A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-05 / 23. szám

A Tó PÁSZTOR

7. OLDAL

SZÉP ILONKA SZLKLNCSÉJE

— Ne hidd azt, Etelka, John húsz év óta áll házunk szolgálatában s nem mondhatok róla semmi rosszat. Ép azért ne gyanúsítsd őt előttem.

— Eszem ágában sincs, — felelt Etelka csípősen. — Annyit azonban mondhatok, hogy John magatartása nem volt helyes. Ő is képmutató.

A lord bosszúsan rázta fejét.

— Nem lehet. John hűség tekintetében fölötte áll minden kételynek. Habár haragszom is rá, de megbízhatósága mellett harcra kelek egész a késhegyig-Etelka most igy szólt:

— Tegyünk hát egy próbát, lord.

— De minek próbálgassunk, kedvesem?

— Azért, hogy lássék, ki a hű szolga és ki tart velünk. Én az öreg Johnt kétkulcsosnak találom. Ép azért ki kell őt tanulmányozni.

— De hogyan?

— Egy kis furfanghoz folyamodunk, — felelt Etelka. — Délután elmegyünk hazulról s úgy teszünk, mintha csak a következő napon szándékoznánk viszszatérni. A kert kulcsát magunkhoz vesszük. Alkonyat után aztán visszatérünk s a hátulsó ajtón bemegyünk a kertbe. Majd aztán tulajdon szemünkkel fogjuk látni, ott van-e valaki és ki az?

— Azt hiszed tehát Etelka, hogy Viktoria rossz emberekkel érintkezik?

— Úgy kell lennie, lord. Valóban irtózom, mikor rágondolok, hogy a háznak egyik tagja ilyen összeköttetéseket tart fenn. Hogy fog ez végződni?

A lord elgondolkodott. Ezt a tárgyat egyelőre nem folytatták. Etelka mindennemű gyöngédségekben fejezte ki magát s mindenkép azon volt, hogy a lordot elválaszthatatlanul magához láncolja.

Föltette magában, hogy Parley-houset mint Parley lordné fogja elhagyni. Most ez volt életének főcélja. Ennek áldozott fel mindent.

A délelőtt folyamán a lord sétalovaglást tett. Etelka is vele szeretett volna menni, a lord azonban nem hívta őt. Nyilván egyedül akart lenni.

Lady Balmoral a házi dolgok -" vetette magát. Csak azért is^megakarta mutatni, Y i lyéből nem mgcdi maga! kis'zorítlathTT

Etelka más szórakozás híján, őt kereste fel. De világért se mutatott haragot, sőt ellenkezőleg a tegnapi békülékeny hangot mutatta.

— Mit látok, — mondotta. — Ön már dolgozik? Hát már meggyógyult?

— Nem mondhatnám, — válaszolt a lady szárazán. — Sőt ellenkezőleg ma még rosszabbul érzem magam, mint tegnap.

Etelka fürkésző szemekkel nézte őt, mintha kereste volna, vájjon csakugyan látszik-e rajta a betegség nyoma.

— Voltaképen mit kíván? — kérdezte a lady bosszúsan, miután nem szenvedhette ezt a folytonos vizsgálódást.

Erre igy szólt Etelka:

— Minden szavából kiveszem, hogy nagyon el van keseredve ellenem. És most volakép nem is veszem rossz néven. Kegyed eddig szokva volt a lord után az első személynek tekintetni. Ön ladynek szólittatja magát, pedig nem az, sem születésénél, sem pedig állásánál fogva.

Viktoria felszisszent. De azért hallgatott. Voltakép igaza van. Szülei szegény iparosok voltak, kik a szépségén kívül más örökséget nem hagytak rá. Különféle viszontagságok után a lordhoz került — akinél aztán meg is vetette a lábát és uralkodott mindaddig, mig Etelka ide nem érkezett. A lady címet is itt adta magának. Ezt mint a lord teljhatalmasa és reprezentánsnője meg is tehette. Az előkelő világ ugyan ignorálta őt és nem vett tudomást róla, de a ház szállítói megsüvegelték őt, ladynek nevezték, szintúgy a szolgák is, akik kizárólag az ő keze alatt állottak.

Most azonban ennek mind vége. A szép állásiból ugyan még nem pottyant ki, de nimbusát nagyon megtépte Etelka. A háznál többé nem ő parancsol, hanem az uj csillag.

Tehát nagyon is igaza volt Etelkának, midőn azt mondta i;óla, hogy nagyon elkeseredettnek látja.

El is volt keseredve, érezte, hogy előbb-utóbb törésre kerül a dolog.

— Etelka fölénye tudatában nem akarta őt tovább keseríteni, vagy legalább nem akarta ezt kimutatni s kezét nyújtotta neki, hogy ne haragudjék. A lady azonban nem fogadta el a nyujott békejobbot.

— Mire való ez a komédia, — szólt. — Én nagyon jól tudom, hogy mit érzek kegyed iránt s azt is látom, hogy mit érez kegyed én irántam. Mi tisztában vagyunk egymással. Kegyed kezéhez akarja ragadni a hatalmat. Már is úgy viseli magát, mintha ő lordságának neje lenne. Kegyed azt hiszi, hogy céljának elérésében én útját állom, ennélfogva mindenekelőtt engem akar innét kitúrni.

Etelka a zsölyébe dobta magát s igy szólt:

— Ez már igazán hatalmas beszéd, — mondotta.

— Azt hiszem, hogy ezzel nem tisztázódik a helyzet, hanem inkább elmérgesedik. Ön felejti, hogy én a lordnak rokona vagyok.

— Az ilyen rokonság már annyi, mint a semmi. Majdnem ilyen jogon mondhatnám én is, hogy rokona vagyok ő lordságának.

— Ugyan mit beszél, — bigyeszté ajakát Etelka. — ön úgy látszik, kisebbíteni'akar engem.

— Én semmit sem akarok, — legfeljebb békét,

— viszonzá a lady, de ez ugylátszik, nem leSz meg: Én nagyon jól belátok a kegyed kártyáiba. Tudom mi a célja. Nyájas szavai által nem engedem magamat elámittatni. Ne is beszéljünk hát erről többet. Megvallom, születésemnél fogva nem vagyok lady, de azzá tett itteni állásom, melyet egész mostanáig becsülettel igyekeztem betölteni. A lord meg is volt velem elégedve egész mostanig. Most azonban egyszerre kezdek fölösleges lenni.

Etelka felkacagott.

— Azt hiszem, már elég. Maga most jól kiöntötte epéjét s én meghoztam azt az áldozatot, hogy nyugodtan végig hallgattam. Válaszolhatnék is valamit, de nem tartom érdemesnek.

E sértő szavak még jobban fokozták Viktoria haragját, de azért nem szólott semmit, hanem kiment a szobából és becsapta maga után az ajtót.

Etelka megint kacagott egyet s dalolva tért vissza szobájába, örülve azon, hogy a ladyt ismét jól felbosszantotta. !

Viktóriában az a gondolat támadt, hogy panaszt emel ez ellen a lordnál. De vájjon meg f(g-e hallgatni?

— Mindegy, — gondolta magában. — Ha nem nyerek elégtételt, akkor legalább tudorhányadán állok.

Amint tehát hazatért a lord, mim járt jelentkezett is nála.

— Lord, — mondotta. — Kénytelen vagyok ismét lordságod elé járulni ...

— Tehát már jobban érzi magát ki dves Viktoria? — kérdezte a lord. — Tegnapi mag; ö^elete nekem nem tetszett. Miért utasította visszí^prátságos meghívásunkat? Azt hiszem, kegyedre Hízve mindig kitüntetésszámba megy, ha az én Jutalomhoz jöhet.

— Lord, a legnagyobb szeren^ B tartom ezt f-”” mindig. De Etelka kJ^^Hpak maga.éz-vc* lchotot^^^^^>£y*-r]jelc a

szerencsévé!.

— ön nagyon téved, Viktoria.^^^Bis a legjobb

indulattal, a legbarátságosabb érzuw^Bl viseltetik maga iránt. Nem tagadom, hogy bizonjhis félreértései-: merültek fel közöttük, de ezeket e^Bhet simítani és akarom is, hogy elsimuljanak és^^Lázódjanak.

— Oh lord, nem puszta félreértés az, ami közöttünk van. Ez harc, életre halálra.

— Ugyan mit beszél, — legyintett kezével a lord. — Maga túlságos feketén lát mindent.

— Nagyon is jól érzem lord, — válaszolt Viktoria keserűen. — Mindenből kezdenek lassan kiszorítani. Engem most már semmibe se veszlek, amióta az a személy a házhoz jött.

— Kiről beszél Viktoria? — kérdezte a lord megütközve.

— Etelkáról, — válaszolt a lady kurtán.

A lord idegenkedve nézett rá.

— Maga igy beszél az én rokonomról, Viktoria?

— Nagyon jól tudom én lord, hogy az egész atyafiság nem egyéb mesénél. Utóvégre Ádám apánkról mindannyian rokonok vagyunk . . .

— De mit beszél, — vágott szavába a lord. — Etelka nekem harmadfokú unokahugom. Ő neki tehát bizonyos tekintetben elsőbbsége van ön fölött a háznál. Nagyon sajnálom, hogy önök folytonos ellenségeskedésben vannak és hadi lábon állanak egymással. Pedig azt hittem, hogy tegnap kibékültek.

— Ezt Etelka őnagysága hitette el lordságoddal. De nem úgy van. Ő csak színleli a békét, de titkon mindig ellenem áskálódik. És én már kiismertem őt. Ma is vérig sértett.

— Mivel?

— Azt mondta, hogy csak bitorlóm a lady cimet, hogy sem születésemnél, sem állásomnál fogva az engem meg nem illet.

— Ebben igaza is van.

— De illik ezt szemembe mondani?

— Nem az a kérdés, iliik-e vagy nem illik, hanem igaz-e? — jegyezte meg a lord ridegen. — Én most el vagyok tökélve a megzavart rendet a házban helyreállítani. Ami pedig Etelkához való helyzetét illeti, ezt azonnal világosan és minden félreértést kizáró módon fogom meghatározni. Kegyed megmarad eddigi állásában — de nem áll Etelka fölött.

— Oh azt én igen jól tudom, — viszonzá Viktoria keserűen. — Hiszen ő több mint én. ő rendelkezhetik velem.

— Erről nincs szó. Általában figyelemmel tartozik lenni Etelka kívánságaira, de neki szorosan véve alárendelve nincs. Hatáskörük egészen különböző s igy nem értem, mikép nem tudnak megférni

egymás mellett. Ön az öregebb, tehát önnek kell nyugodtabbnak és higgadtabbnak lennie. Ez az én akaratom.

Aztán intett kezével és ezzel vége is volt a beszélgetésnek.

L. FEJEZET A kandalló lakója

A következő napok egyikén egész váratlanul Nemeshegyi Ödön jelent meg a kastélyban.

Etelkának e látogatás nem volt ínyére. A lordnak sem tetszett, mindamellett szívélyesen fogadta őt.

— Lord, — kezdte a vendég a kölcsönös üdvözlések után, — mindenben úgy tettem, mint ön mondá. Miután pedig Londonban már igen meguntam magam, ennélfogva alkalomszerűnek találtam élni az ön szives meghívásával és átjöttem.

A lord úgy tett, mintha az utóbbi szavakat nem hallotta volna s egyáltalán nem mutatott kedvet őt vendégül fogadni, nagyon jól sejtvén, hogy Nemeshegyi leginkább azért jött ide, hogy Etelkát annál jobban szem előtt tarthassa.

Nemeshegyi csodálkozott, hogy a lord az első szívélyes fogadtatás után egyszerre elhidegült.

— Tudom már, hol a baj, — gondolta magában.

— A lord vagy féltékeny, vagy pedig attól tart, hogy én itt kémkedni akarok. E kételyeit el kell oszlatni.

— Úgy hallom, — szólt fenhangon, — Irlandban pompás vadászatokat szoktak tartani. Lordnak bizonyára nagy vadászterülete van.

— Oh igen.

— És nem szokott vadászni?

— Legújabban nem, — válaszolt Parley hidegen.

Ödön most már eleget értett. A lordnak határozottan nincs ínyére, hogy itt tartózkodjék. Nem is maradt tovább és ajánlotta magát. Most kiderült a lord arca és igy szólt:

— Remélem nemsokára választ fog kapni Elemértől. Valóiban igen szeretném, ha már egyszer rendbe jönnénk.

Ödön távozott. Lady Balmoral értesült ittlétéről s úgy intézte a dolgot, hogy a folyosón találkozzék vele.

— Ah, báró ur, ön itt van? — kérdezte. — Menynyire örvendek, hogy ismét láthatom. De úgy veszem észre, hogy engem nem akart meglátogatni.

— Nem tudtf-im, hogy kegyed is itt van.

—jJ)p már ' i k nekem is fóti egy pár percet.

szentelni. c ^

— Nagyon sietős az utam, lady.

— Önnek mindig sietős, valahányszor beszélni akarok önnel. De ne higyje, hogy eleresztem. Jöjjön csak velem a szobámba.

— Megbocsásson, lady . . /

— Semmi, semmi, — vágott szavába Viktória.

— Velem kell jönnie, miután beszélni valóm van önnel.

Nem használt semmi ellenvetés. Viktoria beléje csimpaszkodott s magával vitte őt lakosztályába.

— No még csak az lenne szép, ha meg nem mond. ja nekem, mi hirt vett Magyarországból.

— Még eddig semmit se mondhatok, lady.

— Pedig lássa kedves báró, én nagyon szeretném, ha már egyszer tenne valamit. Legforróbb vágyam az lenne, ha szabadulhatnánk Etelkától. Higyje el báró, az ő ittléte valóságos csapás reám nézve.

— Én pedig e pillanatban semmit sem tehetek,

— viszonzá Nemeshegyi.

— Nem értem önt, — szólt erre bosszúsan a lady.

— Miért jött hát Angliába? Minek hozta el magával az Etelka ellen kiadott körözőlevelet, ha semmit sem akar tenni?

A báró erre bosszúsan összeráncolta homlokát.

— Úgy tudom, lady, hogy kegyed előtt annak idején már kifejtettem álláspontomat. Minek azt még egyszer ismételni.

— Ön tehát határozottan nem akarja Etelkát feljelenteni?

— Most még nem.

— Mit szólna hozzá, ha ezt más valaki megtenné?

— Az nem fog megtörténni, — szólt a báró nyomatékosan. — Más nem tehetné, mint csak a házbeliek egyike, erre pedig én egy lord Parley alkalmazottait képtelennek tartom.

E megjegyzés imponált a ladynek, ki most már bánta, hogy az előbbi megjegyzést kockáztatta.

A báró csakhamar innét is eltávozott. Armand az egész beszélgetést a kandallóból hallgatta végig. Ittlétét nem sejtette senki, pedig többen fordultak meg a szobában.

Midőn egy-egy percig magukra maradtak, a lady oda ült a kandalló elé és beszélgetett fiával. Az ételt is ott adta be neki. Meg kell jegyezni, hogy a lady rosszuléte még mindig tartott s az ebédet szobájába hozatta.

Ebéd után ismét oda ült a kandalló elé s beszélgetett fiával. így kapta őt John.

— Talán bizony fázik? — kérdezte. Még reggel mondtam, hogy jó lenne befütni. Majd mindjárt intézkedem is.

(Folytatjuk)

SZEMÉLYI HÍREK

GODFREY

Nemcsak a Broadway és hollywoodi t á r s aidalcmfcan, hanoim szerte a nagy ország minden részében mill lick ilialloititák a ihirt, hegy Arthur Godfrey virginiai birtokáról New Yorkiba és vissza repült, a repülőgépet maga vezette. Ez aura vall, hegy állapota a súlyos operáció után örvendetesen javul.

LORD BEAVERBROOK

A Kanadáiból az angol anyaországba bevándorolt Mr Aitken, nemesi nevén Lord Bcavoríhrook, a miéit héten lett 80 éves. Ő a világ legnagyobb példányszáimiban megjelenő napilapjává fejlesztette a London Expresst.

BAUDOUIN

Turk Archdeacon, aki, három évvel ezelőtt labdsszedő (caddy) volt Eisenhower élnek melett, most ugyanebben a minőségiben szolgálta a belga királyt és azt mondja, hegy iBaudouin j obiban golfozik, mint Eisenhower. A merre jár, mindenütt hódit — női sziveket is — a fiatal, nőtlen belga király.

LIBERTY

A Szabadság istenasszonya, aki New York kikötőjében magasra tartja a. szabadság örökéig» fáklyáját, a napokban ünnepelte 75-ik születésnapját.

MRS. ROOSEVELT

Mrs. Eleanor Roosevelt 75- ik születésnapját a levegőben ünnepelte meg, New York és Chicago közt. Reggel háremnegyed 5 kor repült Chicagóba, ott déliben banketen beszélt, aztán vi.. zár ej vált New Yorkba, ahol banket vacsorán tartott beszédet.

á Magyar Műemlék felszentelése

A magyar nép közadakozásból küldött az 1938-1939- ben New Yorkban tartott világkiállításra egy művészi kivitelül kovácsolt vas rácsos magyar kaput, a magyar szentek neveivel ékesítve. A műremeknek nagy sikere volt a kiállításon, ahol milliók gyönyörködtek benne. A kiállítás után az akkori világhelyzet lehetetlenné tette a kapunak Magyarországba való visszaküldését és igy az raktárba került. Raktárróhraktárra vitték, majd a raktárdíjak annyira felszaporodtak, hogy éicska,vari-ént el akarták árverezni. ELixc iSzdéonya László magyar üzletember lépett közbe, megvásárolta a rácsos kaput és a clevelandi Borromeo szemináriumnak ajándékozta.

A vaskaput carrarai márványba építették belé a szeminárium Bishop Rd., és Euclid Ave.-i székiházában és annak ünnepélyes felavatását Hóban clevelandi érsek két püspök segédletével junius 21 én fogja végezni nagyszabású ünnepség keretében.

Illatos válook

CHICAGO. — Joseph Marshman ruhaüzleti igazgató ellen a felesége Phyllis azért indított válópert, mert sokszor illatosán jött haza. Az asszony féltékenykedett, a férj azzal védekezett, hogy a parfümillatok az autóbuszban utazó nőktől szálltak reá és amikor az asszony rápiritott, hogy ennél okosabb kifogást is mondhatna, a férj elverte.

Az illatos válóokról érdemlegesen később fog dönteni T. V. Adesko biró; egyelőre havi 325 dollár tartásdijat Ítélt meg az asszony és a két gyermek részére.

Irta: TÖLGYESIT MIHÁLY