A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-20 / 8. szám

I

7. OLD A Li

— Nézzen csak a tükörbe, lord, milyen hálává ny az arca.

— Ej, mit, — legyintett kezével a lord. — Olyan ittint máskor. Ámde hadd halljam, mi történt távollétem alatt? Nincs valami különös újság?

Etelka hallgatott. A lady azonban elérkezettnek látta az időt, hogy vetélytársnőjének egy vágást adjon. *

— Igazság. Most jut eszembe lord, hogy volt itt egy idegen ur, akin igazán nevetni kellett.

— Egy idegen ur? — kérdezte a lord csodálkozva. — Ön urakat fogad az én távollétem alatt?

— Voltakén nem én hozzám jött, hanem lordságodat kereste.

— Engem? És ki volt az?

— Nemeshegyi Ödönnek mutatta be magát.

— Ezt a nevet soha se hallottam, — mondta a lord. — És mit akart?

— Nem a maga nevében jött, hanem Lorántffy Elemér nevében.

A lord összeráncolta homlokát s igy szólt:

— Ha azért jött, hogy magándolgomba avatkozzék, akkor igen kurtán bánok el vele.

— Úgy látszik, ezt akarta, — viszonzá a lady csipősen. — Látogatásának célja voltakép Etelka kisasszony volt. — Tudni akarta vájjon a kisasszony itt van-e?

— De mi köze van hozzá? — kiáltott a lord.

— Ezt én is mondtam neki. Erre a jámbor olyanokat hozott fel Etelka kisasszony ellen, melynek talán fele sem igaz.

Etelka fészkelődni kezdett. Látta, hogy az irigy lady mindenképpen leakarja öt alázni.

—§Hadd halljam hát, mit mondott az a fiatal ur? — kérdezte a lord.

— Hagyjuk ezt, lord. Nem kellemes dolog ilyesmiről beszélni. Lordságod most érkezett haza egy hosszú útról, leg jobb lenne tehát pihenésnek adni magát.— De csak mondja el, kiáltott a lord ingerülten. — Tudnom kell, mikép vélekednek Etelkáról mindazok, akik házamban megfordulnak. Azt az urat pedig — miután Lorántffy Elemér megbízásából jött, be sem kellett volna ereszteni. De ha már beeresztette, tudni is akarom, hogy mit mondott.

Látszott rajta, hogy kíváncsisága már fel van keltve. Máskor félannyit se beszélt mint most s még hölgyekkel szemben is meglehetősen zárkózott volt.

A lady hallgatott. Erre a lord kifogyott a béketürésből s ami az előtt ritkán esett meg nála, kifakadt :

— Ugyan miért nem beszél már, ha egyszer mondom.

A lady határozatlanul tekintett hol az egyikre, hol a másikra, végre igy szólt:

Kívánatos lenne lord, ha Miss Etelka néhány percre magunkra hagyna bennünket.

— Miért? — kérdezte a lord megütközve. — Ha ő rá vonatkozik az, amit mondani akar, akkor csak maradjon, legalább mindjárt megfelelhet rá és igy én meg leszek attól kiméivé, hogy ezt neki még egyszer elmondjam.

A lady ajkába harapott. Célja az volt, hogy Etelkát eltávolitván, a lordnak jól tele beszélje a fejét és felizgassa ellene.

— Akkor nem beszélek, — mondotta.

Erre Etelka, aki eddig hallgatott, hirtelen közbeszólt:

— Ez is mutatja, hogy engem a hátam mögött meg akart rágalmazni. Egyébiránt, ha ő nem akar beszélni, majd beszélek én.

A lord erre gyöngéd pillantást vetett rá:

— Légy nyugodt kedvesem! Rágalmazással nálam senki se boldogul! És most — tette hozzá a ladyhez fordulva — beszéljen, mert különben megharagszom !

Lady Balmoralt a lord viselkedése nagyon bántotta. Ő iránta mily gyöngédtelen, Etelka iránt pedig mily nyájas és szeretetreméltó. Most csak azért fs ki fogja önteni epéjét.

— A fiatal Nemeshegyi azzal vádolja Etelkát, hogy összeütközésbe jött a törvénnyel és a magyar hatóságok köröztetik őt,— mondotta élesen.

A lord erre a legnagyobb megütközéssel fordult Etelkához:

— Hogy lehet az, gyermekem?

Etelka eleinte Összerezzent, de csakhamar öszszeszedte magát s látszólag nyugodtan szólt:

— Gyalázatos rágalom az egész!

— Azt is mondta, hogy Miss Etelka megszökött hazulról, — tette hozzá a lady. — Most már csakugyan meg van fejtve, miért tartózkodik itt a kisaszszony álnév alatt.

A lord fokozódó megütközéssel nézett Etelkára, ki azonban nem hagyta magát s igy szólt:

— Erre is megtudok felelni! Megmondtam már idejöttömkör, hogy bátyámmal éles meghasonlásba jöttem. Nem tudtam megbarátkozni azzal a gondolatttal, hogy egy molnárleány legyen a kastély úrnője! S miután időközben jó anyám kiköltözött ez árnyékvilágból — nekem ott nem volt maradásom többé s ide jöttem.

— De miért vettél fel idegen nevet?

— Azért, hogy fivérem, aki bizonyára kerestetni fog, rám ne találhasson.

— Ez mind igen szép, — szólt a lord. — De a körözés ez által nincs megfejtve. Azért, hogy te a családi viszály elől ide menekültél, a hatóság nem bocsát ki ellened köröző levelet. Ehhez nem is lenne joga.

— Nekem erről nincs tudomásom, — válaszolt Etelka.

— Nemeshegyi azt állítja,, — szólt közbe a lady.

— Én ezt rágalomnak bélyegzem, — kiáltott Etelka felháborodást színlelve. Tudom is már, mi a céljuk! Nem akarják, hogy én a földnek valamely pontján menhelyet találjak.

Szeméhez emelte zsebkendőjét, mintha könnyeit törülgetné. A lord mindjárt hozzá sietett s cirógatni kezdte az arcát.

— Lord, — emelte fel intő szavát a lady. — Jó lesz tartózkodónak lenni. Még nem mondtam el mindent.

A lord hirtelen feléje fordult:

— Nos, mi van még hátra? — kérdezte indulatosan.

— Nemeshegyi határozottan állítja, hogy Etelka kisasszony a büntettek egész sorozatát követte el — emiatt kellett megszökni hazulról.-- Ki ez a Nemeshegyi? — kérdezte a lord boszszusan.

— Ez egy fiatal báró, aki Lorántffy Elemér által fel van hatalmazva Etelkát kinyomozni.

— Báró? — szólt a lord megütközve. — Tehát előkelő gentleman, akiknek nem szabad hazudniok!

Látszott rajta, hogy ingadozni kezd. Szemöldökét összeráncolva, Etelkához fordult:

— Nos, mit szólsz ehhez?

— Hazugság mind! — kiáltott Etelka. — Egy szó sem igaz az egészből. Fivérem elég cudar, hogy minden kigondolható rosszat felhoz ellenem.

— De miért?

— Csak azért lord, mert elleneztük házasságát.

— De azért csak nem koholhat ellenetek mindenféle aljas rágalmat, -ily elvetemültnek nem képzelem fivéredet.

— Nem az ő müve ez, mint inkább komornyikjáé, — felelt Etelka. — Ez egy nyomorult intrikus! Gazdája bizalmát bírván, a Jegképtelenebb vádakat hozta fel ellenünk. Szegény jó anyám ezek elől a halálban kereste üdvét, én pedig elhagytam a szülői házat! És most itt vagyok! Ha rossznak tart lord akkor dobja rám az első követ!

Ezen szavak nem tévesztették el hatásukat. A lord teljesen le volt fegyverezve. Átkarolva Etelkát, igy szólt hozzá hévvel:

— Légy nyugodt Etelkám! Én megvédelek!

A ladyhez fordulva hozzá tette:

— Elég nem szép volt kegyedtől, hogy rágalmazni merészeli a kisasszonyt.

Lady Balmoral nem tartozott azok közé az aszszonyok közé, akik mindjárt az első vereség után lerakják a fegyvert.

— Lord, — szólt csipősen, — bizonyára alkalma lesz részletesen is megtudhatni mindent, mert a magyar gentleman bizonyára el fog jönni.

— No csak hadd jöjjön! — szólt a lord. — Majd beszélek a fejével. Amint jelentkezni fog, azonnal bocsássák be!

Ez nem tetszett Etelkának.

— Nem, nem, lord, — mondotta. — Ne is álljon szóba vele. Azok az emberek néma megvetésnél nem érdemelnek egyebet. Csak felizgatná magát s ettől én megkímélni szeretném önt.

— De valamit csak kell tenni! — kiáltott a lord. — Ilyen aljas rágalmakat nem lehet szó nélkül hagyni.

— Én megvetem őket!

— Az nem elég, kedvesem! Ha hallgatsz, ezáltal a gazok még jobban neki bátorodnak s még többet hoznak fel ellened és a világ utoljára el is hiszi.

— Megnyugvást találok ártatlanságom tudatában, — felelt ég felé pillantva Etelka. — Ha idegenek törnének igy reám, akkor igénybe venném a hatóság védelmét a rágalmazók ellen! így azonban hallgatok, mert nem akarom, hogy családi viszályunk nyilvánosságra kerüljön és botrány legyen belőle.

— Mily képmutató, — mérgelődött magában lady Balmoral. — Mondhatom, kitűnő iskolán ment keresztül.

Ami a lordot illeti, ő egészen meg volt nyerve Etelka szavai által. Balmoral asszony, midőn ezt látta, hirtelen köpönyeget fordított s igy szólt:

— Elképzelhetik, mily kínosan érintettek engem annak az embernek a szavai! Most már magam is hiszem, hogy Miss Etelka ártatlan és éppen azért azt az embert, aki ilyeneket felhozni merészelt ellene, alaposan meg kell fenyiteni.

— És én azt meg is teszem! — szólt a lord felindulva. — Megtanítom én azt az embert.

Ez korántsem volt Ínyére Etelkának, de hallgatott, nehogy újabb ellenmondással gyanút keltsen maga iránt.

Feltette azonban magában, hogy valamely más módon hiúsítja meg Ödön tervét.

A lord bosszúsan szólt a ladyhoz:

— Legyen rá gondja, hogy az az ember ide jöjjön. Kerestesse őt! Vagy tegyen panaszt rágalmazás miatt ellene.

A lady igenlőleg bólintott fejével, de maradt.

— Tegye meg azonnal az intézkedéseket, — ismételte a lord. Küldjön el azonnal valakit, hogy azt az embert keressék. Ezt az ügyet mielőbb tisztába kell hozni!

A lady most kénytelen volt kimenni. Látszott rajta, hogy ez sehogy sincs ínyére. Etelka azonban annál jobban örült. A hatás kedvéért azonban elkezdett zokogni.

A lord megdöbbenve szólt:

— Ugyan miért sírsz, édes húgom? Nem látod, hogy neked elégtételt akarok szerezni?

Etelka a lord keblére dobta magát:

— Oh kedves bácsi, én igazán a legszerencsétlenebb teremtés vagyok a világon! Az ön házában szívélyes fogadtatásra találtam, szerető gondosssága igazán kárpótolt mindazért a sok gyötrelemért, amit odahaza okoztak nekem. Most ettől az egy menhelytől is meg akarnak fosztani. Valóban kétségbe kell esnem!

— Legkevésbé sem, kedves húgom! — viszonzá a lord vigasztatólag. — Én nem szoktam az ilyen dologban felületesen ítélni. Ha ártatlan vagy, akkor ezt a rágalmazót érzékenyen meg fogom fenyitetni.

Etelka egyre csak sirt. Ez feltűnt a lordnak.

— Kedves húgom, — mondá, — ha csakugyan tettél olyasmit a felindulás hevében, ami talán tiltva van, inkább valdd be nekem őszintén. Meg lehetsz győződve, hogy érdekedben és védelmedben, el megyek a legszélsőbb határig — légy őszinte.

— Ártatlan vagyok! — kiáltotta Etelka. — Egyedüli bűnöm az, hogy gyűlölöm azt a nőt, kit fivérem feleségül vett. Ezért bosszút esküdtek. És én védtelenül ki vagyok nekik szolgáltatva.

— Tévedsz Etelka! Nem látod-e hogy pártodat fogom s a rágalmazót felelősségre akarom vonni?

— Oh, mit nyerek én ezzel? Meg vagyok győződve, hogy a rágalomnak az ön szivében is marad fullánkja, nö már nem lehet irántam az, aki volt. Én már látom, hogy innét mennem kell.

— Szó sincs róla — szólt a lord. — Még nagyon messzire vagyunk attól, hogy rólad rosszat gondoljak! Ha ártatlan vagy, akkor ne félj. A rágalmazót meg fogjuk büntetni! Azt hiszem, ma vagy holnap elő lesz.állítva s akkor majd beszélek a fejével.

— Az égre kérem, édes bácsikám, ne mondja meg neki, hogy itt’ vagyok.

— De miért? — kérdezte a lord csodálkozva.

— Ki tudja, mit fognak ők erről is gondolni, lord! A nyomorult lelkek utoljára talán még azt is rám fognák, hogy önnel . . .

Elharapta a szót.

A lord mosolygott.

— Légy nyugodt, — mondotta. — Hisz rokonok vagyunk, ennélfogva nem gondolhatja senki, hogy viszonyt kezdtél velem, illetőleg én veled . . . hehe! Hát ami azt illeti, kedves húgom, a világban akárhány példa van, hogy nagybácsik szerelmesek lettek unokahugaikba és . . .

Most meg ő harapta el a szót.

— És nőül vették őket, — egészítette ki Etelka. — Oh ha ez megtörténhetnék, akkor igazán hozzám nem férhetne senki.

— Na tudod kedvesem — felelt a lord kitérőleg, a kifejezett és formaszerü házasságnak nem vagyok barátja. Én ettől már elszoktam. Ehhez nem vagyok elég filiszter természetű. Miért ne lehetnél te anélkül is kedves unokahugom?

Jelentősen kacsintott rá és megcirogatta arcát.

E pillanatban lihegve lépett be a lady. Minden mozdulata elárulta, hogy nagy sietséggel igyekezett elvégezni a rábízott feladatot, hogy minél hamarább visszaérhessen.

— Lord, — úgymond. — Már küldtem a rendőrséghze. Remélem, még a mai nap folyamán ki lesz puhatolva a rágalmazó.

Tekintete most Etelkára irányult, kinek arca félreismerhetetlen félelmet árult el.

A lord csakhamar dolga után látott. A lady magára hagyta Etelkát, kire most, miután a lord elment, nem kellett féltékcnykednie.

— Látom, hogy nagy félelemben van — gondolta magában. — Ez arra mutat, hogy rossz a lelkiismerete. Meg vagyok győződve, hogy a fiatal magyar gentleman vádjai alaposak! Annál jobb, legalább kiemelem Etelkát a nyeregből s ismét én leszek itt az úrnő. A lordnak többi kedvesei legalább a házon kívül voltak, de ez itt akarta magát befészkelni.

A következő napon Ödön meghívást kapott a rendőrséghez. Azt hitte, hogy a múltkori kalandért hívják, de aztán kiderült, hogy lord Parley keresteti őt.

(Folytatjuk)

A hét legjobb vicce

Mi a különbség derülátó és borúlátó ember közt?

— A derülátó attól tart, hogy öt éven belül mindnyájan oroszul fogunk beszélni.

A borúlátó aggódik, hogy öt év múlva mindnyájunknak meg kell tanulni a kínai nyelvet.

PESTI VACSORA

BUDAPEST — Egy jó vacsora menüje egy jó étteremben : szűzpecsenye brüsszeli módra, 19 forint 30 fillér, cékla 90 fillér, zsemle 60 fillér, csokoládés palacsinta 6 forint 20 fillér, egy pohár hegyaljai bor 3 forint 50 fillér. A vacsora ára 30 forint 50, a 10 százalékos felszolgálási borravalóval együtt 33 forint 55 fillér. Ez körülbelül egy zugpiaci dollárnak felel meg. Nem lenne' drága, ha Pesten az emberek zugpiaci dollárban kapnák a fizetést, mondjuk heti 80 dollárt, heti 2650 forintot.

Nürnbergi példa

ATHÉN ■— A görög kormány elejtette a vádat 850 német háborús bűnös ellen, akik mind Németországban tartózkodnak. Távollétükben hozott Ítéleteknek amugyserp lenne gyakorlati haszna* k A görög kormány ezzel a rendelkezésével követte a középkori nürnbergi igazmondást, amely szerint: “A nürnbergiek csak azt akasztják fel, aki a kezükben van.”

ÖRÖKKÉVALÓSÁG

FELÉ

WASHINGTON — John T. Hayward tengernagy, a haditengerészet tudományos kutató osztályknak főnöke, úgy nyilatkozott, hogy a három és egynegyed font súlyú Vanguard miibolygó élettartamának első becslése helytelen volt — Vanguard nem 200 évig, hanem inkább 2000 évig fog keringeni' a Föld körül.

Borban az igazság

ORVIETO, Olaszország — Luisa Leppe, állítólag a legöregebb olasz nő, 111 éves korában meghalt. Hosszú életét és egészségét annak tulajdonította, hogy viz helyett mindig csak bort ivott; “Bor volt az egyedüli orvosság, amit valaha bevettem,” mondta a matróna.

Csak fej lövés volt

VERONA, Olaszország — Mario Dalga 24 éves fiatalember a falujából biciklin bejött Verona városába, a kórházba, golyóval a fejében. Azt mondta, véletlenül sült el a puskája, amikor tisztogatta.

FIAIM, CSAK

DOLGOZZATOK!

BUDAPEST — A Magyar Távirati Iroda jelenti: A középiskolai diákoknak kötelezően előírták, hogy minden héten néhány órát dolgozzanak a gyárakban. A diákokra jótékony hatással lesz az; érintkezés a gyári munkások^ kai.

a lift PÁSZTOR

Irta: TÖLCYESY MIHÁLY

SZÉP ILONKA

SZERENCSÉJE