A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-20 / 8. szám
8. OLDAL Böjt második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 17. fej. 1—8. Azon időben Jézus maga mellé véve Pétert és Jakabot és Jánost, ennek testvérét, s felvivé őket külön egy magas hegyre. És elváltozék színében előttük. — És orcája fénylik vala, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. S ime megjelenének nekik Mózes és Illés, beszélgetvén vele. Megszólalván pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csináljunk itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mig ő szólott, egyszerre fényes felhő árnyékoló be őket. És ime szózat hallatszék a felhőkből, mely mondá: Ez az én kedves Fiam, akiben nekem kedvem telt, őt hallgassátok. Hallván ezt a tanítványok, arcukra borultak és igen megfélemlének. És hozzájuk méné Jézus és illetvén őket, mondá nekik: Keljetek fel s ne féljetek. Felemelvén pedig a szemeiket, senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. SZENTBESZÉD A nagyböjt első vasárnapja Krisztus Urunkat mint bőjtölőt állította szemeink elé az evangéliumban. A mai vasárnapi evangéliumban pedig Krisztus Urunkat már a Tábor hegyén találjuk. Á múlt vasárnap Krisztus, testében szenved, ma pedig testében megdicsőül. A múltkor mint ember mutatkozik meg előttünk, a ma pedig mint Istent mutatja meg nekünk. Nagy külömbség, nagy ellentét! A két vasárnap jelenti a két életet, a földi s az örök életet. Krisztus Urunk a saját példájával, a saját életével tanít bennünket arra, hogy itt a földön küzdelem, szenvedés az ember sorsa és hogy ezt a küzdelmes kisértést böjtöléssel és vezekléssel kell hasznossá, érdemszerzővé tennünk, ha azt akarjuk, hogy a Tábor hegyére, a megdicsőülés helyére eljussunk és hogy igy jövő életünk boldog legyen. Krisztus Urunk először végigcsinálja a föld keserveit, s azután megmutatja nekünk az ég örömeit, hogy tudjuk és akarjuk az utóbbiakért elszenvedni az előbbieket. A kísértések helye és a Tábor hegye, a nagyböjt első és második vasárnapjának szent evangé' iuma, a jelen és a jövő élet nagyszerű képe. Krisztus végigjárja a kisértések útját, legyőzi í\ test vágyait, az élet kevélységét és a szemek kiván; ágát és csak ezen hármas győzelem után jut fel a Tábor hegyére, ahol — az apostol szerint — jó nekünk lennünk. A földi életben nekünk is végig kell járnunk a kisértések útját, sokszor még az országútiját is. A szem, a test, az élet, a világ folytonfolyvást kisért, ostromol, zaklat bennünket s nekünk szüntelenül résen kell lennünk, amint Szent Péter apostol figyelmeztet:: “Testvérek, józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög körüljár, keresvén, hogy kit nyeljen el.” És hogy ebben a folytonos lelki harcban, ebben a szüntelen küzdelemben hitünket el ne veszítsük, reményünket fel ne adjuk, Krisztus Urunk bennünket is felvisz egyszer-máskor a Tábor hegyére! Kimondhatatlan lelki megnyugvást, leírhatatlan benső békét és édes örömet nyújt nekünk az imádságban, szent szolgálatában. A Tábor hegyén érezzük magunkat és szinte önfeledten kiáltunk fel Szent Péterrel mi is: “Uram, jó nekünk itt lennünk!” A TÜZÉREK VÉDŐSZENTJE “Sainte Barbe” tulajdon- j Az ember azt hihetné ezek képpen Szent Borbála francia után, hogy Szent Borbála neve, de “sainte barbe” alak- talán harcias amazon volt és jában, kisbetűvel irt köznév- igy jutott ahhoz a kétes értévé válva, jelentése egészen kü dicsőséghez, hogy egy hamás: lőporkamra. dászati építményt róla nevez-Egy iskolai bus vezetője uj táblákat rak autójára. A Jő PASZTOK CANTERBURY ERSEHE VKKTAM H li. ÁI.T IIAl/T Sötét, tehetlen harag ült II. Henry angol királynak az arcára. Udvaroncai, akik körülötte álltak, szintén haragot mutattak. A király előtt jelentést olvasott fel az egyik udvaronc, mely Angliából érkezett Normandiába, ahol a király akkor tartózkodott. A jelentésben az állott, hogy Thomas Eecket, Canterbury érseke és Anglia prímása, több papot függesztett fel állásától és dobott ki az egyházmegyéjéből. Thomas Becket valamikor Anglia kancellárja volt és a királynak meghitt barátja és tanácsadója. A királlyal mulatozott, midőn az háborút viselt, lakomákat adott, vagy vadászni volt. Ez azonban hosszú idővel ezelőtt történt. Henry felismerte Becket nagy tehetségét és kancellárjává tette. Nem is csalódott benne. Becket híven és becsületesen szolgálta urát és királyát. Midőn azonban Canterbury érseke elhalálozott, Henry — a jövőre gondolva — azt forgatta agyában, hogy a kancellárját teszi meg érsekké. A helyzet ugyanis az volt, hegy Henry elődei sefx hasznot húztak az egyházi javak élvezetéből — érdemtelenül és jogtalanul. Henry úgy gondolkozott, hogy miért ne élvezhetné ő is ezeket az előnyöket — Becket segítségével? Ha Becket lesz az érsek, úgy Henrynek is nagy anyagi haszna lesz az egyházi javakból — feltéve, hogy Becket befogja a szemét és nem lát meg bizonyos dolgokat. Azt ajánlatta tehát Becketnek, hogy fogadja él az érseki állást. A kancellár, átlátva a király szándékán, eleinte habozott, mivel azonban a király erőszakolta, elfogadta azt és 1162 juhius 3-án Canterbury érsekévé szentelték fél, Midőn Becket érsekké szenteltetett, a helyzet azonnal megváltozott. Ugyanazzal a pontossággal és lelkiismeretességgel, mellyel kancellár korában a király javait őrizte, ügyelt az egyház javai felett is, mint annak legfőbb ura. Korábban az angol királyok állandóan megsértették az egyház jogait. Az egyház tehetetlen lévén a királyi tek el. Korántsem. Szent Borbála jámbor istenfélő keresztény hajadon volt, és olyan időben élt — a Római Birodalom fénykorában, — amikor még hire sem volt a puskapornak. A fenti kapcsolathoz úgy jutott, hogy kegyetlen pogány atyja, mikor megtudta, hogy leánya a kereszténység felé hajlik, büntetésül egy toronyba báratta. Ezért lett Szent Borbála, ki a vértanuság koronáját is elnyerte, a későbbi időkben mindazon foglalkozási ágak védőszentje, melyek valamiféleképpen tornyokkal kapcsolatosak. Az építészeken, várfoglyokon, harangozókon kívül ezért választották Szent Borbálát patrónájukká a vártüzérek, majd általában a tüzérek is; és minthogy régen a puskaport lőtornyokban tárolták, igy következhetett be a franciáknál a szent névé-, nek fentebb kifejtett j Centésátvitele. A jelentés lényege lassan áttolódott a toronyról a lőporra, ezért “szentborbálának” nevezik a hajózásban a hajó végén elhelyezkedő 2-3 emeletnyi ékalaku helyiséget is, amelyben a régi időkben a lőszereket raktározták. S minthogy a bányászatban is nagy szerepe van a robbantásnak: Szent Borbála lett a bányászok védőszentje is. hatalommal szemben, nem tehetett semmit. Igen sokszor nem töltötték be a királyok a püspöki állásokat hosszabb ideig, hegy annak jövedelmeit élvezhessék. Nem engedték azt, hogy az egyházi törvényszékek fellebbezései Rómába menjenek, mielőtt a királyi törvényszéket megjárták volna. A bűnös papokat világi törvényszékek elé kényszeritették. Mindez pedig az egyház és állam között fennálló megállapodás ellenére történt. így történt azután, hogy amikor II. Henry meg akarta ezeket a törvényeket szegni, Becket legerélyesebb ellenállására talált. A régi barátságból igy a legnagyobb gyűlölet fakadt. A király halálosan gyűlölte egykori kancellárját, akit érsekké tett. II. Henry azt akarta, hogy ezeket a királyi visszaéléseket rendszeresítse és ennek keresztülvitele végett javaslatot készíttetett. A püspököket és világi előkelőségeket Clarendon városába hivta össze nagygyűlésre, ahol ígéretekkel rávette őket arra, hogy Írják alá ezt a javaslatot. A püspökök nagy része alá is irta és közöttük Becket is. Midőn azonban jobban belenézett a dolgok mélyébe, Becket értesítette a királyt, hogy aláírását visszavonja. A király ekkor nyíltan lépett fel ellene. A primási birtokokat elkoboztatta, az érseket mindenféle megaláztatásoknak tette ki, úgy, hogy az kénytelen volt Franciaországba menekülni, ahol Lajos király oltalmat adott neki és III. Sándor pápa is védelméről biztosította. Midőn pedig a pápa kiátkozással fenyegette meg Henryt, az megengedte, hogy a prímás visszatérjen Angliába. A király gyűlölete azonban nem változott iránta, sőt még nagyobb arányokban támadt fel ellene. A király dühöngött, ha az érsek az ő érdekei ellen döntött az egyház javára. Ezen döntésekhez járult most bizonyos papoknak a kitiltása az egyházból. Ezt hallgatta végig épen most a király. A düh valósággal eltorzította arcát és dühöngve kelt fel székéből, majd ezt kiáltotta az udvaroncok felé: — Ti gyávák, nem akad köztetek senki, aki megszabadítana ettől a sok bajt okozó paptól! A király nem volt tudatában valószínűleg szavainak súlyával és következményeivel. A királyi termet négy lovag hagyta el, akik esküdt ellenségei voltak az érseknek. A király kifakadását ők parancsnak vették és úgy érezték, hogy azt teljesiteniök kell. * Canterbury székesegyháza ajtaján erős kopogás hallatszott. Az érsek, aki a szentélybe igyekezett, megállt egy pillanatra. Rekedt hangok bebocsátást kértek. Yecsernye ideje volt akkor, 1170 december 29-én. Ezen nap délutánján a négy lovag ráákarta venni az érseket, hogy hagyja el Angliát. Az érsek megtagadta kérésüket, mire azok szitkozódva hagyták el az érseki palotát, bosszút esküdve. Este visszajöttek. Az érsek az ájtatoskodókhoz fordult: — Nyiissátoík ki az újítót. Isten házából nem lehet erődöt csinálni. Az érsek kedves oltárjához lépett és kíséretében maradt Edward Grim, aki a keresztet vitte előtte. A nép kifutott a templomból, midőn hallotta, hogy a lovagok csizmája felverte a templom csendjét. A négy lovag és tizenkét kísérőjük yégigmarsoltak a templomon és odamentek azon oltárhoz, hol Becket érsek állott papja kíséretében. Sötétség kezdett a templomra borulni. — Hol van az áruló — kérdezte a lovagok egyike, midőn az oltár elé éritek. Semmi válasz nem jött a kérdésre. — Hol van az érsek? — jött a második kérdés. — Itt vagyok, — mondotta az érsek az oltár mellől. Mit akartok? A lovag megismételte aozn kívánságát, hogy az érsek hagyja el Angliát, mit ő azonnal megtagadott. — Akkor halál reád! — kiáltotta az egyik lovag. — Készen vagyok a halálba menni — mondotta az érsek —, szívesen halok meg Istenért és a? egyházért. A lovagok kiakarták hurcolni az érseket a templomból, ezt azonban meghiúsította Grim atya az érsekkel együtt. Az egyik lovag, Fitzhugh, erősen csapkodott a kardjával és levágta Grim atya egyik karját és mély sebet vágott az érsek fején. Becket érsek letörölte a vért arcáról és meghajtotta fejét az oltár előtt. — Kezeidbe ajánlom lelkemet. Uram. A lovagok újra sújtottak és a harmadik kardvágásnál lehullott az ősz érsek feje az oltár elé. Ezt a kardvágást Richard Brito tette. Majd Hugh of Horsey, az egyik lovag, csizmájának sarkát az érsek holttestének nyakára tette és kardjának élével kivágta az érsek fejéből az agyvelőt és szétdobta a földön. — Ez sem fog többé feltámadni, — mondotta gúnyosan, amint a gyilkosok eltávoztak a templomból. * Becket énsiek halála nagy riadalmat okozott a katolikusok között. Henry királynak meg kellett esküdni, hogy ő nem segítette elő a gyilkosságot és nem tudott arról. Bünbocsánatot kellett tartania a meggyilkolt mártír sírjánál és el kellett ejteni a hírhedt cladendoni javaslatot. A zarándokök ezrei látogatták Becket sírját és III. Sándor pápa boldoggá avatta az egyháznak ezt a kiváló és nagyeszű főpapját. A TÁLLYAI BOB Egyik hetilap érdekes riportot közöl a hegyaljai Tállyáról. Ebben olvassuk többek között, hogy a “tállyai bort hozatta mindig II. Katalin cárnő, Beethoven és madame Pompadour, XV. Lajos is ezt itta . . .” Hadd toldjuk meg a történelmi névsort még eggyel. Bocatius János, a 16-ik században élt világjáró kassai főbíró írja krónikájában, hogy 1552-ben a tridenti zsinaton nagy karriért futott be a tállyai bor. Draskovich György pécsi püspök vitt magával oda pár hordóval, és megkínálta vele III. Gyula pápát is, aki még életében nem ivott ilyen kitűnő bort. Megkérdezte, hogy hová való ez a felséges ital? — Ex Tallia — felelte a püspök. HALLOTTA MÁR . . .? . . .hogy a világ legrégibb uralkodóháza a japán császári ház. . . . hogy 1620-ban a Mayflower vitorláshajóval 102 “pilgrim” kelt útra és amikor Plymouth Rocknál partot értek, 104-en voltak a jövevények. Útközben - születések történtek. Az inaszakadt EVANGÉLIUM Szent Márk, 2, 1—12 Azon időben: Beraéne Jézus Kafarnaumba. És hallván, hogy egy házban vagyon, sokan gyülének össze, úgy hogy az ajtónál sem fértek el; és hirdető nekik az igét. És jövének hozzája, egy inaszakadtat hozván, kit négyen hordoznak vala. És nem vihetvén őt eléje a sereg miatt, felbonták a tetőt, ahol volt, és a nyíláson lebocsáták az ágyat, melyben az inaszakadt fekszik vala. Látván tehát Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid. Valának pedig ott némelyek az Írástudók közül, ott ülvén és gondolván szivökben: Hogy szólhat ez ily káromlólag? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül az Isten? Jézus azonnal megértvén lelkében, hogy magokban úgy gondolkodnak, mondá nekik: Miért gondoljátok ezeket sziveitekben? Mi könnyebb: mondani az inaszakadtnak: Megbocsáttatnak neked a te bűneid, vagy mondani: Kelj fel, vedd ágyadat és járj? Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására (mondá az inaszakadtnak): Mondom neked: Kelj fel, vedd ágyadat, és menj házadba! És amaz mindjárt felkele, és vévén ágyát, elméne midének láttára, úgy hogy mindnyájan csodálkozának, és dicsőítik az Istent, mondván: Még ilyet soha nem láttunk! J SZENTBESZÉD Akik az inaszakadtat ily módon állították az Ur szir.e elé, ezen tettel Krisztusban való hitüknek nagy jelét adták. Azért Jézus, miután látta azt^c hitét, akik az inaszakadtat ő hozzá vitték, mondá az inaszakadt embernek: “Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid!” E szavak hallatára némelyek az írástudók közül mondák magukban: Ez, tudniillik Jézus, káromkodik; merthiszen a bűnt senkisem bocsáthatja meg, csak egyedül a jó Isten; Ő tehát hasonlóvá teszi magát az Istenhez és ezáltal káromolja és szidalmazza az Istent. Az írástudók nem tartották Krisztust Istennek, hanem csak embernek és a tévelyben állandóan megmaradtak; ennélfogva folytonosan üldözték az Urat, egészen a kereszthaláláig. Krisztus nemcsak mint Isten bocsátotta meg a bűnöket, hanem mint ember is. Isten után a legfőbb) tekintély és hatalom a bűnök megbocsátására vonatkozólag Krisztusnak adatott; ezen tekintélyt és hatalmat másokra, tudniillik a papokra is átruházta az Ur , hogy ők is megbocsáthassák a bűnöket. Végre mondá Jézus az inaszakadtnak: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj házadba! Az Ur Jézus valahányszor valami csodát vitt véghez, mindannyiszor hozzá szokott volt valamit adni, amiből a csoda valódisága és nagysága kitűnjék. így itt megparancsolta az inaszakdtnak , hogy vegye fel ágyát, amely parancsnak az inaszakadt készséggel engedelmeskedett és felkelt rögtön és haza méné, vállaira vevén ágyát, amint megparancsolta Krisztus és pedig a tőle nyert teljes egészség jelét. Látván pedig ezc a sereg, megfélemlének s dicsőiték Istent, aki ily hatalmat ad Jézusnak, akit legtöbben csodatevő prófétának tartottak. Lelki szemeink előtt lebegjen azoknak hite, kik az inaszakadtat Krisztushoz vitték. Bizalommal emeljük fel szemeinket az Ég felé. Bízzunk az Ur Krisztusban és ő mindnyájunkat meggyógyít úgy testileg, mint lelkileg, sőt mindannyian meghalljuk a kegyelemszózatot is: Megbocsáttatnak bűneitek. Robert Timm 33 éves. Las Vegas, Név., repülő, 65 napot töltött a levegőben egymotoros gépén John Cook nevű 33 éves társával, négyóránkint váltott szolgálattal. A rekordot 15 nappal javították meg.
