A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-27 / 13. szám
8. OLDAL A Jó PÁSZTOR Iiusvét vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 16, 1—7. Mikor elmúlt a szómat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja, és Salome illatszereket vásárolának, hogy elmenvén, megkenjék Jézust. És korán reggel a hét első napján a sirhoz ménének napfelkeltekor. S mondák egymás közt: Ki hengeriti el nekünk a követ a sirbolt ajtajából? Odatekintvén pedig, látták, hogy a kő már el van hengeritve. Mert igen nagy vala. És bemenvén a sírboltba, egy ifjút látának ülni jobbkéz felől, hosszú fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik: Ne féljetek! A megfeszített názárethi Jézust keresitek, feltámadott, nincsen itt, imhol a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Calileába, ott majd meglátjátok őt, amint mondotta nektek. SZENTBESZÉD “Feltámadott Krisztus e napon, Alleluja, hála légyen az Istennek!” Ezzel a gyönyörű hálaénekkel, ezzel a magasztos “Te Deum”-mal üdvözli ma, Husvét szent ünnepén az Anyaszentegyház híveit. Ezzel a lelkes öröménekkel, az uj, a szebb, az örök életet hirdető igékkel örvendezteti meg ma, a feltámadás Golgotha nagy napján az Egyház a Jézus Krisztus hivő, a Krisztust szerető lelkeket. Az éj sötétsége ime elmu.rott s a nappal világossága elközeledett, a halálnak félelmetes része eltűnt s helyébe az életnek bátorító, biztató angyala lépett. A Nagypénteknek néma gyásza, amelynek éles fájdalmában Krisztus Urunk keservesen kiáltott fel: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” A Husvétnak hangos örömére változott, amelynek élénk ujjongásában Krisztus Urunk lelkendezve kiált fel: “Feltámadtam, béke veletek, én vagyok, ne féljetek!” Miként a tavasz évről-évre hirdeti a nagy természetben a tél elmúltával az élet diadalát, akként a Husvét ünnepe is évről-évre hirdeti a Nagypéntek elmúltával Krisztus feltámadását. Ami a rügyfakadás, ami a virágnyilás a természetben, az a mi hitünkben, Krisztus feltámadása. Rügy nélkül, virág nélkül nincs tavasz. Krisztus feltámadása nélkül nincs igazi vallás, nincsen igazi hit. . . Ami Krisztus feltámadása előtt történt, az csak előkészületi állapot volt, hasonló ahhoz az időkhöz, amelyet a mag a föld méhében tölt. Amint a magnak igazi élete a rügyfakadással, a virágnyilással kezdődik, éppen úgy Krisztus dicsősége is a feltámadással indul meg útjára. Ha a megfeszített és eltemetett Krisztus nem támadt volna fel, akkor ugyan ki követte volna Krisztust, akkor ugyan hol maradtak volna az apostolok a vértanuk? Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor sírja egyben tanításának a sírja is lett volna, és akkor ma nem uralkodnék az életben, az emberek között, az emberek szivében. Krisztus feltámadása a keresztény vallásnak az alapja; az a bizoynos sziklára épített alap, amelyel hiába ostromolnak, hiába verdesnek a bősz hullámok és a vészes viharok. Ezen az alapon megtörik minden ellenséges támadás, minden ördögi fondorkodás. Krisztus feltámadása az a bizonyos fenséges nyitány, melyet az apostolok, hitvallók, vértanuk beláthatatlan sora követett. Mert Krisztus feltámadása az erő, a hatalom, amellyel az apostolok megindultak hóditó útjukon, s amely erő és hatalom mind a mai napú fenntartotta Jézus Krisztus tanításait és fenn fogia tartani a jövőben is, az idők végeztéig. Krisztus feltámadása miíiden. a kezdet és a vég, a vallásnak ereje, hatalma és tartalma. Az orvosok szerint ritka fajtájú rákbetegség áldozata lesz a daytoni (O.1 Lcis Jean Lacey 1 éves kisleány, aki már nem éri meg második születése napját. Az öreg koldus ott gubbasztott a templom előtt és könyörgést mormolva, nyújtogatta ráncos kezeit a járókelők elé. Néha imát is mondott, de oda se gondolva. Mert istentelen vén ember volt a szerencsétlen egész életében. Azt is a maga bűneinek köszönhette, hogy koldussorsra jutott. De most se bánta a bűneit. Naphoszszat ott üldögélt a templom előtt, azonban betérni a templomba, bensőséges imával leborulni az oltár elé, az sohase jutott volna az eszébe. Egy nagypénteki napon jó korán kiült a templom elé. Szép, enyhe tavaszi nap volt, ilyenkor alamizsna is bőven jut a koldusnak. Valóban sokan dobtak is feléje, de igen csekélyke pénzeket, mert hát nehéz idők jártak akkor mindenkire, takarékoskodnak a koldusnak Szánt garasokkal is. Két úrnő ment el most mellette. A koldus éhes szeme észrevette, hogy az egyik hölgy nagyobb értékű bankót vesz ki szórakozottan a pénztárcájából s odadobja. A másik odaszólt barátnőjének: — Ugyan már! Nem érdemes annyit koteni a koldusokra! A vén ember azonban akkor már markában szorongatta a pénzt. A két nő tovább ment. A koldus megnézte, mit kapott. Nem is volt tulnagy összeg. — És erre is azt mondta, hogy nem érdemes! Persze, a csúf, öreg koldusra semmit sem érdemes költeni! Ez a két szó: “nem érdemes” régi emlékeket mozgatott meg a koldus lelkében. Talán a nagypéntek komoly hangulata is hozzájárult, hogy a múltakon gondolkozni kezdett. Mikor iskolába került, akkor hallotta először. Nehézfejü gyerek volt. A tanitója türelmetlenül kergette a szamárpadba: — Nem érdemes rád fordítani az időt. Persze, mert nehéz észjárású, buta kis parasztim volt . . Nem volt érdemes . . . Később valahogy belejött a tanulásba. Az anyja mindenáron iskoláztatni akarta. Az édesapja is beleegyezett volna. De azután megtudták a városi iskolával járó költségeket. — Nem érdemes ennyit költeni a gyerekre, — legyintettek lemondóan a fukar szülők. Nem találták érdemesnek feláldozni a búzát, a baromfit a gyerekért . . . így hát csak éppen, hogy írni, olvasni megtanult. Tanulatlan volt is, szegény is, mert a szülők kevéskéje a sok gyerek közt elaprózódott. Csúf is volt. A lányok se néztek rá: — Nem érdemes az ilyen legényre figyelimet fordítani! Azután rossz útra tért. Tunyaságra, munkakerül ásre, iddogálásra, csalafintaságekra. Volt még életben egy rokona. Annak mondogatták a falubeliek: — Beszéljen már lelkére az öccsénck! Az a rokon lisztes ember volt, nagy becsülettel a falu előtt. M'cvetőleg legyintett kezével. — Nem érdemes, hogy szót és gondot pazaroljak rá, — vetette oda hidegen. Persze elmondták neki. Annál szabadabban élt. Amig le nem vette a betegség a lábáról. Felépülve, belegörnyedt a bajába, koldussá lett. Úgy is vénült meg. Meg fog halni. Eltemetik a legsilányobb módon. Mert hát egy vén koldus halottra sem érdemes költekezni. A vén koldus szivében keserűség háborgott. Persze . . . Ő mindég buta veit, rossz volt . . . Őrá soha senkinek sem volt érdemes valamit is költeni, valamit is ráfordítani .. . • És ekkor eszébe jutott a Krisztus koporsója, ahonnan most jönnek ki tömegesen az emberek. Ahol ő nem is volt imádkozni. Mindig az emberektől várt, koldult mindent, akik pedig sose tartották érdemesnek, hogy pénzt, gon-' dot, figyelmet, fáradságot, szeretetet fordítsanak reá . . . És azt a Jézust so.se kereste fel, aki ő érte is, épp úgy, mint a gazdagokért, szépekért, tudósokért, jókért, — igen, éppen úgy érte is odaadott mindent. A vérét, a szeretetét, az életét, mindent . . . Krisztusnak ő is érdemes volt ... És Krisztusnak ,ő most is érdemes, hegy visszafogadja, törődjön vele, vérét adja bűneinek lemosására, kegyelmeit kiöntse, önmagát átadja ... És Krisztusnak érdemes lesz maid halálában s. hegy ráfordítsa isteni erejét s azzal feltámassza az örck életre. Az öreg koldusnak mindez átfutott a lelkén. Nem ilyen! szépen, rendszeresen, csak I valahogyan a maga tudatlan j észjárásának módján . . . De mégis ráébredt arra, hogy Krisztusnak érdemes volt a legutolsó koldus is arra, hogy vérét kiontsa és meghaljon érte ... És a vén istentelen hirtelen felkászolódott helyéről. Nem bánta, hogy az alamizsnát koldustársai kapják el előle . . . Otthagyta helyét s bement a templomba. Ott letérdelt Krisztus koporsója elé és bűnbánó szívvel elkezdett zokogni . . . MOSZKVA'— A Szovjet Tudományos Akadémia kémiai intézetében újfajta balzsamot kísérleteztek ki. Az uj gyógyszer napi többszöri bevétel esetén 15—18 nap alatt gyógyítja a gyomor- és nyombélfekélyt. Az uj szovjet gyógyszer gyógyítja a hiperaciditásból eredő gastritiseket is. Jó eredményeket értek el vele égési sebek, fagyások kezelésénél, továbbá sebészeti műtők levegőjének fertőtlenítésénél. BÉCS — A törvényszék életfogytiglani börtönre Ítélte Josef Gabriel volt Gestapo tisztet, aki 1942-ben lengyel zsidók ezreit lemészároltatta. Ausztriában a halálbüntetés el van törölve. Truman voll elnököt a Civil War Centennial bizottság tiszteletbeli tagjává választotta. EVANGÉLIUM Szent János, I. rész, I. szakasz 1. Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. 2. Ez vala kezdetben az Istennél. Mindenek ő általa lettek, és nála nélkül semmi nem lett, ami lett. 3. Benne vala az élet. és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben világosodik, de a sötétség azt fel nem fogta. 4. Vala egy ember Istentől küldetve, kinek János vala neve. Ez bizonyságul jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindnyájan higyjenek ő általa. 5. Nem vala ő a világosság, hanem hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Igaz világosság vala ez, mely megvilágosit minden e világra jövő embert. 6. E világon vala és a világ ő általa lett, és a világ őt meg nem ismeré. Tulajdonába jöved, de övéi be nem fogadták őt. 7. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada nekik, hogy Isten fiaivá legyenek, kik az ő nevében hisznek. 8. Kik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfiú akaratából, hanem az Istentől születtek. 9. És az Ige testté lön, és miköztünk lakozék; és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét, telve malaszttal és igazsággal. 10. János bizonyságot tőn felőle és kiálta, mondván: Ez az, kiről mondottam: aki utánam jövendő, előttem lett; mert előbb vala nálamnál. 11. És az ő teljességéből vettünk mi mindnyájan, malasztot malasztért. 12. Mert a törvény Mózes által adatott; a malaszt és igazság pedig Jézus Krisztus által lett. SZENTBESZÉD Láttatok-e valaha a temetőben sirkövet, melyre ez lett volna Írva? Legyen valaki bármilyen hires tudós, a világtól ünnepelt ember, sírjára ezt Írják: Itt nyugszik ez és ez. Lehet ő bármilyen gazdag ember, egész vagyona nem ér annyit, hogy ettől a földdarabkától, a sirgödörtől meg tudta volna magát váltani ; ott fog elporladni a sírban. De ezzel szemben mi történt Jézus sírjával, aki életében szegény volt, halála is csúfos volt? Nem megy feledésbe. Az ő sírja nem az elmúlás emléke, hanem a győzelem, a hatalom, az örök élet bizonyítéka. Jézus siria sohase lesz az emberiség emlékezetből kitörölve, sőt évről-évre szaporodik azok száma, kik Jézus sírjához hittel, hálával, szeretettel eltelve zarándokolnak. Testi szervezetünk ásványi, növényi és állati anyagokból áll, melyeket a lélek éltet. Testi szervezetünk tehát kicsinyített mása a nagy természetnek és ezért nem lehet csodálkozni, ha együtt érzünk a természettel. Ősszel, mikor látjuk hullani a fák leveleit, szomorúság fog el. Nem szívesen fogadjuk a telet sem, mint a természet halálát. De ha jön a tavasz, örömmel üdvözöljük és egész természetünk uj életre ébred. így vagyunk a husvét ünnepével is. Husvét napján a templomba sietnek az emberek. A templomok, mint a megáradt folyók, öntik magukból az emberek ezreit és amerre csak nézünk, ünneplő, örvendő arcokat látunk. Kinek szól a húsvéti harangszó? A sírjából dicsőségesen feltámadt Krisztusnak, aki feltámadásával meggyőz bennünket arról, hogy a halál után van egy más élet, hogy nemcsak az anyagi természetben van a tél ptán tavasz, ujjáébredés, hanem az emberi egyéni életben a halál nem a végleges megsemmisülést jelenti, hanem van feltámadás, van örök élet. Azért énekeljük husvétkor: “Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halálával a halált és a pírban lévőknek életet ajándékozott.” De ez az ünnep csak azokra örvendetes, akik hisznek Jézusban mint Megváltójukban, akik megtartják törvényeit és igy életükkel kiérdemelték a boldogabb túl világi életre a jogot. Vájjon milyen érzéssel vannak eltelve husvét napján azok, akik az istentelenség utján járnak? Azokra csak elszomorító lehet éppen úgy, mint ahof az első husvétkor félelem és rettegés fogta el azok szivét, akik Jézust keresztre feszítették, mert érezték azt, hogy az a Jézus, akit ők nem ismertek el Megváltójuknak, lesz az ő tárájuk. Hasonló sors vár azokra is, akik a husvét ünnepében csak egy közönséges napot látnak. A husvét ünnepe hirdeti nekünk azt az igazságot is, hogy Jézus azért is támadott fel, hogy hirdesse nekünk, hogy ő lesz a gonoszoknak igazságos bírája. Az ember élete szakadatlan harc az emberi bűnös szenvedélyek ellen. Ha tehát megtagadtam magamat Krisztusért, akkor méltó vagyok a feltámadás gyümölcseire. Éljünk tehát úgy, hogy ne mint üres magot vessenek^ sírba, hanem erkölccsel, becsülettel teli életet, mert istentelen, bűnös élet után nem lehet örvendetes feltámadás. » n Husvét vasárnapja A nagypénteki koldus
