A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-16 / 3. szám
2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre________________$6.00 fél évre________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year ______________$6.00 Half Year _______________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. EGY ORSZÁGOT HÁROM FEHÉR PARIPÁÉRT Annak idején Szvatopluk morva herceg, Pannónia ura, egy fehér lóért adta el a magyar honfoglalóknak Pannóniát. Mire rájött, hogy rászedték, már késő volt. Az amerikai Szvatopluk, Cyrus Eaton sokszoros milliomos három fehér lóért, egy trojkáért adná oda ezt a tej jel-mézzel folyó kánaánt a Kremlinnek. Kedves vendége, Anastas Mikoyan, akinek tiszteletére pazar vacsorát adott northfieldi birtokán, 1956 októberében Budapesten irányitotta a magyar szabadságharcosok elleni mészárlást. A minden hájjal megkent örmény az öreg bolseviki gárda egyetlen felszinen maradt tagja. A többit Sztálin irtotta ki. A maradékot, Molotovot, Kaganovicsot száműzték. Mikoyan nemcsak az életben maradás művésze. Ért a kereskedelemhez is olyannyira, hogy Nikita Kruscsev tréfásan figyelmeztette Amerika moszkvai követét: — Vigyázzanak, mert ha Anastas Amerikában marad, pár év alatt milliárdos lesz. Budapest hóhéra, akinek lelkén annyi emberélet szárad, most Amerikát járja be. Nem árt, ha látja ennek a hatalmas országnak erejét. Nem árt, ha látja, hogy a 49 államban mindössze egyetlen egy Cyrus Eaton akadt. MIÉRT KELL MAGYAR ÚJSÁG? Amerika egyik legnagyobb lapjának, a Chicago Daily Tribune-nak egyik számában, a 14-ik oldalon, az időjárástérkép és az országos időjárás jelentés aljában, két hirdetés közé préselve, rábukkantunk egy ici-pici hirecskére. A cime eléggé olvasható volt: “Menekültek hazamentek”. De az öt és egyharmad sornyi hir csaknem olvashatatlanul apró betűkből volt szedve, amelynek olvasásához 4 éves koron felül okvetlenül szemüvegre van szükség. Ez az ici-pici hirecske talán nem eléggé érdekes az általános olvasóközönségnek, a chicagóiaknak és másoknak az ország középső részében. Ezt nagyon jól tudja a szerkesztő, aki a kéziratot ezzel a nyomdának szóló jelzéssel látta el: Nonpareille — vagyis legapróbb betűk. Amennyire érdektelen másoknak, annyira érdekes minekünk magyaroknak ilyen hir: hogy honnan hányán tértek haza a szabadságharc menekültjei közül. Nos, az ilyen, minket a chicagói helyi politikai, rendőri, piaci, társadalmi hirnél jobban érdeklő hirt a magyar újságolvasó a magyar újságban megfelelő helyen, könynyen olvasható betűkkel nyomva találja meg. És a magyar lapban, csakis a magyar lapban, olvasható sok más hir, amit a helyi és az országos angolnyelvű lapok különböző forrásokból kapnak és még csak nonpareille kezelésre se méltatnak — papírkosárba dobnak. A magyar ujságiró figyelmét ilyen hirek nem kerülik el, a magyar újságban megtalálják az olvasók. Aminthogy csakis a magyar újságban találnak hireket, riportokat a magyarországi mindennapi életből, a városból, a faluból, ahonnan származnak. Az angolnyelvü lapok szerkesztői, mellesleg megjegyezve, nem is tudják úgy, ahogyan mi tudjuk, hogy mi érdekes vagy fontos magyar viszonylatban; nem is az őfeladatuk a magyar olvasóközönség igényeit kielégíteni, hanem a mi feladatunk ez. Néha panaszosleveleket kapunk olvasóinktól, hol Floridából, hol Connecticutból vagy Indianából, hogy hireink későn jutnak el hozzájuk, amikor azokat már hallották a helyi rádióban vagy olvasták a helyi lapban. Akiknek ilyen panaszuk van, azok ne feledkezzenek meg arról, hogy mindenütt az országban, minden városban vannak helyi kiadású lapok, amelyek az eseményeket azonnal jelenthetik, az amerikai magyarság ezzel szemben országos cirkulációju lapot kap kézhez és ez természetesen gyorsaság tekintetében nem versenyezhet sem a helyi rádióval, sem a helyi lappal. De ne felejtsék el azt sem, hogy a magyar lapnak különleges rendeltetése van s fő féladata távolról sem az, hogy órákon belül jelentse, mondjuk, Kruscsev legújabb sakkhuzását a világkrizisben. A magyar vonatkozású hirek — és ezek a legfontosabbak a magyar újságolvasónak — csak ritkán kullognak az angolnyelvü lapok után és a legtöbb ilyen hir kizárólag a magyar újságban, a mi újságunkban található meg. Ezért olvassák a magyar újságot sokan olyanok, akik angol lapot is olvasnak. Ezért kell a magyar újság. New Haven, Conn.-ban négyen fáradoztak azon, hogy egy juhászkutya kölyköt mog mentsenek a jég közül, de sikertelenül. KRASZNAHORKA TÁJA A magyar nép történelmi hiedelmei igen sokszor nélkülöznek minden tárgyi alapot. Ha a népdal szárnyára vesz valami érdekes történetet, akkor begyökerezi az agyakba azt a vidéket, de történeti múltjáról, földrajzi fekvéséről édeskeveset árul el. No, azt a bizonyos “Krasznahorka büszke várát” nem földrajzprofesszor irta. A kuruc hangulat kései virágzása hivta életre ezt a dalt, azonban Krasznahorka tája valóban eléggé festői vidék, és a táj nagyszerűsége megérdemli, hogy közelebbről 'szemügyre vegyük. Gömöri táj ez, változatos, pompás kilátásokban gazdag. Krasznahorka vára ma is áll és éppen olyan kihalt, árva, mint a nóta mondja. Pedig századok múltak el fölötte, de a mészkőszirtek ma is éppolyan ko párak, mint Rákóczi idejében. Az erdővel boritott hegyekben sok kuruc csata zajlott le itt, sok vér öntözte a lejtőket. A legregényesebben összeszabdalt táj ez, lejtők és hegyvonulatok, fennsikok és bokros völgyek Ián-KÁTONADOLOG Irta: JÓKAI MÓR Szegeden történt. A két hét előtt besorozott huszárt nagy hamar szabadossá léptették elő, minthogy Írni is tudott. Kapott egy szép piros bőrbe kötött tárcát, azt mingyárt oda is dugta mentéje keblébe és viselte kevélyen, ki-kivette, meg betette, egy nap ötvenszer is, pedig még semmi sem volt bele írva. Pedig, hogy szerette volna, ha már Írhatna bele valamit, mikor olyan szép plajbász van beledugva; úgy fog, mint a parancsolat. Egyszer jön a rendelet, hogy nyargalni kell menten Aradra, átvenni ötvenezer töltényt, elhozni Szegedre, kiséret hat legény meg egy szabados. Ki volt boldogabb, mint Szarka Peti, hogy ezt a fontos küldeményt reá bízták; nem is késett, vigyázott mindenre szépen; átvette a töltényeket, kikutatta a fuvarosok zsebeit, nincs-e bennök dörzsgyufa vagy más tüztámasztó szerszám; utón utonfélen kioltatta minden emberrel a pipát, akit elcl-utol talált, és amely faluban megháltak, ott az nap nem voft szabad sehol vacsorát főzni; mert puskapor van a szekereken, azért vigyázzon minden ember. Meg is érkezett szerencsésen a városon kívül levő lő-A Jó Pásztor Verses Krónikája A HONTALAN Járatlan utakon ki 'ársz r ''k* S keblei viharra, vészre társz Örömiől idegen. Ki vagy ie, bánat embere, Mi sorsnak üldöz fegyvere. Hogy bolyongsz vad bérceken? "Hagyj bolyganom vad bérceken. Hagyj dúlni a vészt keblemen: Én bujdosó vagyok; Kieilenb iii e ouszia szív, Zajosb a vész, mely benne vív: Fájdalmim oly nagyok." Tán bus valál és kincsedet Elvette ádáz végzeted S most Ínség szomorít? "Dús voltam s dúsnak lenni jó, S ínségem most oly szívható: De ez nem tántorít." Két név, előtted szent talán: A hü barát és hü leánv. És ők elhagyíanak? "Pártos barátság, szerelem Földön legkinzóbb gyötrelem: Ők híven hallanak." Kihaltak ők? tán gyermeked. Szép hölgyed, minden örömed. Emésztő sírba szállt? "Mind sírban, akik szerelék. De a szív mély s nagy menedék. Elnyögte a halált." Te tűrsz, bár kínod súlya nagy: Tán a becsület rabja vagy, S neved gvalázva volt? "Gyaiázva minden címerem! . De azt hazámért szenvedem, S ez rajtam drága folt." porraktárig, ott a parancsoló tisztnek átszolgáltatta, amit hozott; minden hiba és hiányosság nélkül; a ládákat leszedték a szekerekről, elrakták a magazinba; neki kezébe nyomták a félig ifott, félig nyomtatott papirost, melyben elismerték, hogy minden rendén van. Szarka Péter ezzel nagy önelégülten indult kifelé a házból ; a lőporraktárak nagy széles kapualja volt, kerek, rovátkos boltozattal; itt megállt; előhozta kebléből piros külsejű hivataltárcáját, azt szépen kiszabadította hétrétü szíjai közül, kivette belőle a plajbászt, azt keresztbe tette a fogai közé; azzal megsimitotta a kitárt tárcát, hogy egyenesen álljon, és a falnak fordult, hogy majd ő ahoz támasztva tárcáját, beleírja a reportot. Hát amint a falnak fordult, akkor már nem volt mellette sem fal, sem kapu, sem ház; otet pedig megkapta valami, mint egy papiros sárkányt, felragadta a levegőbe, olyan magasra, hogy Szeged városát minden tornyával és a Tiszát minden bárkájával maga alatt látta; azután pedig elkezdte pörgetni, mint az orsót, hogy minden látása, hallása elmúlt bele, végtére kényszerité számtalan bukfencet és cigánykereket vetni a levegőben, melynek mindaddig nem lett vége, mig egyszer fejtetővel a Tiszába nem esett; szerencsére a Tisza fenekén jó mély az iszap, ott nem törhette be a fejté, hanem csak belement a sárba nyakig; onnan kézzel-lábbal felküzködte magát a viz színére, még pedig olyan válogatott szerencsével, hogy épen a sebesen haladó gőzhajó kerekei alá került; ott kézzel megkapta az egyik keréklapátot, az felemelte valahová, ott talált egy szűk lyukat, azon keresztül bebújt valahová, ott szárazát érzett a lábai alatt, felállt; a háta mögött is volt valami, annak neki támaszkodott és nagyot fújt rá. A gőzösön levők, kik a borzasztó katasztrófát látták, amint a lőportár a levegőbe repült, élő és halott tömegekkel laptázva a levegőben, hüledezve fogták körül a csodásán megmenekültet és valószínűleg kérdezgettek tőle sokat, amire annak nem volt most kedve felelni. colata, vadregényes külsővel. Az erdőkkel koszoruzott mély völgyekben kis magyar falvak csokrainak élénk szine tűnik szemünkbe. A szilicei fensik déli oldalán gyönyörű gyümölcsösök és szőlők a magasfoku mezőgazdasági kultúrát szolgálják. Olyan képzett gazdálkodással termelik itt a gyümölcsöt, mintha minden egyes gazda minta-kerttel akarna kiválni. Ez a nagy szándék nemcsak gazdai büszkeségből származik, hanem egyszerű megélhetési kényszerből is, mert bizony nagyon kockázatos vállalkozás ezen a tájon a gabona-termelés, a vetés csak ritkán sikerül. Szádalmás páratlan szőlőligeteivel olyan bensőséges hatást tesz a látogatóra, hogy első pillanatra megszeretteti magát. Mintha felfűzött gyöngyszemek módjára helyezkednének el a házak a gyümölcsöskertek között. Ami mindjárt szembeötlik, az a falu harmóniája. Nincs itt alvég és felvég, nincsen református és katolikus ellentét. Mint a legnagyobb veszélyek idején egyéb vidékek — úgy dolgozik össze ez a falu békében is. Megértéssel dolgoznak és céltudattal — irigység nélkül, egymást oktatva. Mintaképül lehetne állit?ani egyes tiszaháti falvak izgága életében. Barát itt minden gazda, tapasztalatok és tudások továbbadója. A gyűjtögető foglalkozások az ősi magyar múltból maradtak itt fenn: az erdei áfonyát, galagonyát, málnát a fiatal gömöri leánykák és legénykék gyűjtik nagy szeretettel. Nem azért, minthogyha egy környező nagyobb városban piacra akarnák vinni, — egyszerűen saját kis paraszti háztartásukat Ízesítik meg velük. Apáik közben ujjyis megharcolják -a ^naguk harcát a nehéz gömöri természettel. Vagy a szűkös gömöri szántóföldeket turkálják, vagy a kopár hegyoldalakon legeltetik marháikat. Nem hagyják kihasználatlanul még a csörgedező patakok halkincsét sem. Krasznahorka büszke vára jelképesen emelkedik a gömöri táj fölé. A gömöri erdők bozontos fáin elüzhetetlenül üldögélnek a magyar századok. Rákóczi nemzetének tágas égboltozata von föléjük kárpitot, amelynek boltozatáról a csendes gömöri gazdák jobb jövendőt jósolnak. * 4 O. HENRY BECSÜLETE Még a múlt század nyolcvanas éveiben történt, hogy egy William Sydney Porter nevű bankhivatalnok 4 dollárt-és néhány centet sikkasztott. Több évi börtönbüntetést kapott érte. Ez a bankhivatalnok később O. Henry néven az amerikai irodalom egyik nagyja lett. Elbeszélései máig is klasszikus gyöngyszemei ennek a műfajnak. Egyik hires története a televízió dramatizált sikere volt karácsonykor. Q, Henry csontjai már régen elroprladtak, de egy irodalmi testület kísérletet tett, hogy a régi bélyeget letörölje róla. Kérvényt irt az elnöknek, hogy kegyelmet adjon a halottnak, értve alatta, hogy a kegyelem által a halott rekordjában nem fog szerepelni a börtönbüntetés. Ez a gesztus jóhiszemű, de naiv és célját tévesztett. William Sydney Porter, a bankhivatalnok lehetett sikkasztó — és ezért meg is fizetett —, de O. Henry neve fényesen ragyog az amerikai irodalom lapjain. A halhatatlanság biztosítva van számára és azt nem lehet sem fokozni, sem elvenni belőle. Amit Porter talán hibázott, — mert állítólag ártalmatlan volt —, azt Henry jóvátette. Az elnöki kegyelem semmit sem tehet már a nagy író emléke érdekében. Akik szeretik és nagyratartják, régen megbocsátották ifjúkori botlását. Ami pedig emlékét illeti, az minden ércnél maradandóbban él egy hálás ország emlékében. Hah, számkivetve vagy tehái, S melyért vérzettéi, a hazád Sújt kérlelhetetlenül? "A számüzöttnek honja van, S bár szenved ő s boldogtalan, A nemzet él és derül. A nemzet, melyhez tartozám. Kiirtva, s vérbe fűlt hazám Többé fel nem virul: Engem millióknak veszte nyom, Egy nép halálát hordozom Keblemben ostorul," Végre a gőzös kapitányának volt annyi orvosi tudománya, hogy előhozott egy üveg jóféle törkölypálinkát, abból egy pohárral a plajbászon keresztül, amit semmi hatalom nem volt képes megingatni a huszár fogai között, beletöltött a szájába; vagy háromszor hátba vágta felebaráti szeretettel: erre a huszár egy kicsinyt magához tért; kezdett ráismerni a világra a pálinkaszagról; nagyot lélekzett; egyenesre állt és azt mondta: “ugyan jó volt.” — Kell-e még eggyel? — Kérek alázatossággal. Még egy pohárral bevágott. — Még egy hátba ütést instálnék. Azt is kapott hozzá. Ezzel aztán egészen magához tért. — Hát, hogy érzi kend magát ? — kérdé tőle a kapitány, egész érzékeny részvéttel. A huszár helyre sodorintá bajszát, kiköszörülte torkából a lőporfüstöt és iszapot. — Semmi baj, kapitány uram; — egy kis katonadolog volt. . . . Mikor a kis gyerek elesik és megüti a könyökét, annak szokták azt mondani: “ne sírj kis fiam, katonadolog volt.” Hanem Szarka Péter vitéz esése már csakugyan beillik katonadolognak. Ő hát másodperc alatt bejárta a felhőket és a viz fenekét és nem zavarodott meg.
