A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-15 / 20. szám

7. OLDAL

A lord hét órakor megérkezett. Etelka elébe repült. Parley karjai közé zárta őt és forró csókot nyomott ajakára.

— Etelkám, kedvesem, csakhogy ismét láthatlak, — mondotta.

— Oh mennyire vágyódtam utánad, — suttogta hozzásimulva Etelka.

Még egy csók, aztán egyelőre elváltak. A lord visszavonult lakosztályába, hogy átöltözködjék.

Meglepetve vette észre, hogy lakosztálya nincs egészen rendben.

— A lady valóban kezd hanyag lenni, — gondolta. — Ezt sokáig tűrnie nem lehet.

Midőn később ismét felkereste Etelkát, ez elpanaszolta neki a kettőjük között történteket.

— Megvallom, én is kissé hibás vagyok, — mondotta ravasz képmutatással. — De erre a lady ingerelt, aki túlságosan sokat képzel maga felől. Ő úgy viseli magát, mintha ő lenne itt az úrnő. Vagy talán az is?

— Nem, nem, — válaszolt a lord. — ő is ép oly alkalmazott, mint a többi szolgák.

— Akkor hát mint van az, hogy ez a nő lármázni, feleselni mer velem, sőt széttépte a legyezőt és kevésbe múlt, hogy hozzám nem vágta dühében. Járja ez?

— Valóban nem járja, — felelt a lord. — Ezért rendre fogom őt utasítani, még pedig igen szigorúan. Légy meggyőződve kedvesem, hogy neked elégtételt fogok szerezni.

— Még ez lenne a legkisebb bűne, — jegyezte meg Etelka.

— Mit hallok? — kiáltott a lord, — ennél nagyobbat is tett? Beszélj, kedvesem.

Etelka lesütötte szemeit és hallgatott.

— Nos, miért hallgatsz kedvesem? — kérdezte a lord.

Etelka végre megszólalt:

— Valóban, mélyen fájlalom, hogy ilyen egyenetlenség támadt közöttünk. Tudom, hogy eddig a legnagyobb mértékben meg voltál vele elégedve. Hiszem is, hogy jól látta el házadat és semmi tekintetben sem szolgáltatott okot arra, hogy elégedetlen légy vele. Átlátom, hogy én vagyok talán oka a mai helyzetnek.

— Beszélj, kedvesem. Mi történt még?

— Hidd cl, kedves bácsikám, nagyon fáj nekem, hogy egykor kedvelt házvezetőnődet vádolnom kell. Ez úgy tűnik fel, mintha őt be akarnám feketíteni, — talán gondolod is.

— Nem, nem, — válaszolt a lord élénken. — Ilyesmit nem tételezek fel rólad. Meg vagyok győződve, hogy csak igaz tényeket fogok hallani tőled. Beszélj hát.

Etelka színlelt tétovázás után elkezdte:

— A véletlen úgy hozta magával, hogy ma éjjel egy sajátszerü felfedezést tettünk. Megíigyeltettem a ladyt és úgy találtam . . .

— Talán csak nem lopott? — kérdezte a lord felháborodva.

— Nem, — felelt Etelka, — a kertben volt még tizenkét órakor is.

— Mit keresett ott?

— Találkája volt egy férfivel.

— Hm. Ez' igazán különös. És ki látta őt?

— A komornám.

— Mit keresett ez a kertben éjfélkor?

— Mint mondja, a feje fájt, azért ment le friss levegőre.

— Hm, hm. Értem már az ilyen éjszakai főfájásokat és a kertbe való lemenetcleket. Bizonyára találkája volt ott. Ez róla inkább feltételezhető, mint a ladyról. Ez már kinőtt abból a korból, melyben szeretőt szoktak tartani.

— Kérlek bácsikám, nem mondtam én egy szóval sem, hogy szeretőt tart. Akivel beszélt, nem is lehet szeretője. •

— Ki volt hát az illető?

— Csavargó.

A lord kétkedve nézett Etelkára.

— Hihetetlen, — mondotta. — Lady Balmoral nem szokott ilyen emberekkel érintkezni. Még ha azt mondanád, hogy egy fiatal emberrel találkozott, az hihetőbb lenne, de rosszat még ebben sem találnék, mert az illető fia is lehet.

— Bocsáss meg, bácsikám, de Annie komorna egész határozottan állítja, hogy az illető valóságos csavargó volt.

— De hogyan jutott ehhez Annie? — kérdezte

a lord. m *+■ m*

Etelka természetesen elhallgatta, hogy Anniét ő bízta meg azzal, hogy leskelődjék lady Balmoralra.

— Egy pár őrt rendelek ki a parkba, szólt a lord rövid szünet után. — Ha az az ember még egyszer eljön, az őrök lefogják őt tartóztatni. De jaj

lesz Annienek, ha kisül, hogy nem mondott igazat. Viktória évek óta áll szolgálatomban s egyetlen egyszer sem adott okot még elégedetlenségre sem. Én tehát nem tűrhetem, hogy őt valaki alaptalanul gyanúsítsa. Nem tudom elképzelni, mi oka lett volna erre.

— Már engedj meg kedves bácsikám, ez mitsem változtat a dolgon. Ha a kő leesik a fejemre, csak rossz az, akár tudom az okot, akár nem tudom.

A lord elhallgatott. Látszott rajta, hogy ez a dolog nagyon lehangolja őt.

— Kérdőre fogom őt vonni, — mondotta végre. — Akarom, hogy ez az eset tisztába hozassák.

— Ha csak ezt akarod kedves bácsikám, akkor jobb lesz őt szemmel tartani. így legalább azt a másikat is meglehet fogni.

A lord később visszavonult dolgozószobájába. Lady Balmoral pedig ezalatt a parkba ment duzzogni. Valójában, a viszonyok rettenetesen megváltoztak. Eddig őt volt a lord után az első. Minden úgy történt, amint ő akarta, az egész cselédség feltétlenül engedelmeskedett neki.

Most azonban, mióta Etelka ide jött, egyszerre megváltozott minden. Ez a nagyravágyó nő mindent magához ragadott és uralkodni akar mindenki fölött, még a lordot sem véve ki. Ezt sokáig ki nem bírja.

A lord, ahogy szobájába ért, mindjárt hivatta a ladyt. Lefutottak tehát a kertbe, miután tudták, hogy oda ment. Sokáig hasztalan keresték. Végre ráakadtak, amint egy félreeső pádon ült, maga elé merengve.

— Lady! — kiáltott a szolga.

Balmoralni felriadt merengéséből.

— Mit akarsz? — kérdezte.

r, m

— O lordsága hivatja.

A lady szótlanul felemelkedett s felment a kastélyba, mely reá nézve a szenvedések tanyája lett.

Ezalatt a lord azon gondolkozott, vájjon kérdőre vonja-e ső tegnap éjjeli kirándulása miatt, vagy pedig azt tegye, amit Etelka tanácsolt neki?

— Előbb meg akarok győződni, van-e valami a dologban, — gondolta magában. — Ha látom, hogy az ellene emelt vád alapos, akkor majd igazolásra hívom fel. De nem, — tetet hozzá mindjárt. — Legjobb az egyenes ut.

E pillanatban lépett be lady Balmoral.

— Hol járt? — kérdezte a lord.

— A parkban voltam, lord.

— Ön úgy látszik, nagy előszeretettel viseltetik , a kerti magány iránt.

Lady Balmoral megütközve nézett rá, majd pedíg igy szólt:

— Nem csoda, hogy félrevonulok, mert hiszen senkinek sem kellek már. Szolgálataimat senki sem veszi igénybe s általában háttérbe vagyok szorítva, mióta a ház uj csillaga feltűnt.

— Látom ön igen haragszik Etelkára. Mondja meg ennek az okát.

— Nem haragszom rá — csak nem hagyom magam. Etelka őnagysága tulságig viszi.

— De legalább nem engedi magát szertelenségekre ragadtatni, úgy mint kegyed. Úgy hallom, hogy egy legyezőt széttépett és csaknem hozzá vágta.

— Ezt beismerem, de mentségemül szolgáljon az, hogy túlságosan fel voltam indulva. Etelka őnagysága még a legszelídebb angyalt is kihúzná a béketűrésből. Még a legutolsó cselédnek sem szokás azt mondani, amit nekem mondott.

— Mit mondott?

— Azt, hogy kidobat.

— De mikor mondta ezt? Kétségkívül akkor, midőn ön már szertelenségekre vetemedve, széttörte a legyezőt.

A lady nem tudott erre mit válaszolni. Most már bánta, hogy hevessége által elragadtatni engedte magát.

— Lássa, — szólt a lord, — Etelka bebizonyította, hogy tapintatosabb, mint kegyed — pedig fiatalabb.

A lady e csípős szavak hallatára szinte hátratántorodott.

— Hogyan, yord! — szólt. — Ez nem igazság.

— A tények nem kegyednek adnak igazat, kedves Viktoria.

A lady elsápadt s megfordulva kiment. A lord utána nézett.

— Bármennyire sajnálom is, — utoljára mégis el kell küldeni, — gondolta magában.

De aztán elgondolta, hogy ez talán mégsem igazság. Általában az egész dolog sehogy sem volt innyére. Az ő házában mindeddig ismeretlen volt a viszály és egyenetlenség.

Etelka ismét megjelent nála s mindjárt látta, hogy rossz kedély-hangulatban van. Mindjárt sejtette az okot is. Attól való féltében, hogy a lord mégis csak a ladynak találna igazat adni, igy szólt kétszínűén:

— Lord, a történteket én sajnálom legjobban. Valóban misem lehet rútabb egy háznál, mint folytonos civakodás. Én tehát igyekezni fogok kiengesztelni Viktóriát. Fel fogjuk őt kérni, hogy együtt teázzon velünk.

— Ez valóban igen jó lesz, kedves Etelkám, — szólt a lord örvendezve. — Ez igazán szép és nemes dolog tőled.

_________________________A Tó PÁSZTOR

Etelka mindjárt fel is kereste őt szobájában. Ezt is csak bizonyos célzatból tette. Tudta, hogy a lady alighanem a kertbe akart ismét lemenni s ennek meggátolásával uj bosszúságot akart neki szerezni.

—Viktoria, — kezdte, — eljöttem, hogy kegyedet kiengeszteljem. Feledjük a történteket.

A lady egész el volt ámulva. Nem hitte volna, j hogy Etelka ennyire kétszínű legyen. Bizonyosan ismét valamit forral ellene. Etelka folytatta:

— A lordnak nem tetszik a mi viszálykodásunk s nagyon el van kedvetlenedve miatta. Én teszem tehát az első lépést a kibéküléshez s felkérem kegyedet, bocsássunk meg egymásnak. Teázzon ma velünk. Hadd lássa ő lordsága, hogy kibékültünk és ismét barátságosan érintkezünk egymással.

Erre igy felelt a lady:

— Nagyon szépen köszönöm. Magam is óhajtom a békét, a teához azonban nem jelenhetek meg. Nem jól érzem magam, reám nézve legjobb lesz korán lefeküdni.

Etelka mindjárt gondolta, hogy azért szabadkozik, mert bizonyosan le akart ismét menni a kertbe.

— Emberelje meg magát, lady s jöjjön el, — mondta.

— Nem lehet, kedvesem. Legyen szives engemet ő lordságánál kimenteni.

— Nem jó lesz Viktoria. Ő lordsága ezért neheztelni fog. Meglássa, arra fogja ezt magyarázni, hogy kegyed makacskodik s folytatni akarja az ellenségeskedést.

— Nagyon sajnálom, Miss Etelka, de teljes lehetetlenség ma megjelennem. Csak mondja meg kérem ő lordságának, hogy nem jól érzem magam s akkor nem fogja rossz néven venni elmaradásomat.

Etelka újabb kísérletet tett Viktóriát feltett szándékától eltántorítani, de sikertelenül. A lady meg maradt elhatározása mellett. Etelka tehát egyedül volt kénytelen visszatérni a lordhoz.

— Nos, — kérdezte Parley, — Viktoria nem jön?

— Nem jöhet, mert rosszul érzi magát, — felelt Etelka jelentős pillantással.

— Bizonyosan a méregtől lett rosszul.

— Pedig én bocsánatot kértem tőle. Mondtam neki, feledjünk mindent s általában igen szépen bántam vele.

— Csodálatos, hogy még sem akart kibékeülni, — mondotta a lord.

— Oh nem, lord. Ö nem idegenkedik a kibéküléstől, csak teához nem akar jönni.

— Nem hiszem, hogy legalább egy negyedórára ide ne jöhetne, — jegyezte meg a lord bosszúsan.

— Én is úgy vélekedem, — mondotta Etelka. — Attól a kis lehanglatságtól ugyan bátran ide jöhetett volna. Sőt itt talán helyre is állott volna benne az egyensúly. Vidáman beszélgettünk volna, nevettünk volna, lordságod elbeszélte volna amerikai vadászélményeit, igy igen szépen eltelt volna az est sa a lady teljesen felgyógyult volna.

— Igazad van Etelkám. Miért is nem jön?

— Én élek a gyanúperrel, hogy megint valamiben sántikál, — mondotta erre Etelka.

— Azt hiszed talán, kedvesem, hogy ismét le akar menni a kertbe, hogy azzal az emberrel találkozzék?

— Úgy kell lennie, — mert különben nem utasította volna vissza a meghívást. És ez voltakép, ha szorosan vesszük, durva sértés. Szerencséjének tarthatja, hogy lordságod meghívja őt s ő ezt durván visszautasítja.

A lord arcán a harag pírja ömlött el. De csakhamar leküzdötte felindulását.

— Nem tudom elhinni, — mondotta. — Viktoria sokkal tapintatosabb, hogysem ilyet tenne.

— Nagyon megmutatta, milyen tapintatos, — gúnyolódott Etelka.

— Hogy veled mit tett, arra még lehet mentséget találni. De már az én meghívásomat fontos ok nélkül még sem merné visszautasítani.

— Hát hiszen az is ok, még pedig neki talán igen fontos, hogy le akar menni a kertbe.

— Ezt nem hihetem, Etelka.

— Győződjék meg hát, lord.*

— Jól van, — jelentette ki most Parley. Meggyőződést fogok magamnak szerezni. Ne történjék semmi, ami Viktóriát szándékában hátráltatná. Észrevétlenül meg kell őt figyelni.

Még korán lévén, egyelőre felszolgálták a teát s a lord Etelkával közömbös dolgokról beszélt.

Később aztán Johnnak be kellett jönnie. Az öreg komornyik nem volt többé az a ragaszkodó joviális ember, mint régen.

A legutóbbi időben zárkóaott és mogorva lett s nem is volt oly odaadó ura iránt, mint azelőtt. Etelkát meg egyáltalán nem szenvedhette s nem egyszer zúgolódott, hogy ő lordsága úgy táncol, ahogy a Miss fütyül.

Etelka régen észrevette, hogy John haragszik rá s titkon neki is bosszút esküdött. Tudta jól, hogy a vén ember urának bizalmát bírja s esetleg ellene fordíthatja befolyását. Előbb azonban Viktóriával akart végezni és utána Johnnal.

A lord parancsa folytán a komornyik megjelent a kis ebédlőben.

(Folytatjuk)

SZEMÉLYI HÍREK

TRUMAN

Churchill kashingtoni látogatása alkalmából Eisenhower elnök meghívta a Fehér Házba — első ízben — Truimant, a ház korábbi lakóját. Truman a meghívást visszautasította azzal, hogy a banket idején már miáühóvá el ígérkezett . . .

DR. SALK

Dr. Jonah Salk, a polio elleni védőoltás feltalálója, Leeds angliai városban járt, résztvefct az Angol Királyi Egészségügyi Trásasáig kongresszusán. Ez alkalommal a feeds i egyetemen diszdoktorrá avatták.

GODFREY

A tüdőrák operáción átesett filmisztránák orvosai nyíltan megmondták, hogy alig, van remény arra, hogy még öt hat évig életben fog maradni.

FUJ VAGY LEÁNY?

INNSBRUCK, Ausztria. — Az itteni múzeumban 1889 óta függ egy holland, festmény, melynek neve: “Fiú sólyommal.” Most restaurálták a régi festményt és ekkor kiderült, hogy az nem fiút, hanem leányt és nem sólymot, hanem galambot ábrázol. Átkeresztelték tehát: “Leány

galambbal.”

AZ ÁLDOZAT HOLTTESTE

Bogaíusa louisianai város határában, a Pearl folyó vizében megtalálták Parker néger fiatalember holttestét, akit Poplarville mississippi] város fogházából feketeálarcos fehér emberek elhurcoltak ós agyonlőttek.- A gyilkosokat az FBI több déli államban keresi.

Mrs. Greater Cleveland

MRS. NANCY CHAPIN

Mrs. Nancy Chapin, a Cleveland Heightsröl, akit megválasztottak az East Ohio Gas Co., által rendezett versenyen Mrs. Nagy-Clevelandnak, hogy ezt a vidéket képviselje Columbusban május 6-7-én a Mrs. Ohio választáson . .

Az az asszony, akit Columbusban 15 körzeti győztes közül megválasztanak, később Fort Lauderdale, Fla.ban képviseli Ohiot a Mrs. America választáson.

Dr. Kovács József

A Lutheran Hospital orvosai, akik a fejszés merénylet folyamán fején megsérült Dr. Kovács József 75 éves orvost kezelik, azt a megnyugtató közlést tették sok-sok érdeklődőnek, hogy a páciens állapota kielégítő. A magyarság körében nagyon népszerű idős doktor számos barátja és tisztelője, sok hálás volt páciense ebből a kórházi jelentésből örömmel olvashatja ki, hogy életveszély nem forog fenn, Dr. Kovács hamarosan elhagyhatja a kórházat.

A nyilván nem egészen beszámítható, meghibbant elméjű merénylő, a 73 éves Ibos János, a városi fogházban van, ott fogja érni a döntés, hogy vádat emelnek-e ellene, vagy o I ni eg y óg yintézetbe utalják. <

Irta: TOLGYESY MIHÁLY

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE