A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-26 / 26. szám
A TO fáöZTOE 7. OLDAL Hm — gondolá magában. — Ez szép dolog. Már most nem tudom mit csináljak. Megvárom, mig viszsza tér, vagy-utána menjek? Ejmit, — mormogta magában. — Én nem várok. Csak nem virrasztók egész éjen át. Úgy mondta, hogy jelentsem neki, fent van-e még a lady! Én tehát jelenteni fogom neki ott, ahol találom. Felment tehát Etelka lakosztályába. A szobaleány éppen nem volt az előszobában. Nem volt tehát senki, aki őt bejelentse. John tétovázva ácsorgott egy darabig. Végre azonban rászánta magát és benyitott. A lordot igen bizalmas együttlétben találta Etelkával, de úgy tett, mintha mit sem látott volna s megállott az ajtónál, mint a cövek. — Mi hirt hozol, John? — kérdezte a lord. — A lady nincs sehol, lord. — Mit beszélsz? — A ladyt nem találjuk az egész házban. — No lám, — szólt Etelka diadalmasan. — Ebben is nekem lett igazam. Bizonyosan lement a kertbe. A lord elsötétült arccal fordult Johnhoz: — Keresni kell a parkban . . . azonnal! John némán meghajtotta magát s távozott. — Ennek nem jó vége lesz, — mormogta magában. — Szerettem volna ő lordságát lebeszélni erről, de miss Etelka miatt nem lehetett! Hej, ez tökéletesen hatalmába kerítette ő lordságát. Hogy találtam őket! Vén létemre a szégyentől majd kisült a szemem! És az a leányzó nem is szégyelte magát! Pfuj! Lement a parkba s keresztül kasul járta. A pavilonokba is benézett, de Viktóriát nem találta sehol. Kénytelen volt tehát többek segítségét igénybe venni. Fáklyákkal végre rátaláltak. Ott feküdt eszméletlenül nem messzire attól a helytől, ahol az imént Armandot elfogták. Felvitték őt a kastélyba s erről jelentést tettek a lordnak. — Jól van, — mondotta az utóbbi sötét arccal. •— Ezt nem hittem volna! Holnapig maradjon minden úgy, amint van. Mindenki le volt verve, csak Etelka ujjongott. Lady Balmoral most már lehetetlenné van téve. Most már bizonyos, hogy nem maradhat meg tovább a háznál. A történtek után nem teheti a lord, hogy ki ne adja az utat neki! — Elértem, amit akartam, — gondolta magában diadalmasan. — Az első lépés meg van téve! Viktoria le van győzve. Ha ő ki lesz buktatva a házból, akkor kifeszitett vitorlákkal megyek neki a főcélnak. A lordot többé ki nem eresztem a hálómból. Most vagy soha! Egy-két hét múlva lady Parley leszek! Akarom és ennek meg is kell lennie! Akkor aztán kikacagom ellenségeimet és fittyet hányok az egész világnak. Mint Parley ladyhez senki sem férhet hozzám ! 4fr LI. FEJEZET Megtörve Az egész ház talpon volt. Ilyen éjszakája még nem volt ennek a magányos kastélynak. Egy féléjszakán át tolvajokat kerestek a parkban, végre is a ladyt találták meg eszméletlen állapotban. Mikép történhetett ez? Miért ment le a lady éjnek idején a kertibe? Mit kereshetett ott? Talán őt is a tolvajok ütötték le a lábáról? Vagy valami egyéb történt ? Egész éjjel senki se hunyta be a szemét, a cselédek összebújtak s az esetet tárgyalták, melyet sehogy sem bírtak maguknak magyarázni. Viktoria csak reggel tért magához. Két szobalány virrasztóit ágyánál s homlokát végig simítva azon látszott tűnődni, hogy voltaképp mi is történt vele? i i Ekkor lépett be a kulcsárné. Ez a jó asszony szintén már régen állott a lord szolgálatában s őszinte hive volt Viktóriának. A lady felsóhajtott, midőn őt meglátta. — Az Istenért, lady, — szólalt meg a kulcsárné. Mit csinált!? Hogy tudott ilyen csőcselékkel érintkezésbe lépni? —• Én nem csináltam semmit, — felelt gyönge hangon Viktoria. — Mind csupa rágalom, amit miss Etelka felhoz ellenem. — De a tolvajok egyikét már megfogták, mint hallom! — Oh, tehát azt tételezik fel rólam, hogy tolvajokkal szövetkezem? — kiáltott fel a lady fájdalmasan. — Minek ment hát le a kertbe? A kerítésen emberek másztak be — ilyesmit csakis tolvajok szoktak véghez vinni. Igazán sajnálom önt, lady. Nagy busán távozott a jó asszony a szobából. A lady most hirtelen felemelkedett. — Az Istenért, mit akar? — kérdezte a szobalány. — Mennem kell! — De kegyed beteg! Talán még tífuszt is kap a hülés következtében. Alighanem pár óráig feküdt a nyirkos, hideg földön! — Mennem kell, ha mondom, — jelentette ki Viktoria. Fel is öltözött. Feje. zúgott, halántéka lüktetett, kezei remegtek. E pillanatban nem tudta, mi lesz belőle, de annyit tudott, hogy itt többé maradása nincsen. Lehetetlen, hogy még egyszer a lord szeme elé lépjen. Most jött John s tudtára adta neki, hogy a lord még az éjjel többször utána küldött s ma reggel okvetlenül beszélni akar vele. Majd a szobalányokhoz fordult s kiküldte őket a szobából. — Talán bizony el akart menni? — kérdezte Viktóriához fordulva. — El! — válaszolt a lady. — Rzzal a személlyel nem akarok tovább egy fedél alatt lakni. A lord előtt tökéletesen befeketített engem. Nem akarom bevárni, mig elküldenek. Inkább magamtól megyek! — Azt bizony ne tegye, lady! Nem kell mindjárt meghátrálni, mert az annak a jele lenne, hogy bűnösnek érzi magát. — Nem vagyok az! — Mondja meg hát, mi van a dologban? Csakugyan a fia az, akit elfogtak? — Az! — rebegte a lady. — Tehát csakugyan a kastélyban volt a ficsur? — Itt volt. A szobámban rejtőzött egész nap! — Hová bújhatott, hogy én nem láttam? Viktoria a kandallóra mutatott. — Micsoda? Talán csak nem a kandallóban? — kérdezte John. — De igen! — bólintott fejével Viktoria. • — És mit keresett itt a fickó? — Pénzt akart kicsikarni tőlem . — Csak ezt? Egyebet nem akart? Viktoria hallgatott. Erre igy szólt John: — Lady, mondjon el nekem őszintén mindent. Én közbenjárója akarok lenni, de nem szeretném, ha azután hazugságban kellene maradnom. — Legyen nyugodt! — pénzt akart. — És adott neki? — Nem állhattam meg, hogy ne adjak. Nem szabadulhattam tőle máskép! — De akkor miért ténfergett még a fickó a kertben? Nem tudott mindjárt elmenni? A lady erre csak a vállát vonta, annak a jeléül, ihogy nem tud mit mondani. — Valami terve volt annak a fickónak! — mondotta most John. — Nem-e miss Etelka ellen forralt valaipit? Viktoria megint hallgatót. Csak nem vallhatta be, hogy Etelkát akarták ártalmatlanná tenni s bízott abban, hogy fia sem fog vallani. — Most tehát menjen ő lordságához, — folytatta John. — ő már várja. Neki is rossz éjszakája volt és bizonyára igen mogorva és haragos lesz! — Nem megyek hozzá! — mondotta a lady. — Érzem, hogy nem tehetem ezt! — Bátorság, lady! Majd én előre megyek s ha lehet, hangulatot keltek a lordnál kegyed érdekében. El is ment. A lord, ahogy hozzá belépett, mindjárt rá támadt: —Miért nem küldöd ide Viktóriát? — Már jön, lord! John nem mozdult. — Nos, mi bajod még? — kérdezte a lord öszszeráncolva szemöldökét. — Kegyelmet akarok kérni, lord . . . Etelka, aki jelen volt, legott szavába vágott: — Erről még most nem lehet szó, — kegyelmet csak ítélethozatal után szokás gyakorolni! Viktóriát tehát előbb el kell Ítélni. Johnt bosszantotta ez a beszéd. — Bocsánat miss, én ő lordságához fordultam kegyelemért s onnan várom a feleletet. Erre kifakadt Etelka: — Amit mondok, azt mindig ő lordsága nevében mondom! És maga ez előtt meghajolni tartozik! A lord csendet intett kezével. Aztán John felé fordult: — Minő kegyelmet akarsz kikérni? — Azt, lord, hogy már egyszer négy szem között beszélhetnék lorclságoddal. — Mit négyszemezel nekem folyton? — kiáltott a lord türelmetlenül. — Beszélj! Hiszen az nem lehet olyan titok, hogy unokahugom nem hallhatná. — Tudom már, mit akar, — szólt közbe Etelka. — Könyörögni akar Viktóriáért. Pedig ez az aszszony nem érdemli meg. Az egy kétes erkölcsű aszszony. — Mindenesetre van olyan becsületes, mint . . . A többit elharapta. Etelka azonban megértette s bősz pillantást vetett rá. — Még engem is merészel lekicsinyelni? — kiáltott oly indulatosan, hogy a kezében levő legyezőt I csaknem hozzá vágta. — Csend legyen, intett kezével a lord. Hallgass Etelka! — De kérem, ki hallgathatna, mikor gyanúsítani merészel? Ilyenkor csak az hallgat, aki bűnösnek érzi magát. — Kérlek viseld magad csendesen, Etelka! — szólt a lord indulatosan. — Bizonyára elégtételt szerzek neked, ha látom, hogy valaki alaptalanul sérteni akarna. Johnhoz fordulva hozzá tette: — Beszélj öreg! — Lord, megjegyezni bátorkodom,' hogy lady Viktoria talán mégis többet érdemelne régi hü szolgálataiért. — Ebben igazad van! — felelt a lord. — Csakis régi hü szolgálataira való tekintettel van ő még itt! És most meg akarom szigorúan vizsgálni a dolgot. Meg akarom tudni, mit keresett itt az a fickó s ahhoz képest hozok Ítéletet. És most ne vesztegessünk erről szót. Add tudtára Viktóriának, hogy tüstént jöjjön ide. John tehát elment. A szegény öreg el volt keseredve s emiatti keservében el is felejtette a ladyt figyelmeztetni arra, hogy Etelka is a lordnál van. Midőn tehát lady Malmoral belépett, arca halálsápadt lett Etelka láttára. — Ez a kígyó mindenütt jelen van s egy percre sem ereszti ki karmai közül a lordot, — gondolta magában. Parley azonban az utolsó pillanatban mégis mást gondolt s igy szólt Etelkához fordulva: — Hagyj kérlek magunkra! — De kérlek, bácsikám, csak nem fogtok titkos dolgokról tárgyalni? — Bizonyára nem, mindamellett határozott kívánságom az, hogy elmenj! Etelka tehát duzzogva távozott, de azért a mellékszobátan megállóit és hallgatódzott. — Viktoria, kénytelen vagyok öntől az éjjel történtekre nézve felvilágosítást kérni — de még ezen felül arra is felhívom, igazolja magát. Úgy hallom, az éjjel is lent járt a parkban! Igaz ez? — Igaz! — Mit csinált ott? Mi dolga volt önnek éjnek idején a parkban? A lady hallgatott. — Nos? Miért nem felel? Annyira bűnösnek érzi magát, hogy nem talál szavakat a maga igazolására? — Lord ... — rebegte végre Viktoria, — vártam valakit. — Talán azzal az emberrel akart találkozni, aki fiának mondja magát? — Úgy van lord. — Tehát csakugyan az ön fia? — Az! — felelt a lady elhaló hangon. Pillanatnyi csend állott be. A lord e fordulat következtében rendezni látszott gondolatait. — Önnek tehát fia van, amit eddig jónak látott eltitkolni előttem. Ehhez semmi szavam. De ahhoz igen is van, hogy ez az ön fia ne tolvajmó^lra igyekezzék ide bejutni. — Nem tehettem ellene semmit, lord. Feltolta magát . . . — És mit akart? — Amit az ilyen fickók általában akarnak — pénzt! — És ön adott neki? — Mit tehettem, lord? — Mikor jött ide? — Még tegnap éjjel. — Mit hallok? — kiáltott fel a lord méltatlankodva. — És hol lappangott a fiú? — A szobámban volt egész addig, mig ismét el tudtam bocsátani feltűnés nélkül. — Akkor ő lett volna az, akivel legelőször találkája volt a parkban? — Úgy van ... — rebegte a lady a legnagyobb szorongások között. — Ez alig hihető, — felelt a lord. — Az első, akivel beszélt, egy elzüllött egyén volt, holmi csavargó ! A lady összerezzent. Az első pillanatban szólni sem tudott. — Ön ismét hallgat? — kérdezte a lord szigorúan. — Azt akarja tehát, hogy bizalmamat végkép megvonjam kegyedtől és csakugyan azt higyjem. hogy nem járt igaz utón? A lady összeszedte minden erejét és remegve szólt: — Lord, tévedés lehet a dologban. A fiam volt! — Az eset még igy sincs tisztázva, — folytatta a lord. — Ön azt mondja, hogy az a kegyed fia volt. Nekem úgy lett mondva, hogy az a bizonyos akkor elment s ön is feljött a kastélyba! Ha tehát csakugyan a kegyed fia volt, miért jött még egyszer viszsza? Miért töltötte önnél az éj hátralevő részét s a rákövetkező egész napot? — Nyilván nem birt kimenni, — rebegte lady Balmoral remegve. — Mikor ment el öntől? Hány óra lehetett akkor? — Kilenc és tiz között, lord! (Folytatjuk) FOSTER William Z. Foster, az amerikai kommunistáik 78 leves vezére, engedélyt ként arra, hogy Oroszországba utazhassion orvosi kezelésre. Itt az orvosi kezelés ímegfizetlhetetlerjül dráiga, mondta. Foster 1948 óta kommunista, összeesküvés vádija alatt áll, 11 társát többévi IbértönCJüntetésre Ítélték, die őt nem ámították bíróság elé, ment súlyos szivbetegségben szenved. STRAUSS Lewis L. Strauss kereskedelmi miniszter kinevezésiét a szenátus nem erősítette .meg, igy1 ő< kénytelen megválni az állástól, melyre Eisenhofer elnök januárban kinevezte. A fő kifogás ellene az vcilt, hogy amikor az Atombizottság elnöke volt, nem tájékoztatta kellően a nyilvánosságot. A szenátus határozatát hosszas, drámai vita előzte meg. 315 év óta nem volt ama példa, hogy a szenátus egy miniszteri kinevezést elvetett volna.. LONG Earl K. Long louisianai kormányzót elmebetegség — üldözési mánia — címén elmegyógyintézetben helyezték el, egyelőre 30 napra. Fogságban van a szanatóriumban, altban aiz államban, amelynek kormányzója. BARRYMORE Ethel Barrymore, az amerikai színpad nagyasszonya, kevéssel 80-ik születésnapja előtt meghalt. BECK Dave Beckre, a Teamsterek egykor nagyhatalmú vezérlére, újra meg újra ráijár a rúd, egyre újabb vádak és ítéletek zúdulnak a nyakába. A legújabb: Vád állá helyezték, mert 200,000 dollár “ajándékot” fogadott el a Firuehauf Trailer Co. és az Associated Transport Inc. vállalatoktól azért, hegy az unió jól viselkedjék. LIBERACE Wladziu Liberace, a zongorista, megnyerte a irágalmazási pert a Daily Mirror napilap ellen, amely azt irta róla, hogy se fiú, se lány, vagyis célzásit tett arra, hogy homoszexuális. A lapot az esküdt - biróság 8000 font sterling pénzbírságra ítélte. DE VALERA | Írországban isck pcFátikuis van, de csak egy nélkülözhetetlen: Eaimon ide Valera, aki ,77 éves és majdnem vak, löT 6 óta ,a függetlenségükre féltékeny Írek forradalmi, maijd legális vezére, volt képviselő, miniszterelnök, elnök, jelenleg miniszterelnök és a múlt héten megválasztották megint a köztársaság elnökének. KÖNNYŰNEK TALÁLTATOTT WASHINGTON — Az országos súly és mérték konferencián közölték egy folyamatban tevő vizsgálat eddigi eredményét, amely szerint a íesemcgolt élelmiszerek közt nagyon sek sulyhiányt mutat. FELLENDÜLÉS WASHINGTON — Az amerikai ipari termelés a Federal Reserve Board legújabb májusi kimutatása szerint 4 százalékkal meghaladta a gazdasági válság előtti legmagasabb színvonalat, az 1957 tavaszi termelést. Most a termelés 50 százalékkal több, mint volt a koreai háború előtt, 1917-48-ban. Irta; TÖLGYESI7 MIHÁLY SZÉP ILONKA SZERENCSIÜL SZEMÉLYI HÍREK
