A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-24 / 17. szám

8. OLDAL

A Jó PÁSZTOR

PETŐFI ÉS JÓKAI

Husvét után negyedik vasárnap EVANGÉLIUM *

Szent János, 16, 5—14

Most pedig elmegyek ahhoz, aki engem küldött és senki közületek nem kérdezi tőlem: Hová mégy? hanem mivel ezeket mondottam, szomorúság töltötte be sziveteket. De én az igazságot mondom: Jobb ti nektek, mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jövend ti hozzátok, ha pedig elmegyek, el fogom őt küldeni nektek. Ki mikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, mert nem hisznek én bennem, meg az igazságról, hogy az Atyához megyek és már nem láttok engem, az Ítéletről pedig, hogy e világ fejed elme . negité 1 tetett.

Még sok mondanivalóm volna nektek, de most

nem vagytok hozzá elég erősek.

Mikor pedig eljövend ő, az igazságnak Lelke, ő majd eligazít titeket minden igazságban, mert nem fog magától szólani, hanem amiket hell, azokat fogja mondani és a jövendőket hirdetni nektek. Ő majd megdicsőit engem, mert az enyémből vesz és kijelenti nektek. Minden, ami Atyámé, enyém, azért mondottam, hogy enyémből vesz s kijelenti nektek.

SZENTBESZÉD

Mi is állandóan utón vagyunk, az örökkévalóság felé tartunk, mindennap, amennyi elfogy a földi, ideiglenes életünkből, ugyanannyival közelebb jutunk a földöntúli, örök életünkhöz. Életünk önmagát emészti fel, hamarosan''megnyílik előttünk az örökkévalóság kapuja. Ahhoz megyünk, aki a világra küldött bennünket, aki testünket, lelkünket, minden tehetségünket, érzékünket és az összes anyagi eszközeinket adta, hogy számot adjunk földi sáfárkodasunkról.

És mégis, bár naponkint hallunk-látunk embereket távozni ez árnyékvilágból, mégis mily kevesen vetik fel maguk előtt azt a nagy kérdést: hová mennek . az emberek, hová megyünk mindnyájan?

Pedig hát ez igazán fontos “hová mégy?” A földi hová mégy-ről visszaszoktunk térni, de a földöntúli hová mégyről nincs visszatérés. S valahogy úgy van, tármennyire fájó is, hogy egyszer elébünk áll a föl- i löntuli “hová mégy”, úgy van, amint Krisztus Urunk mondja az apostoloknak: “hasznosabb nektek, hogy szór szinte minden ember kikivánkozik ebből a csúnya világból és szinte észrevétlenül vágyódik a szebb, , ümenjek”, úgy van, hogy nekünk is hasznosabb, hogy i'gyszer elmenjünk innen ... Ez a föld annyira tele /an piszokkal, porral, sárral, annyi abban a küzdés, a vergődés, a csalódás, hogy előbb-utóbb egyszer-másn tisztultabb élet után, ahol az igazságot már nem üldözik, ahol a könnyet a szenvedőről letörlik, ahol a jónak nem kell félnie a rossztól, ahol a gyengének nem kell remegni az erőstől, ahol nincs szomorú teg: tap és aggodalmas holnap, de ahol mindig csendes, békés, boldog ma van. És ezért hasznosabb nekünk innen elmennünk.

De hát, ha egyszer elmegyünk, foglalkoznunk kell azzal a nagy úttal, készülnünk kell arra a nagy útra, amelyről nincsen visszatérés. Az örökkévalóság felé tartunk, de hát ott is jobbra, vagy balra lehet térni. Azt mondja az írás, hogy az örökkévalóságba az embert követik a cselekedetek, akár jók azok, akár rosszak s Isten a cselekedetek szerint téríti az embereket jobbra avagy balra. Isten előtt az számit, hogy ki mit tett s miért tette?

Kegyetlen papa

WASHINGTON — Steven

C. Carter > iowai demokrata képviselő 19 éves fiacskájának, aki a George Washington egyetemen elsőéves joghallgató, 11,873 fizetést utalt ki mint titkárjának. Miután az efféle családi ajándékozások botránlya kipattant, az iov/ai honatya a fiú fizetését kegyetlenül levágta 6402 dollárra. Ebiből bőven telik tandíjra. És az adófizetőnek amugysem okoz fejfájást a Carter fiú mesés fizetése, mert ha nem itt úszik el az adópénze, elúszik másutt.

REMEK!!!

KISINEV, Szovjet-Oroszország — Olga Alékszandrova tanítónő húsz évi kisérletezés után megalkotta remek gyorsirási rendszerét, amelynek lényege az, hogy nem betűket és szavakat imák, hanem hangokat. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a gyorsíró olyan nyelven is gyprsirjon, amelyet nem ért, akár kinai vagy urdu nyelven, sőt még eszperantó műnyelven is. És persze lehet ezzel a rendszerrel gyorsírni dalt és szimfóniát, bárány bégetését1

és kutya vonítását, ásitást és böfögést. Remek gyorsírás, és már népszerű is: az első kiadás napok alatt elkelt.

TÄFT

Washingtonban magas márvány iharangtomyot avattak fel néhai Robert A. Taft szenátor emlékére. A felavató ünnepségen megjelent Eisenhower elnök, egykori választási ellenfele, és Hoover, a 84 éves volt elnök. 5000 főnyi közönség.

NÉPSZAPORITÓ

MARION, Mich. — Rufus F. Thompson, aki 85 éves korában meghalt, 114 egyenes leszármazottal szaporította Amerika népességét.

Fogd be a szádat!

LONDON — Az angol fogorvosok szaklapjálban cikk jelent meg arról, hogy a fogak tovább maradnak épségben, ha az ember becsukva tartja a száját, amikor csak lehetséges. A fecsegő munkások fogai romlanak, mert tartósan ki vannak téve a levegővel elvegyült savaknak.

(Folytatás 2-ik oldalról)

és lakásért. Petőfi már nagy ember, beérkezett iró, a Pesti Divatlap segédszerkesztője és teljes ellátáson kivíil 15 forint fizetése van havonként, azonkívül 5 forintot is fizetnek már egy verséért. Akkoriban olcsó volt az élet, 15 forintból úri módon meg lehetett élni Pesten.

Petőfi szárnyai alá veszi fiatal barátját, akinek már kész az első regénye és utat | tör neki a szerkesztőségekbe és a fiatal óriások közé a Pilvaxba. A prókátorság nem nagyon tetszik a fiatal Jókainak, inkább irogat. írásainak üde hangjára felfigyelnek a hozzáértők. Szigligetinél, a Nemzeti Színház színészénél vesz szállást. Szigligetiéknél elég gyakori vendég Laborfalvi Róza, a szép ünnepelt színésznő is. Jókai leteszi ugyan az ügyvédi vizsgát, de ekkor már elveszett ember volt a tisztes prókátorság számára. Az “Életképek”, majd a “Jelenkor” munkatársa lesz és egykori principálisa igy vigasztalja Jókainét, a nagyasszonyt, aki elszomorodott, hogy fia ilyen bizonytalan pályára lépett:

“Nem is való ő prókátornak. Hadd legyen ő csak poéta, mert olyan gyönyörűen tudja írni azokat a bizonyos számárságokat, hogy talán még báró Jósika Miklósnak is fejére nőhet.”

Egyelőre azonban nagyobb sikerekről nincs szó. Jókai szorgalmasan dolgozik, de Petőfi belerántja engedelmes, fiatal barátját egy kis forradalomba. A fiatal irók Petőfi vezetésével összeálltak, és tizen külön lapot akartak alapítani, hogy függetlenítsék magukat a szerkesztőktől. Ez a kis forradalom azonban azzal végződött, hogy a “tizek” az ÉletképekJ^^humkatársai lettek, majd Jókai átvette az Életképek szerkesztését és Petőfi lett a társszerkesztő. A lap kezdett jól menni, Petőfi megnősült és Jókai hozzájuk ment lakni. Úgy látszott, a két fiatal Írónak kezd jól menni dolga, szép, nyugodt, boldog idők következnek rájuk. Az “Életképek” előfizetői szaporodtak, Petőfi 2 ezer forintot kapott egy verseskötetéért kiadójától.

Barátságuk egyre bensőbbé vált. Petőfi egyik ismerőséhez irt levelében igy irt erről a barátságról már 1846-ban: “Amit én Jókai iránt érzek, az igazság szerint nem is barátság, nem is testvéri szeretet vagy tán e kettőnek keveréke, vagy talán mindkettőnél több. A világon senki iránt sem éreztem azt, amit ő iránta.”

És ekkor jött a nagy március tizenötödike, a szabadságmámora, ami uj, tövises utakra vitte a két boldog fiatal irót. Nevük volt már és vezetőszerepet kellett vinniök ott, ahol a nemzet üdvéről volt szó. Ebben az időben ez a kötelesség együtt járt az irói mesterséggel.

A nagy nap estéjén Jókai is ott volt a forradalmi láztól égő fiatalság között a Pilvaxban. Jókai a csöndes elemet képviselte, hallgatta a tüzes szónokokat, Petőfit, Irányi Dánielt, Vasvári Pált, Vajda Jánost* meg a többieket, akik mind a gyors cselekvés mellett emeltek szót.

Éjfél is elmúlt, de még nem tudtak dönteni. Jókai elálmosodott és igy szólt:

“Jó volna tán aludni rá egyet.”

“Dehogy aludjunk, ne aludjunk, Marci — ez volt a Jókai becéző neve, — előbb határozzunk !” — válaszolta rá Petőfi.

És határoztak: Holnap

nagy tüntetés lesz, ha kell

forradalom, mert azonnal életbeléptetik a nemzet kívánságait tartalmazó tizenkét pontot, amelynek a felolvasásával és a bevezető beszéd megtartásával Jókait bízták meg.

Másnap korán reggel Petőfi költötte fel Jókait. De Petőfi be sem várta, amig Jókai felöltözködik, rohant a Pilvaxba és aztán onnan Vasvárival és Bulyovszkival jött vissza Jókaiért.

Reggel kilenc órakor Jókai már ott állt a Pilvax-kávéház egyik asztalán a kokárdás, láztól égő fiatalok között és a forradalom első szavait ő mondta el. Rövid beszéd után felolvasta a tizenkét pontot. “Valami villanyos melegség állta el akkor minden tagomat — irta később, — érzem, hogy végzetes szó az, amihez kezdek. De el voltam rá szánva, ha áldozatul esem is.”

Azután Petőfi felolvasta a “Talpra magyar”-t és a tömeg utána zúgta: “Rabok tovább nem leszünk!”

Az orvosi egyetem udvarán megismétlődött a jelenet. A tömeg egyre nőtt és most már a Landerer-nyomda felé hömpölygött, a Hatvani uccába. Petőfivel, —Jókai, Vasvári, Degré és Irányi mentek be a nyomdába, hogy a cenzorok engedélye nélkül kiszedessék a szabad sajtó első termékeit: a Talpra Magyart és a Tizenkét Pontot. Miután a szedés elkészült, Petőfi és Jókai indították meg a nyomdagépet, jeléül annak, hogy a történtekért ők vállalják a felelősséget.

De közben is beszédekkel kellett tartani a népet és Jókai alaposan kivette a részét ebből a munkából is a csepcrgélő esőben letéteti a tömeggel az esernyőket, mert az esernyő nem méltó a harcra kész forradalmárokhoz.

Délután a múzeum előtt ismétlődött meg a forradalom, aztán a városházára tódult a tömeg, hogy a városi tanácscsal is alaWosa a tizenkét pontot és a küldöttségbe beválasztották Jókait is.

Aztán, átmentek Budára és a helytartótanács börtönéből kiszabadították Táncsics Mihályt.

Este lett, de a forradalomnak még nem volt vége. A Nemzeti Színházban ingyenelőadásban került színre a “Bánk bán,” De a tömeg előbb Táncsicsot akarta látni és Vasvári, Petőfi hiába igyekez tek szóhoz jutni, hogy megmagyarázzák : Táncsics otthon van a családja körében. Erre Jókai, óriási vörös tollal a kalapja mellett, fölrohant a színpadra, hogy beszédet tartson a néphez. A fiatal forradalmi vezér a kulisszák mögött hirtelen szembe találja

magát Laborfalvi_ Rózával, aki Gertrudisz királynő szerepét játszotta “Bánk bán”ban. A királynő rámosolygott a vöröstollas forradalmi ve zérre és a maga nemzetszinü kokárdáját tűzte a mellére.

A királynő nyolc évvel idősebb volt Jókainál. Sokat pletykáztak már róliuk, de ugylátszott, hogy komoly fejlemény nem lesz a barátságukból. Jókai azonban pár hónap múlva megcsinálta saját életének forradalmát is, családjának heves tiltakozása ellenére és Petőfi nagy megbotránkozására feleségül vette a királynői termetű, 31 éves Laborfalvi Rózát.

Petőfi megszakitotta vek a barátságot, anyja pedig kitagadta. A nagyasszony utóbb évek múlva, mégis csak megbékült menyével s bizonyára Petőfi is megbocsátott volna legkedvesebb barátjának, ha időt adott volna neki ehhez a végzet.

SHVOY PÜSPÖK 80 EVES

vatukAinvAros. — Janos pápa tevéiben gratulált Shvoy Lajos Székesfehérvár: püspöknek 80-ik születésnapja alkalmából. A levél Shvoy püspökhöz, mint a magyar püspöki karihoz és az egész magyar nemzethez szólt, kiemelve Shvoy püspök elővigyázatos és állhatatos magatartását a legnehezebb helyezetek ben.

A L’Oisservatore Romano, a Vatikán szócsöve, ennek kapcsán megjegyezte, hogy az elnyomatás megerősíti a Krisztusiba vetett hitet és a hívők és a pápa közti egységet. A pápa szavai azt jelentik — írja a lap — hogy a pápa közel alkarja érezni maigát a magyar püspökökhöz és a nemes magyar néphez.

A magyar püspökök helyzetéről Írva, az Osservatore Romano megemlítette, hogy a püpckck állandóan a legszigorúbb felügyelet alatt állanak.

BUDAPEST. — A magyarországi szovjetkormány csak most hozta nyilvánosságra a két év óta érvényben levő törvényerejű rendeletét, amely szerint a kormány hozzájárulása szükséges minden egyházi kinevezéshez, áthelyezéshez és elbocsátáshoz.

HA BALESET ÉR . . .

A müncheni Szent Kristóf egyesület 30,000 hívőnek adott olyan igazolást, amelyben a személyi adatokon kívül a következő kérelem van: “Baleset esetén katolikus pap értesítését kérem.”

1865 április 14-én ebben a karosszékben ült Abraham Lincoln, amikor John Wilkes Booth színész egy washingtoni színházban agyonlőtte.

A szamariai asszonyról nevezett vasárnap

EVANGÉLIUM

Szent János, 4, 5—42

Azon időben: Jőve Jézus Szamaria városába, mely Szikárnak neveztetik, közel a majorhoz, melyet Jákob az ő fiának, Józsefnek adott. Ótt vala pedig Jákob kútja is. Jézus tehát elfáradván az utón, oda lile a kút fölé. Vala pedig mintegy hat óra.

Egy asszony jőve oda Szamaidéból vizet meríteni. Mondá neki Jézus: Adj innom. (Mert tanítványai elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek.)

Mondá neki a szamarai asszony: Hogyan kérsz te zsidó létedre én tőlem italt,, ki szamarai asszony vagyok, holott a zsidók nem társalkodnak a szamriaiakkal?

Felele Jézus, és mondá neki: Ha tudnád az Isten ajándékát, és ki az, ki neked mondja: Adj innom ; akkor te kértél volna tőle, és élő vizet adott volna neked.

Mondá neki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély; honnét van tehát élő vized? Vájjon nagyobb vagy-e te atyánknál, Jákobnál, ki nekünk e kutat adta, melyből ivott ő is és fiai és barmai?

Felele Jézus, és mondá neki: Mindaz, ki e vízből iszik, ismét szomjuhozik;- aki pedig iszik ama vízből, melyet én adok neki, őbenne szökőkút vize lesz az örök életre.

Mondá neki az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjuhozzam, s ne jöjjek ide meríteni.

Mondá neki Jézus: Menj, hidd el férjedet, és jöjj ide.

Felele az asszony és mondá: Nincs férjem.

Mondá ne'ki Jézus: Jól mondád, hogy nincs férjed. Mert öt férjed volt, és aki most van, nem férjed.

Mondá neki az asszony: Uram, látom, hogy próféta vagy te. A mi atyáink e hegyen imádkoztak, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol imádkozni kell.

Mondá neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, mikor sem e hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, mit nem tudtok; mi azt imádjuk, mit tudunk; mert az üdvösség a zsidóktól Jő. De eljön az óra, és most vagyon, mikor az igaz imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát; mert az Atya is ilyeneket keres, kik imádják őt. Lélek az Isten, és ki őt imádja, lélekben és igazságban kell imádnia.

Mondá neki az asszony: Tudom, hogy eljő a Messiás, ki Krisztusnak mondatik, mikor tehát ő eljövend, hirdetni fog nekünk mindeneket.

Mondá neki Jézus: Én vagyok az, ki veled Szólok.

És ekkor odaérkezének tanítványai és csodálkoznak, hogy asszonnyal szólott; mindazonáltal senki sem mondá: Mit kérdesz, vagy mit szólasz vele? Otthagyá tehát vedrét az asszony, és a városba méné, és mondá az embereknek: Jertek és lássátok az embert, ki megmondotta nekem, mind, amiket cselekedtem; vájjon ő-e e Krisztus?

Kimenének tehát a városból, és hozzá jövének.

Azon városból pedig sokan hivének benne a szamaritánusokból a bizonyságtevő asszony ama beszédéért: hogy megmondotta nekem mind, amit cselekedtem.

^ Midőn azért hozzája mentek a szamaritánusok, kerék őt, hogy nálok maradjon. És két napig maradt ottan. És sokkal többen hivének benne az ő beszédé-6rL , :l ** i» i

És mondák az asszonynak: hogy már nem a te beszédedért hiszünk, mert mi magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez valóban a világ Üdvözítője: a Krisztus.

Kis forradalom volt Bolíviában

Bolivia délamerikai köztársaságban múlt vasárnap nem egészen szokatlan esemény történt: kis lázadás, roham a városháza és a rádióállomás ellen és gyors vereség. 22 halott, 50 sebesült — jelenti a kormány. A lázadást a gazdag bányatulajdonosok hívei rendezték !a haladószellemü kormányzat ellen, amely 1952-ben kisajátította és nemzeti tulajdonná tette a bányákat, az ország fő jövedelmi forrásait.

ILAN, Formosa. — Csen A-tai polgármester ajándékcsomagot kapott, melyben 1000 döglött légy volt és egy kísérőlevél: “Ennyi legyet fogtam két óra alatt. Ez a jolgármester urat gondolkodóba ejtheti afelől, hogy mit kell tennie a falu népe egészségének védelmére. Amig nem cselekszik, addig egyre-másra fogunk önnek küldeni döglött legyeket”.