A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-27 / 13. szám

A -Tó PÁSZTOR

v, OLDÄ i.

Irta: TÖLGYEST MIHÁLY

— Etelkának pusztulnia kell innét, — inondá magában. — Látom már, hogy engem egészen ki akar túrni, lehetetlenné akar tenni. Még eddig a lordnak mindegyik kedvesét kezemben tartottam; De ez az Etelka maga akar uralkodni a házban. Ezt pedig én nem engedhetem. Kettőnk közül már most valakinek buknia kell.

Feltette magában, hogy felkeresi Nemeshegyit, tudtára adja neki, hogy Etelka a lord házában van s rá birja, hogy a rendőrség által fogassa el őt. Körözőlevél van kibocsájtva, ez tökéletesen elég. A rendőrség ráteheti kezét s lord Parley minden befolyásával se mentheti meg őt.

— Igen, igen, — mondá magában a lady bosszúvággyal eltelve, — ez lesz a legjobb.

Még aznap elment hazulról. Gyalog ment, hogy ne tudhassa senki hova megy, ámbár a kapusnak azt mondta, hogy fiacskájához megy, miután ismét bajba került.

Volt ugyanis a ladynak egy vásott fia, ki iszonyodott a becsületes munkától és örökös pénzzavarban volt. Anyját igen gyakran megpumpolta, de miután ez nem volt elég, olykor-olykor váltót hamisított, hogy más ilyen veszedelmes csínyre vetemedett. A vége rendszerint az lett, hogy anyja fizetett, mint a köles.

Ez egyszer azonban a lady nem drágalátos fiacskáját kereste fel, hanem Nemeshegyit, akit azonban legnagyobb sajnálatára, nem talált otthon. Levelet hagyott hátra, melyben tudtára adta neki, hogy holnap délelőtt okvetlenül fel fogja őt még egyszer keresni.

Ödön késő éjjel tért haza. A levelet átadták neki és szobájába érve, átfutotta.

— A lady? — gondolta magában. — Nos, ezt a vén csoroszlyát akár soh’se lássam. Ugyan mit akarhat-velem? Biz én aligha fogom őt holnap délelőtt bevárni.

Lefeküdt és csakhamar el is alydt. Másnap reggel felkelvén, még egyszer elolvasta a lady levéléi. Most már egészen máskép gondolkozott a helyzetről mint tegnap.

— Hm, — mormogta magában. — A lady ok nélkül nem keres fel engem. Talán összeveszett a lorddal s most leleplezésekre készül. Már most itthon maradok és bevárom őt.

Lady Balmoral a kitűzött időben pontosan megjelent Ödönnél.

— Nemeshegyi ur, — kezdte, — beszélni valóm van önnel — de természetesen csakis titoktartás mellett. Ha tőlem egyet-mást meg akar tudni, akkor szavát kell adnia, hogy mai látogatásomat titokban fogja tartani.

— Előbb tudnom kell, miről lesz szó, lady.

— Mindenesetre Lorántffy Etelkáról, — felelt Balmoral asszony.

— Akkor a legnagyobb készséggel ígérek meg mindent, — felelt Ödön élénken. — Becsületszavamra mondom, nem fogom kegyedet elárulni.

— Tudja-e kedves barátom, hol van jelenleg Lorántffy Etelka?

— Valóban nem tudom, de higyje el nagyon szeretném tudni.

— A lord tehát nem mondta meg önnek?

— Nem bizony. Ámbár meg vagyok győződve, hogy érintkezik vele s főtörekvése őt megvédeni.

— Eltalálta, kedves báró ur. Etelka kisasszony nálunk van.

— Igazán? — kiáltott Ödön meglepetve. — A lord házában van?

— Ott bizony. És amint észrevettem, közte és a lord között készül valami.

Ödön nagy álmélkodással bámult rá.

— Most tehát értem a lord sajátszerü magatartását. Most már érthető, miért vállalkozott Etelka érdekében a közvetítői szerepre. Oh, most már minden világossá lett előttem.

— Mit szándékozik tehát tenni? — kérdezte a

lady.

— Valóban, magam sem tudom. E hir oly váratlanul jött, hogy még nem is gondolkozhattam felőle.

— Itt nincs mit gondolkodni, — mondotta a lady. — A feladat tisztán áll előtte. Mást nem tehet, mint elfogatni Etelkát. Egyebet nem érdemel. Oh, én jól kiismertem őt s mondhatom, nálánál alattomosabb és gonoszabb teremtést életemben még nem láttam.

— Ugyanazt mondhatom én is, — szólt Ödön nagyot sóhajtva. Én is ilyennek ismerem.

— Ép azért fogassa el őt.

— Most még nem tehetem.

— Miért nem? Mi gátolja önt ebben?

Erre Ödön elmondta, minő megállapodásra lépett a lorddal.

— Ah, ezt nagyon rosszul tette, — mondta a lady bosszúsan. — A lord lefőzte önt.

— Már most nem segíthetünk. Most már be kell várnom Elemér további utasítását. Remélem, a mai napon megérkezik tőle a sürgöny. Ha elfogadja a lord feltételeit, akkor a legnagyobb sajnálatomra nem tehetek semmit. Ha azonban nem fogadja el, akkor biz én neki rontok Etelkának.

— Ez lenne a legjobb, — vélekedett a lady. —Én ebben tőlem telhetőleg közreműködni is fogok. Hogyan fogja majd csinálni?

— Egyszerűen oda küldöm a rendőröket. A lordtól nem tételezem fel, hogy eltagadja Etelka ottlétét.

— Igen ám, kedves báró, csakhogy akkorig igen könnyen megeshetik, hogy Etelka nem lesz ott.

— Azt gondolja tehát, hogy a lord el fogja őt valahol rejteni?

— Bizony igen könnyen megtörténhetik, — vélekedett a lady.

Nemeshegyi gondolkodott egy percig, aztán igy

szólt:

— Közelebbről nem ismerem ugyan a lordot, de ezt mégsem akarom feltételezni róla. Én gentlemanünk tartom őt s ennélfogva nem hiszem, hogy valamit tegyen, ami megállapodásunkkal ellenkezik.

— Miben állapodtak tehát meg?

— Abban, hogy Etelkát kímélni fogjuk, ha megmondja, hol van a fiatal Lorántffyné. Ecélból kéznél kell hogy tartsa Etelkát.

— Ebben igaza van önnek, báró ur. Ily körülmények között csakugyan várnunk kell. Egyébiránt, ha valami váratlan esemény történnék, értesíteni fogom önt.

A sürgöny megérkezett. Elemér abban felhívta Ödönt, hogy a legnagyobb óvatosságot tartsa szem előtt és ne engedje magát rászedetni. Ami különösen Etelkát illeti, ne tekintse az atyafiságot. Járjon el úgy, amint kell, minden kímélet nélkül.

Ödönnek tehát szabad keze volt. A sürgönnyel zsebében, elment lord Parleyhoz, aki őt megkülönböztetett nyájassággal fogadta.

— Nos, kedves báró ur, megérkezett már Elemér válasza?

— Igenis meg. Itt van.

Átnyújtotta neki Elemér sürgönyét.

— Ön tehát nincs korlátozva, — szólt a lord. — Eszerint ön tehet, amit akar. Mit szándékozik tehát tenni ?

— Attól függ minden, vájjon Etelka kisasszony megmondja-e, hol van Lorántffy Elemérné?

— Azt nem mondhatja meg.

— Tehát nem akarja?

— Ha akarná, sem mondhatná meg, mert nem tudja. A fiatal nőt az ő tudta és közreműködése nélkül távolították el az elmegyógyintézetből.

— Lordságod hiszi ezt?

— Miért ne hinném? Egyébiránt a körülmények is bizonyítják ezt. Ő előbb jött el hazulról, mint ahogy a fiatal nőt elvitték onnét.

— Mondja meg lord, hol van jelenleg Etelka?

— Előbb ön mondja meg nekem, mit szándékozik vele tenni?

— Mindenesetre előbb beszélni akarok vele. E beszélgetés eredményétől függ további eljárásom.

— Én pedig önt meg szeretném kímélni az Etelkával való találkozástól.

— Haha! — kacagott fel Ödön gúnyosan. — Mily gyöngéd lett ön egyszerre irántam.

A lord élesen szemügyre vette őt.

— Báró ur, ön ma egész más hangon beszél, — mondá. — Mi ennek az oka? Talán a sürgöny?

— Az is, — felelt Ödön. — Elemér az én kezembe tett le mindent és én legjobb belátásom szerint fogok cselekedni.

— És miben fog ez állani? — kérdezte a lord fürkésző tekintettel.

— Meg fogja látni, csak tudassa velem Etelkának tartózkodási helyét.

— És ha ezt megtagadom?

— Ezáltal bűnpártolóvá lenne, lord.

Parley erre bosszús lett.

— Báró ur, — mondá, — meglehet győződve, hogy azért amit teszek, minden körülmények között helyt tudok állani. Mindenek előtt azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ön túlságosan fel van indulva s ily állapotban igen könnyen tehet valamit, amit később megtalálna bánni.

— Legkevésbbé sem, lord.

— Ha én mondom önnek, akkor el is hiheti, — jegyezte meg a lord. — Én nyugodtabban tudom elbírálni a dolgot.

— Sőt ellenkezőleg, lord. — veté ellen a báró. — ön el van fogúivá. Ön pártolja a bűnöst.

— Pártolnom kell őt, mert anyjának nyomása alatt tette, ha valamit tett.

— Ki mondja azt? — kérdezte Nemeshegyi ingerülten.

— Ö maga.

— No hát ez is mutatja elvetemültségének nagy fokát. Nem átalja rágalmazni tulajdon édesanyját. A közmondás szerint a halottakról nem szabad roszszat mondani ... de ő rosszat mond tulajdon édesanyjáról. És most vessük végét a dolognak. Hajlandó-e nekem kiadni Etelkát?

— Ugyan, — szólt a lord. — ön éppen úgy beszél,

mintha Etelka nálam lenne.

— Úgy kell lennie. Erre legalább alapos gyanúm van. A rendőrség egyébiránt ezt meg fogja állapítani.

—Báró ur! — kiáltott a lord szikrázó szemekkel.

Nemeshegyi azonban nem ijedt meg tőle s röviden kijelentette, hogy irgalmatlanul megfogja tenni, amit jónak lát.

Az ajtók felé tartott.

— Álljon meg! — kiáltott utána a lord. — Ügy látom, ön túlságosan fel van indulva. Csillapodjék le és akkor higgadtan megbeszéljük a dolgot.

— Már nincs mit beszélni, lord. A cselekvés ideje elérkezett.

— Mit akar hát tenni?

— El vagyok határozva Etelkát elfogatni, — jelentette ki Ödön.

— De gondolja meg, hogy még ez által sem fog elérni semmit!

— Akkor legalább szabad folyást engedek az igazságszolgáltatásnak, — válaszolt Ödön s most már igazán menni akart.

Ekkor egy másik oldalajtón berohant Etelka.

— Ödön! — kiáltott szivszaggató hangon.

Nemeshegyi megrázkódva fordult hátra. A terem közepén kidülledt szemekkel, remegve állott Etelka.

— Ödön, — ismétlé reszketve. — sárba akar engem tiporni?

— Ahogy meg is érdemli, — válaszolt Ödön elsötétülő tekintettel. — Egy elvetemült teremtés, aki tulajdon anyját rágalmazza, nem érdemel kíméletet. Át fogom kegyedet adni a rendőrségnek!

Etelka most hangos sikolyai dobta magát a lord lábaihoz:

— Lord, ne engedje!

Parley izgatottan fordult Ödönhöz:

— Álljon meg, — mondotta. — Egyszer már kértem, csillapodjék le. De ön úgy látszik, leginkább személyes bosszúját akarja kielégíteni. Ez előbbutóbb megbosszulja magát! Jó lesz tehát tovább nem menni a megkezdett utón és inkább azt tenni, amit az igazság és méltányosság követel. Ez esetben Etelka is el fog mondani mindent, amit Ilonkáról tud.

— De ép az imént mondta lordságod, hogy semmit sem tud!

— Lehetetlen, hogy semmit se tudjon. Amit erről az ügyről tud, el fogja mondani s ez alapon könynyen megtalálhatják a fiatal Lorántffynét..

— Igen, igen, — tette hozzá Etelka. — Az égre esküszöm, hogy egyesült erővel fogjuk keresni Ilonkát. Nem gyűlölöm őt többé! Alá vetem magamat, meghajlok előtte, mint úrnőm előtt.

Ödön kétkedve nézett rá.

— Kegyednek már nem hiszek, — mondá.

Ekkor közbe vetette magát a lord:

— Biztosítom önt báró ur, hogy úgy lesz! Erre

inriTTfl Wí 4- r» J r. I

VcllllclL clUUÍll :

Ödön csakugyan ingakodni kezdett.

— Én pedig esküvel fogadom, hogy úgy lesz! — kiáltott Etelka.

Nemeshegyi most igy szólt:

— Jól van hát! Nem fogom még most a rendőrség segítségét igénybe venni. Holnap estig időt engedek. Addigra mindent tudni akarok! Lordságod pedig szavatolni fog érte.

Ezek után távozott. Etelka összegörnyedve térdelt a földön. Lord Parley komor arccal fordult feléje:

— Íme hallottad Etelka, mi sors vár reád. Én csak addig leszek jó barátod és csak addig pártollak téged, mig őszintének látlak. Az őszinte javulásnak első jele az, ha valaki jóvá akarja tenni, amit vétett. Én is ezt várom tőled.

— Rajta is leszek minden erőmből, hogy ez megtörténjék, — válaszolt Etelka felemelkedve. — Oh lord, ha szivembe láthatna.

— Jól van, elhiszem! Erről hát többet ne beszéljünk. Gondolj át magadban mindent, holnap aztán elmondod Nemeshegyinek. A veszély el van hárítva s nem is fog visszatérni, ha csak magad fel nem idézed.

— Lord, jótevőm! — kiáltott Etelka túláradó érzéssel, — mivel hálálhatom meg jóságát? Oh mi lett volna belőlem, ha ön ki nem terjeszti védő karjait!

A lord budoárjába vezette őt.

— Pihend ki magad, — szólt. — Lesz rá gondom, hogy senki ne háborgathasson.

— Még ön sem? — kérdezte Etelka suttogva.

— Majd eljövök később, — felelt a lord és viszszatért dolgozószobájába.

Egy percig gondolkodva állt a szoba közepén. Arcáról látszott, hogy kelletmetlen érzések háborognak benne.

— Ez a Nemeshegyi legyőzött engem, —- gondolta magában. — Eltalálta, hogy Etelka itt van. Ezzel aztán könnyen lefegyverezett. De remélem, a dolgot holnap véglegesen elintézzük. Etelkától elvárom, hogy teljes őszintességgel tárjon fel mindent, amit tud.

(Folytatjuk)

Jó teliért jót várj

LONDON Sir Bernard

Docker milliomos nagyiparos feleségét súlyos veszteség értő, Scuthamptonban az utcán parkolt Rolls Royce autójából kiloptak több mint 400

ezer dollár értékű ékszereket. Napok óta folyik a nyomozás, de a tettesnek nyoma veszett.

Sir Dcckernek most eszébe jutott, amit két évvel ezelőtt Billy Hill ígérte neki: hogy ha bármikor bármiben segítségére lehet a nagyurnak, a legnagyobb készséggel áll a rendelkezésére. Meghívta tehát a nagyur a palotájába Billy Hillt, a hírhedt gangstert és ez megújította Ígéretét, mindent meg fog tenni, hogy a gazfickó rendőrkézre kerülj ön.

Sir Docker két évvel ezelőtt a felesége utján került ismeretségbe a gangsterrel, aki már évekkel ezelőtt otthagyta a bűnöző céhet és a tisztesség útjára tért. Akkor a szeszélyeiről és különcköcéseiről hires Lady Docker pártit rendezett uj útra tért rablók, betörők és egyéb tijgéntlemanek részére, abból az alkalomból, hogy Billy Hill, egykoron a lendoni bűnöző alvilág koronázatlan királya, megírta emlékiratait. A párti érthetően nagy társadalmi szenzáció és botrány lett és persze éppen ez volt a cél, ezért kelt el mint forró zsemle a volt gangster király önéletrajza.

Billy Hill négy era hoszszat tanácskozott Sir Dockerrel és a konferencia után igy nyilatkozott:

“Azt hiszem, jó szolgálatot fognak tenni Sir Dockernek az ideák, miket adtam neki. Természetesen én magam is részt fogok venni a nyomozásban.”

Még kevesebbet éü?

Azt szoktuk mondani, és bizony van igazság ebben, hogy a mai dollár csak 50 centet ér. De némelyek úgy vélik, hogy még kevesebbet ér. Ezek a némelyek a pénzügyminisztériumban ülnek. Azt mondják, begy a nikliiben slip- több mint cw rent. ára

o.z

nickel van. Ahány ötcentest veret a kormány, annyiszor négy centet nyer.

ló étvágyunk van

WASHINGTON — A föld- ' müvelésügyi minisztérium becslése szerint Amerika népe fejenként átlag 1600 font élelmiszert fogyasztott a múlt évben. A becslés részletes adatai: 158 fent hús, 253 tojás, 30 font csirke, 348 font tej és tejszín, 18 font fagylalt, 17 és fél font vaj és margarin ,100 font gyümölcs, 100 font zöldség, 16 és fél font kávé, stb.

i\ FORMULA

A Christian Science Monitor világszerte olvasott bostoni lap a legrövidebb és mégis legteljesebb jellemzését adta a Kruscsev-csinálta berlini krízisnek:

“A zsaroló azt üzente neked, hogy vagy fizetsz egy héten belül 100,000 dollárt, vagy ő elrabolja a gyermekedet. Te nem adod be a derekadat, mire ő módosítja fenyegetését: Egy hónapi határidőt ad neked, hogy fizess 50,000 dollárt, és ez esetben 5 a gyermekedet nem fogja megölni, hanem csak nyomorékká tenni.”

HALLOTTA MÁR . . . ?

. . . hogy Alaszkának ma kevesebb a lakossága, mint volt 15 évvel ezelőtt, — most 211,000, 1943-ban 233,000

volt. A csökkenés oka az, hogy a háború idején ott állomásozott amerikai katonák legtöbbjét elbocsátották a szolgálatból.

SZÉP ILONKA

SZERENCSÉJE