A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-12 / 24. szám

A JÓ PÁSZTOR 3. OLDAL Napoleon őszinte vallomásai 1815-ben Elba szigetén történt, ahol Napoleon száműzetésben élt. Broughton lord, aki az irodalmi vi­lágban Hobhouse néven lett ismeretessé, naplójában •feljegyezte a találkozást, amely a francia császár és egy M. nevű barátja közt folyt le. Ez az ur 1815 január hó­napjában egyenesen azért utazott Elba szigetére, hogy lássa az angolok rettegett és gyűlölt ellenségét. Napo­leon császár Bertrand kíséretében kilovagolt és az an­gol útjába állott és úgy köszöntötte, hogy észrevétesse magát.­— Kicsoda ön? — kérdezte a császár. — Angol vagyok. — Miért jött ide? — Csak azért, hogy lássam felségedet. — Tud valami újságot Párisból? — Nem sokat. Elfogtak vagy harminc embert és megkettőztették a testőrséget. — Hallja Bertrand? — kiáltott fel a császár és az­tán oda fordult az angolhoz: — Jöjjön csak velem, ad­janak lovat alája. Ezután Napoleon megindult San Martino felé. Út­közben ezt kérdezte az angoltól: — Mi a véleménye Franciaország állapotáról? — Felség, az éjjel vihar volt. Ma nincs szél, de a tenger még nyugtalan. — Jól megfelelt, — szólt Napoleon. Amint San Martinoba érkeztek, bevezette az an­golt egy kis szobába, bezárkózott vele és a következő társalgás fejlődött ki köztük: — Most, hogy egyedül vagyunk, — szólt a császár, — megkérdezhet tőlem, amit akar. Felelni fogok min­denre. — Miért maradt annyi ideig Moszkvában? — Harminc éven át figyeltem a meteorológiai fel­jegyzéseket. De 1812 telén öt héttel hamarabb köszön­tött be a tél, mint más esztendőkben. Ezt nem láthattam előre. Hibát követtem el, mint megannyiszor hosszú közéleti és katonai pályámon, talán tizet is naponta. — Bizony. Akkor is hibát követtem el, amikor Ang­liát meg akartam hóditani. Az angolok dicső nép. Min­dig mondtam, hogy csak két nagy nemzet van a vilá­gon, az angol és a francia. Mi tettek volna önök, ha ki­kötöttem volna Angliában? — Felkeltünk volna mind az utolsó szál emberig. Én, noha tele vagyok csodálattal felséged iránt, meg­mérgeztem volna. Elküldtem volna önnek néhány üveg mérgezett bort. Mindent elkövettem volna, hogy Ang­liát megszabaditsan öntől. — Igaza lett volna. Tehát ön azt gondolja, hogy Anglia nem tűrte volna el az én uralmamat? — Nem. — Miért? — Mi csodáljuk az ön lángelméjét, de két-három dolgot követett el, amit nem tudunk megbocsátani ön­nek. — És pedig? — De önnek kellemetlen volna, ha beszélnék róla. — Csak beszéljen. — Tehát Enghien herceg halála. — Ugyan, gyerekség. — Gyerekség egy ilyen embert megölni? — Persze. Minek szőtt összeesküvést Georgesszal és Pichegroval öt mérföldnyire a francia határtól? Mi­ért nem máshol? A haditanács Ítélte őt el törvényesen. Nem is éjjel lőtték agyon, hanem reggel. Azt mondot­ták, hogy kötelességem halálba küldeni. — Azt hiszem, hogy ez nem igazolja felségedet. — Jó, jó és a második? — A betegek megmérgezése. — Ez hazugság. Volt a táboromban tizennégy vagy tizenhat pestises. Összegyűjtöttem az orvosokat tanács­kozásra. Azt mondták, hogy a betegek huszonnégy óra alatt el fognak pusztulni. Elhatároztam, hogy megvá­rom ezt az időt, inkább, hogysem a törökök kezében hagyjam őket, akik orrukat és fülüket levágták volna. Az idő letelt, mindössze még egy vagy kettő volt élet­ben és ezek is meghaltak, amikor seregem elindult. Ez a vád egészen alaptalan. — És a kétezer török lemészárlása Jaffában? — Tévedés. Háromezren voltak. De jogosan jár­tam el. Foglyaim voltak. Körülzártam őket. Tudtam, hogy Jaffában vannak, elküldtem hozzájuk egy kapitá­nyomat a fehér zászlóval és azzal a felszólítással, hogy hagyják el a várost, mielőtt bevettem, mert különben kénytelen leszek kivégeztetni őket. És ők megölték a hírvivőmet, levágták a fejét és dárdára tűzték. A várost ostrommal bevettem, őket pedig ki végeztettem. Jogo­san cselekedtem. Robert Wilson és Sydney Smith, akik engem megvádoltak, ugyan igy jártak volna el. Külön­ben sem volt elegendő eleség a franciák és a törökök részére. Vagy az egyiknek, vagy a másiknak a fűbe kel­lett harapnia. Én nem haboztam. — Tudja felséged, hogy egy bolond dolgot beszél­tnek önről Angliában? I — Mi az? — De haragudni fog. Eisenhower elnök középen ül egy privát gyűlésen a Fehér Házban négy nagyha­talom külügyminisztereivel. Balról: Christian A. Herter amerikai és Maurice Cou­­ve de Murville francia; jobbról: Selwyn Lloyd angol és Andrei Gromiyko orosz külügyminiszterek. A gyűlés után Gromyko a beszélgetést kellemesnek és hasz­nosnak nevezte. A hold befolyása az emberiségre MENNYIBEN HAT MINDEN FÖLDI LÉNYRE A TITOK­ZATOS sápadt Égitest? A íhold ősi időiktől kezdve izgatta és foglalkoztatta az emberiség fantáziáját. A ró­maiak, görögök, egyiptomiak istennőként imádták az ős­korban. Afrikában a massai törzs még ma is azt tartja, hogy a hold a nap volt sze­relme. Anaxageras görög filozó­fust, aki Krisztus előtt 500 évvel élt, halálra * Ítélték, mert azt állította, hogy a hold csak egy halott, élettelen anyag. A mai csillagászat is az ellenkezőjét hiszi. Az első tudományos megállapítás liléi olasz csillagász egy sa­ját gyártmányú távcsöven 30-szorosra nagyítva látta a holdat. Galilei a holdat egy hegyes-völgyes, fátlan, sivár planétának látta, mint ahogy ma is annak látják a tudó­sok. Az első térképet a hold­ról 1647-ben egy Danzig nevű tudós rajzolta. Nem sokkal utána egy másik olasz pap­­tu'i'ós nevet adott néhány hegységnek íaz egyik hegyet Kárpátoknak nevezte). Ma már több mint 30,000 hegyet ismernek a csillagászok, a legnagyobb köztük Bailly, melynek 183 mérföld a kör­ * I zete. A legmagasabb a Leib­nitz, 35,000 láb, egy mérföld­del magasabb, mint a föld leg­magasabb hegycsúcsa, a Mi. Everest. A holdon levő sötét foltokat tengereknek, vagy tavaknak nevezik a tudósok. Némelyeknek gyönyörű, köl­tői nevű van, mint: Az Álmok Tava, A Viharok Tengere, A Béke Tengere. A legnagyobb rejtély még; ma is a tudósok szemében a vékony csatorna, vagy mes­­gye-szerü vonalak, melyek a hegyeken, keresztül vezetnek és egyes helyeken 1500 mér­föld hosszúak. A legtisztáb­ban látható a Tycho hegy kö­rül, mely egy kihunyt tűzhá­nyó. Mivel a holdnak nincs lég­köre, a holdon nincs alkony. Vagy minden ragyog, vagy minden koromsötét. A hő­mérséklet is ilyen szélsősé­ges. Délben 214 fok meleg van, mely este mirjusz 243 fokra sülyed. A hold a legnagyobb hatást a tenger apályára és dagályá­ra gyakorolja. A költők is sokat Írtak a holdról. Edgar Allan Poe sze­rint a hold-emberkék két láb magasak és teljesen kopa­szok. Egy másik iró, H. G. Wells szerint nem emberek, hanem nálunknál sokkal in­telligensebb rovarok uralják. Az emberiség sokáig azt hitte, hogy a hold növekvése és fogyása befolyásolja a föld­művelést. A legtovább azon­ban a gyógyászat terén hittek a .hold befolyásában. A görö­gök szerint a szülés lefolyása a hold állásától függött. Ga­len szerint holdfogyatkozás idején született állatok bete­gesek és hamarosan elpusz­tulnak. A hollandusck azt tartották, hogy a kövér em­berek holdtöltekor halnak meg, a soványak holdfogyat­kozáskor. Némely orvos még ma is hisz abban, hogy az emberek idegrendszerére nagy hatás­sal van a hold. Dr. Leonard | Ravitz, a Duke egyetem taná­ra nemrég jelentést adott ki 17 emberen folytatott kísér­letéről. Hat nőt és 11 férfit tartottak 8 hónapig megfi­gyelés alatt. A kísérleti ala­nyokat 3 csoportra osztották. Az elsőbe a normális embe­reik tartoztak, a másodikba az idegesek és a harmadikba a súlyos idegbetegek. A nyolc hónapon keresztül tartó meg­figyelésekből kiderült, hogy kisebb vagy nagyobb arány­ban havonta kétszer elektro­mos hullámokat bocsátott ki magából a megfigyelés alatt állt 17 ember. Az elektromos hullámok holdfogyatlkoilás­­kor vagy holdtöltekor jelent­keztek. ] 609-ben történt, amikor Ga­— Nem én, mondja csak el. I — Azt beszélik, hogy Egyiptomban egyszer elaludt, és amikor felébredt, az egyik mamelukját valami Írásá­val találta a kezében. Felséged pisztolyt ragadott és le­­teritette. — Nem igaz. Sohasem tettem ilyet. Az én kezem épp oly tiszta ettől a vértől, akár az öné. Különben is az bolond beszéd. A mamelukom sohse feküdt velem egy szobában. Mindig külön szobája volt. E szavak után Napoleon végigmérte a szobát nagy lépésekkel és egy ideig hallgatott. Azután megint Fran­ciaország ügyeire terelte a beszélgetést. Azt mondta, hogy XVIII. Lajos jó ember, túlságosan jó a franciák­nak és hogy ő is túlságosan jó volt, emberei sorra meg­­bsalták. Az angol azután ismét egyenes kérdésekkel fordult a császárhoz: — Szerette önt Mária Lujza császárné? — A szegény aszony, de mennyire szeretett! — Milyen a római király? Szép fiú? — Istenemre, nagyon keveset láttam. Mindig a há­borúban voltam. Álig tudok róla valamit. (A római ki­rály: Napoleon fia, a Sasfiók.) — Igazán mondta felséged az orosz cárról, hogy az állat, anélkül, hogy tudna róla; ellenben a porosz király olyan állat, aki annak is tudja magát? — Nem igaz. Az orosz cár jóravaló ember, de a po­rosz király a legnagyobb barom, akit életemben láttam. Egy félóráig nézegetett és folyton az uniformisomról és a gombjaimról beszélt, úgyhogy a végén kénytelen voltam azt mondani neki: ezt talán jobb volna, ha a sza­bómtól kérdezné. — Igaz az, hogy tanácskozás közben szokása volt a székeket, sőt saját trónját is egy zsebkéssel faragcsál­ni? — Nevetséges beszéd. Mit gondol, nem volt nekem más dolgom ilyenkor, mint efféle játszadozás? Napoleon melegen érdeklődött Páris iránt és mi­kor hallotta, hogy a sast és neve kezdőbetűjét eltávolí­tották a középületekről, ezt mondta: — Kicsinyesség. Talán jobb lett volna, ha az N. betűt sohase tettem volna a középületekre. Az angol most egy kényes kérdéssel hozakodott ílő. — Igaz az, hogy felséged idegen pénzintézeteknél helyezett el nagy összegeket? ■ Napóleont nagyon bántotta ez a kérdés és élénken Vágott vissza: — Soha! Hogy hihette ezt? Mindent megtettem, hogy tönkretegyem az önök bankjait. Talleyrand ké­pes volt ilyesmire, de én soha. A beszélgetés véget ért. Napoleon biztosította ven­dégét, hogy szívesen elcsevegett vele, mert idegen em­ber neki mindig nagy szórakozás. UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC AMIT LONDON. — A British Medical Journalban Dr. J. C. Houston az idegcsillapitókról értekezik és elárul­ja a titkot, hogy orvosok önmaguknak többnyire alko­holt rendelnek idegcsillapitóul. KATMANDU, Nepal. — Füstbement a nagy terv, az ezeregyéji álom; Lynn Waldron clevelandi leány nem házasodhat be a Visnu hindu istenségtől szárma­zó nepáli királyi családba. A kormány követelésére Baszundhara Bir Nikram Sah, Mahendra király leg­fiatalabb, 36 éves öccse lemondott arról, hogy felesé­gül vegye az amerikai leányt, egy clevelandi sörgyá­ros csinos és nagymüveltségü, 22 éves leányát, akit ta­valy decemberben eljegyzett. A tervbevett házasság ellen nemcsak azért volt a kormánynak kifogása, mert ez lett volna az első eset, hogy nepáli királyi herceg polgári származású nővel lép házasságra, hanem a val­lási hagyomány is útjában állt ennek, mivelhogy a ne­páli királyi család az előkelő razsput hindu szektához tartozik és Mahendra királyt, mint a hindu hármas is­tenség második tagjának, Visnunak megtestülését tisz­telik. JERUZSÁLEM. — Itt a forgalmi lámpák nem egyszerűen zöld, vagy piros szint mutatnak, hanem a zöld lámpa egy lépkedő férfit is ábrázol, a piros pedig egyhelyben álló alakot. A napokban egy rendőr érde­kes megfigyelést tett: Egy asszony állt, állt, mig a for­galmi lámpa egyre-másra zöldre és pirosra váltakozott, nem ment át az utca másik oldalára. Mire várt? Arra, hogy a forgalmi lámpa nőt mutasson, annak jeléül, hogy most nőknek is szabad átmenni. LONDON. — Az angol arisztokrácia hiteles név­jegyzékében, “Burke’s Peerage”, a nemrég elhunyt Patrick Browne márkiról az volt feljegyezve, hogy agg­legény volt. Emiatt az özvegy rágalmazási pert indí­tott a kiadó ellen, azzal az indokolással, hogy akik ezt olvassák, azt hihetnék, hogy ő nem hites felesége, ha­nem szeretője volt a márkinak és három gyermekéről azt hiresztelhetik, hogy házasságon kívül születtek. A biró előtt egyezség jött létre, “Burke’s Peerage” pár száz dollár kártérítést fizetett. SYDNEY, Ausztrália. — Mrs. Milton Higgins, egy amerikai milliomos nagyiparos felesége két évvel ez­előtt Ausztráliában vakációzott, s ez alkalommal egy 18 éves ujságirónő felkereste őt és riportot irt róla. Semmi kétség, ebben a találkozásban kell keresni an­nak a hírnek eredetét, hogy a jövő hónapban a mos már 20 éves riporternő, Carol Cleary, Amerikába jön és megesküszik Mrs. Milton Higgins fiával. És itt ma­rad és amerikai milliomosnő lesz. Ausztráliai Hamu­pipőke és amerikai Dollárherceg regénye . . . MELBOURNE, Ausztrália. — Tab Hunter ameri­kai filmsztárt megérkezésekor megrohanták fiatal lá­nyok százai, ölelgették, csókolták, a haját cibálták, száj rúzzsal pirosra festették a kabátját, aztán le akar­ták huzni róla. A rendőrség a filmcsillagot kimentette rajongóinak ölelő karjaiból. DAR ES SALAM, Tanganyika, Afrika. — A vá­rosi tűzoltók sztrájkba léptek, mert eltiltották őket az otthoni ebédtől, az állomáson kell elfogyasztani az ebédjüket. A sztrájk idejére a rendőrség látja el a tűz­oltói szolgálatot. MOSZKVA. — A kommunista ifjúság lapja pa­naszkodik, hogy az utcákon a cigaretta automaták na­gyon alacsonyan vannak elhelyezve, úgy hogy kisfiúk is be tudnak dobni egy kopeket egy cigarettáért. Ez rontja a fiatalság erkölcseit. TOKIO. — A harakiri, az évezredes japán nemze­ti hagyomány, a belek felvágása görbe karddal, még mindig kisért. A napokban egy 26 éves taxisoffőr fél­tékenységből felvágta 22 éves szeretője hasát, aztán harakiri öngyilkosságot kísérelt meg, de még életben találták a leány holtteste mellett és megmentették. TAINA, Formosa. — Meng Csien-pinc városi ügyészt bigámia címén vád alá helyezték, mert a fele­sége április elsején rajtacsipte, amint egy vendéglőben vacsorázott egy fehérruhás fiatal nővel, aki kedves mo­sollyal köszönte meg a vendégek jókivánatait. Hát ez házasságtörés? Igen, Formosában házasságtörés. Mert tudni kell, hogy Formosában törvényes házasság jön létre, ha egy férfi egy ünnepi fehérbe öltözött nővel va­­jcsorázik nyilvános helyen és fogadja a vendégek szé­­rencsekivánatait. A vád alatt álló ügyész azzal véde­kezik, hogy azt a társasvacsorát Ko Jueh-o kisasszony uj otthonának felavatása alkalmából rendezték, háza­­sulásról szó sem volt. TOKIO. — Egy tanítónő arra az érdekes felfede­zésre jutott, hogy csibék hamarabb és erősebben híz­nak meg, ha már a második héten kopaszra nyírják őket. Két hónap után a kopasz csirkék súlya 20 száza­lékkal meghaladta a tollasok súlyát. TAIPEI, Formosa. — Évszázados hagyományok­kal szakított az Uj Élet taxivállalat: bejelentette, hogy az újonnan vásárolt 25 olasz gyártmányú taxit női sof­­főrök fogják vezetni. Az Uj Élet kompánia reméli, hogy ezután férfiak gyakrabban fognak taxiban utazni — nappal. Ugyanis a női soffőrök erkölcsének és életé­nek biztonsága kedvéért éjjel marad a régi rend: csak férfi soffőrök. Emlékezzünk a régiekről

Next

/
Thumbnails
Contents