A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-10 / 15. szám

wrnmrnmmimmmmmmmmmmmmmmmmm

A Tó PáöZTOE

v, OLDAL

Irta: TÖLCYESY MIHÁLY

Úgy akarta, hogy ha majd átköltöznek Irlanciha, a lady ne legyen velük.

— Minek is? — szólt a lordhoz. — Nincs rá szükségünk. Nem fogunk nyilvános házat vezetni, ennélfogva nem is kell, hogy a lady velünk legyen.

A lord helybenhagyta és bólintott fejével.

— Igazad van, szivem, — mondta. — A lady örökös akadékoskodással legfeljebb .bosszantana bennünket. Ennélfogva legjobb lesz őt Londonban hagyni.

Etelka tehát diadalmaskodott a lady fölött, amit . mindjárt azon melegiben tudtára is akart neki adni. Magához hivatta tehát őt.

Lady Balmoral egészen meg volt botránkozva, midőn tudtára adták neki, hogy a Miss hivatja öt.

— Még csak ez volt hátra, — szólt mérgesen. — Mondják meg neki: majd ha fagy. Ő fiatalabb Jöjjön ő, ha valamit akar velem.

De bizony Etelka nem jött. Lady Balmoralban azonban megint csak felülkerekedett a kíváncsiság és felkereste budoárjában Etelkát, ki őt íenhéjázva fogadta.

— Kedvesem, — mondá Etelka, — tudtára kívánom adni, hogy ma vagy holnap Irlandba utazunk. Legyen .szives néhány ruhát számomra ide hozatni s azokat mindjárt be is csomagoltatok

— Tehát csakugyan elutazik ? — kérdezte a lady.

— Ön még kételkedik ebben? A lordnak magá' nak sem tetszik már az itteni élet, ez okból búcsút

veszünk Londontól s Irlandban csakis egymásnak élünk.

— Sok szerencsét kívánok hozzá, — mondotta a lady nem minden epéskedés nélkül.

— Köszönöm, — legyintett kezével Etelka, mintegy jelezni akarván, hogy ez a kívánság úgy sem jön seivből. — Egyébiránt, jobb lesz nem vesztegetni az időt* ilyen haszontalanságokra. Jobban tenné, ha megbízásomat teljesítené.’

— Megbízását? — kérdezte lady Balmoral csinosén. — Megbízásokat adni senki sincs feljogosítva. Kérni kérhetnek, de nem parancsolhatnak. És ha kegyednek valami baja van, forduljon csak a szobalá- 2 yokhoz, dé ne én hozzám. Ön nagyon jól tudja, mi- 2 ő állast foglalok én el e háznál.

— Nagyon jól tudom, éppen azért adtam önnek e megbízást.. .

— És‘én azt nem teljesítem! — kiáltott lady Balmoral hevesen.

— Meglátjuk, — felelt erre Etelka szikrázó szemekkel.

A 2'epi’ezentánsnő haragosan távozott el Etelka budoárjából, Etelka pedig azonnal felkereste a lordot.

— Lord, — mondta, — Balmoral lady hatái-ozottan megéi-ett már arra, hogy őt nyugalomba küldje.

— Miért? — kérdezte a lord.

— Azért, 2nert nem fogadott szót és engedetlenségével rossz példát ad a többinek. Kérem, szíveskedjék őt rendreutasitani, illetőleg meghagyni neki igen szigorúan, hogy az én akaratomnak rendelje magát alá.

A lord megígérte ezt, ámbár nem abban a formában, amint azt Etelka várta volna. Mindjárt le is ült s néhány sort küldött a ladynek.

A levél tartalma igen kurta volt s csak abbeli kívánságát tartalmazta, hogy a lady mindenben Miss Etelka kívánságainak és akaratának rendelje magát aia.

Ki sem lehet mondani, mily dühbe hozta e (évéi a ladyt. Futott is azonnal Johnhoz.

— íme bekövetkezett az idő, hogy vagy tenni kell valamit, vagy pedig elmenni. Milyen kihívó magaviseleté tanúsít egyszerre irántam a Miss. Azt akarja, hogy szolgálója legyek — én lady Balmoral. Nein hifánüs eljárás ez? Az égre kérem, John, menjen a rendőrséghez és jelentse, hogy egy körözött szökevény váci nálunk.

— Előbb ő lordságával akarok beszélni, — mondotta John. — Lehet, hogy hajlani fog az okos szóra.

— Menjen hát hozzá mindjárt. Ne várja be, mig á lord valamire véglegesen elhatározza magát, 2nert akkor nem bir vele senki. Ön is jól tudja, hogy nem tágít, ha egyszer valamire elhatározta magát.

John tehát felkereste Parleyt.

— Lord, — kezdte, — egy igen fontos ügyben szeretnék önnel beszélni — megengedi-e ?

— Beszélj, — szólt a lord. — Jól tudod, hogy neked sok meg van engedve. Is2nerlek téged már régibb idő óta s hűséged ellen teljességgel semmi kifogáso2n sincs. De hadd halljam, kire vonatkozik mai

* látogatásod.

— Miss Etelkáiba, lord.

— Mindjárt gondolta2ii. De 2ni bajod van vele? Mit találsz rajta kivetni valót?

— Nagyon sokat, lord.

— Mondj legalább egyet.

t, .

John erre felolvasta a ladyhez intézett levelet.

A lord bosszúsan kérdezte:

. — Mit akarsz te ezzel a levéllel?

— Tudni akarjuk, lord, hogy már most kinek engedelmeskedjünk? Kié itt az elsőség?

— Mindenesetig az enyém, John.

— De lord a házi ügyekkel nem foglalkozik — kié ezekben a döntő szó?

— Miss Etelka közelebb áll hozzá2n, mint rokon, ennélfogva előbbre való ő, mint Lady Balmoral.

John fejét csóválta.

— Nos? — kérdezte a lord kissé kedvetlenül, — nem tetszik neked ez?

— Engedje meg lordságod, hogy egészen őszinte legyek. Lord nem jól teszi, hogy ezzel a kisasszonynyal . . .

Hii'telen elhai’apta a szót.

— Nos? Mit akartál mondani? — kérdezte a lord kissé hevesen.

John kezdetben tétovázott, de aztán csakhamar neki szánta magát: •

— Lord nem jól teszi, hogy ily túlságosan bizalmas lábra helyezkedik a kisasszonnyal. Egyáltalán ne27i jó, hogy ez a kisasszony itt van.

Pai'ley becsülte Johnt hűsége és becsületessége miatt. Ne2n is vette rossz néven szavait, sőt kénytelen volt elismerni, hogy igaza van.

— Kedves John, — szólt jóságosán, — ha nem tudnám, hogy ebben, amit most mondtál, a jóindulat vezérel, megharagudnék rád s egyszerűen ajtót mutatnék neked. Egyébiránt tudom már, hol a baj. A Miss és lady Bahnoral nem érnek 2neg egymással. Nos, ezen is segítve lesz. Miss Etelka át fog 2nenni irlandi kastélyaim egyikébe s ott fog lakni. Lady Baimoralt elejteni nem akarom, mert jól vezeti házamat és sok érdemet szerzett hűsége és becsületessége által. Inkább tehát Irlandba küldöm Etelkát, ahol őt gyakrabban szándékozom meglátogatni.

John megint csak fejét csóválta:

— Nos? — kérdezte a lord csodálkozva, — talán nem vagy megelégedve ezzel az intézkedéssel?

— Bocsánat, lord, de engem abban, hogy ide jöttem, nem éppen csak a lady érdeke vezérelt.

— Hát kié?

— A lordé. Ugyanis meg vagyok győződve, hogy lord ...

Ismét abba hagyta s nem merte tovább folytatni.

— Csak rajta, — mondotta a lord kissé türelmetlenül. — Mondd ki, ami a sziveden fekszik, mert csak jgy értjük 2neg egymást, ily módon Tisztázódnak az eszmék.

— Lord, — szólt most John, — azt hiszem a kisasszony nem érdemli meg azt, amit lordságod vele tesz. ő nem viseltetik igaz szeretettel lordságod iránt.

— Se baj John. Jól tudod, hogy az ilyeneken 2ni túltesszük magunkat. Nekem egyelőre még kedvem telik az ő fiatalságába2i és elbűvölő szépségében.

— De még 2nás is van a dologban, — folytatta John.

— Ugyan hagyd el, — vágott szavába a lord. — Volt neke2u már több kedvesem is és te ne2n szóltál bele. Miért töröd magadat most?

—Azért lord, mert félek, hogy nagy kellemetlenségei lesznek miatta. A Missnek zavaros múltja van s attól tartok, ebből az összeköttetésből valami szennyfolt lordságod nevére is át talál ragadni.

— Ne aggódjál John. Ahogy eddig megvédtem neve2net 2ninden szennytől, úgy meg fogom védeni ezután is. Ne gondold, hogy a Miss uralkodni fog fölöttem. A2neddig itt van, szinleg neki adok igazat, mert végre is rokonom. De máskép lesz, ha egyszer átviszem őt Irlandba. Ott el lesz zárva a külvilágtól s ezáltal 2neg is szűnik veszélyessé lenni.

John zavarodottan hallgatott. További elle2ivetéseinek támogatására fel kellett volna sorolnia Etelka bünlajstro2nát, de akkor a lord kérdezte volna, kitől tudja mindezt? Ha bevallja az igazat, akkor lady Balmoralnak rögtön mennie kellene, ha pedig hallgatna, akkor 2neg magának ártana. Ilyen jó helyet csak nem lehet könnyen eljátszani.

Elkezdett tehát 2neghátrálni.

— Bocsánat lord, hogy felszólítottam. — Én 2nár öreg vagyok és túlságosan lelkiismeretes. A vér felhevíiléseit már nem ismerem s igy már nem is értem hatásukat. Csak arra kérem lord, ne méltóztassék megneheztelni rám.

A lord vállára tetet kezét:

— Légy nyugodt John. Tudom, hogy az irántam való hűség vezérel tetteidben. Nem haragszom rád, sőt becsüllek ragaszkodásodért. Most menj dolgodra.

A szolga távozott. Most a lord 2négis összeráncolta homlokát.

— John azt mondta, hogy Etelkának zavaros múltja van s hogy tőle az én nevemre is szennyfolt találna átragadni. Ez engem igazá2i kellemetlenül érint. Azon kell lennem, hogy Etelka mielőbb eltávolittassék.

Ezalatt a két nő keményen összetűzött. Etelka azalatt a rövid idő alatt is, mig itt volt, uralkodni akart. Magához hivatta tehát újból a ladyt.

— Beszerezte-e már a toiletteket? — kérdezte.

— Igenis be, — volt a kurta válasz.

— Hol vannak?

— Ott lógnak' a szekrényben.

— Azt hiszem, — felelt Etelka csípősen, — nem a szekrény számára lettek bevásárolva, hanem az én számomra. És azt hiszem, elsősorban én vagyok hivatva azok elfogadása iránt nyilatkozni. Most felfogom őket próbálni.

— Ahogy tetszik, — felelt a lady kurtán. — Majd beküldőm a szobalányokat.

— Kegyed is jelen lesz, — támadt rá Etelka. — Hadd lássa mindjárt, melyik helyett kell másikat rendelnie.

— Úgy gondolom, ehhez az én jelentétem nem szükséges, — jegyezte meg a lady fagyosan.

— De akarom, hogy itt leyen, — makacskodott Etelka. — És amit én akarok, annak meg kell lennie.

— Én pedig azért se2n maradok itt, — jele2itette ki a lady. — Én nem vagyok a kegyed komornája.

El is ment. Etelka haragjában a lordhoz futott s bepanaszolta őt.

Mit tehetett szegény lord? A házban Etelka úgy szerepelt, mint unokahuga és valóban az is volt — tehát neki kell igazat adni.

Magához hivatta a ladyt s egy kis leckét adott neki.

— Kedves Viktória, — mondotta, — 2nig a kisasszony itt lesz, addig ő lesz az első, mert rokonom. Ne2n szerete2n, ha őt a többi cselédek előtt engedetlensége által kompromittálja. Ilyesminek nem szabad többé 2negröténnie.

— De kérem lord, csak nem tűrhetem, hogy engem megalázzon.

— Már nem tart sokáig, — mondotta erre a lord.

— Ha egyszer elmegyünk innét, ismét maga lesz itt .az úrnő s minden úgy fog történni, amint maga rendeli.

A ladynek ez korántsem volt elégtétel s mérgesen hagyta ott urát. Johnt felkeresve, kesei'vesen panaszkodott neki. *

John vállat vont.

— Beszéltem ő lordságával, de ered2nénytelen 1. Kivettem szavaiból, hogy a Misst nem akarja elejteni, sőt egészen el van fogúivá iránta. Valami igen különösnek kell történnie, hogy Etelkát ki lehessen vetni a nyeregből.

Lady Barmoi-al, ki máskülönben igen nyugodt, sőt sok részben flegmatikus szokott lenni, most ez egyszer határtalan felindulásba jött és csaknem sirt Lehetetlen haragjában.

— Legyen nyugodt, — csitította őt John. — ön azért továbbra is itt fog maradni és uralkodni fog a háznál.

— Hát a Miss? *

— őt átviszi a lord Irlandba.

— Igen á2n, csakhogy ott is ellenem fog dolgozni 3 aláaknázza alattam a talajt.

— Attól ne féljen, lady. Annyit kivettem a lord szavaiból, sőt nyíltan mondotta is, hogy kegyedet nem akarja elejteni. És a 2ni urunkban van annyi méltányosság és igazságszeretet, hogy régi hü alkalmazottainak érdemeit méltányolni tudja.

Ámde a lady sehogy se tudott belenyugodni s váltig hajtogatta:

— Meglássa John, az az ármányos leány töké'etesen megrontja a lordot. Vigyázzon rá. Most még igazságos, mert egyszerre senki se csap az ellenkező indulatba, de lassanként egészen annak a ravasz teremtésnek a hatalmába kerül.

John megint csak a vállát vonta és eltávozott. A lady egy darabig még méltatlankodott és pattagott, később azonban valamennyire mégis lecsillapodott és levelet irt fiának, Balmoral Armandnak, aki Londonnak nem éppen előkelő negyedében lakott.

Lehet mondani, ez volt az első eset, hogy a lady önszántából irt levelet drága fiacskájának. Eddig úgy állott a dolog, hogy örült, ha fia békében hagyja őt

— 2nost azonban nyilván szüksége volt rá, azért irt neki.

És erről a levélről nyilván senkinek sem volt szabad tudnia, mert ő maga akarta a póstái-a adni. Valóban furán is vette volna ki magát, hogy ő most egyszerre levelezésbe lép vele, holott 2nindig szidta őt, 2nint a bokrot és remegett, valahányszor levél jött tőle.

A házat elhagyta, éppen Nemeshegyi Ödönre bukkant, ki lord Parleyhez jött. Nem volt ínyére, hogy a ladyvel találkozott s észrevétlenül akart mellette elmenni.

A lady azonban csak azért is elcsípte őt.

— Hova, hova? — kérdezte gúnyosan.

— A lordhoz.

— Nos? Végre valahára tenni fog-e már egyszer valamit?

— Most fog eldőlni. Ha nem leszek megelégedve azzal, a2nit a lord mondani fog, akkor aztán neki

2negyek ám.

— Előre tudom, hogy magát becsapják.

— Hogy-hogy?

— Az lesz a vége: nesze se2nmi, fogd 2neg jól.

— Olyan nincs! — kiáltott Ödön. — Bírom a lord szavát, hogy Etelkát kényszeríteni fogja az igazság bevallására.

— Hát maga bízik ebben? Oh, akkor maga sem tudja, milyen gyönge a lord. Amint látom, magának bekötik a szemét . . .

(Folytatjuk)

Ä hé! legjobb vicce

Dr. Fred Singer, a Maryland egyetemen a felső légkör jelenségeinek specialistája, azt hiszi, hogy az oroszpk nemsokára felröppentenek a világűrbe egy miibolygót, melyben két ember lesz. A kétszemélyes bolygónak nagy előnye az, hogy ha az egyiknek valami baja esik, a másik leküldhet a földre üzenetet és ez az üzenet tudományos szempontból fontos lehet. De van ennek más, nem tudományos jelentősége is: Ugyanis Oroszországban mindenki gyanús, ezért még a mindenség magasságaiban is egyiknek vigyáznia kell a másikra, hogy ne térjen le a marxista-leninista-sztalinistakruscsevista vonalról.

MI LESZ HOLNAP?

Ma van a berlini krízis Európában és a tibeti krízis Ázsiában. Mi lesz holnap?

Minthogy a kommunizmus nem ismer megállást, a szabad világban az a vélemény, hogy nemsokára Perzsia ( Irán) kerül sorra, mint a szovjet uj célpontja. Azért, 1 hiszik ezt, mert Egyiptom és Szíria diktátorával, Nasserrel, a szovjet összeveszett és igy a szovjet nem bizhat abban, hogy Szíria földközitengeri kikötőit használhatja az amerikai Hatodik Flotta elleni akciók bázisául; ehelyett: szemet vet a Perzsa öbölre, ahová Perzsián keresztül vezet az ut. De előbb a szovjetnek még teljesen hatalmába kell kerítenie, csatlósországgá kell tennie Irákot.

BE A KOLHOZBA!

Magyarországból uj terror hírei érkeznek. Szabadgajytálkodó parasztokat gőzerővel behajtanak a kolhozokba. A kommunista párt, a titkosrendőrség különítményei járják a falvakat és terrorizálják a parasztokat; ugyanakkor adókedvezményekkel igyekeznek kívánatossá tenni a belépést a kényszerszövetkezetekbe.

Ez az uj, tipikusan sztálinista terror annál jellemzőbb a magyarországi szovjetrezsim sulyosbbodására, mert ugyanakkor a kisebb orosz nyomás alatt álló Lengyelországban Gomulka pártfőtitkár fenntartja azt a nézetét és politikáját, hogy a szabad gazdálkodás jobb, mint a kolhozkényszer.

A gazdagság átka

LOS ANGELES, — Mrs, Nina Anderson, egy dúsgazdag textilgyáros özvegye, vacsorára látott vendégül egy színésznőt és egy üzletembert. De jött három hívatlan vendég is, álarcos rablók, és elvittek 30,000 dollár értékű ékszereket a vendéglátó aszszonytól és vendégeitől. Tiz év óta ez volt az ötödik rablás Nina asszony házában és érthető, hogy felkiáltott: “Elegem volt ebből!’’ Az első két rablás a keleti országrész-, ben volt, Los Angelesben ez volt a harmadik. Csakugyan, több mint elég.” Most már igazán nem tudom, hol élhetek nagyobb biztonságban, keleten vagy nyugaton!” — méltatlankodott Mrs. Nina,

I akinek, úgy látszik, átka a 'gazdaság.

I