A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-26 / 26. szám

8. OLDAU A Jó PÁSZTOR Pünkösd után 6. vasárnap Pünkösd után 6. vasárnap EVANGÉLIUM Az amerikai tengerész őrség készítette ezt a fénykép felvételt Iceland közelében az Atlantic óceánon, ahol a szovjet tengeralattjáró megjelent a viz színén. Szent Márk 8. fej., 1—10 ♦ Ama napokban, midőn ismét hatalmas sereg va­­la együtt és nem volt mit enniük, magához hiván a tanítványait, mondván nekik: Szánom a sereget, mert im már három napja tartanak velem s nincs mit enniök, és ha étien bocsátom haza őket, ellan­kadnak az utón, mert némelyek közülök messziről jöttek. Felelék neki az Ő tanítványai: Honnan elé­­, pthetné ki az ember ezeket kenyérrel itt, a pusztá­ban ? És kérdé őket: Hány kenyeretek vagyon ? Azok pedig mondák: Hét. Erre parancsolá a seregnek, hogy telepedjék le a földre. S vevén a hét kenyeret, hálát , idván, megszegé és tanítványainak adá, hogy elé­­jök tegyék, és a sereg elé tevék. Egy kevés halacská­juk is vala, azokat is megáldá és eléjük téteté- És evének és jól lakának. S a megmaradt hulladékok­ból hét kosárra] szedtek fel. Valának pedig, akik et­ek, mintegy négyezren. És elbocsátá őket. SZENTBESZÉD A mai szent evangéliumban a sokezer embert tápláló Krisztus bámulattal tölti el az embert. — Hát hogyan? — kérdjük — a földiek meg­vetésére buzdító Krisztus most földi táplálékot is nyújt az embernek? . • . Hiszen a tömeg étlen-szom­­jan, mindenről megfeledkezve hallgatja az evangé­lium tisztán csengő szavait! De Krisztus nem feledkezik meg arról, hogy az embernek táplálékra is szüksége van. A bajbajutott ember pedig milyen könnyen hajlandó elhinni, hogy az Isten megfeledkezett róla! íme, előttük a példa, hogy az Ur sohasem feled­kezik el róluk még akkor sem, hogyha mi magunk elfeledkeznénk is magunkról. Van ugyanis isteni Gondviselés, amely kiterjed az ember minden ügyére, mert ne feledjük el, hogy semmisem történik Isten rendelése nélkül, vagy leg­alább is az Ő megengedése nélkül. Végtelenül jó és bölcs az Isten, csakis olyasmit rendel el és csakis olyasmit enged meg, ami lelkűnknek, javára válik, még ha az ember ezt nem is látja. Ezt mondotta Tóbiás is fájdalmai között, mi­kor mindene elpusztult már és ráadásul oly súlyos sebeket, fekélyeket kapott, hogy a szemétdombon cserepekkel vakargatta azokat: “Igaz vagy én Uram és minden utad igazság és Ítélet.” A Bölcsesség Könyve hasonlóan ir: “A te kor­mányzásod elér végtől-végig erősen, ó Uram ,és min­dent kellemesen elrendez”. Főképen Szent Pál hangsúlyozza ezt az igazsá­got: “Tudjuk pedig, hogy az Isten mindent javára változtat azoknak, akik őt szeretik.” De hogy ezt a tanítást mi is megérthessük, szük­séges, hogy a földi élet minden eseményét az örök­kévalóság szempontjából nézzük, hisz az Isten azért küldi reánk, sokszor a földi megpróbáltatásokat, hogy megjutalmazhasson a másvilágon. Minden az örök cél szolgálatában áll. Még a rossz is, a szenvedés is arra szolgál, hogy megtisztítsa lelkünket a bűn következményeitől és alkalmat adjon érdemgyüjtés­­re. Nehéz időket élünk most. A rossz gazdasági vi­szony megcsappantotta a kereseti lehetőségeket, csökkentette a munkaalkalmakat. Mindenki kesereg és panaszkodik, mert nem tudja, mit hoz a jövő szá­mára. A hitből élő ember nagyon jól tudja, hogy, köte­lessége mindenben Isten akaratában belenyugodni ügy a jó-, mint a balsorsban, az idők viszontagságai­ban, sorscsapásban, nyomorúságban épen úgy, mint bőségben. El kell mondnunk a türelmes Jobbal: “Ha a jó­kat elvettük Isten kezéből, a rosszakat miért ne ve­gyük el?” ‘ És ha mindent megtettünk, amit tehettünk, le­gyünk nyugodtak, az Isten jósága segítségünkre siet és nem küld reánk megpróbáltatásokat — erőnkön felül-KAPITALISTA KIZSÁKMÁNYOLÁS Az amerikai-orosz kulturcsere jegyében az oro­szok most New Yorkban, a Coliseumban, kiállitást ren­deznek, júliusban pedig amerikai kiállitás lesz Moszk­vában. Az amerikai kiállitás költségei körülbelül öt millió dollárt tesznek ki, az oroszok tiz millió dollárt költenek erre a propagandára. Az orosz kiállitás igazgatója, Mazhulo, a sajtó kép­viselői előtt úgy nyilatkozott, hogy a kiállitás költsé­gei magasabbak, mint számitották. A kiállitásnál fog­lalkoztatott amerikai munkások bérei okozzák a ma­gas kiadásokat. Manzhulo jelentheti Kruscsevnek, Mikojánnak és a többieknek, hogy hazugság az, amit ők hirdetnek, hogy Amerikában a munkásokat kizsákmányolják. Összehasonlitó adatokkal is fog szolgálni Manzhulo a moszkvai propagandistáknak. A középkorban, de még az újkor kezdődő századaiban is az emberek rettenetesen so­kat ittak. Mi volt az oka? Le­het, hogy a rossz kutvizet pó­tolták nemesebb nedűvel, le­het az is, hogy a régi orvos­tudomány a borban neveze­tes gyógyító erőt sejtett, oly annyira, hogy tudományos értekezések ajánlották a ha­vonként egyszeri lerészege­­dést, mint a szervezet általá­nos megtisztítását. Érthető, hogy ez az orvosi tanács a legnagyobb népsze­rűségre tett szert s az egész­ségükre különösen kényes férfiak a tisztitó műveleteket naponkint is végrehajtották. Magát a részegséget nem tartották szégyennek, az volt HÚSZ ÉVE PÜSPÖK DUDÁS MIKLÓS HAJ'DUDOROG. — Húsz évvel ezelőtt, 1939 május 14- én szentelte görög katolikus püspökké Dr. Dudás Miklóst Serédi Jusztinián bíboros esz­tergomi érsek, Magyarország prímása. Dudás Miklós a magyar püspöki karnak ekkor és so­káig a legfiatalabb tagja volt. 1902-ben született Máriapó tson, 1921-ben lépett a bazili­­ta rendbe, amely 1924-ben Rómába küldte az ottani köz­ponti rendházba s a XIII. Ger­gely pápáról elnevezett egye­temre, ahol 1928jban szerez­te meg, kitüntetéssel, a dok­tori rangot. A teológia egye­temes kérdései érdekelték ezeknek lett a szaktudósa. 1925-ben tette le a nagyfoga­dalmat és 1927-ben szentelte pappá püspöke, Miklósy Ist­ván. Doktorátusa után rendje magyarországi rendtartomá­nyának novicius-mestere lett s már fiatalon az ő nevéhez fűződött a rendi tudományos képzés reformja, modernizá­lása. Ugyanakkor az egész or­szágban ismert nevű missziós szónok volt s lelkigyakorla­tok vezetője. Áldozópapságá nak 12 éve alatt mintegy 7C missziót és lelkigyakorlatot vezetett. Mindössze 37 éves volt amikor püspökké lett. Egy­házmegyéje tulaj donképper bele van ágyazva a többúpüs pökségek közé, s a Dunától az ország északi és keleti hatá­ráig ér. Egyházmegye-kor­mányzatához a görög katoli­kus plébániák és lelkészségek számának jelentős megszapo­­ritása fűződik, s papjai kép­zésének a modern kor igényei­hez való alkalmazása. a fő, hogy a berugás módsze­resen történjék. Az ivást Eu­rópában a régi időkben ép­­ugy szabályokhoz kötötték, mint a görögök és rómaiak. Legáltalánosabb volt az ősi ivászati regula: a köszöntés. Ennek kapcsán ittak minden elképzelhető dologra: egymás egészségére, holtak emlékére, a haza üdvére, ellenség pusz­tulására. Cserey Mihály meg is rója ezt az áldatlan szo­kást: egyenesen a mértékte­len ivásnak tudja a török ve­­veszelmet. “Addig ivék a szegény ma­gyar, — írja —, amig a józan­­életű pogány török elboritá szegény hazánkat s megitatá velünk a magunk vérünket s mi mégsem tudunk tanulni, hanem pohár mellett való kö­­szönetekkel akarjuk a török császár hadát megverni, amint helyesen mondja Páz­mány Páter: amennyi bort megivott eddig a magyar a török veszedelemért, ha mint egy mély völgybe töltötték volna s a török császár tábo­rát odavinnék, ki nem tudná­nak jönni, c-tt fulladnának meg a borban. Nem is tartják már véteknek a magyarok. Ha valaki egészségiért elkö­szönik rád a pahárt s meg nem ihatod, halálos ellensé­geddé teszed; csúfolják, gya­­lúzzák s még az asztaltól is kivetik.” Pedig ha már a magyarok - megitta bor egy mély völgyet töltött volna meg, úgy a töb­bi európai népről, különösen a németekről bízvást azt monühatnók, hogy annyi bort és sört ittak össze, amennyi a Danakil- sivatag medencéjét is megtöltötte volna. De ezt a rengeteg italt mind kellő formák között fo­gadták be a gégék. A felkö­szöntés kereteit a legszélsőbb határokig bővitették ki. Mi­kor Európa népei még pogá­­nyok voltak, az isteneik és hőseik tiszteletére ittak á ezt a szokást megőrizték a ke­­resztség felvétele után is .az­zal a különbséggel, hogy a poharazás immár a a szentek emlékére történt. A papság hiába küzdött a szokás ellen, kénytelen volt azzal beérni, hogy legalább a felköszöntött szentek számát korlátozza. Különösen Szent Ulrik, Márton, István, Mi­hály, Miklós és János volt kénytelen a megtiszteltetés kétes dicsőségét tűrni. A szent János emlékére ürí­tendő pohár szokása máig is fennmaradt. A szokás erede­tét abban a legendában lehet keresni, amely szerint János evangélista egy méregpoha­rat keresztvetéssel megáldott s azután ártalom nélkül ki­ürítette. Sok helyütt decem­ber 27-én, János napján, a gazda mindegyik hordójából vesz valamicskét, a templom­ban megáldatja s a hordókba visszatölti. Ezzel — gnodolja — megakadályozza a bor romlását s bátran kínálhatja belőle a távozó vendéget. PESTI KIS KRÓNIKA A sztálinvárosi gáz távve­zetéken jut el a fővárosba. A 70 kilométer hosszú gázve­zeték építését nagymérték­ben gépesítették. A 300 milli­méter átmérőjű vascsöveket különleges rakodógéppel szál­lítják a budapest-pécsi or­szágút mentén kijelölt nyom­vonalhoz. Eddig a csöveket körülbelül 20 kilométer hosz­­szuságban rakták le a nyom­vonal mellé, a hegesztéssel pedig már Adony határába értek. A szovjet árokásógép csak a napokban látott mun­kához, de máris 5 kilométer hosszú árkot készített. Csü­törtökön látott munkához a lánctalpas sztálinyec, amely az összehegesztett és szigetelt csöveket az árokba fekteti. Az első napon körülbelül 800 méter hosszú csövet fekte­tett le. * Főnyereménnyel húzták ki a 11-ik sorozat 05879 számú sorsjegyet, de a szerencsés nyerőnek nem adták ki a megnyert Zetor traktort, mert nem tudja felmutatni a nyerő sorsjegyét. Eldobta azt. így történt a dolog: Az őszi mezőgazdasági kiállitás sorsjátékára mindenütt a vi­déken árusítottak sorsjegye­ket. A gödöllői járásban levő Szada községben senkinek se kellett sorsjegy. Amikor er­ről értesült Tóth Rezső, az Előre kolhoz könyvelője, azt mondta, ez szégyen, a falu becsületének megmentésére legalább egy sorsjegyet meg kell venni. A községi tanács elnöke, aki a száz sorsjegy­ből álló sorozatot éppen vitte már Gödöllő felé, hogy elszá­moljon, kitépte a sorozatból a 05879 számú sorsjegyet és Tóth Rezső megvette azt. A húzás után Tóth Rezső a postahivatalban, átfutotta a kisebb nyeremények listáját. DÁVID SZÓL GÓLIÁTHOZ A hidrogénbombás szovjet fenyegetési marathon­­ja során célbavette azt a kis országot, amelynek tör­ténelméből származik a marathon versenyfutás: Gö­rögországot. Kruscsev fenyegetésére, hogy háború ese­tén tönkrelöveti Görögországot, ha most azonnal nem lép ki a nyugati szövetségből, ha rakétabázisokat állít fel és ha nem fogadja el a szovjet ajánlatát, hogy a Bal­kánon seholse állítsanak fel rakétabázisokat. A görög kormány a rettenetes fenyegetésre ezzel felelt: A rakétabázis tilalom nem egyéb, mint propa­gandafrázis, amely mögött az a szovjet igyekvés húzó­dik meg, hogy gyengítse a nyugati védelmi szövetsé­get, amely egyben Görögország védelme. A görög Dávid nem fél az orosz Góliáttól. a nagyobbakról biztosra vet­te, hogy az ő sorsjegyének száma nincs köztük. Mint­hogy kis nyereményt nem tá­lát a listán, eldobta a sorsje­gyet. BOMBAS BOLOND Bostonban a rapid transit vonat egyik magaslati állo­mását leiveigcb© röpítette egy iházikászitésrü bonniba, ameílyeit nyilvánvalóan egy őrült he­lyezett el egy nyilvános ru­határi szekrényben. 38 ember megsérült, közülülk három sú­lyosan. EVANGÉLIUM Szent Máté 9. rész, 29. Azon időben bemenvén Jézus a hajócskába, átkele a tengeren és jőve az ő városába. S ime hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. S látván Jézus azoknak hitét s mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid. És ime néme­lyek az írástudók közül mondák magukban: Ez ká­romkodik. S látván Jézus az ő gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszokat sziveitekben? Kérdem tőletek: Mi könnyebb, mondani-e megbocsájttatnak neked a bűneid, vagy pedig mondani* Kelj fel és járj? . . • Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiá­nak hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátá­sára, akkor mondá az inaszakadt embernek: Kelj fel, vedd ágyadat és menj házadba. És felkelve és haza méné, látván pedig ezt a seregek, megfélemlé­­nek és dicsőiték az Istent, aki ily hatalmat adott az embereknek. SZENTBESZÉD Az írástudók nem tartották Krisztust Istennek, hanem csak embernek és e tévelyben állandóan meg­maradtak; ennélfogva tehát folytonosan üldözték az Urat, egészen a kereszthaláláig. És látván Jézus az Írástudók gondolatait, mondá: miért gondoltok go­noszát sziveitekben? Mi könnyebb, mondani-e: Megbocsáttatnak neked a bűneid, vagy mondani: Kelj fel és járj? . . . Isten részéről mind a kettő könnyű, mert mind­két ténykedés csodamüvelet, melyhez Isten minden­ható erejére van szükség. A tehetetlen ember pedig egyiket sem viheti véghez; de az Írástudók előtt ta­lán nehezebbnek látszott a beteget egy szóval meg­gyógyítani, mivel ezzel semmi csalás nem lehetett összekötve . . . Jézus tehát az előttük nehezebbnek látszó dolog véghezvitele által meg akarta nekik mutatni, hogy ami előttük kevésbbé nehéznek látszik, azt is meg­teheti, vagyis a bűnöket is megbocsáthatja. Krisztus nemcsak mint Isten bocsátotta meg a tűnőket, de mint ember is, mivel emberi természete íz isteni természettel egy isteni személyben egye­sült s a Fiuisten második személyében állott: azért az egész világ bűneiért elegei tehetett az Ur; ennél­fogva Isten után a legfőbb tekintély és hatalom a bűnök megbocsátására vonatkozólag Krisztusnak adatott; — ezen tekintélyt és hatalmat másokra, tud­niillik a papokra is átruházta az Ur, hogy ők is megbocsáthassák a bűnöket. Végre mondá Jézus az inaszakadtnak: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj házadba. Az Ur Jézus va­lahányszor valami csodát vitt véghez, mindannyi­szor hozzá szokott volt valamit adni, amiből a csoda valódisága s nagysága kitűnjék- így itt megparan­csolta az .inaszakadtnak, hogy vegye fel ágyát, amely parancsnak inaszakadt készséggel engedelmeskedett s fölkele rögtön és haza méné, vállaira vevén ágyát, amint megparancsolta Krisztus és pedig a tőle nyert teljes egészség jeléül. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték az Istent, aki ilyen ha­talmat adott Jézusnak, akit legtöbben csak csoda­tevő prófétának tekintenek. BIBLIAI JELENETEK Templomépiiés Judsában. LINARES, Mexico. — Csodával határos, ami itt egy bárban történt: Tisztek és katonák három óra hosz­­szat veszekedtek, lövöldöztek egymásra és a három­órás tűzharcban csak egy hadnagy esett el, mindössze négyen sebesültek meg. Szent János áldása Irta: VÉGH ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents