A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-23 / 4. szám
w Hetvened vasárnap EVANGÉLIUM 8. OLDAL Szent Máté 20. fej., 1—16. szakasz Hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki jókor reggel kiméne műveseket fogadni szőlőjébe. Megegyezvén pedig a művesekkel egy dénár napi bérben, elküldé őket szőlőjébe. És kimenvén három óra tájban, láta másokat tétlenül állani a piacon s rríondá nekik: — Menjetek ti is szőlőmbe és ami igazságos leszen, megadom néktek. Azok pedig elmenének. Ismét kiméne hat és kilenc óra körül és hasonlókép cselekvők. Tizenegy óra tájban pedig kimenvén, talála más veszteglőket és mondá nekik: — Mit álltok it tegész nap hivalkodva? — Felelék neki: — Mivel senki se fogadott fel bennünket. Mondá nekik: Menjetek ti is szőlőmbe. Mikor pedig beesteledett, mondá a szőlő ura ispánjának : — Hívd elő a műveseket és add meg' nekik bérüket, kezdve az utolsótól az elsőkig. Előjővén tehát, akik tizenegy óra tájban érkéz-, tek vala, kaptak egy-egy dénárt. Jővén pedig az elsők is, azt vélték, hogy többet kapnak, de ők is egyegy dénárt kaptak. És átvevén, zugolódának a szőlősgazda ellen, mondván: — Ezek az utolsók egy óráig dolgoztak és egyenlőkké tetted őket mivelünk, kik a nap terhét és hevét viseltük. Ő pedig felelvén egyiknek közülök, mondá: — Barátom, nem teszek veled igazságtalanságot; nem egy denrában egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied és menj, annyit akarok adni ennek az utolsónak is, mint neked. Avagy nem szabad-e nekem azt tenni, amit akarok? Vagy a te szemed álnok, merthogy én jó vagyok? így lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utolsókká ; mert sokan vannak a hivatalosak, kevesen pedig a választottak. SZENTBESZÉD A mai vasárnap neve: Hetvened vasárnap. Régi elnevezési mód. Mit jelent e név ? A nagyböjt jelenleg negyven napig tart. Hamvazószerdával kezdődik. Az őskeresztények nem 40, hanem 70 napig tartották a nagy böjtöt. A számlá-' lást pedig husvéttól kezdték visszafelé, úgy, hogy a hetedik naptizedbe eső vasárnapot nevezték Hetvenedvasárnapnak. Ma a katolikus hívek mindenütt a negyven napos böjtöt tartják, az Ur Jézus negyven napig való böjtölésének emlékére. Ezen nekünk szokatlan elnevezéseknek vallási kötelességeink teljesítése szempontjából jelentősége nincs. Hiszen a húsvéti szentáldozás ideje a legtöbb egyházmegyében hamvazószerdával kezdődik. A szertartásoknak van mélyebb értelme. Figyelmeztetnek Krisztus kínszenvedése ünneplésének közeledésére és a bünbánat szellemét viselik magukon. . A miseruha színe: lila. A szentmiséből pedig kimarad az angyali ének: a Gloria. A farsang ,a vigság ideje, végefelé jár. Fokozottabb munkára, a lélek üdvösségének munkálására serkent az Anyaszentegyház a szőlőmüvesekről szóló példabeszédével. Ahogy akkor Krisztus, ma az Egyház mondja: “Menjetek ti is szőlőmbe ...” Kell éz a gyöngéd atyai figyelmeztetés, mert ha ez hiányzik, sokan ellanyhulnak és sokan lesznek “az elsőkből utolsókká.” De minél gyakrabban halljuk a szentbeszédekben vagy olvassuk a Szentirásban s kezdünk odaadóbb, hűségesebb lelkiéletet, annál inkább tapasztaljuk önmagunkon az Ur Jézus szavainak igazságát: “sokan lesznek az utolsók elsőkké’. “Mit álltok itt egész nap hivalkodva és tétlenkedve? .. . Menjetek ti is szőlőmbe . . .” Az Ur Jézusnak ezen korholó s egyben buzdító szavai és az egész példabeszéd a munka természetfeletti céljára és a lélek üdvösségének a munkálására vonatkoznak. De hát hol van az Ur szőlője? Mindenhol, ahol az ember kötelességét híven teljesiti. Az Ur szőlője az iskola — a gyermekek számára, ahol gyermekmunkát: tanulást kell végezniök és nevelik őket a kötelességteljesitésre; a konyha, ha azzal a gondolattal nézi az asszony a tűzhely tüzét, hogy szivében is igy kell égnie az isteniránti szeretet tüzének; a selyemgyár, a vasgyár, ha oda azzal a gondolattal mennek: dolgozom, mert Isten akarata ,hogy igy tartsam fenn családomat és igy segítsem elfáradó szüléimét; a bánya, de csak akkor, ha azzal a gondolattal tud a bányász leszállni az aknába, tárnába, hogy mig ott lenn görnyed, verejtékezik, Isten vigyáz rá; az Ur szőlője a szántóföld ,de csak akkor ,ha a farmer, földműves lelkére is legalább annyi gondot fordít, mint a mezejére. Minden munka kedves lesz Isten előtt és készít nekünk menyországot, ha azért végezzük, hogy vele Istennek szolgáljunk és embertársainknak segítségére legyünk. _____ _ a Jó Pásztor SIMEON MESÉJE Simeon élete alkonyatba hajlott. Mindennap jobban vágyott a Szabaditó után, Akit egyszer a Messiásnak, máskor a büntető Isten küldöttjének képzelt el. Csendesen, elgondolkozva haladt a kert utján. A fák közül gyerekek lármája ütötte meg fülét. Dédunokái játszadoztak a tisztáson. Simeon megállt egy bokor mellett és gyönyörködve nézte a kicsinyeket. Jóéi, a legnagyobb, csonka fatörzsön állt, a többiek figyelmesen várták utasításait. A göndör szőke hajú, liliomarcu kis Lea feketefiirtü ikertestvérének, Simonnak karjába kapaszkodott, mig másik oldalt unokatestvéreik, a mosolygó szemű János és a hirtelen haragú Sára állottak. — Most egy királyt és királynőt választok közületek! — mondta Joel. — Lea, te leszel a királynő, mert te vagy a legszebb. Hangjában az őszinte elismerés szólt, ahogy icsak a gyermek tud beszélni. Sára haragosan dobbantott lábával : — Most már én nem játszom veletek! Ha nem én leszek a királyné, akkor elmegyek. Joel vállat vont és zavartalanul folytatta: —j Simon lesz a király! Leugrott a fáról és kezénfogta a kiválasztottakat. A kőpadhoz mentek, hogy virágkoronát csináljanak. Sára odahajolt Jánoshoz és csöndesen biztatta: — Gyere velem, János! Hagyjuk itt őket! Ugy-e, te sem játszol velük? Joel csak maradjon maga a királyával, meg a királynőjével. Ha velem jössz, adok színes köveket. János 'neVetve szaladt el húgától és hangosan szólt vissza: — Irigykedel; Sára, mert Lea szebb, mint te . . . nem megyek el innen, mert jól akarok játszani . . . Sára egy fához támaszkodott és kis ideig szótlanul nézte a többiek játékát, de aztán gúnyos megjegyzésekkel zavarta őket. Az ősz Simeon elgondolkozott. DACOS, GŐGÖS AZ EMBER —Az élet is ilyen. Az ember olyan, mint a gyermek. Az egyik az élete perceit, a másik esztendeit rontja meg önmagának és társainak — a dac és gőg miatt. Már a gyermek lelke is rabja azoknak az indulatoknak, melyek az embert elpusztítják. Mennyivel jobb volna most Sárának, ha ő is játszana a többivel. így sem ő, sem azok nem érzik jól magukat . . . A három fiú már kezdte elveszíteni türelmét Sárával szemben. Simon látta, (hogy Iha meg nem akadályozza, megverik a kis csufolódót. Haragos arccal, összeráncolt homlokkal ment a gyermekekhez és megdorgálta őket, leginkább Sárát. A gyerekek abbahagyták a játékot és mikor dédatyjuk elment és a fák lombjai eltakarták előlük, még akkor is élszomorodva álltak a trónnál kikiáltott csonka fatörzs körül. Sára összeszoritotta ajkait és a Lea hosszú pilláin gyémántok ragyogtak. Simeon visszajött hozzájuk . . . Leült a fatörzsre. A gyermekek előbb félve néztek rá, de aztán, hogy látták: dédaty j uk nem haragszik már, odahuzódtak hozzá. Simeon ölébe vette Leát, Simont és a másik kettőt is magához ölelte. Csak Sára nem ment oda hozzá. Lehajtott fejjel állt s ruhája szélét tépdeste, gyürögette. Simeon úgy tett, mintha észre sem venné, csak a többiekhez beszélt: — Kis gyermekeim! Mondok néktek egy mesét a virágról, amely elégedetlen volt a sorsával és hiúságáért, könynyelmüségéért nagyon, nagyon meglakolt. BUS NEFELEJTS A gyermekek örömtől csillogó szemmel várták a mesét, hiszen dédatyj uk mindig gyönyörű történeteket szokott elmondani. Lassan, húzódozva, Sára is odament és néhány pillanat múlva az öt gyermek egymáshoz simulva figyelemmel hallgatta az elbeszélést — Egyszer régen — kezdte Simeon — mikor még a holdvilágos éjszakákon a virágok beszélni tudtak, kis nefelejts nyilt egy pompás kertben. A virág elhagyottnak, árvának érezte magát, mert körülötte csak nagy, hatalmas bokrok éltek. Egy tikkasztó, forró éjszakán a kert gazdája nem tudott aludni és lesétált a kertbe. Hirtelen meglepetten fordult hátra, mert közvetlenül mögötte sóhajtást hallott. Körülnézett, de senki emberfia nem járt ott ő rajta kiviil. — Képzelődöm? — kérdezte magában és már toNíbb akart indulni, amikor újra hallotta a fájó sóhajtást, zokogást. — Ki az, ki jár itt? — Bocsáss meg, uram, hogy zavartalak, nem tudtam már visszafojtani könnyeimet. Csodálkozva hajolt le a gazdag ur. Alig-alig tudta elhinni, hogy az a kis nefelejts sirdogál, beszél a lábai előtt, akinek kék szemében harmatkönnyek csillogtak. — Mi bajod van? Szomjuhozol talán ., . .? Vagy a falombok elveszik előled a napnak melegítő sugarát? A nefelejts megrázta fejét: — Nem szomjuhozom, a napsugár is áttör hozzám a lombokon kér eszüti. Más az én bánatom oka. A régi boldogságomat, vidám életemet siratom. Hozzám hasonló virágok között éltem. Hold világos éjszakákon testvérkéimmel elhagytuk helyünket és vígan futkostunk a pázsitos mezőn. Gyönyörűség volt az életünk. Az eztisthaju holdsugár mindig uj és uj játékra tanított bennünket. Miénk volt a nagy mező. Ha táncot lejtettünk, a lágy szellő szolgáltatta a muzsikát. De egyszer elvesztettünk mindent, a boldogságot, egymást, a himes mezőt, ami kedves és szép volt. A rosszaságunk miatt. Tikkasztó, forró délután, mikor álmosan, bágyadtan hajtottuk le fejünket, tarkaszárnyu lepke szállt hozzánk és színes hazugságokat sugdosott a fülünkbe. HAZUDOTT A PILLANGÓ Külön-külön mindegyikünknek azt mondta: Te vagy a legszebb. Szebb társaidnál, társnőidnél. Miért játszói velük? Miért maradnál itt? Jöjj velem, a fényes kertbe ahol szépségednek méltó helye lesz, ahol dicsőség vár reád. A szellő ölébe kap és egy-kettőre ott leszünk. A többiek a fejüket rázták, nem hittek a lepke hízelgő szavának, de én hallgattam rá és amikor eljött az éjszaka és felszabadult a lábam, én különváltam testvéreimtől és nem elegyedtem bele vidám játékukba, ők eleinte hívtak, bánkódtak miattam, de aztán néhányan követték rossz példámat és hozzám csatlakoztak. Mikor már elég sokan voltunk, tervet szőttünk, hogy elhagyjuk a többieket és megkeressük azt a ragyogó kertet, amely méltó lakóhelyünk lesz. Éjszaka a szellő szárnyán elszálltunk. Úgy gondoltuk, hogy akik eljöttünk a völgyből, mind együtt fogunk majd élni, de a lágy szellő, amely elhozott bennünket, viharrá változott és szétszakított egymástól. S azóta egyedül szomorkodom ebben a nagy, rideg kertben. Társaimról semmit sem tudok. Szavamat nem érti meg senki. Óh, ha még egyszer ott lehetnék testvéreim között, ha megint játszhatnék a holdvilágos éjszakákon. Megbecsülném társaimat, szeretném őket nagyon és nem hallgatnék a hazug lepke szavára ... De hiába, már minden késő. A kert gazdája megsajnálta a kis nefelejtset, meghatotta biinbánata, vágya és másnap a kertésszel elvitette a völgybe, ahol hasonló virágok nyíltak. Boldogan játszott azután a nefelejts társaival és szép játékukat, boldog életüket — nem rontotta meg többé a lepke hazugsága, sem a hiúság. A mese véget ért. Simeon megcsókolta a gyermekeket. — Játszatok szépen tovább, S egyszer Lea és Simon, máskor Sára és János legyen a király és királynő. Aztán otthagyta a gyermekeket, akiknek vidám kacagása messzire kisérte. Hírek a világ minden részéből NEW DELHI, India. — Az élelmiszerhiány és az árak ugrásszerű emelkedése miatt itt, India fővárosában, éhséglázadástól kellett tartani. A kormány gyors rendelkezéssel elejét vette zavargások kitörésének, olcsó áron forgalomba vetett amerikai búzát, mire a felhajtott árak rögtön leszálltak. A kormány a kikötőkből naponta ezer tonna amerikai búzát szállit New Delhibe. MOSZKVA. — Uzbekisztán délnyugat-ázsiai szovjet tartományban gazdag arany lelőhelyre bukkantak. Oly sürüek ott az arany erek, hogy sok helyen az arany kinyúlik a földből. HAVANA. — Fidel Castro világhiressé lett körszakálláért egy cubai üzletember 25,000 dollárt ajánlott fel. Castro az ajánlatot elutasitotta és nem árulja el, hogy ki volt az az üzletember. í SAN FRANCISCO. — Három kinai kereskedőt vád alá helyeztek heroin csempészés miatt. A vádlottak száz millió dollár értékű kábitószert csempésztek be a kommunista Kinából Amerikába. PARIS. — Az Ile de France luxusgőzöst, a francia utasszállító flotta büszkeségét, ócskavasnak eladták Japánban. Húsz évig szelte az óceán hullámait a hatalmas hajó. LONDON. — Elizabeth királynő júniusban ellátogat Kanadába és rövid időre átjön az Egyesült Allafnokba is. Julius első hetében Chicago vendége lesz. Az utazás alkalma: a St. Lawrence viziut ünnepélyes megnyitása. A tékozló fiú EVANGÉLIUM Szent Lukács 15,11—32. Mondá az Ur e példabeszédet: Egy embernek két fia vala. És mondá az ifjabb közülök atyjának: Atyám, add ki nekem az örökségrészt, amely engem illet. S elosztá nekik az örökséget. És nem sok nap múlva, összeszedvén mindent ifjabbik fia, messze tartományba méné és ott eltékozlá örökségét buja élettel. És miután mindent megemésztett, nagy éhség lön azon tartományban és szűkölködni kezde. És elmenvén, azon tartománynak egy polgárához szegődött, ki majorjába kiildé át, hogy őrizze a sertéseket. És kiváná gyomrát megtölteni a moslékkal, melyet a sertések falának, de senki sem ada neki. Magába térvén pedig, mondá: Hány béres bővelkedik az atyám házában kenyérrel, én pedig itt éhen halok. Fölkelek és az atyámhoz megyek és mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem, csak béreseid közé fogadj be engem. S felkelvén, elméne atyjához. Mikor pedig még messze volt, meglátá őt atyja, irgalmasságra indula és hozzá futván, nyakába borula és megcsókolá őt. És mondá neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem. Atyja pedig mondá szolgáinak: Hamar hozzátok elő a legjobb ruhát s öltöztessétek fel őt; adjatok gyűrűt kezeire és sarut lábaira és hozzátok elé a hizlalt borjut, öljétek le, együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt vala és fölébredt, elveszett vala és megtaláltatott. És elkezdtek vigadozni. Az ő idősebbik fia pedig a mezőn volt és midőn visszatért, a házhoz közeledvén, hallá az éneklést és vigadozást. És szólitván egyet a szolgák közül, kérdé, mi dolog ez? És mondá neki: Az öcséd jött rneg és atyád a hizlalt borjut ölette le, hogy visszatért egészségben. Erre megbosszankodék s nem akart bemenni. Atyja tehát kijővén, kezdé kérni őt. Amaz pedig felelvén ,mondá atyjának: íme annyi esztendő óta szolgálok neked és soha sem hágtam át parancsodat, de soha nem adtál nekem egy gödölyét, hogy barátaimmal vígan elkölthettem volna; midőn pedig ez a te fiad, ki örökségét ellatorkodta és megjött, a hizlalt borjut ölted le neki. Ő pedig mondá neki: Fiam, te mindenkor velem yagy és mindenem a tied, de most vigadni és örvendezni illett, mert a te öcséd meghalt vala és felébredt, elveszett vala és megtaláltatott. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk egy alkalommal az írástudóknak és farizeusoknak a fenti példabeszédet mondotta. Az atya álatt érteni kell az Istent, aki mindnyájunkat teremtett. Az örökség alatt érteni kell az Istennek minden adományát, azaz a test, a lélek, a természet és a malaszt minden javait. Az idősebbik fiú alatt érteni kell az igazakat és pedig azokat, akik akik valóban igazak voltak, mind pedig azokat, akik magukat igazaknak tartották ,mint voltak az Írástudók és a farizeusok. Az if jabbik, a tékozló fiú alatt értendő a nyilvános bűnös. A tékozló fiú nem csupán Ínségének s nyomorának birt öntudatával, de valódi töredelmességet is érzett elkövetett ballépései felett. S a szerető atya a legnagyobb örömmel fogadta viszsza tékozló fiát, aki haza jött és bűneit töredelmesen megbánta. így az Istennek és az ő angyalainak a vétkeit töredelmesen megbánó bűnös ember megtérése felett nagy öröme van; nemkülönben Isten a vétkeit töredelmesen megbánó, megtért bűnös embert ugyanoly, vagy még jobb állapotba helyezi, mint aminőban a bűn elkövetése előtt volt. Gondold meg, ember, hogy a legnagyobb jótevődet, sérted meg a bűn elkövetése által. Gondold meg, keresztény lélek, hogy e legnagyobb jótévőd, az ég és föld mindenható Ura ,ismét a legmelegebb szeretettel fogad vissza keblére, ha lemondasz erkölcstelen életedről. Ez ne tartóztasson vissza minden bűntől? CSODAGYÓGYSZER WASHINGTON. — Flemming egészségügyi és népjóléti miniszter közli, hogy az országos egészségügyi szolgálat két tudósa kísérletezik egy újfajta fájdalomcsillapító szerrel, amely tízszer hatásosabb, mint a morfium és ötvenszer hatásosabb, mint a kodein. A neve NIH 7519. Eddig 200 betegen próbálták ki New York, Philadelphia és Los Angeles városok kórházaiban. Az uj csodaszert, éppen úgy, mint az aszpirint, szénkátrányból készítik. A feltalálók, Dr. Everett L. May és Dr. Nathan B. Eddy, a csodaszert szabadalmazni fogják és a szabadalmat átengedik az amerikai kormánynak, amely viszont a gyártás jogát díjtalanul át fogja engedni az Egyesült Nemzetek nemzetközi egészségügyi szolgálatának. Ily módon ez a szer nemcsak, mint fájdalomcsillapító lesz áldásos hatású, hanem növelni fogja a népek közti megértést és a világbéke ügyét.
