképpen tilos bárkit is arra kényszeriteni, hogy olyasmit cselekedjék, ami vallása törvényeibe ütköz­nék. PEKING. — A kinai kommunista kormány jelen­ti, hogy a méhek most sokkal több mézet termelnek, mint Chiang Kai-sek kormányzata alatt. Ez egyike azoknak a kinai kinyilatkoztatásoknak, melyek azt cé­lozzák, hogy az emberek lépre menjenek és megköszön­jék Mao Cetungnak a kommuna rabszolgaságot. Az Atlantic City, N. J.-ben megtartott Miss America szépségverseny résztve­vőinek egyes csoportjai. “Turisták ezreit szívesen látjuk - a llN-nek tilos a bemenet!” AZ EGYESÜLT NEMZETEK KÉPVISELŐIÉT NEM ENGEDI BE MAGYA10BSZÄGBA SEM A SZOVJET. SEM ANNAK MAGYAROBSZAGI HELYTARTÓJA Az Egyesült Nemzetek nagygyűlése annakidején ha­tározatot hozott, hogy — mi­után a világszervezet katonai erő hijján képtelen volt a szovj et magyarországi vé­rengzését, a magyar szabad­ság harc vérbefojtását meg­akadályozni — legalább any­­nyi szolgálatot tudjon tenni az orosz gyarmati elnyoma­tás és kommunista rendőrál­lami uralom alatt álló magyar népnek, hogy az üldözöttek sorsán valamelyest segítsen. Evégből megbízták Wan Waithayakon sziámi herceg volt ídiíü^minisztert, a'? Egyesült Nemzetek egy éven át volt elnökét, hogy, mint a világszervezet rendkívüli ki­küldöttje, utazzék el Magyar­­országba, vizsgálódjék ott és különösen azon igykezzék, hogy a magyarországi szov­jetkormány terrorját enyhít­se, a szabadságharc résztve­vőinek, akiket börtönbe és koncentrációs táborokba ve­tettek, részben Oroszország­ba, Szibériába deportáltak, szabadulását kieszközölje. A sziámi diplomata akciójára azonban nem kerülhetett sor, a magyar és az orosz kormány megtagadták a beutazási en­gedélyt azzal a szemérmetle­nül hazug ürügygyei, hogy az 19i&8 október-novemberi ma­­gyaror s z á g i “ellenforrada­lom” ügye Magyarország bel­ső ügye és abba az Egyesült Nemzetek Szervezetének sem­mi beleszólása nincsen. Wan Waithayakon herceg erre megbízatásáról lemondott. De nem mondott le az Egye­sült Nemzetek Szervezete a magyarországi embermentő akció folytatásáról. A sziámi herceg helyébe egy másik rendkívüli meghatalmazottat bízott meg ugyanazzal a fel­adattal: Sir Leslie Monroe volt ausztráliai külügyminisz­tert, aki szinétn egy éven át az Egyesült Nemzetek nagy­gyűlésének elnöki tisztjét töl­tötte be. Sir Leslie Monroe fárado­zásai, hogy Magyarországba utazhasson, kudarcot vallot­tak, a magyarországi szovjet­kormánynak álláspontja a ré­gi, illetőleg, miután fellendült egész Európában, igy Ma­gyarországon is, a turistafor­galom, kiadták a jelszót, hogy dollárokkal és más “kemény” valutával megrakott külföl­diek jöhetnek ezrével, minél többen jönnek és minél több dollárt hoznak magukkal és költenek el Magyarországon, annál jobb, de — az Egyesült Nemzetek Szervezete rendkí­vüli követének tilos a beme­net! A magyarországi szov­jetkormány fittyet hány a vi­lágszervezetre, mert Kurs­csev biztosította arról, hogy semmi baj nem származhat abból, ha éppen úgy dacolnak a szovjet magyarországi hely­tartói a világszervezettel és a világközvéleménnyel, mint ahogyan dacolt maga az atom­bombákkal felszerelt és az 1958 október-novemberi na­pokban messzevivő hidrogén­­bombás rakétákkal fenyegető­ző szovjet. Ily körülmények közt Sir Leslie Monroe elhatározta, hogy megbízatásáról lemond. Nagy kár lenne,hja Sir Mon­roe ennél az Jí'irTMtározásánál megmaradna, mert nagyon sokan szenvednek még ma­gyarországi börtönökben, lá­gerekben és oroszországi száműzetésben. Ezért Dr. Fá­bián Béla, a volt magyar po­litikai foglyok szövetségének elnöke árit' kérte az ausz­tráliai diplomatát, hogy elha­tározását másítsa meg, te­gyen újabb kísérletet, hogy missziója Valamelyes ered­ményt érhessen el. Sir Mon­­roehoz intézett levelében Fá­bián mindenekelőtt rámuta­tott arra, hogy a magyaror­szági szoVjetkormány maga­tartása alapjában véve bosz­­szuállás: a hatalmukban levő magyarok üldözésével állnak bosszút azért, mert az Egye­sült Nemzetek annakidején külön bizottságot küldött ki a szabadságharc előzményei­nek, körülményeinek és a sza­badságharc elbukása után megindult embertelen terror­nak kivizsgálására. Ez a bi­zottság, mint emlékezetes, magyarok és mások százait hallgatta ki és a tanúvallomá­sokról több kötetre terjedő jelentésben számolt be az Egyesült Nemzeteknek és a világ közvéleményének. Mint most Fábián Sir Monroeval közölte, a magyarországi szovjetkormány öt szabad­harcos tanú otthonmaradt családtagjait — kivétel nél­kül öregeket és gyermekeket — Oroszországba deportálta. A továbbiakban Fábián in­formálja az Egyesült Nemze­tek megbízottját a szovjet novemberi fegyveres beavat­kozásának és az azt követő üldözésnek áldozatairól. A szabadságharc hősi halottai­nak száma 30,000. Kivégeztek 2174 szabadságharcost. 75,000 férfit, nőt és gyermeket Oroszországba d e p o r táltak. 60,000 személyt börtönbe és koncentrációs táborokba ve­tettek. 207,000 magyar kény­telen volt hazáját elhagyni, beleértve olyanokat, akik már korábban kikivánkoztak a magyarországi szovjetpokol­ból. 1958 februárja óta egymást érték Magyarországon a tit­kos tárgyalások és titkos ki­végzések. A szigorú titok­tartás ellenére a magyar nép mindent tud, mert kommu­nista tisztviselők — akik nyil­ván maguk is titkon gyűlölik a rendszert — értesítik a csa­ládokat. Külföldre is kiszivá­rognak hírek ezekről a titkos tárgyalásokról. így megtud­tuk, hogy márciusban Buda­pesten perbefogtak 54 fiatal gyári munkást “ellenforradal­mi bűncselekmények” címén és ‘közülük tizet halálra ítél­tek, 3<Fat 10 évtől életfogy­­tiglanig terjedő börtönre Ítél­tek. A fellebbezési tárgyalás a Fő-utcai törvényszéken jú­lius 14-én volt, Borbély János elnöklésével. A még mindig tomboló ül­dözés arra vall, hogy a ma­gyarországi szovjet-kormány terror nélkül nemtudja ma­gát hatalmon tartani. Cselekedni kell, és ezért Fá­bián Béla arra kéri Sir Leslie Monroe-t, hogy ne adja fel a politikai foglyok és deportál­tak megmentésére irányuló fáradozásait, ne mondjon le rendkívüli kiküldötti megbí­zatásáról, hanem mint a ma­gyar ügyben kiküldött U. N. delegátus vigye a “magyar ügyet” — a magyarországi embertelen terror és üldözés ügyét — az Egyesült Nem­zetek szeptember folyamán összeülő nagygyűlése elé. Kruscsev amerikai látoga­tását pedig használja fel arra, hogy magyarországi beutazá­si vízumot kérjen tőle és ha megkapja, nézzen körül a ma­gyarországi koncentrációs tá­borokban, vagy legalábbis a táborok szélén, hogy szemé­lyesen meggyőződhessen ar­ról, hogy igenis vannak Ma­gyarországon, B u d a p e sttől nem messze, koncentrációs tá­borok. Kruscsev itteni tartóz­kodása lenne a legjobb alka­lom arra is, hogy Sir Leslie Monroe kérje tőle a magyar politikai foglyok és deportál­tak szabadonbocsátását. Itt lenne az ideje annak is — fejezi be Fábián levelét —, hogy az Egyesült Nemzetek nagygyűlése követelje a szov­jet unióban levő koncentrációs táborok megszüntetését és a Kazaksztánba való “önkén­tes” deportálásokat, millió és millió munkarabszolga dolgoz­tatását a fagyos sarkvidékek és Szibéria, Közép-Ázsia er­deiben és bányáiban. Kara­ganda, Kolima, Norilsk és Vorkuta éppen olyan gyűlö­letes nevek, mint Dachau és Buchenwald, Auschwitz és Bergen-Belsen. (Folytatás a 2-ik oldalról) A KÖLTŐ ÉS A KÖLTŐ NŐ ha többé ne msikerült felépíteni. Mi okozta ezt a pusz­tulást, ki tudja? Ők soha nem beszéltek róla senkinek, de Flórának nagyon fájhatott csalódása, mert nemcsak családi boldogsága, hanem egész élete romba dőlt. A gyerek kedvéért, akit mind a ketten rajongva szeret­tek, megpróbáltak azért együtt élni, de nem lehetett. Néhány évi boldogság és sok szenvedés, sok keserűség után 1868-ban elváltak. Flóra mindig szeretett utazni, anyjával már leány­korában messze földet bejárt, volt Párisban, Olaszor­szágban, elmentek Weimarba is, Goethe, Schiller sír­ját, életük emlékeit felkeresni, és most vérző szívvel újra útnak indult, hogy uj tájak, uj emberek közt pró­báljon felejteni. Igazi vándormadár volt, egyszer itt, egyszer ott ütötte fel sátrát, de megnyugodni nem tudott sehol, romba dőlt boldogságát többé sehol sem találta meg. Nyugtalan szive űzte, kergette, és már ötven éves is elmúlt, mikor úgy érezte, pihenni vágyik, le szeretne telepedni. Otthon után vágyott, de hazajönni még ak­kor sem tudott. Pedig itt élt egyetlen fia, az egyetlen lény a föl­dön, akit szeretett, akihez ragaszkodott. Messze, minél messzebb akart boldogsága és csalódása színterétől lenni, talán ezért telepedett le Sevillában. Évekig élt Spanyolországban, itten irt kis útirajzai voltak utolsó megjelent munkái. Azután újra erőt vett rajta régi nyugtalansága, vándorbotot vett kezébe és Afrikába ment. Tuniszt, Algírt utazta be, de nyugalmat sehol sem lelt. A Szent Földre vágyott, azt remélte, ahol a Megváltó élt és szenvedett, az ő beteg, békét kereső lelke is meg fog nyugodni. Jeruzsálembe költözött, ott és Bethlehem­­ben élt, de megnyugodni nem tudott sehol. És közben az egykor hatalmas Majthényi-Kállay vagyon fogyott, Tóth Béla utolsó családi értéktárgyait, emlékeit adogatta el, hogy a messze távolban élő any­ját a nélkülözéstől megóvja. A régi nagy gazdagságból mindössze egy szoba maradt a Császárfürdőben, ame­lyet a Majthényi család a fürdő eladásánál magának örök időre kikötött. Az irgalmas rend főnöke sokszor irt a Spanyolországban, Palesztinában bolyongó Maj­thényi Flórának, kérte, mondjon' le erről a szobáról, ami évtizedeken át üresen bezófrva állt, hiszen ő kül­földön él,»és f** rá,sa^ksége. De ő szívósan ra gaszkodott jogához, antha éhezte volna, hogy hajó­törött életének ez lesz utolsó menedéke. Harminc évig bolyongott már Majthényi Flóra szerte a világban, mikor meghalt a fia. Most már ha­zajöhetett, hiszen senki sem élt azok közül, akiket gyű­lölt, sem azok közül, akiket szeretett. Az egykor ünne­pelt, körülrajongott szépség töpörödött öreg anyóka volt, amikor hazajött. Elment a Császárfürdőbe, elővett kis batyujából egy nagy rozsdás kulcsot, kinyitotta a harminc éven át bezárt szobát és beköltözött. Újra itthon volt, de csak szomorú roncs, beteg testű, beteg lelkű. Bizalmat­lan, elkeseredett öreg anyóka, akihez pedig megható­an jók voltak öreg barátai. Gondoskodtak róla, hogy az a kevés, amire neki még szüksége van, mindig meg­legyen. RABAT, Marokkó. — A kormány állambiztonsági okokra hivatkozva, felfüggesztette a kommunista párt működését. A kommunista párt tulajdonképpen nem legális párt Marokkóban, hanem csak megtűrték, ami­óta, 1956 márciusában, a francia protektorátus meg­szűntével az önálló marokkói állam megalakult. Alan B. Shepard Jr. Navy hadnagy (jobbról) egyike az ürhajóutazásra kijelölt hét embernek, B. C. Mc- Nabb igazgatóval (balról) vizsgálja a legutóbbi meg­hiúsult rakétakilövés okait a Cape Canaveral kilövő tornya tövében,

Next

/
Thumbnails
Contents