A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-26 / 26. szám

A TO fáöZTOE 7. OLDAL Hm — gondolá magában. — Ez szép dolog. Már most nem tudom mit csináljak. Megvárom, mig visz­­sza tér, vagy-utána menjek? Ejmit, — mormogta magában. — Én nem várok. Csak nem virrasztók egész éjen át. Úgy mondta, hogy jelentsem neki, fent van-e még a lady! Én tehát jelenteni fogom neki ott, ahol találom. Felment tehát Etelka lakosztályába. A szoba­­leány éppen nem volt az előszobában. Nem volt te­hát senki, aki őt bejelentse. John tétovázva ácsorgott egy darabig. Végre azonban rászánta magát és benyitott. A lordot igen bizalmas együttlétben találta Etel­kával, de úgy tett, mintha mit sem látott volna s meg­­állott az ajtónál, mint a cövek. — Mi hirt hozol, John? — kérdezte a lord. — A lady nincs sehol, lord. — Mit beszélsz? — A ladyt nem találjuk az egész házban. — No lám, — szólt Etelka diadalmasan. — Eb­ben is nekem lett igazam. Bizonyosan lement a kertbe. A lord elsötétült arccal fordult Johnhoz: — Keresni kell a parkban . . . azonnal! John némán meghajtotta magát s távozott. — Ennek nem jó vége lesz, — mormogta magá­ban. — Szerettem volna ő lordságát lebeszélni erről, de miss Etelka miatt nem lehetett! Hej, ez tökélete­sen hatalmába kerítette ő lordságát. Hogy találtam őket! Vén létemre a szégyentől majd kisült a szemem! És az a leányzó nem is szégyelte magát! Pfuj! Lement a parkba s keresztül kasul járta. A pa­vilonokba is benézett, de Viktóriát nem találta sehol. Kénytelen volt tehát többek segítségét igénybe ven­ni. Fáklyákkal végre rátaláltak. Ott feküdt eszmélet­lenül nem messzire attól a helytől, ahol az imént Ar­­mandot elfogták. Felvitték őt a kastélyba s erről jelentést tettek a lordnak. — Jól van, — mondotta az utóbbi sötét arccal. •— Ezt nem hittem volna! Holnapig maradjon min­den úgy, amint van. Mindenki le volt verve, csak Etelka ujjongott. Lady Balmoral most már lehetetlenné van téve. Most már bizonyos, hogy nem maradhat meg tovább a ház­nál. A történtek után nem teheti a lord, hogy ki ne adja az utat neki! — Elértem, amit akartam, — gondolta magá­ban diadalmasan. — Az első lépés meg van téve! Vik­toria le van győzve. Ha ő ki lesz buktatva a házból, akkor kifeszitett vitorlákkal megyek neki a főcélnak. A lordot többé ki nem eresztem a hálómból. Most vagy soha! Egy-két hét múlva lady Parley leszek! Akarom és ennek meg is kell lennie! Akkor aztán ki­kacagom ellenségeimet és fittyet hányok az egész világnak. Mint Parley ladyhez senki sem férhet hoz­zám ! 4fr LI. FEJEZET Megtörve Az egész ház talpon volt. Ilyen éjszakája még nem volt ennek a magányos kastélynak. Egy féléj­szakán át tolvajokat kerestek a parkban, végre is a ladyt találták meg eszméletlen állapotban. Mikép történhetett ez? Miért ment le a lady éj­nek idején a kertibe? Mit kereshetett ott? Talán őt is a tolvajok ütötték le a lábáról? Vagy valami egyéb történt ? Egész éjjel senki se hunyta be a szemét, a cse­lédek összebújtak s az esetet tárgyalták, melyet se­hogy sem bírtak maguknak magyarázni. Viktoria csak reggel tért magához. Két szoba­lány virrasztóit ágyánál s homlokát végig simítva azon látszott tűnődni, hogy voltaképp mi is történt vele? i i Ekkor lépett be a kulcsárné. Ez a jó asszony szin­tén már régen állott a lord szolgálatában s őszinte hive volt Viktóriának. A lady felsóhajtott, midőn őt meglátta. — Az Istenért, lady, — szólalt meg a kulcsárné. Mit csinált!? Hogy tudott ilyen csőcselékkel érint­kezésbe lépni? —• Én nem csináltam semmit, — felelt gyönge hangon Viktoria. — Mind csupa rágalom, amit miss Etelka felhoz ellenem. — De a tolvajok egyikét már megfogták, mint hallom! — Oh, tehát azt tételezik fel rólam, hogy tol­vajokkal szövetkezem? — kiáltott fel a lady fájdal­masan. — Minek ment hát le a kertbe? A kerítésen em­berek másztak be — ilyesmit csakis tolvajok szoktak véghez vinni. Igazán sajnálom önt, lady. Nagy busán távozott a jó asszony a szobából. A lady most hirtelen felemelkedett. — Az Istenért, mit akar? — kérdezte a szoba­lány. — Mennem kell! — De kegyed beteg! Talán még tífuszt is kap a hülés következtében. Alighanem pár óráig feküdt a nyirkos, hideg földön! — Mennem kell, ha mondom, — jelentette ki Viktoria. Fel is öltözött. Feje. zúgott, halántéka lüktetett, kezei remegtek. E pillanatban nem tudta, mi lesz be­lőle, de annyit tudott, hogy itt többé maradása nin­csen. Lehetetlen, hogy még egyszer a lord szeme elé lépjen. Most jött John s tudtára adta neki, hogy a lord még az éjjel többször utána küldött s ma reggel ok­vetlenül beszélni akar vele. Majd a szobalányokhoz fordult s kiküldte őket a szobából. — Talán bizony el akart menni? — kérdezte Viktóriához fordulva. — El! — válaszolt a lady. — Rzzal a személlyel nem akarok tovább egy fedél alatt lakni. A lord előtt tökéletesen befeketített engem. Nem akarom bevár­ni, mig elküldenek. Inkább magamtól megyek! — Azt bizony ne tegye, lady! Nem kell mindjárt meghátrálni, mert az annak a jele lenne, hogy bű­nösnek érzi magát. — Nem vagyok az! — Mondja meg hát, mi van a dologban? Csakugyan a fia az, akit elfogtak? — Az! — rebegte a lady. — Tehát csakugyan a kastélyban volt a ficsur? — Itt volt. A szobámban rejtőzött egész nap! — Hová bújhatott, hogy én nem láttam? Viktoria a kandallóra mutatott. — Micsoda? Talán csak nem a kandallóban? — kérdezte John. — De igen! — bólintott fejével Viktoria. • — És mit keresett itt a fickó? — Pénzt akart kicsikarni tőlem . — Csak ezt? Egyebet nem akart? Viktoria hallgatott. Erre igy szólt John: — Lady, mondjon el nekem őszintén mindent. Én közbenjárója akarok lenni, de nem szeretném, ha azután hazugságban kellene maradnom. — Legyen nyugodt! — pénzt akart. — És adott neki? — Nem állhattam meg, hogy ne adjak. Nem szabadulhattam tőle máskép! — De akkor miért ténfergett még a fickó a kert­ben? Nem tudott mindjárt elmenni? A lady erre csak a vállát vonta, annak a jeléül, ihogy nem tud mit mondani. — Valami terve volt annak a fickónak! — mon­dotta most John. — Nem-e miss Etelka ellen forralt valaipit? Viktoria megint hallgatót. Csak nem vallhatta be, hogy Etelkát akarták ártalmatlanná tenni s bí­zott abban, hogy fia sem fog vallani. — Most tehát menjen ő lordságához, — folytatta John. — ő már várja. Neki is rossz éjszakája volt és bizonyára igen mogorva és haragos lesz! — Nem megyek hozzá! — mondotta a lady. — Érzem, hogy nem tehetem ezt! — Bátorság, lady! Majd én előre megyek s ha lehet, hangulatot keltek a lordnál kegyed érdekében. El is ment. A lord, ahogy hozzá belépett, mind­járt rá támadt: —Miért nem küldöd ide Viktóriát? — Már jön, lord! John nem mozdult. — Nos, mi bajod még? — kérdezte a lord ösz­­szeráncolva szemöldökét. — Kegyelmet akarok kérni, lord . . . Etelka, aki jelen volt, legott szavába vágott: — Erről még most nem lehet szó, — kegyelmet csak ítélethozatal után szokás gyakorolni! Viktóriát tehát előbb el kell Ítélni. Johnt bosszantotta ez a beszéd. — Bocsánat miss, én ő lordságához fordultam kegyelemért s onnan várom a feleletet. Erre kifakadt Etelka: — Amit mondok, azt mindig ő lordsága nevé­ben mondom! És maga ez előtt meghajolni tartozik! A lord csendet intett kezével. Aztán John felé fordult: — Minő kegyelmet akarsz kikérni? — Azt, lord, hogy már egyszer négy szem kö­zött beszélhetnék lorclságoddal. — Mit négyszemezel nekem folyton? — kiál­tott a lord türelmetlenül. — Beszélj! Hiszen az nem lehet olyan titok, hogy unokahugom nem hallhatná. — Tudom már, mit akar, — szólt közbe Etelka. — Könyörögni akar Viktóriáért. Pedig ez az asz­­szony nem érdemli meg. Az egy kétes erkölcsű asz­­szony. — Mindenesetre van olyan becsületes, mint . . . A többit elharapta. Etelka azonban megértette s bősz pillantást vetett rá. — Még engem is merészel lekicsinyelni? — kiál­tott oly indulatosan, hogy a kezében levő legyezőt I csaknem hozzá vágta. — Csend legyen, intett kezével a lord. Hallgass Etelka! — De kérem, ki hallgathatna, mikor gyanúsí­tani merészel? Ilyenkor csak az hallgat, aki bűnös­nek érzi magát. — Kérlek viseld magad csendesen, Etelka! — szólt a lord indulatosan. — Bizonyára elégtételt szer­zek neked, ha látom, hogy valaki alaptalanul sér­teni akarna. Johnhoz fordulva hozzá tette: — Beszélj öreg! — Lord, megjegyezni bátorkodom,' hogy lady Viktoria talán mégis többet érdemelne régi hü szol­gálataiért. — Ebben igazad van! — felelt a lord. — Csakis régi hü szolgálataira való tekintettel van ő még itt! És most meg akarom szigorúan vizsgálni a dolgot. Meg akarom tudni, mit keresett itt az a fickó s ah­hoz képest hozok Ítéletet. És most ne vesztegessünk erről szót. Add tudtára Viktóriának, hogy tüstént jöjjön ide. John tehát elment. A szegény öreg el volt kese­redve s emiatti keservében el is felejtette a ladyt fi­gyelmeztetni arra, hogy Etelka is a lordnál van. Midőn tehát lady Malmoral belépett, arca halál­sápadt lett Etelka láttára. — Ez a kígyó mindenütt jelen van s egy percre sem ereszti ki karmai közül a lordot, — gondolta magában. Parley azonban az utolsó pillanatban mégis mást gondolt s igy szólt Etelkához fordulva: — Hagyj kérlek magunkra! — De kérlek, bácsikám, csak nem fogtok titkos dolgokról tárgyalni? — Bizonyára nem, mindamellett határozott kí­vánságom az, hogy elmenj! Etelka tehát duzzogva távozott, de azért a mel­­lékszobátan megállóit és hallgatódzott. — Viktoria, kénytelen vagyok öntől az éjjel tör­téntekre nézve felvilágosítást kérni — de még ezen felül arra is felhívom, igazolja magát. Úgy hallom, az éjjel is lent járt a parkban! Igaz ez? — Igaz! — Mit csinált ott? Mi dolga volt önnek éjnek idején a parkban? A lady hallgatott. — Nos? Miért nem felel? Annyira bűnösnek érzi magát, hogy nem talál szavakat a maga igazo­lására? — Lord ... — rebegte végre Viktoria, — vár­tam valakit. — Talán azzal az emberrel akart találkozni, aki fiának mondja magát? — Úgy van lord. — Tehát csakugyan az ön fia? — Az! — felelt a lady elhaló hangon. Pillanatnyi csend állott be. A lord e fordulat következtében rendezni látszott gondolatait. — Önnek tehát fia van, amit eddig jónak látott eltitkolni előttem. Ehhez semmi szavam. De ahhoz igen is van, hogy ez az ön fia ne tolvajmó^lra igye­kezzék ide bejutni. — Nem tehettem ellene semmit, lord. Feltolta magát . . . — És mit akart? — Amit az ilyen fickók általában akarnak — pénzt! — És ön adott neki? — Mit tehettem, lord? — Mikor jött ide? — Még tegnap éjjel. — Mit hallok? — kiáltott fel a lord méltatlan­kodva. — És hol lappangott a fiú? — A szobámban volt egész addig, mig ismét el tudtam bocsátani feltűnés nélkül. — Akkor ő lett volna az, akivel legelőször talál­kája volt a parkban? — Úgy van ... — rebegte a lady a legnagyobb szorongások között. — Ez alig hihető, — felelt a lord. — Az első, akivel beszélt, egy elzüllött egyén volt, holmi csa­vargó ! A lady összerezzent. Az első pillanatban szólni sem tudott. — Ön ismét hallgat? — kérdezte a lord szigo­rúan. — Azt akarja tehát, hogy bizalmamat végkép megvonjam kegyedtől és csakugyan azt higyjem. hogy nem járt igaz utón? A lady összeszedte minden erejét és remegve szólt: — Lord, tévedés lehet a dologban. A fiam volt! — Az eset még igy sincs tisztázva, — folytatta a lord. — Ön azt mondja, hogy az a kegyed fia volt. Nekem úgy lett mondva, hogy az a bizonyos akkor elment s ön is feljött a kastélyba! Ha tehát csak­ugyan a kegyed fia volt, miért jött még egyszer visz­­sza? Miért töltötte önnél az éj hátralevő részét s a rákövetkező egész napot? — Nyilván nem birt kimenni, — rebegte lady Balmoral remegve. — Mikor ment el öntől? Hány óra lehetett ak­kor? — Kilenc és tiz között, lord! (Folytatjuk) FOSTER William Z. Foster, az ame­rikai kommunistáik 78 leves vezére, engedélyt ként arra, hogy Oroszországba utazhas­­sion orvosi kezelésre. Itt az orvosi kezelés ímegfizetlhetet­­lerjül dráiga, mondta. Foster 1948 óta kommunista, össze­esküvés vádija alatt áll, 11 társát többévi IbértönCJünte­­tésre Ítélték, die őt nem ámí­tották bíróság elé, ment sú­lyos szivbetegségben szen­ved. STRAUSS Lewis L. Strauss kereske­delmi miniszter kinevezésiét a szenátus nem erősítette .meg, igy1 ő< kénytelen megvál­ni az állástól, melyre Eisen­­hofer elnök januárban kine­vezte. A fő kifogás ellene az vcilt, hogy amikor az Atom­­bizottság elnöke volt, nem tá­jékoztatta kellően a nyilvá­nosságot. A szenátus határo­zatát hosszas, drámai vita előzte meg. 315 év óta nem volt ama példa, hogy a sze­nátus egy miniszteri kineve­zést elvetett volna.. LONG Earl K. Long louisianai kormányzót elmebetegség — üldözési mánia — címén elme­gyógyintézetben helyezték el, egyelőre 30 napra. Fogságban van a szanatóriumban, altban aiz államban, amelynek kor­mányzója. BARRYMORE Ethel Barrymore, az ame­rikai színpad nagyasszonya, kevéssel 80-ik születésnapja előtt meghalt. BECK Dave Beckre, a Teamsterek egykor nagyhatalmú vezérlé­re, újra meg újra ráijár a rúd, egyre újabb vádak és íté­letek zúdulnak a nyakába. A legújabb: Vád állá helyezték, mert 200,000 dollár “ajándé­kot” fogadott el a Firuehauf Trailer Co. és az Associated Transport Inc. vállalatoktól azért, hegy az unió jól visel­kedjék. LIBERACE Wladziu Liberace, a zongo­rista, megnyerte a irágalma­­zási pert a Daily Mirror napi­lap ellen, amely azt irta róla, hogy se fiú, se lány, vagyis célzásit tett arra, hogy homo­szexuális. A lapot az esküdt - biróság 8000 font sterling pénzbírságra ítélte. DE VALERA | Írországban isck pcFátikuis van, de csak egy nélkülözhe­tetlen: Eaimon ide Valera, aki ,77 éves és majdnem vak, löT 6 óta ,a függetlenségükre fél­tékeny Írek forradalmi, maijd legális vezére, volt képviselő, miniszterelnök, elnök, jelen­leg miniszterelnök és a múlt héten megválasztották meg­int a köztársaság elnökének. KÖNNYŰNEK TALÁLTATOTT WASHINGTON — Az or­szágos súly és mérték konfe­rencián közölték egy folya­matban tevő vizsgálat eddigi eredményét, amely szerint a íesemcgolt élelmiszerek közt nagyon sek sulyhiányt mutat. FELLENDÜLÉS WASHINGTON — Az ame­rikai ipari termelés a Fede­ral Reserve Board legújabb májusi kimutatása szerint 4 százalékkal meghaladta a gaz­dasági válság előtti legmaga­sabb színvonalat, az 1957 ta­vaszi termelést. Most a ter­melés 50 százalékkal több, mint volt a koreai háború előtt, 1917-48-ban. Irta; TÖLGYESI7 MIHÁLY SZÉP ILONKA SZERENCSIÜL SZEMÉLYI HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents