A Jó Pásztor, 1959. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-03 / 27. szám

2. OLDAL A Jö PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken PiJjWshed every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőkég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. JULIUS 4 183 évvel ezelőtt amerikai hazafiak gyülekeztek Philadelphiában. Az amerikai telepesek é§ az angol bi­rodalom között a háború már kitört és az u. n. Conti­nental Congress kiküldöttei azon tanácskoztak, hogy Amerika teljes függetlenségét tüzzék-e ki a háború végcéljául. Aránylag rövid tanácskozás után, a gyűlés 1776 julius 4-én elfogadta a Függetlenségi Nyilatkofa­­tot, amely az amerikai nemzet önállóságának és sza­badságjogainak sarkköve. Katonai szempontból a felkelők helyzete nem volt előnyös. George Washington viharvert csapatai csak néhány nappal azelőtt ismét súlyos vereséget szenved­tek Long Islandon — előző balsikerek után — és hire kelt annak is, hogy New York városát megtámadták az angolok. Ezekről az időkről irta Thomas Paine, hogy “próbára tette az emberek hitét ... és elpárologtak a szabadság zászlaja alól a nyári hazafiak, akiket csak a siker kilátásai tartottak a felkelők táborában”. A szabadságharc vezérei, akik Philadelphiában gyüléseztek, a már-már veszendőbe ment függetlenség mellett törtek lándzsát és örökbecsű szavakba öntötték minden nemzet és minden ember jogát a szabadsághoz. A Függetlenségi Nyilatkozat magától értetődő igazságnak nyilvánitja azt, hogy “minden embert egyenlőnek teremtett Isten, az élethez, a szabadsághoz és a boldogulásra való törekvéshez való elidegeníthe­tetlen jogokkal. Ha az uralmon lévő kormány e jogok eltiprására tör, a nép a kormányformát módosíthatja vagy megdöntheti”. Az okmány sérthetetlennek nyil­vánitja az embernek, mint Isten teremtményének egyéni jogait; megbélyegezi az idegen uralkodó zsar­noki uralmát és kimondja, hogy “az Egyesült Gyarma­tok ténylegesen és. jogosan szabad és független álla­mok”. A' nyilatkozat határozatainak biztosítására az aláirók felajánlják “életüket, vagyonukat és szent be­csületüket”. John Adams, az aláirók egyike, aki később az Egyesült Államok második elnöke lett, igy számol be az eseményről feleségének irt levelében: “Bizonyos va­gyok benne, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat elfoga­dásának napját késői nemzedékek is évforduló gyanánt fogják megünnepelni, pompával és szertartásosan, ha­rangzúgással, tűzijátékokkal, sport és szinházi előadá­sokkal, és pedig a kontinens egyik partjától a másikig, az idők végtelenségéig”. John Adams jóslata beteljesült. Amerikaiak e na­pon leteszik a szerszámot és a tollat és ünnepi hangu­latban emlékeznek meg a halhatatlan hősökről, akik aránytalanul hatalmasabb erőkkel szemben, a sikerte­lenségtől vissza nem riadva, szembeszálltak a zsarnok­sággal, hogy az amerikai szabadságot kivivják, minden nemzet bámulatára és okulására. KÉTFÉLE NÉPSZABADSÁG A genfi külügyminiszteri konferencia egyik ke­véssé örvendetes kisérőjelensége volt a szövetségesek közti vita, hogy ne mondjuk civódás. Mig Eisenhower elnök kereken kijelentette, hogy államfői találkozónak csak az esetben lenne értelme, ha Genfben valamelyes megállapodás jön létre, az angolok úgy vélik, hogy még a genfi kudarc után is ajánlatos egy csúcskonferencia. Nyugat-Németországban súlyos konfliktus támadt Adenauer kancellár és a jövő kancellárja, Erhard közt, miáltal a nyugati tábor gyengült. De Gaulle francia köztársasági elnök az algériai tűzfészekbe szeretné be­invitálni a szövetségeseket és, mert ez a meghivás nem talált megértő fogadtatásra, megingott a nyugati szö­vetség katonai ereje francia földön. Mindezeket az el­lentéteket idővel ki lehet egyenliteni, de közben Krus­­csev egyre merészebben fenyegetőzhet, bizva az egye­netlenség tartósságára. A berlini és a német kérdés megoldását illetőleg is árnyalati különbségek vannak a szövetségesek táborban. Nem úgy az ellenséges táborban. Ott az úgyneve­zett varsói szövetség két nap alatt, pár óra alatt egye­nesbe futott, a középeurópai gyarmati tartományok képviselői a szovjettel teljes megegyezésre jutottak. Hogy miben állapodtak meg? Hát abban, hogy tökéle­tesen egyetértenek Kruscsev november 27-i ultimátu­mával. A budapesti Népszabadság szavaival: “A két­napos tanácskozásról kiadott zárónyilatkozat világosan tükrözi a tanácskozáson részt vett kilenc szocialista ál­lamnak azt az őszinte óhaját, hogy a népek akaratá­nak megfelelően elősegitsék a két legfontosabb euró­pai probléma — a német békeszerződésnek és Nyugat- Berlin megszállási rendszere megszüntetésének meg-Az állami moiorközlekedési hivatal kutatja az okát, hogyan nyerhettek Lester Monroe (bal) és William Richert clevelandi lakosok egyforma rendszámtáblát. FÖLFELÉ MEGY BORBAN Magyarországon a legré­gibb ültetvények közül valók a kecskeméti öreg szőlők ér­teik, amelyelknek telepítését IV. Béla és Nagy Lajos ural­kodása közé teszi a krónika. Rege is van a kecskeméti sző­lőről; Ipolyi ezt a régi ada­tot jegyzi fel a Magyar My­­thologiában: “A kecskeméti hegyen megfúrtak egy szőlő­tőkét, csapot tettek bele; a kicsurgó léből azután három­ezer ember ihatott kedvére. Ezután újból rátették a íhé­­lyát a nyílásra.” A szőlő története bővelke­dik érdekes adatokban. A filloxera pusztítása előtt olcsón hozzá lehetett jutni a nemes nedűhöz; volt belőle elég. Akkortájban Tokajban és környékén 275 négyzet ki­lométernyi területen 250,000 hordó bor termett s 60,000-nél több volt az aszúval megtöl­tött hordók száma. Jellemző a régi borbőságre az az adat is, hogy Tokaj, Tarczal, Tá­­lya, Bád és Benye községek ezer hordó bort ígértek 1683- ban Sobieski János lengyel királynak, ha seregét, mely­­lyel Szepsiben tábort ütött, nem vezeti át e vidéken. A borral a régiek nem ta­karékoskodtak nagyon. A krónikás feljegyezne, hogy Mátyás király ünnepi alkalmakkor, hol fehér, hol vörös bort töltött a visegrádi vízvezetékbe s a nép kedvére meríthetett belőle. Hasonló módon cselekedett 1501-ben II. Ulászló király is; Budavárban űrnapján olyarj szökőkutat csináltatott, ami bői szinbor folyt a nép szá­mára. , Grassalkovics hercegről feljegyezték, hogy Mária Te­rézia látogatása alkalmával látványosság kedvéért bori öntő kutat készíttetett s bol­dog-boldogtalan annyit me­nthetett belőle, amennyit akart. Kun-Madaras községnek egyik régi számadásából az tűnik ki, hogy a községnek hetvenkét atkó borba került a pünkösdi királyság megün­neplése. Egy másik vidéki városról azt mesélik, hogy r régi pátriarkális időben a be­száradt kalamárisok feltöltő­­getésére évente húsz akó bort használt el Apafi Mihály erdélyi feje­delemről azt mondja a kiró n:ka, hogy egy ülőhelyében kevés volt neki elfogyasztani egy veder bort. Nevezetes borpusztitó mu­latság volt az is, amelyrő’ Czegei Vass György megem­lékezik. Bécsben, — úgymond — 1691-ben az angol király rezidense vendégséget adott s számos oroszlán-alakú edényből délutáni 3 órától fogva 6 utánig folyt az utcá­ra a piros bor, melyet aztán a kint álló nép megivott. Ez a mulatság körülbelül két­ezer rajnai forintba került. Pazarul bántak azt itallal II. Rákóczi fejedelem udva­rában'is s különösen az. ide­genek duskálkodtak nagy kedvvel a jó magyar borban. De soknak megártott a mu­latság, nem bírta meg a ter­mészetük az erős magyar bort. Péter cár követe, Cor­­bey is a vörös bor mértékte-FOURTH OF JULY Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Fények ölelkeznek, iüzcsóvák felgy pinák, emlékére a nagy, régi dicső múltnak. Fourth of July napját ünnepli a nemzet, amely dicső, bátor ősapákat nemzett. Mi volt Amerika Fourth of July előtt? Zsarnok borított rá rabszolga szemfedőt, Idegen uralom alatt nyögött népe. s rablánctól volt súlyos botorkáló lépte. A szabadságot csak álmodni ha merte, de színéi és izét addig nem ismerte. Idegen zsoldosok osztottak parancsot, s vetettek a népre súlyos jobbágy sarcot. Véres harcok jöttek. Felkelt az elnyomott, hogy kiharcolják a szabadságot, jogot. George Washington lett a szabadság vezére, s neki magának is csörgött érte vére. Vitéz lett a farmer, hőssé lett a gyáva: felmagasztosultak, szabadságra vágyva. Csatáról csatára rohant a hős sereg, s úgy űzte az ellent, miként a fergeteg. Több és jobb fegyvere volt az ellenségnek, de a dicső ősök azért mégsem féltek. Hét évi öldöklős véres harcok után, reánk virradt végre dicső Fourth of July! ANEKDOTÁK Gálit, a koponyamérés híres tudósát figurázták ki egy párisi társaságban a következő kitalált anek­dotával: A tudós egyszer meglátogatta a párisi bolondok házát. Egy őrült kalauzolta őt, aki nagyon értelme­sen viselkedett. Gall megtapogatta az őrült fejét és igy szólt: — Semmi nyomát nem találom az ön koponyá­ján a bolondságnak. — Azt el is hiszem, hogy azon a fejen, mely vál­­laimon ül, az őrültség nyomát nem találja, — fe­lelte az őrült. — De tudja meg, ez nem az én saját fejem, ezt csak úgy feltették nekem, minthogy en­gem a forradalom alatt lefejeztek. * Rembrandt, a nagy festőművész egyike volt a legfurfangosabb embereknek. Egyszer mikor pénzre volt szüksége, fia kezébe nyomott egy pár rajzot. — Menj — mondta neki, — mondd azt, hogy tőlem loptad és kérj 50 fprintot darabjáért. — De miért mondjam, hogy loptam? — kérdezte a fia. — Azért — felelte Rembrandt, — mert az em­berek azt hiszik, hogy a tolvajok elkótyavetyélik a lopott holmit és igy nem fogják soknak találni az 50 forintot érte. * I. Jakab angol király trónralépése alkalmából Shrewsbury város lakói üdvözlő iratot adtak át, melyben azt kívánták: Uralkodj addig, mig a nap, hold és a csillagok fénylenek. — Ha ez bekövetkezik — felelte a király. — akkor szegény fiam már csak lámpavilágnál uralkod­hat Anglia fölött. * Rossini “Sigismondo” cimü operája a mester leg­gyöngébb müvei közé tartozott, melyet a közönség ki is fütyült. A premier másnapján az opera igaz­gatója vigasztalni akarta a zeneszerzőt a csúfos bu­kásért és szidta előtte az opera szövegkönyvének Íróját. — A lehetetlen szöveg a bukás oka, — mondta. — Ugyan, — felelte Rossini, — én is mindent megtettem a bukás érdekében, ami csak tőlem tellett. len élvezetében pusztult el 1708-ban, egri látogatása al­kalmával. Hires borivás volt az is, amelyet Ottlyk György főud­varmester rendezett Maros­­vásárhelyen 1707-ben, II. Rá­kóczi Ferenc fejedelemnél való beiktatása alkalmából. A város magaslatain elhelyezett hordóikból hosszú csatorná­kon vezették le a bort a tér 'közepén álló hatalmas ká­dakba, ahonnan azután a szé­kelyek kedvükre meríthet­tek. Rákóczi 1711-ben, lengyel­­országi viszocskai jószágán Péter cárt is megvendégelte tokaji borral, de a cár annyi­ra elázott az erős italtól, hogy két magyar urnák kellett őt beemelni a kocsijába. így járt a minisztere, sőt majdnem az egész kísérete is. Szathmáry Király Ádám, mint szemtanú fel is jegyezte, hogy akkor ‘csak a közrendü muszka vi­tézek is sisakkal isszák vala a jó tokaji bort.” Gróf Székely Ádám és Bánffy Anna lakodalmán 1802-ben bőven folyt a bor; a gyulai várban hatalmas ká­dakat töltöttek meg vele s ihatott belőle mindenki. Ha kiürültek a kádak, teletöltöt­­ték ismét. Országos hirü lakomát csap­tak akkoriban a nemesi kú­riákon is. Asztalra kerültek ilyenkor a hires családi ser­egek és ivó-poharak is. A ré­gi borkedvelők nem eléged­tek meg azzal a gyönyörűség­gel, amit az aranyszínű csep­pek szürcsölése szerzett; arra is volt gondjuk, hogy az élve­zetet a szemek gyönyörködé­se is fokozza. Ezért szerették a müvészeies alkotása, drá­gakövekkel kirakott kupákat ás ivópoharakat. Alig volt család, amelynek ne lett vol­na ilyen diszkupája, amelyet gyakran fantasztikus módon alkotott meg a külföldi vagy hazai ötvös. Nemzedékről nemzedékre szálltak az ilyen családi kincsek, — valóban kincseknek nevezhetők, hi­szen némelyik egész vagyont ért művészies ötvösmunkája s az aranyára és ezüstjére ra­kott drágakövek révén. Máig is sokat megőriztek közülük s egy ilyen mesés kincset érő gyűjteményben találhatni több olyan ivóeszközt, ame­lyek érdekesen mutatják azt, hogy a régi magyarok milyen sokat adtak arra is, hogy mi­ből isszák a bort. Érdekesek az állatokat — baglyot struccct, szarvast, tyúkot, kakast, tevét, táncoló medvét — ábrázoló Kőeszkö­zeik. Az állatok leemelhető fe­je az ivóeszköz fedele. A te­ve-serlegen a teve púpja a fedő, ott ül a púpon a minia­tűr tevehajcsár is. Ez a fedő fogója. Az álló nőket ábrá­zoló szép poharakat meg kel­lett fordítani, hogy ihassanak belőlük. Magyarország borainak gyógyító erejéről számos régi orvos emlékezett meg mun­kájában. Sokszor csak bort rendelteik betegeiknek gyól­­gyitószer gyanánt a régi or­vosok. Érdekes, amit Döbren­­tey Gábor irt Bolyai Farkas­nak, midőn 1836-ban egy hor­dó budai bort küldött neki ajándékba: “Érezni fogod1 miképp vil­log két szemed. Sőt nem ke­zeskedem, e bor még három­szor is megházasit, ha nem tiszteletes uram közbejötté­vel is.” A hordót úgy küldötte el, hogy előbb szalmába burkol - tatta, majd vászoríba varrat­ta, azután pecsétjét ráütötte. A pecsét mását külön küldöt­te el Bolyainak, hegy a hor­dón levővel összehasonlíthas­sa. “Mert — írja levelében — borszállitó embernek ne higyj”. Jól ismerte a borivó­kat! Gróf galanthai Fekete Já­nos tábornok a “Ludas Ma­tyi” írója is borral kedveske­dett a beteges Voltairenek, midőn megbiirálás végett el­­küldötte neki francia nyel­ven írott verséit. Voltaire azonban úgy nyilatkozott, hegy a magyar grófnak sok­kal jobb a bora, mint a verse, Különösen Baranyavarme­­gye címere jellemző e tekin­tetben hatalmas szőlőfürtjé­vel, melyet Józsua és Káleb görnyedve visznek hosszú rú­don. Még jellemzőbb és tet­szetősebb e vármegye nevé­nek bor anyá-ból való szár­maztatása. Való, hogy a Ba­ranya vármegy ében a szőlő­­kultúra visszanyúl ik Proibus római császár idejére. A sze­­rémségi kertésznek trónra jutott fia 276-ban beültette szőlőtőkével a Mons-Almus magaslatait s innen szárma­zott át azután Baranyába a szőlő. A magyar szőlőművelés az első kísérletek után hamaro­san elterjedt országszerte s a többi közt a Balaton mel­lett 861-ben, a Zala-folyó mentén pedig 868-ban már bőviben termelték a szőlőt, mely azután gyakran szere­pelt, az Árpád-házi királyok okirataiban. Néhai való 'Paksi Szathmá­ry Mihály a tizenhetedik szá­zadban körömszakadtáig erő­­sitgette, hogy a paradicsom­ban a szőlőtő volt a tudás fája. A tudós férfiút egyéb következtetésein kívül alkal­masint az is csábíthatta ebbe­li hitére, hogy a szőlőtőről már a legrégibb ibirásokban is van emlékezés, A szőlőkultu­­ráról azt lehétne mondani, hogy olyan régi, mint maga az emberiség, a népek őstör­ténelmében jelentős szerepe van már. » Magyarországon is az idők legendás messzeségébe nyu - lik vissza a róla való emlé­kezés. A magyar embernek, különösen <a régebbi időben, a legkeGvesehb s a legjöve­delmezőbb foglalatosságai közé tartozott a bortermelés. Még a heraldikában is nyo­ma maradt ennek, mert több vármegye címerében ékeske­dik a szőlőfürt. A CYONCY % 53 SUBSCRIPTION RATES: One Year______________$6.0 Half Year ... $3.5 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre______________$6.00 fél évre______________$3.50 oldását. E probléma ma mar teljesen megerett a meg­oldásra. A varsói értekezleten résztvevő külügyminisz­terek ezért javasolják, hogy a genfi értekezlet a német békeszerződést és Nyugat-Berlin megszállási rendsze­rének megszüntetését vitassa és oldja meg. E két prob­léma megoldása szilárd alapokra helyezné az európai bék ügyét.” Az újságolvasó emlékszik, hogy' itt minden szó Kruscsev szava, ugyanezt mondta Kruscsev már no­vember 27-i ultimátumában. A varsói szövetség rab­országainak külügyminisztereire mindösze az a feladat várt, hogy szajkómódra megismételjenek minden szót, amit uruk és parancsolójük mondott. De talán emlék­szik a kortárs arra is, amit Dr. Göbbels akkor ordított, amikor Hitler ultimátumot küldött Csehszlovákiának. Torkaszakadtából ezt ordította: “Führer, add ki a kom­mandót, mi követünk!” A pesti Népszabadságnak és általa az orosz gyar­mati főhatalom magyarországi helytartóinak ezt üzen­jük: Lássák, tisztelt urak, van kétféle népszabadság. A nyugati népszabadság azt jelenti, hogy a népeknek szabad akaratuk van, aszerint határoznak és igyekez­­hek nézetkülönbségeiket egységes állásfoglalásba egy­behangolni. A szovjet népszabadság pedig azt jelenti, hogy az orosz diktátor kiadja a kommandót és a gyar­mati helytartók köteles lelkesültséggel kiáltják: “Mi követünk, tüzön-vizen át, a pokol kapujáig!”

Next

/
Thumbnails
Contents