A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-09-18 / 38. szám
-J. OLDAL A Jő PÁSZTOR PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office »73« EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ßDOTlZL I ESI DIJAK,: Egy évre-----------------------$(>.00 fii évre------------------------S3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year-----------------------$6.00 Half Year -----------------1-----$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. Deiroiiban izgalmas versenyben veseieit Bill Stead motorcsónakja a "Maverick" a kanadai "Miss Superíest" előtt az utolsó fordulóig, de itt Maverick motorja "be-VÖRÖS CSILLAG A HOLDON savanyodoit" és a kanadai hajó könnyen győzött 94 mérföldes sebességgel. Kruscsev amerikai látogatása alkalmára a szovjet tudósok hatalmas rakétát röpítettek a Holdba, megrakva vörös csillagokkal és sarló-és-kalapácsos zászlócskákkal. Ha, mint feltehető, nem szerények, az oroszok kinyilatkoztathatják, hogy ime övék a Hold, a hódítás jogán. Emlékeztethetnek arra, hogy Columbus is spanyol zászló kitűzésével vette birtokába azt a nagy területet, amelyet éppen oly kevéssé ismert, mint ma nem ismerjük a Holdat. A szovjet tudományos teljesitmény történelmi jelentőségű: most először jutott valamelyes kapcsolatba az ember a mindenség csillagvilágával. Persze Kruscsevnek — és nekünk, a szabad világnak is — az orosz tudományos teljesitmény mást jelent: azt, hogy Kruscsev, akinek egész politikája rakétás fenyegetésekre van felépitve, most még hatékonyabban fenyegetőzhet atombombás rakétáival, hivatkozva arra a megállapításra, hogy a holdrakéta csaknem pontosan a célbavett helyen ért a Holdra. Ebből következik, hogy atombombás rakétával is majdnem pontosan célba tudnak találni, el tudnak pusztítani minden nagyobb amerikai várost. De — hideg zuhanyként hat rájuk a tudatosság és biztosság, hogy háború esetén Moszkvára nem várjobb sors, mint New Yorkra. Mint az első sputnik, úgy az első holdrakéta is főleg a kommunista propagandát szolgálja, de ez a csoda sem fog tartósan hatni, mert idővel, reméljük hamarosan, felrepül a Holdba a csillagsávos lobogó is. TALÁN MÉGIS IGAZ ... Amerikában sokszor esik szó a vadnyugati puskaporos televíziós programok rontó hatásáról. Időnkint ;; Ló 1^ mellől jennek panaszok, néha rendőr? jelentések. Kirívóan jellemző egy kamasz esete, akit annyira felbőszített a Western hősének galádsága, hogy elővette a családi puskát, mely mindenkor kéznél van és belelőtt a TV tükörképébe, agyonlőtte a gonoszt. Sokszor esik szó ilyesmiről, de általában azt lehet mondani, hogy nem vesszük tragikusan a TV-ről áramló rontást. Nem úgy a külföld. Nemcsak a szovjet korholja az amerikai televíziót az erőszakosság felmagaszíalása miatt (ami egyébként egyáltalán nem célja és tendenciája a vadnyugati filmezésnek), hanem baráti, szabad országokból is halljuk a kritika szavát. Most Párisból jelentik, hogy ott és a vidéken a fiatalok rakoncátlanabbal viselkednek, mint valaha, törnek-zuznak, ablakokat bevernek, autógumikat felvágnak, szátugrasztanak kávéházi és báli társaságokat és még a rendőröket is kövekkel, vasdarabokkal dobálták meg sokhelyütt. A lapok azt Írják, hogy ezeket a fiatalokat amerikai kalandfilmek bolonditották meg, de persze megróják a szülőket .is, akik nem ügyelnek fel eléggé gyermekeikre. Rendes szórakozási lehetőségek hiánya az egyik oka annak, hogy fiatalok bandákba tömörülnek és ahol két banda van, mindjárt kitör a bandaháboruság. Egyedül Párisban 80 kamasz bandáról tud a rendőrség. Bandákba szervezkednek szegény és gazdag szülők gyermekei vegyesen és érdekes, hogy éppen gazdag házból való fiuk követnek el gyakran vagyon elleni bűntetteket, betörést, motorbicikli lopást. Talán mégis igaz, hogy a TV lövöldözések és az ifjúkori bűnözés közt szoros összefüggés van. ELSIKKASZTOTT MILLIÓK A szovjet kormánynak nincs szerződése Amerikával az irók szerzői jogdijait illetőleg. Amerika kiadói azonban tudják kötelességüket szerződés nélkül is és fizetnek az orosz irók, zeneszerzők müvei után. A szokásos jogdijat kapják, annyit, mint az amerikai szerzők. Ezzel szemben a szovjetkormány, élve a kifogással, hogy semmiféle irás nem kötelezi, szabadon kalózkodik az amerikai vizeken. Tucatjával adják ki amerikai irók munkáit oroszul. Javarészül “bestseller” a vasfüggöny mögött és sokszázezer példányban fogytak el .a szovjet piacon. A honoráriumot azonban a Kremlin kapja, nem az irók. Néhány hónappal ezelőtt Adlai Stevenson, volt demokrata elnökjelölt személyesen tárgyalt Moszkvában Kruscsevvel és a többi vörös potentátokkal. A válasz, amit mosolyogva adtak az elvtársak, mindig ugyan az volt: — Sajnos, semmit sem tehetünk. Ha egy kis magánvállalat jár el igy, sikkasztással A FÁRAÓK BOSSZÚJA Minden erőt, amelyet még nem ismerünk s amelyet még nem hajtottunk hatalmunkba, mágikus erőnek nevezhetünk, mert abban a pillanatban, amelyben törvényeit kikutattuk, ez a mágikus erő már a fizikai tudományok körébe kerül. Ha valaki kétszáz év előtt bemutatta volna távirást, vagy a rájlót, mágusnak, azaz titkos tudományokkal foglalkozónak nevezték volna, ma azonban tudósnak hívják, mivel a távirás .és rádiózás az általunk már ismert fizikai törvények szerint történik. A csillagászat, a kémia mindig újabb és újabb erőforrásokat tár fel s a Röntgensugarak, a gamma-sugarak, a rádium kisugárzása révén támadt energia mind megany - nyi bizonysága annak, hegy sok olyan erő van még, amelyek számunkra ismeretlenek, vagy ha talán egykor ismerték is, a feledésbe merültek. Ilyen ismeretlen s igy mágikusnak nevezhető erők létezésének lehetőségében napjainkban mind többen és többen hisznek s ez a hiedelem különösen olyan esetekben* ily er tápot, amikor a titokzatos erőknek közvetlenül. szinte szemünk előtt mutatkoznak hatásai. Ilyen mágikus erőnek tulajdonítják lord Carnarvon és társainak titokzatos halálát is, akik 1922 novemberében Egyiptomban, Luxor mellett, napvilágra hozták Tut-ench-Amun fáraó sírját. Maga lord Carnavon már 1923 áprilisában állítólag mérges moszkitó csípése következtében halt meg s az ásatásokat végző expedíció tizedik és utolsó tagja pedig évekkel utóbb. Éppen ezért időszerű megemlítenünk azt, hogy a “fáraók bosszujá”-nak ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásait már más esetekben is tapasztalták. III. Napoleon francia császár rendeletére Szíriában, Síden mellett, folytattak régészeti ásatásokat. Többek között -megtalálták egy királynak múmiáját, amelyet azután a párisi Louvreba vitték és ott közszemlére állítottak ki. Amikor a múmiát alaposan megvizsgálták, a következő át okf elírást találták rajta: i “Az a császár, aki megbontja síromat, dicstelenül hal meg s az általa ültetett fák nem hoznak gyümölcsöt.” Körűibe] CG évvel ezelőtt rabló arabok az egyiptomi királysírok egyikében múmiát hozzátartozó szekrényt találtak, amelyen, mint utóbb kiderült, egy igen szép, de gonosz tekintetű nő rajza volt látható. A szekrény idővel egy Mann ne-vü műkereskedő birtokába került, aki megállapitota, hogy a -múmia szekrény Kr. sz. e. 1600 évvel Amen-Ra papnő tulajdona volt. Mann utitársai, akik a vásárláskor vele Egyiptomban voltak, kettő kivételével egy vasúti szerencsétlenség alkalmával elpusztultak. Az életben maradota-k közül az egyik a következő évben tönkrement s nagy nyomorban halt meg, a másikat agyonlőtték, maga Mann pedig, amidőn Kairóba visszaérkezett, egész vagyonának elvesztéséről értesült s röviddel utóbb szintén meghalt. Ez csak a végzetes tragédiáknak kezdete volt. A mumiaszekrény mondjuk röviden koporsó — Mann nővéréhez Londonba került. Ettől a naptól fogva az asszonyt egyik szerencsétlenség a másik után érte. A teozófiai tudásáról hires nő, Blawa-tzlky, megtekintvén a koporsót, felismerte gonosz hatását és sürgős t'ukfdáer.: ajánlotta, amit a tulaj doncsnő nevetve utasított vissza. Egy alkalommal azután a koporsót lefényképezték. A fényképész másnap rettenetesen felindiuiva állapította meg, hegy bár a negatívon nem látszott semmi különösebb, rövid idő alatt egy egyiptomi nő különösen gonosz tekintetű arca vált észrevehetővé. Eme felfedezés után a fényképészt szélütés érte. A sc-k szerencsétlenségre a tulajdonosnő a brit múzeumnak adta a koporsót. A hordár, aki azt oda vitte, egy hét alatt halt -meg, társát pedig baleset érte. A múzeumban az ominózus koporsót a királyok múmiái közé -helyezték. Egy kiváló egyiptológus meg akarta írni Amen-Ra papnő történetét, de fiatal évei ellenére, nyomban történelmi kutatásainak megkezdésekor -rövid betegség után elhunyt. Szerencsétlenség jutott osztályrészül, azoknak is, akik a ko-porsót a múzeumban csu - pán megtekintették. A muzeurn vezetősége tudta, hogy a papnő koporsója mennyi bajt és szerencsétlenséget okozott, bár arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezek egyrészt az összejátszó véletleneknek tulajdoníthatók, az eredeti koporsót a múzeum pincéjébe vitette le s csak egy másolatát állította ki. A közönség a cserét nem vette észre. Egy napon azonban egy ame-ri-kai egyiptológus erre reájött s a lapokban nagy botrányt csapott, hogy a muze-um miként merészkedik a tudományos világot becsapni. A koporsó bajtokozó tulajdonságában n&m hitt s ezért azt ajánlotta, hogy az utánzatot vonják be s az eredetit ő magával viszi Amerikába, ahol az ilyen babonáknak a felvilágosod-ott nép nem ad hitlet. Az eredeti koporsót meg is -kapta. Igénytelen ládába csamagoltatta s A Jó Pásztor Verses Krónikája Irta: 5ZEGEDY LÁSZLÓ KRUSCSEV AMERIKÁBAN Zugnak a hullámok, rohan a tengerár: Ameriába jön Kruscsev a vörös cár. És nem is egyedül veszi felénk útját, mert magával hozza egész pereputtyát. De miként a gyanta ragadoz a fához, mért raaad ugv Kruscsev kapitalistákhoz? Megsúgjuk a titkot, van már róla lista: mert a vörös vezér mind kapitalista. Szegény bolsi proli: hull a verejtéke s betévő falat sem jut ezért cserébe. De a bolsi bósznak pénze már kazalnyi s fényes nyaralókba járogai nyaralni. S mit csinál a proli: a vörös íovaris? Lakást akkor sem kap, ha bele szakad is. Kolhoz a lakásuk . . . vagy istálló-pajta: de eső meg hó-lé átcsurognak rajta. Szegény vörös prolik: rabszolgák, koldusok: de milliomosok mind a vörös bószok. Féreg eseti régen a politikába: azért jön hál Kruscsev most Amerikába. Hogy örökiti meg kényszer vendégségét: fehér galamb szárnyán hozza-e a békét? Vagy csak öföl-haiol többértelmü szóval s íizfélekép huzza a vörös vonóval? Mit ér, ha igér is Kruscsev örök békét s késziii már titkon a harcok térképét? Mii ér, va vakkantnak kóbor kuiyanyelvek? Mit ér, ha csak ennyit hihetünk Kruscsevnek? Nem akarnak ők mást, csak egy vörös álmot: hogy vörösre fessék az egész világot! Alig találkoztam velük egyszer-kétszer, de már ügy üdvözölnek, mint régi ismerőst. Érzik, hogy megszerettem őket. Beljebb tessékelnek. Közéjük ülök. Olyan őszinték, igazak, szegénységükben olyan adakozók: Rébi néni már hozza is a frissensült kenyeret. — Szeresse, lelkem — kanyarit belőle. — Tréfát mondjak, ugye — hunyorít felém Áron, az ura, — Azt. — Hát hallotta-e, hogyan járt Sándor Máté? Az, amelyiknek a faluvégén van a háza. / — Nem én. — Hát ahogy egyik reggel megyen ki a földjére, látja ám, hogy a rétjén egy nagy csapat fehérük a fü között. Beszól hamar Csutak Mózeshoz, hogy jöjjön már sógor, bévették magukat a kecskék a fü közé, segéjje kihajtani. Szalad Mózes, ahogyan csak bírja a lába, aztán együtt futnak az országúton a rét felé. Hát ahogy futnak, egyszerre csak felszállnak a kecskék, s gólyák képiben húznak el a csodálkozó komák fölött. — Hol tartód a szemed, sógor? — kérdezi mosolyogva Máté. — Hát csak ott komám, ahol magad is. — No akkor megjavittatjuk, nehogy az anyóst is menyecskének nézzük. — Te meg, sógor, vigyázz a szád járására, nehogy úgy járjunk, mint a városfali Mátyás Lajos, hogy vadászhire még Lövétére is eljutott. Erdőkerülő volt Mátyás. Kora hajnalban indult el hazulról és csak estére tért meg. Egyik nap, ahogy hazafelé tart, egy nagy feketeséget lát meg az esti szürkületben. — Jókora medve — gondolja, azzal kapja a puskáját s durr, bele kettőt ,aztán megyen hé sietve a faluba Kövecsi Gáspárhoz, hogy jöjjön szekérrel, mert medvét lőtt, azt kéne béhozni. Ki is mentek, de ahogy a versike mondja: Medve nem volt, Sem a bőre, Trágyarakás ^ett belőle. — No — asszdJJpppPKes -— tőlem nem tudja ki a mi dolgunkat senki. — ^ kkor _ hagyja helyben Má^-j^.^ ?1|^r^bera«»u'adt;:ik. De történt^^^^__^^w a két koma Lö^en járt, s az egyik lefoglalt száz véka zabot azzal, hogy egy hét múlva eljönnek érte és kifizetik. A hét letelt, a két sógor nem jelentkezett, mire az atyafi eladta a zabot. Amikor aztán Máté és Mózes eljött a zabért, azt mondta: — Szükségütem a pénzt ,nem jöttek időre, hát eladtam. * ^ — De van még magának ott a padlás végibe' belőle, ha jól látjuk. — Látom én is — mondta a székely, — zab az, nem vagyok én kecskétlátó Máté vagy miegymás. Máté Mózesre nézett s úgy ott hagyták a székely atyafit, mint Szent Pál az oláhokat. Csak az utón szólalt meg Máté: — Kitudták a dolgunkat. — Ki. Aztán még később- hozzáfűzte Máté: — No "miegymás” sógor, téged meg szépen megtisztüt. mint könyvesládát adta fel ugyanarra a hajóra, amellyel ő maga is haza igyekezett. A hajó az elsülyedt Titanic volt! Igen érdekes az az eset is, amely egy londoni műkedvelő archeológussal történt. Ö is megtalálta Egyiptomban az egyik fáraónak múmiáját. Mivel -ezeknek kivitelét az egyiptomi kormány megtiltotta, titokban szállíttatta haza s maga -pedig további ásatások céljából Abesszíniába utazott. Ott egy elefántvadászaton elpusztult s a legközelebbi folyó partján eltemették. Barátai, értesülve a szerencsétlenségről, a 'helyszínre utaztak, de a sirt már nem találták meg. Két hónap m-ulva a vizsgálat alá vett múmia mellén a következő feliratot találták: “Aki testemet megbecsteleniti vadállatok által pusztul el s a folyó, mint -boszsuálló, holttestét elmossa.” Az a borzalmas átok, amelyet Isis papjai tettek a múmiák mellé, hogy azokat szentségtörő kezek érintésétől megóvja, a titókzatos erők hatásában hívők szerint még azokra is kiterjed, akik az ilyen titokzatos átkokat kigunyolják. Ezt cselekedte -meg ugyanis Livingston Poe, aki röviddel Carnarvon lord halála után Egyiptomba utazott, hogy megtekintse Tutench-Amun sírját. A királyi múmia bosszúálló hatalmában -hivőket mint -babonásokat kinevette. Nemsokára rá ugyanolyan tünetek között, mint Carnarvon lord, vérmérgezésben meghalt. Mindenhez tehetség kell Tizennegyedik Lajos, a Napkirály idejében két dúsgazdag bankár: Thévenin és Bourvalais uralkodott a pénz piacon. Az utóbbi inassorból került a hatalomra, mégpedig ragyogó pénzügyi tehetsége révén. A két -bankár egyszer összeveszett és kölcsönösen nagy gorombaságokat vágtak egymás fejéhez. Végül Thévenin, kifogyva az érvekből, dölyfösen oda vágta kollegájának: — Ne felejtsd el, hogy valaha az ina-so-m voltál! Mire Bourvalais -megvetően válaszolja: — De ha te -kez-dted volna igy a pályafutásodat, te mé-g 1 ma is inas lennél! KECSKELÁTÓ MÁTÉ ÉS TRÁGYAVADÁSZ LAJOS vádolják. De egy nagy ország kormányát nem illik felelősségre vonni. Marad hát minden a régiben. Az amerikai irók, ha véletlenül Moszkvába, Leningrádba tévednek, láthatják a kirakatokban müveiket és a betűszomjas olvasókat a könyvtárakban. Ez az egyetlen elégtétel a számukra. Készpénz nem jut nekik, csak dicsőség'.
