A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-24 / 30. szám

A Tó PÁSZTOR

7. OLDAL

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE

Ám ez a terv dugába dőlt. Ő örökké arra lesz kárhoztatva, hogy rejtve maradjon, mint a lordnak egyszerű kedvese, akit minden pillanatban elküldhet és akit ő itt is hagyhat.

Irtózatos kin volt az, amit e pillanatban érzett, íme tehát, a Viktoria ellen indított hadjárat mily egészen más eredménnyel végződött.

Most kitűnt, hogy sokkal jobb lett volna, ha Viktoria itt marad s vele békés egyetértésben igyekezett volna lenni.

Valóban beteljesedett rajta a közmondás: “Aki másnak vermet ás, maga esik bele.”

De azért oly szívós lélek, mint Etelka, nem tudott mindjárt lemondani céljairól és szándékairól. Feltette magában, hogy csák azért is tovább fog küzdeni kedvenc tervének megvalósításáért. Akárhogy is, de meg kell hódítani a lordot annyira, hogy őt nejévé tegye.

A lord most így szólt:

— Ami Viktóriát illeti, fentartom magamnak, hogy megtegyem ellene vagy mellette, amit jónak és célszerűnek találok. De nem szeretném, hogy valamikép az én hátam mögött lépnél érintkezésbe vele.

— Oh, legkevésbbé sem, — válaszolta Etelka élénken. — Hogy is jön lord ily gondolatra?

— No azért. És most eredj vissza szobádba. Egyedül óhajtok maradni.

Etelka rossz kedvűén távozott, átlátván, hogy befolyásának a lordra jó időre vége.

Távozta után belépett John. Etelka látta ezt s most már tudta, merről fuj a szél.

— Ez az ember idegeníti el tőlem a lordot, — gondolta magában. — Ezt a besúgót el kell távolítani.

LII FEJEZET Uj tervek

Armand a lordtól kapott pénz birtokában igen jól érezte magát s kedvet kapott többet is keríteni. Erre nézve különféle tervek kóvályogtak agyában.

Mindenekelőtt azt tudni szerette volna, hova ment édesanyja. Annyit már kipuhatolt, hogy a lord -■"kocsija Cork városába vitte őt. Talán egyelőre itt marad, hogy a kastély közelében legyen, ha esetleg a lordnak mégis szüksége lenne rá.

Armand előbb azonban cinkostársaival akart találkozni. A két jómadár bizonyára haragszik rá, mert cserben hagyta őket. Más körülmények között nem is törődött volna velük, de miután még szüksége lehet rájuk, ennélfogva ki akarta őket engesztelni.

El is ment a csapszékbe, ahol rendesen találni lehetett őket. Most is ott üldögéltek, száraz torokkal, mert egyiküknek sem volt pénze.

Armand beléptekor összebugtak és dühös pillantásokat vetettek rá. Ő már tudta, mit jelent ez s hogy kiengesztelje őket, mindjárt italt rendelt nekik.

Ez aztán hatott. A két lator mindjárt barátságosabb lett.

— Ti azt gondoljátok, hogy felültettelek benneteket, — mondotta.

— Bizony fel, — dörmögte Kardiff.

— Csalódd pajtás. Lépre kerültem s az éjjelt megkötözve a kertész kamrájában töltöttem. Csak nagy nehezen tudtam kiszabadulni.

— Már azt bajosan lehet elhinni, — jegyezte meg Jack.

— Mit? Hogy kiszabadultam?

— Azt nem, hanem hogy egyáltalán fogva voltál.

— Az voltam, pajtás és igy alkalmam volt tulajdon szemeimmel láthatni azt, akit el kellett volna rabolnunk. Mondhatom pompás cica. Igazán sajnálom, hogy el nem hozhattuk őt. Tán meg lehetne azt egyszer kisérleni, nem ugyan anyám kedvéért, hanem az én kedvemért. Ti talán segíthetnétek.

— Én nem, — szadkozott mindjárt Jack. — Egy pohár pálinkát én többre becsülök húsz fehérszemélynél.

— Hát te, Kardiff?

— Én ugyan nem ellenzem elvből, de valami hasznot szeretnék látni belőle. Csupán csak egy nőért bele nem megyek.

— De szép ám, — szólt Armand. — Rég nem láttam hozzá foghatót. A szeme az embert megigézi. Ilyen szemeket egész Angliában nem lehet látni.

— Nana, — szólt Jack. — Nem kell igy lepiszkolni az angol nőket. Van itt is elég szép.

— Hát hiszen nem vetem én meg az angol nőket sem, de mondom, ilyet rég nem láttam, mint aminő az a magyar lány. Nagyon szeretném a kis madarat kiemelni fészkéből. Fáradságtokért aztán jól megjutalmaználak benneteket.

Egy ideig még beszélgettek erről a tervről s abban állapodtak meg, hogy a közelebbi részleteket később tüzetesebben megbeszélik.

Armand most anyjának keresésére indult. Rá is akadt egy fogadónak második emeletén, ahol egy igen szerény kis szobácskábán húzta meg magát.

Fiának beléptekor csaknem kővé meredt s úgy bámult rá, mint valami kísértetne.

— Talán nem is ismersz? — kérdezte Armand.

— Egy kicsit kicsinosítottam magam.

— Nyomorult. Szemeim elé mertél jönni?

— Hagyjuk a megbotránkozást, — legyintett kezével Armand. — Az ilyesmi színpadon talán jól veszi ki magát, de az életben nem tulajdonítunk neki semmit. Térjünk tehát a dologra. De ne ijedj meg. Nem pénzért jöttem. Tudtodra kívánom adni, hogy meg akarlak bosszulni.

— Távozzál tőlem, bitang.

— Ezt a címet már sokszor hallottam s egyáltalán semmi hatással sincs reám. Hallgass meg tehát nyugodtan. Mondom neked anyám, hogy ez a Miss Etelka nem sokáig fogja élvezni győzelmének gyümölcsét. Eltökéltem magamban, hogy csak azért is elraboltatom őt. Már beszéltem is embereimmel. Minden rossz szóért, amivel téged illetett, korbácsütéseket fog kapni s azonfelül lesz rá gondom, hogy a rendőrség foglalkozzék vele.-— Hazug szószátyár vagy! — kiáltott a lady.

— Elárultad tulajdon édesanyádat — te vagy a legbecstelenebb ember a föld hátán.

Armand egy székbe dobta magát.

— Hagylak, hogy kitombold magad, — mondotta. — Már most egyáltalán nem tartozik a dologhoz, vájjon te akarod vagy sem? Most már a magam esze és szenvedélye szerint járok el. Nekem Etelka tetszik. Igen pikáns és sikkes szépség. Ép ezért hatalmamba akarom őt keríteni. A hasznosat a kellemessel fogom egyesíteni és egy csapással két legyet akarok ütni. Ki akarom elégíteni magamat is, de még tégedet is. Azt hittem, hogy ez rád nézve csak kellemes lehet és most az ellenkezőről vagyok kénytelen meggyőződni. Valóban sajnálom, hogy két emeletet másztam.

— Én nem hívtalak. Távozzál tőlem átkozott.

— Valóban jól szaval, — jegyezte meg Armand cinikus mosollyal.

A lady erre felugrott ültéből s hogy megszabaduljon tőle, megrántotta a csengő zsinórját.

— Azt hiszi, hogy én ettől megijedek? — kérdezte Armand.

A pincér belépett.----- Két terítéket, — szólt Armand.

— A pincér meghajtó magát és kiment.

— Bitang, — vicsorította fogait a lady.

— Haha! — kacagott fel Armand. — Nemde, feltaláltam magam? Csillapodjál le, legalább jól megebédelünk. Egy fontot rászánok.

A lady azonban sehogy sem tudott lecsillapodni s szidta fiát, mint a bokrot s egyre azzal fenyegetődzött, hogy átadja a rendőrségnek.

— Eh, hagyj fel ily izetlen fenyegetéssel, — mondotta Armand bosszúsan. — Ezzel engem meg nem ijesztesz. Hisz nagyon jól tudhatnád, hogy ez esetben te is oda jutnál.

Hirtelen elhallgatott, mert már jött a pincér és terített. Csakhamar az ebédet is feladta, a borról sem feledkezvén meg.

— Nos, mamám, méltóztassék, — mondotta az asztalra mutatva. — Minden készen van.

— Nekem nem kell semmi.

— Haha! — kacagott fel Armand. — Mily szép,

ha valaki büszke. De a legbensőbb körben az ilyent az ajtón kívül szokták hagyni. Mire való én előttem büszkélkedni? • j *•]<!«, 1$

A lady azonban nem hallgatott rá s elfordulva tőle, kinézett az ablakon.

Armand azalatt televerte magát étellel, itallal és felemelkedett.

— Ez már ért valamit, — szólt jókedvűen. — És most Isten veled anyám. Időm lejárt. Sajnálom, hogy jobb egyezségre nem léphettünk. eD talán majd jövőre.

Ezzel távozott a szobából. Most*ismét társait kereste fel, kikkel hosszasabban tanácskozott. Arcukról lehetett látni, hogy valamire nézve megállapodásra juthattak s most már csak a kivitel van még hátra.

Ezalatt Ödön levelet kapott Elemértől s ez neki alkalmas ürügy volt arra, hogy ismét látogatást tegyen Parley-houseban.

Nagy meglepetéssel értesült, hogy a kastély ura gyöngélkedik, az orvos nyugalmat ajánlott neki.

Ödön azon gondolkodott, hogy mi tevő legyen.

— Fekvő beteg? — kérdezte.

E kérdésre tagadó választ kapván, meghagyta a szolgának, hogy jelentse be őt. Úgy gondolkodott magában, ha a lord nem fekvő beteg, akkor lehet vele beszélni, sőt egy kis szórakozás talán nem is lesz ártalmára.

A szolga tehát bejelentette őt s a lord csakugyan fogadta is.

— Lord, — szólt Ödön, — mindenekelőtt fogadja legőszintébb részvétem kifejezését. Úgy értesültem, hogy gyöngélkedik. Remélem, a baj nem súlyos.

(Folytatjuk)

A hét legjobb vicce

A washingtoni Pentagonban, az amerikai hadvezetőség főhadiszállásán tűz támadt. Nagy kár, mégis szárnyra kelt a Pentagonban egy vicc:

Az elektronikus agyat megkérdezték, mely messzevivő rakéták jobbak, a hadsereg vagy a légierő rakétái? Amire az agy — a légierő elektronikus agya — felrobban és elégett.

Az érsek szeretői

MOSZKVA — A hivatalos rádió kizárólag az orosz hallgatóság informálására foglalkozott Szergiusz asztrakháni 51 éves érsek viselt dolgaival. Nikoláj Spaszkly, volt orthodox pap mondta be a mikrofonba, hogy Szergiusz érseknek egész háreme van és szeretőitől eddig két törvénytelen gyermeke született. A főpap száz meg száz ezer rubel értékű ajándékokkal halmozza el szeretőit, vodkás és pezsgős dáridókat rendez társaságukban.

A szép lányokat egy sztálingrádi orthodox szerzetes szállítja az érseknek. A lányok az érseki rezidencián mint adoptált lányai és unokahugai szerepelnek.

Hogy mi célja van az orosz hivatalos rádiónak d botrány szellőztetésével, azt nem lehet tudni —• majd kiderül. Valami készül Asztrakhánban . . .

SZERELEM ES HÁZASSÁG

Aki nem vitatkozik, há nincs igaza: bölcs ember. Aki nem vitatkozik akkor sem,

ha igaza van: házas ember.

*

A házasság rendszerint ott kezdődik, ahol a szerelem végződik.

*

A legtöbb asszony nem kívánja azt, hogy egyenjogú legyen a férjével. Ez érthető, Melyik feleség lenne hajlandó lemondani jogairól?

*

A lakodalomban a mennyasszonynak a fejét kötik be, a vőlegénynek a szemét.

*

Sok férfi és nő csak a házasságban tudja meg, hogy mi az igazi boldogság. De akkor már talán késő.

*

A szerelem olyan piac, amelyen az a legértékesebb,

amit ingyen adnak.

*

A fiatalemberek szerint “erkölcstelen nő” alatt azt a nőt kell érteni, aki nem őket, hanem barátjaikat részesíti kegyeiben.

*

A jegyespárok legtöbbje türelmetlenül várja azt a percet, amikor az anyakönyvvezető előtt végre örök hűséget

hazudhatnak egymásnak.

*

A szerelem majdnem olyan, mint.a háború. Ostrommal kezdődik és átkaroló vagy elszakadó hadmozdulatokkal folytatódik. Fegyverszünet nincs soha.

HALLOTTA MÁR . . .?

... hogy a hold, amikor

leglköziailnfob van a földhöz, 231,468 mürföldnyire van, a legnagyobb távolsága a földtől pedig 252,710 mérföld. A hold 2087 ménfőid; átlagos óráekinti solbosisléigigel kering I a föld körül.

CSODA TÖRTÉNT SHANGHA1BAN

Csiu Czai Khang acélöntődéi munkásra ráömlött a megolvadt acél, elöntötte, elégette testének 90 százalékát. Elhaló hangon könyörgött a gyári orvosnak: “Doktor elvtárs, mentsen meg. Nem magamért kérem ezt, nem a feleségemért meg a gyerekemért. Azért kérem ezt, mert énrám itt az öntődében a szocialista hazának szüksége van”.

“Meg fogsz gyógyulni, a szocialista haza vissza fog nyerni téged, vissza fogja nyerni a munkádat”, ■— szólt az orvos, mire Csiu Czai Khang meggyógyult.

Amire újra megszólalt a doktor elvtárs: “íme, a marxizmus gyógyító ereje bebizonyosodott.”

Ezt a csodás orvoslást ismertette és magyarázta 'legújabb számban az Industrial Medicine and Surgery Cimü new yorki szaklap, amely, mint a cim mutatja, az ipari balesetek és betegségek tanulmányozásával foglalkozik. A szaklapban egy ipari orvosi szakértő igy nyilatkozik a shanghaii csodáról:

“Nem is szólva teste összeégéséről, Csiu Czai Khang már a megrázkódtatástól (shock) is halott lett volna, ha testének oly nagy részére izzó acél ömlött volna.”

Fellázadtak az iráki kommunisták

Irák kormánya és népe jubilálni készült, most volt egy éve, hogy a fellázadt katonaság Kassem ezredes vezetése alatt megdöntötte a királyságot, a forradalmárok lemészárolták Fej szál királyt, az öreg miniszterelnököt és a régi rezsim sok más vezetőjét és kikiáltották a köztársaságot. Irák uj urai kacérkodni kezdtek a kommunistákkal, kiléptek a bagdadi, szovjetellenes nyugati szövetségből, kitessékelték országukból az ott állomásozott angol és amerikai katonaságot,- gazdasági és katonai segélyt kértek és kaptak a szovjettől. A kommunisták felbátorodtak és kísérletet tettek a hatalom megkaparitására. Kassem megrettent a szellemektől, melyeket felidézett, lefékezte a kommunista mozgolódást. De most, a királygyilkosság és semlegesség első évfordulóján a kommunisták az ország északi részében fellázadtak Kassem “semleges”, kormányzata ellen.

Kirkuk városban egy brigád csatlakozott a kommunista lázadókhoz, megszálltak egy nagy területet, felrobbantottak hidakat, lámpavasra felakasztottak kormányhü katonákat, agyonlőtt áldozataik holttesteit végigcipelték a város utcáin, “Szabad Irák Hangja” néven titkos rádióállomásról izgatnak a kormány ellen.

Kassem miniszterelnök a nemzethez intézett szózatában Ígérte, hogy le fog számolni a kommunistákkal és a többi belső ellenségekkel.

A polgárháborúnak már az első napokban több száz áldozata volt.

Hírek a világ minden részéből

VESZPRÉM. — Egy belga repülőgép 55 utassal kénytelen volt leszállni, mert magyar vagy orosz MÍG repülőgép megakadályozta a repülésben Athén felé. Két órával később a belga repülőgépet minden kimagyarázkodás nélkül útjára engedték.

JERUZSÁLEM. — Nasser egyiptom-sziriai diktátor a hidegháború fokozott feszültséget, a berlini krízist arra használja ki, hogy felújítja a gyilkos bandák — fedajinok — átküldését izráeli területre, ahol feladatuk: ölni, rombolni, gyújtogatni. A napokban a Negev pusztában izráeli járőrök rajtaütöttek egy egyiptomi fedajin csoporton, kettőt lelőttek, a harmadikat foglyul ejtették. A fogoly bevallotta, hogy az egyiptomi katonai parancsnokság merényletek elkövetésére küldte őket Izráelbe.

ODESSZA. — A Jehova Tanúi vallási szekta négy tagját “államellenes összeesküvés” címén meghatározatlan időre bebörtönözték. Bünük az volt, hogy összeköttetésben álltak a Jehova Tanúi brooklyni (N. Y.) központjával. (Amerikában a Jehovay Tanúit nem börtönzik be, hanem, vallási meggyőződésükre való tekintettel, felmentik őket a katonai szolgálat alól.)

MOSZKVA. — A Pravda jelenti, hogy Libero Ricciardelli, az amerikai légierő volt tisztje, átállt a szovjethez és politikai menedékjogot kért. Állítólag úgy 'nyilatkozott, hogy ő ugyan nem kommunista, de a kommunizmusban látja az egyedüli jövőt az emberiség Vészére. (Needham, Mass.-ben az apja, aki hat hónap óta nem kapott hirt tőle, úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg kommunista propagandáról van szó.)

Irtai TÖLGYEST MIHÁLY

GÉNÉBEN - SEMMI UISÁG

A genfi külügyminiszteri konferencia, mint siilyedő hajó a hullámok közt, tehetetlenül tántorog. Gromiko orosz külügyminiszter mindennap uj Nyet javaslatot tálal fel a nyugati külügyminisztereknek s ezek lélekzethez sem tudnak jutni — egyre csak védekeznek újabb és újabb ökölcsapások ellen. Még a legsötétebben látók sem voltak ilyen nyugati megalázó szalajtatásra elkészülve.

Vájjon, ki fog a végén sírni? . . .