A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-22 / 21. szám
a tó pásztor 7. OLDAL — Parancs, lord. — Hallgass ide öreg, — kezdte a lord. — Ismét egy fontos megbízást akarok neked adni. Johnnak sokszor meglehetős goromba ötletei voltak. Ilyen volt az is, melynek kifejezést adott, midőn azt kérdezte, hogy talán a Misst ismét Londonba kell visszavinni. — Mikép jössz ily gondolatra, vén csacsi, — nevetett a lord, — ki a komornyik ily természetű ötleteire rendszerint ily tromfot adott. — Szó sincs róla. Nem Miss Etelkáról van szó, hanem Viktóriáról. John mitsem válaszolt, csak várta, hogy miben fog állani e megbízás. — Lady Viktoria — kezdte a lord, — kissé ideges kezdett lenni, amint te is tudod. Voltak is jelenetek közte és Miss Etelka között, ahogy szintén tudod. Most azonban kibékültek s ma meghívtuk őt teára. De nem fogadta el a meghívást. Ennek valami okának kell lennie. Én tehát megbízlak téged, figyeld meg a ladyt, hogy ugyan mit csinál ma este? John nagy szemeket meresztett. Nem is értette meg hamarosan, hogy mit akar a lord. — Nos, nem értesz, John? — Annyit tudok lord, hogy lady Balmoral ma nem jól érzi magát s szobájában akar maradni. Máskor sem tette azt, hogy éjnek idején valahová menjen — annál kevésbé fogja ezt tenni most, midőn beteg. — Igen jól tudom, hogy ez igy volt ezelőtt, kedves John. Ma azonban máskép állanak a dolgok. — Azt hiszem, tévedni méltóztatik, lord. John ugyan legújabban a ladyvel sem volt egészen megelégedve, de azért mégis többre becsülte őt, mint a Misst s ez okból az ő pártján állott. — De az sincs kizárva, hogy te tévedsz öregem, — mondotta a lord — Ép azért kívánom, hogy őt megfigyeld. De micsoda savanyu arcot vágsz te most, — tette hozzá mérgesen. — Egyáltalán veszem észre, hogy terhedre van minden, immel-ámmal teszel mindent. Ez igy nem maradhat, öreg. E szavakat meglehetős keményen mondta a lord, úgy hogy Johnnak mindjárt inába szállott a bátorsága. Világért se szerette volna, hogy kenyértörésre kerüljön a dolog. Beleegyezése jeléül némán meghajtotta magát, ámbár a lord megbízása sehogy sem tetszett neki s magáhaz méltatlannak találta, hogy őbelőle öreg napjaira kémet akarnak csinálni. De hát mit csináljon? Ha maradni akar, akkor meg kell tenni, amit ura parancsol. Csak azt nem értette, mit csinálhatott a lady, hogy a lord előtt ennyire gyanússá tette magát. De a lord is megváltozott. Azelőtt nem tett volna ilyet. Kémkedni? Pfuj, ez utálatos foglalkozás. — Hej, hej, — gondolta magában. Ennek nem jó vége lesz. Én azonban nem bánom. Megteszem, amivel megbíznak — a következményeket ám viselje ő lordsága. Lady Balmoral ezalatt önmagával tusakodott szobája magányában. Mintegy ösztönszerüleg érezte, hogy szándékával fel kellene hagyni. Talán vigyáznak is rá. És utoljára is mi célja lenne mai lemenetelének? Ki tudja, eljön-e Armand? És ha el is jönne, úgyse tehetnének semmit. A lord ittléte alatt semmire se vállalkozhatnak. Meg kellene tehát várni, mig vadászatra megy. Ilyenkor rendszerint vadászkastélyainak egyikében szokott néhány napot tölteni. Ilyenkor lehetne valamit tenni, de előbb nem. — De hátha addig kitúr engem a házból az a magyar kalandornő? — gondolta magában. — Biztosan tudom, hogy ez a célja s ha akarja, bizonyára ki is viszi a lordnál. Addig tehát nem lehet várni. Feltette magában, hogy lemegy a parkba, mert biztosra vette, hogy ma Armand is itt lesz. Meg kell neki mondani, hogy ma talán nem lehet csinálni semmit, de elő kell lassan készíteni, hogy a napokban hozzá lehessen fogni.. Igen valószínű, hogy a lord néhány nap múlva vadászatra megy, mert az itteni egyhangú életet hamar megunja. A lady megvárta tehát, mig mindenki lefeküdt, aztán csendesen kiment a folyosóra. Itt megállott hallgatózni. Aztán lement a földszintre s az udvaron át a parknak tartott. E pillanatban egy sötét alak megmozdult s utána lassan indult. A lady ezalatt belépett a kertbe. A léptek halaltára azonban hirtelen megfordult s legnagyobb rémületére Johnt ismerte fel . Mindketten egy percig farkasszemet néztek egymással. John szólalt meg először: — Ugyan mit gondol, lady, ilyenkor lemenni a parkba! Betegnek jelentette magát s most mégis a hűvös éjjeli levegő behatásának teszi ki magát. Mire való ez? Lady Balmoral oly zavarban volt, hogy hamarosan szóhoz sem tudott jutni. Végre azonban mégis összeszedte magát s igy szólt: — Nagyon fáj a fejem, kedves John, megpróbáltam aludni, de nem bírok. A halántékaim lüktetnek, lázas forróság gyötör. Lejöttem tehát a parkba, hogy forróságom szűnjön. John felnézett Viktoria lakosztályára s látta, hogy ablakai csukva vannak! — Hát nem okosabb lett volna az ablakokat kinyitni? — mondotta. — így is kaphatott volna hüs levegőt. — Oh az nem az igazi! — De az Istenért, mily könnyen meghütheti magát. Nincs is melegen öltözve. Menjen vissza a kastélyba, lady! Fogadja meg szavamat. — Nem, nem John! Nagyon jót tesz nekem ez a hüs levegő. Már is érzem jó hatását. Maga csak térjen vissza és ne aggódjék miattam. — Nem megyek! — jelentette ki John határozottan. — Ön is jöjjön velem. A lady hallani sem akart erről. John azonban nem sokat teketóriázott vele, megfogta kezét s vitte. A lady-egy darabig ment vele, de aztán kiszakította magát s igy szólt méltatlankodva: — Ugyan mit törődik velem? Kinek mi kára van abból, hogy én itt sétálok? — Éjfélkor nem szokás sétát tenni! — szólt John. — Én javát akarom, ép azért kérem, jöjjön velem ! A lady meglepetve nézett rá. Ily határozottan, sőt parancsolólag még soha sem beszélt vele. Bizonyára tudja, hogy a Miss valamit tervez, ide jövetele tehát figyelmeztetés akart lenni. Mindezt elgondolva, a lady belátta, hogy mégis az lesz a legjobb, ha visszatér a kastélyba és lefekszik. — Menjen hát! — mondta. Mindketten felmentek a kastélyba. A folyosón el akart búcsúzni Johntól. — Menjen aludni öregem! Köszönöm, hogy fárasztotta magát értem. — Elkísérem egész a szobájáig. — De minek? — Elkísérem! — jelentette ki John nyomatékosan. — Nem akarom, hogy a hátam mögött még egyszer visszamenjen. Lady az ajkába harapok Most elővette szobája kulcsát s felzárta az ajtót. — Mondja csak John, mit jelent mindez? — kérdezte. — Ne kutassa, lady! Lássa, én sem kutatom, hogy mi végett ment le kegyed a kertbe. Menjen be szépen szobájába s feküdjék le aludni. Ha éppen nagyon lüktet a feje, nyissa ki az ablakot s úgy ereszszen be friss levegőt. — John, én magát nem értem! %— Majd meg fog érteni később. Most csak menjen szobájába és feküdjék le aludni. De aztán meg ne próbálja még egyszer lemenni, necsak ma, de máskor se. — Mondja John, talán vigyáznak rám? — Én nem szólok semmit — abból is eleget érthet, amit eddig mondtam. Az lesz kegyedre nézve a legjobb, ha a kertben való éjjeli sétákat egyáltalán mellőzi. Ha éppen olyan nagyon szeret itt andalogni, jöjjön le nappal. Ezzel befelé tolta a ladyt és eltávozott. Viktoria egy percig megállott a szoba közepén s gondolkozott. — Mit jelent mindez? Miért lesett rám John? Miért nem szabád nekem lemenni a kertbe? Le akart feküdni, de nem bírta magát rászánni. A gondolat, hogy Armand a kertben várja őt, nem hagyott neki békét. Talán mégis jó lesz lemenni! Végre is mi történhetik ebből? Ha Armand csakugyan lent van, még akkor is kivágatná magát. Hiszen a fiával találkozik! Fényes nappal nem akarja őt itt fogadni, mert már sokszor szégyent vallott vele, de egy anyának nem vehetik rossz néven, ha legalább éjszaka akar vele beszélni! E gondolat megerősítette őt ama szándékában, hogy csak azért is lemegy. Ha netalán valakit Etelka meg is bizot tazzal, hogy leskelődjék reá, nem valószínű, hogy az illető egész éjjel lent legyen a parkban, kivált midőn láthatta, hogy ő már itt van! Várt tehát még egy fél órát, melynek elmúltával feltette magában, hogy lemegy! De amint az ajtóhoz közelitett, kívülről léptek közelítettek. Viktoria összerezzent, aztán gyorsan ledobta magáról fejkendőjét és gallérját. Már akkor nyitották ki az ajtót . . . valaki belépett. A lady szinte felkiáltott ijedtében. A belépő nem volt más, mint tulajdon fia, Armand. — Hogyan találtál ide? — kérdezte alig térve magához meglepetéséből. — Ebből is láthatod, kedves mamám, hogy jól vagyunk tájékozva. Ismerjük már kivül-belül az egész kastélyt s kérdezősködés nélkül el tudunk igazodni. A Miss szobáját is tudom. Oda is mehetnék mindjárt . . . — Az Istenért Armand! — Nos? — kérdezte a fickó csodálkozva, — mit rémüldözöl? — Ide sem kellett volna feljönnöd, Armand. — Kénytelen voltam, mert te nem jöttél le! Tizenegy órától fogva lesben állunk már. — Kik? — Én és a másik kettő! Az egyikkel tegnap már beszéltél. — Oh jaj, mit csináltok? ' — Talán már elment tőle a kedved anyám? — Rettegek! Ki tudja, milyen vége lehet ennek ! Most itt van a lord — ki már is bizalmatlankodik. — Hát hiszen mi abba is hagyhatjuk! — véltkeclett Armand. — Úgy se sok néz ki belőle. Egyreegyre ötven font jutna, ezért bizony nem érdemes a fejét kockára tenni az embernek. — Az égre kérlek, ne beszélj olyan hangosan! — szólt a lady rémülten. — Úgy félek, hogy valaki meghallja. Legjobb szeretném, ha tüstént elmennék —• Várjunk csak még! — szólt Armand valamivel halkabban. — Beszéljük meg nugodtan a dolgot. Tudnunk kell, lesz-e egyáltalán a dologból valami és mikor ? SZEMÉLYI HÍREK Twining Nathan F. Twining tábornok, a nagyvezérikar főnöke, súlyos tüdccperiádón esett át. Eddie és Liz Eididie Fisher és Elizabeth Taylor, boldog uj házasok, Los Angeles és New York közt a: felhőik felett repülve töltötték nászéjszakáj ukat, aztán Spanyolországiba repültek nászúira. Chaplin Charlie Chaplin » napokban ünnepelte meg 70-ik szülétósnaipjiát s a felesége Crna, néhai Eugene O'Neill őrá mairó leánya, a jövő hónapira várja a hetedik, Chaplin gyerek. szüle lését. John L — Most semmi sem lehet! — felelt a legnagyobb zavarban Viktoria. — Talán egyáltalán nem is lehet. — Visszariadtál már mama? Talán már megváltozott a helyzet? Jobbra fordult? — Sőt, rosszabbra! — Akkor hát minek tétovázol? Talán addig akarsz várni, mig egészen kitúrnak? — Most nem lehet! — mondta a lady bosszúsan. — Várni kell, mig a lord elmegy. — De mikor lesz az? — Biztosan nem tudom, de azt hiszem három napnál tovább ki nem birja. Meg vagyok győződve, hogy változatosság kedvéért ha nem megy is Londonba, de legalább vadászatra biztosan el fog menni. — De a Misst csak nem viszi magával ?-r- Nem, nem! Legalább nem valószínű! Akkor aztán inkább lehet valamit tenni. — De hátha addigra már késő lesz? Viktoria vállat vont. — Nem tehetek róla. Ha előbb kitúrnak, akkor persze mindennek vége. Egyébiránt Isten kezében van minden. — Én azt hiszem, kedves mamám, az Isten nevét nem kellene az ilyen dologban említeni. — Azt a gonoszt nem védi az Isten! — felelt a lady ingerülten. — Egyébiránt nekem eddig az volt a jó szokásom, hogy mindent az Istenre bíztam. — Ej, hagyjuk ezt! — szólt Armand türelmetlenül. — Most azt szeretném tudni, mi lesz? Sokáig én itt nem ténfereghetek, mert végre is kérdezhetné a rendőrség, hogy voltaképpen mit keresek itt? Meg aztán cinkostársaimnak se tetszik ám a tétovázás. Ezek úgy vannak szokva: vagy, vagy! A lady gondolkozott egy percig. Aztán igy szólt: — Most távozzál, fiam. Holnap majd találkozunk a parkban s megbeszéljük a dolgot. — Hát itt nem lehet? — Világért sem! Attól félek, hogy valaki egyszerre csak belép. Csodálkozom, hogy már eddig is nem jött valaki. Ma is le akartam jönni a kertbe. — És miért nem jöttél? — Már lent voltam, de utánnam jött a lord komornyikja, John s úgyszólván erővel visszahozott.. Úgy látom, már vigyáznak rám. Még jó, hogy a lord őt bizta meg. Armand elámult. — Akkor hát már gyanakszanak! — mondotta. — Etelka talán észrevett valamit s beárult téged a lordnak? Ezt jó tudni. így a dolog igen kérdésessé válik. — Az égre kérlek Armand, távozzál, mert attól tartok, hogy az öreg John ide talál jönni. — Az nem lenne nagy báj, hogy engem itt talál! Hisz fiad vagyok. — De a másik kettőt nem szabad ott találni! Ha valaki őket meglátja, rögtön vége mindennek! Éppen ez okból siess le a kertbe. — Jól van! — felelt Armand. — Átlátom, hogy e pillanatban semmit se tehetünk. De holnap lejöjjön ám mama! Holnap okvetlenül meg kell beszélni a teendőket. Társaim bizonyosat akarnak tudni s nem lehet őket egyik napról a másikra biztatni. Holnap tehát pont tizenkét órakor éjjel ott légy a kertben. Mi már várni fogunk, még pedig ugyan azon a helyen, ahol Kardiffet találtad. — Jövök! — válaszolt a lady alig hallhatólag. Armand eltávozott. Ezalatt John még egyszer átgondolta a történteket. — A lady viselkedése csakugyan gyanús! Mit keresett éjfélkor a kertben? És miért volt úgy megijedve, midőn engem meglátott? A lordnak csakugyan igaza volt, mikor azt mondta, hogy Viktoria valamiben sántikál. Valóban, magam is szeretném tudni, min töri a fejét. Valami nagy dolognak kell lennie, hogy nem félt lemenni. Most eszébe jutott, hogy nem zárta be a kertajtót. (Folytatjuk) John L. Lewis, a bányászok bozontos szemöldökű, mennydörgés hangú ángyáé a a kongresszus munkaügyi (bizottsága előtt azt harsogta, hogy minden munkaügyi javaslat, mely most a kongresszust foglalkoztatja, csak arra jó, hogy a gazdagc Ik elnyomhassák a szegényeiket. “Öntöttvasból kovácsolt szüzességi evet ; karnak 15 millió szervezett munkás derekára kötni.” John L. John L. MbClellan szenátor, aki az unió-ko:. upció elitem vizsgálatot vezeti, John L. Lewis nyilatkozataira röviden ellennyilatlkozo'jt: “A kutya, ha a farkára lépnelk, üvölt.” Merwin K. Hart M. K. (Hart a National Economic Council elnöke. Némelyek okos embernek tartják, de lehet-e ezt hinni egy emberről, aki a szenátus igazságügyi bizottsága előtt olyasmit mondott, hogy az amerikai újságíróik, rádió és TV tele vannak kommunistái' kai, még a New York Times is? Dulles Az újakban enyhébb tüdőgyulladásban is megbetegedett Dulles volt külügyminiszter állapotában némi javulás állt be. Fatima portugáliai várOiSiban, ahol 1917-ben Szűz Mária jelenését észlelték három juhász gyermekei, a püspök felhívta a katolikus zarándokodat, hogy imádkozzanak Dullesért, aki református. Molotov Évtizedeken át a szovjet nagyhatalmú (külügyminisztere volt. Most Ulan Bátorban, Mongolia .szovjetcsatlós köztársaság főváré sátán van, mint nagykövet. Knuscsev mint belső ellenséget erre a távoli állásra száműzte. Most felkereste egy ceyloni politikus és megkérdezte, hegy érzi magát a messze Mongóliáiban. Azt felelte a lebukott nagyur: “Nagyon érdekes munkám van itt.” Tudja, mit beszel MANAGUA, Nicaragua. — Somoza köztársasági elmeik azt mondj a: Eizek a kis operett inváziók, a panamai, ami volt, és a dominikai, amelyet állítólag terveznek, nem jelentéktelen dolgok. A kommunisták irányítják ezeket a kalandokat, ravasz célzattal: Oly helyzetet akarnak teremteni hol itt, hol ott Közép- és Dél- Amerikábam, hogy az Egyesült Államok kénytelenek legyenek beavatkozni, éis ha erre Ikerül a sor, fel, fog haris anni a szovjet propaganda: “Íme, az amerikaiak Dél- Amerikában ugyanazt csinálják, amit mi Magyarországon csináltunk, tehát kvittek vagyunk!” Irta: TÖLGYESY MIHÁLY SZÉI1 ILONKA SZERENCSE JE Hirdessen lapunkban
