A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-23 / 4. szám

A Tó PÁSZTOR

7. OLDAL

Irta: TÖLGYEST MIHÁLY

I nnriiifWBM————————PW——B

E tudatban Juci felkeresésére indult, úgy számítván, hogy a fiatalasszony meghallgatja öt, ha egyszer megtudja, hogy Szitás Lajos véget vetett életének. Csóti ugyanis biztosra vette, hogy Szitás Lajos halálát, a nyakán levő zsineg miatt, mindenki öngyilkosságra fogja magyarázni.

Jucit nem volt nehéz megtalálni, miután tudta, hogy a városban rokona van, aki a kálvária környékén lakik. A házhoz nagy kert is tartozott, ahol Juci igen sokat tartózkodott, miután soha sem szokott eltávozni hazulról.

Csóti Lénárd mindenezelőtt a kerítésen át kandikált be s igyekezett meglátni Jucit. A véletlenség úgy hozta magával, hogy Juci éppen akkor nem volt a kertben.

Egyenesen bemenni a házba nem mert Lénárd; ehhez most még nem volt elég bátor. Sötét tettének emléke még igen élénk volt benne. Lehet, hogy Juci az ő nyugodt, mélyre ható tekintével, le is olvasná arcáról gonosz tettét.

így ment rá az első nap. A következőn borult idő volt, sgt olykor cseperegni is kezdett. Csótinak ez nem tetszett, mert bizonyosnak látszott, hogy Juri egyáltalán nem jön ki a kertbe.

Csóti Lénárd végre is hosszas tűnődés után rászánta magát, hogy bemegy. Nem tudott volna elmenni a városból anélkül, hogy ne beszéljen Jurival.

A kapu nyitva lévén, csakhamar a tornácra jutott. A kis házi eb — Jucinak is kedvence — ugatva futott elébe.

— Ugyan ki jön, — kérdezte az öreg néni csodálkozva, miután házának minden félévben egyszer is alig akadt látogatója.

Kilépve a tornácra, egy falusi férfit látott, kinek sajátságos hetyke magatartása mindjárt az első látásra rossz benyomást tett rá.

— Mit akar, — kérdezte nem valami barátságosan.

— Vasas Jucit keresem, — mondotta Lénárd.

— Nincs itt, — rázta fejét az öreg néni.

— De itt van, — erősité Lénárd. — Egész biztosan tudom, hogy itt van. Üzenetet hoztam számára a gáliaktól.

Az öreg néni most befutott s tudtára adta Jucinak, hogy valaki keresi őt.

— Talán a férjem, — kérdezte izgatottan Juci.

Az öregasszony 'nem ismerte Lajost s erre természetesen nem tudott válaszolni.

Csóti Lénárd, amilyen hetyke volt, megunva a várakozást, belépett a szobába.

Juci a legnagyobb mértékben meg volt lepetve s szinte megdöbbenve nézett rá.

— Te vagy Lénárd, — szólt elhalványulva.

Látszott rajta, mennyire nem tetszik neki, hogy

e tolakodó ember még itt is felkeresi őt.

— Én vagyok, — felelt Csóti. — Eljöttem, hogy lássalak, mint érzed magad s nem vágyódol-e az otthon valók után?

Juci serényen folytatta kézi munkáját s világért fel nem pillantott volna. Csóti ezáltal sértve érezte magát és ingerülten szólt:

— Juci, még le sem ültetsz?

— Le ülhetsz, ha tetszik, Lénárd.

A férfi egy darabig rajta nyugtatta tekintetét.

— Nagyon hidegen bánsz velem Juci — pedig megígérted a minap, hogy enyém leszel . . .

Jucit ez nagyon kellemetlenül érintette.

— Ne hozd elő, Lénárd, — mondotta. — Nem is tudtam akkor mit mondok. Hagyjuk ezt. Inkább beszélj az otthon valókról. Mint érzi magát apám és hogy vannak Szitásék?

Csóti ingerült mozdulatot tett.

— Bizonyára férjedre is kiváncsi vagy, — mondotta csípősen. — Hallani szeretnél valamit róla.

— Róla is, meg az apósomról is.

— Nos, ami az öreg Szitást illeti, ő egészen jól érzi magát. Beszéltem is vele s ahogy kifejtettem előtte dolgot, igazat is adott nekem. Ti közöttetek soha se lesz jó élet. De mi haszna, mikor oda vagy láncolva egy emberhez, aki nem szeret téged. És te magad se akarod ezt a köteléket széttépni. Egyre azonban figyelmeztetlek, Juci.

— Semmit se akarok hallani, — vágott szavába a fiatalasszony. — Nincs mód, hogy célt érj és én sem vagyok abban a helyzetben, hogy ily irányban tehetnék valamit.

— Tudom már, mire gondolsz, Juci. Lajos még életben van s ezért nem mondhatsz semmit. Ámde én bizonyos vagyok abban, hogy ő nem él sokáig.

Juci hirtelen ráveté fürkésző tekintetét. Csóti Lénárd titkon összerezzent s földre szegezte, zavarodott tekintetét. Félt, hogy Juci ki találja olvasni szeméből a valót.

— Hogy érted ezt? — kérdezte a fiatalasszony igen komolyan.

Csóti Lénárd gyorsan összeszedte magát.

— Mindenki mondja ezt, Juci. Csak rá kell nézni s akárki megmondhatja, hogy életereje alá van ásva. Az örökös ivásnak szomorú vége szokott lenni. Meglásd Juci, egyszerre csak azt a hirt fogod venni, hogy megütötte a guta, vagy ittas állapotban valahová lezuhant.

Juci fejét rázta.

— A jövőbe ugyan nem láthat senki — úgymond — de kérni fogom az Istent, hogy hárítsa el tőle ezt a veszélyt.

Csóti Lénárd kifakadt:

— Az Isten csak a jókat óvja, Lajos azonban már régen nem tartozik a jók közé. Megengedem* hogy valamikor az volt — most azonban aféle falu rossza és korcsmaajtó nyitogató.

Juci felsóhajtott, de nem szólt semmit. Csóti pedig ingerülten folytatta a rágalmazást.

— A hitvány ember részeg fejjel még azt is megteszi, hogy rossz nők társaságába keveredik . . .

Erre felháborodva kiáltott Juci:

— Nem igaz! Lajos ilyesmire nem vetemedik.

— A történtek dacára még mindig véded őt? — kérdezte Csóti keserűen. — Pedig nagyon jól tennéd, ha lemondanál róla s más férfihez csatlakoznál.

Juci ingerülten emelkedett fel:

— Hogyan mondhatsz te nekem ilyet? Nem tudod-e, hogy ilyen beszéddel hitvesi becsületemet sérted? Távozzál. Köztünk nem lehet semmi. Én Szitás Lajos felesége vagyok s az is akarok maradni, mig ő él. .

— És ha elpusztul, ami nemsokára be is fog következni, mi lesz akkor?

— Akkor se leszek a tied, — válaszolt Juci határozottan. Egyáltalán senkié se leszek, fenn tudom én magamat tartani. És ha a szükség mégis rákényszerítené, hogy még egyszer férjhez menjek, akkor is nem téged választalak.

Lénárd dühös mozdulatot tett, de gyorsan megfékezte indulatát s meggyőző hangon szólt:

— A nyakasság beszél belőled Juci. Én javadat

akarom. Lásd, amint akarom, azonnal beléphetek egy igen jó szolgálatba. Mondj csak egy biztató szót nekem s te megszabadulsz a jövő gondjaitól. Eltartalak én téged ngy, mint Szitás Lajos, ha jobban nem. Te azt mondod, hogy az ilyen ajánlat sértő reád nézve? Ch Juci egy komoly házassági ajánlat soha se lehet sértő. Meg vagyok győződve, hogy atyád is mellettem lesz. \

— Soha! — kiáltott Juci. — Egyébiránt hagyjuk ezt. Lajos hál’ Istennek még életben van s remélhetőleg még magába is fog térni.

— Igen, be fog térni a korcsmába! — jegyezte meg Lénárd csípősen. — Te még mindig túlságos enyhén itéletd meg őt, a szerelem vakká tesz.

— Elég legyen, — intett kezével Juci. — Mondtam már, kettőnk között nem lehet semmi.

Csóti Lénárd szeme villámlani kezdett. A sértett hiúság hatalmasan dolgozott benne, de sokkal jobban szerette Jucit, hogy sem csak egy durva szóra is képes lett volna.

— Ám legyen, — mondotta — Isten áldjon meg Juci. Most hallani se akarsz rólam, de azért erősen hiszem, megjön az idő, midőn szívesen szóba állasz velem.

Ezek után dohogva távozott. Juci fellélegzett,

— Hál’ Istennek, csakhogy elment — mondá magában. — Hogy szidja Lajost, Ebből is látom, hogy ő se jó ember.

A következő napon Juci levelet kapott atyjától, melynek tartalma egyrészt örömet, de másrészt aggodalmat is keltette benne. Vasas István körülbelül a következőket irta:

“Éppen most beszélte nekem apósod, az öreg Szitás bácsi, hogy Lajos végre egész komolyan javulást ígért. A cselédeket vissza fogadta s uj emberré akar lenni. Az apját is vissza hívta. De csodálatoskép, senki sem látta őt azóta, hogy az öregtől elment. Az otthon valók hiába várták, de a csapszékben se látta őt senki. Nem tudják mi történt vele, A végén arra a gondolatra jöttünk, hogy talán hozzád ment, hogy talán téged is haza hozzon s erről csak azért nem szólt senkinek, hogy annál kellemesebb legyen meglepetésünk, ha majd együtt látunk benneteket haza jönni. Jól fogod tenni lányom, ha haza jössz vele. Magam is hiszem, hogy ez egyszer csakugyan meg fog javulni.”

E levél utolsó sorai nem csekély megdöbbenést keltettek Juciban. Otthon azt hiszik, hogy Lajos ide jött, pedig ez nem felel meg a valóságnak. Legalább eddig még nem mutatta magát.

A levél tartalmát az öreg nénivel is közölte, ki ama nézetének adott kifejezést, hogy Lajos csakugyan ide jött, de még dolga lehet a városban. Lehet, hogy valami kellemes meglepetést készít elő számára, talán szép ajándékokat akar összevásárolni, hogy üres kézzel ne jöjjön.

Juci ebbe belenyugodott s türelmetlenül várta látogatását.

Csóti Lénárd-még néhány napig a városban időzött. Jucinak tájára nem ment, de számított rá, hogy Lajos balesetének hire nem sokára nyilvánosságra jut s akkor az ő ideje elérkezett.

XLIV. FEJEZET

Ä hét legjobb vicce

A szövetséges

Nemeshegyi Ödön visszanyerte szabadságát s örvendve tért vissza az apai házhoz, melyről a végromlás veszélyét Elemér hárította el.

A nagy áldozat azonban aránylag igen keveset eredményezett, Etelka tartózkodási helye még mindig nem lett kipuhatolva. Ödön nyilatkozata folytán sürgönyök mentek ugyan Angliába, de válasz nem érkezett rájuk. Távoli rokonuk, lord Parley, oly mélyen hallgatott, mintha már nem is lenne a világon.

Ilyen körülmények között Elemér mindjárt felgyógyulta ctán arra határozta el magát, hogy még egyszer megkísérli szerencséjét az Alföldön.

Távozta előtt látogatást tett Nemeshegyiéknél s tudtukra adta, hogy el fog utazni. Az öreg táró észrevehetőleg meg volt illetődve.

— Ugyan, kedves szomszéd ur, — mondotta, — csak nem fog ismét útra kelni? Hisz alig gyógyult fel.

— Nincs nyugtom, — felelt Elemér. — Angliához frzött várakozásaink meghiúsulván, kénytelen vagyok ismét az Alföldön szerencsét próbálni.

— De az Istenért, kedves barátom, ön egészen tönkre teszi magát.

— Úgy sincs kiért éljek.

— Ah ne mondja, — szólt Nemeshegyi s egy oldalpillantást vetett leányára, mintha mondani akarta volna: ime van itt egy, kiért érdemes lenne élni. — őszintén szólva, kedves barátom, én nem merem hinni, hogy kedves neje még életben van. Ön tehát hiába áldozza fel magát, nagy szomorúságára tisztelőinek, akik igazán sajnálják önt,

— Köszönöm szives részvétüket, — felelt Elemér. — Habár magam sem remélem, hogy nőm még életben legyen, mindamellett tartozom neki azzal, hogy érdekében meg tegyek mindent, amit csak jónak látok. De ez nem tartozik ide. Mai látogatásomnak más célja van.

Nemeshegyi felfigyelt s mindjárt leányára gondolt. Hát ha Elemér nyilatkozni fog?

— Kedves szomszéd ur, — mondotta — legyen meggyőződve, hogy ügyei iránt mindig a legnagyobb rokonszenvvel viseltetünk.

Elemér hálásan bólintott fejével s folytatta:

— Már említettem, hogy lord Parley egész mostanáig válasz nélkül hagyta levelemet; pedig meg kellett kapnia, mert nem jött vissza mint kézbesithetetlen.

— Ez igazán különös, kedves szomszéd ur.

— Én tehát elgondoltam magamban, kedves báró, hogy valami megbízható barátot küldök ki Angliába kutatás végett. Én azt gyanítom, hogy Etelka nem maradt ott, hanem onnét átvitorlázott Amerikába.

— Bocsánat, Lorántffy ur, ez alig hihető, mert hiszen tudjuk, hogy kevés volt a pénze.

— Én azt sejtem, hogy lord Parley kisegítette őt a pénzzavarból.

— Ne mondja, kedves szomszéd ur. Én a lordot erre képtelennek tartom. Ön nem is képzeli, mily szigorú elvekkel bírnak az angolok e részben.

— Az nem határoz, — veté ellen Elemér. — Nővérem elég ravasz ahhoz, hogy a hiszékeny lordot tévútra vezethesse. Én tehát szükségesnek tartom, hogy valaki kiutazzék Angliába. E célra Ödön barátomat szemeltem ki. Nem. lenne önnek e terv ellen

Tag-szerzési akciót rendez Vásárhelyen a kommunista párt. Mindenkit alaposan kikérdeznek, hogy lássák, méltó-e a nagy megtiszteltetésre.

Kérdik Horváth Bálint cigányt :

— Mi volt az apád?

— Kommunista párttag volt.

— És a nagyapád?

— Az is kommunista párttag volt.

— Dehiszen akkor még nem is volt kommunista párt!

— Hát az igaz, kommunista párt akkor még nem volt, de már akkor is loptak.

Adóleszállitás?

Elsenhower elnök 77 ezer millió dolláros költségvetést terjesztett a kongresszus elé és megjegyezte, hogy számítása szerint ebből 100 millió dollár felesleg fog maradni a költségvetési év végével, 1D80 junius 30-án. Ha a demokrata többségű kongreszszus olyan takarékosan fog gazdálkodni, ahogyan az elnök szükségesnek látja és javasolja, akkor két vagy három év múlva kilátás van idők csökkentésére. De nem a jövedelmi adó csökkentéséről van szó, hanem egyes országos forgalmi adók csökkentéséről vagy megszüntetéséről, amilyenek például az lutomobilok, kézitáskák, stb. forgalmi adói.

VODKA REFORM

VARSÓ — A kormány elhatározta,. hogy a most főzött 90 proof, 45 százalék alkoholtartalmú export vodka alkoholtartalmát leszállítja 50 vagy 70 proofra, vagyis 25 vagy 35 százalék alkohol tartalomra. A vendéglőkből kivonják az olcsó vodkát és csakis export vodkát fognak ezentúl felszolgálni, amely jóval drágább. Tiszta alkoholt (90 százalék) főleg kivitelre fognak főzni.

kifogása?

Nemeshegyi egy percig bámulva nézett reá.

— Tehát el akarja tőlem venni a fiamat? — kérdezte.

— Elvenni? Legkevésbbé sem. Angliába utazni ma már alig okoz nehézséget.

— Az igaz, nekem azonban még is vannak ag-8'á]yaimi

— Mi részben, báró ur?

— Abban a részben, kedves szomszéd ur, mert nem tartom alkalmasnak Ödönt erre a feladatra.

— Miből következteti ezt, báró ur?

— Egyszerűen abból hogy túlságosan naiv és hiszékeny. Ilyesmihez pedig furfangosság kell.

— Nem igen, — viszonzá Elemér. — Angliában a hatóság és rendőrség egyaránt kezére játszik mindenkinek, aki valakit keres.

Az öreg Nemeshegyi azonban egyre csak a fejét csóválgatta, miután nem volt Ínyére, hogy Ödön j elhagyja őt.

— Kedves szomszéd ur, — szólt, — attól tartok, hogy később ön is meg fogja bánni, hogy valakit egyáltalán kiküldött.

— Úgy látom, ön ellene van, — mondotta Elemér. — Én azonban szükségesnek találom. Én e célra Ödönt tartom legalkalmasabbnak. Egy az, hogy ebben a tekintetben már nagy gyakorlattal is bir, másrészt meg vagyok győződve, hogy a rábízott feladatnak becsülettel igyekszik megfelelni.

— Ez már igaz, — bólintott fejével Nemeshegyi. — Ha tehát el akar menni, én nem fogom útját állani, — de mi lesz ha megtudja, hogy Etelka tovább ment Amerikába ?

________,.. (Folytatjuk) |

ARANYMADARAK

WASHINGTON — Eisenhower elnök mondta: Egyes bombavető repülőgépeink annyiba kerülnek, mintha szinaranyból lennének gyártva. De vannak egyes repülőgépek (B-58 és A3J), amelyek aranynál is többe kerülnek. A B-58 súlya 47,000 font, ára 26,700,090 dollár. Az A3J súlya 27,000 font, ára 17,600,- 000 dollár. E repülőgépek fontja 567, illetőleg 650 dollárba kerül, mig az arany fontjának csak körülbelül 500 dollár az ára.

RYDLS DIGEST

INNSBRUCK, Ausztria — A tiroli rádión hetenkint egyszer van egy program Rydls Digest elmen. Minthogy ennek a névnek megtévesztő hangbeli hasonlatossága van az amerikai Reader’s Digest magazin címével, a magazin megfenyegette a. tiroli rádiót, hogy nevének szerzői joga megsértése címén pert indít. De a rádió vezetője nem fél a pertől, mert a program cinre valódi: az ő neve Rydl. És a Digest kivonat szó nincsen törvényileg védve, azt bárki ingyen kikölcsönözheti a szótárból.

SZERENCSÉJE

SZÉP ILONKA