A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-12 / 24. szám
2. oldal a jó. pásztok A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre _____________^__$6.00 fél évre________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_______________$6.00 Half Year -----------------------$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. SZÉTFOSZLOTT LEGENDÁK Alaszkáról eddig mindig csak azt hallottuk és olvastuk, hogy ott nőhiány van. Alig pár hónapja egy “jólértesült” magazine azt jelentette, hogy minden nőre átlag 14 férfi jut. Most, hogy egy valódi született alaszkai polgár járt New Yorkban, rácáfolt a közkeletű, avas babonákra. — A szóbanforgó 14 férfi közül 13 nős ember, — mondotta a jólértesült alaszkai benszülött. — Ilyenek itt is szivesen forgolódnak fiatal lányok körül. A másik rege: az igloo, amelyben az eszkimó húzódik meg népes családjával. Az alaszkai eszkimó — ez a tény — már régen nem lakik iglooban. Modern, praktikus családi házban él, légfűtéssel, hideg-meleg vizzel. Mig az eszkimók aránylag gyorsan alkalmazkodtak a modern civilizációhoz, az alaszkai indiánok lemaradtak a fejlődés expresszéről. Nyomorúságos kis falvaikban elkülönülten tengődnek és az egyetlen, ami a modern világhoz köti őket — az alkohol. A kutyák által vont szánkó szintén kiment a forgalomból, mint közlekedési eszköz. Csupán sportcélokra használják. Az eszkimó jeepen jár, vagy motoros szánon siklik. Aki tehát romantikát keres Alaszkában, az jólteszi, ha felkészül e meglepetésekre. A CSILLAGOK ÉS AZ ADÓ Azok, akik elábrándoztak és fellelkesedtek a világűrbe való kiutazás közeli lehetőségein, most nyilván úgy érzik magukat, mintha hideg vizzel öntötték volna nyakon őket. A képviselőház félbillió dollárt szavazott meg á kormány civilian space agency-je részére, hogy az elkövetkező 12 hónap alatt tanulmányozzák, mint lehet eljutni a Holdba, a Marsra, a Vénuszra. A hatalmas program kiviteléhez szükséges összeget uj adók révén fogják előteremteni. Az adót természetesen mi, az istenadta nép, fizetjük. A Project Mercury a legérdekesebb az összes drámaian izgalmas programok közül. Amerikai pilóták fognak kirepülni az űrbe, ahonnan élve remélnek viszsza térni a földre. Műholdak repülnek majd ki a csillagok közé, hogy keringjenek a föld, a hold és más bolygók körül. Mindez pénzbe, sok dollárba kerül. És mindez csupán szerény kezdet. Ha majd tényleges expedíciókra kerül a sor, akkor nőnek csak meg igazán a kiadások. A kongresszus azonban nem tréfál. Amerika első akar lenni a Tejuton. A pioneer szellem nem halt ki, sőt elevenebb, mint valaha. Ne háborogjunk hát, ha majd uj adókkal terhelnek meg benünket. Azok, akik a csillagokról álmodoztak, legalább úgy érezhetik, joguk van hozzá, mert “befizettek”. MIÉRT KÉSIK AZ ÚJSÁG? Sokszor, sajnos, nagyon sokszor panaszkodnak előfizetőink, hogy egy vagy több napi késéssel kapják kézhez az újságot. Ezen a bajon mi nem tudunk segíteni; mi idejében vonatra tesszük, postára adjuk a lapot és ettől kezdve a vonatokon és a postán múlik, hogy a lapot idejében eljuttassák a címzettekhez. A panaszokra, amelyeket a postahivatalokhoz továbbítunk, mindig Ígéretet kapunk, hogy utánanéznek a bajnak, és ha csak lehetséges, orvosolni fogják. A lapok és más postai küldemények késedelmes kikézbesítésének több oka van: kevesebb személyzet, rövidebb munkanap és még sok egyéb, amit mi nem tudunk. De van a sok egyéb közt olyasmi is, amit most már tudunk, mert a kongresszusban szóvá1 tették. íme: WASHINGTON. — A képviselőház költségmegajánlási bizottsága meghallgatta a postaügyi minisztérium jelentését —- egyebek közt — a kongresszusi szenátorok és képviselők ingyen levelezéséről. Ebből a jelentésből kitűnik, hogy a múlt évben szenátorok és képviselők 63,447,000 postai küldeményt küldtek szét ingyenesen, azonkívül az országos nyomda 6,187,000 darabot küldött a kongresszusnak. Ezért a rengeteg postai szolgálatért a postahivatalok egy centet sem kaptak. Ez az óriási szám — összesen több mint 69 millió darab — elemeire bontva azt jelenti, hogy a múlt évben a kongresszus egy-egy tagja átlagban 131,137 levelet küldött szét portómentesen. Vagy további elemeire bontva: egy-egy képviselő vagy szenátor átlag 418 levelet küldött szét minden munkanapon. A postaügyi minisztérium ezekkel az ijesztően John Foster Dulles külügyminiszteri halála után washingtoni lakására vitték. Onnan a katedrálisba, majd áz Arlington, Va.-i nemzeti temetőbe kisérték. A gyönyörű napfényes tavaszi reggelen a hatalmas budai basa kitekintett a. várkastély ablakából. A nyitott ablakon át a tavasz illatos levegője lengedezett be a budai hegyek felől. Virágos fák rengedeztek a (hegyoldalakon. A budai basa tele tüdővel szívta (be a friss levegőt. Az álomtól még lomba pillantásu szeme a várkastély aljában hömpölygő Duna ezüstös (hullámain pihent meg. Amint a Dunán úszkáló hajók játszi fordulásait nézte, elrepült szempillájáról az álom. Fürge kedve támadt, hogy paripáját megszalajtja a kedves tavaszi napon. — Hé, Musztafa! — hangosat kiáltott eHő udvari embere után. Még csak az ajtó sem nyikorgóit, mikor Musztafa a keleti drága, puha szőnyegre belépett, két kezét mellén keresztbe tette s kétrét hajolt a szolga. Szemét se merte felemelni. Kétrét hajolva várta i parancsot. — Nyergeljen fel egy század lovas katona! Vácra megyünk. Egész csapat főtiszt kisérte a basát Vácra, ahol szintén török őrség állomásozott és a szép fekvésű városiba a. budai basa is örömest elj árt mulatozni. Még nyári kastélya is volt a “csatamezők győzhetetlen párducának”, akit Irta: MÓRICZ PÁL Budára távcl Keletről parancsolt fel a török császár. Onnét hozta magával az oroszlánját is, amelyet váci kastélyában őriztetett. Mikor Vácra megérkezett a fényes csapat, nagyszerű játékokat is rehdeztetett a basa lovagjaival. Célba lövöldöztek. Lóhátról kopj át törtek. Majd karddal, páros viaskodásban mutogatták ügyességüket. Az alsóbbrendüeik pedig bírókra mentek és tülekedéssel igyekeztek kiérdemelni a basa tetszését. 1 ■— Áh, báb? — a kegyelmes basa egyszer csak ásitozni kezdett. í A váci bég- rémülten leste a nagyur kedvetlenségét, attól félt, tíágy kiesik kegyéből a basának. Azárt mézesmázos monyra húzta száját. Hizelkedőleg szólt: — Nagyiír! Legtündöklőbb fényessége a szultán trónjának! Szabad-e szjólancm? . . .-— Ne huhdkolj sokáig, hanem beszél szaporán, mit rejtegetsz a kaftánód alatt? kérdezte a basa, a tornácra kitett szőnyegtaikarós díványon félkönyökre támaszkodva. Nagyur! Van egy nagyur magyar katonárabom is . . . — Kátonarab? Honnét? — érdeklődéssel csillant fel a basa szeme. A bégnek olyan lágy volt minden szava, mintha csak ESTI DAL Irta: ZEMPLÉNI ÁRPÁD Elfordulhatsz az örömektől, Mint napjától a táj, Fölcsattog a vágy kebeledből: Bealkonyodni fáj! Áradni kezd a vak sötétség A földből kifele; Mint özönviz, úgy nő a kétség, A homály tengere. A fűszáltól a csertetőig, A bércig nő az ár; Nehéz hulláma felvetődik A csillagokra már. E csöpp szikrák, apró szigetkék Ott messze, legfelül, Ők ragyogják, ők hirdetik még, Hogy egykor kiderül. S egy hang, mi fölzeng a kebelben S a barna bokrokon, Az búgja még: az éj kietlen S az édes nap — rokon. És nem tudod: mi dal? minő hit? Napszomju szived-é? Valami lassan újra oda fordít Az örvendők felé. nagy számokkal azért ment a képviselőház költségmegajánlási bizottsága elé, hogy segítséget kérjen; 3,591,- 000 dollárt kér e rengeteg ingyenes szolgálat költségeinek megtérítésére. selyem fonalat gombolyított volna. — Ó, nagyur! Egri katona ez a rab! A basának összerándult a szemöldöke. Szeméből fojtott harag tüze lobbant fel, mert nem felejthette, -hogy midőn katonáival a meg nem hódolt magyar falvakat sarcolni járt, rajtaütöttek az egri katonák. Nemcsak a foglyokat szabadították meg, hanem sok vitézét levágták, rabul ejtették és arannyal ékes sátorával együtt az egri katonák kezére került az egész tábora. S maga is .csak lova gyorsaságának köszönhette, hogy életét megmentette. — Ügy í Hát _ egri vitézecs - ke a rab? — mordult fel a basa. Kidicsoritptta 'fehér, (hegyes fogát is. — Hát egri vitézecske a rab? Még pedig korílTí legény, — magyarázta a hizellkédő váci bég. ■-L- Majd megpuhitom én, — kiáltott fel a kegyetlen basa. — Hozzátok elő a rabot! A derék szál magyar vitézt bilincsekbe verten vezették elő. Bezzeg nem hajolt meg. A szemét se sütötte le. Bátran emelte fel a fejét. A janicsárok oldalba lökték: —- Ebhitü magyar! Térdre! Vagy talán nem ismered a hatalmas budai basát? Az egri vitéz törökül szólt oda nekik, hogy a basa is meg értse: — Dehogy is nem! Hisz mióta megszalajtottuk, a hátáról is megismerem. Térdelni meg egyedül Istene előtt szokott a magyar . . . A basának lángba borult az arca, miközben főtisztjei sunyin pislogtak egymásra. Rideg hangon adta ki a parancsot: — Vetkeztessétek le ezt az ebhitüt! S hogy valahogy meg ne hajoljon a kemény dereka, kötözzétek ki az oszlophoz. Az egri katona halálraszántan, igazi magyar vitézihez illő bátorsággal lépett az oszlop mellé -és csak annyit mondott a basánák: — Láttam én már felsőszéken ülő embert, de azt aláejtette a sors. A budai basa úgy mutatta, mintha nem is ügyelt volna a rab magyar szavára. Csak a béget kérdezte: — És az oroszlánommal mi van? — Nagy-ur! Nincs -annak semmi baja! — Ma adtatok neki enni? — -Ma még nem! Éhes az oroszlán ... — ■ Jól van! Akkor csak vezesse a rab magyarhoz az őre! Lássuk, hogy értik meg egymást! — parancsolta a budai -basa s csufondárosan nevetett az oszlophoz -kötözött tehetetlen egri katonára. Az őr vaspálcával kisérte, MURÁNY GRÓFJA - BULGÁRIA CÁRJA Jászkun huszártiszt volt Szász-Kóburg Ferdinánd herceg, amikor a bolgárok meghívták trónusukra. Ferdinánd majdnem az egész világ ellenére vállalta ezt a feladatot. Ellene volt az orosz cár, s főként ellene volt I. Ferenc József, aki annyira megharagudott Ferdinándra, amikor az mégis elfogadta a meghívást, hogy nyomban leköszöntette osztrákmagyar tiszti rangjáról; tizenkét évig nem fogadta Ferdinándot, s amikor végre, nemzetközi nyomásra, mégis udvari ebédet adott a tiszteletére, a rendes szokástól eltérően nem mondott pohárköszöntőt őfelségének, a bolgár fejedelemnek egészségére. Csak két ember nem volt ellene Ferdinánd fejedelemségének. Az egyik az édesanyja volt, Klementina hercegnő, egy rendkívül ügyes, okos, diplomata tehetségű s amellett bátor asszony, aki, mikor a fia ellen elkövetett első merénylet hire elérkezett hozzá, nyomban leutazott Szófiába. A másik egy Waldapfel nevű nagyváradi lakatosmester volt, akinek arcképét akkoriban a világsajtó közölte s cd is mondotta a regényes történetet, hogy ez az irniolvasni alig tudó, de elegánsan járó, a világ minden táján otthonos mesterember, akinek mindenütt voltak összeköttetései, hogyan dolgozta meg bolgár kapcsolatai révén a talajt a fejedelem meghivatása elé. Tény az, hogy utóbb egy megindított, de le nem folytatott per folyamán negyedmillió forintot kapott Ferdinándtól a néki tett “politikai szolgálatai” fejében. MURÁNY GRÓFJÁNAK KEDVTELÉSEI Ferdinánd cár tudvalevőleg a magyar Koháry hercegek leányági leszármazottja; tőlük örökölte Murány várát, s ezért amikor rangrejtve utazgatott, “Murány grófjának” irta magát. Murány grófja, amióta a bolgár nép — a vesztett háború után — elkergette a trónról, bőven ráért, hogy kedvenc foglalatoskodásainak szentelje magát: ritka madarak tenyésztésének, pillangó-gyűjtésnek és az — okkultizmusnak, amely meglehetős nagy szerepet játszott az életében. Hosszú évtizedekkel ezelőtt történt, hogy egy Ízben várnai nyaralójának parkjában.égy fekete macska futott át előtte az utón. — Egészen bizonyosan el fogom Várnát veszíteni! — mondotta ekkor ferdinánd a környezőtének. Jóslata bevált. Országát el kellett hagynia. BECSÜLETES VÁLASZ Turenne marsailt, 14-ik Lajos hires hadvezérét egyszer felkereste egy ellenséges város küldöttsége és százezer tallért nyújtott át neki azzal a kéréssel, hogy hadseregével kerülje el városck határát. A marsall nyugodtan végighallgatta a beszédet és aztán igy válaszolt: — Sajnálom, uraim, nem fogadhatom el ezt az ajándékot, mert az önök városa egyáltalában kiesik az útvonalamból. NO PEESZE! Nestroy, a bécsiek kedvelt komikusa szerette ugratni a kollégáit. Egyszer igy szólt az egyikhez: — Hallotta már, kedves kolléga, hogy most valamennyi levelet, ami Franciaországból jön, felbontanak ? — Miért? — kérdezte a másik meglepődve. — Azért, mert máskülönben nem lehetne elolvasni a levelet. nyakláncon vezette fel a ragyogó szőrű vad oroszlánt és az oszlopnál rábocsátotta a kikötött magyarra. Retteneteset ibődült az állat. Úgy, hogy a basának, meg a főtisztjeinek még lent a tornácon, a katonáktól őrzött biztos (helyen is megdobbant a szive, elfehéredett az arca, midőn kimeredt szemmel lesték, hogy mit csinál a rab magyarral az éhes vad oroszlán. Mindegyik azt várta, hogy az oroszlán menten darabokra tépi a rab katonát . . . Ámde a vadállat mintha olvasott volna a magyar vitéz bátor, nyílt szeméből és az orvtámadás helyett meztelen lábához feküliit! Nyalogatni kezdte a kikötözött magyar vitéz lábát . . . A tisztek ámulattal kiáltottak fel: — Allah! Allah! Az oroszlán őre, a fekete arcú szerecsen katona, hogy kedvét keresse a basának, az oroszlánra ordított és vaspálcájával meg is ütötte a rab magyar lába előtt heverő fenevadat. — Rajta te! Fogd meg te, bestia! Az ütésre felbődült, fel is ugrott az oroszlán. De nem a magyar rabot támadta meg, hanem őrzőjét, a fekete képű szolgát tépte szét. Ez isteni csoda! ■— Ez Isten ítélet! — kiáltották a bégek és agák. — Allah és az ő prófétája, Mohamed oltalmazták a fogoly magyart! — mondta áhítattal Gül Baba, a budai tábori török főpap. — Allah ítélt f előle, — zúgták a bégek és a basa elé térdeltek. Úgy kérték a basát, hogy bocsássa szabadon a magyar rabot. Mivel a budai basát is megdöbbentette és meghatotta ez a jelenet, teljes lovagi felszereléssel és háti lóval megajándékozva bocsátotta el az egri katonát. . . . Vácról hazamenőleg már nem volt jókedvű a (budai basa. Lelkében már sejditette azt a veszedelmet, mely később Egervár falainál porba, vérpatakba döntötte a török zászlót. 53 A BUDAI BASA OROSZLÁNJA
