A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-30 / 5. szám

A JÓ PÁSZTOR

Sokat hallottunk már az angol-német ipari vetélkedésről, amely egyik oka volt az első világháborúnak. 'könyveket, filmeket Írtak az ipari kémkedésekről, merényletekről, gáprongálásokról. Ezek azok az eszközök, amelyekkel gyárakat, vállalatokat, országokat igyekeznek a gazdasági versenyből kikapcsolni. Ez a német-angol ipari vetélkedés több mint 100 évig folyt.

Az első porosz vasútvonalat 1838-ban nyitották meg. Berlin és Potsdam között bonyolította le a forgalmat. A vasútvonal egy angol társaságé volt, angolok építették a pályát és készítették a mozdonyokat, kocsikat. Büszkék is voltak erre a találmányra és azt hitték, hogy a gőzmozdony szabadalmát mindvégig angol kezekben tarthatják. A megnyitóünnepségre ezrével tódultak ki a berliniek a környező dombokra, ahonnan jól lehetett a pöfékelő vasparipát látni. A nézők között volt August Borsig német gépész is. Nagy érdeklődéssel figyelte a vonat első útját és elhatározta, hogy ő is készít gőzmozdonyt.

KIS MŰHELYBEN MOZDONY GYÁRTÁS

A Ranger nevű repülőgéphordó anyahajó Pearl Harborban.

Nem könnyű feladatot vállalt magára. Bár a gőz hajtóerejének felhasználásáról akkor már sokan tudtak, a módját azonban az angolokon kivid kevesen ismerték. Az angolok pedig úgy vigyáztak Stephenson titkára, mint a szemükfényére. Borsignak gépgyára volt, de ne gondoljunk valami hatalmas üzemre; mai szemmel nézve bizony csak kis műhely volt az ő gyára, ahol 15—20 munkásával maga Borsig is együtt dolgozott, veritékezett különféle szerszámok készítésén és javításán. Most pedig gőzniQzdonyt akart összeállitani!

Nagy szorgalom, sok igyekezet a rengeteg hiábavaló kísérletezés után, mégis meghozta az eredményt. Egy év múlva elkészült az első német gőzmozdony. Gyártójáról Borsig névre keresztelték. A német gyáros először az angol vasúttársaságnak ajánlotta fel. Elutasították. Használhatatlannak, tökéletlennek tartották a német gépet, azonkívül kijelentették, hogy mozdonyok szállítására megállapodásuk van egy angol gépüzemmel és mástól nem is vásárolhatnak.

Éppen abban az időben alakult meg Berlinben a második vasúttársaság. Ez már német kézben volt és elkezdte azt a vonalat épiteni, amely Berlint az anhalti hercegi uradalmakkal köti össze. A vasutat 1841-ben nyitották meg és az igazgatóság elhatározta, hogy kipróbálja Borsig mozdonyát. Eddig csak a miihely udvarán lefektettet síneken gurult az üzem büszkesége. Egészen nem lehetett az anhalti állomásra elszállítani, ezért szétszedték és a helyszínen ismét összerakták.

1841 julius 24-én volt az ünnepélyes bemutató. Nagy közönség gyűlt össze a pályaudvaron, hogy tanúja legyen a történelmi eseménynek. Ott voltak az angol vasúttársaság urai is. Mindenki kíváncsian várta a német mozdony diadalmas indulását.

A Borsig azonban, amely előző este még teljesen rendben volt és kifogástalanul működött, most felmondta a szolgálatot. Csak füstölt, pöfögött, de nem mozdult sem előre, sem hátra, úgy állott a sínen, mintha odaszegezték volna. Borsig életének legnehezebb perceit élte át. Az angolok gúnyosan mosolyogtak.

Borsig és mozdonyvezetője nekiestek a gépnek, szétszedték és sokáig keresték a hibát. Végre megtalálták! A mozdonyvezető észrevette ugyanis, hogy a dugattyú csavarjai nem úgy állanak, mint előző este. Kiderült, hogy valaki olyan szorosan becsavarta azokat, hogy a gőz ereje nem bírta kilökni. Néhány csavarintás után a mozdonyvezető vígan ugrott fel gépére és a Borsig elindult. Ment előre, hátra, lassan és gyorsan, ahogy akarták. Fékje is jól működött, tetszésszerinti helyen meg tudott állni.

Nyitott kocsit kapcsoltak hozzá. Erre Borsig is felült, a mozdony pedig jól húzta a vonatot. A próba sikerült. A gépész nem állhatta meg, hogy oda ne köszönjön az angoloknak, amikor elrobogott mellettük. Gúnyosan emelte le cilinderét és odakiáltotta : “Anglia a tengerek ura!” Mindenki megértette, hogy azt jelenti, “de nem a szárazföldi gépeké!”

KÉTEZER “BORSIG”

Gyanították, hogy merényletet követtek el az első német gőzmozdony ellen, de a tettest, aki a csavarokat éjszaka meghúzta, nem találták meg. A sikerült próbajárat után már nem is nagyon keresték.

A Berlin-Anhalti vasúttársaság megvásárolta a Borsigot, Nemsokára versenyt is rendeztek az angol és a német gőzmozdony között és a német gép gyorsabbnak bizonyult. Tiz perccel hamarább tette meg a kijelölt utat, mint a Stephenson-mozdony. Az anhalti vasút most már Borsig minden ezután gyár-Minden négy évben, elnökválasztás idején lehet hallani olyan beszédet, hogy végre eljött már az idő, amikor az országnak női elnököt kellene választani. Legutóbb a közvéleményikutató Gallup Poll megállapította, hogy a közönség többségének nincs már olyan éles kifogása női elnök ellen, mint valaha. Az alkotmányban semmi sem tiltja, hogy az országnak női elnöke legyen. Az elnöknek mindöszsze amerikai születésűnek, 35 évnél idősebbnek kell lennie és 14 évig kellett legyen, hogy Amerikában lakjon. De James A. Farley, az ország egyik legtapasztaltabb politikusa, Roosevelt egykori bizalmasa is kabinetjének tagja, aki 50 évet töltött politikában, azt mondja, hogy, az országnak sohá'sém lesz női elnöke. “Soha” alatt azt érti, hogy a mai generáció életében, akik ezt .1 cikket olvassák, bármilyen fiatalok is.

Idejétmúlt kifogások

Valamikor a nők magas politikai pozíciója ellen egyszerűen és 'udvariatlanul az volt a kifogás, hogy “nincs elég eszük hozzá,” Ezt ma már senki sem hangoztatja. Az országnak már több kabinet minisztere volt nő, jelenleg is vannak női nagykövetei és a kongresszusban 17 nő ül, beleértve egy szenátort. A kincstár igazgatója jelenleg is nő és nők számos vezető gazdasági pozíciót foglalnak el.

Egy másik idejétmúlt kifogás régente az volt, hogy a nők “törékenyek”, nem bírják az elnöki hivatallal járó roppant testi és idegpróbát. Ez is megdőlt azóta, hogy statisztikák szerint a nők hoszszabb ideig élnek és szervezetük általában erősebb, mint a férfiaké. Azt is figyelembe kell venni, hogy mig a második világháború előtt aránylag kevés nő szavazott, ma több nő, mint férfi szavaz.

Mines tapasztalatuk

Ennek dacára Farley szerint a nők nem, alkalmasak az elnöki állásra és kifogásait a következőkben sorolja fel:

A nőknek nincs megfelelő tapasztalatuk, előéletük az állás betöltésére. Egy-egy munkakörben kiválók lehetnek és pozíciót érhetnek el, de az amerikai elnökök valamenynyien több téren sikerrel működtek mielőtt a Fehér Házba kerültek: katonák, ügyvédek, üzletemberek, tanárok, birak, stb. voltak. Legtöbbjének hosszú politikai vagy más közhivatali állása volt mielőtt elnök lett.

A nők túl emocionálisak — mondja Farley — ami más körülmények közt kitűnő tulajdonság lehet, de az elnöki

Betíe Davis filmsztár Nagy Katalint alakítja uj filmjében.

tandó mozdonyát lekötötte a maga számára. A kis üzem fellendült és a gépésznek nagy anyagi eredményt is hozott.

Borsigék 1846-ban már a századik mozdonyukat építették, két évvel később pedig a kétszázadikat hozták forgalomba. 1862-ben helyezték üzembe a kétezredik Borsig-mozdonyt.

állásban gyakran kifürkészhetetlen “póker arc” szükséges. Az elnöknek rejtegetni kell igazi érzéseit, amire egy nő nem képes. Maga Mrs. Roosevelt, akinek férje elnök volt és maga is egyike a világ legtiszteltebb asszonyainak azt hiszi, hogy a nőknek még igen sok tapasztalatot kell szerezniük a közéletben, amig arra számíthatnak, hogy közülük valaki elnök lesz.

A haderő főnöke

A másik nehézség Farley szerint az, hogy az alkotmány értelmében az elnök a legfőbb hadúr, az összes fegyveres erők főnöke. Az elnök nevezi ki a tábornokokat és admirálisokat, háború esetén ő dönt a fontosabb katonai kérdésekben. Nincs ma nő az országban — és még sokáig nem lesz — aki minősítve lenne, hogy fontos katonai döntést hajtson végre.

Hogyan képzelhető el — kérdi Farley — hogy öreg tábornokok és admirálisok elfogadják egy nő döntését katonai kéi’désekben ? Maga Eisenhower elnök mondta egyszer, hogy “vannak nők, akik elég okosak ahhoz, hogy elnökök legyenek, de elég eszük van ahhoz, hogy ne keressék az állást.” Farley szerint az amerikai nők “túl intelligensek ahhoz, hogy egy női elnökre szavazzanak.” Margaret Chase Smith széné tor mondta egy alkalommal: “Nekünk nőknek nem szabad nőkre szavaznunk, pusztán azért mert nők, mikor ugyanakkor kvalifikált férfiak állnak rendelkezésre.”

Itt érdemes megjegyezni, hogy az ország történelme során három nő pályázott eddig az elnökségre, mégpedig mégpedig 1874-ben, 1882-ben és utoljára 1952-ben egy Mrs. Linea Jensen nevű csillagásznő. Az ország még csak nem is tudott próbálkozásukról.

A nők is ellenzik

A Gallup Poll azt mutatja, hogy a nők majdnem olyan mértékben ellenzik egy női elnök megválasztását, mint a férfiak. Tiz férfi közül 9 ellenzi, és tiz nő közül hat. De amig a nők fiatalok, sokkal nagyobb mértékben fogadnák el a női elnököt. Például tiz iskoláslány közül 8 szeretne női elnököt. Amikor felnőnek és érettebbek lesznek, már csak négy akarja.

Kétségtelenül eljön az ide — véli Farley — amikor nem lesz idegen a gondolat, hogy az országnak női elnöke legyen. De nem ebben a században. Elképzelhető, hogy Amerikának még ebben a században lesz női alelnöke. Ami azt

3. OLDAL

GYŐZTEK AZ ASSZONYOK

Egy pestkörnyéki faluban, Zsámbékon történt. Ma már mosolyognak rajta a történet főszereplői is, de akkor . . . haj aj, akkor nagy volt a felzúdulás.

Az történt ugyanis, hogy a tanácsházán összeültek ‘az asszonyok a tanácselnökkel és igen fura “rendelkezést” eszkábáltak össze. Szabályos tanácsi rendeletet. Bekeretezték, két üveglap közé, majd kiakasztották a kocsma falára.

A véletlen K. Balázst, a kocsma egyik “légszomja^abb” vendégét sodorta arra elsőnek.

— Jó estét! Két decit tisztán, — kiáltotta már az ajtóból.

Pista, a csapos, bátortalanul szólt oda segítőjének, Juliskának:

— Vedd le a falról a listát.

* — Minek ahhoz lista — dörmögött Balázs. — Bort kértem én, nem listát! — Türelmetlenül kezdte böngészni a határozatot.

— Mi ez? Csupa ismerős, N. Dani, D. Feri, P. Jani. No lám, még én is köztük vagyok.

— Olvassa csak tovább — nógatta Pista.

— “ . . . a felsorolt nevezetű vendégeknek, akik rendszeresen látogatják a kocsmát — betűzte Balázs' — a mai naptól kezdődően fél évig bezárólag, semminemű szeszesital nem szolgálható ki.”

— Mi?! — hördült fel. — Ki csinálta ezt? — A siri csendben mély baritonjától megremegtek a falak.

Kint a hátsó ablak mögött a különös lista szerzői hallgatóztak és néha be-belestek: vajon mi fog történni?

— Hát jól elbántak velünk, nem mondom. De be

is zárhatjátok a kocsmát — fenyegetőzött Dani. — Ha a törzsvendégeket kizárjátok, még a bagóra valót sem keresitek meg. , .

Egy ideig hallgatott, idegesen topogott, nagyokat fújt, majd annál indulatosabban folytatta.

— Miféle jogon avatkoznak a mi dolgunkba? Any1- hyit iszunk, amennyit akarunk. Senkinek semmi köze hozzá!

Pista zavartan pislogott a biztos menedékét jelentő pult mögül a megvadult vendégre.. Balázs, amikor látta, hogy a veszekedéssel nem ér célt, taktikát változtatott.

— No, sebaj — mondta. — Te jóbarátom vagy. Tudom, nem tehetsz róla, hogy ilyen a rendelkezés. Mérj magadnak is, addig, amig ketten vagyunk. — Hanyag mozdulattal egy tízforintost vetett a pultra.

A másik továbbra is mozdulátlan maradt. Szerencsére nyílt az ajtó, ujább vendégke érkeztek. Mindennapos látogatók, B. Jani is köztük volt. Hangos “Adj Isten”-nel köszönt, aztán Balázshoz fordult:

— Mi az koma? Te szárazon? Adj neki Pista három decit. Ide pedig egy fél rumot.

— Lassabban a testtel, fogd ezt a hirdetményt és keresd ki magad — nyomta kezébe a rendeletet Balázs.

B. Jani leirhatatlanul cifra szóáradatot zúdított a világra és mindazokra, akik azért vannak benne, hogy a szegény embereket bosszantó ilyen törvényeket hozzanak. B. Jani egy ideig igenlően bólogatott, aztán megunta a fecsegést és odament a csaposhoz.

— Adjál legalább valami hűsítőt. Most már mindegy, igy is, úgy is kinevet a falu, ha megtudják, hogy \szinesvizet iszom.

Egy év telt el az emlékezetes rendelet kibocsátása óta. A régi társaság ma is össze-összeverődik a vendéglőben, elbeszélgetnek, iszogatnak, de sohasem többet a keleténél. Azt tartják, inkább ma csínjával, mint holnap sehogy.

HOL VAN A NAGYMAMÁJA?

I MANCHESTER, Anglia. — Mikulecz Pistike, 3 Gives pesti fiúcska, Tel Aviv izráeli városból repülőgépen ideérkezett. Az édesanyja boldogan keblére szorította, de Pistike durcásan elfordult tőle és a nagymamáját hívogatta, aki nem volt ott a repülőtéren.

A Kruscsev és Mikoyan által vérbefojtott magyar szabadságharc után Pistát a nagymamája felkapta és szalad vele Ausztriába, onnan Izráelbe vitte őket a menekültszállitó repülőgép. A papa és a mama csak később tudtak repülőgépbe szállni, mely Angliába vitte őket. Ezért csak most látták viszont kisfiúkat MikUleezék.

A mama Pistát hazavitte a közeli Dentonban levő uj lakásukba, ahol a papa betegen feküdt. A lakás már tele van modern játékszerekkel: autók, tankok, pisztolyok, — amelyek a budapesti komor napokra majd csak évek múlva fogják emlékeztetni Mikulecz Pistát.

illeti, egyetlen országnak sem rálynő — és egyetlen országvolt eddig még megválasztott nak sem volt női kormányfőállamfője nő — kivéve ki- j je.

Emlékezzünk a régiekről

Merénylet a gőzmozdony ellen

Élet a vasfüggöny mögött

Lehet-e női elnökünk?

NEM - MONDJA Ä TAPASZTALT POLITIKUS