A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-06 / 6. szám
A JÓ PÁSZTOR 3. OLDAL A TOLVAJ MÚMIÁJA 1932-ben Simon Pfillares párizsi régiségkereskedőhöz beállitott egy idegenlegionárius és eladásra kínált egy múmiát. A régiségkereskedő kapott az üzleten. A múmia nagyon jó állapotban volt, nem képviselt ugyan különös értéket, de gondolta, hogy ezer frankért könnyen eladhatja egy régiséggyűjtőnek. A legionistának nyolcvan frankot fizetett a múmiáért és elhelyezte üzlete legfeltűnőbb részében. Azonban hiába várt vásárlóra. Attól az időtől fogva, hogy a múmia hozzá került, az üzletmenetele pangásnak indult. Nyolc napon át egyetlen vásárló sem lépte át a küszöbét. Végül mégis jelentkezett valaki, megvásárolt egy régi rajzot tőle. A műkereskedő örült, hogy eladhatja a rajzot. Nem tulajdonított neki különösebb értéket, csak éppen mint régiséget árulta és kétezer frankot kért érte. Tíz nap múlva kiderült, hogy a rajzot Andrea Mantegna, a korai renesszánsz egyik legnagyobb olasz mestere készítette és az uj tulajdonos már tovább is adta, éppen a vételár tízszereséért. A régiségkereskedő nem volt babonás ember, nem gondolt rá, hogy a múmiát okozza a balsikerért. Azonban két héttel később tűz ütött ki üzletében, sok értékes holmi elégett s csak akkor sikerült eloltani a tüzet, mikor a lángok már a múmia közelébe értek. Ekkor figyelt fel először a múmiára s elhatározta, hogy eladja. Kiállította a nagy árverezésicsarnokban, ötszáz frank kikiáltási árnál kezdte el a licitálást, azonban a múmia nem talált gazdát. Ekkor bosszúsan elhatározta, hogy mindenáron túlad a múmián. Ötven frankért eladta Georges D’Avenal gimnáziumi tanárnak. A tanár taxit hozatott az üzlet elé, azon akarta elszállítani a múmiát. Azonban alig indult el a taxi, mikor a kanyarulatnál összeütközött egy teherautóval. D’Avenal tanár csak könnyebb sérüléseket szenvedett és másik autót keresett, hogy folytassa útját hazafelé. De a soffőrök babonásak voltak és mikor meglátták a múmiát, egyik sem volt hajlandó a fuvarra. Nagynehezen végre a tanárnak sikerült találni egy soffőrt, aki hajlandónak mutatkozott, hogy hazavigye. D’Avenal tanár felesége tiltakozott a múmia ellen és semmiképpen sem' akarta beengedni a lakásba. A proíeszor mégis győzött az asszony fölött és saját dr' gozószobájában helyezte el a múmiát. Harmadnap betörők kifosztották a lakást, magukkal vitték a mumun is. De a múmia rájuk is szerencsétlenséget hozott. Abban a pillanatban tartóztatták le őket, mikor el akarták adni egy montparnassi régiségkereskedőnek. Ezután a rendőrség a lakás néhány megkerült tárgyával együtt visszaadta a professzornak. Hanem D’Avenal aszony most már semmiképpen sem volt hajlandó visszafogadni lakásába, igy a tanár odaajándékozta legjobb barátjának, Henry Denvier gyógyszerésznek. Denvier a múmiát beállította gyógyszertárának laboratóriumába. S attól az időtől fogva a gyógyszerészt is üldözni kezdte a balszerencse. A gyógyszertár forgalma hirtelen megcsappant, de ez még a kisebb baj lett volna, hanem Denvier, aki szenvedélyes tőrzsdejátékos volt, vagyonának legnagyobb részét elvesztette egy tőzsdei manipuláción. A gyógyszertárat is kénytelen volt eladni s a laboratóriumban álló mumr. az uj tulajdonos birtokába került. Azonban ez nem tartotta meg, fölösleges porfogónak tekintette s elajándékozta Maurice Roveller festő művésznek. A festő műtermébe vitte a múmiát. Harmadnap reggel a festőt halva találták. Az orvosi vizsgálat szivszélhüdésben állapította meg a halál okát. Ekkor Párisban elkezdtek beszélni a szerencsétlenséget hozó múmiáról. Edgar Lóvén, a Petit Journal cimü lap munkatársa cikket irt a festő haláláról és elment lakására, hogy riportjában leírja az ismert festő műtermét. A műterem sarkában szembe ötlött a múmia. A festőművész házvezetőnője könnyes szemekkel újságolta, hogy gazdája három nappal halála előtt kapta a múmiát s hogy mennyire örült neki. És minthogy nemcsak a házvezetőnő, de az újságíró is babonás volt, utánajárt a múmia történetének. így tudódott ki, hogy az egyetlen év leforgása alatt mennyi szerencsétlenséget hozott tulajdonosaira. A Petit Journalban megjelenő cikk városszerte nagy feltűnést keltett. Hiszen még közszájon keringett a monda, hogy a fáraók megbosszulják nyugalmuk megbolygatását. Néhány évvel azelőtt Lord Carter, aki Tutankamen egyiptomi fáraó sírját (napvilágra hozta, a sir felnyitását követő harmadnapba meghalt. Egy évvel később meghalt Lord Curson is, aki Carter nyomdokába lépett és napvilágra hozta a piramis kincseit. De ezer és ezer hasonló legenda forog közszájon múmiákról, melyek szerencsétlenséget okoztak. így történt meg aztán, hogy mikor Paul Roveller, a fest" örököse, a múmiát felajánlotta a Sorbonne egyetemnek, az nem fogadta el, azzal az indokolással, hogy nagyon sok múmia van birtokában és nincs megfelelő Élet a vasíüpny mögött A 77 éves korában elhunyt filmproducer. Cecil B. DeMille éleiének érdekes mozzanatairól készüli felvételek. Ismét működik a Mafial UJ TAGOT CSAK ÜGY VESZNEK FEL A BŰNSZÖVETKEZETBE. HA A JELENTKEZŐ BENŐSÜL A nagyvállalatok gondos előrelátásával, a Mafia, vagy Fekete Kéz évi három millió dollárt harácsol össze kábítószerek eladásából, zsarolásból, prostitúcióból, és Szerencsei átékokból Amerikában. A rettegett bűnszövetkezet keze mindenhová elér és kegyetlenül elsöpör minden útjába kerülő akadályt. Egy ismeretlen tettes 1957 május elején egy newyorki bérpalota kapujában rálőtt Frank Costellóra, a hírhedt alvilági figurára. A merénylő beugrott a rá várakozó autóba és nyomtalanul eltűnt az éjszakában. A golyó csak horzsolta Costello fejét. Ez a merénylet nem sikerült. Egy másik merénylet, melyet ugyanaban az évben, októberben követtetk el Albert Anastasia, a volt gyilkossági szövetkezet (Murder Inc.) hivatalos hóhéra ellen, már sikeresebb volt. Két ember besétált a newyorki Park-Sheraton szálloda borbélyüzletébe és tiz golyót eresztettek a veit gyilkos testébe. Négy héttel később történt az, hogy a rendőrség rajtaütött egy titkos ülésen, melyet a Fekete Kéz egyik tagja, Joseph Barbara hivott össze 100,000 dolláros házában nem messze New Yorktól. A gyűlésen az alvilág 65 törzsfőnöke vett részt. Azóta másfél év telt el, de még ma sem tudta a rendőrség pontosaon kinyomozni, hogy mi történt a gyűlésen. A gyöngéd szivü gyilkosok egyöntetűen azt vallották, hogy a gyengélkedő Barbarát jöttek meglátogatni. Annyit azonban tudnak, hogy Costello, mint Anastasia valamivel magára haragította a Mafiát és a tanács tagjai összeültek, hogy rendet teremtsenek az alvilág mocsarában. A Mafia, vagy Fekete Kéznek bosszú és sötét múltja van. A Mafia a 18 század végén alakult Szicíliában. Először politikai egyesület volt de hamarosan az egyik legfélelmetesebb bűnszövetkezetté züllött. Leginkább “védelem’’ címén zsaroltak. Végül az Aisz hatóságok hajtóvadászatot indítottak ellenük. Részben ez, részben a rossz gazdasági viszonyok a 19 század végén és a 20 század elején igen sokat közülük kivándorlásra kényszeritettek. E'zek a kivándorlók magukkal hozták Amerikába sötét mesterségüket is. Jelenlétüknek akkor adták első jelét, amikor a kitűnő neworleansi rendőrfőnököt, Hennessyt 1890-ben megölték. Ott “fekete kéznek” hivták őket, mert mint egy védjegyet, fenyegető vagy zsaroló leveleikre rányomták a fCeete mancsot. Azonban Amerikában a 20-as évek elejéig aránylag csak kisebb bűntényeket követtek el, — főleg olasz kivándorlókat zsaroltak. Az amerikai szesztilalom alapította meg a Mafia vagyonát. Utána az üzleti élet minden terére betolakodtak. Nappal törvényes keretek közt kerestek pénzt, éjjel még sokkal többet, törvénytelenül. Minden gonosztevő, aki beletartozott a szövetkezetbe, maga mögött tudta a Mafia teljes erejét. A Mafia tagjai rendszerint házasság utján kerültek a szervezetbe. A Mafia vak engedelmességet követel tagjaitól, teljes titoktartást a tagok nevéről vagy ténykedéséről. Az árulót éppen úgy megölik, mint a tanukat, akik tudnak gaztetteikről. Amerika csak egy módon tudott eredményesen védekezni a betolakodó mafiától : azzal, hogy vezetőiket sorra deportálta Szicíliába. helye, hogy elhelyezze. Paul Roveller erre elhatározta, hogy elégeti a szerencsétlenséget hozó múmiát. így is történt. A megkeményedett múmiát feldarabolták s megkövesedett végtagjait már tűzre rakták, mikor a belektől megfosztott hasüregből egy gyönyi rü, a legszebb egyiptomi művészettel cizellált arany korsó került elő. Csak most lett igazán híressé ez a múmia. Paul Roveller ugyanis kétszázezer frankot kapott érte a Louvre múzeumtól. Minthogy az ó-egyiptomiak szokásait már meglehetősen ismerjük, az aranykorsóból kiderült, hogy a múmia, amíg emberi életet élt, tolvaj volt. Valami királyi szolga lehetett, akit rajtakaptak a tolvajláson. Egyiptomban pedig az volt a szokás, hogy a tolvajt kivégezték és hasába varrták a lopott tárgyat, hogy sohase tudjon nyugodni, hanem még holta után is emlékezzen tettére. HALÁLFEJES CIGI PIERRE, S. D. :— Don Stransky szenátor, aki legalább húsz cigarettát szív el naponta, az állami törvényhozó testület elé terjesztett egy javaslatot, amely szerint minden cigarettapaklira rá kell nyomtatni ezt a felírást: “South Dakota állam nem tartja ajánlatosnak e cigaretták élvezetét, mert ez rákot és szívbajt okozhat.” És a felírás felett kell lenni egy rajznak: koponya és leereszthetett csontok. A nagy fonok és a nagyobb főnök BUDAPEST. — Hogy milyen uraskodás, önkényeskedés, marakodás folyik a köztulajdonban levő üzemekben, arról fogalmat ad az, Esti Újságban megjelent, keserű iróniával irt humoros riport: “Beteg a vállalatvezető”. / v ■ A vállalatvezető, akit köznyelven még főnöknek, górénak, öregnek, néha igazagtónak is szoktak nevezni, beteg lett. Reggel még üdén és délcegen lépett be irodájába, de délben már úgy megrokkant, még a lábára se tudott állani, úgy nyögött, jajgatott, mintha kettétört volna a dereka. A vállalatvezetőt elvitték a kórházba és fél perc múlva a helyettes ült a vezetői székbe, azért, hogy valaki más el ne foglalj^. Azonnal röpgyülést hivott össze, s kijelentette, hogy a vezér betegsége alatt s után nem egészen feltett szándéka a vállalatnál változásokat eszközölni, bár megmondja őszintén, nincsen semmi állandóbb ezen a világon, mint a változás. A vállalatnál is régen bizonyos változásokat kellett volna végrehajtani. — Mert például, ne higyje azt Cápa Benő kartárs, 'mert életében egyszer kint járt Drezdában, ezért ő már az exportosztály élére való. Szerintem szorgalmát és tehetségét sokkal inkább az irattárban tudná értékesi- Iteni. — Berzengi kartárs évek óta a vállalat felvásárolója. Nem mondom, évek óta jól vásárolt. Tavaly például tele voltunk hagymával, de emlékezzenek csak vissza, tarka babunk nem volt. Én most Berzengi kartársat kinevezem jármüfelelősnek, Pap kartársat osztom be a helyére. — A tervosztályt is meg kellene kicsit mozgatni. Higgyék el, kartársak, szükséges ez a mozgatás. Maga az élettelen tárgy is, ha évekig egy helyben áll, berozsdásodik, pókhálós lesz, az ember is megáporodik. Magamról tudom, hogy mily szűk volt már nekem is a helyetteség. — Tivi Bertuska remek igazgatósági titkárnő. Csak csodálni tudom. Kávét főzni is úgy megtanult, beállhatna bármelyik nagy eszpreszóba. De kérdezem: ilyen tehetséges nőt szabad hagyni a szakma egyoldalúságában elkallódni? Nem szabad. Éppen az ő fejlődésébe való tekintettel, lehelyezem a raktárba az anyagkönyvelőséghez. Helyébe felhozom Fazék Évát, az én titkárnőmet . . . — A még végrehajtandó kisebb átcsoportosításokat Írásban közlöm az osztályokkal és az Írásban közölt rendelkezéseim tizenöt napon belül lépnek érvényben. A vállalatvezető, aki megtiltotta, hogy a kórházban bárki is meglátogassa, tiz nap múlva délcegen besétált az irodába. Csak annyit mondott helyettesének: — Állj fel a helyemről és menj fel az ötödik emeletre, átveszed a hulladéktárolási osztály vezetés,éb Mégiscsak meglátogatta valaki a kórházban . . . BLUDENZ, Ausztria. — Négy jugoszláv munkás blrejtőzött egy vasúti teherkocsiban, amelyben bútorokat szállítottak Angliába. Londonba igyekeztek, de a vonat négy nap után még csak Bludenz állomásig ért el, rettentő szomjúság kinozta őket, addig kopogtattak a vagon falán, mig rájuk akadtak. Anglia helyett Ausztriában kérnek menedéket, mint politikai menekültek. * HIDEG VAN! PARK RIDGE, 111. _ Marvin Tench siránkozó kiáltozásra lett figyelmes: “Nagyon hideg van idekint!” Kiment, azt hitte, hogy egy kis gyerek rimánkodik bebocsátásért. De nem gyerek volt, hanem egy nagy fekete varjú. Feléje nyúlt, hogy bevigye a barátságosan meleg lakásba, de a varjú elillant, felrepült a kémény tétjére és onnan máshová — talán haza, a gazdája házába, aki bizonyára nagy-nagy fáradsággal tanította be arra a pár szóra. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy orkánnak csak azt a szelet nevezzük, amelynek sebessége meghaladja a 75 mérföldet óránkint. Nem tévedés! A brooklyn (N. Y.) állatkeriben ez a.Barhary kecske jókedvében a falra ugrándozik. A super sebességű gép abban a pillanatban kapta el. amikor éppen a falon volt. Emlékezzünk a régiekről