A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-01 / 18. szám

VOL. 37. ÉVFOLYAM Cleveland, New York, Buffalo, Newark, Bridge port, Philadelphia, South Bend. péntek, 1959, május 1 AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR HETILAPJA . j EGYES SZÁM ÁRA 15 CENT No, U SZÁM Beolvadt lapok: Kereszt, Egyetértés, Városi Élet, Amerikai Magyarság, Buffaloi Híradó, Philadelphiai Függetlenség, Newarki Hirlap. A csatlósnépek nem ellenségek Nagyon nehéz a gyakorlatban különbséget ten­ni népek és kormányaik közt. Tájuk, hogy barátaink azok a középeurópai népek, amelyeknek szovjet kor­mányai dühödt ellenségeink. Például Kádár és Mün­­nich meg az ő Sik Endréjük hazudnak, amikor a ma­gyar nép nevében beszélnek. Ezzel a meggondolás­sal Kennedy demokrata és Aiken republikánus szená­torok törvényjavaslatot terjesztenek elő, amely módo­sítja azt a törvényt, amely kizárja oly országok gaz­dasági megsegítését, amelyek szovjet uralom alatt áll­nak. A két szenátor a törvény módositását javasolja avégből, hogy szovjet zsarnoki uralom alatt álló né­pek is részesedhessenek amerikai termésfeleslegekből. Jelenleg az a helyzet, hogy annak az országnak •— például Lengyelországnak — függetlensége kétség­bevonható. A lengyelországi kommunista kormány az egyedüli a szovjet gyarmatbirodalomban, amely meg­szüntette az erőszakos kolhozositást és békében él a katolikus egyházzal. Lehet tehát pro és kontra érvelni, hogy van-e vagy nincsen az orosz kormánytól függet­len kormányzata Lengyelországnak. Ilyen vita hosz­­szas huzavonát okozott a lengyeleknek szánt segély elküldésénél és — mint Kennedy szenátor hangsúlyoz­ta — ez volt az oka annak is, hogy a magyar népet sorsára hagytuk. A Kennedy-Aiken törvényjavaslat úgy akar segí­teni a bajon, hogy az elnöknek szabad megítélésére bizza annak eldöntését, hogy bizonyos vasfüggönymö­götti ország népének lehet-e juttatni az amerikai ter­mésfeleslegekből. A szenátus demokrata többségének vezetőjét (középen) erősen bírálták pártjának szenátorai, mert nem valósította meg szerintük a kampány 15 külömböző célját. Lhasa ** Budapest EMLÉKEZtS KŐRÖÍ! CSOMA SÁNDORRÁ. TIBET Elfő MAGYAR KUTATÓJÁRA HÁROM ÁPRILISI NAP WULFERSTEDT, keletnémet szovjetzóna, április 2. — Egy 73 éves paraszt sorra lelőtte egész állatállo­mányát, két lovát, tiz tehenét, juhokat és tyúkokat, az­tán 40 liter benzinnel leöntötte és felgyújtotta a házát, amelyet apjától örökölt és a fiára akart hagyni. Ami­kor mindezzel készen volt, agyonlőtte 70 éves feleségét és utána önmagát. Kétségbeesés volt az oka szörnyű tettének. A birtokát ugyanis erőnek erejével kolhozba akarták kényszeriteni, fiát pedig azon a cimen, hogy a birtok kolhozositása ellen izgatott, öt évi börtönre Ítélték. Ily körülmények közt az öreg paraszt semmi értelmét nem látta többé az életnek, elvesztette jövő reményét. Mindennek vége volt, tehát mindennek véget vetett. r * HAMBURG, Nyugat-Németország, április 3. — Egy hamburgi polgár még február elején automobil­ján útnak indult Nyugat-Berlin felé, ahol rokonait akarta meglátogatni. De a zónahatáron, Werra város határában a keletnémet szovjet határőrség letartóztat­ta, mert a neve a fekete listán volt. Ugyanis ő 1948-ig a szovjetzónában lakott s engedély nélkül szökött át Németország szabad zónájába. Húsz napig fogva tartot­ták és ez idő alatt a kocsija le volt plombáivá. Amikor aztán szabadon engedték, titkon letörte kocsijáról a lakatot és megindult hazafelé, vissza Hamburgba. Útja egy folyón át vezetett, a folyó sekély vizén megpróbált áthajtani, de az autó a folyó közepén hirtelen leállt. Nehogy az autó a kommunisták kezére kerüljön, fel­gyújtotta azt és gyalog folytatta útját a legközelebbi nyugatnémet vasúti állomásig. * WALKENRIED, keletnémet szovjetzóna, április 4.-— Egy 47 éves szállítási vállalkozó teherautóra rakta a feleségét és nyolc gyermekét meg annyi házi holmit és ruhát, amennyinek még hely volt a kocsin, és a zó­nahatáron a szegesdrótos kerítést áttörve, a család sze­rencsésen eljutott a nyugati szabad zónába. A szovjet meghódította Iiákot Bekövetkezett az, amit a múlt évi királygyilkos lázadás óta gyanított a Nyugat: az olajban gazdag Irák, a bibliai idők teljjel-mézzel folyó Mezopotániája a Tig­­risés Eufrátesz folyók közt, a szovjet zsákmánya lett. A kommunisták hatalmukba kerítették az államhiva­talnokokat és Kassem miniszterelnök már csak bábu a kezükben. Kommunista bandák vették kezükbe az ipa­ri és üzleti vállalatok vezetését. Fegyveres kommunis­ta bandák zaklatják az amerikaiakat és más nyugati vendégeket. A kormány kiutasította az angol-amerikai­­francia petroleumvállalatot 300 négyzetmérföld olaj­kutatási mezőről és oroszokat hivott be az olajkutatás­ra ezen a területen. Irák, amely egy évvel ezelőtt még a szabad világ legerősebb oszlopa volt a Közelkeleten, a szovjet hatalmába szédült. Magyarország és Tibet fő­városainak nevei már egyszer régen, másfél évszázaddal ez­előtt közelebbi vonatkozásba kerültek egymással, amikor ott járt Körösi Csorna Sán­dor, és másodszor napjaink­ban a történelemnek egy és ugyanazon lapjára kerültek, mint történelmi parellelek: emlékeztetők a kommunista zsarnokság embertelen bruta­litására. A kínai kommunis­ták most Lhasa fővárosban és egész Tibetben oly vadul garázdálkodtak, mint 1956 őszén az oroszok Magyar­­országban. A tibetiek emlé­keznek Kőrösj Csorna Sándor multszázadi látogatására és a magyarok világszerte emle­getik a kommunisták tibeti gaztetteit. A két, egymástól oly messze eső ország népeit a közös szenvedés /közelebb hozta egymáshoz. A Tibet elleni kommunista erőszak nemcsak az ország­­kormányzata ellen, hanem a nép vallása, a buddhizmus el­len is irányul, mint ahogyan minden kommunista elnyo­másnak első áldozatai közt van az egyház másutt is, a keresztény egyházak, a zsi­dóság és a mohamedánizmus. Ebben a vonatkozásban ki­emelendő tény az, hogy Kö­rösi Csorna Sándor annakide­jén több évet töltött tibeti buddhista kolostorokban, több tibeti tárgyú könyvet irt, többek közt a Kah-Gyur buddhista szent könyv ele­mezését. Nagy tisztelet övez­te a magyar vendéget Tibet­ben régen és újabban is. A tibetiek Philinggi Dasza né­ven emlegetik, ami “külföldi tudóst” jelent. Újabban, 1933- ban, a japán buddhista egy­ház szentté nyilvánította Kö­rösi Csorna Sándort, azért az érdeméért, hogy “megnyitot­ta a Nyugat szivét Bpddha tanításainak befogadására.” Az ősrégi japán Taisho egye­temen, ahol a buddhizmus szentjeinek emlékét kegyelet­tel őrzik, az aulában felállí­tották Körösi Csorna Sándor szobrát, melyet lótuszvirágok díszítenek. A tibeti-magyar történelmi vonatkozások uj érdekességet kölcsönöznek Körösi Csorna Sándor felfedező utjának. Mjnt Columbusnak India, úgy Körösinek Ki na volt az uticélja. Olaszország és Ki na között már a római császárkorban eleven kereskedelmi forgalom alakult ki az ugynev« zett “Se­­lyemuton”, vagyis azon az útvonalon, ar> *1* Közóp- Ázsián keresztül szállította Itália felé a rendkívül nagyra értékelt kínai selyemszövete­ket. Kínának a selyemher­nyótenyésztés állami titka és monopóliuma volt; halállal büntették azt, aki akár csak egyetlen selyemgubót is ki­vitt a kínai birodalom hatá­rain. A középkori olasz keres­kedővárosok is folytatták ezt a keletázsiai kereskedelmet, amely szép hasznot hajtott nekik. Folytatták egészen ad­dig, amig Mohammed hódítá­sai nyomán el enm zárult Elö­­sai nyomán el nem zárult Elő- A keresztesháboruk hiába próbáltak ezen a falon rést ütni, a “Selyemút” végkép le­zárult. Ekkor gondoltak arra, hogy létezhet Kina felé egy másik, északibb ut is, amely Magyar­­országon és a déli orosz sztjeppéken keresztül, vezet a mesés Kínába. Ezért volt az, hogy magyar fiukat elébb le­vittek Itáliába, szerzetesekké nevelték és aztán Magyaror­szágon keresztül elküldték őket Közép-Ázsiába. Ezek a magyar papok, mint ezt Ju­­liánus magyar domonkosbarát ázsiai utijelentéseiből tudjuk, még tudtak olyan nyelven be­szélni, amelyet ott künn a messzi Ázsiában is megértet­tek. Ezért volt az is, hogy az olaszok olyan nagy érdeklő­dést tanúsítottak a Magyar­­országon is beszélt kun nyelv irányában, amely egész Kö­­zép-Ázsia diplomáciai nyelve volt valamikor. Ezt a nyelvtudást Itáliá­ban annyira fontosnak tar­tották, hogy Olaszország egyik legnagyobb költője, Petrarca maga is tanult kun nyelvet és igy maradt ránk a középkori kun nyelv egy ha­talmas emléke a velencei Pet­­rarca-kódex formájában. S ezért küldték ki például az olasz kereskedők Marco Pólót is Közép-Ázsiába, hogy ipar­kodjék Itália számára ezt az északi kereskedelmi útvona­lat felfedezni és megnyitni. Ám ami az olaszok számá­ra gyakorlati életszükséglet volt, az a magyarok számára a nemzet lelke mélyén égő szent érzéssé lett: az Európa népei közé árván és testvér­­telenül ideszakadt magyar­ságnak vágyódása az ázsiai, Földanya után. A germán, latin és szláv világ torzsalko­dásai közé beérkelődött ma­gyarságnak fájdalmas sóhaj­tása volt ez az Ázsia-vágyó­­dás. Egyszerre csak egy erdé­lyi diákgyerek lelkében égni kezd a vágyakozás, hogy fel­keresse az Ázsiában rekedt magyar ősöket. Körösi Csorna Sándor volt ez a diákgyerek, aki 1784-ben született, olyan szegény körülmények között, hogy a gimnáziumot is csak úgy tudta elvégezni, hogy gazdagabb diáktársai mellé elszegődött szolgalegénynek. Nyolcadik gimnazista, amikor fogadalmat tesz, hogy egész életét az ázsiai ősök felkuta­tásának szenteli. Tudja, hogy vagy délen, arab területen, vagy északon, orosz földön keresztül juthat el Közép-Ázsiába. Ezért el­megy Göttingába, hogy meg­tanulja az arab nyelvet és Zágrábba, hogy a szláv nyel­vet tanulja meg. Aztán útle­vél nélkül szökik ki az or-I szágból, merthiszen az oszt­rák abszolutizmus rendőrsé­ge nagyon jól tudja, hogy egy ilyen utazás alaposan felke­verheti a magyar nemzeti ér­zéseket. Száz forint kölcsönpénzen vándorol elébb az afrikai Alexandriába, hogy az ottani könyvtárban felkutassa azo­kat a középkori arab Írókat, akik az ázsiai magyarokról Írtak. Aztán szörnyű fárad­ságok árán tovább vándorol Palesztinába, Perzsiába, Bok­­harába, és végül Ladakba ér­kezik meg. Itt buddhista lá­ma-papokkal találkozik, akik tibeti nyelven beszélnek. Né­hány tibeti szónak a magyar­ral való egybehangzása azt a délibábos reményt kelti ben­ne, hogy talán a tibeti nép­katlanba odvadtak bele a ma­gyar ősök. Hihetetlen nélkülözések közepette vergődik el a zang­­lai buddhista klastromba, ahol “Szkander bég’' néven HÁGA, Hollandia. — Néhány évvel ezelőtt bolgár kommunista ágyúsok lelőttek egy izráeli repülőgépet, amely néhány mérfölddel bolgár terület fölé tévedt. A repülőgépnek több mint 50 utasa, köztük több ame­rikai, életét vesztette. Izráel kormánya kártérítést kö­vetel Bulgáriától a hágai nemzetközi bíróság előtt és a bolgár kommunista kormány ott arra az álláspontra helyezkedik, hogy az ügy nem tartozik a nemzetközi bíróság hatáskörébe. Az izráeli igazságügyminiszter, S. Rozen, három napon át tartott perbeszédet ennek a védekezésnek lecáfolására. A nemzetközi bíróság jú­niusban fogja eldönteni a kérdést, hogy az ügy hatás­körébe tartozik-e, vagy sem. MOSZKVA. — Kazahsztánban a szénbányában oly furókészülékkel kísérleteznek, amelyet távolból automatikusan hoznak működésbe. A gép működését televíziós készülék jelzi és szabályozza. ALGÍR. — Az algériai francia földbirtokosok, akik mindenáron meg akarják akadályozni a nép javát cél­zó reformokat, újabban hitleri módszerekhez folya­modnak. A reakciós szervezet a Hitler Ifjúság mintá­jára Fiatal Nemzet néven szerepel és tagjai túlnyomó­an főiskolai diákok. Az egyetem falaira ná,ci horogke­reszteket mázoltak, valamint ilyen felírásokat: “Hitler nem halt meg! Halál a zsidókra! PERTH, Ausztrália. — Az országos kereskedelmi kamara aggályosnak tartja, hogy a szigetország lakos­sága évente 100,000-el szaporodik. Ez a következő év­tizedben nagyfokú munkanélküliségre vezethet, mivel a termelés nem fokozódik megfelelő mértékben. HAVANA. — Fernando Miranda újságírót, a Ba­­tista-párti napilap munkatársát, aki Castrot és társait tolvajoknak és banditáknak nevezte, tízévi kényszer­­munkára ítélte a katonai bíróság. SOSSAU, Németország. — A falusi iskola 7—14 /U'cndékei/ negyvorya . ^ ^fj tegedtek. A betegséget tüdőbeteg tanitójoffx»lekapták át. A tanítót az orvosok ét évvel ezelőtt gyógyultnak jelentették ki, de betegsége kiújult. SÁROSPATAK. — A Tokaj-vidéki szőlőbirtoko­sok a kolhozokba terelés ellen úgy védekeznek, hogy eladják az elraktározott trágyát, ahelyett, hogy a talaj feljavítására használnák azt. BUENOS AIRES. — Az argentínai állami hivata­lokban május elsejei hatállyal uj munkarendet léptet­tek életbe: Az eddigi munkaidő déli 12 órától este 6- ig volt; ehelyett ezután a hivatalnokok reggel fél 10- től este fél 6-ig dolgoznak, félórai ebédszünettel. Az uj rendet csak tiltakozással fogadják el a hivatalnokok; arra hivatkoznak, hogy a rövid ebédidő arra fogja kényszeriteni őket, hogy kannázott élelmiszereket fo­gyasszanak, ami aláássa az egészséget. PANMUNJOM, Korea. — Az amerikai fegyver­szüneti bizottság közli, hogy a fegyverszünet megkö­tése óta, 1953 óta, több mint ezer kommunista beszi­várgó kémet lőttek agyon Korea déli részében. tanulmányozza át a klastrom 320 óriási, középkori kötetét. Itt fenn, a világ legmagasabb hegyei között rettenetes hide­gek vannak. Szkander bég nem füt, mert takarékoskod­nia kell. Igaz, hogy időközben a magyar országgyűlés — mi­után Széchenyi István mele­gen pártfogoló szavakkal em­lékezett meg az Ázsiában szű­kölködő “árva magyarról” — némi segítséget szavazott meg Csornának, ámde előtte még nagy célok lebegnek, te­hát óvatosan kell a pénzzel bánnia. Éjjel-nappal le sem vetkőzik, a hideg miatt ki sem teszi lábát a cellából. Csak ott ül hatalmas bundájában az óriási könyvek közt. így hozza létre a 40,000 szót felölelő angol-tibeti szó­tárt, amelyet az angol kor­mány annyira fontosnak ta­lál, hogy maga vállalkozik ki­adására és egyúttal nagyobb tiszteletdijat szavaz meg a szerzőjének. Csornát egyben az Angol Krályi Ázsiai Társa­ság is tagjai közé választja. Ez a munka tehát nagy dicső­sége Csorna Sándornak, de egyben szörnyű csalódása is: rá kellett jönnie, hogy igazi életcélja szempontjából hiá­bavaló volt ez a rettenetes munka — a tibeti nyelvnek semmi köze sincs a magyar nyelvhez. Nincs hát más hátra, mint újra továbbvergődnie és is­meretlen, töretlen utakon ke­resnie “Jugriát” őskereső vá­gyainak álomképét. Az irtó­zatos nélkülözések azonban — éveken át némi kevés, puszta vízben főtt rizsen kívül főként csak teával élt — megtörték a szervezetét. Mielőtt újabb útjára indulhatott volna, Dardzsilingben, szemközt a havasfejü Himalájával, 1842 április 11-én, 58 éves korában elhunyt. Aszkéta-életére jellemző, hogy a magyar országgyűlés által küldött 450 aranyat érintetlenül megőrizte és a Magyar Tudományos Akadé­miára hagyományozta. Ugyan igy megőrizte az Ázsiai Tár­saságtól kapott 5000 rupiás tiszteletdijat is, ezt a neve­zett társaságra hagyta. Övébe varrva mindössze 26 arany volt”nála, amikor meghalt: egész kutatóüt ja alatt úgy­szólván alig költött magára valamit. Angol felirásu sírja ott áll a dardzsilingi temetőben. ^ The GOOD SHEPHERD is the largest Hungarian Weekly Newspaper in America Sen. Pat McNamara Michigan Sen. William Pro.vmire Wisconsin ■ i n. I.yndon Jo! A .,11 Texas Sen. Wayne Morse Oregon Sen. Joseph S. Clark Pennsylvania Hírek a világ minden részéből

Next

/
Thumbnails
Contents