A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-24 / 17. szám

A ló PÁSZTOR

7, OLDAL

XLVIII FEJEZET Balmoral Armand

A lord vígan fütyörészve kereste fel Etelkát, ki jókedvűen jött elébe.

— Nos kedvesem, — kérdezte a lord, — remélem, meg vagy velem elégedve.

— Oh nagyon is, — felelt Etelka egész elragadtatással. — Fogadja érte legforróbb köszönetemel.

Egy forró csók volt a lord jutalma.

— De most az elutazásról is beszélni kell ám kedvesem. Kiválasztottad-e már a szolgák közül azokat, akiket magaddal akarsz vinni?

— Ezt az én jó bácsimra bízom, — mondotta Etelka hízelegve.

— Nem,-nem, kedvesem. Ez a te dolgod. Te tű* dód legjobban elbírálni, kik hogyan fognak megfelelni. Te érzed legjobban', melyik szobalány és komorna iránt érzel legtöbb bizalmat.

Etelka tehát megnevezte az általa kiszemelt két komornát.

— Több női cseléd eygelőre nem is kell, — mondotta a lord. — Ottani kastélyomban is van állandó

— bár leszállított számú személyzet. Kényelmed tehát semmiben sem lesz megrövidítve. És hogy magam is minden tekintetben nyugodt lehessek, megfosztom magamat legjobb szolgámtól, Johntól . . .

— Oh ezt nem kívánhatom, kedves bácsikám.

— A te kedvedért megteszem, sőt az én nyugalmam is megkívánja ezt. így legalább jó kezekben tudlak. Remélem, nincs ez ellen kifogásod?

— Oh legkevésbbé sem, — viszonzá Etelka élénken. — Sőt nagy köszönettel tartozom, hogy áldozatot hoz értem. Ezt el se fogadhatom.

— De csak fogadd el kedvesem.

— Már megbocsásson kedves bácsikám, de ezt nem tehetem. Ép azért kérem is, álljon el ettől. Én nagyon jól tudom, hogy'nem szabad tulmennem a határon.

— De mikor én önként felajánlom.

— Még akkor.se, lord. Nem engedhetem, hogy ön tulajdon kényelmének a rovására mozdítsa elő az én javamat. Lord megszokta maga körül ezt az embert, aki ismeri hajlamait, gondolkodásmódját, szokásait. Kívánságait úgy szólván előre kitalálja

— valóban vétek lenne önt megfosztani tőle.

— De mikor önként lemondok róla.

— Még akkor se fogadhatom el.

— Ne légy bohó kedvesem, — hiszen három vagy négy nap múlva utánad jövök s akkor is még mindig van időnk e tekintetben véglegesen határozni. Ha téged nélkülöznöm kell három napig, hogyne nélkülözhetnék egy szolgát.

Etelka is felsóhajtott.

— Három vagy négy napig, Istenem, ez egy egész örökkévalóság lesz rám nézve.

— Hát nekem!

Egymást átölelték. Etelka úgy hozzá tudott simulni, hogy a lord valóságos villanyütést érzett magában. A hideg és flegmatikus angol, csupa tűz lett egyszerre.

— Oh kedves bácsikám, — mondotta Etelka hízelgőén, — miért nem jön velem mindjárt?

— Nem lehet, kedvesem. Mennék én szívesen, ele amiatt a Nemeshegyi miatt nem merek.

— Miért nem?

— Nem bízom benne tökéletesen.

Etelka legyintett kezével.

— Ő tőle nyugodtan jöhet kedves bácsikám. Fia egyáltalán valami erélyes tettre tudná magát rászánni, akkor nem várt volna egész mostanig.

— Mégis meg akarom várni, mig Londonból elutazik. Az ember nem lehet eléggé óvatos.

— Miben történt a megállapodás? — kérdezte Etelka.

— Abban, kedvesem, hogy te bátran elmehetsz. Váltig mondtam neki, hogy ő is hazamehet, de ő még húzódott. Hiszem azonban, hogy nemsokára mégis elutazik és én akkor egészen a tied leszek kedvesem.

A lord leült a pamlagra s maga mellé vonta Etelkát. Egy félórát igy töltöttek a legbensőbb együttlétben.

Midőn a lord ismét visszatért a saját lakosztályába, azonnal hivatta Johnt.

— öregem, — szólt hozzá bizalmasan, — egy igen fontos és bizalmas feladatot akarok rád ruházni. Remélem, nem Fogod magadat kivonni alóla.

— Lordságodért tüzbe megyek.

— Helyes. Ennyit ugyan nem kívánok, hanem sokkal kevesebbet. A megbízás abból áll, hogy Etelkát átkiséred Irlandba,

John szinte megijedt. Nem hitte volna, hogy a lord éppen őt rendelje Etelka mellé, kiről oly sok hosszat hallott.

— Bocsánat lord, — rebegte zavarodottan.-— Nos? — kérdezte a lord csodálkozva. — Csak nincsenek aggályaid?

— Engedőimet kérek lord, — de azt hiszem, én erre a feladatra nem vagyok egészen alkalmas.

— Hogy-hogy?

— Nem tudok én hölgyekkel bánni. Meg aztán...

— Lári, fári, — vágott szavába a lord. — Nem közvetlenül melléje leszel rendelve, hanem őrködni fogsz felette. Azért bízom rád ezt a feladatot, mert legmeghittebb emberemnek tartalak. Vagy talán mái te is Balmoral lady nyomdokaiba léptél?

— Nem, nem lord, — rebegte a szolga. — Lordságodért tüzbe megyek, de erre a feladatra képtelennek érzem magam. Én nem hagyhatom el lordságodat. -•**'*' m* I

— Csak néhány napig fog tartani, — folytatá a lord. — Nemsokára én is utánatok megyek és akkor ismét körülöttem leszel. Most pedig ne vesztegessünk több szót. Menned kell, mert egyedül csak benned bízom igazán.

John ismerte urát s nem mert tovább ellenkezni. A többiek megtudva, hogy Irlandba megy, mégpedig a lord nélkül, nem győztek eléggé csodálkozni.

Mindeddig a' lord egy félnapra sem távozott el komornyikja nélkül. Ketten úgyszólván elválaszthatatlanok voltak egymástól. És most mégis a lord megválik tőle. Ez igazán csodálatos.

Mondták is többen, hogy az uj Miss egészen kiforgatta lényéből ő lordságát.

Lady Balmoral is értesült a dologról. Mindjárt fel is kereste a jeles férfiút, kivel már egy óra óta az egész ház foglalkozik.

— Maga ugyan szépen viseli magát, — szólt hozzá szemrehányoólag. — Azt hittem, hogy maga valahogy ki fogja ütni a nyeregből azt a ravasz intigránsnőt s most kisül, hogy maga fogja őt voltakép őrizni, hogy valami baja ne legyen.

— Flagyja el, — felelt John mérgesen. — Nem jó kedvemből megyek.

— Miért nem magyarázta meg a lordnak, hogy ez igy nem jól van.

— Miért, miért, — mérgelődött John. — Hát azért, mert a lord szépen kért. Azt mondta, én bennem bízik legjobban.

— Maga szerencsétlen. Hát nem tudta megmondani neki, hogy az a személy voítakép börtönbe való s előbb-utóbb oda fog jutni.

— Üsse kő, — mondotta John bosszúsan. — Ha magát hallja az ember, akkor a kisasszony a legelvetemedett teremtmény a világon. Ha mef^a lordot hallja az ember, akkor az egy valóságos angyal. A jó Isten se tudja, kinek van itt igaza.

Erre a lady tüzbe jött.

— Hát maga kételkedik az én szavamban? Meg fogja látni, hogy emiatt a lány miatt egyszer nagy bajba kerülnek. Bűnpártolás miatt mindannyian meg vád alá is kerülhetnek.

Ettől megijedt John.

— Akkor inkább el se megyek, — mondotta.

Lady Balmoral gondolkodott egy percig.

— Tudja mit John? Jól meggondolva a dolgot, mégis csak jobb lesz magának elmenni. Inkább maga, mint más. Maga legalább megfigyelheti őt.

— És mit figyeljek rajta?

— Gyűjtsön adatokat ellene. Vigyázza meg, nem érintkezik-e valakivel titokban? Figyelje meg azt is, mit érez a lord iránt és hogyan nyilatkozik felőle. Ha tapasztalni fogja, hogy a lordot ámítja, akkor egyszerűen le fogjuk őt leplezni. Érti már most, hogy mit akarok?

— Értem, értem.

— Lássa, — folytatá lady Balmoral, — én magam nem mehetek. Én előttem nem mutatná be magát igazi alakjában a Miss. Ön előtt azonban nem fogja magát tettetni. Maga tehát jobban megfigyelheti őt. Ä n I

John erre haragosan vállát vonta.

— Én bizony nem sokat törődöm vele, — szólt

— Én ugyan nem fogok intrikálni. Nincs nekem ehhez se hajlandóságom, se kedvem. A lordot figyelmeztettem, ám ha nem hallgat rám, nem az én hibám. , sh»*- 0

Lady Balmoral visszatért szobájába s bevárta Etelka elutazásának időpontját. Kiváncsi volt, vájjon a Miss eljön-e hozzá bucsulátogatást tenni.

Ez bizony elmaradt. Etelka nem érezte magát erre kötelezettnek. Az ő állása most már sokkal szilárdabb volt, semhogy a lady árthatott volna neki.

Etelka tehát elutazott és John vele ment — mégpedig meglehetős savanyu arccal. Nem tetszett neki, hogy Londonból el kell mennie gazdája nélkül. Ebben ő a lefokozásnak egy nemét látta. Eddig úgy volt, hogy úgyszólván nélkülözhetetlen volt a lordra nézve — most ime egyszerre úgy találta ő lordsága, hogy el lehet nála nélkül — most ugyan még csak három napra, később majd hosszabb időre; végre pedig mindenkorra.

Ami a lordot illeti, a következő napon ő is kegyetlen rossz kedvében volt. Mintha fájt volna neki, hogy Etelkától bárha rövid idő is, válnia kellett.

A házbelieknek ez vajmi hamar feltűnt s lassankint arra a meggyőződésre jutottak, hogy a ravasz Miss utoljára is ráveszi a lordot, hogy feleségül vegye.

Fittől nem sok jót reméltek s mindenki félt is ennek az eshetőségnek a bekövetkeztétől, leginkább pedig a lady, aki előre látta, hogy akkor neki örökre vége.

El kellett követni tehát mindent, hogy ez be ne következhessék. Meg kell buktatni a cselszövőt, mielőtt célját elérhetné.

— Oh az a lord, az a lord, — mondogatta magában mérgesen. Sohase hittem volna, hogy ez a magyar leány igy az ujja körül tudja őt csavarni. Nem vagyok képes ezt felfogni. Nem is valami kiváló szépség, mégis hogy uralkodik a lord fölött. Szemének a tüzében van valami démoni erő, mellyel ő lordságát rabjává tudja tenni.

Este felé magára kapta köpenyét, fátyolba burkolódzott s hazulról eltávozva a Hyde-parkba ment.

Itt találája volt fiával, Armanddal, aki nem sokáig váratott magára. Ez egy nyurga fiatal ember volt, piperköc külsővel s nem éppen finom Ízléssel öltözve. Az első pillanatban kávéházi pincérnek lehetett volna őt nézni.

Armand bizonyos csodálkozással közelitett anyjához; mindjárt gondolta, hogy valami különös történhetett, hogy találkozni akart vele.

— Ej, ej, mama, — mondotta. — Mi jutott eszedbe, hogy egyszerre viszontlátni óhajtottál? Valami nagy baj lehet a háznál, hogy utánam küldték

— Bizony baj van fiam. Hallgass ide, majd elmondom.

Armand savanyu arcot vágott. Biztosra vette, hogy anyja kiheppent a szolgálatból s ez reá nézve igazán nagy baj lenne.

— Hadd halljam, — mondotta. — Egyébiránt most egyelőre sejtem a dolgot. A lord bizonyosan felmondott.

— Még eddig nem.

— De mégis várható. Nos, akkor ugyan szépen leszünk.

— Még annyira nem vagyunk, fiam. De könnyen oda juthatunk, ha idejekorán nem teszünk ellene.

— Mit tegyünk hát?

— Csitt. Ne olyan hangosan. Húzódjunk félre, mert amit most mondani fogok, azt titokban kell tartani. Képes vagy-e erre Armand?

— Oh, hogyne. Ha kell, oly néma tudok lenni, mint a hal. De előbb engedj meg egy kérdést. Van-e pénzed?

A lady úgy tett, mintha ezt a kérdést nem hallaná.

— Hallgass hát ide fiam. A minap már azt hittem, hogy csakugyan kipottyanok az állásból.

— Hü az nagy baj lett volna, mama. De szólj, van-e pénzed?

— A baj azonban mégis elmúlt, — folytatta a' lady, ismét nem ügyelve erre a kérdésre.

— Pénzed van-e mamám? — kiáltott most Armand türelmetlenül.

— Ej, neked mindig csak pénz kell, — fakadt ki a lady. — Nem tudsz egyszer egyébről is beszélni?

De mivel most szüksége volt fiára, elővette tárcáját s egy font sterlinget adott át neki:

— Itt van, te telhetetlen. És most hallgass ide.

Armand megnézte a pénzt s kicsinylő mozdulatot tett.

— Csak ennyi?

— Nos, nem elég?— kiáltott a lady. — Neked egy font sterling talán nem is pénz?

— Nekem most tiz font is kevés lenne. Én most rettenetes pénzzavarban vagyok. Tegnap sokat vesztettem.

— Én nem arra való vagyok, hogy veszteségeget fedezzek. Miért játszol? Vagy ha már játszol, miért nem vigyázol jobban?

— Ugyan kérlek, mama — ne légy olyan fukar. Nagyon jól tudom, hogy a lord házánál pénzt csinálsz magadnak. Tehát nem mondhatod, hogy nincs. Ezzel az egy fonttal úgyszólván az utam sincs megfizetve.

— Már pedig többet nem adhatok, fiam. A jövőre is gondolni kell ám. Gondold meg, hogy örökké nem lehetek a lordnál. És ahogy most állanak a dolgok, hamar kipottyanhatok. A szekerem rudja úgy is kifelé áll. Állásom meg van rendítve.

— Terringettét. De hogyan lehet az?

— A lordnak egy uj kedvese van.

— Ezt ő teheti. Egy olyan gazdag ur, mint ő, megengedheti magának ezt a fényűzést, hogy úgy változtatja szeretőit, mint az ingét. Én is úgy tennék.

— Gyalázatos.

— Ugyan mi gyalázatosság van ebben? Én részemről igcnTermészetesnek találom. Egyébiránt mit tőrödül te azzal? A lordnak több szeretője is volt már s téged ez mind nem érintett.

— Igen, csakhogy ez a mostani ki akar engem marni.

— Ne engedd magad. Még az lenne szép.

— Nem ismered a körülményeket, fiam. Ez a legújabb kegyencnő a legkörmönfontabb teiemtés a világon. Mi ketten össze nem férünk. Úgy vagyunk mint a két dudás, kik meg nem férnek egy csárdában. Egyikünknek pusztulnia kell.

(Folytatjuk)

Ä hét legjobb vicce

Három sebészorvös beszélget: melyik operáció a legnehezebb?

Azt mondja az angol: A szivcperáció.

Az amerikai úgy véli, hogy az agy operáció mc’sj nehezebb.

Az orosz: A mandulacperáció.

Hogy-hogy? Miért éppen, a mandulaoperáció?

Azért, mondja az orosz sebész, mert nálunk az emberek nem merik kinyitni a szájukat, a fülön keresztül kell az operációt végezni.

Nyári időszámítás

Április 26. fin, vasárnap hajnalban 2 órakor kezdődik a nyári időszámítás, az órákat egy órával előre kell igazítani. Minthogy hajnali kettőkor inkább csak korhelyek vannak ébren, ajánlatos az órák kiigazításáról már szombat este lefekvés előtt gondoskodni. így aki reggelente 8 órakor szokott felkelni, az óráról 8 órát fog leolvasni, pedighát akkor igazán még csak 7 óra lesz. Egy órával kevesebbet alszunk ezen az éjszakán, aminek ellen.íaen őszig mindennap tovább élvezhetjük a nappalt, a nappali világosságot. De nem mindenütt van igy: az ország

minden részében vannak városok, községek és megyék, amelyeknek nfes ragaszkodik az egész évben változatlan órarendszeiihez.

Magas lóra ültek

MADIUN, Jáva, Indonézia — Inrusz Bin Trisz törzsföncköt és királynéját felségekhez illő ünnepélyességgel fogadták a kormány hatóságok, államköltségen körútra vitték eket a sziget legszebb tájaira. Aztán kiderült, hegy Inrusz Bin Trisz volt ugyan valamikor törzsfőnök, de a törzs elkergette, a királynéjáról pedig az derült ki, hogy ő olcsó utcai leány. Őfelsége kilenc hónapi börtönt kapott, a felséges örömlány hat hónappal megúszta a rendkívüli kalandot.

KŐMŰVESEK BÉRE

CHICAGO — A chicagói és környékbeli kőművesek 25 cent óraméremelést kaptak órabérük most 4 dollár és 7 és fél cent.

IGY SZEBB

MILANO A “Nagyon gyenge nem” cirnü látványos színjáték előadása sikeres volt annak ellenéire, hogy a légi zgalmasabb jelenetnél, amikor Peggy meztelenre vetkőzik cs belelép a fürdőkádba, a színpadot teljesen elsötétítették a rendőrfőnökség utasítására.

CASTRO AMERIKÁBAN

WASHINGTON Fidel Castro cuibai forradalmi miniszterelnök két heti látogatásra Amerikába jött, mint privát látogató. Mégis, Amerikai tartózkodása politikai célú.

ATOMHAJÓ

NEW YORK — Julius 21- én fogják vizrebccsátani az első atombajüáscs kereskedelmi hajót. Mamie Eisenhower fogja Savannah névre keresztelni.

Irta: TÖEGYESY MIHÁLY

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE