A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-13 / 7. szám

2. OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday _____ Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________S6.00 Half Year _______________$3.50 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ____________$6.00 fél évre _______________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. MISE MINDSZENTY BÍBOROSÉRT Február 8-án mult tiz éve, hogy a budapesti kommunista népbiróság mondvacsinált vádak alap­ján életfogytiglani börtönre Ítélte Mindszenty József bíboros hercegprímást. E szomorú évfordulói alka­lomból Rómában”a Vatikán több magasrangu papja és magyar emigránsok alkalmi misén vettek részt. János pápa dicsőítő szavakkal emlékezett meg a mártír bíborosról, akinek harcos kiállása hite és ha­zája mellett lelkesítő hatással volt és lesz mindig Magyarország határain túl az egész világon a hithü és szabadságszerető népek körében. PÉNZ ÉS KÖZOKTATÁS Dr. Perry Hankegaard, a pennsylvaniai egyetem elnöke felhívja a figyelmet arra, hogy “a jobb köz­oktatásért folyó harcban a pénz nem az egyedüli tényező — a társadalom magatartása legalább olyan fontos.” És kifejti, hogy pénzre mindenesetre szükség van, hogy jobban fizethessük tanítóinkat és több fiatalt csábíthassunk a pedagógiai pályára, de a vég­ső siker azon fog múlni, hogy a társadalom “az anya­gi sikert vagy a tudást és műveltséget tekinti-e kí­vánatos célnak.” ‘ 'ír! f Dr. Hankegaard egy kényes problémára tette rá az ujját, amely nem tipikusan, amerikai, hanem in­kább általánosan emberi, de Amerikában üti fel a fejét a legélesebb formában. Az anyagi jólét kívána­tos cél és távol áll tőlünk a gondolat, hogy ellene fog­laljunk állást. Úgy tűnik azonban, hogy az ameri­kai társadalmi morál túlságosan kommerciális, értve alatta, hogy túlzott respektussal viseltetik az anya­gi siker iránt és kevés megbecsülést ad a szellem nagyjainak. Ettől a gyengeségtől más ország sem mentes, de nálunk annyival érzékenyebb a kérdés, hogy a la­kosságnak egy ilyen nagy százaléka képes az anyagi sikernek aránylag magas fokára emelkedni. Más or­szágokban, mivel az anyagi siker elérése sokkal ne­hezebb, a lakosság nem tekinti gyakorlatilag meg­valósítható célnak, tehát nem is töri magát érte, ha­nem megelégszik egy kényelmes megélhetéssel, mint praktikusan megvalósítható céllal. Azt hisszük, az amerikai társadalom egy idő óta jó utón van, hogy a szellem emberének megadja a megfelelő respektust — az utóbbi évek tudományos sikerei sokat tettek ennek érdekében — és Dr. Hankegaard szavai nem fognak terméketlen talajra hullani. BARÁTSÁGOS MEGHÍVÁS Kruscsev, a legelső orosz ember, volt a kommu­nista pártkongresszus első és utolsó szónoka. Beve­zető beszédében büszkélkedett, hogy olyan sok és olyan pontosan célbataláló messzetávu rakétával ren­delkezik, hogy el tudja pusztítani egész Amerikát, záróbeszédében pedig barátságosan meghívta Eisen­hower elnököt Moszkvába. Hogy melyik szónoklata volt őszintébb, azt ne­héz eldönteni, mert ez az analfabéta ukrán bányász­ból fél világ urává emelkedett a sztálini politika és intrika iskolájában diplomáciai sakkmesterré nőtte ki magát, akinek húzásai és szándékai feszült izga­lomban tartják ellenfelét. Talán feleuton találkoz­hatnak a Da és a Nyet közt ingadozók: Az első fe­nyegetésnek csak a fele volt komoly, mert Kruscsev nagyon jól tudja, hogy Amerika, amely évente 40,000 millió dollárt költ háborús felkészültségre, olyan ve­szélyes ellenfél, mint Aljechin, a sakknagymester. És az utolsó szónoklat, a barátságos meginvitálás Moszkváiba? Őszinte volt? Da és Nyet, igen és nem. Mindenesetre Kruscsev, amikor az elnököt meghív­ta, egészen biztos volt abban, hogy Eisenhower a meghívást nem fogadja el, igy tehát bátran fűsze­rezhette a meghívást csufolkodó megjegyzésekkel. A nagy sakkmérkőzés, a hidegháború, eldöntet­len. Sakkmesterek általában nem szeretik az eldön­tetlent, mert az nem javít a helyezésükön; de ez a politikai világjátszma olyan különleges, minden régi és uj lovagi tornánál és háborúnál annyira veszélye­sebb, hogy ebben csak egy győzelem érhető el: az el­döntetlen. FÉRFI SORSA A XŐ Férfi sorsa a nő, tartja a közmondás és ha végigtekin­tünk az emberiség történetén, bizony igazat kell adnunk en­nek a szállóigének. A nő végigvonul az egész világhistórián. Éva helyett talán kezdjük szép Helénával, aki a monda szerint Zeus is­ten és Léda leányának szüle­tett. Páris trójai királyfi, a három versengő istennő közül Aphroditének ítélvén oda az aranyalmát, a szerelem isten­nője Helénával ajándékozta meg visszonzásul. — A föld legszebb asszo­nya a tiéd — mondta Aphro­dite, amikor átvette, Páristól az aranyalmát. Közben is járt és segítségé­vel Páris királyfinak sikerült elcsábítani Helénát. Igen ám, de Heléna Menelaus spártai király felesége volt. Az öreg király, amikor rádöbbent, hogy Páris megszöktette szépséges hitvesét, dühösen csapott a kardjára: — Föl spártaiak! Ez a gya­lázat bosszút kíván. A szerelmes kaland igy há­borúra vezetett, amely esz­tendőkig tartott. A rettenetes háborúban odaveszett két gö­rög tartomány fiatalságának színe-java. Tenger szenvedés, ezernyi halál — egy csókért, egy öle­lésért. Nem utolsó szerepet ját­szott a világhistóriában a nagy hírre vergődött egyipto­mi királynő, Kleopátra sem. Talán egész Európa sorsa írásképpen alakul, ha Caesar, ez a minden időknek egyik legnagyobb szellemóriása, nem hajózott volna át Egyip­tomba Kleopátrához. Amikor ugyanis Caesar Gallia meg­hódítása után ellenségei ár­talmatlanná tételére egy szép napon .Rómában termett, csu­pán megmutatta magát a vi­lág fővárosában, aztán sietve hajóra ült és átevezett Afri-Irta: BIBÓ LAJOS kába. Annyi rendkívülit, any­­nyi izgatót hallott a királynő­ről, hogy nem törődött a bi­rodalommal, hatalmával és sorsával, gyúlékony képzele­tét annyira lángralobbantotta Kleopátra, hogy végzetet vál­lalt, csakhogy egyszer szem­­től-szembe láthassa. — Látni kívántalak, asz­­szony! — ezzel az üdvözléssel köszöntött be a kincses gaz­dagságú, szépséges Kleopátra udvarába. A királynő egy pillantást vetett a nagy konzul szikár, sápadt, nélkülözéseiktől és szenvedésektől barázdás, ri­deg arcára és titokzatos mo­sollyal ennyit felelt csupán: — Vártalak, Caesar! Rómában ezalatt meglazul­tak a birodalom eresztékei, de Caesar nem gondolt a közeli veszedelemmel. A legfenye­getőbb politikai zavar, a leg­égetőbb forrongás, a legha­talmasabb válság idejében kilenc hónapot töltött Kleo­pátra palotájában. Ez a ki­lenc hónap éppen elegendő idő volt arra, hogy ellenségei elő­készítsék az összeesküvést, amelynek eredményeképpen Kr. e. 44 március 15-én, negy­venkét tőrdöféssel halálba küldték a római birodalomnak ezt az egyik legnagyobb fiát. Ha nincs Kleopátra, Caesar talán sohasem hajózik Afri­kába, bizonyára Rómában ma­rad és ha élt volna még har­minc évig, talán más utat sza­bott volna a későbbi száza­doknak. Van-e meghatóbb Dante tragédiájánál, aki harminc évig élt száműzetésben egy ábrándos szempárért. Vájjon milyen lenne ma Magyarország, ha Mátyás ki­rály nem válik rabjává Beat­­ricének, ennek a hideg, el­szánt, gőgös és kegyetlen olasz asszonynak, aki meg­akadályozta, hogy Mátyás ki­rály örökösévé, tehesse ter­mészetes fiát, Corvin Jánost. — Szeretsz? — nézett a szemébe Beatrice a nagy ki­rálynak. — Szeretlek — felelte sze­mét lehunyva Mátyás és a hős hadvezér, a lángelméjü állam­­férfiú, a hatalmas uralkodó, elernyedt és tehetetlenné vált Beatrice érzéki varázsa alatt. VIII. Henrik angol király a Hyde Parkban sétált, meg­pillantott egy szőke fiatal lányt, — Ki ez a lány ? — kérdez­te kísérőjétől. A szőke szépség Boleyn Anna volt. Hét sem telt bele, a király találkozást kért a leánytól. Rá két hónapra már veszett vág­tában robogott a futár a pá­pához. Levelet vitt, amelyben Henrik arra kérte a pápát, vá­lassza el hitvesétől, hogy fe­leségül vehesse Boleyn Annát. A pápa a katolikus egyház törvényeire való hivatkozás­sal, amelyek tiltják a hitves­társak elválasztását, megta­gadta a feloldást. A király erre megüzente a pápának: — Válassz, atyám: hit vagy boldogság. A pápa nemmel felelt, mi­re a megdühödött király az egész angol nemzettel elsza­kadt Romtól és megteremtet­te a protestáns anglikán egy­házat. Mindez egy szőke hajfür­tért és egy halvány leány­arcért ! I. Lajos bajor királynak trónjábakerült végzetes sze­relme. — Fölséged unatkozik, -r mondták egy álmos napon a királynak hízelgő udvaroncai­­— Fölséged azért nem talál­ja kedvét semmiben, mert nem ismeri a szerelmet, az élet legnagyobb ajándékát. I. Lajos királynak megza­varta a lelkét ez a különös tanács. Ettől kezdve örökösen a szerelemről ábrándozott és igy nem csoda, hogy hamaro­san meg is találta szerelme tárgyát, a csodálatos széségü Lola Montez leányzóban. — Szeretsz? — Szeretlek. A király habozás nélkül ol­tár elé vezette a polgári szár­mazású kis Lolát, mire az egész bajor nép fölzudult. Ki­tört a forradalom, amely el­söpörte Lajost trónjával, ha­talmával és minden királyi dicsőségével egyetemben. Boulanger francia tábor­nok 1880-ban ott állt, hogy küldetésben megelőzi Napóle­ont. Karrierje közepén volt, mikor egy reggel korán zör­gettek ajtaján. Boulanger dü­hösen kiáltott ki a szolgájá­nak: — Ki az? A zord őrmester katonásan jelentette: — Egy leány van itt, tá­bornok ur, a fehérneműt hoz­ta haza mosásból. Boulanger, aki heves ter­mészetű ember volt, dühösen ugrott ki az ágyából, hogy megfenyítse a vakmerő leány­zót, amiért fölzavarta a leg­jobb álmából. Nos, mit szaporítsuk a szót, egyszerre megjuhászodott, amikor meglátta a kis mosó­nőt. Két hét múlva otthagyott csapot-papot, hirt, dicsőséget, káprázatos karriért és örökre eltűnt a világból a kis leány­nyal. Mely nemzet uralkodna ma Európában, ha Napoleon az orosz cár nővérét vette volna el az osztrák császár lánya helyett? Ocskay László brigadéros­­nak, a hires kuruc vezérnek felesége tisztelgő látogatást tett Rákócziéknál. — A fejedelem kedvenc ku­tyáját kívánja látni — jelen­te te a brigadérosnénak az aj­tónálló, igy adván tudtul az Á Jó Pásztor Verses Krónikája LINCOLN ÉV 1809 — 1959 Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Kimondta az elnök s szerte szárnyal a hir: “Sequicentennial Abraham Lincoln Year” A közmondás szerint jó pap holtig tanul, tudjuk meg, mit jelent mindez most magyarul. Másfélszázad éve óriás született s halkan ünnepelt a közelgő kikelet. Születése helyét nehéz már meglelni, hiszen lakásnak sem lehetett nevezni. Roskadozó kunyhó, sőt félig istálló; oly helyen született, mint az Ur Megváltó. Próféták, megváltók, tudja bölcs és kába: nem születnek soha fényes palotákba. Nemcsak Amerika, egész világ várja, hogy egy újabb Lincoln jöjjön a világra. Néger rabszolgaság volt akkor a Délen s rabtartók kívánták, hogy ez örök légyen. Lincoln meghirdette szent szabadság hitét s a világba zúgta a megváltó igét: “Nem lehetünk félig rab és félig szabad, mert a nemzet akkor végleg ketté szakad.” De rabságért harcolt a Dél mindhalálra s talpra állt az Észak Lincoln ércszavára. Folyt a harc, milyet még a világ nem látott s összezúztuk végül a rabszolgaságot. De most újabb rabság közéig fenyegetve s terjed már Nyugatra, Délre és Keletre. Moszkvában élesztik a nagy vörös lángot s fel akarják gyújtani az egész világot. Ég is már a világ mindig már valahol: “Kruscsev a vörös cár s Moszkva a szent akol.” “Vesszen a szabadság! Éljen Marx és Lenin!” s vér csorog a vörös rabtartók kezein. Talpra, szabad világ! Ha talpra nem állunk, elvész vérrel szerzett hitünk, szabadságunk! Uj Lincolnunk, jövel: mentsd meg a világot, mentsd meg a veszendő világszabadságot!” ÖLNI MINDEN ÁRON! i Amerika, Európa és a szovjet gondjai: a gyilkolásra hajlamos ifjúság Amerikában az ifjúkora bűnözés vészes arányt öltött. Ha a bűnözések továbbra is ilyen arányban nőnek, 1962-ben egymillió fiatalkorú kerül a bíró­ság elé. Százával jelentek meg cikkek az utóbbi évek­ben az ifjúkora bűnözésekről, ellentétes vélemények­kel, hogy mi és ki az oka ennek a fantasztikus, egyre növekvő bünhullámnak. Némelyek az iskolát okol­ják, mások a szülőket, akik nem tudnak.nevelni. Bár­mi legyen is az ok, a hatóságok úgy érzik, hogy nem lehet tovább halogatni a probléma megoldását. Amerikában tavaly 740,000 18 éven aluli bűnö­zőt tartóztattak le. Ez azt jelenti, hogy minden 10-17 éves korban levő 30 gyermek közül egy megszegte a törvényt. 1952 óta az ifjúkora lakosság száma kö­rülbelül 22 százalékkal növekedett. A bűnözések szá­ma köztük ugyanakkor 55 százalékkal emelkedett! Ezeket a bűnözőket brutalitásuk és a törvény teljes megvetése jellemzi. Minden városban van né­hány suhanc-banda, amelyek folyton merészebbek és veszedelmesebbek lesznek. A tünet az egész világra jellemző. Angliában az úgynevezett “Teddy Boyok” fantasztikus merészséggel követik el a nők elleni tá­madásokat fényes nappal. Az oroszok hivatalosan ki­adtak egy könyvet, melynek cime “Harc a fiatalkorú banditák ellen”. A könyvből kiderül, hogy a lopá­sok, késelések, vandalizmus milyen gondokat okoz­nak a vasfüggöny mögött. A legtöbb esetben a fiatalkorú bűnöző úgy érzi, hogy neki mindent szabad, mert a bíróság tekintet­be veszi korát és igy őt alig érheti el a törvény keze. A bíróság igen 'sokszor elnézőbb, remélve, hogy a vádlott észbe kap. Ez azonban a legtöbb esetben hi­bás számításnak bizonyult, mert még merészebbé tette őket az engedékenység. A legszörnyübb az, hogy a törvényszegést nem azért követik el, mert nyomorognak vagy éheznek — az izgalom kell nekik. Minél véresebb és esztelenebb, annál jobb. New Yorkban két magyar, akik nemrég mene­kültek el. a kommunistáktól, nem ismerve New Yor­kot, felvilágosítást kértek három suhanctól. Felelet helyett a két menekültet a suhancok egyba-főve ver­ték. Amikor a rendőrbiró előtt álltak, azzal védekez­tek, hogy előzőleg söröztek és “psak egy kicsit szó­rakozni akartak.” A két menekült hetekig volt orvosi kezelés alatt. Philadelphiában egy egyetemi hallgató kiment egy levelet feladni a szüleinek, amikor egy 11 főből álló suhanc banda megtámadta. Kettő lefogta a diák karját, egy másik leütötte a szemüvegét és vasru­­dakkal, bicikli lánccal addig verték, mig összeesett. Amikor a földön feküdt, a cipőjükkel addig rugdal­ták a fejét, amig véres péppé zúzták. Minden zsebét kiforgatták, de nem találtak nála pénzt. A rendőr­ség néhány percen belül megérkezett, de csak a halál beálltát tudta megállapítani. Mit akartak a gyilko­sok. Csak egy mozijegy árát. Ezért öltek meg egy fiatalembert. New York városában egy polioban megnyomo­­rodott gyermeket egy ilyen utcai csibészekből álló csapat azért ölt meg, mert nem tudott elég gyorsan elszaladni egy úszómedencéből. A legnagyobb baj az, hogy mig Európában ké­sen kívül alig van fegyverük, itt majdnem minden suhanc hozzájuthat egy revolverhez és amint alkal­ma van, öl is. Bűnügyi szakértők szerint “trigger­­happyek”, magyarul: mindenáron ölni akarnak. Az oktalan kegyetlenkedés, a rombolási düh az egyéb tömegesen elkövetett főbenjáró bűnökkel fé­lelmetes képet adnak a mai fiatalkora bűnözőkről. asszonynak, hogy Rákócziék nem kívánják fogadni. Ocskay fölhördült és másnap átállt a labancokhoz. Végtelen a sor, ahol sorsok törtek derékon asszony miatt. Salvator főherceg, a későb­bi Orth János, a kis cukrász­kisasszony Stauber Mici mi­att vándorolt ki tengerentúl­ra. Rudolf trónörökös és Vecse­­ra bárónő tragikus szerelmét mindenki ismeri. Musset, a nagy francia köl­tő, kora legérdekesebb, leg­szebb és legtehetségesebb asz­­szonyát szerette, akinek irói neve Georges Sand volt. — Eljössz holnap is? — rimánkodott a költő, amikor érezte, hogy az asszony kezd elhidegülni irányában. Sand George kurtán felelt: — Nem jövök, ne várj töb­bet. Musset bevette magát az első kocsmába. Pálinkát ren­delt és inni kezdett. S ettől kezdve ivott szakadatlanul, egész harminchárom éves ko­ráig, amikor megölte az ab­­szint, a zöld pálinka. Balzac, a franciák nagy írója, három asszony mág­lyáján égett el. Első szerelme egyik barátjának az anyja, egy nála húsz évvel idősebb hölgy volt. Ez az asszony fa­ragott belőle Írót és férfit, hogy később a játékszerévé váljék egy hercegnőnek. Meg­halt, meghűlvén- egy utazás alatt, a harmadikért, és ötven­két éves korában, ereje tel­jében zárta le örökre fáradt szemét. ^ ❖ Férfi sorsa a nő. Ezren és ezren voltak a szellem kiváló­ságai, akiknek sorsát asz­­szony irányította és akik éle­tük döntő órájában föláldoz­ták mindenüket, csakhogy megdicsőüljenek a szerelem halhatatlan óráján.

Next

/
Thumbnails
Contents