A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-23 / 4. szám
2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD,) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — 1736 EAST 22nd STREET Telefon: CHerry 53 Publication Office CLEVELAND 14, OHIO 1-S90S ELŐFIZETÉSI DIJAK Egy évre ________________ fél évre -_______________ $6.00 $3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year ______________$6.00 Half Year______________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉS Anastas Mikoyan amerikai politikai és kémkedési körútja véget ért. Mit végzett Mikoyan amerikai útjában? Jött. Nyet. Ment. A PROFIT A gyáros, amikor egy uj technikai találmányt alkalmaz, a profit reményében teszi. A kereskedőnek haszna van a találmányból, amely az árut olcsóbbá teszi — tehát profitot jelent számára. A unió vezetők sürgetik, hogy a munkásság is részesüljön a profitból, amelyet találmányok alkalmazása jelent. És hogy betetőzzük a követeléseket, Benjamin F. Fair less, a legnagyobb amerikai acélgyár volt elnöke, arra sürget, hogy a vásárlót is részesitsék a profitból. Fairless javaslata jogos és azt hisszük, rendkivül észszerű. A technikai fejlődésnek arra a fokára jutottunk, amikor szinte naponta újabb találmányokra számíthatunk az ipari termelés terén és a jövő társadalom egyensúlyát az dönti el, hogy miként tudjuk alkalmazni azokat, miként tudjuk a fejlődés áldásaiban részesíteni az egész társadalmat, nemcsak azokat, akik a találmányt használják. Az amerikai politikai és gazdasági rendszer nagyszerűen oldotta meg a profit kérdését. A profit a termelés legnagyobb serkentője, a kapitalista társadalom legerősebb hajtómotorja lett, de ugyanakkor nemcsak szociális lelkiismeret, de gyakorlati felismerés is arra sarkalta a törvényhozást, hogy a dolgozó ember is kivehesse részét a növekvő profitból, magasabb munkabérek formájában. Ez biztosította az állandó magas fogyasztást, ami nélkül állandó magas termelés meddő maradna. A technika viharosan fejlődő korszakában, azt hisszük, érdemes hallgatni egy viharedzett kapitalista, Benjamin F. Fair less tanácsára. Bostonban lebontották egy ünnepi játék alkalmából felállított szobrokat. Egy hároméves kislány a földre dőlt angyalt csodálja. Parasztfiu, parasztlány, ha szerelmes, szót talál Fedezzük fel a szerelem szépségeit szóban és írásban. Ha a legényke peszterkedni kezd a csitrilány körül, odasandit rájuk az öreggazda. Az anyjuk fejcsóválva nézi: — Ne zargassam szét őket? — Ereggy mán. Mikor a szöllő virít, abba még imádkozni se szabad. Nem szól se többet, se kevesebbet. De az anyjuk elhallgat. Csak néz összefont kézzel az aranyos pillangó után, aki most szállt le arra a klárisszekfüre .: . . Megkérdik a tanyai lányt, mit üzen a városba a szom'szédék ' katonafiának? Komoly képpel, illendőleg feleli: •— Hát nem üzenek én neki. Nincs mit. Csak éppen . . . egy tarisznya egészséget, egy tarisznya csókot. A katonafiu meg igy danázik bent a kaszárnyában: A LEGNAGYOBB OROSZ ÍRÓ Hogy Tolsztoj vagy Dosztojevszkij volt-e a cári Oroszország legnagyobb Írója, az eldöntetlen kérdés, nem is lehet eldönteni, a nézetek mindig különbözők lesznek. De nem olyan nehéz eldönteni, hogy ki a legnagyobb élő orosz iró. Borisz Paszternák talán, a “Dr. Zsivágó” cimü regény szerzője? Vagy Nikita Kruscsev? Akárkinek akármi a véleménye, tény az, hogy Paszternák regényét Oroszországban nem szabad kiadni, mert az illetékes irodalmi fórum, az orosz irók országos Szövetsége, megállapította, hogy csapnivalóan irossz irás. Ellenben Nikita Kruscsev tudományos értekezése a helyes mezőgazdasági termelés módszerekről oly értékes alkotás, hogy miután már szószerint leközölték az ország összes lapjaiban, még külön könyvben is kiadják egy millió példányban. Ebben az évben a Nobel békedijat Paszternák csapnivalóan rossz regényének Ítélték oda. Kiváncsiak vagyunk, nem fogják-e jövőre az irodalmi Nobel-dijat Kruscsevnek odaítélni ezért a remekműéért. Irta: EMŐD TAMÁS Sokat nézek hazafelé, Hun reggel, hun estefelé, De nem látom az az egyet Kinél szemem nem lát szebbet. Hol van az a városi remekíró, aki ezt szebben, egyszerűbben mondja el? — Osztán mondja, János — kérdeztem az öregbakát, — milyen a maga szeretője? — Milyen? — mélázott bele a levegőbe egy szempillantást. — Olyan mint az a hódvilág. Az ijjeli napfény, Hogyha térgyig járnék az uccán ‘a sárba, mégis mindég felnéznék rá! Ezt meg Biharban hallottam: “Úgy, vagyok avval a jánnyal, mint a csatán, akireharmatcsepp perdült rá!” Ilyesmik mondódnak a szeretett kedvesről: Olyan myit az aranycseresnyefa. A legszépiből való. — Akár a kegyes tiszta viz. — Olyan szép, mint egy Lukrécia. Olyan szép, mint a piros A Jó Pásztor Verses Krónikája UTAZÁS A MÁBÓL A MÚLTBA Iria: SZEGEDY LÁSZLÓ A TV BÜNHULLÁM Az amerikai nevelők és büntető hatóságok szerint a televízió vetitő sikján lezajló bűnözések száma olyan arányú, hogy az kihat a való életben elkövetett bűntényekre is. Magyarán arról van szó, hogy a sok gyilkosság, rablás, gonosztett, amit irók agyaltak ki és színészek játszanak el a TV stúdiókban, befolyásolja-e a kalandvágyó fiatalokat, cskugy, mint a gyorsan és munka nélkül pénzhez jutni kivánó felnőtteket. Filmen, televízión olyan egyszerűnek látszik az egész. A bandita besétál a bankba, rámordul a pénztárosra, hogy fel a kezekkel és besepri a kassza tartalmát. Vagy odacsusztat egy papírlapot a pénztáros elé, közölve vele, hogy bomba van nála, okosabb hát, ha papírzacskóba gyömöszöl pár ezer dollárt. A bünhullám 17 százalékkal emelkedett az országban, mondotta nemrég Edgar J. Hoover, aki szintén kárhoztatja a TV stúdiókat a sok bűnügyi történetért. Talán, ha a közönség is megmozdulna, ha az érdekelt szülők és érdekelt áldozat-jelöltek, akiknek kirablásából van szó, megmozdulnának, a TV program szerkesztők is csökkentenék saját bünhullámaik számát. Szeszélyes a lélek s szokoii az úgy lenni, hogy a vörös mából múltba szoktunk menni. Mert lelkünket őrli a vonagló jelen, mágnesként vonz a múlt s benne sok rejtelem. Hogy is volt, mint is volt, mikor még nem éltünk, s a bolsi hatalmak nem packázlak vélünk? Haj, bizony magamban százszor is kérdeztem: hogy is csüngtünk egykor az életgerezden? Hogy is volt, amikor még tán nem is voltunk s mégis véghetetlen múltban kóboroltunk? S mint mikor a szőlő álmodik a borról, úgy szakadtunk csak le az életbokorról? Hogy is volt, amikor várur volt egy ősöm. Volt sok cifra szolgám, igric-hegedüsöm? i S szavamra, azaz hogy várősöm szavára remegett a várnép s egész sziklavára? Úgy emlékszem, sokszor harcoltunk keményen. Ujjal, kelevézzel, vizen és kenyéren. Vitézi élet volt. sok kemény vitézzel, penna helyett kardot forgattunk a kézzel. Szivünkben magasra gyultak fel a fények, voltak nagy szerelmek, kalandos regények. Sokszor vérbe fulladt nagy vitézi voltunk: éheztünk, koplaltunk, de szabadok voltunk! Uj korszak jött aztán: ledőltek a várak, S ma már csak romja áll egy-egy ősi várnak. Tudományos féreg esett az újkorba, szárnyaszegeit sasok lehulltak a porba. Kard, kelevéz helyett könyvek, tudományok s megszelídültek a vitézlő pogányok. És jómagam, ősök iskolás utóda, magam lettem igric, hegedűs azóta. Esendő deákja csenevész koromnak, énekes koldusa poéta soromnak. Várurak, várősök, kalandos szerelmek: rám csak az emléke maradt mindezeknek. hajnal, a többi még csak meg sem árnyékozza — Olyan mint a leveles rózsafa. — Ő neköm az élet forrása, a büipmo só élet vize — Kérem, úgy simul az hozzám, mint a folyófü a virág derekára. — Szapora friss kezű lány. Igen rendes emberi asszony lesz belőle. — Szép bodri hajú. Gömbölyű, mint a töltött galamb, osztán egész testebőre merő bársony ! — Olyan édes, mint cukorrágás. — Szép mint az eleven kép. — Jó magatartása van, csak nagy a természete. Mindenkinek a bajuszát ő pödörné ki. — Szép gömbölyű piros arca kegyes, mint a kinyílt rózsa. — Angyal ül a szemöldökén, ördög a szeme alatt. — Orcáján hordozza az ajánlólevelet. Aranyos még a térdkalácsa is. Nincs közte kiagyalt kép, íróasztalon megszerkesztett hasonlat egy se. Jön magától a földmivesfajta szájára, beszélgetés közben. Olyan erős érzés füti alá, hogy magától pattan ki a képes kifejezés, mint a rügy a nap csókjára. “Lesz maga juszt is az enyém!” — énekli a pesti nótafa. “Vagy meghalok érted, Vagy enyimmé tészlek!” — rögtönzi a népnyelv. Hát melyik hangzik jobbanszebben? . . . Emlékezz reám a Ritzben a teán!” pengeti a másik operettdalár. Ők odalent a kunsági határban ezt egyszerűen igy mondják: “Akkor jussak az eszedbe, — mikor kenyér a kezedbe!” A pesti költő igy becézi ideálját: “Anyuskám! — Csibikém! — Pofikám! Édesegy nagysád! — Uncili smuncili!” Hívja tyúknak, hívja macskának, Démonnak és fenoménnak. És még egyebeknek. Az alföldi legény, ha tisztelni akarja, igy szólítja: “Kis angyalom! — Violám! — Kedves aranyszálam! — Babicám! — Kis cserép virágom ! — Csizecském, gerlicém! — Édes csontom! — Édes kizsém! — Aranyszóló pintyőkém! — Szivemnek zöld ága! — Egyetlen virá-KÉMNŐ NE LEGYEN SZERELMES A világháború alatt természetesen szigorú cenzúra alá vonták a francia postát. így volt ez nemcsak a mi részünkről, hanem az ellenséges hatalmak részéről is. így történt, hogy 1941 március havában az angol kémelháritó hivatal párisi kirendeltségéhez beérkezett cenzúrára váró levelek közt egy André Cavenhez küldött levelező lap magára vonta az egyik cenzor figyelmét. Pedig a levelezőlap csak egy közönséges virágcsokrot ábrázolt a szokásos üdvözlettel és egy olvashatatlan aláírással. Nem akadt volna fenn a figyelme senkinek ezen a lapon, hogy ha a cenzor nem emlékezett volna arra, hogy ugyanilyen lapot ugyanezzel a szöveggel látott néhány órával ezelőtt. Az első lapot kikeresték a cenzúrázott levelek tömegéből. A posta bélyegzője is ugyanazt a keltet mutatta. Ez már gyanús volt és a két lapot a kémelháritó hivatal tüzetesebb vizsgált alá vette. A fényvizsgálat nem mutatott semmit. A laboratórium különböző vegyi fürdőkbe rakta a lapot. A vegyi fürdő nem mutatott titkos Írást, de amikor a lapot a ivegyi oldatból kivették, a szélei meghasadtak úgy, hogy 'a lap ketté vált. A papírlapok közt vékony hártyapapir rejtőzött, melyen közlemények voltak. Egy német kémnő küldte ezeket párisi társának. Annyira bizott benne, hogy a lap megérkezik gyanú nélkül a rendeltetési. helyére, hogy még titkos Írást sem használt, mindössze aláirás helyett a “83 H” jelzést alkalmazta. A fontos • jelentések persze nem jutottak a másik kémhez, akit igy percek alatt elfogtak Párisban. A társát is elkapták egy héten belül. Ez nem ment olyan egyszerűen, mert a lapot Genf- . bői küldték és Svájc semleges ország volt. Az angolok erre cselhez-folyamodtak. Egy fiatal, rendkivül jómegjelenésü férfit, a titkos szolgálat megbízható emberét küldték Genfbe a kémnö után. Hamarosan megtudta, hogy Lysa de Hermond a neve és egy éjszakai mulatóban táncol és énekel. Az angol titkosrendör aféle különcnek adta ki magát, aki megugrott a katonai szolgálat elől, mert lelkes hive a békének. Elhíresztelte, hogy vagyonát még idejében Svájcba utalta át és igy van mit aprítania a tejbe. A táncosnőnek tüzesen udvarolt, a szőke szépség hamarosan beleszeretett a “békebarát” angolba. Egy holdvilágos este motorcsónakot bérelt az angol és csónakázni vitte szerelmét. Francia Svájcban értek partot és egy kis vendéglőben vacsoráztak. Utóba ott töltötték az éjszakát, megbeszélve, hogy másnap réggel térnek vissza Genfbe. De Lysa meglepetésére reggel már Franciaországban ébredt fel. A detektív ugyanis altatót kevert a pezsgőjébe és aztán autón vitte a francia határ felé. A kémnő csak a hadbiróság előtt tudta meg, hogy tőrbe csalták. Az életével játszott és a detektiv-udvarló elintézte: ha mindent bevall és kiadja Párisban búj-, káló többi cinkosokat, nem Ítélik halálra. A szőke démon nem habozott egy percig sem. Vallott, mint a karikacsapás. Mindez azonban nem segített a franciákon, akik. a háború elején a németekkel szemben elvesztették a játszmát. gom! — Édes .szentem! — Bársonyka virágom! — Aranyalmám! — Jegybeli szép mátkám! — Tisztelt kedvesem! — Szerelmetes hites felem! ■— Selyemjuhom, jércikém! — Vagy ahogy a nótában: Ilinkám, pilinkám, jácintos virágom, kertbe tulipántom!” A szürszagu kisbéres udvarlása gyöngédebb, finomabb, kulturáltabb, mint a pesti kartársé, aki a szive hölgyét arról biztosítja, hogy őnagysága már rég el lesz temetve, de általa annak dacára sem lesz feledve, sőt... Pedig az a béreslegény se mondd sokkal többet. Csak éppen: “úgy szereti, úgy sze-Vagy ahogy a másik szolgalegény rebegi be a muskátlis ablaknak könyökölve, esti csillagszónál, édesegy mátkájának: “Legyen a mi szivünk összeolvadva, mint a tengernek vize a part szélével . . .” Soha tengert nem látott az a kisbojtár a hortobágyi pusztán, hacsak a délibáb nem játszott elé rezgő levegőbőlnapsugárból valami álomkék óperenciát, mégis hogy eltalálta, milyen szemmel-láthatóan, a tengerpartot mosó apály és dagály végtelen szívdobogását. A nép fia “hitet esküszik” és ha szakit: “meg van szegve a mondott hit.” (Folytatjuk) Dermedten nézett rám, Franciára fordította-a szót: — Parlez-vous írancais? — Nix, nix ... — dadogta. — Sprechen Sie vielleicht deutsch? — adtam fel az utolsó kérdést. — Nix, nix . . . — De hát akkor mi a mennydörgős ménkűbe meri kiírni, hogy itt minden nyelven beszélnek? — csattantam fel. — Igen, a vendégek! — felelt a vendéglős nagyot nyelve. "Itt minden nyelven beszélnek" Autókiránduláson a Dunántúl. Egy kis városkába érve, defektust kaptunk és másfél órát egy'vendéglőben kellett vesztegelnünk. Legnagyobb meglepetésemre, ezt a nagybetűs felírást találtam a vendéglő ajtaján: “Itt minden nyelven beszélnek” Magyar szivem feldobogott: ime, hogy haladunk, milyen jó hírnevünk lesz a külföldön, ha ezt az idegen utasok meglátják és ha majd a többi vendéglős is követi a jó példát. Gondoltam: próbát teszik. — Do you speak English? INDEPENDENCE Ezt a nevet viseli az amerikai hadiflotta legújabb, leghatalmasabb hajója. Az Independence repülőgéphordozó csatahajó — vagyis úszó repülőtér — fedélzete 1046 láb hosszú, több mint négy aker kiterjedésű, úgy hogy elférne rajta Amerika két legnagyobb tengerjáró utasszállító gőzöse, az “America” és a “United States.” A hajó 100 hangnál sebesebben száguldó repülőgépet tud felbocsátani. Építése és fényüzéses berendezése 190 millió dollárba került. Minden van benne, még hölgyek részére pihenő és puderozó szalon is. (Mért néha női látogatói is lesznek ennek az úszó palotának . . .) 1 réti, egész szivit adja neki. — kérdeztem a tulajdonostól.
