A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-30 / 5. szám
2. OLDaL a JO PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Ügy évre ________________$6.00 fél évre------------------------$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. HÁT EZÉRT JÖTT! Mikoyan amerikai látogatása alatt többször megkérdezték: tulajdonképpen mi célból jött Amerikába? Mindig kitérő feleletet adott. Hazatérve, elárulta amerikai látogatásának titkát: Éket verni Amerika népe és kormánya közé. Ezt hirdeti most odahaza és az egész világon a kommunista pártok utján: Meggyőződött arról, hogy az amerikai nép szeretne véget vetni a hidegháborúnak, de az amerikai kormány “hatalmi politikája” lehetetlenné teszi a feszültség enyhítését. Téved Mikoyan elvtárs. A berlini és német kérdésben — erről van szó most, Kruscsev szemtelen, kihívd ultimátuma után — az amerikai nép teljesen egyetért Eisenhower elnökkel és Dulles külügyminiszterrel abban, hogy Nyugat-Berlin több mint két milliónyi népét nem dobjuk oda az éhes kommunista farkasoknak. KÍNAI veszély Harry S. Truman nagyon okos cikket irt Mikoyan amerikai kalandozása alkalmából. Figyelmezteti Amerika népét, hogy nem szabad bedőlnünk sem hamiskás mosolygásnak, sem durva fenyegetésnek. A szovjet taktikája mindig az, hogy túlsókat követel, a túlzott követelésből nagynehezen enged és abban a tévhitben ringatja az ellenfelet, hogy valóságos engedményeket tett. Miután sokat tárgyalt Sztálinnál, Molotovval, Bulganinnal, Zsukovval, Truman tudja,, mit beszél. A szovjet most is, a berlini “krízissel” kapcsolatban hamis engedményeket akar tenni, miután első követelése képtelénség volt. Ez a taktika ne tévesszen meg bennünket, egy inccsel se hátráljunk meg jogos álláspontunktól. Mikoyan azért jött ide, hogy kifürkéssze, mennyit lehet kizsarolni tőlünk. Senkise higyje, hogy Moszkva azért akar valamelyes megállapodást, mert békeszerető. Csak a szovjet hazugságpropaganda békeszerető és ez a békeszeretet fikarcnyit sem ér. A szovjet azért akar alkudozni, mert bajban van. Nyugat-Eufópában a háború óta megerősödött szabad országokban óriási mértékben megnövekedett a termelés (ha a múlt évben lelankadás is állt be) és a népek életszínvonala sokkal magasabb, mint a kommunista gyarmatbirodalomban. A csatlósországoknak most gazdasági segítséget kénytelen adni a szovjet, holott eredeti terve az volt, hogy kiprésel ezekből annyit, amennyit lehet. Nyugat-Berlin azért szálka a szemükben, mert a nyugati kirakata kelet felé: megmutatja a keletnémet szovjetzóna népének, hogy mennyivel jobb a nyugati szabad világ, mint a -keleti kommunista rabság; megmutatja, hogy mily súlyos következményeket vont maga után a sztalini-kruscsevi politika, hogy a nép szükségleteit elhanyagolják és a nemzeti termelőképesség nagy részét fegyverkezésre fordítják. És kelet felől is hideg szelek fújnak Moszkva felé. A kínai kommunisták értésükre adták Moszkva urainak, hogy ők nem csatlósok és a maguk utján haladnak előre. Moszkva is, Peking is Indiát szeretné megkaparintani és ez a vetélkedés oly konfliktust idézhet fel, hogy eljöhet az idő, amikor a szovjet a nyugatnál fog «keresni segítséget a kínai kommunisták terjeszkedési politikája ellen. Truman, aki elsőkézből kap információkat nyugati kormányok képviselőitől, hivatkozik arra, hogy Külső-Mongoliában és Tibetben újabban súlyos lázongások voltak, amelyeket Moszkva dirigál a háttérből. Moszkva úgy érzi, hogy nem bir a szellemekkel, amelyeket felidézett. A BIZONYÍTÉK San Franciscóban egy per folyik, amelynek vádlottja John W. Powell, egy amerikai újságíró, aki néhány év előtt egy shanghaii lapban azt irta, hogy Amerika bacillusháborut folytatott Koreában. Ezzel természetesen a kommunisták malmára hajtotta a vizet és hazatérése után kormányunk perbefogta. Az államügyész rendkívüli gondossággal készítette elő a pert. A kormánytól egy affidavitet kért — és kapott —, amelyben a State Department tanúsítja, hogy nem használt vegyi vagy biológiai fegyvereket Koreában, “noha megvolt a kapacitása rá”. Tipikusan demokratikus ösztönből származik, hogy kormányunk egy bűnügyi per kapcsán ilyen okmányt bocsát ki, ho-Parasztiiu, parasztlány, ha szerelmes, szót talál SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.00 Half Year ________$3.50 II. A Hortobágy poétája kinn él a nagy kaszálóréteken, ahol parasztszél pelyheli a tavaszi fákat, kéket virít a vadviola meg a szarkaláb, lángol a pipacs, jár a felhő nyugatról keletre, sikit az éles fény, este két fa között felsüt a holdvilág és a betyárerdő felől kiabál a sárgarigó. Minden csupa felfokozott szin. Csak élet, bőség, virulás, rendületlen állandósága az örök dolgoknak. Ezért formálódnak tömörré, időállóvá, muskotályosan éretté a gondolatai, sűrítettekké az indulatai. A szívügye nem intéződik el egy csésze langyos feketekávénál. Azon a tengerséges nagy térségen rögös az ut, nem táncolhatja le izgalmait tangózene mellett a parketten. A Hortobágy poétája kénytelen a népnyelv testamentomi erejű mondataiban, és mondásaiban kidalolni, megszövegezni azt, ami belül forr, lobbol, sistereg a szivében. Melyik irodalmi kávéházban teremnek ilyen erőteljes és elemi módon szemléltető képek: Olyan könnyű az a jány, hogy viz színén járhatna, mint a molnárka-bogár. — Valósággal tündökszép. Mint a mennyei rózsabokor, akinek leánylába van.. — — Olyan, mint a most mosott aranyráma. — Szép, mint a kívánat. — Olyan a szeme, mint amikor a kék pillangó nyitja meg csukja a szárnyát. — Belőled élek, mint a tücsök a harmatból. — A ruhája fekete gyász, de ő maga arany kalász. — Illik ajkára a csók, mint a szegletbe a pók. — Fénylik a szeme, mint a Irta: EMŐD TAMÁS kőrisbogár. — Lehunyta fényes pillangóját. — Szerelem az evezője, fejkötő a kikötője. — Olyan mint a csillagos ég. — Élhetnénk egymással szépen, bugópárosan, mint a tubukagalamb. — Nem lehet két napsütés egy égen. — írott papiros a szived. — Mi haszna, hogy arca piros, ha a szive csak papiros ! — Forrasztófü érte a szivüket, osztán eggyek lettek. — Összeszőtték őket a tündérpókok. — Hozzád vagyok nőve, mint kis csacsi a füléhez. — Még az eső se mos le rólad. — Én vagyok a bokor, te meg csak a nyúl. — Mikor két egyes szív egymástól megválik, még az édes méz is keserűvé válik. A kötődő-enyelgő összevillanásaik is olyan egyszerűek, maguktól jövők, mint a napsütés. Kérdik a menyecskét az ucca hosszán: — Hova megy lelkem? — Szeretőt keresni! Vagy a surján legényke a süldő lánytól: — Kinek hinak téged? — Nekem! Ha bekukkan a szomszéd a ház tájára, igy köszön rá a háziakra: — Dicsértessék a szépaszszony! — Mindörökké ámen! — vág vissza huncut komolysággal a menyecske. A faképnél hagyott szerelmest ezzel vigasztalják: — Ne busujj, van még az isten ménesében! .. — Dehogy van — lógatja i'á a fejét, — nincs több se égen, se pallóson! Vagy csak ennyit mond: — Könnyű annak vérezni, akit megszurtak Mert hogy olyan bojgata-A Jó Pásztor Verses Krónikája VILÁGSZEMLÉLET UJ ÉV UTÁN Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Hullaija levelét az idő vén fája, sok ezer esztendő terítve alája. Uj év, uj levél hullt megint a vén fárul és sok ezer évhez egy újabb év járul. Nézem, nézem földön a sok levélzavart, mit korszakok lelke oly szörnyen felkavart. Sorsok milliója, korszakoknak lelke van eltemetve a sárgult levelekbe. Mind, amiért sírtak, avagy hahotáztak, mind, amiért egykor küzdöttek, csatáztak: elmúlt korszakokból mind ide költözött, s itt enyészik lassan a levelek között. Gőgösen ül trónján idő őfelsége: éveinknek ádáz, örök ellensége. Elmúlt egy év s éltünk egy uj évet vesztett, s igy vonszoljuk tovább az élet-keresztet. Tovább kergetjük a magyar délibábot, s tovább álmodjuk a szent szabadság-álmot. Tavasz jöttén újra rügyeznek az ágak, s fellángolnak újra a szabadságvágyak. De lesz-e virága a magyar tavasznak? Mit döntenek rólunk az égi hatalmak? Elménk egyre fürkész, elménk egyre leutal: ki dönt a magyarról: Kelet vagy Nyugat? lőtt már annakidején hivatalosan cáfolta az otromba vádakat. Nem tudjuk eléggé megbélyegezni azt az amerikait, aki szenzációhajhászásból vagy bármiféle más okból, — mert Powell állítólag nem kommunista — a kommunisták szekerét tolja. A sajtó szabadsága nagy áldás ennek az országnak, de veszélyes eszközzé alakulhat felelőtlen egyének kezében. Egy nagy magyar újságíró egyszer igy jellemezte az újság felelősségét: “Az újság legyen olyan, mint a jó borotva: tiszta és éles”. Reméljük, hogy Powell, akinek borotvája éles volt, de tisztátlan, elnyeri méltó büntetését érte. gos érzés az a szerelem. Megszorítja az ember szivét, hogy csak úgy lükög belé. Ver a mellében a kalapács . . . Pejg olyan szépen szivedeztek már egymáshoz. Most meg csak olyan nemlátlak-formán fognak eljárni egymás mellett, Úgy néz egyik a másikra, mint a döglött békára aki hassal van felfelé. Eldrungnak egymás mellett ,mint a puskagolyó. Legfeljeb a lány bazsalyog magában; — Megállj csak. Gyüssz te még nálunk felé! Ize-zamata van minden szónak. A szerelemnek a szó a legfürgébb szépítő mestere. Az az együgyü pár ige, aminek mégis olyan cukros-mézes-mákos-micsoda fűszere van, ha két szem összetapadozik mellé. “Elröpült a búbos!” — mondják Ipolyszalka vidékén, ha felbomlott az eljegyzés Faggatják a lányt, hogy akit kapott, jegyben kendőt, miért adta vissza. Durcásan vonogatja a vállát: — Csak. — Mér? Nem szereted? — Szeretni szeretem, de nem kő. Szigetközin igy mondják: — Adi, nem adi, ha nem adi, maradi! Azontúl már — ha megtörtént az összepörölés — onnan ide, innen oda nem jár a sző. “Pedig majd kiveri a nyavaja értem, úgy veszkődik utánam!” Sajátságos édesség és naiv költőiség vonul végig a szerelmi levelezés hangján. Ilyeneket olvashatni: “Az én szerelmemet tagadni nem tudom, azért most tenéked Írásban kiadom.” — “Örökös hűséggel levelem bezárom, amelynek válaszát égő szívvel várom.” — “Hogyha megyek az egekbe, ott is íartlak szeretetbe.” — “Áldjon meg az isten minden javaival, mint kerti violát drága illatokkal.” — “Elmegyek érted, ha a lábom térdig vásik, ha kiszednék belőle az inat, akkor is!” — “Felkarollak tégedet, mint egy hitestársamat.” — “Szeretett tündér kisleány, én szeretem magát!” — “Ez a világ millen nagy, de akármiden nagy, az a fő, hogy te illen vagy, mint amiden vagy!” —T Szabad vagy velem, ahogy a szived vágyása akarja.” — “Te Pörzsi, ki ne hagyj a lagzidbul!” — “Ajánlom, hogy ne legyen másfele vágyásod, mer derekción hajítalak!” — “Hóm levelemet, nem adom nevemet, jól tudod édesem, hogy hinak engemet.” — “Pap dolga a miatyánk, a mienk az ámen.” — “Ha hazamenek, rád nézek, hogy elolvacc!” — “Énvelem ne babaruházz, édes egy kedvesem, mer ugyan megacélpatkózlak!” (Folytatjuk) Orosz csodaszer MOSZKVA — Izvesztija jelenti, hogy Dr. Arbuzov kazáni orvostudós feltalált egy orvosságot, amely a glaukoma nevű szembetegséget gyógyítja. A glaukomát az orvostudomány eddig gyógyíthatatlannak tekintette; csak ellenőrizni, kiujulásától védeni lehet, de kigyógyitani nem, és sokszor évek, vagy évtizedek után kiújulva a látás elvesztését okozhatja. IDŐJÁRÁSJELENTÉS SYDNEY, Ausztrália — A szigetország délkeleti részében a hőség 110 fokot ért el. * GÖCSEJI BABONÁK Göcsej a babonák eldorádója. Ezen sem elszörnyülködni, sem csodálkozni nem lehet. Ha tekintetbe vesszük, hogy e területet nem szeli át vasút (csak a szélét kerüli meg) s a kultúra a maga babonát irtó jótékonyságával igen nehezen férkőzik be erre a dombvidékre ma is, úgy a régiek érdekes babonáinak a jelenbe való öröklődése indokolt. A katolikus plébániák helyzete is nagyon nehéz a babonákkal szemben. Egyes faluk annyira messze esnek egymástól, hogy velük behatóbban foglalkozni nagyon bajos. Ha mindezekhez hozzávesszük még magát a hajlithatatlan, keménykoponyáju benszíilöttet is, aki még talán saját maga iránt is bizalmatlan s elvből gyűlöl minden kaputos embert, ha mindezt összegezzük, nem nehéz megformálni a göcseji babonák eredőjét. Azt lehet mondani: ennek a népnek egyetlen mozdulata nincs, ami ne függne ögsze valamelyes babonával. Nagy szerepet játszanak életében a boszorkányok, ördögök, szellemek. Hiszen még nem múlt el száz éve, hogy az utolsó boszorkányt tüskén megégették Barhelyen. Ez egy szeretős asszony volt, akire nagyon vigyáztak a szülői, de azért minden éjjel elment hazulról a szeretőjéhez. Kiosont ajtón, ablakon, kéménylyukon, söprűre ült, elmondta azt, hogy: Cue, kerekeggyél, Lapos domborodjál. Mindjárt ott legyen, Ahun akarok! s már repült is a monda szerint. A néma erdők, végtelen rétek semmit sem láttak s hogy megégették, annak kizáróan a pletyka volt az oka. Alig találni házat Göcsejben, ahol készenlétben ne állnának a lidércnyomás ellen. Ezért találni majdnem mindenütt nyirfarudat a szoba szögletében, mert ez megfogja a boszorkányt. S ha a gonosz lidérc valakinem a mellére ül, elég, ha az ember feléje sújt a nyirfakaróval, az menten odébbáll. Hogy aztán a boszorkányon át a karó néha a “megszálltat” magát is éri, még pedig kiadósán, arról sokat regélhetnének a bírósági akták, meg a csendőr járőrök. A göcseji paraszt olyan dugót a világért sem helyezne el boroshordójában, amelyiknek a tetejére zsebkéssel keresztet nem faragott. Mert ellenesetben a boszorkányok belekóstolnak a vinkóba s amit megittak, valami olyannal helyettesítik, amit a jó ízlés itt leírni tilt. Néha azonban a “körösztös dugasz” dacára is történnek hasonló szemtelenségek és ilyen esetben a boszorkány rendszerint valamelyik haragos pinceszomszéd. v A varangyosbékának Göcsejben nincs maradása. Tudvalévő, hogy a varangy jár istállóról-istállóra tehéntőgyöt rontani. Kiszívja a tejét az állatnak s a tehén már meg is romlott. Pusztítják is a göcsejiek a békát, ahol érik. Kiszögezik a ház kapujára s megfüstölik. . Arra is van magyarázat, miért rajzol a göcseji ember a kocsija kerekének tengelyére keresztet, mielőtt hosszú útra indul. Az egyszeri ember az utón összeveszett egy boszorkánnyal, aki megátkozta a gazda kocsijának egyik kerekét. Útközben a gazda betért a kocsmába s ezalatt a megátkozott kerék kihullott a kocsiból. A gazda három kerékkel indult útnak, a negyedik pedig folyton a kocsi után szaladt, mire a gazda úgy megijedt, hogy szörnyethalt. Jó ha a kémény tetejére keresztalakban rakják a téglát, mert akkor az ördög nem jöhet be a házba. V \ A. B. TUDÁS ÉS BÖLCSESÉG Az emberi faj tudása állandóan növekszik, mert a tudás nem más, mint ismeretek gyűjtése — mondotta Dr. Edward G. Bryson, a philadelphiai egyetem elnöke —, de bölcsesége nem tart lépést tudásával. A bölcseség azonban Ítélőképességünk gyakorlása és amig abban nem leszünk jobbak, a tudást sem tudjuk igazán használni. Az hisszük, Dr. Bryson rátapintott korunk egyik nagy ellenmondására. A nagy görög bölcselők kora óta eltelt évezredek alatt az ember bámulatos tudásra tett szert, de nem lett bölcsebb. Socrates vagy Plato böl'cseségét a mai ember még mindig nem érte utói, bárha a világegyetem titkait fürkészi. Arra gondolunk, hogy amikor megkérdezték Maecanast, a római patríciust, az irók és művészek patrónusát, hogy mennyi a vagyona, igy felelt: “Több, mint amennyinek hasznát tudom venni”. Tartunk tőle, hogy az embernek is több a tudása, mint amennyinek hasznát veszi. Mi az értelme idegen bolygók életét kutatni, amikor saját bolygónkon sem tudjuk az emberi együttélés problémáit megoldani? Bárha eljönne az idő, amikor az ember»már nem újabb ismereteket kívánna szerezni, hanem bölcsen használná azokat, amelyekre már szert tett.
