A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)
1959-08-07 / 32. szám
A Tó PÁSZTOR 7. OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Volt azonban egy körülmény, ami aggodalmat keltett benne. Hogyan fog Etelka kilábolni abból a súlyos bonyodalomból, amelybe Ilonka eltűnése miatt jutott? Tettére nézve a veleszületett dölyfösség vagy osztálygőg enyhítő körülmény lehetett, de teljesen ártatlanná mosni nem lehetett. Ez az egy körülmény némi nyugtalanságot keltett benne. Etelka pedig nevetett magában. — Tudtam, hogy leveszem őt a lábáról, — gondolta. — Ödön sokkal gyöngébb, hogy sem nekem ellen tudna állani. Ha elvesztem az egyiket, kéznél lesz mindjárt a másik. A lord ezalatt még egy sétát is tett a kertben. Midőn visszatért, Ödön még mindig Etelkánál volt. — Sokáig értekeznek, — mormogta maga elé a lord. — Szeretném, ha már egyszer vége lenne mindennek. Etelka egész biztosan akarta tudni, hányadán áll s kérette a lordot, lenne szives hozzá jönni teára. Parley csakugyan eljött. Etelka ezt jóra magyarázta s gondolta magában: — Ez gazdagabb, mint Ödön, inkább őt tartom meg, ha lehet. A lord magaviseleté azonban nem volt egészen kielégítő. Magába zárkózott volt és szótalan. Ödönt nem hozta elő s általában úgy tett, mintha az itt se lett volna. Etelka azonban előhozta. A lord most kedvetlen mozdulatot tett. — Nem is tudom, mit lézeng itt az az ember, — mondotta. — Én tőlem már régen elmehetett volna. — Terhére van önnek? — Mondhatom, hogy az egész ügyet már nagyon unom. — Oh, lord. — Tudom, már mit akarsz mondani. Magadra vonatkoztatod szavaimat, mert az ügy voltaképp rád vonatkozik. — Kell is, hogy magamra vonatkoztassam, lord. Ha terhére van az ügy, akkor terhére vagyok én is. — Ezt éppen nem akarom mondani, de remélem hogy az örökös zaklatásnak egyszer már vége lesz. — De lord, én nem tehetek róla. Én magam szeretném legjobban, ha vége lenne, de láthatja lord. milyen nyakas a fivérem. A lord kelletlen arcot csinált. Etelka jól látta rajta, hogy a történteket gyomrából utálja. — Ha igy áll a dolog, — szólt Etelka, — akkor alighanem legjobb lesz elmennem innét. A lord ránézett, azután kiürítette csészéjét és hallgatott. Nem mondta, hogy mehet, de azt se, hogy maradjon. Csakhamar jó éjt kívánt és eltávozott. j — Most már világos, hogy elfordult tőlem, — gondolta magában Etelka. — Dicsőségemnek hamai vége szakadt. Ám jó. Most hát gondoskodnom kell, hogy támasz és védő nélkül ne maradjak. Elő kell rántanom Ödönt. Parley azóta folytonosan rosszkedvű volt. John még inkább szította az elégületlenséget Etelka ellen. — A báró nagyon sokáig volt miss Etelkával, — mondotta. — És mikor eltávozott, a miss roppant nyájas volt iránta. Kezét nyújtotta neki s ő ajakéhoz cmelto- - . •;. ..*..*•* .1.1 : — Láttád? . — Nem én láttam, hanem a szobaleány. Parley hallgatott, de nagy kedve lett volna Etelkának rögtön kiadni az utat. : A házbeliektől nem tehette, hogy őt elküldje, de nem érintkezett vele s ezáltal azt vélte elérhetni, hogy magától elmegy. A következő napon Etelka mindjárt észrevette a megváltozott hangulatot. Tudta, hogy — mehet! De ő még egyszer beszélni akart Ödönnel, addig tehát maradt. Nemeshegyi délután eljött. Nem is kérdezősködött a lord felől, hanem egyenesen a kisasszonynál jelentette be magát. Etelka ma egész feketében fogadta őt, kétségkívül nagyobb hatás kedvéért. — Ödön! — szólt komolyan, — sorsom el van döntve. — Mi történt? — kérdezte Ödön megijedve. — A lord félig-meddig már értésemre adta, hogy nem igen bánja, ha megyek! A válás megtörténhetik, amikor tetszik. — Legyen meg hát mindjárt, — mondotta Ödön. — De akkor mi lesz belőlem? —• Rajta leszek, hogy fivérével kibékítsem! — Oh Ödön, ez önnek alig fog sikerülni. ■— Bízza csak rám! Azt hiszem ,amióta Elemérrel kibékültem, sokkal több befolyásom van rá, mint azelőtt. Elmondom neki, mennyire bánja kegyed, amit tett! És utoljára nem is tett valami nagyon roszi szat! Intézetbe vitette őt — ennyi az egész! Ezt bizony mások is megcselekedték már s a világ nem fordult ki sarkaiból. Hogy aztán Ilonkából Isten tudja mi lett, arról kegyed nem tehet! Ez nem a kegyed hibája. íme, most mily egész máskép beszélt a jámbor! — Ez mind igen szép, — szólt Etelka felfohászkodva. Meg is vagyok győződve, hogy ön jó indulattal van irántam s rajta lesz, hogy hazámbaa való visszatérésemet lehetővé tegye. Oh, mennyire is vágyódom haza! Mennyire szeretnék imádott hazám hantjaira borulni és egyúttal szegény anyám sírját is meglátogatni. Meghatottságában ismét el kezdett könnyezni. Ödön készpénzül vett mindent s igy szólt: — Legyen nyugodt! Azt hiszem, jól fog végződni minden! — Oh, Ödön, mily páratlan férfi ön! Hogy is tudtam én valamikor haragudni önre! Igazán a szükségben tanulja az ember megismerni jó barátait! Ön mint ellenség jött ide — s le akart tiporni, mikor még a szerencse napja ragyogott fölöttem. Most azonban, midőn mindenki által el vagyok hagyatva, ön nem él vissza szorult helyzetemmel, sőt megszán és jó barátommá lesz! Oh, Ödön, ön a legnemesebb ember, kit valaha ismertem. Ödön tulboldog volt. Szivének túláradó érzésében megragadta Etelka kezét és ajkához emelte. Etelka most keblére rejtette arcát. Ödön bátorságot vett magának megcsókolni homlokát. Etelka még az ajkát is oda tartotta. Később azonban kibontakozott karjai közül s levezette őt a kertbe, mert ott, mint mondá, bátrabban beszélhetnek. — Itt füle van a falnak, — jegyezte meg jelentős tekintettel. Lementek. Egy ideig az árnyas utakon andalogtak s a jövendőről beszélgettek. Végre fáradtan betértek egy félreeső pavillonba pihenni. Egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy az idő bizony jó előre haladt. — Mennünk kell, — szólt Etelka. — És most szólj Ödön, szavadnak állasz-e? — Bízzál bennem, Etelkám — válaszolt Ödör hévvel. — El nem hagylak többé. Történjék velem bármi küzdeni fogok érted életemnek utolsó lehelletéig. A pavillonból kiérve, Ödön karjára fiizte Etelkát s úgy vezette őt tovább. Csakhamar a lord alakja tűnt fel előttük. Látásukra megállott és bevárta őket. Ödön zavarba jött, Etelka azonban kevésbé. — Most nem lehet tétovázni, — szólt Ödönhöz halkan. — Menjünk csak! Mentek tehát egyenesen a lord felé, ki mozduatlanul állva, élesen szemügyre.vette Ödönt. — Ön itt van, báró ur? — A dolog úgy hozta magával, lord, hogy még egyszer ide kellett jönnöm s nem akartam lordságodnál alkalmatlankodni miután tudom, hogy gyöngélkedik. — Ez szép figyelem öntől, de nagyon feltűnő, hogy engem nem értesítettek az ön ittlétéről. ,— Sajnálom, lord, ez nem az én dolgom. — Ebben igaza van — de szabad tudnom ide jöttének okát? Ödön nem tudta hamarosan, mit mondjon. Lopva Etelkára tekintett, mintegy tőle várva, hogy találja fel magát. — Talán sürgönyt kapott? — kérdezte a lord. — Nem kaptam, de úgy fordult a dolog, hogy a kisasszony ügyében már most kell tenni valamit. Erre nézve most megállapodásra jutottunk! — A pavillonban? — kérdezte a lord csípősen. — Nos, ehhez én a magam részéről gratulálok! Etelka elsápadt. A lord félremagyarázza időzésüket a pavillonban. — Lord, — mondotta, — ne méltóztassék valamit gondolni. — Ch, világért sem! — A magam részéről héjén levőnek találok mindent. Mindenesetre nekem is tudnom kell, miben állapodtak meg. Ép azért, ha most kikisérted a báró urat, még lesz egy-két szavunk egymáshoz. A báró ur pedig szives lesz holnap még egyszer ide fáradni. Ezt mondva, hátat fordított neki s elment. Ödön most méltatlankodni kezdett. — Milyen sértő magaviseletét tanúsított a lord, — mondotta. — Kár ezen felháborodni! Mit bánjuk mi már most a lordot? Orrom alá dörzsölte még tegnap, hogy mehetek! Mit törődöm hát vele? Ha leveszi rólam a kezét, ám-vegye. Azelőtt sem ismertük egymást, ezután még kevésbé! Idegenebbek leszünk egymás iránt, mint valaha! — Az mind igen szép, — felel Ödön. — Jó is lenne, ha ennyiben maradna. De attól tartok, hogy nem marad. — Miért? — Azért, mert a lordból a vetélyszenv beszél. Ez pedig rossz tanácsadó. Attól tartok, hogy tenni fog valamit ellened. — Én inkább a sértett hiúságra viszem vissza mindezt, — jegyezte meg Etelka. — A lord sértve érzi magát hiúságában. — Az még rosszabb, — vélte Ödön. — Aki hiúságban érzi magát megsértve, az ritkán bocsát meg, az bosszúért liheg. — Mindegy, — vonta vállát Etelka. — Azért be kell fejezni, amit kezdtünk. Holnap fel fogsz jönni l akkor meg fogod tudni, mikor kell elhagynom a kastélyt. Aszerint fogsz intézkedni! Hidd el, nem ne héz szívvel fogok innét távozni s talán találunk a földön egy félreeső zugot, ahol kizárólag magunknak élhetünk. Ödön korántsem fogta fel ily költői szempontból a dolgot. Egy ilyen kis félreeső zug lehet magában véve igen szép dolog, de pusztán levegőből még a szerelmesek sem bírnak megélni. ■— Etelka, — szólt nem minden aggodalom nélkül, — nem kell légvárakat építeni. Maradjunk csak a prózai valóságban. Nagyon bajos dolog még a lorddal is összeveszni. Igyekezzél őt megbékíteni. Mondd meg neki, hogy köztünk semmi olyasmi nincs, amit ő gondol. Tudsz te vele bánni, tán meggyőzheted őt még egyszer. Etelka lenézőleg tekintett Ödönre. — Úgy látom, bátorságod lelohadt. Micsoda hős vagy te? Vájjon azért bíztam rád magam, hogy most gyávának lássalak? Szégyeld magad! Ez nem férfias! — Etelkám, hiszen nem a lordtól félek én. Elvégre ő nem árthat nekem, mert nem függök tőle. De miattad aggódom. Bizonyára forr benne a boszszuvágy s igen könnyen kitelhetik tőle, hogy ő fogja folytatni azt, amitől én elállottam. — Nem, nem Ödön. Ezt ő nem teszi. Nem ismered őt, hogy ilyesmit feltételezel róla. ő sokkal gavallérosabb, hogy sem ilyesmire adná fejét, meg aztán a botrányt is kerülni akarja. Ettől jobban irtózik, mint bármitől. — Azt hiszem, hogy az itteni bíróságokkal nem tog kezdeni. De hátha érintkezésbe lép Elemérrel s felbujtogatja őt? — Vájjon tudja-e.hol van Elemér? — Debrecenről volt szó, tehát gondolni fogja, hogy ott van. Egyébiránt misem könnyebb, mint őt megtalálni, ha komolyan akarja. — Tán felolvastad neki Elemér levelét? — Fel. — Oh te meggondolatlan. Mikép tehetted ezt? — Nem tehetek róla, de már megtörtént. Etelka roppant felindulásba jött. — Szerencsétlen! — kiáltott. — Teljes életedben rövidlátó és meggondolatlan voltál. Ezzel engem most úgyszólván végveszélybe döntötték Nem csoda, hogy fel van háborodva ellenem. — Etelka, ne kezdd újra az ellenségeskedést! A leány most megállott előtte s kihivólag nézett rá: — Most már hatalmamba adtad magad, — mondotta. — Most már nem vagy Elemér bizalmi embere! — De még az vagyok! — Lelkiismeret szerint már nem vagy az! Elemér bizonyára nem azzal bízott meg, hogy rekem szerelmi esküt tégy, hogy mindenednek mondj engem, életedet nekem áldozzad. Ezt tudva, már nem mondhatod magadról, hogy Elemér embere vagy! Te most enyém vágy! Neked most az a kötelességed, hogy megvédj engem s az én érdekeimet szolgáljad, nem pedig Elemérét, vagy Ilonkáét, kiket én gyűlölök. Úgy volt, mintha hályog esett volna le Ödön szeméről. — Etelka! — kiáltotta, — hogy beszélhetsz most igy! Tehát hazugság volt, amit még tegnap, vagy tegnapelőtt az Ilonkával való kibékülésről beszéltél? — Erre a kérdésre majd akkor kapsz választ, ha elhagyom a kastélyt. Most Isten veled — a viszontlátásig holnap. ■— Állj meg Etelka még egy szóra. Hova mégysz te most? — Hallottad, hogy a lordhoz kell mennem. Ma lesz talán az utolsó eszmecsere köztünk. Ha már ma kell távoznom innét, akkor felkereslek a szálodában. Ha ma nem jövök, akkor holnap csak jöjj ki. Ezt mondva, kezével búcsút intett Ödönnek és elsietett. Nemeshegyi egy darabig merően bámult utána, aztán fejét csóválva, a mellékkapunak tartott és kiment. Kocsija kint várakozott. Arra most felült és visszahajtatott. Etelka meg egyenesen felkereste lord Parleyt szobájában, ki őt hidegen fogadta. — Eljöttem, hogy megtudjam, mit parancsol az én uram? — mondotta alázatosan. — Nem vagyok kegyednek ura, — felelt a lord érdes hangon. — Nem igényeltem ezt soha — most legkevésbbé. — Oh, én boldogtalan. — Ne izgassa magát. Legjobb higgadtan megbeszélni a dolgot. — Oh azt nagyon jól tudom, — viszonzá Etelka epésen. Ezt egyébiránt előre is tudhattam volna, — de azért mégis mélyen sebzi szivemet. (Folytatjuk) IKE Mit fog csinálni, amikor kicöltözik a Fehér Házból? — íérdezOék Eisenhower elnöíöt. Utazni fog. Sokszáz meghívást kapott már eddig is kormányoktól és egyénektől. Legszívesebben oly helyre négy el, ahol még nem járt: Dél-Amerika, Afrika, Távol- Kelet. Ahol csak lehet, hajón vagy vonaton fogóiak utazni, mert Mamie nem szeret repülni. NIXON Csak a fele igaz annak a híresztelésnek, hogy Nixon alelnöik háromszor napjában borotválkozik. Rendszerint* csak egyszer borotválkozik, de ha egy napon három helyen jelenik meg a nyilvánosság előtt, háromszor is megborotválkozik. CASALS Pablo Casals, a világ legkiválóbb csellistája, nyilatkozott a Rock-n-Roll zenéről. A zenét nem kell félteni ettől a zenei szörnyszülöttről, a zene túl fogja‘élni ezt a nyavalyát; én csak azokat a kortársakat sajnálom, akik az ilyen macskazenét kénytelenek végighallgatni. MAGNANI Anna Magnani hires olasz filmszinésznő megvacsorázott a newyorki Forum étteremben, aztán hazavitt magával egy nagy porció fácánpecsenyét a kiskutyájának vacsorára. PETERS Frederick Emerson Peters 73 éves korában connecticuti szállodai szobájában meghalt. Ő volt Amerika leghíresebb csekk-hamisítója. Húsz éves kora óta hétszer töltött hoszszabb-rövidebb időt börtönben. Hosszú hünkrónikájában 121 álnévvel szerepel. A hét legjobb vicce Pesti eszpresszóban élénk diskurálás folyik. A legérdekesebb témákról beszélgetnek: menekültek külföldön... kivándorlás. Megszólal egy ismeretlen filmes és belekezd az ő legérdekesebb történetébe: — A nagybátyámról és a feleségéről van szó. Idősebb fiuk és három unokájuk. Tizenöt évvel ezelőtt vándoi'olt ki a fiú és azóta “befutott”, ahogy Pesten mondják. Jó állás, szép ház, autó, tengerparti nyaralás. Folyton hívta ki a szüleit, elküldte a beutazási engedélyt, repülőjegyet és az öregek nemrég megkapták a kivándorló útlevelet. Külön lakást bérelt nekik a fiuk, tökéletes kényelemmel berendezve . . . Drámai szünetet tartott a mesélő, majd igy szólt: — És ennek ellenére embertelenül szenvednek a honvágytól. Enni nem tudnak, aludni nem tudnak . . . Megszólalt valaki az asztalnál: — Mióta vannak künn? Mosolyogva válaszolta a filmes: — A jövő héten indulnak... HALLOTTA MÁR...? . . . hogy a department store forgalom decemberben kétszerannyi szokott lenni, mint az év többi hónapjaiban. Irta: TÖLGYES Y MIHÁLY SZEMÉLYI HÍREK
