A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-03 / 27. szám

így élnek az első emelet 17-ben a pesti Nagy Lajos király utón A Jő PÁSZTOR A jövő jel repülőinek tervei közül keiiőlmuialunk be. A felső a Dellaszárnyu re­pülőgép, amely a Brislol-Siddeley Engines, angol repülőgép vállalat készítménye. 130 utasiTesz képes 98 perc alatt Londonból New Yorkba vinni, vagy nyugatról keletre 70 perc alatt. Az alsó képen látható Aouglas DC-9 egy los angelesi gyár ké­szítménye lesz, amely 1963-ban kerül forgalomba és 68-87 személyt fog szálliíani a legnagyobb gyorsasággal. Turisták a vasfüggöny mögött "Minden a miénk" — oiszáqban miéit reszket mindenki? BUDAPEST. — Arra az amerikai magyarokat min­­denekfelett érdeklő kérdésre, hogy hogyan élnek manapság a szovjetizált óhazában az emberek, információt nyújt a Magyar Nemzetben megje­lent riport a budapesti átlag­ember, illetőleg — mert a megélhetéshez kettőnek a ke­resete szükséges — a buda­pesti átlagházaspár életszin­­vonaláról. A riport színhelye a Nagy Lajos király utón levő vado­natúj lakótelep, amelynek 37 lakását a háztulajdonos, az állam, kizárólag gyermekes vagy gyermeket váró csalá­doknak utalta ki olyan cse­kély lakbérért, amelynek min­den forintja egy-egy kis pro­paganda-szónoklat : íme, a népidemokráciában az embe­reknek nem kell, mint a kapi­talista kizsákmányolok orszá­gaiban, keresetük 20 vagy több százalékát lakásra költe­ni! Mi olcsó ,áron osztogatjuk a lakásokat, az újakat éppen úgy, mint a régieket, amelye­ket a kapitalizmustól örököl­tünk, ingyen kaptunk! A Magyar Nemzet irporte­­re veszi át a szót: Jut is, marad is Találomra csöngettem be az első emelet tizenhétbe. Névtábla az ajtón: Bánfalvi János, mg. mérnök. Gömbölyded takaros asz­­szonyka nyit ajtót. Barna, ke­rek szemében csodálkozás csil­lan, aztán elpirul: — Jaj, most egy kis rendet­lenség van. . . Éppen a kosz­tümömet szedem szét. Meg közben a kiadást is beírtam a kiskönyvbe, mert a férjem nagyon szigorúan veszi a pénzügyeket. A férj nincs itthon. Kár­becslő mérnök az Állami Biz­tosítónál s tavasztól őszig két­hetenként egy-egy napra jön csak haza. ' — Nehezen «szokom meg egyedül. Pedig dolgom akad elég. Körülmutat a kis szobában. Ragyog minden a tisztaság­tól. — Dolgozik valahol? — Óvónő vagyok, de most itthon vagyok. Reumával ki­irt az orvos. Meg aztán a kis­asszony sem enged még. A kisasszony! Négy hóna­pos, Mártikának hivják. Ke­rek kis képe van, pihés szőke haja, csodálkozó szeme. Any­ja arcocskája picinyben. A csipketeritős asztalon fekszik a háztartási könyv. Apró gyöngybetükk.el egymás alá róva: János fizetése 1650 Az enyém 1250 Összesen 2900 Háztartás 1200 Lakbér, villany, gáz 150 Marad 1550 Tavaszi kosztüm 500 Félretenni 700 — Sikerül ezt be is tarta­ni? — Muszáj — válaszolja — Sok minden hiányzik még. Egy kis számvetés Mérnök férj és óvónő fele­ség fizetését ne számítsuk át dollárra, Magyar országon nem dollár a pénz, hanem fo­rint. Inkább az arányokat nézzük. A férj-feleség havi keresetének mindössze 5 szá­zalékáért adja az állam a la­kást, világítást és főzéshez : gázt. Ezt amerikaiul bargain­­nek lehet nevezni. Áron aluli eladás ez, de az állam teheti, mert amit ráad a vámon, azt beveszi a réven. Olcsón kap­ja a mérnök munkáját, adhat neki olcsó lakást. Feltűnő az arány, illetőleg az aránytalanság az asszony keresete és tavaszi ruhájá­nak ára közt. A tavaszi kosz­tümért több mint egy és fél hétig kell dolgoznia! A szűkös dupla keresetnek majdnem negyedrészét félre kell tenni, nem szabad elköl­teni, mert “sok minden hiány­zik még!” Majd ha felnő az az aranyos kis Mártika és el­megy a gyárba dolgozni, lesz három fizetés, talán elég lesz feltéve, hogfy- Mártika olyan takarékos leányzó lesz, ami­lyen az ő akaros anyukája. Kommentár A Magyar Nemzetnek ugyanabban a számában az apróhirdetések rovatában la­káshirdetések minden takar­­gatási vagy félrevezetési szándék nélkül kommentálják az első emelet 17-ről irt ripor­tot. Itt egy pár hirdetés muta­tóba : “Szabadrendelkezésü lakást vennék 25,000 forint kész­pénzért . . .” “Szabadrendelkezésü egy­szobás garzonlakást vennék a Tolbuchin csarnok környékén 30,000 forintig . . “Albérleti szobát, ötször hat méterest, keres négytagú család . . .” Ezek a hirdetések nemcsak nyomasztó, kétségbeejtő la­káshiány dokumentumai, ha­nem rávilágítanák a kommu­nista gazdálkodás kétvágá­­nyos jellegére. Az egyik vá­gányon a szerencsés kevesek befutnak a Nagy Lajos ki­rály ut, első emelet 17-be vagy más most épített vagy régibb­ről örökölt lakóházba; a má­sik vágányon bandukolnak vagy vesztegelnek a nem-sze­rencsés sokak, akik sehogy­­sem tudnak megfelelő szerény lakáshoz jutni. Az ilyenek fel­adnak egy apróhirdetést: La­kásért hajlandó vagyok kész­pénzben fizetni 25,000 forin­tot, vagyis 166-szor annyit amennyi Bánfalvi János mér­nök és feleségének egyhavi lakbére . . . vagy akár 200- szor annyit is. . . POLIO * WASHINGTON. — A rneg­­nycimoiritó gyermekbénulási meiglbeteigedéselk száma gyor­sabban emelkedik, mint a múlt éviben. Az április elsején megindult poilio “szezon” ed­digi áldozatainak száma 265, mig ugyanelblben az időszak­ban a muilt évben még csak 128 eseteit jegyeztek fel. A hét legjobb vicce Az elmegyógyintézet két ápoltja között vita támad. Az intézet igazgatójához for­dulnak. — Én vagyok Napóleon — szól az egyik. — Nem igaz, — mondja a másik, — mert én vagyok Napoleon. Mire az igazgató: — Uraim, kettőjük közül az egyik téved. BUDAPEST. — Nemcsak Magyarországban, hanem a többi szovjet tartományok­ban is — Albánia kivételé­vel — nagy az idegen forga­lom a most megkezdődött nyá­ri szezonban. A csatlós kor­mányok minden módon igye­keznek országaikba csalogat­ni pénzes külföldieket, főleg rmerikaiakat, illetőleg dol­lárokat. Uj hoteleket építet­tek, a régieket modernizál­­-mk, a Balaton mentén még amerikai tiipusu motelek is épülnek. Angol és más ide­gen nyelvű röpcédulák ismer­tetik az országok természeti szépségeit, a kényelmes szál­lásokat és nemzeti ételkülön­legességeket. A beutazási kor­látozások úgyszólván meg­szűntek, szívesen látott ven­dég mindenki, aki dollárt vágy más “kemény” pénzt hoz az országba. De ez a felelndülő idegen­­forgalom egyirányú: nyugat­ról jöhetnek akárhányan, mi­nél többen jönnek, annál jobb, de — a vasfüggöny mögött élő népeknek inkább csak egy­másközti látogatásokat enge­délyeznek. Nagyon kevés út­levelet hdnak ki, amely nyu­gati országokba való látoga­tásra jogosítana. A csatlós­kormányok attól tartanak, hogy sokan soha vissza nem jönnének, ha közelebbről meg­ismernék a szabad világban uralkodó viszonyokat. Igaz, a nyugatra menekültek közt a múltban akadtak sokan, aki­nek nem sikerült zöld ágra vergődni nyugateurópai vagy tengerentúli országban, még­is a nyugat és a szabad élet varázsa töretlen. Itt-ott hal­lanak a külföldi látogatók oly megjegyzést, hogy ha meg­nyitnák a határt, milliók ván­dorbotot vennének a kezükbe. Az orosz gyarmatbiroda­lomban a vakációzást, a nya­ralás is politikai szempontok irányítják. Már évek óta fo­lyik a propaganda, hogy a va­kációt valamelyik “népide­mokratikus” országban élvez­zék az emberek. Társas uta­zásokat rendeznek, például, Magyarországból Csehszlová­kiába, a Fekete-tengeri für­dőhelyekre, Szovjet-Oroszor­­szágba. A dalmáciai és más adriai fürdőhelyekre nem ajánlatos utazni, mert Bel­­grád és Moszkva közt békét­lenség van. Amerikából és más szabad országokból főleg olyanok utaznak vasfüggönymögötti országba, akik onnan szár­maznak és ott élő rokonaikat akarják meglátogatni. Leg­több amerikai látogatójuk van a szlovákoknak és a len­gyeleknek. Újabban ameri­kai látogatójuk van a szlová­koknak és a lengyeleknek. Újabban amerikai magyarok is egyre nagyobb számban lá­togatnak el óhazájukba. A magyar kormány ebben az évben körülbelül 40,000 látogatóra számit, köztük 4000 amerikaira. Az ameri­kaiak száma a múlt évben jó­val kevesebb volt, mert a Ká~ dár-Münnich kormány, Moszk­va hatalmára támaszkodva kihívóan viselkedett és emiatt az amerikai külügyminiszté­rium korlátozta Magyaror­szágba szóló útlevelek engedé­lyezését. Ezeket a korlátozá­sokat azonban ez év elején enyhítették és most már utaz­hatnak Magyarországba ame­rikai állampolgárok, akiknek ott rokonaik vagy üzleti ősz-, szeköttetéseik vannak. Mit látnak odaát az ame­rikai látogatók? Azt látják. hogy a hatóságok senkitsem háborgatnak, ami érthétő, hi­szen a kormánynak érdeke hógy a külföldieknek ne le­gyen panaszuk. Hatóságokkal alig is van érintkezése a tu­ristának, hiszen a rendőri be­jelentő ivet a hotelben töltik ki. A határon, illetőleg a re­pülőtéren előzékeny az útle­vél és csomag vizsgálat. De az amerikaiak legtöbbje ame1 rikás magyar, az óhaza népé­vel anyanyelvükön beszélget ottani recept szerint bizalma­san, négyszemközt. És amit az óhazai magyarok négy fa’ közt halkan mondanak, azt az amerikai honfitárs megjegy­zi magának. Nem sok jót hal­lanak. Az emberek nem ügy beszélnek, ahogyan a Népsza­badság és a Népszava ir. Nem beszélnek októberi ellen­­forradolmról és amikor fel­­szabadulásra terelődik a be­széd, inkább kérdeznek . . . Gyorsan múlnak a hetek, hamarosan eljön a feketebe­­tüs nap, julius 15, amikor nem szabad többé használt ruha csomagot küldeni az óha­za szegényei közül a legsze­gényebbeknek, mert Kádár János és Münich Ferenc, a magyar “népi” köztársaság szovjet helytartói letiltották ezt a segítést. A szokott kom­munista képniutatással a ti­­.lalmat nem tilalomnak neve­zik, hanem azt mondják, hogy a julius 15 után feladásra ke­rülő szeretetcsomagok tartal­mát a “kereskedelmi érték” 60 százalékával fogják meg­vámolni. Ez persze azt jelen­ti, hogy a magyar falvak sze­gényei, az árvák és özvegyek a betegek és a nyomorékok, a silány keresetű és még silá­nyabb nyugdíjas emberek nem kaphatnak többé ingyen ruhaneműt. Aki most, úgyszólván az népi demokráciában m i n­­den hatalom a népé, mégis mindenki fél mindenkitől. Miért félnek az emberek, kiktől félnek az emberek ? A politikai rendőrségtől fél­nek, mert annak félelmetes hire van. Félnek ok nélkül, egyszerűen azért, mert a féle­lem bacillusával van telitve a levegő. Félnek ázért, mert tele van a város besúgókkal Félnek nemcsak alapos, ha­nem alaptalan feljelentések­től is. És félnek a feljebbvalóktól az alsó, középső és felső fel­jebbvalótól. Nem mernek pa­naszkodni, még kevésbbé má­sok hibáira rámutatni. Ha mások hibáira, mulasztásaira, bűneire ujjal mutatnak, köny­­nyen kiderülhet -— bizony a rendőrség és a bíróságok tu­domása szerint nagyon gyak­ran kiderül —, hogy a főnök elvtárs is ludas a visszaélé­sekben. És gyakran lehet ol­vasni a pesti lapokban, hogy “Minden a miénk”-országban a munkásembert könnyű ki­­penderiteni a munkahelyéről, az üzemvezető, az igazgató, a főnök korlátlan ur és szeszé­lyes. Ha néha sikerül is jog­orvoslást találni, keserves az ut odáig. Nem csoda, hogy a népide­mokratikus rendszerben a “Ne szólj szám, nem fáj fe­jem” elvet követik az embe­rek. Ezt bevallani szégyen s ez­ért a kommunista párt lapja a Népszabadság, cikket irt arról, hogy igenis panaszt kell emelni, ha panaszra ok van, a jogos bírálatból senki­nek .sem lehet kellemetlensé­ge, baja. Dehogyis ngm lehet, maga a Népszabadság már sokszor beszámolt esetekről, amikor igenis baj -származott igazmondásból. Érdekesen reagáltak egyes olvasók a Népszabadság 'bá­torító cikkére. Itt egy pár ki­vonat levelekből, amelyek el­utolsó órában még segíteni akar, kérje tőlünk az utolsó segítséget kérő leveleket. Van belőlük még bőven, mert nagj a nyomorúság a magyaror­szági “szovje tparadicsom­­ban.” Kövessék Mrs. J. Nagy san-bernardinoi (Calif.) asz­­szony példáját, akitől a kö­vetkező levelet kaptuk: “Köszöpöm szépen a sok címet, amit nekem elküldték egyszer-másszor. Most én küldök egy levelet, amit . . . -nétől kaptam Nyiregy­­házáról. Sajnálom, hogy nem tudok már többet küldeni. Én már elküldtem hat csomagot és most küldök egyet arra a címre, amit legutóbb önök­től kaptam. Többet a legjobb akarattal sem tehetek. Már bepakkoltam a magam ruháit és barátoktól is kaptam. Már idáig 25 dollár postaköltséget fizettem. És mink is két idős emberek vagyunk, kicsi nyug­díjból élünk. Nagyon sajnál­juk a szenvedő óhazai testvé­reket és amit tudtunk, meg­tettük értük.” KUDARC Á légierő közli, hogy a ne­gyedik Discorverer mübolygó visszaesett a földre, nem érte el a világűrt, amelyben a terv szerint keringenie kellett vol­na. Ez a Discoverer előfutár­­ja lett volna annak a műhold­nak, amely a tervek szerint ősszel majom utast fog ki­röppenteni a világűrbe. A ku­darc okát még tanulmányoz­zák. A szovjet is készül világ­­üri majom túrára, de hogy hány kísérlet végződött ku­darccal, azt titokban tartják. latot, a lelkekre nehezedő fé­lelmet: — Nagy szükség van arra, hogy a jogosan bíráló személy védelmet kapjon, hisz előfor­dul, hogy személyeskedéssel, intrikával vádolják éppen azok, akiket megbírált. Helye­selném, ha a jövőben olyan írásokat is olvashatnék, ame­lyekben az ilyenfajta bírálat­­elfojtás megtorlásáról van szó. Törő Imre, Soroksár * Én is azokhoz tartozm, akik azt állítják: “ne szólj szám, nem fáj fejem”.Most én is úgy gondoltam, ez legkényel­mesebb álláspont. Ha nem bí­rálok, abból semmi hajóm sem lesz. Ellenben, ha megmon­dom a véleményemet, esetleg rosszul járhatok. A Népsza­badság írása azonban engem is megtanított rá, hogy ez a nézet helytelen. Egyik-másik ismerősömtől tői hallottam, hogy munka­helyén óriási pazarlást vett észre. De a hiba jelentéséről hallani sem akart. Azt mond­ta, nem bízik benne, hogy ki­derült az igazság, s akkor ő huzza a rövidebbet. Grósz Miklós, Ujszász. * Az öcsödi Szabadság kol­hoz tagja vagyok. Tavasszal rám bizták az üvegházat. Mi­vel mezőgazdasági akadémiát végzett agronómus vagyok, sziyesen vállaltam ezt a mun­kát. Ha valahol hibát látok, nem állom meg szó nélkül. A múltkor észrevetem, hogy az iiveház melletti melegágyak­ban a bolgárkertészetnek ne­velt palántákat hanyagul ke­zelik. Figyelmeztettem a- ve­zetőséget, hogy mentsük, ami menthető, hozzunk rendbe a palántákat. De a vezetőség nemhogy örült volna a jóin­dulatú figyelmeztetésnek, raj­tam verte el a port. Elismer­ték ugyan, hogy igazam van, mégis engem eltávolítottak a helyemről. A Jogos bírálat védelmében cimü íráson felbuzdulva, úgy gondoltam, tanulságul meg­írom esetemet a szerkesztő­ségnek. Beke Sándorné, Öcsöd Sokan nem tudják,«, hogy mi az oka a közmon­dásos őszi légyhullásnak. A legyek korántsem természe­tes halált halnak, hanem tö­megmérgezésben pusztulnak el. A mérgezés Okozója egy parányi gomba, amely finom, láthatatlan por alakjában száll a levegőben és a légy testének szőröcskéire rakódik le. A légzőszervek utján a gombák innen a testbe kerül­nek, ahol gyorsan elszaporod­nak és belülről az egészet fel­emésztik, úgyhogy csak a mintegy fehér lisztporral be­vont külső váz marad meg. -Ez a por. ismét más legyeket fertőz meg és igy néhány nap alatt a legyek milliárdjai hul­lanak el; hogy a tartóshullám már háromezer évvel ezelőtt is di­vatban volt. Byron de Prorok gróf, a hires régész, legutóbbi sivatagi expedíciója alkalmá­val a délarábiai Jemen terü­letén egy sziklasirban egy körülbelül 32 éves hercegnő kitűnő állapotban maradt múmiájára bukkant. A her­cegnő, akit nyilvánvalóan Sá­ba legendás királynőjének udvartartásához tartozott, eredetileg sötét haját vörösre festette és apródfrizuraszerü alakba bodoritva viselte oly­képpen, hogy nyaka körül ap­ró fürtökben álló 'koszorút al­kotott. Ez a háromezeréves frizura utolérhetetlen tökéle­tességgel készült tartós hul­lám, mert a konzerváló réteg oltalma alatt máig sem lazult meg egyetlen fürtje sem. 36 üzlet és 43 lakás pusztult el a tűzben Lanark, Oni.-ban. 159 személy vált haj­léktalanná, A kárt 2 millióra becsülik. ÍTT AZ IDŐ. MOST VAGY SOHA! Óliaxai Híradó 4. OLDAL __ BUDAPEST. — A magyar árulják a nyomott közhangu-

Next

/
Thumbnails
Contents